Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
X'J' ES JL AKAI Ali V A |U i US {Ali Vasárnap, t 966. május 29. Heti küSlpolitikai Mélyül a NATO válsága — A brit (engcrc«iz*sz(rájk új fejleményei — ICy a busldhislák elleni ukeióva! végképpen elm;P!*esílcJte a belpolitikai helyzetet — Növekszik Jolinkon hnzai ellenzéke A% a fehete folt*»* [végezett bejárati ajtómon kicsike rés volt, valamelyik gyerek parittyaköve ütötte rajta, nem veit nagyabb két gyufásdoboznál. Feltettük a függönyt, s egy hét múlva fekete felt óktplssnkvdett rajta. A függöny pólusai megsaörték a résen beáradó levegőt, felfogták a szennyeződést — innen a folt. Rajtakaptam tehát a miskolci levegőt. Piszkos vagy — szóltam rá szidalmas hangon. A levegő pedig részvét!en kárörömmel bólintott: „Igen, piszkos vagyok, no és? .. Kezemre veszem a Szipva vizét és az alig centiméter vastagságú vízréteg alatt nem látom bőrömet. Szennyes a Szinva vize. A Sajó vizes is szennyes.- A Bodrog vise is szennyes ... És a válasz- minderre ugyanaz a részvét! sn, kétségbeejtő: „No és? .. Nemrégiben egy kertészeti szakember eszmefuttatását olvastam erről a problémáról. Következtetése így szól: a nagyvárosok lakossága néhány generáció után kihal, mert az ember szervezete nem képes olyan gyorsan al- . kaimazkodrú. mint amilyen mértékben a tudomány haladása változtatja a körülményeket. Az ember, lényegét tekintve társadalmi és természeti iénv. A társadalom fejlődése arra irányul, hogy kielégítse az ember szükségletei!. :> miközben ezt cselekszi, a leküzdött biológiai szelekciós rendszerek (tömegpusztító járványok slbd helyébe létrehoz másokat, mesterségeseket: beszennyezi a levegőt, a vizet, atombombákat robbant, sugárártalmakat idézve elő, az idegnyugtató madárdal helyébe az idegölő, nagyvárosi zajhatások lépnek. Hogy az ember nyugtassa idegeit, marékszám fogyasztja a gyógyszert, aminek, következménye szintén mérgező. A nagyvárosok roppant kőrengetege a sziklák élettelenségét juttatja az ember eszébe — mondja a tudós. A természet csendje utáni vágyakozás nosztalgiává mélyül, munkaszüneti napokon milliók ülnek vonatra, gépkocsira, repülőgépre — menekülnek vissza a természet „lágy ölébe", hiszen lényükből fakad a lermószet.közelsóg óhajtása, 4 közelmúltban orvosok dugták össze fejüket. A világértekezlet napirendjén a haladással együttjáró különböző ártalmak roppant lajstroma szerepelj, Ök sem jutottak tül a probléma puszta megfogalmazásán. De az is jelentőséggel hír, ha figyelmei-telnek. a tudományos fejlődéssel keletkező szelekciós rendszerekre. A rassz levegőt., a zajt, a szennyezett vizet a szervezet nem tudja megszokni, a szoktatás tudniillik végső soron a szervezet rongálása; A rosszat megszokni semmiképpen sem lehet jó. Vissza tehát a természethez? De hogyan? örvendezünk az új gyáraknak, túszén emberek százainak, ezreinek ad munkát, olyasmit termel, amire a társadalomnak szüksége van. De örömünk nem lehet szemet hunyás a rossz fölött — meg kell nézni, hová eresztik a füstöt, a szennyel. A technika az ember érdekében van, nem vesztére. Ha bérházat emelünk, kötelességünk olyan falakat húzni, amelyek visszafogják a zajokat. Mi a saját rádiónkat szeretnénk hallgatni és nem a szomszédét; ha veszekszünk — mert az is előfordul — szeretnék, ha hítv.eetársunk szemére hányt hibák A az ó épülésére, nem a szomszédok kárörvendésére szolgálnának. Ha világítótesteket szerelünk be, hogy éjjel is nappali fény árassza el szobánkat vagy irodánkat, elvárjuk attól a világítótesttől, hogy maradjon csöndben, csak fényt adjon, ne zajt, mert a zajból éppen elegünk van — és a neon úgy berreg, hogy rossz hallgatni. z ember végérvényesen elvesztette annak lehetőségét, hogy hajdan volt korok bensőséges közelségében éljen a természettel. Cserében viszont igen sokat kapott: gyors közlekedést, kényelmes lakóházat, kitűnő világítási, hatásos gyógyszereket, s a tudományos 'fejlődés roppant távlatait, egészen a holdig vagy azon is túl. Mindezt meg kiül tartania, az, eredményeket nem dobhatja a kútba csak azért, mert ártalmas következményei is vannak. Ezekről az. ártalmakról azonban ugyanolyan pontos ismereteket kell szerezni, mint a fejlődés jó oldalairól. A megismerés a leküzdés egvik feltétele. Amit. a tudósok aggodalma megfogalmaz, aligha puszta feltevés. A gépkocsinkkal leküzdött távolság nemcsak Öröm, a, .szervezet az idegpályákon végbement koros elváltozásokkal adja tűdtől, hogy nem tetszik neki különösebben az a nagy sebesség. De mit csináljunk, járjunk talán gyalog? Idegesített az a fekete folt a függönyömön, addig idegesített, míg beüvegeztem. Sokra mentém vele? Nem hinném. Bejön másutt. Benne vagyok, benne vagyunk egész életünkkel ebben a levegőben. Életünkön keresztül ömlik a Szinva szennyes, a Sajó kátrányos vize, villamos- és- benzinmotorok berregnek bennünk, rádiók bömbölnek idegeinkben; A szomszédnak tudtára adhatnám, hogy Pels olyan hangerővel is kiválóan érthetné a híreket, én viszont nyugodtan olvashatnék, vagy elhalnék — de hát nem lehetem, felhúzza srz orrát és jogára hivatkozik, mely biztosítja számára, hogy este tíz.ig zavartalanul zavarhat engem. Igen, tanítani kellene az iskolában a magatartás korszerű ismérveit, akkor talán a a a két. suhane se ülne ki korán reggel az erkélyre giiárt nyekergetni. Ha tintát rádión^ lekapcsolom, de hogyan kapcsoljam le a szomszédét, vagy hogyan fogjam fél erőre, hogy én ne halljam? Hogyan magyarázzam meg a szomszédnak, hogy nem illik durrogtatní a szemetes láda fedőjével? Megharagszik étí legközelebb csak azért is vagdalja. F ejtegetéseimmel tulajdonképpen tda szerettem volna kilyukadni. Az ártalmas jelenségek egy részével szemben kétségtelenül tehetetlenek vagyunk. A házak é.< a 'gyárak’ kéhlAnVerókádják a füstöt, a villamosok csörömpölnek, a kipufogógáz holnap is csiklandozza majd orrunkat, a Szinva is piszkos lesz — de a szomszéd halkabban is káromkodhatna, rádiózhatna, televíziózhatna, és nem feltétlenül fontos, hogy ha valamelyikünket megszidja az asszony, holnap az egész Város tudja i.i És kevesebbet dohányozhatnánk, mértékkel fogyaszthatnánk a gyógyszer reket, romboló szeszeket, udvariasabbak lehetnénk egymáshoz villa mas on és munkahelyen.- Egyszóval; ami rajtunk, mint egyéniségeken múlik, azt meg kellene lennünk — idegeink kímélése végett; Gulyás Mihály (A L’Europeo karikatúrája) Apró Aüíal fogadta Nyikolaj Faggycjerct Apró Antal, az MSZMP Peri liti'kal Bizottságának tagja, S Minisztertanács elnökhelyettese fogadta Nyikolaj Faggyeje- vet, a KGST titkárát, aki á Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából tartózkodik Magyarországon, s szívélyes eszmecserét folytatott vele, Felmentések, kinevezések A magyar forradalmi munkás-paraszt. kormány Borbán- di János vezérőrnagyot, honvéd e I mi ni i n iszterb elyettes t más irányú pártmegbízatására való tekintettel beosztásából felmentette. Galambos József rendőr-vezérőrnagyot, a. belügyminiszter első helyettesét érdemei elismerése mellett, egészségi állapotára való tekintettel, saját kérelmére beosztásából felmentette, és belügyminiszter- helyettessé kinevezte, Jakab Sándort a belüg;miniszter első helyettesévé kinevezte. Rác/ Sándort belügyminiszter-helyettessé kinevezte.. w Kigondolásom lényege, hogy a nyereség jelentős — ha nem is egyetlen — ösztönzője legyen ipari vállalkozásainknak — mondja Liberman. — Persze tévednek önök Nyugaton, ha azt hiszik, hogy ezzel visszatérnénk a kapitalizmushoz, A nyereség nem kapitalista találmány, sokkal régibb annál. Nyereség nélkül sohasem volt érdemes termelni, a termelést fejleszteni. A szocializmus nem abban különbözik a kapitalizmustól, hogy a nyereséget tagadja, hanem abban, hogy máshonnan teremti elő, mint a kapitalizmus és másként használja fel. Nálunk senki se használhatja fel üzleti nyereségéi magántulajdonban levő termelőeszközének növelésére. A szovjet tervgazdaságnak továbbra is a termelő eszközök társadalmi tulajdona az alapja. Miközben az interjú készüli, Lieberman professzor megkapta az értesítést, hogy a Kirov Müvek is az ő módszeréi, kívánja alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a jövőben nemcsak a könnyűiparban, a közszükségleti cikkek gyártásában, ott, ahol a vásárló közvetlen igényét kell kielégíteni, alkalmazzák ezt a módszert, hanem a termelő eszközök 'előállításánál is. A Paris Match tudósítója nem mulasztotta el cikke végén megjegyezni, hogy ez már nemcsak a Szovjetunió, hanem az ipari nemzetek valamennyiének, gazdasági életének jelentős eseménye. Máié Iván kalmazní a fővárostól ilyen messzire. Hogyan lehetne ezen segíteni, hogyan lehetne köny- nyíteni a mechanizmuson? —■ törte a fejét, és egy esztendő múlva, 1944-ben, megírta első munkáját a rentabilitás bevezetéséről a szovjet gazdaságban. Meg kell reformálni a tervezést a háború után? — ez volt a könyv címe. Meg kell vallani, hogy akkor nem fogadták el. „Nem meglepő számomra, hogy támadták — mondja —, új dologról írtam és az újat mindig nehezen fogadják el". „A nyereség nem kapitalista találmány“ Sztálin halnia után Licber- man ismét megjelentetett egy cikket elméletéről, és akkor már kapcsolatot talált egy Ismert, moszkvai tudóssal is. Ez a tudós segítette hozzá, hogy mondanivalóját sok helyen megvitassák. 1962-ben azután már a Pravdában is megjelent Lieberman világhírűvé vált cikke, amely A terv, a haszon és a prémium [ címet viselte, Vagy ezer levél ! érkezett a Pravdához a cikk ! után, 40 százalékuk helyeselt, J 60 nem. Két év múlva Tra- 1 peznikov kibernetikus kéz- 1 dett foglulkozni Lieberman ! terveivel — most már az alkalmazást is megvitatták. Nem- ’ sokára két vállalat kipróbálta 1 az újfajta módszert és 1965. j szeptemberében az SZKP határozatot hozott az új módszer 1 alkalmazásáról. — A nyugati sajtó híresztelésével szemben ki kell jelentenem, hogy semmi részem sincs az SZKP tavaly szeptemberi határozataiban. Ezek a határozatok teremtették meg a lehetőséget, hogy a rentabilitás és a nyereség fogalmával ezentúl a szovjet vállalatok vezetői is számoljanak. Nem vagyok párttag, az azonban tény, hogy én vagyok az első szovjet közgazdász, aki a nyereségre való törekvés buzdító hatását védelembe vettem. Később mások is követték elgondolásomat. Ennyi és csak ennyi az én „titokzatos" szerepem a szovjet gazdaság- vezetés új módszereinek kialakításában! Ezzel a mondattal vezette bo mondanivalóját E. G. Lieberman harkovi professzor, amikor nemrég életében először, nyilatkozott egy külföldi lap tudósítójának, mégpedig a francia Paris Match munkatársának. 1943-ban jött rá A. 68 éves harkovi tanár — akinek felesége is pedagógus, mégpedig zongorázni tanít, veje pedig matematikus —, sokat vitatott szerepének tisztázása után elmondta, hogy 1943-ban kezdett foglalkozni napjai rácban világhírűvé vált elméletével. Alkalmatlan volt a hadseregben, így a háború alatt a kirgiz köztársaságba evakuálták. Itt vette észre először, milyen nehéz a Moszkvában kidolgozóit központi tervet megfelelően alLieberman professzor Harkovból munkáspárti vezetők sem számítottak. T Ami a vietnami helyzetet illeti, a K.y-kormány tovább folytatja terror támadásait a buddhisták ellen, s ezzel oivar mértékben elmélyítette a belpolitikai helyzetet, hogy jogosan lehet beszélni belső polgárháborús front kialakulásáról. Ezt maguk az amerikai megfigyelők is megállapítják és aggódnak is a várható fejlemények miatt. Az aggodalomra alapos ok van, mdresak azért is, mert a délvlotnaml események következtében tovább nőtt s John; son-kovmány ellenzéke a? Egyesült Államokban, sőt magában a tíemokratapártban is. A Ky-kormány erőszakoskodásaiból t’s a buddhisták eilen indított támadásaiból arra következtetnek, hogy egyre inkább az amerikai csapatokra hárul a háború egész terhe, Ez azonban — az amerikai vezetők szempontjából — a kisebbik veszély. A nagyobb az, hogy a délvietnami helyzet alakulásából kénytelenek maguk Is megállapítani; egész politikájuk zsákutcába jutott. T Delkrlet-Ázsiaban növekszik a népek elkeseredése és gyűlölete az amerikai beavatkozók ellen. Ugyanakkor magában az Egyesült Államok közvéleményében is elkeseredéssel figyelik a kormány vietnami politikáját, amelyet költségesnek és kilátástalannak tartanak. Waller Lippmann, aki kezdettől fogva ellenezte a kormány vietnami akcióját, megjegyzi, hogy itt az utolsó alkalom, amikor az Egyesült Államok talán még felülvizsgálhatja vietnami politikáját, ha képes figyelmét a presztízsszempontokról elfordítani és számításba venni a valóságos helyzet következményeit. Bizonyos jelek azonban amellett szólnak, hogy Johnson képtelen kiszabadulni a saját maga által teremtett kényes helyzetből és minden energiáját az ellenzék megfélemlítésére fordítja, ahelyett, hogy tényleg felretenné a. sértett hiúság szempontjait és figyelembe venné az egyre riasztóbb realitásokat. p. r. gairól, ha történetesen úgy alakul a dolog, hogy a francia csapatok elhagyjál; Nyu- . gut-Németországot. A Nyugat- Németországban tartózkodó más külföldi csapatok proble• niatiUájn állott Erhard kancel- . lár londoni tárgyalásainak kö- , zéppont,iában is, azzal a lényeges különbséggel, hogy ezúttal a problémának csak pénzügví oldalát vitatták meg. • de ebben sem jutottal; megegyezésre. Az angolok szívesen vennék ugyanis, ha a nyugatnémetek nagyobb részt vállalnának a Nyugat-Németországban tartózkodó angol csapatok eltartásánál; költségeiből. Hasonló "i'oblímák foglalkoztatják az 'gyesült Államok kormányát Is. Valószínűleg még sok tárgyalásra lesz szükség, amíg a nyugati szövetségi rendszernek ezt a kényes kérdését valahogyan nyugvópontra tudj"; vinni, Könnyen elképzelhető az is, hogy végül új rendezésre kerül sor, amennyiben Franciaország kivonul a NATO-ból és ennek következtében új helyzet áll elő. JL Nem nevezhető nemzetközi értelemben politikai kérdésnek az angliai tengerészszlrájk, illetőleg annak legújabb fejleménye. mégsem közömbös a nemzetközi politika alakulásának szempontjából sem, mert bizonyos következtetésekre ad alkalmat az angol munkáspárti kormány egész irányvonalának megítéléséhez. A Wilson-kormány, amely köztudomásúan erősén támaszkodik az angol szakszervezetekre, olyan elhatározásra jutott a tengerészek sztrájkjával kapcsolatosan, ami szembefordította nemcsak a sztrájkoló munkásokkal és az angol közvélemény nagy többségével, hanem a szakszervezetekkel is. Wilson nemcsak fenyegetőzött azzal, hogy amennyiben nem sikerül mérsékelni a tengerészek bérköveteléseit, és a sztrájk elhúzódik, energikus rendszabályokhoz fog nyúlni, hanem hozzá is nyúlt e rendszabályokhoz és szükségállapotot rendelt el. A szükségállapot egyik következménye az lehet, hogy mozgósítják a haditengerészetet a kikötőkben veszteglő kereskedelmi hajók üzeni be helyezésére. Itt még nem tartunk, de ha erre sor kerül, számolni lehet a nyílt összecsapásra a munkások és a munkáspárti kormány, illetőleg annak hatóságai között. A Wilson-kormány Ilyen módon hetek alatt elvesztheti egész politikai tőkéjét, amivel pedig röviddel ezelőtt a választásokon olyan sikert ért el, amire maguk a 0 E héten újabb jelei mutatkoznak u NATO - válóig elmélyülésének. Kfi'önüsen Franciaország és Nyugat-Német- 0.|. "/Olt élesedett ki a helyzet. Az cl lantét»k középpontjában a francia c ....-átok p yi-fT.t-r ';r:;!írnz-5gl állomú- xo:,”í« prob' Imája áll, tűivel De C.'.une ki akar vonulni c M * TO-b61 és ezzel kapom'-■ „in f-úrr- Dl* a két ,és fél francia hadosztály nyit?-' :• önctov —'ni helyzetének rend?—‘--a T ......... a bonni kormány orra az álláspontra hely." r. 'r.t ahogyan, ezt néhány nappal ezelőtt Schröder külügyminiszter kifejt ette —, hogy a NATO-ból való kivonulás után a francia csapatokat nem Illethetik meg többé azok a jogok, amelyek a NATO- egyeasménybői származnak. Az álláspont logikusnak tűnik. pedig nem az. A franciáknak az a véleményük ugyanis, hogy csapataik nem a NATO- egyezmény alapján tartózkodnak Nyugat-Németországban, hanem annak az egyezménynek az alapján, amelyet a há- rom nyugati nagyhatalom — Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok — kötött a megalakuló Német Szövetségi Köztársasággal. Tehát a háború után bekövetkezett-helyzet folyom á n yakén t tn rtózkod nak francia csapatok Nyugat-Németországban. S ez azért fontos, mert Franciaország kivonulását a NA- TO-bóJ a bonni kormány arra igyekezett felhasználni, hogy azt a korlátozott szuverenitást, amelyet a három győztes nyugati hatalom biztosított a nyugatnémet állam részért, teljes értékű szuverénltásnak ismertesse el, s természetesen nem- csupán Franciaországgal, hanem Angliával és az Egyesült Államokkal js. Ez a háttere annak a kiélesedett vitának, amely a francia csapatok nyugatnémetországi tartózkodása mögött van, s amely megmagyarázza, hogy miért vált ilyen élessé a vita ebben az alapjában véve egyszerű, legfeljebb pénzügyileg bonyolult kérdésben. A francia nézet egyébként az, hogy ha a nyugatnémet kormány kívánja, a francia csapatok továbbra Is ottmaradhatnak, de ebben az ügyben külön tárgyalásokra nincsen semmi szükség. A francia kormány azt is kijelentette, hogy még abban az esetben sem mond le a nyugatnémet kérdést érintő joVége n vetítésnek
