Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
Taseltm&p, 19«#. Jűbíus T&. «SZAKMAGTAROßSSAO 7 A mczoesáü kerámiák és más ritkaságok gyűjtője ,, Kizárólag fépfiakrt&fcí Szokatlan helyen, az egyik igrici ház poros padlásán ismerkedtünk meg. Azt az épületet kerestük, amelyben az utolsó igrici paprika- malom működött. Mert, hogy ilyen is volt ebben az érdekes történelmű községben. ■— Molnár doktor úr biztosan meg tudná mondani — kaptuk a felvilágosítást. — Ha szerencséjük van, akkor Érdekes formájú és feliratú mezőcsáti bütyköst, s egy szépen faragott szapulófát talált. — Megint jó poros lett a ruhám, de a bütykös megéri a rám váró kis szidást. Sajnos, a „padláskutatás” velejárója a por. De nem hagyom abba, mert mezőcsáti kerámia gyűjteményem legszebb darabjait a padlászugokban A mezőcsáti bütykös gyűjtemény egyik részlete, és Veronika, aki rendben tartja apuka büszkeségeit. még itt találják a faluban. — Oda, abba a házba ment be ... * — Elnézést kérek, hogy ide kellett fáradniok — szabadkozott dr. Molnár István járási főállatorvos, a szűk kis padláson. — Azért maradtam ilyen sokáig, mert minden zugot átnéztem. — A hobbyö as hobby — mosolygott —, de most is érdemes volt. találtam. Sok-sok érdekességet, régi iratokat, könyveket, nem egyszer múlt századbeli fegyvereket, ma már alig ismert háztartási eszközöket, szerszámokat rejtenek ezek a régi padlások. En elsősorban a mezőcsáti kerámiákat keresem. Most már egészen szép gyűjteményem van belőlük. A kerámiák gyűjtőjének mezőcsáti lakásában valósággal elámultunk. Az egykori Csáti gölöncsér mesterek több mint 120 kis remekművével díszítve, szinte múzeumnak tűnik a lakás. S mindez alig három esztendős gyűjtőmunka eredménye. — Amikor Békésből ide kerültem. már ismertem a me- zöcsáii kerámiák hírét. Bátyám pedagógus, s szabad idejében régészkedik. Engem nem érdekelt különösképpen a dolog. Nagyon sajnáltam, hogy itt helyben senki sem gyűjti a helytörténeti emlékeket. Elhatároztam, hogy amit lehet, megmentek. így kezdődött . . — Most már az eyxsz környék segíti munkámat. A helyi kéményseprő mester aki gyakran meg órául a padlásokon, féldcritöül ajánlkozott. Neki is két ritkaságot köszönhetek már. Az egyik legrégibb bütyköst 1854-ben készítő!'.« Czé- kus András részére az egykori gölöncsér mester. A gyűjtemény jó néhány darabja tanúskodik arról, hogy nemcsak a formamüvészetben, do a humorban, a csalafintaságban is mesterek voltak a csáti gölöncsérek. Népi rigmusaik ma is találóak, megnevettetik az embert. A kis csali korsókból pedig csak az tud ..büntetlenül” inni, aki a sok közül eltalálja azt a likat, amit be kell fogni, különben szomjas torka helyett nyakába csurran az ital. — Nemrégiben a művelődési ház kis kiállítást rendezett kerámiáimból, örültem, hogy a kiállítás felkeltette a helyi népművészet, kézműipar, s általában a történelmi emlékek gyűjtése iránti érdeklődést. Elhatároztam, hogy a kerámiák után most például a régi fegyvereket, s más emlékeket is gyűjtögetem. Van már pattintott kőbaltám, s nemrég egy. vagy másfél száz éve épült ház bontásakor, a falból előkerült kuruc-korabeli kovás pisztollyal is megajándékoztak. Dr. Molnár István reméli, hogy értékes kis gyűjteménye alapjait képezheti egy rövidesen megvalósuló helytörténeti múzeumnak. (p. s.) Évente 80 millió borotvapenge Ha van az életnek olyan területe, ami kizárólag bennünket férfiakat érint, akkor ez a borotválkozás. Hallom kedves férfiolvasóim — beletörődve a sorsba — most felsóhajtanak. Látom, amint végigsimítgatják arcukat, mintegy reflexszerű mozdulattal. hol keresse a lelket. 1. Esténként ültem a ház előtt és néztem a csillagos eget. Próbáltam elképzelni, miféle módon juthat a mennyországba, ha odavaló. Meg arra is gondoltam, hogyha egyszer feltámadás lesz, a nagy zűrzavarban hol találja meg a lélek a maga hüvelyét. Sehol. Mert az éppúgy elenyészik, mint a méhek, a hangyák teste... fizt hittem néha, nok. A sok könyv, amit a szerves és a szervetlen életről összeolvastam, teljesen megkavart. És hiába nem akartam gondolkozni, muszáj volt. Nem tudom én azt elmondani, mit éreztem és miféle gondolatok forogtak bennem. Egyszer megkérdeztem a tisztelendő úrtól, hiszen ő tanult ember, mondja már el, hogy’ képzeli a feltámadást. A tisztelendő úr összeráncolta a homlokát, és haragosan rámförmedt: „Maga nem hisz a feltámadásban, Mirkó bácsi?!” Azt válaszoltam, hogy én azt nem mondtam, csak erősen foglalkoztat a gondolat, „Nem gondolkozni kell — mondta erre a tisztelendő úr •—, hanem hinni.” Hiszen jól is van, hinni kell. Mondjuk, hiszem, hogy a méhek kaptára alatt egy fehér golyó van. Akarom hinni, hogy az van. Aztán felemelem a kaptárt és meg akarom markolni a fehér golyót. Összecsípnek a méhek. És akkor már csak azt hihetem, ami valósággal van a kasban. Hosszú életemben mindig hittem. Azóta, amióta összecsíptek a könyvek, gondolkozom, hogy miként higgyem azt, amit hinnem kell. Azt feleli erre a tisztelendő úr: „Mondom, mégis materialista maga!” És mérgesen otthagyott. Nem tudtam pontosan, s még ma sem tudom egész bizonyossággal, mi az, hogy materialista. Vállat vont az öreg Mirkó, megigazgatta botján a kalapot, majd így folytatta: — Ezen a nyáron két éve, hogy az utolsó pörgetéskor megerőlködtem. Az eset után egy hétig még csak tartottam magam, de aztán egyre gyakrabban kívántam a fekvést. Feküdtem egy ideig, majd megint felkeltem. Akkor sem voltam valami jól, amikor halottak napján kikecmeregtem a temetőbe apám meg nagyapám sírjához, hogy elégessek egy-egy gyertyát az emlékezetükre. Hazafelé jövet belebotlok a tisztelendő úrba. Azt mondja: „Nagyon keveset érhet magának a lelkiüdve, Mirkó bácsi.” — Csodálkoztam, mire mondja ezt. Csak arra biztosan, hogy amióta betegeskedők, ritkábban járok templomba.' „Már elnézést* tisztelendő úr — mondtam restellkedés nélkül — megyek. amikor tudok. Amikor enged az ágy.” Legyint erre mérgesen a tisztelendő úr és azt mondja: „Azt még csak elviseljük, hogy elhanyagolja az isten házát, de mi lesz a párbérrel?” „Nem maradiam én még adós sohasem, tisztelendő úr — feleltem , megadom most is. Szépen csurgattam az idén, de még nem adtam el. Majd eladom, ha jobban leszek egy kicsit.” «___ Ml.tn széttárta tenyereit, üreg Mtrko mintha azt ná: nem rajta múlott, hogy szemrehányás érte. ölébe tett kalapját aztán újból a botra helyezte, alája Ökleit, előrehajolt és így mondta tovább: — Ez év húsvét szombatján akadtam össze harmadszor a tisztelendő úrral. Még csak közeledtünk egymáshoz, mar láttam, hogy nem fog szépeket mondani. Mert még mindig nem fizettem a párbért. Pedig volt már pénzem, csakhogy valamiként elfelejtettem a nála lerovandó forintokat és betettem az egészet takarékba. Mit tudom én, megtanultam a mellektől a gyűjtögetést ... „Na, Mirkó bácsi — jött nekem a tisztelendő úr — maga aztán jól állja a szavát! De ne féljen, én is állom!” Megkérdeztem, hogy érti ezt, tisztelendő úr? „Ügy, hogy ha nem fizet, kitagadom. És el se temetem, de még a temető árkában sem kap helyet, nem ám!" — Én csak álltam és hüledeztem. És néztem, mit szólnak, akik hallják. De nem szóltak, csak lehajtották fejüket, keresztet vetettek és gyorsan odébbálllak. Erre a megszégyenítésre nekem is fejembe szállt az indulat. Azt mondtam: „Mi fontosabb magának, tisztelendő úr, a lelkem üdvössége, vagy az a néhány tizes, amivel tartozom?” „Hogy beszél maga az egyház szolgájával!” — kiáltotta. De én már akkor vágtam, mert nagyon mérges lettem. „Ha tisztelendő úr az egyház szolgája, akkor miért az isten számlájára szedi a forintot!” — Sarkon fordultam és elmentem. Annyira felingerelt az eset, hogy még aznap ágynak estem. Meghasonlott bennem valami. A tisztelendő úr azóta elhíresztelte rólam, hogy istentagadó vagyok, meg kommunista. Nem vagyok, Évi 80 millió penge! Ennyit készítenek a kőbányai gyárban: 5 éves terv, Diadal, Olimpia, Omega, Budapest. Bajtárs* Figaró. Megannyi márka. — A jó penge alfája és ómegája a kiváló, homogén (egynemű) nyersanyag. A magyar borotvapengék svéd acélból készülnek. Sajnos gyakran okoznak problémát a különféle kohászati minőségű szállítások. Ez szinte kizárja a lehetőségét, hogy állandóan egyenletesen tarthassuk a színvonalat. A köszörülés titka — a jó technikán kívül — a megfelelő kő. E nélkül nincs jó minőségű borotvapenge —> mondja Szilvágyi Tibor gyár- egységvezetó gépészmérnök. Hatalmas tekercsekben érkezik a svéd acélszalag, ebből készül a penge. Az automata gép a kívánt méretre és alakra vágja a lágy acélszalagot Ezután vándorol a szalagkígyó az automata edzőbe, ahol 900 fokra hevítik, majd lehűtik. Innen a rugalmas, de már nagyszilárdságú acélszalag a köszörűidébe kerül, ahol előbb okos gép darabolja, majd automata adagoló juttatja a köszörülő gépekbe. A folyamat végén már csak ellenőrizni kell a kész pengét. A sokéves tapasztalattal rendelkező szakemberek már a csillogásán. fénytörésén is eligazodnak és biztos kézzel válogatják ki az esetleges selejtet Még a csomagolás van hátra. Teljesen gépesítve, úgyszólván emberkéz érintése ,nélkül kerülnek a pengék a tasakokba. Szellemes tapogatóiéi biztosítja, hogy minden tasakba jusson penge, mert csak pengéhez ad a gép csomagoló anyagot. — Állandóan kísérletezünk — mondja Szilvágvi Tibor. — keressük az idcálisabb élkiképzést, dolgozunk a jobb minőségért. Minden nap szúrópróbaszerűen kiveszek egy pengét. Borotválkozás közben saját magam figyelem meg a minőségét. Dolgozóink is rendszeresen borotválkoznak pengéinkkel a gyárban, — mindenkinek figyelembe vesszük a véleményét. Annyit még elárulhatok, hogy rövidesen új pengetípussal jelentkezünk — fejezi be. Mi várjuk és reméljük, hogy még jobb lesz. mint az eddig gyártott társaik. Szeretnénk A szellemes gép pillanatok alatt tasakba csomagolja a csillogó pengét. I őségű pengével borotválkoz- ^ '.ltunk. Hazánkban a felsza- *' adulás előtt kisebb üzemel {foglalkoztak csak penge-gyór- xssal. Ma nemcsak a belföldi •.ükségletet elégíti ki. de exportra is termel a Fővárosi Finomacélárugyár. borotválkozás közben hálásan bondolni a Finom acélárugyár ’olgozóira. hisz mindennapos ■’őrfi-gondjsinkban — arcunk simán tartásában — kapcsoltunk állandó írta és fényképeztem Regős Istoin netét tekintve, — ugyancsak fiatal találmány. A penge forradalma Solingen német helység nevéhez fűződik. Ott készítették elsőként — a vékony, mindkét oldalán fent s azóta oly népszerűvé vált borotva- pengét. Rohamosan fogytak a szakállas férfiak, s szaporodHányszor is borotválkozunk egy esztendő alatt? Egy felnőtt férfi normál erősségű sza- kállát éves átlagban legalább 350-szer borotválja le. Előfordul. hogy naponta kétszer is kell, s elbliccelni oly ritkán lehet, hisz asszonytársaink nem ismernek tréfát ebben s kérdésben. Tíz év alatt 3500- szor! Még elgondolni is rossz Tehát kulcs-kérdés a borotválkozás ! A borotvapenge születésnapját nem lehet pontosan megállapítani — egyidős századunkkal. Az emberiség törtézes: sajai ooruiiKon. tak a simára borotvált arcok. Eleinte berzenkedtek a borbélyok, mert mind többen borotválkoztak odahaza. Innen származik az elnevezés is: ön- berotva. No persze korántsem ment ez könnyen. Minden darabot i zi erővel megmunkálni, — nem volt olcsó mulatság. Az automatika azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. A szalagokról millió- számra került le a jó minőségű borotvapenge. A minőségi ellenőrzés élesség, élszilárdság és mikroszkópos vizsgálatok egész során át adja csak az engedélyt a kibocsátásra. És el kell ismernünk: van is eredménye a munkájuknak: egyre jobb mikérem, nem vagyok kommunista. Sokkal többet kellene tudnom, hogy az legyek. De én ahhoz már öreg vagyok. Hiába is mondanám, hogy hiszek a kommunizmusban. Amióta megismertem a méheket, csak abban hiszek, amiről meggyőződtem. Abban, hogy a kas alatt nem fehér golyó van. Ha élnék még vagy öt évet és sokat olvashatnék, talán kommunista lennék. Vagy, ha korábban kezdtem volna az olvasgatást. A tudásban csak odáig jutottam el, hogy nem lehet igaz az a mennyország, ahová a lelkeket pénzért vásárolják össze. Ha a lélek olyan hatalommal bírna, mint ahogy a tisztelendő úr mondja, akkor nem volna szüksége a pénzre. Meg azután, ha a tisztelendő úr igazán féltené a Iclkemet, akkor a testemtől sem tagadhatná meg a végső tisztességet. Én. kérem, mindmáig becsülettel éltem a faluban. Itt születtem, itt laktam, itt neveltem fel a gyerekeimet, soha nem volt rám panasz, senkit meg nem bántottam érzéseiben, hát miért ne fogadna be még a temető árka sem? Ekkor buggyant ki ak|n^ csepp Mirkó János szeméből. Nem nyúlt utána zsebkendővel, hagyta, hadd keresse meg útját az arc árkaiban és szelíden bújjon el a gyér bajusz rejte- kében. — Elnök elvtárs — mondta indulatát visszafojtva —. magánál van a végrendeletem. Ha meghalok, aszerint vigyenek el Debrecenbe, égessenek el. így legalább azzal a tudattal halok meg, hogy a párbérért, amit mégis kifizettem — ne mondhassák rám. hogy zsugori vagyok — semmi ellenszolgáltatást nem fogadtam el. A végrendeletben pontosan meghagytam, hogy miként legyen, elnök elvtárs. Harang se szóljon... A lelkem úgyse hallaná, a testemnek meg már olyan mindegy ... — Akarata szerint lesz. Mirkó bácsi — mondta az elnök csendesen. — Akkor jó. Akkor rendben vagyunk ezzel is — felelte az öreg és tiszta kék szemében újból nyugodalom ült. Kissé hátrafordította fejét és kiszólt az előszobába: — Jani, gyertek be! — A ké* férfiember bejött és megállt az öreg mellett. — Mehetünk! öreg Mirkó fejére tette a kalapé botjára támaszkodott. Fiai a hóna r' nyúltak és felemelték Ne''-T^n 1~ az öreg. pedig inkább vitte5, •■>>!•-1 mogatták.,.
