Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

ESZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1966. május J. P ontosan egy hónappal ezelőtt, április elsején nyílt meg az Özdvidé- ki Kulturális Hetek rendez­vénysorozata. A járásnak mintegy 16—17 községére ki­terjedő program igen szimpa­tikus, sok érdekességet ígérő. Ha végigtekintünk a program­füzet sűrű sorain, szembetű­nik a sokrétűségre való törek­vés, az a nemes szándék, hogy mind gyakrabban eljus­sanak a járás különböző tár­sadalmi rétegeihez tartozók­hoz, mind több ember érdek­lődését keltsék fel, s a nép­művelés legszélesebb körű ér­telmezése alapján biztosítsa­nak sokféle művelődési lehe­tőséget a községek lakóinak. A programból hiányzott a nagy, látványos, túlreklámo­zott rendezvények láncolata, s a rendezők látszólag erre is törekedtek: látványosság nél­küli, de értékes tartalommal telített eseménysorozatra. A programnak, amelyet áp­rilis elsejétől május 22-ig ter­veztek, eddig mindegy kéthar­mada megvalósult, ideje hát, hogy mérlegre legyük mind­azt, ami eddig történt. A kü­lönféle rendezvényekről hír­adásokban beszámoltunk. Most az értékelés a feladat. Ezért ültünk le szükkörű kerékasz­tal konferenciára a minap az ózdi járási pártbizottságon Mikó János clvtárssal, a járási pártbizottság propaganda és művelődésügyi osztályának vezetőjével, Antal Béla elv­társsal, a járási tanács vb el­nökhelyettesével és Takács Sándor elvtárssal, a járási ta­nács népművelési felügyelő­jével. A járás művelődési éle­tének vezetői, a járási népművelési tanács tagjai úgy érezték, hogy bár a kulturális szemlék megszűn­tek, a népművelési évad végé­re valamilyen mqdon. valami tartalmas rendezvénysorozat­tal fel kell tenni a koronát. Mégpedig olyan sorozattal, amely sokféle programmal, kü­lönféle közönség-rétegekhez szól. Igv született meg az első Özdvidéki Kulturális Hetek szervezésének gondolata. Elő­ször az volt az elképzelés, hogy kizárólag kulturális legyen, a szó szűkebb értelmezésében. Aztán felmerült az a helyes kívánalom, hogy a rendez­vénysorozat a járás adottsá­gainak megfelelően szolgálja a népművelés eszközeinek leg­szélesebb skálájával a dolgo­zók nevelését. A bányászok, a kohászati dolgozók, a mező­gazdasági foglalkozásúak, va­lamint az egyéb foglalkozási és társadalmi kategóriák is egyaránt kapják meg az adott­ságaiknak, érdeklődési körük­nek megfelelő rendezvénye­ket. így alakult ki a hármas cél, hogy legyen benne terme­lési propaganda, a jobb ter­VÁCI MIHÁLY: Gyökerek fogóznak Töltésoldal, tördelt akácos, a sínnel fut, mint a puli, a fürge gyalogút; földöntúli csillag vezet az állomáshoz. A szél ujja veri keményen: s az útra tűzött nyárfasor suhogva mint a hárfa szól; gyökerek fogóznak a mélyben. A kukorica rendezett seregben visszavonul — a tarló néha lángol; mint csigaszarva: — a világból az utak visszahúzódnak ijedten. A zúgó erdők zöld-kék áradása a föld alá visszaszivárog; a táj kiszáradt meder, csorba árok, s a szárazon maradt hal csillanása minden levél. — A földbe eke vág, az arcba ránc és fájdalom a szívbe. Az ember alig bírja eleinte, de aztán tűrhető lesz a világ. BORSODI GYULA: Máj us fa Háború után és háború előtt és háború alatt élek És mégis, ha dörren az ég is győzelmes Te vagy csak egyedül Elet! A szegfű színe és illata nékem békém is, nemcsak csatám, Piroslik most már a síron is, melyben békésen nyugszik apám. Föltör a pacsirta botladozva, tenyerét tartja alá a bodza, az égen úszó kondenzcsik-szálak. Barackfa ágra köti a szellő s amikor reggel a Május eljő, kepébe adja bokrétafának... * ♦ ♦ ♦ : : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ fi * ramjában is többször szerepel­tek. E szereplések emelik a községi rendezvények szín­vonalát, szakmai segítséget is adnak a helyi együtteseknek. A népi együttes, a báb- és egyéb csoportok szereplései ér­tékes pontjai a sorozatnak, a filmkör pedig filmre rögzíti a fontosabb eseményeket, a fotókból tablókat állítana!: össze, ós ezeket felhasználják a későbbi népművelési mun­kában. A hátralevő három héten viszonylag kevesebb rendez­vény lesz, de köztük több, igen értékes. A termelési propa­gandát segítő rendezvény lesz a május 3-i királdi Technika napja, a 6-i putnoki mezőgaz­dasági ankét, ahol a lejtős te­rületek problémáját vitatják meg. Igen érdekesnek és érté­kesnek ígérkezik a május 7-i népművészeti vetélkedő, amely egyben a díszítőművé­szeti szakkörök kiállítását is magában foglalja. Lesz még értelmiségi találkozó Cser- nelyen, író—olvasó találkozó Putnokon és egyéb rendezvé­nyek, amelyek közül feltétle­nül ki kell emelni az utolsó napon, május 22-én Szentsi- monban rendezendő kórus- hangversenyt, valamint a já­rási dalostalálkozót. E találko­zó célja, rangot adni a kórus­munkának és több kórust visz- szahozr.i korábbi, magasabb szintjére. A járás vezetőinek meglátása szerint, egészséges érdeklődés tapasztalható újab­ban a fiatalok körében is e ne­mes művészi ágazat iránt Miként összegezik a járás művelődésügyi vezetői az ed­digi tapasztalatokat? A z Özdvidéki Kulturális Hetek rendezvényei várakozáson felüli ér­deklődést váltottak ki, nagyon sokan jöttek ej az egyes ren­dezvényekre. jóllehet 16—17 községre terjedt ki e sorozat, valójában több száz embert mozgatott meg, olyanokat is, akik korábban közömbösek voltak, nem érdeklődtek kul­turális, társadalmi kérdések iránt. A kevésbé látványos so­rozat jobbnak mutatkozik, többet ad, mint korábban a nagyon reklámozott és elsősor­ban külsőségekre törekvő ren­dezvények. A differenciált program jól bevált. S így azok a remények, amelyeket az özdvidéki Kulturális Hetek szervezői e sorozathoz fűztek, a gyakorlatban eddig valóra váltak. Érdemes lesz jövőre is ilyen módon, ilyen sokrétű tartalommal, ennyire sokfajta közönségréteghez szólóan, dif­ferenciáltan megrendezni az Özdvidéki Kulturális Hetek újabb sorozatát. Benedek Miklós melésre való mozgósítás nép­művelési eszközökkel, legyen benne a közvetlen és közve­tett világnézeti nevelés több­féle formája, bővítse a ren­dezvény a dolgozók látókörét, szélesítse horizontjukat, végül pedig szolgálja nemesen mű­vészi ízlés fejlesztésüket. K ülön említésre érdemes az április 6-án Putno­kon tartott tanácsko­zás. amelyen a községi népmű­velők vitatták meg a burzsoá eszmei áramlatok és az impe­rializmus fellazító politikája elleni harc feladatait, alapo­san elemezve azok esetleges helyi vonatkozásait. Egyik legkiemelkedőbb rendezvény volt a műszaki értelmiségiek és községi vezetők ankétja. A község vezető értelmiségi dol­gozói .szenvedélyesen igényel­ték ezen a tanácskozáson a műszaki értelmiség fokozot­tabb részvételét a község éle­tében. Kikristályosodott ezen a megbeszélésen, hogy a műsza­ki vezetők tekintélye csak ak­kor lehet igazán teljes, ha azt munkahelyükön kívül, lakóhe­lyükön, magánéletük környe­zetében is meg tudják szerez­ni. A műszaki vezető ne csak munkahelyén legyen vezető, hanem vegyen részt a társada­lom életében. E tanácskozás tapasztalatai alapján, a jövő­ben az özdi Kohászati Üzeme­ket is bevonják a hasonló esz­mecserébe, mivel sok kohá­szati értelmiségi lakik a járás területén. Külön kiemelendő az Arlón tartott Lenin emlékünnepség, amely valójában a járás köz­ponti rendezvénye volt. Nagy érdeklődés mellett zajlott le, könyvkiállítást kapcsoltak hoz­zá, az ünnepi beszédet a járási pártbizottság első titkára tar­totta, a művészeti műsort a Liszt Ferenc Művelődési Ház csoportjai adták, végezetül Le­nin életéről szóló filmet vetí­tettek. Igen jó hatású volt ez a rendezvény. Hasonlóan nagy jelentőségű az április 28-án Borsodszentgyörgyön tartott tanácskozás, amelyen a csa­ládi és társadalmi ünnepekről kaptak tájékoztatást a járás művelődésügyi dolgozói. Ennek a rendezvénynek Borsodszent­györgyön tartását a helyi vi­szonyok indokolták. Szükséges­nek mutatkozott, hogy a csalá­di és társadalmi ünnepekről, általában a materialista neve­lésről éppen itt tanácskozza­nak. A rendezvény második ré­sze nyilvános volt. a nagykö­zönség is részt vehetett rajta, s végezetül Mikszáth Kálmán ismert regényének, a Különös házasságnak filmváltozatát ve­títették. Jóllehet, a rendezvényeket a községek részére tervezték, ózdi városi intézmények is bekapcsolódtak e sorozatba. Igen elismerően szóltak a já­rási vezetők a Liszt Ferenc Művelődési Ház szerepéről. A művelődési ház csoportjai rendszeresen látogatják a já­rás községeit, különböző jel­legű műsorokkal, és az Ózd- vidéki Kulturális Hetek prog­Látványosság nélkül, de értékes tartalommal Mérlegen az Özdvidéki Kulturális Hetek eddig eltelt időszaka Vizsgarendezés Szukáién Vasárnap délután. A fut- balipályán gyerekek fociznak, mert íelnőttcsapat csak rit­kán verbuválódik. Szuhafő kis­község, minden, ami falai kö­zött, vagy határában törté­nik aprócska és jelentéktelen. Itt van ez a „sportpálya” is, benőtte a fű, a kapuk indul­nának már, de a „szentlélek” tartja valahogy a korhadt ácsolatot. A gyerekeknek azonban jó. Egy csapatra se futja belőlük. Azt mondjál:, vasárnapokon sétál a falu né­pe, bejárják a dombok alját, a füzeseket. Bár ragyog a nap­sütés, jó idő van. de most nem sétál senki sem. Valamire készül ez a falu. Az egyik tanár, Kovács András házában sütik a va­sárnapi tésztát. Estére szán­ják, vendégeskedéshez. Városi emberek jönnek autókkal, s megnézik: mit tud a falu. Ennek a tudatnak izgalma napokig megülte Szuhafő la­kóit. Négyszázhuszonöt lélek él a házakban, sok az öreg, kevés a fiatal. De egy ember­ként drukkolnak tanítónőjük­nek, Kovács Andrásnénak. A tanítónő nem képes palás­tolni izgalmát. Lakásában gyülekeznek a zsűri tagjai, s mindig úgy forgatja a szót, hogy mindenről folyjék a be­szélgetés, csak arról nem, mi történik este. Szokatlan dolog. A falu né­pe, s messziről jött idegenek előtt vizsgázik a tanítónő. Ren­dezésből, színpad- és életis­meretből, dramaturgiai tudás­ból, rátermettségből. Kovács Andrásné három éve jár Budapestre a Népmű­velési Intézet színjátszó-ren­dező akadémiájára. Tanárai mondták: jó tanuló, szorgal­mas, tehetséges. Mintha nem is egy isten háta mögötti fa­lucskát képviselne, hanem egy nagy várost. Az intézetben tanácsolták neki: a rendezés gyakorlati részéből vizsgázzék otthon, saját falujában, azok­kal a falusiakkal, akikkel egyébként is dolgozik. Eredeti ötlet. Forint a zsebkendő csücskében Lassan esteledik, gyüleke­zik a falu népe. Valóságos szertartás ez. Izgatottan be­szélnek a várható eseményről és izgulnak gyermekeikért, ta­nítónőjükért. A moziterembe alig fér be 120—130 szék. Hogy jobban lássanak a né­zők, törött téglákra pakolták a székeket. A vadonatúj székek a szűkös, szegényes mozite­remben olyanok voltak, mint a kiéhezett gebén az aranyken­gyel. Fekete fejkendős nénik jönnek szépen, sorban, legtöb­ben hozzák az unokákat is. „A pénztár” egy kalapnyi asztalka, mindjárt a bejárat mellett. Zsebleendő csücskéből hámozzák elő a forintokat, s leszámolják a jegyért. Minden székre gazda kerül, akiknek nem jut ülőke, odalapulnak a fal mellé. Egy kislányka zsör­tölődik nagyanyja ölében, de az rászól: Csendbe legyél, Ma­rika, mert hazaküldelek. Csend. Kialszik az egyszem égő fénye, a függönyt két fi­atalember fellebbenti. A nézők elé tárul hangulatával és le­vegőjével együtt Vergának, a Parasztbecsület szövegkönyv­írójának parasztvilága. Jobb­oldalt templombejárat, balol­dalt lugas, asztalokkal. Szép, tiszta játékkal bontakozik ki a cselekmény, Santuzza és Tur- ridu végzetes szerelmének története. Hamvasan, eredeti­en mozognak a szereplők, a jelenlevők minden nehézség nélkül beleringathatják magu­kat a játék igazságába. San­tuzza sír, könnyei peregnek. A kosztüm alatt csemeteültelő fiatalasszony sir, lángol, szo- morkodik olyan hitelesen, hogy már kételkedni kezdtünk: va­lóban csemeteültető-e Sanluz- za mása civiléletében? És a többiek is jók, hitelesek. Játé­kukban nyomát sem leljük a falusi ügyetlenkedésnek, a mo­noton szövegmagolásnak. Már akkor megállapítottuk: Kovács Andrásné nem fecsérelte há­rom évig idejét a budapesti tanfolyamon. Tüvétevök — kedvderítők A szünet után Illyés Gyula ismert parasztkomédiájának látására nyílt szét a függöny. Pontosabban: nyitották, mert két feldíszített vőfély tárta já­tékra a függöny két szárnyát, ötletes, stílusos indítás. Ami ezután következett, az mind­annyiunkat, nézőket, kritiku­sokat csodálatba ejtett. Olyan hitelesen, jóízűen komédiáztak a fiatalok, hogy szinte pilla­natra sem ült el a szívből fa­kadó kacagás. Valamikor, a vásárok deszkáin ügyeskedő csepürágók kelthettek olyan folyamatos derűt a gubás em­berek előtt, mint a szuhafői fiatalok. Kar lenne azt hinni, hogy a darab lehetőségeiből következően bohóckodtak a szereplők, ellenkezőleg: a vá­sári komédiát mai tartalom­mal töltötték meg, őszinte emberi hangokat pendítettek a kacagtató poénokban is. At ősi paraszti fösvénység jelleg­zetes mozzanatait persziíláltáli a végsőkig, de mindig a jó íz­lés határain belül. A paraszt­színjátszók saját véreik, isme­rőseik jelenlétében mindig tar­tózkodó groteszkséggel alakít ják önmagukat, a parasztot Nos, most típusokba költöztél a legények és a lányok is, mü sem törődve azzal, hogy az el ső sorban ül a család valame­lyik tagja. Élmény volt látn a két asztal nagyságú színpad­ra szorított ; őszinteséget ugyanis az egy órás játék alat keresve sem tudtunk felfedez ni egy hamis hangot sem. A kakasszó éberen találta őke A Népművelési Intézet dra maturgja röviden értékelt Ahol minden annyira helyéi van, mint a szuhafői színpa­don, ott alig van helye kiegé szító szónak. Csak dicsérni 1® hetett a vizsgázónak és mun katársainak felkészültségét dráma- és színhúzismeretét Kovács Andrásné szabadko zott: „Mindent tanulni kelj Nekem a színjátszás szenvedő lyem, vagy ha úgy tetszik hobbym, tehát szívesen tanul tam meg csinját-binját”. Itt kínálkozik néhány álta lánosíthaló tanulság — Ko vácsné szorgalma prezentálj ezt. A színjátszás és rendezó mikéntjeit valóban tanúin kell. Nem elég a jószándék, d1 még a pedagógusi oklevél sert Ha lehetőség kínálkozik rá meg kell ismerni a dráma 6 a színpad törvényeit, met csak úgy lehet figyelmet kel tő, szép előadást rendezni Kovácsné „kihozta” gyerekei bői a maximumot, amit csal ki lehet csikarni a hajnali öt kor kelő, éjfélig, vagy kakas szóig próbáló erdei munkások ból. A faluban alig van Ér­ié fiatal, s ezúttal mind 1 színpadon serénykedtek. Négy öt éve játszanak együtt, vezc tőjük nagyon sokat törődik a együttes jó szellemével, a cső port erkölcsi, politikai életé nck gyarapodásával. Előadás után a színjátszói elfogyasztották a vasárnap süteményt, többségükben mái naszörpöt ittak, és együ* örültek a nagy sikernek, örül te'-, hogy a vizsgában font0 szerep jutott számukra. Mi u magunk részéről jele*“ adtunk a vizsgarendezésre, d úgy hisszük: a rendező sz3 mára becsesebb volt a fal1 népének forró, egyhangú clis mérésé. Párkány László Jubilál a Dolgozók Közgazdasági Technikuma Húsz évvel az első érettségi után IMMÁR NEGYED évszáza­da annak, hogy Miskolcon felnőttek is beülnek a Dolgo­zók Közgazdasági Techniku­mának padjaiba. Akkor kezd­te meg működését a felsőke­reskedelmi iskola felnőtt ta­gozata. Az első osztályba 88- an iratkoztak be; ugyanolyan tantervvel és vizsgakövetelmé­nyekkel tanultak, mint a nap­pali tagozat tanulói. Az első érettségi 1946-ban volt, ami­kor az ország különböző in­tézményei nagyon várták már a jól képzett számviteli szak­embereket. Az iskola 1946-ban bővült: a Dolgozók Közgazda- sági Középiskolája, majd 1952-ben a közgazdasági tech­nikum levelező tagozata ka­pott otthont. Aztán 1953-ban a nappali tagozattól teljesen függetlenítve, megalakult a dolgozók önálló közgazdasági technikuma, miután az esti és levelező tagozatot egyesítet­ték. Azóta az önálló iskola nagy­mértékben hozzájárult a me­gye, s mondhatjuk nyugodtan, az ország közgazdasági szak- műveltségének növeléséhez. Az itt végzett tanulók ideoló­giai és szakmai felkészültsé­gükkel sok helyen eredmé­nyesen közreműködlek a nép­gazdaság legkülönbözőbb ren­deltetésű intézményeinél, vál­lalatainál. Számát is alig ludiuk azoknak, akik irányító helyeken, vezető posztokon végeznek eredményes munkát. A Dolgozók Közgazdasági Technikuma abból az elvből kiindulva, hocv munka mel­lett is minél többen iuthassa- nak kénesítő oklevélhez, pe­dagógiai vonatkozásban is igyekezett mindent megtenni. AZ ELMÚLT húsz év alatt (mert húsz év óta érettségiz­nek felnőttek a Dolgozók Köz- gazdasági Technikumában), több mint 1500-an képesítőz­tek Miskolcon. Ezeknek jelen­tős része egyetemeken, főisko­lákon azóta az elérhető leg­magasabb képesítést is meg­szerezte. Az 1946-os. a hit évvel ezelőtti érettségin h«1' venkelten álltak a bizotts* elé, a most folyó tanévb^ nyolc osztályban 280 tanít tesz képesítő vizsgát. Amiky a Dolgozók Közgazdász Technikuma megnyitotta K3 púit, csak férfiakat vettek m de 1945-től kezdődően, az of szágban elsőként, itt Misko1' con vettek fel a dolgozók 1* gozatára nőket is. Miskolc és Borsod meg?.* mindig is nagy területen » kalmazta a közgazdasági tecf nikumban érettségizett fiat3' lókat A felszabadulás utá3 különösen népszerűvé vált 3 az iskolatípus, de talán mój népszerűbb lett a Dolgozó5 Közgazdasági Technikum3, Nem ritka jelenség, amitm érettségizett fiatalok, érezví; a munkahely szerteágazó vof tát. beiratkoznak a Dolgoz^ Közgazdasági Technikumát hogy megfelelő szakképe*!’#1 szerezzenek. Az iparitanulé 'e tézetekben szerzett szakmü0 kósbizonvftvány után is gya^ ran ebben az iskolatípusba lerebélyesfthetik ki a tanú1# kedvet azok. akik járta*35 szeretnének lenni a számvitel' ben. statisztikában, üzemga*' dasáetanban, politikai gazd3 ságtanban. A DOLGOZOK Közgazdasí' gi Technikumában tanító p* dagógusok szakmai felkészül*' sége és lelkesedése záloga Id hét az elkövetkezendő éviiie' dek iskolát népszerűsítő mu3' kájának. (p—S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents