Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

Vasárum 15)86. junitis 19. ÉSZAKMAGYARORSZAG *) Gyanús volt nekem Mecseki Jó tanácsok a napozáshoz | Örömteli gond A napfürdőzés a szervezet számára igen hasznos, de csak akkor, ha napozáskor bizonyos elemi szabályokat betartunk. Kerüljük a hosszantartó sütkérezést. Általában szeretünk kényelmesen, hasra fekve napozni órákon át, mert így véd­jük szemünket a fénytől. A levegő azonban a túlhevített talajon nem kering kellőképpen, s így hason fekvésnél a lé­legzés nem kielégítő. Ha csónakban, vagy töltésen napozunk, fennáll az a ve­szély, hogy a vízről visszaverődő sugarak megégetik a bőrt. Ha sokáig mozdulatlanul maradunk a napon, a bőr túlságo­san felmelegszik és a vérkeringés megnehezedik. Ajánlatos tehát közben a kisebb testgyakorlat, vagy játék. Azért is helyes, ha a test helyzetét gyakran változtatjuk, mert így egyenletesebben barnulunk le. Első napokban csak 10—15—20 percig napozzunk. Külö­nösen az első héten vigyázzunk, mert 'a rohamos, túlzott nap­fürdőzés kellemetlen zavarokat idézhet elő. A napszúrás elkerülésére a fejet védjük kendővel, kalap­pal. Ne napozzunk nyomban étkezés után, mert ilyenkor kínzó fejfájás, rosszullét jelentkezhet. Teli gyomorrai nagyobb ia napszúrás lehetősége, mert a nap okozta vértoluláshoz az emésztéssel járó vértolulás is csatlakozik. Nagyon fáradtan se feküdjünk a napra, hiszen a napsugarak fokozzák a fá­radságot, A vérszegény, ideges ember csak az orvos tanácsa •szerint napozhat. A gyermekotthonokban Megy aszón. Sátán, Göncön —2 mindig különös szorongással ^ várják az állami gondozott gye-4 rekek a nyári szünidőt. Vajon4 eljön-e írt.ük valaki, meghívják-c4 őket valahová a vakációban? Az4 elmúlt években, sajnos nenn mindegyikük számára hozott;] örömet a nyár. Az intézet veze­tői és a megyei nötanács dolgo-2 zói sokat fáradoztak, hogy váJ-2 toztassanak ezen. Munkájuk nem 4 volt hiábavaló! Mégyáltözott gond: megyénkből az idén any-4 nyian kértek nyárra gondozottá gyermekeket, hogy most már az3 a gond, miként teljesítsék min-2 tíciiki kívánságát. Az Idényekhez4 képest, ugyanis kevés lett a gye-J rek! Különösen a mezőkövesdi,« sajőszentpétepJ és a tisza-szederké- nyi lakosok közül jelentkeztek^ sokan, hogy vakációra vihcsse-4 nők egy-egy kisebb-nagyobbS gyermeket. A gyógy pedagógiai< intézetek kis lakói számára isj örömet hoz a nyár: egyre töb-41 ben leveleznek velük. j (r.) d Mindig divat: a fehér blúz Minden Idők íegűdébb és leg­elegánsabb viseleté ti fehér blúz. Idén különösen nagy divat. Ta­vaszi kosztümökhöz sokféle válto­zatban Hlható; színes hímzés és horgolás díszítéssel, azsurozva, cslpkeberakáSKal és zsatooval. Oly annyira fontos és általános ruha­darabbá lett az Idei tavaszon, hogy még a délutáni, de esti toalettek­hez Is betervezték a ruhatervezők. Rajzunkon öt megoldást muta­tunk: Az első (bal felső) anyaga se- lyempllré. Felhajtott „guliver" nyakkal, plé szerű csukással. Azsurozott díszítéssel. Második (középső) modellünk is azsurozott. Japánujju. Magasra- Bzabott gallérral és háromnegyedig érő kezelővel. Harmadiknak (jobb felső rajz) délelőtti vászonblúzt rajzoltunk. Nyaka, ujja és a gombolás mellett tűzéssel. Dísze; piros horgolás. Négy (bal also) selyemblúz, lo tűzött madérta gallérral és zsabö- ezerű beállításokkal. Végül a jobb alsó blúz anyaga Patiszt. Háromnegyedes ujjal, zsa- bóval. Beállított cslpkedisszei. MECSEKI JENŐ csak pár hete volt még a vállalatunk­nál, de nekem már a har­madik napon gyanús volt. Nem vagyok egy szimatoló típus, de én rögtön láttam, hogy valami nincs nála rend ■ ben. Éreztem, hogy zűrös em­ber, és figyelni kell. Figyelni kezdtem, de semmi gyanú­sat. nem tapasztaltam nála. Ez újra felkeltette a gyanú­mat, úgyhogy szóltam a fő­nökének, Verbőclnek. — Utána kellene nézni en­nek a Mecsekinek — mond­tam — valami nincs nála rendben. — Az anyagával nincs semmi baj — válaszolta Ver- bőci. — Egy pötty sincs az önéletrajzán Kitűnő szak­ember, az oklevelét is bemu­tatta, és az előző munkahe­lyéről is nagyon jó véleményt adtak róla. — Annál gyanúsabb. Ha minden rendben van nála, akkor annál érthetetlenebb a viselkedése. — Miért? M; baj van ve­le? — Képzeld el, ez az em­ber nem iszik! — Egy kortyot se? Ez le­hetetlen — hüledezett Verbő- ci. — Egy gyűszű nyit se — mondtam. Biztos vagy ebben?-— Sajnos, igen! Amíg sza­badságon voltál, Gyula na­pin felköszöntottük i_.akner bácsit, de Mecseki vissza­utasította a tokaji furmintot, ! ét Berényi Joli születésnap­ján a szürkebarátból sem ivott. — Talán csak a töményét szereti. — Azt sem itta meg múlt szombaton, Alfonz napon, pedig Somogyi fütyülős ba­rackot hozatott, és másnap, Loncika születésnapján Dry Gin-nel koccintottunk. — És sörrel próbálkoztatok már? — Kétszer is. Hétfőn Se­bes Laci kitüntetésekor, és szerdán, meccs után. Udvari­as mosollyal visszautasította a Kinizsit, sőt a Rockyt is. Pedig remekül éreztük ma­gunkat.' Szalontai teljesen el­ázott, Ferenczi elvtárs az asztal alatt kukorékolt, és Varga elvtársat úgy kellett betenni a kocsijába. Szóval isteni volt, de ez a Mecseki egy kortyot sem ivott. — Érthetetlen — csodál­kozott Verbőci. — Ilyen még nem volt nálunk. Az eg&z vállalat rendszeresen össze­jár inni, és akkor egv ilyen jöttment alak, mi lsem tö­rődve a jól összeszokott kol­lektívával, elkezd itt különc­ködni. — Jellemző, ilyen az után­pótlás — mondtam rezignál­tam — Mit lehet itt tenni? — Figyelni fogom ót. Lehet, hogy a központ em­bere, és rendszeresen jelen­téseket ad az Húszatokról. Ta­lán a központban már azt is tudják, hogy ma délután mit iszunk majd az én névnapo­mon. Olyan príma kecskemé­ti rizlingem van, hogy az egész társaság megemlegeti majd. Te is ott leszel? PERSZE, hogy ott voltam. És ott volt Mecseki is. Ter­mészetesen egy kortyot sem ivott, és félóra múlva ango­losan távozott. Akkor már mindenkinek gyanús volt, csak Bokor Laci vette a vé­delmébe. — Ugyan kérem, nagyon rendes gyerek Mecseki Sa­nyi. Nekem elhihetik, mert én húsz éve ismerem őt. Hála istennek. Bokor Laci­nak lett igaza. Másnap min­den kiderült. Verbőci meg­tudta Mecsekiről, hogy csak azért nem iszik, mert jelen­leg alkohol-elvonó kúrára jár. MEGNYUGODTUNK mind­annyian. Ha csak azért nem iszik, mert alkoholista, ak­kor tényleg rendes ember ... Miklósi Ctt& DcuU íncwzsálc BARÁT/ HÁZASPÁRT hív­tunk a múltkor kirándulásra. Az asszony mentegetőzött: — A vasárnap a családé.. 1 S ezzel elvágta minden to­vábbi kérdezősködés lehetősé­gét. — Vasárnap mosunk — mondja a férj, aki otthon a mosógépet kezeli — nem me­hetek focizni, mert vasár- és ünnepnap padlót kefélek — indokolja távolmaradását a kisdiák — a nagymamámnál kell takarítanom — közli a serdülő lány, s hangjában mintha árnyalatnyi panasz is borongana. Egyáltalában: vannak csalá­dok, amelyeknek vasárnapja csupa kötelességből áll. Kora reggeltől kezdődő kollektív munka és ezzel kapcsolatos szóváltások után két órakor ünnepélyes, közös ebéd kö­vetkezik; ennek során a házi­asszony kijelenti, hogy nám is éhes, olyan nagyon fáradt. Ebéd után mindenki érzi tag­jaiban a bizsergetö kívánsá­got: jó volna aludni vagy egy órácskát, ámde akkor a marna ellentmondást nem tűrő hangon közli, hogy „a mosogatás nem várhat...” — Aztán persze, a konyha, kövé­nek felmosása következik, és gyorsan, gyorsan, gyerünk öltözni, mert négy órakor csa­ládi összejövetel van a ke- resztmamáéknál. Elkésni nem illik, mert mindenki pontos! Almosán, fanyalogva gyüle­kezik a rokonság, nehezen ta­lálnak témát, különben is ezerszer megtárgyalták már Pista bácsi betegségét, Ma­rika rossz házasságát, s ha nyűgös, illetlen valamelyik gyerek, akkor következnek a sóhajtások: „Bezzeg a mi időnkben .. .” Csak azt nem veszik tudo­másul, hogy ebben a bizonyos k,mi időnkben” nemcsak a gyerek, de sok minden egé­szen más volt. Valahogy több idő jutott a családi lá­togatásokra is, mint manap­ság! Az a bizonyos „Nekem fe; csgí egy vasárnapom vau9 — érvényes mindenkire, kis­gyerektől a nagymamáig. Igaz, hogy az az egy vasár­nap is csak huszonnégy órá­ból áll, mint minden más közönséges nap de, ha okosan használjuk fel, jut akkor idő mindenre! Helyes, ha összesegít a csa­lád, ám vegyük , tudomásul, hogy a további néhány sza­bad órával mindenki ren­delkezni szeretne. Van, aki­Vasárnap... nck kikapcsolódást, pihenést jelent a keresztmama össze­jövetele; de engedjük el a fiút a sportpályára, a kislányt a barátnőjéhez, vagy a férjet a szomszédékhoz kártyázni. NE KENYSZER1TSÜK a családot a közös kirándulá­sokra sem. Míg kicsik a gye­rekek, egész héten persze, hogy szívszorongva lesik az égboltot: szép idő lesz-e va­sárnap? Az ünnepi nagymo­sásnál, nagytakarításnál fel­tétlenül pihentetöbb dolog, ha összecsomagoljuk a hátizsá­kot és elindulunk valamerre a szabadba, A tavasszal, az egyik zöldvendéglőben talál­koztam egy ismerős család­dal. örömmel telepedtem le az asztalukhoz; ám hamarosan észrevettem, hogy feszült a hangulat. S az asszony meg is magyarázta az okát: kitűnt, hogy a tizenöt—tizenhat esz­tendős fiúk nem jönnek szi- pcsen a családi kirándulásra, — Mondd, Gyurikám, tudod, mit jelent a jótett? — Igen, nagymami, azt je­lenti, hogy valami olyasmit te­szek meg, amit. nem akarok megtenni. — Kedves gyerekek, én vagyok az új tanítótok. Remélem, itogy jó barátok leszünk. Mindennel for­duljatok hozzám bizalommal. Az utolsó sorban jelentkezik egy kisfiú: — Mit akarsz, — kérdi a tanító. — Tanító úr kérem, én nagyon unatkozom. — Mondd, Karcsi, hányszor mondtam már neked, hogy maradj csendben? t— Hatszor. — Anyuka, gyere Ide! Péter- kével medvét játszunk az ál­latkertben. — Na és én minek kellek? — Te leszel az a jóságos aiiyó, aki cukorkát dobál ne­künk. (Ford,: Szabó László) — Bezzeg, még pár évvel ezelőtti — sóhajtozott a mama. Keserűvé lesz a szórakozás, kényszeredett, szomorú az örömszerzés, szülők öncélú pihenése az ilyen erőszakolt vasárnapi kirándulás. — Ilyenkor vagyunk együtt... — hallottam a további panaszt. Pedig mindjárt más lenne a hangulat, ha megengednők, hogy a fiatalok hasonló korú barátaikat is meghívják. Vi­dám ünneppé válna akkor a vasárnapi együttlét! Van olyan család, ahol a, „hétalvás” elmélete uralko­dik. — Hadd aludjék a gyerek, hiszen egész héten korán in­dul az iskolába! — sóhajt a mama és hét órakor kioson a konyhába főzni. Igaz, hogy 6 is fáradt, de hát úgy szoktat-' ta családtagjait, hogy férjem- uram, meg a gyerekek délig olvasnak az ágyban. Az ilyen, helyen vasárnap délelőtt nem illik becsengetni. De délután sem, mert akkor viszont a mama alszik, a többi családtag pedig nincs otthon. — A feleségem vasárnapi nem hajlandó sehova se men-3 ni — mondja a férj, mikor bc-1 állít az ivócimborák társasá-i gába. Azt persze ilyenkor is,i meg az este naptárszerű pon-, tossággal bekövetkező civódá-] sok idején mindketten elhall- < gatják: egyikük sem cseleke- * dett okosan! — Rövid ez a vasárnap! —] mondják nagyon sokan. OKOSSÁG, ügyesség, szere-, let kérdése, hogy elég hosszú] Nem nálunk történt A kis Péter egy napon nem ment iskolába. Helyette édesanyja, az alábbi sorokat küldte: ,,Tanító Dr! Pélcrke ma nem mehet iskolába, helyet­tesítenie kell az apját, aki portás. Tegnap ugyanis )\am a következő házifeladatot kapta: ,Mennyi időre van szüksége egy férfinek ahhoz, hogy egy 4 négyzetkilométer­nyi területű szántóföldet 2,5- ször megkerüljön, abban az esetben, ha óránként 3/4 ki­lométeres sebességgel halad7. Péterke még nem férfi, ezért édesapját kellett helyette eU küldeni. Remélem, hogy « jövőben olyan feladatot ad fel, amely­ben nő szerepel, nehogy fér­jemnek kelljen « munkából pmlasztaaia.’* j, Haladó hagyomány jrr ereken tíz esztendőt átvészelt ballonkabátom a tex- tilfestészet upoteozisaként a szivárvány teljes szín­képeié dicsőült. Kedves nejem felülről érkezett bírálatát már csak ez okból is megszívlelvén, egyik nagy­hírű KÁTÉESZ-ünkhöz siettem, ahol tőlem telhető élel­mességgel előadtam, hogy ballonkabátot óhajtanék csinál­tatni. Kiválasztottam az anyagot, a vezető kartárs elővette a nagykönyvet, amelybe a saját anyakönyvi és egyéb ada­taimon kívül egész családfám fel-, lemenő és oldalági ada­tait, valamint daliás testalkatom néhány főbb szabászait paraméterét bejegyezte. (A kabát árára és a szállítás idő­pontjára az ismert óliberális „eszi, nem eszi” kezdetű tétel volt irányadó, amit honpolgári lojalitással tudomásul is vettem.) Ezután a vallomás pillanata következett. — Mennyi előleget kíván lefizetni a kedves kartárs? — tette fel nyá­jasan a kérdést a vezető kartárs. Majd nyomban még ked- vesebben értésemre adta, hogy c kérdésben szintén a már említett óliberális tétel mérvadó: az előleg összege mindig a vételár 40 százaléka körül alakút Fizettem. Hat hét múltán, akkurátuson a megjelölt órában meg­jelentem a próbán. Hét nappal később a próbafülkében már a kitűnő kész terméket Megettem magamon, amikor észrevettem, hogy a kabát jobb ujja rövidebbre sikeredett. Szerényen megkértem a kartársat, engedjen le úgy másfél centi formán és ezzel a gondviselés által eredendően rósz- szuI szabott jobb karom aszimmetriáját is kiigazítja a vizs­lató világ előtt — Oh, hogyne kérem! A mi jelszavunk, mindent a dol­gozókért! Tessék csak megvárni, pár perc az egész... F úrtam Néhány perc után ismét belebújtam a. ka­bátba, de zakóm ujja pontosan mint előbb, tola- kodóan kikandikált a ballon ujjábái, mintha bi­zony máris kinőttem volna. Zavaromban imigyen meditál- gattam: talán mégis csak egyszerűbb műtét, ha a kabát ujját hosszabbítják meg, mintha karomból vágnak le. Mert amint látom, keveset tetszett a felhajtásból leengedni... Ügy 10—15 milliméterrel most is rövidebb a kelleténél... — Rendben van, kérem! Ezt azonban csak holnapután- ra vállalhatjuk, — mondotta, miközben hangjának hőfoka meredeken a hőmérő mínusz régiója felé süllyedt. És mi­közben a kartárssal ilyképpen édelegiem, egy ifjúkori em­lékem zöldcllt ki bennem.. A szabó ugrjanis az ilyesmit mindig úgy oldotta meg, hogy kiszólt bizalmi emberének: tessék a darabot igazításra Nágel úrnak átadni. Ez a szö­veg így hangzott a Kárpátoktól az Adriáig. A renitens kuncsaft ruhadarabját pedig szögre akasztották (Nagel német nyelven: szög) és amiként a pápa őszentsége nem nyúlt a ruhához, a műhely is érintetlenül hagyva adta vissza a ve­vőnek, É vszázados recept, remek placebő ez. Már dicső ele­ink is jól értettek a pszichológia tudományához. Tudták, hogy a kuncsaft hiszékenysége kőszikla, amelyre a szabó szilárdan építhet. A vevőnek kell a por­téka, az idő pedig kitűnő közeg, amely a háborgó kedélyt gyorsan lehűti. Száz eset közül legfeljebb egyszer nem dől be a lélektani hadviselés e bevált húzásának. KÁTÉESZ-ünk tehát helyesen alkalmazta mai nísao-' nymukra. a szakma, haladó hagyományát, korszerű mód­szert teremtve eszel a közgazdaságdlencs veszteségidó W- küszöbölésérc. Vtuc# ! A kisfiú belép az üzletbe és »édesanyja számára harisnyát |kér. „ — Mekkora legyen? — kér­dezi őt az eladó. , — Körülbelül 35 évesnek ►való. í Pistike a papájához: » — Mondd, apuka, te csukott ^szetnmel is alá tudod írni a ne­dved? t — Persze, kisfiam. ■.— Csukd hát be a szemed és lírd alá az értesítőmet. J — Miért álldogálsz az esőn, 'Jancsi? Teljesen átázol... 1 — Elszaladtam hazulról, »mert anyukám meg akart für- ,dctni. i> Az egyik humorista család­ijában történt: » — Gyerekek, miért nevette­tlek oly nagyon? k — Apukánk felolvasta a leg­► újabb elbeszélését. k — Olyan vidám volt? ) — Nem. Apu azt mondta, kha nem fogunk nevetni, felpo­foz bennünket! ► -* Anyuka, ha férjhez megyek, ► olyan férjet kapok, mint apuka? r __ íjrpn, kislányom. f — S ha nem megyek férjhc*, [olyan vénlány leszek, mint Emma Jnénóm? !> — igen, kislányom. ^ Milyen rettenetes & nők sorsa! ► — Hová szaladsz, Palika? ! — Haza. Anyu meg akar íverni. I — S ezért sietsz olyan na- Jgyon? t — Igen, mert ha később ér- ►kezem haza, már apu is otthon ►lesz és ő erősebb anyunál. , A mai naptól kezdve nem ^akarok egyetlen rossz szót sem rhallani rólad a tanító nénitől. I — Apuka, erőmhöz képest ►mindent megteszek, de sajnos, fudod, hogy a tanító nénik mi- ilyen plctylcásak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents