Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
▼*s£rn*fi, 1958. június 19. északmagyarorszAg 7 •7;r Bozsik István rajzai: Miskolci részlet Az ember és a világ Híres gondolatok A filozófusok csak különféleképpen magyarázzák a világot, de nekünk az a feladatúnk, hogy megváltoztassuk. , (Marx) Minden művészben van bátorság, amely nélkül a tehetség el sem képzelhető. (Goethe) A művész ne utánozza, hanem fejezze ki a természetet! (Balzac) A képmutató hasztalan színleli az erényt, annak szeretatét senkiben sem tudja felgérjeszteni. (Rousseau) A tudás hatalom. (Bacon) A nép hallgatása a király .bírálata. (Mirabeau) Melyik kormány a legjobb? Amelyik megtanít arra, hogy önmagunkat kormányozzuk. (Goethe) Jobb keveset érteni, mint félreérteni. (France) Aki boldog, az mindig jó, de aki jó, az nem mindig boldog. (Wilde) Az a legboldogabb ember, aki legtöbb felebarátját képes boldoggá tenni. (Diderot) Akinek sok barátja van, annak nincs barátja. (Arisztotelész) A kísértést kivéve mindennek ellen tudok állni. (Wilde) A művészet megráz. A tudomány megnyugtat. (Braque) Egyetlen olyan meggyőződésem sincs, amelyhez nem a kétség, a szorongás, a verejték, a keserves tapasztalat vezetett volna. (Aragon) Mankóval jár az idő, míg a szerelem mindent nem birtokol. (Shakespeare) Könnyebb annak, aki felejt, mint annak, akit elfelejtenek. (Hugo) Gyűjtötte: E. Kovács Kálmán Vázlat tiiimiiiiimiiiimiitmiiiiimimiiiiiiiiimmiiiiimiiiiiiiiiiiiitmiiiiim Az nagyon kis idő. S a lány , nem Is tudta, hol tartom a pénzem. Előbb bizonyára a tárcában kereste volna ... Többre meg nem akadt ideje.” Nem értett valamit. Egyszerűen azt, aogy ö elhagyhat, vagy hogy tőle valaki elvegyen pénzt. Élete tisztességben telt el. Nem vett el senkitől semmit, s nem is talált, mint ahogy ez ideig nem is veszített el. „Éppen most?” — rémlett fel benne. S hitetlenkedett. — Nem értem — hajtogatta. — Nem értem. — Valahol kiránthatta a zsebéből — vigasztalta a lány. — Megesik az. .. Egyszer én is hagytam el így pénzt. — Mért épp háromszázat... Mért mind a három százas volt, ha már ki is rántottam? — Ilyen a véletlen — sóhajtott együttérzően a lány. . - , • — jutott eszébe a férfinak. — Amikor tusolA. II cl. I tarn- Az legkevesebb öt percig tartott. S mert hirtelen haragot is érzett („Még hogy én kirántok három darab százast a zsebemből?”), a szemébe mondta: — Valaki kivette a zsebemből... Itt... Márpedig itt csak maga volt... Senki nálam nem járt ma, csak maga! — Ezek szerint.. . ? Rám gondolt? — s mint, akibe tűt szúrtak, úgy pattant talpra a lány. — Én semmit nem gondolok! Csak következtetek. — Azért, mert elfogadtam a segítségét.,. mert ilyen helyzetben vagyok? Akkor már lopok is? — kiabált nekivörösödve a lány. — Miért kiabál? — mordult fel a férfi. — Nekem lenne hozzá jogom, otthon is vagyok, meg a pénzem... — Motozzon meg! — sírta el magát a másik. — Itt van! — s kopott kis retiküljét az asztalra borította. Kiforgatta kabátja zsebeit is. — Tessék, nézze meg ... Nem hiszi? — kibontotta blúzát. — Nézzen végig! Ahol akarja. — A blúzból kibukott a lány melle. Megoldotta szoknyáját is. — Nézzen végig! — sírt a lány s ott állt a férfi előtt csaknem meztelenül. — Nem! Nem így gondoltam.. . — mentegetőzött a férfi. — Igazán nem ... — Látni akart. . . ? — nézett rá könnyeken át a lány. — Tessék, keresse a pénzét! . í» , <». undort érzett a torkában. Szégyellte magát A lPríS nagyon. És sajnált valamit. Nem a pénzét. Azt. hogy ez az este, mely olyan szépnek és jóságosnak ígérkezett, ilyen közönséges lett. S ezért csak magát vádolhatja, meg a pénzt, azt az átkozott háromszáz forintot. — öltözzön fel — szólt rá a lányra — Gyorsan, kérem! A lány felöltözött. Minden egyes ruhadarabot kifordított, majd meglengetett. — Visszaadom... — mondta halkan — a százasát. Nem fogadhatom el magától. Ezek után. — Szüksége van rá — mondta a férfi. S amikor a lány az ajtó előtt állt. már megfogta a két karját, óvatosan, csak s kabátja ujját. — Ne haragudjon, kérem — s ahogy jó erősen megszorította a lány karját, érezte, hogy a felhajtott kabátujjban papír zizeg ... A lány most is tisztán s áttetszőén nézett a szemébe. Hirtelen elválasztódott benne az undor és a sajnálat és Olyan gyengének érezte magát, mint még soha. — Tévedtem *— mondta, — Tévedtem. — Maga setn tudta, hogy mire érti fezt a tévedést. Gyorsan lefeküdt, s úgy érezte, nagyon fázik. Miért vannak oly közel a csillagok? BOLDOG ÉRZÉS töltötte el Kolumbus Kristóf szivét, amikor 1492. október 27-én megvetette lábát a kubai partokon. Ezeket a szavakat irta naplójába: Felfedeztem a világ legszebb országát! S mi is hasonlóan boldogak voltunk, amikor 473 évvel később, véletlenül szintén októberben, tizenkét napi hajózás után a föld ^özeiébe értünk. A partok felől oly kellemes édeskés illat áradt felénk, hogy ennél élvezetesebbet még elképzelni sem lehet. Magunk is hamar meggyőződhettünk arról, hogy ezen a szigeten mindaz a szépség megvan, amit az emberi szem a földön megpillanthat. Nagy kiterjedésű, erdőkkel szegélyezett tavak, buja növényzet, és olyan üde, akárcsak nálunk májusban. A madarak pedig valahogy édesebben énekelnek, csaknem kényszerítik az embert, hogy hallgassa őket. A növényzet délszaki. A pálmák ^huszonnégy fajtája nő itt, s Emerem állítani, hogy a pál- E maerdők trópusi szépsége a 5természet minden remekét fehettek a falba az amerikaiak engedélye nélkül, nemhogy még a földdel szabadon rendelkezhettek volna. Hallottam, hogy a sziget 30 millió embert tudna jóllakatni. És Kuis csinálhatnánk addig1' A földet itt sohasem művelték meg, nem is tudnánk ... — Sőt, ha tudnánk is, nincs mivel. A faluban nincs egy traktor sem —, fűzte az mikor csak az amerj Rai milliomosok fordulhattak meg. Még hat évvel ezelőtt is. épp úgy, mint más strandokon, az ide vezető úton ezt a figyelmeztetést olvastuk volnat „Club Privado!” A színes bő•*S*' Gf V S' i K « s< V "ÜFSgIS ' : w*' $ *>•*•‘fcS'íK jHSssc :**•* ■< ; i> Az új Kuba építeszefi stílusa. előbbiekhez Arnoldo Suarez, szintén egy helybeli polgár. Igen, ez Kuba egyik legnagyobb problémája, vagyis a kérdés nemcsak úgy hangzik itt, hogy hogyan, hanem úgy is, hogy mivel? Természetesen egyszerre nem lehet mindent megoldani. A forradalmat is védeni, a földet is művelni, gyárakat is építeni, sőt tanulni is ... A TENGERPART Varrader- nél is elbűvölő. Nem véletlenül mondják, hogy a strand párját ritkítja a világon. Amolyan kis félsziget ez. tele szebbnél szebb víkendházak- kal, villákkal, és szállodákkal, három oldalról pedig a tenger hullámai nyaldossák egyenletes ritmusban a fehér homokot. Ezeken a helyeken valarűeknek és vagyontalanoknak tilos volt a belépés. Pedig a színes bőrűek Kuba lakosságának egyharmadát teszik ki és a vagyontalanok gyakorlatilag egész Kubát jelentik. * PHILIBERTO ROSS.AS tanító mesélte ezt a felejthetetlen történetet: — A forradalom után Őrlette tartományba küldtek tanítani. Olyan isten- hátamögötti hegyvidéki helyre kerültem. Egyszer elvittem diákjaimat a járási székhelyre. a Sierra Mestre hegyvidék aljában fekvő Las Mercedes városkába. Amikor este kijöttünk a színházból, az egyik kislány hozzám lépett és megkérdezte: tanító úr, miért vannak itt oly közel a csillagok? Képtelen voltam válaszolni, elfordultam és le tő-öltem kibuggyant könnye imet. A nyolcéves kislány először látott életében utcai világítást. De hát csoda ez? Hiszen az emberele nagy részt- azon a vidéken még nem látott személyautót sót talán kerékpárt sem. Az egyedüli közlekedési eszköz ott az öszvér, a mindennapi' étel pedig a tej és a zöldség. EZ AZ IGAZSÁG. A kubai faluban a múltban az éhség volt a főszakács, a legfőbb uralkodó pedig a nyomor. Ma már mindig több és több bennszülött látogatja a havannai luxus szórakozóhelyeket, kóstolgatja a nagyszerű aquacate, agon de coco italt és az utcán, mondjuk agy Chevrolet kocsi vár rá. Bizony, változnak az idők. Dr. Jé* BALOG Kubai cowboy. Elülmúlja. És mindehhez a jjszínpompa! E A Havannából Pinar del Rio —tartományba vezető út mesébe Eülő. Az autósztráda mindkét Eoldalát a „pinca dorada” nevű Sfák szegélyezik. Viráguk a Emi oleanderünkhöz hasonló, Ede a fa koronája oly nagy és Ebuja, hogy az út körül való- Sjságos alagutat képez. E Itt—ott frissen szántott föld. bábán, ahol alig 7 millió ember él, a legnagyobb probléma éppen az élelmiszerellátás. Ugye. meglepő? De miképp lehetséges ez? Amikor Szoroába utaztunk, minden városban, sőt faluban isf láthattuk, amint fiatal, jó erőben levő férfiak, tétlenül üldögélnek a vendéglőben és idejüket cocacola ivással töltik. Hétköznap volt, de bennem a kép vasárnap benyomását. keltette. Megálltam, és megkérdeztem, vajon mit EA talaj vöröses, akárcsak az Ségetett tégla és oly termé- Ekeny, hogy párját ritkítja. A S szlovák közmondás azt tartja: E.,Szúrd a kocsi rudat a földbe Sés egy egész szekér nő ki bérlőié.” Olyan föld ez is. Csak- Ehogy a kubaiak a közelmúltában még egy szöget sem verünnepelnek? Meglepődve néztek rám, érthetetlennek tartották a kérdést. Hosszabb magyarázat után Jósé Ambro- mo Bauta községi lakos adta meg a választ: — Mi éppen csak a cukornád termesztéséhez értünk, az pedig valamikor január végén érik. Mit
