Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
6 ÉSZAKMAGY ARORSZÄG Vasárnap, I960. Jáitfa« IS. A felelősségtudat és á lelkrismerei drámái Rolf Hochhuth és Peter Wesss színmüveiről L enyűgözően borzalmas és borzalmasan lenyűgöző. — Azt hiszem, eszel az egymásbakaroló jelzővel lehet legjobban kifejezni azt az érzést, amely először ragadja magával az olvasót, ha egyiiltében olvassa végig Rolf Hochhuth színművét, A helytartó-t és Peter Weiss oratóriumnak keresztelt drámáját, .4 vizsgálat-íit. Mindkét mű a lelkiismeretet márdosó felelősségtudat szülötte. Két német író — az egyik a mai Nyugat-Németországban, a másik ma is Svédországban él, ahová Hitler elől emigrált — veti fel a felelősség kérdését. A felelősségét azért. ami Auschwitzban, ebben a hitleri halálgyárban történt Hochhuth a katolikus baloldali, XII. Piusnak, az akkori pápának passzivitását ostorozza, mert nem mert vagy nem is akart erélyesen fellépni a zsidók elhurcolása ellen, pedig a lengyel püspöki kar már 1942- ben jelentette a Vatikánnak, ami Auschwitzban történt. Peter Weiss, aki ma sem tért haza és stockholmi nyilatkozatában legutóbb leszögezte, hogy „alapeszmémül teljes egészében a marxizmus—leni- nizmust vallom”, a frankfurti Auschwitz-per anyagát ötvözte lényeget kiragadó drámai egésszé. A látszólagos tudósításhoz illő tárgyilagosság, a tanúk és a vádlottak legfontosabb kijelentéseinek ismétlése azonban kerek egészet képez és a költői igazságszolgáltatás jegyében mutatja meg a hitleri Németország gazdasági vezetőinek érdekeltségét a kényszermunkán szenvedők kizsákmányolásában és a halálgyár hullarablásában. Nem mulasztja el azt sem, hogy célozzon arra, milyen „köztiszteletben álló” személyek a mai nyugatnémet államban azok, akik annak idején hidegvérrel gyilkoltak vagy gyilkoltattak Auschwitzban: Ez nemcsak a vádlottakról derül ki, hanem a tanúk egy részéről is. „Nyugat kegyelmezzen neki, addig míg hasznos Keleten __ á llamérdek tiltja, hogy banditának bélyegezzük Ililler urat Egyediiláll a jósra / ói l 'Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- és FöldtÍKii Tanszékének kutató- állomá'yh az aggteleki karsztvidék barlangjainak meteoroló— tárgyalóképesnek kell maradnia” — mondja XII. Píus 1943. októberében, amikor a Gestapo már római palotája előtt szedte össze a deportálandó zsidókat. Ezért lett nagy unszolásra még ekkor is olyan semmitmondó, általánosságban mozgó nyilatkozatot, amelyről Hitler vatikáni követe örömmel jelentette: „a pápa, bár a hírek szerint több felül is támadás érte, semmilyen demonstrációra nem ragadtatta magát a zsidók elhurcolása ellen”. Hochhuth drámájának — amely Auschwitz színrevitelé- vel ért véget — utolsó mondataiban ismerteti ezt a narrátor, aztán hozzáteszi: „Még egy teljes esztendeig dolgoztak így a gázkamrák. Csak 1944. nyarán érte el tetőfokát az öldöklés. November 26-án Himmler felrobbantotta a krematóriumokat. Két hónappal később orosz katonák szabadították ki Auschwitz utolsó foglyait.”. „Előfordult, hogy valaki túlélte és e kevÁekhez tartozom én is” — veszi fel a történet fonalát, az egyik tanú kijelentését ismertetve, Peter Weiss, amikor színműbe önti a frankfurti Auschwitz-per' anyagát. A katolikus Hochhuth után, aki szinte rezig- náitan állapítja meg, hogy a halálgyár foglyait végül is „orosz katonák szabadították ki”, a magát marxista— leninistának valló Peter Weiss mondja ki az ítéletet anélkül, hogy szó szerint ítélkezne. Az a tény, hogy a nyugatnémet Frankfurtban megtartott tárgyaláson minden vádlottról kiderült, milyen „tisztes polgári” pozíciót tölt be a háború óta, hogy a tanúk között van olyan, akit közvetlen a háború után háborús bűnösként elítéllek, de ma már ő is „köz- tiszteletben álló” férfiú és végül az az „apróság”, hogy egyes tanúk, ma is vezetői olyan vállalatoknak, amelyek az auschwitzi halálgyár kényszermunkásaiból vagyonosodtak a háború alatt, — mindennél töb-ri bet mond. Amikor aztán az~ egyik vádlott az utolsó jelenet— utolsó mondataiban — társai-E rí mérések barlangban 1 giai, hidrológiai és geológiai— vizsgálatával és ezek kölcsön-— hatásának felderítésével fog-™ lalkozik. " nak 'hangos helyeslése mellett — jelenti ki t.mást sem csináltunk, csak a kötelességünket teljesítettük . .. Ma. amikor nemzetünk, újra vezető helyre küzdötte (el magát, egyéb dolgokkal kellene foglalkoznunk, nem pedig olyan vádakkal, melyeket régen elévültnek kellene tekinteni” — akkor valóban le kell gördülnie a függönynél;. Hiszen ez az álláspont nem más. mint a mai nyugatnémet állam hivatalos álláspontja, és ezt ai egyik tömeggyilkos jelenti ki a tárgyaláson! A katolikus Hochhuth aggódó lelkiismeret- furdalására a marxista Peter Weiss adja - meg a per hiteles jegyzőkönyvi adataira támaszkodó költői választ. Csak helyeselhető, hogy ez a két remekmű röviddel egymás után, magyar nyelven könyvalakban már megjelent. (Európa Könyvkiadó kiadásai.) Máié Iván Ä három legfőbb között A. napokban zajlott le Várpalotán a II. Országos Bányász Fúvószenekari Fesztivál. Az ország 46 bányászzenekara közül, kiválogatás alapján, a legjobb 12 zenekar között szerepelt a perecesi bányász szimfonikus és fúvószenekar is — igen eredményesen. Műsorával — Künnecke Táncszvitje, Gyi- mesi Fáklya című műve, Grófé Grand Kanyon című szvitjének 2 tétele, az ösvényen című műve — nemcsak a közönség tapsait érdemette ki, hanem. a zsűri véleménye szerint. új hangvételű, eddig vidéken még be nem mutatott művek műsorra tűzésével és annak kifogástalan, élettől duzzadó előadásával a perccc- sieket a legjobb három bányászzenekar közé számítják. Bírságolás a vizen Űjabb feladatokkal gyarapodott a vízi-rendőrök munkája. A meleg beköszöntésével megint dúlt a vízi-idény. Sokan szállnak csónakra, növekszik a fürdözők száma is a Dunán. Ez fokozott feladatot ró a vízibendörökre. A balesetek elkerülésére, a megelőző óvórendszabályok megtartására hívják fel a „vizesek” figyelmét, A szabálytalan közlekedésnek. bírságolás a vége. Űj koMifvek a miskolci kovnavesboHokhan Régi adósságot törleszt könyvkiadásunk, amikor megjelenteti Reviczky és Justh Zsigmond méltatlanul elfelejtett kortársának, Palágyi Lajosnak verseit Parittya címmel. A századvég idején pusztába kiáltó szóként elhangzó Palágyi versek, valóban visszhang nélkül tűntek el. Talán csak Babits Mihály írt róla méltó megemlékezést, pedig Palágyi is azok közé tartozott, akik utat törtek a kiegyezés utáni epigon-költészettől a Nyugat forradalmáig. Ilemmingway szerelmesei h nagy író űjabb kötetét kaphatják kézhez. A folyón át a fák közé a könyv címe. Érdemes elolvasni a fiatalon elhunyt repülőtisztnek. Antoine de Saint-Exupery-nck három kisregényét, amely Éjszakai repülés címmel jelent meg. A szerző Korzika felett zuhant le a háború alatt, 1944-ben. Mindhárom műve repülős kaland, regényben feldolgozva. Az idegen nyelven olvasók három új angol könyvhöz juthatnak Az egyik Sommerset Maugham műve, a The razor’s edge, a másik Thornton Wilder három alkotása, köztük a nálunk is jól ismert Our Town, a harmadik pedig Kingsley Amis-nek Take a girl like you című könyve. A németül olvasóknak ajánlhatjuk Mehring-nek, a tudományos szocializmus egyik legnagyobb német képviselőjének, Marx legjobb életrajz írójának, Aufsätze zur deutschen Litte- raturgeschichte című tanulmánygyűjteményét, valamint a kétkötetes Die schöne Schrift című betúatlaszt. Végül arról is beszámolunk, hogy a City vox című lemez és képesalbum Balatonról és Budapestről szóló kiadványa is kapható Miskolcon. Magyar, német, angol, francia és cseh nyelvű lemez, írott szöveg található egy-égy kötetben, valamint szép illusztrációk is. A lemez szövegét magyaros muzsika kíséri. Baráth Lajos: Csalódás ki iiíea Képünkön a Vass Imre barlang érdekes cseppkőképződ- E jEényeit, a „törülközőt” fényképezi Kutas Tamás, a ku- E tatóáUomás munkatársa. S sarkán állt a, lány. Egyszerűségét az tette különössé, hogy sírt. Sírhatott volna másvalaki is a tízezrekből, akik ott sétáltak vagy ísiettek, gyalogosan, villamoson és autókon a város esti neon-zuhatagában. A férfi viszont, aki észrevette a sarkon vesztegelő pityergőt, csak ezt az egy embert látta sírni, ezért szólította meg. A lány — bár a sírás elöregítette arcát — ránézésre nem lehetett több tizennyolc évesnél. Egyszerű, barna lódenkabá- tot viselt, f eltűrt haj tókával, féllábra ereszkedve, vékony, divatos kendőcskéje alól kibukó fekete hajfonattal. Szépnek és tetszetősnek tűnt. Kékesen világító fekete hajától merészen eltérő sápadtsága, finom metszésű, keleties szempárja (mely kivételesen dióbarna színben játszott, de ezt a neonfényben nem lehetett megfigyelni) és ajka, melyről talán pár órája, hogy letörölte a könny a makacsságot és most engedelmesen meggöi'bült. Mindezek eléggé vonzóvá és meghatóvá tették a lányt. 7— Szülei? — kérdezte a férfi, miután megtudta, hogy a lány állás nélkül maradt, sőt pénze sincs. — Messze laknak — és megnevezte a kisvárost is, ahol apja, anyja dolgozik. A férfit zsibongó bátorság kerítette hatalmába. Érezte, felelős ezért az emberért, segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy visszataláljon oda, ahonnan elindult, boldogságot keresni. Harmincöt éve alatt megtanulta, hogy a nők sohasem elégszenek meg a boldogulás tervével, különösen ha szépek és fiatalok még. A lány intett, hogy nem, s a kopott lódenkabát hajtókájából kivillant hosszú, fehér nyaka. — Szívesen meghívom . .. Ma kaptam otthonról csomagot . .. A lány a másik lábára ereszkedett. Induló mozdulatnak is vélhette ezt a férfi, aki úgy találta, minden vigasztaló szó közül, amit eddig elmondott a lánynak, az utóbbi volt a leghatásosabb. — Nyugodtan feljöhet a lakásomra ... Teljesen átfázott, majd főzünk feketét. — Szeretnék hazautazni — mondta a lány, és elindult a férfi mellett. — Segítek magán. « .a a meleg szobában levetették kabátjukat, úgy AlIIIlíOr érezték, már nagyon régi ismerősök. Sima, zöld szövetruha volt a lányon, mely szinte észrevétlenül simult testéhez, amikor ledobta tűsarkú cipőjét és feltelepedett az egyik fotelba. — Megfürödhet... ha akar — ajánlotta a férfi, s melegen nézett a lány szemébe. — Mert átfázott... — levetette kabátját, ráakasztotta a szék karjára; úgy erezte, most valóban otthoni a hangulat. Behozta a hazait — Egyen — kínálta a lányt. — Én addig letusolok .., S ahogy csobogott a melegvíz, arra gondolt a férfi, valóban segít ennek a lánynak. „Százasból futja.” Két napja kapott fizetést, pénze bőven volt. A lány evett. Jóízűen ropogtatta a sós uborkát s óvatos kortyokkal bort ivott a húsra. — Még ma este elutazik? — kérdezte a férfi, s a százast letette az asztalra. Felírta a címét egy notesziapra. — Ha megérkezik, majd megküldi. A lány eltette a pénzt. Megtörölte száját, ivott. — Elutazom. Még ma el akarok innen utazni! — Igaza van — mondta a férfi, miközben megtöltötte a kávéfőzőt és töltött a poliarakba. — Én már vacsoráztam — nézett bocsánatkérően a lányra. — De maga csak egyen nyugodtan... Mint otthon... csupán nyolc óra múlt, és a legközelebbi vonatja fél egykor indul. A lány jókedvűen mosolygott, — Nagyon kedves. Hogy" 1 köszönjem meg? — Nincs mit köszönnie. A pénzt kölcsön adtam; a hazait meg szívesen. Míg a feketére vártak, hallgatták a rádió tánczenéjét. — Ilyenkor sugározzák a legjobb tánczenét — kedveskedett a férfi. — Nem szokta hallgatni? — Nem! Nincs rádióm. — Otthon sincs? — Kicsi. És már nagyon régi. Az egyszerű, erős szövetruha is a lány szegénységéről vallott. — Otthon talál magának munkát? — kérdezte kis hallgatás után a férfi. Már döntött magában: segít a lánynak és semmi mást nem akar. A tiszta és átható tekintete miatt. Ügy érezte, megzavarná, foltot ejtene ezen a tekinteten, és ezt néha,újra látná, mely* bizonyára elrontaná jókedvét. — Nyáron mindig van munka mifelénk. Ha máshol nem, hát a gyárban. Ott biztosan találok. A férfi arra gondolt, kevés lesz az a pénz a lánynak. Lehet, hogy sok testvére van, a szülei meg keveset keresnek, s nem számítanak rá. Tudta, hogy milyen értéke van a pénznek ott, ahol keveset látnak belőle. Kivette kabátja belső zsebéből a pénzes borítékot. Mindig itt tartotta a pénzt, így nehezebben veszítheti el. találta a kék borítékot. Kivette pénzét, megszámolta. Ezemégyszázhúsz ... Lehetetlen, — gondolta, hiszen pontosan tudta, hogy ezernyoicszázhúsz forintja van. Pénzét mindig számon tartotta. Visszapergette a napját. Semmit sem vásárolt. A lakbérrel még adós, reggel majd kifizeti. Talán a hivatalában? De hisz az előbb, amikor kivette a százast... Igen, akkor még nem érezte, hogy a borítékból hiányzik. Feltétlenül meg kellett volna éreznie már az előbb is. A lány ott kuporgott a fotel ölében. Íves lábát felhúzva, állát a térdére támasztotta. Tiszta, átható a tekintete, mint amikor elhatározta a férfi: nem akar semmi mást, csak segíteni a lánynak, hogy visszajusson szüleihez. „Lehetetlen^ hogy éppen ő vegye el” — gondolta a férfi. — Ezemégyszázhúsz — számolta ismét. — Érdekes..‘. Magának adtam száz forintot.. . Ezernyoicszázhúsz volt. Hiányzik háromszáz... Egyszerűen nem tudom, hová tűnt... A lány zavartalanul nézett a férfi szemébe. Mint aM kérdezné: „Hát én honnan tudjam?” Csak a szemével kérdezett. Különben hallgatott. A férfi tovább morfondírozott magában. „Hiszen majd mindig bent voltam a szobában. Amíg az ételt behoztam? Vékonynak
