Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-28 / 125. szám

Ssombai. 10*6. májas SS. BSZAKMAGTAKOWS7AO 3 Gyermekvédelmi ankét Miskolcon A Borsod megyei és a mis­kolci nő tan ács, valamint az SZMT mellett működő nőbi­zottság a gyermeknap alkal­mából gyermekvédelmi anké­tet rendez május 30-án, dél­után 6 órakor az SZMT klub­termében. Az ankétot Kovács Kálmán né, a megyei nő tanács ti t Icára nyitja meg. Előadó Kőhalmi Gyula középiskolai tanár, korreferens Juhász Sándorné rendőrőrnagy, dr. Farkas Istvánná ügyész és» dr. Nyikita Ferencné bíró. Óvodai napok Szikszón (Levelezőnktől.) A Hcrnád menti Kulturális Hónap során szép sikerrel rendezték meg a szikszói művelődési otthon­ban az óvodai napokat. Az óvodai napokon nemcsak az encsi, hanem a mezőkövesdi, a sátoraljaújhelyi és a sze- recsi járás óvónői és dajkái is részt vettek. Megjelentek az érdekelt járások tanácsai­nak művelődési osztályveze­tői, az encsi járás óvodáinak igazgatói, valamint az óvodai, szülői munkaközösségek elnö­kei, Az encsi járás óvónői szép kiállításon mutatták be a díszítő-művészeti és bábszak­körök munkáit. Külön elisme­rés illeti Barna Lujza kör­zeti felügyelőt, aki rengete­get fáradozott az óvodai na­pok sikeréért. Dr. Pásztor Sándor Encs Mezőkövesdi kezdeményezés Megyaszón és Göncön egy­aránt működik gyermekott­hon. A gyermekek nagyon jól érzik magukat, de minden gondosság mellett is jólesne, ha a családi melegből is jutna nekik valami. Ezen segítenek most a mezőkövesdi járás asszonyai. Elhatározták, hogy június második felében egy időre magukhoz vesznek a két intézetből 50 gyermeket. A já­rás különböző falvaiban, csa­ládi körben élnének egy ideig fezek a fiatalok. Barlangszanatónum nyílt a jósvafői Béke-barlangban A Borsodi Szénbányászati Tröszt jósvafői Béke-bar­langjának nyugati szárnyán szanatóriumot nyitottak meg a tüdőasztmás és idült hörghurutban szenvedő betegek részére. A barlang levegője mentes az asztmát okozó faktoroktól, több százan nyerték vissza itt egészségüket. Napi őt árát pihennek a nyugágyakban a gyógyulást kereső bányászok a barlang nagy termében. A Borsodi Műszaki Hetek pénteki eseményei A műanyagiparban dolgozó ezakemberefc találkoztak teg­nap, május 27-én, pénteken délelőtt a MTESZ Szemere utcai székházában, A Borso­di Műszaki Hetek eseménye­ként két, nagy érdeklődéssel kísért előadás hangzott el a műanyag szakbizottság ren­dezésében. Balás Béla, a Műanyagipari Kutató Intézet kazincbarcikai kirendeltségének tudományos munkatársa a hazai pvc-töl-, tőanyag előállítási kísérleteiről szólt. Elmondotta, hogy a ha­ssal töltőanyag alkalmazásá­val jelentős deviza-megtaka­rítást érhetünk el a pvc-gyár- t ásnál. Egy népszerű, hazánkban azonban még kevésbé ismert műanyagfajtáról, nz ABS ko- polimerekről szólt előadásá­ban Her ez Attila, a Borsodi Vegyikombinát kutató mérnö­ke. Az eddigi tapasztalatok Étlapján — s ezt példákkal is illusztrálta az előadó — az ABS kopolimerek jól állják az ütést, a kopást, a hideget. Al­kalmazásuk éppen ezért elő­nyös és kívánatos. Különösen a járműiparban és a csőveze­tékek gyártásánál használha­tó fél jól ez a műanyag-fajta. A nap további programjá­ban szerepelt az Országos Er­dészeti Egyesület miskolci csoportjának rendezvénye, amelynek során az erdőgaz­daságban használatos eddigi tervezésről esett szó, majd az új tervezési rendszert vitat­ták meg a részvevők. özdon, a Technika Házá­ban két fontos eseményre ke­rült sor tegnap. A Magyar fckktrotechnikad Egyesülőt helyi csoportja előadást ren­dezett, amelynek témája: az eredményes villamosenergia gazdálkodás az új gazdaság- irányításban. Délután a Gép­ipari Tudományos Egyesület ózdi csoportjának rendezvé­nyeit hallgatták végig az ér­deklődő szakemberek. Előadást és filmvetítést tar­tott pénteken Miskolcon az Energiagazdálkodási Tudomá­nyos Egyesület borsodi cso­portjai RfíJcó József, ■ KGM Tüzeléstechnikai Intézetének tudományos munkatársa a Siemens—Martin kemencék­nél alkalmazott tiszta föld­gáztüzelés eredményeiről szólt. A Borsodi Műszaki Hetek pénteki programjának során a Tiszta víz című kiállításhoz kapcsolódó színes kisfilmeket vetítettek a MTESZ székhá­zában. A mi együttérzésünk V áltozó világban élünk. Szédületes iramban követik egymást az esemé­nyek, néha nyomon követni is nehéz őket. Társadalmi rendszerek, évszázados gyarmatbirodalmak, megszokott és kevésbé megszokható osztályviszonyok, emberi kap­csolatok rendeződnek át egy-egy országban a hozzájuk kötődő szokásokkal és hagyomá­nyokkal együtt. Az utóbbi két évtized során nálunk is. Ha belegondolunk, hogy a 45 utáni nagy változás, a munkás-paraszt hatalom kivívá­sa, a tőkések kisajátítása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, társadalmunk osz­tályszerkezetének és viszonyainak alapvető megváltoztatása serdülő ifjúságunknak máris történelem, amelyre néha rácsodálkozik, s amelyet végeredményben természetesnek tart, arra is gondolhatunk, hogy a szükebb emberi kapcsolatok átalakulása is sok em­bernek dilemmát okoz még egy ideig. Külö­nösen az idősebb generáció egy részének, amelynek tagjai mai, formálódó, szocialista viszonyainktól merőben különböző társadal­mi-emberi viszonyok közepette ették meg ke­nyerük javát, akik más társadalmi szokások­hoz, másfajta emberi kapcsolatokhoz szoktak s idomultak. A politikai, gazdasági, társadalmi viszo­nyok nagy változásait szükségszerűen köve­tik a szükebb emberi viszonyok változásai is. Változik az egyén viszonya, kapcsolata a szükebb, családi, munkahelyi közösségekhez s az egész társadalomhoz. A társadalom vi­szonya is változik az egyénhez. Változnak az egyén és a társadalom viszonyához kapcsoló­dó hagyományok, a különböző szokások is. Az osztálytársadalomra, a kapitalizmusra jellemző rideg, vallási miszticizmusba is bur­kolt, vagy ezáltal leplezett közönyt, az ál­szent képmutatást, a szocialista humaniz­musból eredő, meleg, őszinte együttérzés, kellemesebb megnyilvánulásai váltják fel. S ez természetes, rendszerünk lényegéből faka­dó, hogy az egyén életében bekövetkező minden lényeges változás iránt nagyobb fi­gyelem, mélyebb és őszintébb érdeklődés nyilvánul meg, mint egykoron. Mi sem ter­mészetesebb, minthogy a közösség számon tartja az egyén életének nagyobb sorsfordu­lóit, és őszinte érdeklődését kisebb-nagyobb figyelmességgel, a legnagyobb eseményeket ünnepélyes külsőségekkel i* kifejezésre jut­tatja. M a már természetes, hogy ha egy hala­dó szellemű családba újszülött érke­zik, a szülőkhöz legközelebb álló munkahelyi kollektívák, a tanács, a KISZ, a pártszervezet, vagy éppen a nőtanács közre­működésével névadó ünnepséget szerveznek, mellőzve mindenféle egyházi miszticizmust Az is természetes, hogy ha egy ifjú pár házasságot köt, a tanács, a KISZ és több, más társadalmi szerv is gondoskodik az ün­nepélyes külsőségekről. Meg az is, hogy ha hirtelen gyász ér egy dolgozót elveszíti sze­retteit, a kisebb-nagyobb munkahelyi kollek­tívák, a különböző társadalmi szerveik őszin­te részvéttel osztoznak bánatában, mellé áll­nak, átsegítik átmeneti nehézségein, sőt gondoskodnak az ünnepélyes gyászszertartás­ról is. A tapasztalak* szerint az elhunyt hozzátartozói hálásak, ha az ünnepélyes vég­tisztesség során az elhunyt emberi-társadal­mi kapcsolatait érdemeit méltató és inkább vigasztaló jellegű gyászbeszéd hangzik el. Ez persze nem könnyű szónoki feladat, de egy­re több helyütt ..készen állnak”, s vállalják szívesen, humanista emberi kötelességből fa­kadóan ezt a szomorú aktust. A temetkezési vállalatok segítőkészsége is sokat fejödött megyénkben — Miskolcon is — az ünnepé­lyes Dolgári temetések lebonyolításában. S ok helyütt ünnepélyesen adják át az új lakások kulcsait, emlékeztetvén boldog tulajdonosaikat a társadalom gondoskodására, osztozva örömeikben. Gya­kori a jelesebb házassági évfordulók társa­dalmi megünneplése, évente ünnepélyes kül­sőségek közepette osztják ki az első személy­azonossági igazolványokat. Emlékezetes, meg­hitt. ünnepségeken „avatják” ez új szakmun­kásokat. adják át a segédleveleket, ünnepé­lyesen búcsúztatják a nyugdíjba vonulókat és az obsitosokat. Se szeri se száma a külön­böző, rendszerint sikereket ünneplő szocialis­ta brigádok emlékezetes összejöveteleinek. Közismert, hogy tanácsaink és más tár­sadalmi szerveink az utóbbi években szinte minden községben, városban, kerületben megszervezik az öregek találkozóját, amelye­ken társadalmunk tisztelete, megbecsülése övezi — és nem is csak o találkozók során — az idősebb, munkából kiöregedett generáció tagjait. Ezek mind-mind arról tanúskodnak, hogy nálunk, az utóbbi két évtized során nemcsak az alapvető politikai és gazdasági viszonyok változtak meg. hanem nyomában változnak a szükebb értelemben vett emberi viszonyait, az egyén és a társadalom viszonya is. A csa­ládi ünnepek, az egyének éleiében bekövet­kező nagyobb események egyre inkább új tartalommal telítődnek, új. ünnepélyes kül­sőségeket öltenek. A haladó szellemű csalá­dok közül egyre többen és örvendetesen, a* ifjúság egyre nagyobb része igényli ezeket » formákat, és bennük társadalmunk meleg, őszinte együttérzését. Erről tanúskodott az a tanácskozás is, ame­lyet a városi tanács igazgatási osztálya szer­vezett a minap Miskolcon, felmérve a csa­ládi események társadalmi megünneplésének tapasztalatait. Öröm volt hallani arról a cél­tudatos ügybuzgóságról, amely e tekintetben a II. kerületi tanács illetékes állandó bizott­sága, a Diósgyőri Gépgyár szakszervezeti bi­zottsága, számos, más miskolci társadalmi szerv, sok-sok önzetlen elvtársunk részéről megnyilvánul az utóbbi időben. A gondok­ról, a tennivalókról is sok szó esett. Azokról, amelyeket egyrészt pártunk általános elvi út­mutatásából eredően, másrészt a forrt! nyes előírásoknak megfelelően is meg kell még ol­dnr>i. H osszú időre szóló társadalmi felada­tokról ran szó Miskolcon is, másutt is. Az viszont a miskolci tanácsko­zásból is kiviláglott, hogy a családi esemé­nyek társadalmi megünneplésének fejleszté­se, az anyagi és a személyi feltételek bővíté­se e társadalmi rendezvények ünnepélyes le­bonyolításához minden érdekelt szervnek az eddigieknél is nagyobb figyelmét, ügybuz- góságát igényli. Az önzetlen, fáradhatatlan munkafársaS pedig nagyobb crlcölcsi és társadalmi clirme* rést érdemelnek. Csépányi Lajos A Tisza és a Bodrog hullám­terén, amelyet magasabb víz­állás, árvíz idején elöntenek a folyók, nemcsak azért tele­pítenek erdőket, hogy hasz­nosítsák az intenzív mezőgaz­dasági művelés számára alkal­matlan területet. A sűrű Új áriéri erdők nyárfások és az alacsony tör­zsű füzesek, áradások idején védik a folyók gátjait is. Az Északmagyarországi Víz­ügyi Igazgatóság az idén egy­millió forintot fordít új erdők telepítésére. Több helyen csa­tornáié partjai mentén Is in­tetnek fasorokat. A már meg­levő ártéri erdők felújítására 900 ezer, az erdők és fasorok ápolására, az árvédekezés­hez szükséges rozsé kiterme­lésére pedig 1,2 millió forin­tot költenek. Szapora májusi eső áztatja a gyá­rat Nedvesen csillognak a hatalmas szénrakások, szomjasan issza be a vi­zet a füstölgő salakhegy. Szerelvény tolat az iparvágányra. A szuszogó, sí­poló mozdonyból egy pillanatra kiha­jol a fűtő, nagyot szippant a friss, jó- szagű levegőből... A lejtős betonjár­dáról sebesen fut lefelé a víz. Pulia, süppedős a föld az ember lába alatt. Tisztább lesz; felüdül minden oda- künn. Bent, a hatalmas csarnokban por kering. Szürke függönybe burkol em­bert és gépet. Csak a sistergő szikra- csóvák törik át a levegőben úszó, fi­nom porleplet Néhány lépés távolságból fensége­sen szép és felkavaró látványosság ez a munka. A hirtelen születő, tüzes szikrák egy darabig a légben, majd a csarnok falának ütődve feketén, szo­morúan hunynak ki. De a csiszol óko­ron g ismét belemar « fénytelen, szür­ke acélba, és nyomában új csóva ke­letkezik ... A látvány szép. A munka nehéz. Próbára tesz izmot szemet és idege­ket Szennyezett a levegő, óriási a zaj — nem érted a közelállók szavát sem, hiába kiabálsz. Népi akármilyen mun­kaerő. aki lábírja ebben az üzemben hosszabb ideig. Ez lesz a véleménye bárkinek, ha csak néhány percig fi­gyelmesen nézi ezt a csodálatos mu­tatványt, a csiszolást. A durvahengerműi bu ga csiszol óba n jobbára nők dolgoznak. Betanított munkások. Legtöbben hat-hét éve vannak ezen a helyen, de nem ritka­ság a tíz, tizenöt esztendeje ezt a munkát végző asszony sem,' A Lenin Kohászati Művekben aránylag kevés munkaalkalom adódik nőknek, de aki egyszer bekerül a gyárba, megbecsü­li helyét, állhatatosan, a nőkre jellem­ző konok szorgalommal dolgozik. — Sok közülünk többet visz ham fizetéskor a borítékban, mint a férj — mondja Tóth Zsigmondné, a C-mű­szakon dolgozó asszonyok háromszo­ros szocialista brigádvezetője. Asszonyok szikrafényben — Dolgozni kell itt, keményen. De érdemes „ráhajtani”: megfizetik. Nem ritka, hogy 2400—2000 forintot kere­sünk. Szép pénz ám az egy asszony­nak — ez a véleményük a csiszoló nőknek, ha arról kérdezősködünk, mi­ért vállalják erí a cseppet sem köny- nyű munkát. Néha ötven, vagy nyolcvan kilós, máskor két mázsás szelvényeket csi­szolnak. Drága, kitűnő minőségű acél­tömbökről a kezüknek engedelmeske­dő korong eltünteti a matt felületet, a revét. KI számolja, rajon hányszor kell szakértelemmel végighúzni a len­gő csiszolót az acélszelvénynek csupán az egyik oldalán? Sokszor, nagyon sok­szor. Nem érdemes számolni ... Az­tán a stangák, az emelőrudak segít­ségével ugyan, de mégiscsak kézi erő­vel fordítják a fiatal más acél geren­dát egyik oldaláról a másikra! A csiszoló asszonyok nagyszerű munkások. Száz százalékon alul itt senki sem dolgozik. Hogyisne! Szé­gyenné a többiek előtt. S ami jellem­ző még Tóthné brigádjára: észreve­szik azonnal, ha valakinek gondja-ba- ja ran, s nem kell, hogy kérje a se­gítséget. Néhányan most tan föl iramra jelent­keztek. Jelenleg három modern, an­gol gyártmányú csiszológép van az üzemben. 1970-re tizennyolc lesz. — És felépül majd a „csiszoló labo­ratórium” — nevetnek az asszonyok. Tréfának szánják, de nagyon is ko­moly dolog ez. Szép lesz majd az új csarnok. A mostani üzemben szennye­zett, poros a levegő. Belepi a védőru­hákat, rátelepszik az arcra, fojtogató- an ül a torokra. Ezért is hozták azt az intézkedést, hogy az itt dolgozók min­den negyedik napja szabad. Ha gépen csiszolnak majd, jóval tisztább, egész­ségesebb, könnyebb lesz ez a munka. Ezért is olyan nagy az érdeklődés a gépkezelői tanfolyam iránt. Ma még porfüggönyben, védőruhá­ba öltözve dolgoznak. Csodálat illeti őket — hiszen nehéz fizikai munká­juk után ralamennyiüket várja a csa­lád, a háztartás ezer gondja, tenniva­lója. — Ilyenek lehettek az amazonok — mondta kísérőm az acéllal viaskodó, szikraesőt csiholó nők láttán. Amazonok? Én inkább azt mondanám: dolgos, szorgalmas, erős kezű, erős szívű munkásasszonyok. Gyárfás Katalin Szép termelési siker A miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál egy sor műszaki és szervezési intéz­kedést vezettek be, hogy ele­get tehessenek idei, megnöve­kedett feladatuknál!, s minél több mezőgazdasági pótalkat­részt adhassanak a felhaszná­lóknak. A hőkezelő részleg bővítésén kívül továbbfej­lesztették a zárt ciklusú gyár­tást, az alkatrészek technoló­giai sorrendben történő meg­munkálását. A gyártmányok minőségi vizsgálatára labora­tóriumot létesítettek, miáltal az alkatrészek szerkezeti vizsgálatát helyileg oldhatják meg, a korábbinál gyorsab­ban. A bevezetett intézkedé­sek, nemkülönben a szocialis­ta brigádmozgalom erősödé­sének eredményeként a dol­gozók sikerrel állták meg he­lyüket a kongresszusi ver­senyben. Az év elejétől mos­tanáig mintegy hetvenmilliá forint értékű mezőgazdasági pótalkatrészt készítettek kü­lönböző erő- és munkagépek­hez. Ez a mennyiség ötmillió forinttal több, mint amennyit a terv az öt hónapra előír. A dolgozók derekas helytállása, jelentős többlettermelése nagy segítséget nyújt az ország mezőgazdasági üzemeinek mind a soron levő, mind 41 nyári betakarítási munkák® hoo, ' '

Next

/
Thumbnails
Contents