Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

▼Mimt; !**Mi bsäjm a.

ßSZAKMAGTAROKSZÄG

7

Köszöntő

és védelem kérő

Anya gyermekével

I>öbröczöni Kálmán rajza

Akit a legszebb szé illet

Részlet a Don Quijote című táncjátékból

mét felhívjuk a Vita a magyar gazdasági mechanizmus reformjáról című kiadványra. A kötet Bognár József, dr. Wil- csek Jenő cs dr. Ganzer Sándor előadásának és az előadások vitájának rendkívül érdekes gyűjteménye.

Az idegen nyelvű könyvek közül elsősorban a közelgő filmfesztivál szempontjából érdekes filmtörténeti munkákra hívjuk fel a figyelmet. A párizsi Seghers kiadó Cinema d'aujourdhui sorozatában érdekes életrajzi, filmbibliográfiai és forgatókönyvi képes köteteket találhatunk René Clair, Jacques Tati, Orson Welles, Roger Vadim és Frederico Fellini munkásságáról. Ezenkívül orosz és német nyelvű filmtörténeti könyvek találhatók, valamint ugyancsak orosz és egy német nyelvű Chaplin-életrajz, német fotóalbum Cocteau filmjeiről, és egy lengyel album a leghíresebb filmsztárokról. Aki ért olaszul, annak ajánlhatjuk a nemrégiben érkezett olasz albumokat Giotto, Michelangelo, Botticelli és Toulouse- Lauttrec életéről. Szép, színes mellékletek díszítik a köteteket Megjelent németül Heine versgyűjteménye, és Kurt Tu- cholszky poszthumusz műve, a Von Rheinsberg bis Gripsholm, ami 1957-ben magyarul is megjelent.

Ünnepeink között talán a legkedvesebb, a legmegha- tóbb. Szimbólumnak is nagyon szép, hogy éppen ezen a májusi vasárnapon ünnepeljük, mikor a természet már a nap melegével, a■ virágok meleg színével ad méltó keretet érzéseinknek.

Az anyák napja a melegség ünnepe, a tisztelet és a hála szép kifejezése azok iránt, akik az életet adják. Az anyákat, az élet adóit köszöntjük ezen a napon. Azt a drága embert, aki a inlágra hozott, akitől szép szavainkat tanultuk, aki mellett érzéseink bontakozni kezdtek, s aki játék közben először szoktatott hasznos munkára, hogy ezáltal emberré legyünk.

Változik a világ, változik az ünnepek tartalma is. S bár erről az ünnepről ma sem lehet forró érzések veikül beszélni, mégsem merülhetünk el valamiféle könnyes megha- tódottságban. A mi társadalmunk asszonyainak, a mai anyáknak több jár, mint az évenként egyszeri virágcsokor, s az azt kísérő meghatott szavak. A mai anyák helyzete már nem az, ami a régebbi idők asszonyaié volt, akik mit tehettek volna mást, mint férjhez mentek, gyerekeket szültek, tűrték az élet minden nyűgét, cipelték övéik gondjait. A mai anyák többsége már nemcsak a család gondjainak élén jeleskedik, hanem az építő munkában, a társadalmi feladatok megoldásában is. Gyárban vagy hivatalban dolgozik, kisebb-na- gyobb termelő közösséget vezet, és ebben a minőségben is áldozatos és példamutató. Mindamellett övéinek is anyja. Rendszerint hajnalban kel, rendet teremt, reggelit készít. Siet a munkahelyére, este pedig haza, hogy vacsora legyen, hogy megteremtse az otthon légkörét. A mai anyákat már nem fenyegeti az a veszély, hogy áldozataivá válnak annak a kis közösségnek, amelyért testük-lelkük erejét latba vetik. De ma is az anya áldoz a legtöbbet a családért. Ha nem is kell mindenről lemondania, hogy övéinek több jusson, mégis ő mond le a legtöbbről, a szabad időről, a szórakozásról, sok apró örömről szerettei miatt.

A régi szóhasználat szerint, a múlt, a jelen és a jövendő az apák vállain nyugszik. A múlt az apák öröksége, a jelen és a jövendő pedig az a juss, piclyet az apák a fiókra hagynak. Ma ennek a jussnak a megteremtésében az anyák az apákkal egyenlő jogon és mértékben vesznek részt. Sok olyan derék anyát ismerünk, aki a férfiaknál erősebben hordozza szívében a jelen szépségeit, s a jobb jövő reményét. Az anya, — aki kenyeret szel, főz és beoszt, — érzi legjobban, hogy mit adott a családnak a mai világ. Hogy a gondok, bajok mellett is asztalra kerül a mindennapi. Sok elégedetlen, a jelennel perlekedő fiút az anyja inti türelemre. Az anya, aki tudja, mit jelentett a múltban élni, családot táplálni, ruházni, ügyeskedni, hogy a. jóformán semmiből, valami azért mindenkinek jusson. Gond ugyan nui is akad, az élet ma sem fenékig tejfel, da éhesen azért senki sem kel fel a családi asztaltól, és a ruhátlan- ság ismeretlen fogalom. Mindenre az anya reagál a legérzékenyebben, mint ahogy az is az ő fájdalma, ha övéi sziilcséget látnak.

S éppen ezért, az anya ma már nem csupán a szeretet forrása, hanem a hité és a meggyőződésé is. Sok gyerek merít hitet tévedései idején anyja lelld erejéből. S bár azt mondjuk, hogy a mai modem fiatalság érzéseiben és felfogásában is a mához tapad, a mai anyák érzései, meglátásai mégis sokszor jóval korszerűbbek, mint a gyerekeiké.

A mai világban talán a modernség, a fclszabadultság, a kényelmesség ürügyén sok családból hiányzik a gyerek. Jónéhány no sem vállalja színesen az anyaságot. Olyanok sem, akiknek helyzete lehetővé tenné, hogy szép családot neveljenek. Pedig életet adni, .anyának lenni, a legszebb hivatás, a legteljesebb emberi érzés. Legalább olyan hatalmas érzés, mini tudni azt, hogy van valaki, aki minden gondolatával a. miénk, aki. örömben, bánatban hozzánk tartozik, s akit n legszebb szóval szólíthat az ember: anyám.

Diákok, művészek találkozója Szerencsen

A szerencsi Bocskai István Gimnázium igazgatósága,

KISZ-szervezete célul tűzte ki. hogy a tanulókat a tantárgyi követelményeken túl megismerteti a szocialista kultúra alkotásaival, a művek szerzőivel, előadóivaL Ezt a célt szolgálják a színész—tanuló, az író— olvasó találkozók, a tárlatlátogatások ÍS;

A sorozat emlékezetes eseménye volt néhány nappal ezelőtt Gaál István filmrendező látogatása. Gaál István a Cigányok című kisfilmet, és a Sodrásban című játékfilmet vetítette le, majd hosszasan beszélgetett a gimnázium tanulóival a mai filmművészet problémáiról, a színészi és rendezői alkotás folyamatáról, a tartalom és a forma egységéről, valamint egy sor más, érdekes kérdésről.

Terveink szerint a gimnáziumban évenként kétszer rendezünk filmes—diák találkozót, Az első jól sikerült;

Jánosi József tanár

Ken Zsuzsa KossutU-díjaí) balerina fo Dózsa Imre Msst-díjas szólótánoos táncol.

Ez a petró nem olyan - -«

Sok színes fej kendőtől tarkáiba a hegyoldal. Asszonyok kapálják a mákot. Késő délelőtt van, akik korán reggel kezdték, lassan már szedelőz- ködnek. Kis csoport jön velem szemben.

— Befejezték?

— Mennek a gyerekek iskolába, készíteni kell őket.

— Délután még visszajövünk, de nincs otthon a nagymama.

— Nincs bizony — így az egyik néni —, mert a nagymama is itt van, magam is az vagyok, s az unoka vár rám;

Beszélgetünk* ismerkedünk* Tsz-ról, munkáiéi, miegymásról. Amikor megtudják, hogy újságíróval váltanak szót, mintha csak összebeszéltek volna, szinte egyszerre kezdik panaszolni a villanyt.

— Jól van, minden jól van — ütik el a más irányú témát —. csak az a baj. hogy nincs villany.

— Hogy-hogy nincs?

— Van, csak átszerelik ...

— Másfél hónapja vagyunk villany nélkül;:.

— Tessék elképzelni e*t « szörnyű állapotot**.

— Ott az a drága jó televízió, oszt nem nézhetjük, a rádió is süket.; ;

— Olyan ez, mintha mi is megsüketültünk volna, olyan kihalt a ház.

— Meg aztán a gyerekek, este is tanulnának, de lámpa mellett? Tönkremegj' a szemük.

Árad a szó, a panasz az asz- szonyokból. Mintha nem is jó száz kilométerre lennénk a megyeszékhelytől, hanem bent a városban, évtizedek óta csillárhoz szokott emberek közt.— Ha végzek a mezei munkával. nekiállhatok kézzel mosni, mert ugye, a mosógép se megy villany nélkül.;;

A leghangosabb köztük egy idős néni:

— Nem lehet bírni a szagát annak a pe tróna!:. Én minden este kiviszem az udvarra, oszt ott fújom el a lámpát, mert különben egész éjszaka szí- hatja az ember a bűzét. Nem egészséges az.

— Olj'an a ház a lámpával mint egy kripta — kontrázik egy másik, koros asszony , csak képzeljék dl

Nem tudom megállni mosolygás nélkül ezt a panas-z- özönt. Még tetszik tó nekem a felháborodás. Milyen hamar megszokja az ember a jót. s milj’en könnyön elfelejti a rosszat.

— Hány éves tetszik lenni — kérdem a leghangosabbtól, a nagymamától.

— Már én bizony nemsokára hetven leszek;-— Mikor vezették be a villanyt a községbe?

— Vagy hét-nyolc éve.

Nem érti meg a kérdés célját- i

— Igazuk van, dolgozhatná- nak gyorsabban is azok a szerelők, de hót azelőtt is csak petróleumlámpával világítottak :; :

— Az más volt — csap !e á felelettel a néni —, az a petró tíz évvel ezelőtt nem volt ilyen, mint manapság. Az ördög tudja, mit kevernek bele, de ez a petró nem olyan mar., «©;—

A. I.

Az elmúlt hét könyvnjdon- ságai között elsősorban egy új kiadást említenénk meg. A világirodalom legnagyobb cs legművészibb „krimije", Dosztojevszkij leghíresebb műve, a Bűn és búnhődés ismét megjelent. „Milyen nagy dolog egy deteklívregény, ha jó” — írta erről a műről Babits Mihály irodalomtörténetében. Érdemes elolvasni Madclalne Riffavd szellemesen megírt színes beszámolóját, amelynek címe: Vietnam lángokban. Ez a francia asszony az ausztráliai Wilfried Burchettcl együtt abban a ritka riporteri szerencsében részesült, hogy végigjárhatta a vietnami partizánharc meghatározhatatlan kiterjedésű

frontját. Burchetten kívül csak ő írta meg élményeit és ezeket Burchet színvonalát elérve vetette papírra. Rendkívül érdekes történelmi alkotás Engels híres tanulmánya, A német parasztháború. A marxista történelemszemléletnek ez a klasszikus műve ma éppen olyan élvezetes olvasmány, mint száz évvel ezelőtt,

Í amikor megjelent. A közgazdaság iránt érdeklődők íigyelr

Uj könyvek

a misko

könyvesboltokban

' ja villamos jegyét, meg a papírt, amiből megette a reggelijét. Jön az asszonytárs a piacról, és a hagymaszárat ott dobja el a járdaszigeten, mielőtt a villamosra szállna. A minap vidéki au tób us zj egy éktől volt tarka a környék, bizonyítva, hogy faluról bejáró embertársaink sem mentesek a szemetelési vágytól. Részeg emberek és kevésbé részegek már éjszaka megkezdik a város szennyezését. Nem egj'szér közszemérmet sértő, közbotrányt okozó módon.

Á frissen beültetett parksávban férfilábak lenyomatai árulkodnak róla, hogy felnőtt emberek lusták másfél métert kerülni, inkább a virágot tapossák. Szülők mosolyogva nézik, miként hancúroz gyermekük a virágágyásokban. Falusi vendégeink a virágtartó mű- kőedónyekre ülnek le falatozni, a részegek pedig ott pihenik ki mámorukat. Emeleti erkélyek- röl abroszt ráz a lakó, és hamutartót ürít a frissen sepert járdára. Utána szidja a Köz- tisztasági Vállalatot, amely szerinte nem tartja rendben a várost; kevesli a pari:ok gondozását, s példaként emlegeti Szegedet, meg Debrecent, hogy ott mennyivel szebbek az utcák;

M

iskolcon, hisszük, többségben vannak azok, akik szeretik a várost, szeretik a szép parkot, a virágos utcát, a tiszta közterületeket Többségben vannak azok, akik nem szemetelnek, alak nem tapossák és törik a virágokat, akik nem viselkednek garázda módon, és megbecsülik azt is, ami nem közvetlenül csak az 6 tulajdonuk. A szép, esztétikus városkép mindnyájunké* A tiszta utca, a parlcsáv valamennyiünk egészségét és felüdülését szolgálja. S' ha a város gazdáinál tapasztalható jó törekvés a tiszta és esztétikus városkép megteremtésére, mi ne csak elfogadjuk azt, hanem legalább annyira segítsük e törekvések megvalósulását, hogy kíméljük meg kertjeinket, parkjainkat, vigyázzunk közterületeink tisztaságára. Ez közös, társadalmi érdek. Aki pedig a társadalom ellen tesz, bármilyen kis mértékben is, ne elnéző mosolyt kapjon osztályrészül, a közterületek rongálóinak, szeme- telőinek vétkét ne tekintsük bocsánatos bűnnek, hanem legyen azzal szemben szükség esetén megtorlás is. Társadalmi és rendészeti megtorlás egyaránt, i

(benedek) 1

N

éhány napja egy újabb Ids park született Miskolc kőrengetegében. Az Ady Endre utca és a Baj- csy-Zsilinszky utca sarkán, a lebontott, düledező földszintes házak helyén. Igaz, még tűzfalak közé beszorítva, de már több szines paddal, tarka virágokkal és zöld gyepszőnyeggel, kavicsos sétánnyal csalogatja a járókelőt, a fáradt miskolcit, hogy rövid időre megpihenjen, ha arra jár. Ez a kis park városunk egyik legforgalmasabb pontján épült. Villamos, és vagy hatféle autóbusz- járat megy el mellette, itt fordulnak a járművek a Béke tér felé, sajnálatos módon itt megy a teherforgalom is, nehéz TE- FU-kocsik remegtetik a házfalaikat, és óriás-traktorok dobogósától reszket a környék, öröm ránézni az üde kis területre. Már megjelentél: a pavilonok is, bizonyára újságot, könyvet, esetleg gyümölcsöt árusítanak majd és szeretnénk hinni, hogj7 sem rothadó kelkáposzta levél, sem legyeket vonzó dinnyehéj lerakóhelj'évé nem válik e sarak akkor sem, ha a pavilonok megkezdik az árusítást.

Innen indul a Bajcsy-Zsi- linszky utca lsét oldalán a zöl- dellő és sok-sok virággal tarkított parlcsáv. Hetek óta gondos kezek plántáltják a virágokat, igazgatják az ógyáso- kat, nyírják a füvet, hogy minél szebb legyen ez az útvonal. Hasonló képpel találkozunk Miskolc legtöbb, parkosításra alkalmas utcáján, közterén. A kikövezett főútvonalakkal portalanított Szemere-kert és Deák-kert, az aszfaltozott Népkert, a sok-sok apró kert, parksáv, virágos utcarészlet mind azt tanúsítja, hogy a város illetékes vezetői szeretik a szépet, és szeretnének szebb környezetet adni a lakosságnak. A Kertészeti Vállalat dolgozói sok munkát fektetnek ezekbe a parkokba* És sok pénz is fekszik ezekben. Van törekvés hát, hogy a lehetőségek határain belül szebbé tegyék Miskolcot*

E

hhez a gondolathoz kapcsolódik a Köztisztasági Vállalat dicsérete is. Soha ennyit nem locsoltál:, nem tisztogattak, mint az utóbbi időszakokban, s ha valaki a forgalom megkezdése előtt végignézi útvonalainkat, valóban dicsérni tudja a Köz- tisztasági Vállalat munkáját.

S aztán megjelenik az ember. Belép a hajnali villamosról az Ady-hídnál, s eldob-