Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

6 ÉSZAKMAGY ARORSZÄG Vasárnap, I960. Jáitfa« IS. A felelősségtudat és á lelkrismerei drámái Rolf Hochhuth és Peter Wesss színmüveiről L enyűgözően borzalmas és borzalmasan lenyű­göző. — Azt hiszem, eszel az egymásbakaroló jelző­vel lehet legjobban kifejezni azt az érzést, amely először ragadja magával az olvasót, ha egyiiltében olvassa végig Rolf Hochhuth színművét, A helytartó-t és Peter Weiss oratóriumnak keresztelt drá­máját, .4 vizsgálat-íit. Mindkét mű a lelkiismeretet márdosó felelősségtudat szülötte. Két német író — az egyik a mai Nyugat-Németországban, a másik ma is Svédországban él, ahová Hitler elől emigrált — veti fel a felelősség kérdését. A felelősségét azért. ami Auschwitzban, ebben a hitle­ri halálgyárban történt Hochhuth a katolikus balolda­li, XII. Piusnak, az akkori pá­pának passzivitását ostorozza, mert nem mert vagy nem is akart erélyesen fellépni a zsi­dók elhurcolása ellen, pedig a lengyel püspöki kar már 1942- ben jelentette a Vatikánnak, ami Auschwitzban történt. Pe­ter Weiss, aki ma sem tért ha­za és stockholmi nyilatkozatá­ban legutóbb leszögezte, hogy „alapeszmémül teljes egészé­ben a marxizmus—leni- nizmust vallom”, a frankfurti Auschwitz-per anyagát ötvözte lényeget kiragadó drámai egésszé. A látszólagos tudósí­táshoz illő tárgyilagosság, a ta­núk és a vádlottak legfonto­sabb kijelentéseinek ismétlése azonban kerek egészet képez és a költői igazságszolgáltatás je­gyében mutatja meg a hitleri Németország gazdasági veze­tőinek érdekeltségét a kény­szermunkán szenvedők kizsák­mányolásában és a halálgyár hullarablásában. Nem mulaszt­ja el azt sem, hogy célozzon arra, milyen „köztiszteletben álló” személyek a mai nyugat­német államban azok, akik an­nak idején hidegvérrel gyilkol­tak vagy gyilkoltattak Ausch­witzban: Ez nemcsak a vádlot­takról derül ki, hanem a tanúk egy részéről is. „Nyugat kegyelmezzen neki, addig míg hasznos Keleten __ á llamérdek tiltja, hogy bandi­tának bélyegezzük Ililler urat Egyediiláll a jósra / ói l 'Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- és FöldtÍKii Tanszékének kutató- állomá'yh az aggteleki karsztvi­dék barlangjainak meteoroló­— tárgyalóképesnek kell ma­radnia” — mondja XII. Píus 1943. októberében, amikor a Gestapo már római palotája előtt szedte össze a deportá­landó zsidókat. Ezért lett nagy unszolásra még ekkor is olyan semmitmondó, általánosságban mozgó nyilatkozatot, amelyről Hitler vatikáni követe öröm­mel jelentette: „a pápa, bár a hírek szerint több felül is támadás érte, semmilyen de­monstrációra nem ragadtatta magát a zsidók elhurcolása el­len”. Hochhuth drámájának — amely Auschwitz színrevitelé- vel ért véget — utolsó monda­taiban ismerteti ezt a narrátor, aztán hozzáteszi: „Még egy tel­jes esztendeig dolgoztak így a gázkamrák. Csak 1944. nyarán érte el tetőfokát az öldöklés. November 26-án Himmler fel­robbantotta a krematóriumo­kat. Két hónappal később orosz katonák szabadították ki Auschwitz utolsó foglyait.”. „Előfordult, hogy valaki túl­élte és e kevÁekhez tarto­zom én is” — veszi fel a törté­net fonalát, az egyik tanú ki­jelentését ismertetve, Peter Weiss, amikor színműbe önti a frankfurti Auschwitz-per' anyagát. A katolikus Hochhuth után, aki szinte rezig- náitan állapítja meg, hogy a halálgyár foglyait vé­gül is „orosz katonák szabadí­tották ki”, a magát marxista— leninistának valló Peter Weiss mondja ki az ítéletet anélkül, hogy szó szerint ítélkezne. Az a tény, hogy a nyugatnémet Frankfurtban megtartott tár­gyaláson minden vádlottról ki­derült, milyen „tisztes polgá­ri” pozíciót tölt be a háború óta, hogy a tanúk között van olyan, akit közvetlen a háború után háborús bűnösként el­ítéllek, de ma már ő is „köz- tiszteletben álló” férfiú és vé­gül az az „apróság”, hogy egyes tanúk, ma is vezetői olyan vál­lalatoknak, amelyek az ausch­witzi halálgyár kényszermun­kásaiból vagyonosodtak a há­ború alatt, — mindennél töb-ri bet mond. Amikor aztán az~ egyik vádlott az utolsó jelenet— utolsó mondataiban — társai-E rí mérések barlangban 1 giai, hidrológiai és geológiai— vizsgálatával és ezek kölcsön-— hatásának felderítésével fog-™ lalkozik. " nak 'hangos helyeslése mellett — jelenti ki t.mást sem csi­náltunk, csak a kötelességün­ket teljesítettük . .. Ma. ami­kor nemzetünk, újra vezető helyre küzdötte (el magát, egyéb dolgokkal kellene fog­lalkoznunk, nem pedig olyan vádakkal, melyeket régen el­évültnek kellene tekinteni” — akkor valóban le kell gör­dülnie a függönynél;. Hiszen ez az álláspont nem más. mint a mai nyugatnémet állam hi­vatalos álláspontja, és ezt ai egyik tömeggyilkos jelenti ki a tárgyaláson! A katolikus Hochhuth aggódó lelkiismeret- furdalására a marxis­ta Peter Weiss adja - meg a per hiteles jegyzőkönyvi adataira támaszkodó költői vá­laszt. Csak helyeselhető, hogy ez a két remekmű röviddel egymás után, magyar nyelven könyvalakban már megjelent. (Európa Könyvkiadó kiadásai.) Máié Iván Ä három legfőbb között A. napokban zajlott le Vár­palotán a II. Országos Bányász Fúvószenekari Fesztivál. Az ország 46 bányászzenekara közül, kiválogatás alapján, a legjobb 12 zenekar között sze­repelt a perecesi bányász szim­fonikus és fúvószenekar is — igen eredményesen. Műsorával — Künnecke Táncszvitje, Gyi- mesi Fáklya című műve, Gró­fé Grand Kanyon című szvit­jének 2 tétele, az ösvényen cí­mű műve — nemcsak a közön­ség tapsait érdemette ki, ha­nem. a zsűri véleménye sze­rint. új hangvételű, eddig vi­déken még be nem mutatott művek műsorra tűzésével és annak kifogástalan, élettől duzzadó előadásával a perccc- sieket a legjobb három bá­nyászzenekar közé számítják. Bírságolás a vizen Űjabb feladatokkal gyarapodott a vízi-rendőrök munkája. A meleg beköszöntésével megint dúlt a vízi-idény. Sokan szállnak csónakra, növekszik a fürdözők száma is a Dunán. Ez fokozott feladatot ró a vízibendörökre. A balesetek elkerülésére, a megelőző óvórendszabá­lyok megtartására hívják fel a „vizesek” figyelmét, A szabálytalan közlekedésnek. bír­ságolás a vége. Űj koMifvek a miskolci kovnavesboHokhan Régi adósságot törleszt könyvkiadásunk, amikor meg­jelenteti Reviczky és Justh Zsigmond méltatlanul elfelej­tett kortársának, Palágyi La­josnak verseit Parittya cím­mel. A századvég idején pusz­tába kiáltó szóként elhangzó Palágyi versek, valóban vissz­hang nélkül tűntek el. Talán csak Babits Mihály írt róla méltó megemlékezést, pedig Palágyi is azok közé tartozott, akik utat törtek a kiegyezés utáni epigon-költészettől a Nyugat forradalmáig. Ilemmingway szerelmesei h nagy író űjabb kötetét kap­hatják kézhez. A folyón át a fák közé a könyv címe. Érde­mes elolvasni a fiatalon el­hunyt repülőtisztnek. Antoine de Saint-Exupery-nck három kisregényét, amely Éjszakai repülés címmel jelent meg. A szerző Korzika felett zuhant le a háború alatt, 1944-ben. Mind­három műve repülős kaland, regényben feldolgozva. Az idegen nyelven olvasók három új angol könyvhöz jut­hatnak Az egyik Sommerset Maugham műve, a The ra­zor’s edge, a másik Thornton Wilder három alkotása, köz­tük a nálunk is jól ismert Our Town, a harmadik pedig Kingsley Amis-nek Take a girl like you című könyve. A né­metül olvasóknak ajánlhatjuk Mehring-nek, a tudományos szocializmus egyik legnagyobb német képviselőjének, Marx legjobb életrajz írójának, Aufsätze zur deutschen Litte- raturgeschichte című tanul­mánygyűjteményét, valamint a kétkötetes Die schöne Schrift című betúatlaszt. Végül arról is beszámolunk, hogy a City vox című lemez és képesalbum Balatonról és Bu­dapestről szóló kiadványa is kapható Miskolcon. Magyar, német, angol, francia és cseh nyelvű lemez, írott szöveg ta­lálható egy-égy kötetben, va­lamint szép illusztrációk is. A lemez szövegét magyaros mu­zsika kíséri. Baráth Lajos: Csalódás ki iiíea Képünkön a Vass Imre barlang érdekes cseppkőképződ- E jEényeit, a „törülközőt” fényképezi Kutas Tamás, a ku- E tatóáUomás munkatársa. S sarkán állt a, lány. Egyszerűségét az tette különössé, hogy sírt. Sírhatott volna más­valaki is a tízezrekből, akik ott sétáltak vagy ísiettek, gyalogosan, villamoson és autókon a város esti neon-zuhatagában. A férfi viszont, aki észrevette a sarkon vesztegelő pityergőt, csak ezt az egy embert látta sírni, ezért szólította meg. A lány — bár a sírás elöregítette arcát — ránézésre nem lehetett több tizennyolc évesnél. Egyszerű, barna lódenkabá- tot viselt, f eltűrt haj tókával, féllábra ereszkedve, vékony, divatos kendőcskéje alól kibukó fekete hajfonattal. Szépnek és tetszetősnek tűnt. Kékesen világító fekete hajától meré­szen eltérő sápadtsága, finom metszésű, keleties szempárja (mely kivételesen dióbarna színben játszott, de ezt a neon­fényben nem lehetett megfigyelni) és ajka, melyről talán pár órája, hogy letörölte a könny a makacsságot és most enge­delmesen meggöi'bült. Mindezek eléggé vonzóvá és megha­tóvá tették a lányt. 7— Szülei? — kérdezte a férfi, miután megtudta, hogy a lány állás nélkül maradt, sőt pénze sincs. — Messze laknak — és megnevezte a kisvárost is, ahol apja, anyja dolgozik. A férfit zsibongó bátorság kerítette hatalmába. Érezte, felelős ezért az emberért, segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy visszataláljon oda, ahonnan elindult, boldogságot ke­resni. Harmincöt éve alatt megtanulta, hogy a nők sohasem elégszenek meg a boldogulás tervével, különösen ha szépek és fiatalok még. A lány intett, hogy nem, s a kopott lódenkabát hajtó­kájából kivillant hosszú, fehér nyaka. — Szívesen meghívom . .. Ma kaptam otthonról csoma­got . .. A lány a másik lábára ereszkedett. Induló mozdulatnak is vélhette ezt a férfi, aki úgy találta, minden vigasztaló szó közül, amit eddig elmondott a lánynak, az utóbbi volt a leg­hatásosabb. — Nyugodtan feljöhet a lakásomra ... Teljesen átfázott, majd főzünk feketét. — Szeretnék hazautazni — mondta a lány, és elindult a férfi mellett. — Segítek magán. « .a a meleg szobában levetették kabátjukat, úgy AlIIIlíOr érezték, már nagyon régi ismerősök. Sima, zöld szövetruha volt a lányon, mely szinte észrevétlenül simult testéhez, amikor ledobta tűsarkú cipő­jét és feltelepedett az egyik fotelba. — Megfürödhet... ha akar — ajánlotta a férfi, s mele­gen nézett a lány szemébe. — Mert átfázott... — levetette kabátját, ráakasztotta a szék karjára; úgy erezte, most való­ban otthoni a hangulat. Behozta a hazait — Egyen — kí­nálta a lányt. — Én addig letusolok .., S ahogy csobogott a melegvíz, arra gondolt a férfi, va­lóban segít ennek a lánynak. „Százasból futja.” Két napja kapott fizetést, pénze bőven volt. A lány evett. Jóízűen ropogtatta a sós uborkát s óvatos kortyokkal bort ivott a húsra. — Még ma este elutazik? — kérdezte a férfi, s a százast letette az asztalra. Felírta a címét egy notesziapra. — Ha megérkezik, majd megküldi. A lány eltette a pénzt. Megtörölte száját, ivott. — Elutazom. Még ma el akarok innen utazni! — Igaza van — mondta a férfi, miközben megtöltötte a kávéfőzőt és töltött a poliarakba. — Én már vacsoráztam — nézett bocsánatkérően a lány­ra. — De maga csak egyen nyugodtan... Mint otthon... csupán nyolc óra múlt, és a legközelebbi vonatja fél egykor indul. A lány jókedvűen mosolygott, — Nagyon kedves. Hogy" 1 köszönjem meg? — Nincs mit köszönnie. A pénzt kölcsön adtam; a ha­zait meg szívesen. Míg a feketére vártak, hallgatták a rádió tánczenéjét. — Ilyenkor sugározzák a legjobb tánczenét — kedves­kedett a férfi. — Nem szokta hallgatni? — Nem! Nincs rádióm. — Otthon sincs? — Kicsi. És már nagyon régi. Az egyszerű, erős szövetruha is a lány szegénységéről vallott. — Otthon talál magának munkát? — kérdezte kis hall­gatás után a férfi. Már döntött magában: segít a lánynak és semmi mást nem akar. A tiszta és átható tekintete miatt. Ügy érezte, megzavarná, foltot ejtene ezen a tekinteten, és ezt néha,újra látná, mely* bizonyára elrontaná jókedvét. — Nyáron mindig van munka mifelénk. Ha máshol nem, hát a gyárban. Ott biztosan találok. A férfi arra gondolt, kevés lesz az a pénz a lánynak. Lehet, hogy sok testvére van, a szülei meg keveset keresnek, s nem számítanak rá. Tudta, hogy milyen értéke van a pénz­nek ott, ahol keveset látnak belőle. Kivette kabátja belső zsebéből a pénzes borítékot. Min­dig itt tartotta a pénzt, így nehezebben veszítheti el. találta a kék borítékot. Kivette pén­zét, megszámolta. Ezemégyszázhúsz ... Lehetetlen, — gondolta, hiszen ponto­san tudta, hogy ezernyoicszázhúsz forintja van. Pénzét min­dig számon tartotta. Visszapergette a napját. Semmit sem vásárolt. A lakbér­rel még adós, reggel majd kifizeti. Talán a hivatalában? De hisz az előbb, amikor kivette a százast... Igen, akkor még nem érezte, hogy a borítékból hiányzik. Feltétlenül meg kel­lett volna éreznie már az előbb is. A lány ott kuporgott a fotel ölében. Íves lábát felhúzva, állát a térdére támasztotta. Tiszta, átható a tekintete, mint amikor elhatározta a férfi: nem akar semmi mást, csak segí­teni a lánynak, hogy visszajusson szüleihez. „Lehetetlen^ hogy éppen ő vegye el” — gondolta a férfi. — Ezemégyszázhúsz — számolta ismét. — Érdekes..‘. Magának adtam száz forintot.. . Ezernyoicszázhúsz volt. Hi­ányzik háromszáz... Egyszerűen nem tudom, hová tűnt... A lány zavartalanul nézett a férfi szemébe. Mint aM kérdezné: „Hát én honnan tudjam?” Csak a szemével kérde­zett. Különben hallgatott. A férfi tovább morfondírozott magában. „Hiszen majd mindig bent voltam a szobában. Amíg az ételt behoztam? Vékonynak

Next

/
Thumbnails
Contents