Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
A MAGIAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXn. évfolyam, 150. arám. ÄRA: 80 FILLÉR Vasárnap, I960, június 26. Befej ezüdott sas ©rüra§ff|wfiiéi» filé§!izaka Szombaton délelőtt 10 órakor dr. Beresz- tóczy Miklósnak, az országgyűlés alelnökének elnökletével folytatta az országgyűlés a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülés első felszólalója Fehér Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese volt Fehér La jos besséde Diplomaosztás a miskolci egyetemen A nagy pillanat: rektori kézfogás és a diploma átvétele. Részletes tudósítás a 3. oldalon. Népgazdaságunk fejlesztésének központi kérdése az ipar fejlesztése. Ez így helyes, sőt törvényszerű, hiszen iparosítási politikánk eredményeként gazdasági életünk fő bázisa ma már az ipar. A harmadik ötéves tervben gazdasági erőforrásaink igen jelentős részét, a népgazdaság beruházásainak 46—50 százalékát — mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és építőipar fejlesztésére fordítjuk. Ez a nagyarányú befektetés igen nagy kötelezeitsé- get, felelősséget ró iparunkra, az építő és építőipari vezetőkre. dolgozókra egyaránt. Nagy felelősség hárul a mezőgazdasági vezetőkre és dolgozókra is. A beruházások 16—18 százalékát — mintegy 44—45 milliárd forintot — a mezőgazdaság fejlesztésére fordítjuk. Az ország élelmiszerellátása — s bizonyos mértékben külkereskedelmünk egyensúlya is — attól függ: mennyire gazdaságosan és célirányosan használjuk fel ezeket az eszközöket a korszerű nagyüzemi gazdálkodás megalapozására. Sem az ipart, sem a mező- gazdaságot azonban nem önmagáért fejlesztjük. Az iparnak, a városnak szüksége van élelmiszerekre, mezőgazdasági nyersanyagokra, a mezőgazdaság viszont nem fejlődhet az ipar termékei nélkül. A hazai iparnak, különösen a gép- és vegyiparnak, az építőiparnak, a jövőben — mint a terv is számol ezzel — nagyobb figyelmet kell fordítania a mezőgazdasági igények jobb kielégítésére, a mezőgazdaság műszaki fejlesztésére. Mit nyújt mindezért cserébe a mezőgazdaság? Több és jobb élelmiszert a lakosság és a külkereskedelem részére, továbbá több és olcsóbb nyersanyagot az élelmiszeriparnak és a könnyűiparnak. A harmadik ötéves tervben ugyanis a mezőgazda- sági termelés 13—15 százalékos növekedését tervezzük, s ez megfelelő alapot nyújt a törvényjavaslatban szereplő igények kielégítésére. Növeljük a mezőgazdasági termelést A mezőgazdasági termelés növekedését a harmadik ötéves terv feszítetten irányozza elő. Megvalósítása a gazdálkodás további belterjesítését, ezzel összefüggésben az erők összpontosítását követeli meg a legkülönbözőbb posztokon álló mezőgazdasági vezetőktől. s fegyelmezett, jó munkát kíván a mezőgazdaság valamennyi dolgozójától. A második ötéves tervhez képest a következő öt évben körülbelül 10 százalékkal több befektetéssel fejlesztjük a mezőgazdaságot. Ennek ellenére látnunk kell, hogy mindent egyszerre megoldani nem tudunk. A régi, elavult termelési eszközük kicserélése. az új, korszerű gépek és nagyüzemi épületek megteremtése, a szocialista nagyüzemi rendszer teljes kiépítése hosszabb időt igényel. Európa egyik legelmaradottabb mezőgazdaságát örököltük a tőkés földesúri rendszertől. Az évszázados elmaradottságot nem könnyű behozni. Figyelmünket a feladatok megoldására fordítjuk — mondotta a továbbiakban Fehér Lajos. — Az ország ellátásában továbbra is egyik legfontosabb tennivaló a kenyérgabonaszükséglet fedezése hazai termésből. — Az állattenyésztés fejlesztése és az állati termékek termelésének fokozása érdekében a harmadik ötéves tervben is nagy gondot fordítunk a takarmánytermesztésre. — A második ötéves tervben igen jelentősen előrehaladtunk a kertészeti kultúrák fejlesztésében: 81 ezer kataszt- rális hold szőlő és 101 ezer katasztrális hold gyümölcs telepítésével leraktuk a nagyüzemi árutermelés alapjait. A zöldség-gyümölcstcrme- Iés és felvásárlás terv szerinti növelése a harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata. Az elmúlt években, főleg 1963-ban képviselőtársaim közül sokan itt az országgyűlésen jogos türelmetlenséggel tették szóvá: a legsúlyosabb dolognak tartják, hogy a megtermelt értékek egy része a felvásárlás technikai felszereltségének hiányában, vagy szervezetlenség miatt, részben pedig a feldolgozói kapacitás elégtelensége következtében elpusztult, tönkrement. Nem azt mondom, hogy az említett 7—8 milliárd forint befektetés — bármilyen hatalmas összeg is ez — a jövőben e téren minden gondunkat maradéktalanul megoldja. De azt bátran lehet mondani, hogy hasonló gondjaink nagyot fognak enyhülni, s jelentősen előre tudunk lépni e téren mind a termelés, mind a felvásárlás és feldolgozás területén. Az elmúlt tervidőszakban államunk a korábbinál nagyobb anyagi erőt fordított az élelmiszeripar fejlesztésére. Olyan új, nagy létesítmények készültek el, mint a nyíregyházi, békéscsabai konzervgyár, a békéscsabai hűtőház, a budapesti sertésvágóhíd hűtőháza, az ipari takarmánygyártás üzemei, a pécsi, a tatabányai tejüzemek, a zalaegerszegi sajtgyár. Emellett jelentős rekonstrukciót valósítottak meg a baromfiiparban. A konzervgyári termelői kapacitást a rekonstrukciók révén megkétszerezték. Komoly erőfeszítés történt a felvásárlás technikai fejlesztésére is: a tervidőszak utolsó két évében több állami gabonaraktár épült (összesen 42 ezer vagon), mint megelőzőleg húsz év alatt. Nőtt az állami szőlőfeldolgozó- és bor- termelőkapacitás is. Leggyopsabhan a tartósító ipar fejlődik A mezőgazdasági eredetű nyersanyagokat feldolgozó iparágak tervezett fejlesztése átlagon felüli: az élelmiszer- ipari előirányzat beruházásainak mintegy 80 százalékát ezen iparágak fejlesztésére fordítjuk. leggyorsabban a tartósító ipar fejlődik: a konzervipari kapacitást 42 ezer vagonról 59 ezerre növeljük. Négy új lultőházat építünk és egy további építését megkezdjük. A hűtőtér ezzel 2300 vagonról 6900 vagonra nő. Ezzel a tervidőszak végére jelentősen előbbre jutunk a hűtötérhiány megoldásában. Gabonafelvásárlás zökkenő- mentes lebonyolítása céljából megépítünk további 18 ezer vagon gabonaraktárt. Jelentős fejlesztést, irányzunk elő a szőlőfeldolgozás, bortárolás és palackozás terén is. A mezőgazdasági nagyüzemek korszerű gazdálkodásának kialakítása, megszilárdítása egyre sürgetőbben veti fel a mezőgazdaság és az ipar különböző ágazatai, elsősorban az élelmiszeripar közötti munkamegosztás és együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit. A mezőgazdasági termékeket természetesen továbbra is elsősorban állami nagyiparunk dolgozza fel. Indokolt azonban, hogy a termelőszövetkezetek feldolgozó tevékenységét kiszélesítsük. Szükségessé teszi ezt a szállítási költségek csökkentése, a termelőszövetkezeti tagok rendszeresebb foglalkoztatása is, s ennek révén a tagság jövedelmének biztonságosabbá tétele. A felvásárlási rendszer jelenlegi szerkezetében nagy probléma — különöse^ a nyersáru forgalmazásában —, hogy a termelőtől a fogyasztóig vezető út indokolatlanul hosszú. Éppen ezért a szövetkezetek kiegészítő és szolgáltató tevékenysége megszervezésénél is fontos követelmény, hogy megrövidüljön az áru útja a termelőtől a fogyasztóig. Módot kell nyújtani arra is, hogy a termelőszövetkezetek az áruellátás folyamatosságának biztosítása és a hatósági előírások betartása esetén — elsősorban a helyi szükségletek kielégítésére — elárusító helyeket létesíthessenek és üzemeltethessenek. A termelőszövetkezetek gazdasági tevékenységének bővítése nemcsak a szövetkezetek, hanem a népgazdaság számára is előnyös. Lehetővé teszi olyan nyersanyagok felhasználását, amelyek főleg a könnyen romló zöldség- és gyümölcsfélékből eddig a népgazdaság számára többnyire különösen nagyobb termés esetén elvesztek. A mezőgazdaság munkaerőhelyzetével foglalkozott a továbbiakban Fehér Lajos, Azzal számolunk, hogy a mezőgazdasági munkaerő csökkenésének üteme — a tavaly bekövetkezett kedvező mérséklődés után — az ez- utáni években is mérsékelt leszi A mezőgazdaságban kialakult munkaerőhelyzet javítása céljából nagyobb gondot kell fordítanunk a fiatalok visszatartására. A mezőgazdaságban soror.- levő munkák elvégzése — a munkacsúcsok idején is — természetesen a mezőgazdasági dolgozók feladata. Azonban a tervezett gépesitési színvonal megvalósulása esetén is a mezőgazdasági dolgozók szorgalma a családtagok lehelő legteljesebb bekapcsolódása mellett is —■ főleg az őszi munkacsúcsok idején — a mezőgazdaságnak kisegítő munkaerőkre van sz.üksége. Éppen ezéi't ott, ahol szükséges, az Iskolai szünetekben, de ősz- szcl is, a tanulóifjúság nagy tömegeit szervezetten kell bevonni az összezsúfolódott mezőgazdasági munkákba, főleg a gyümölcs, szőlő- és zöldség- betakarításokba. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás erőteljes fejlesztésével, a szövetkezeti közös gazdaságok erősítésével egy- időben továbbra is változatlanul kitartunk agrárpolitikánknak a háztájival kapcsolatos eddigi álláspontja és gyakorlata mellett* A háztáji gazdaságoknak még hosszú időn keresztül fontos szerepük lesz a parasztcsaládok ellátásában, sőt számos élelmiszerből a város ellátásában, az árutermelésben is. Éppen ezért a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságát továbbra is a közös gazdaságok szerves, kiegészítő részeként, kezeljük. Mezőgazdaságunk fejlődése, a törvényj avaslat ban foglaltak megvalósítása nagymértékben függ attól, hogyan tudjuk valóra váltani pártunk Központi Bizottságának a gazdasági irányítás átfogó reformjáról néhány héttel ezelőtt elfogadott határozatát. Természetesen a mechanizmus reformja rom csodaszer, amely minden gondunkat megoldja. Termelési céljaink elérése azonban a mezőgazdaságban is igein nagy mértékben függ attól, hogy mennyire tudjuk megjavítani a tervezést, irányítást, általában a vezetés színvonalát; A mezőgazdaságban a reform leglényegesebb tennivalója — a gazdasági eszközök még hatékonyabb felhasználása révén — az üzemi önállóság olyan anyagi megalapozása, amely lehetővé teszi, hogy gazdaságaink többsége bevételeiből, iát ordításai fedezésén túl képes legyen bizonyos mértékig termelését is bővíteni. Különösen kedvező hatást váltott ki a szövetkezeti parasztság körében a Központi Bizottságnak az az állásfoglalása, hogy a mechanizmus reformja során elősegítjük a garantált munkadíj mielőbbi bevezetését valamennyi szövetkezetben. A garantált munkadíjazás bevezetésével továbbra is érvényben marad pártunk agrárpolitikájának az a sarkallatos elve és helyes gyakorlata, hogy a munkadíjazási formák megválasztását a szövetkezetek belső ügyének tekintjük. Szövetkezeteink alkalmazzák továbbra is széles körben az adottságaiknak legjobban megfelelő részesedési formákat. . 't A harmadik ötéves terv mezőgazdasági feladatai sikeres megvalósításának igen fontos feltétele, hogy a gazdálkodás hatásfokát valamennyi termelőszövetkezetben és állami gazdaságban megjavítsuk. A harmadik őiéves terv a békés épííőntunka terve A természeti feltételek miatt a mezőgazdaságban még nagyobb szerepe van annak, hogy a termeléshez szükséges anyagok, gépek időben az üzemek rendelkezésére álljanak, mint az iparban. A kombájnra például nyáron van szükség, nem pedig decemberben. A termelési előirányzatok kialakításánál igen komolyan számoltak a műtrágyázás, a talajjavítás, az öntözés, a keveréktakarmányfel- használás hatékonyságának javulásával. Ezért rendkívül fontos, hogy a szövetkezeti parasztság időben megkapja a termeléshez szükséges eszközöket, A gazdálkodás hatásfokának javításában változatlanul egyik fő tartalékunk a munkafegyelem javítása. E téren jócskán van tennivalónk. Mezőgazda- sági vezetőink — álljanak bármely poszton — követeljék meg a kötelességteljesítést, tartsanak rendet portájukon. Szervezzék jobban a termelést, különösen a nyári munka nagy dandárjában: a gabonabetakarításban. Az elkövetkező hetekben nagy munka vár a mezőgazdaság dolgozóira, vezetőire, hogy azt. ami megtermett, minél kisebb veszteséggel betakarítsák és biztonságba helyezzék. Az eddigi eredmények jó alapot adnak ahhoz, hogy a mezőgazdaságban ezentúl még jobban dolgozzunk, s a népgazdaság szükségleteivel összhangban minél többet és olcsóbban termeljünk! Tervünk sikeres végrehajtása az állami, társadalmi erők összefogását, tervszerű együttműködését igényli. Továbbra is munkálkodnunk kell a társadalmunk alapját képező két nagy osztály, a munkásság és a parasztság szövetségének erősítésén, a nemzet valamennyi rétegének összefogásán. A harmadik ötéves terv a békés cpitőmunka, a mindennapos munka terve. A beterjesztett törvényjavaslat nagy, lelkesítő feladatok megvalósítását tűzi ki célul mind a termelőmunka frontján — az iparban és mező- gazdaságban egyaránt —, mind a kultúra területén. Érdemes, lehet és kell is dolgozni ezekért a célokért nemcsak a kommunistáknak, hanem minden becsületes hazafinak: az ipari munkásságnak, parasztságnak, értelmiségnek, egyszóval — egész népünknek. Éppen ezért a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. (Folytatás a 2. oidotatJ A háztáji gazdaságok szerepe
