Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-24 / 121. szám

2

ÉSZAKMAGXARíJKS/tAG

Kedd. 18S6. május 24,

Miskolcon tartotta illését

m ÜT Országos Titkársága

Tegnap, május 23-án, .hétfőn. délelőtt Miskolcon a TIT Borsod megyei szervezetének .székhazában tartotta meg soron következő ülését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Titkársága. Az ülésen részt vettek a megyei szervezet -ügyvezető elnökségének tagjai, a járási, városi szervezetek és a szakosztályok meghívott 'vezetői. Az ülés napirendjén a Borsod megyei szervezetnek az 1965—66-os évadban kifejtett tevékenysége szerepelt. Az igen gondos, körültekintő, sokrétű munkával készített jelentés, amelyet előzetesen a megyei zer- vezet ügyvezető elnöksége és elnöksége már megvitatott, négy témakörben fogja át az évad történetét, eredményeit, a legidőszerűbb problémákat és tennivalókat. Elemzi az ismeretterjesztés tartalmát, társadalmi hatékonyságát, tudományáganként) megoszlását. a tudományos ismeretterjesztés formai és módszertani kérdéseit. Kitér a társulat megyei, járási, városi szervezeteinek irányítására, többek között a szakosztályok, szakcsoportok, üzemi és községi csoportok tevékenységére, a társulati tagok továbbképzésére. Bemutatja a megyei titkárság munkamódszereit, az országos központi szervektől élvezett segítséget, a különböző megyei szervekkel kialakult együttműködést. A jelentés befejező része tartalmazza a jövőre vonatkozó javaslatokat és terveket.

A tanácskozáson dr. Csólws János, a Borsod megyei szervezet elnöke üdvözölte a részvevőket, ezután Gál Imre, a megyei szervezet titkára fűzött megjegyzéseket az előzetesen írásban rendelkezésre bocsátott jelentéshez.

A gazdag vitában felszólalt Verne László, a megyei pártbizottság titkára. Tolmácsolta a megyei pártbizottság elismerését a helyi elnökségek, társulati aktívák és előadók értékes munkájáért, amely híven szolgálja a párt művelődéspolitikájának eredményes megvalósítását. Hangsúlyozta, hogy előrehaladás tapasztalható a szervezettségben, az előadások tudatosságában. nevelő hatásában. A vidéki szervezetek megerősítésére, a szakosztályok ti unkájának további élénkítésére hívta fel a figyelmet.

Az ülést dr. Ortutay Gyula, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat elnöke vezette. A vitát összefoglaló szavaiban kiemelte a borsodi szervezet országos elterjesztésre is méltó számos kezdeményezését, új ötletét, módszerét. Foglalkozott a klubélettel, amelynek fellendítésében sok fantázia és politikai erő rejlik. Segítséget kívánnak nyújtani mind ehhez, mind egy természettudományi bemutató terem berendezéséhez. Kifejezte az Országos Titkárság és Elnökség elismerését a helyi szervezet társadalmi munkásainak és a megyei titkárságnak.

Az Országos Titkárság, tanulmányozva a Borsod megyei szervezet munkáját, ösz- szeállította javaslatait, határozattervezetét, amelyet a megyei elnökségnek ad át megvitatás végett.

Az előterjesztés és a vita közérdeklődésre számot tartó megállapításait lapunk hasábjain is ismertetni kívánjuk.

Mikor mondják a csali mesél

Népművészeti vetélkedő Miskolcon

Amerikai rekordok

Külpolitika

I SOKUKBAN

BAGDAD

Az iraki fegyveres erők rw rancsnokságának ultimátuma követeli az. észak-iraki kurd felkelőktől, hogy tegyék le a fegyvert és adják meg magukat. Az iraki légierő nagy veszteségeket okozott a felkelőknek. A napokban elesett a hadműveletek során Maszta fa Bat“ za:ni két fia, a harmadik máé a múlt héten meghalt

INDONÉZIA

.Jobboldali indonéz diákok hétfőn megrohanták a djakantái parlament épületét éá mintegy ötezren az árak. let»* rését követelték. A katonaság fegyverét használta, hogy megakadályozza a parlamenti elözönlését. Sebesülés is tőr-1 lépt

DOMINIKA

Dominika fővárosaiban varsám a p este fáklyás felverni?* lást rendeztek Juan Bosch et* nökjelölt hívei. A választásokra június elsején került sor. Két vidéki városban ikő* vei hajigálták meg a konzervatív jobboldal jelöltje, Joa* quin Baiaguer korteseit. Bala- guer és Bosch hívei egy községben összecsaptak, két ember meghalt, sokan megsebesültek. Santo Domingoban !iS ölre mentek egymással;

Ki közölt először borsodi és miskolci népszokásokat a múlt évszázadban? — Így hangzott az első kérdés az elmúlt vasárnap, május 22-e délelőttjén a Megyei Művelődési Házban, ahol öt kategóriában harmincán álltak a zsűri és a művelődési ház szervező munkája ellenére is meghökkentően gyér számú közönség előtt, a népművészeti vetélkedő megyei döntőjének részvevőiként. A Magyar Televízió által meghirdetett népművész! vetélkedő piramisszerűen épül fel. A járási döntők után a győztesek itt mérték össze erejüket, hogy eidöntsék: kik képviseljék a megyét a kamerák, egyben az ország nyilvánossága előtt, illetve megállapítsák az egyes járások sorrendjét. A versenyzők öt kategóriában mérkőztek. Tizenkilenc nő és 11 férfi állt a zsűri előtt. A részvevők többségében pedagógusok, népművelők voltak, életkoruk nagyon megoszló.

Q

Az öt kategória iránt természetesen nem egyforma volt az érdeklődés. A legtöbben a népi díszítőművészet tárgykörében versenyeztek. A legnagyobb tájékozottságot is ebben árulták el a résztvevők, akiknek felkészültsége, tárgyi tudása igen jól tükrözte a korábbi tanfolyam magas ismeretnyújtó színvonalát. E kategóriában szinte fej-fej mellett versenyeztek, s igen nehéz volt a döntés. A nyolc versenyző nő mellett mindössze egy fiú képviselte a férfi nemet — gyengébb fel- készültséggel, mint versenytársai. A díszítőművészetben versenyzők szinte „fújták” az ismeretanyagot. Legnehezebben a népzene kategóriában mentek a feleletek, ahol kevés volt a változatosság. A kérdések nagyon alapos felkészültséget kívántak.

« V .

A játékot Horváth fiáimon rádióriporter nagy hozzáértéssel, sok rutinnal vezette. A versenyzők először mind az öt témakörben dolgozatot írtak, és annak '„érdemjegyével” indultak. A zsűri pontozása iskolai rendszerű volt, a legjobb feleletekre ötöst adtak és ha a versenyző semmit sem tudott, akkor is kapott minden zsűritagtól 1—1, tehát összesen öt pontot. (!?)

Érdemes egy-két témát megemlíteni. A népszokások versenyében például tudni kellett bányász szokásokat, tréfákat, ismerni népszokáA képernyő előli

KÉT EMLÉKMŰSOR

\

Egon Erwin Kisekre, az egész világon ismert cseh riporterre és íróra emlékezett a televízió az elmúlt hét szerdáján. A száguldó riporter elindul ... volt a műsor címe, mintegy jelezve, hogy nincs szándékában felölelni e nagynevű újságíró egész életművét (amellyel itt-ott a történelem menetébe is beleszólt, nemcsak regisztrálta azt), pusztán a pályakezdést, az elindulást villantja fel. írásait sokan ismerik, kötetei hamar elfogynak a könyvboltokból, a közkönyvtárak pedig állandóan kölcsönzik. Nem lehetett könnyű feladat a kifejezetten epikus jellegű Kisch-művek, riportok, karcolatok, tudósítások átültetése a merőben más kifejezési eszközöket kívánó televízió-játék műfajába, s már eleve nehéz lehetett kiválogatni a dús termésből azt a néhány darabot, amely a műsor . alkotóinak véleménye szerint leginkább reprezentálhatja Egon Erwin Kisebt. A vállalkozás nem is járt maradéktalan sikerrel,

ni. Ahogy nagy komolyan megvitatták, melyik parcellába mit fognak vetni, önkéntelenül is közelebb kerültek egymáshoz, és elfelejtették , a téli keserűségeket.

Kicsit hűvös volt még a föld, de én már meztéláb jártam. A nagy csizmákat fölvitte anyám a padlásra penészed- ni, hogy a következő őszön újra lehozza, mondván:

— Kicsit nagy, de legalább több kapca fér belé...

Tavaszra Füleki bácsi is kiszabadult és hazajött. Sírva panaszolta anyámnak, hogy nagyon megverték, és úgy bántak vele, akár a kutyával. Általában anyámnak nagyon szerettek panaszkodni az emberek. Talán, mert olyan becsületes képe volt. ö, szegény, csak magába fojtotta bánatát, sőt, még másokéval is súlyosította a magáét.

Ügy beszéltük meg odahaza, hogy a húsvéti szünetben meglátogatom bátyámat a tanyán, és legalább kéthárom napig kint maradok nála. Előre örültem ennek

a látogatásnak, talán jobban, mint az urak, akik valahol a tengerparton szándékoztak eltölteni a húsvéti ünnepeket

Nagypénteken reggel indultam. Anyám már korán fölkelt, és mákostésztát főzött. A mi falunkban ez volt a vallásunk szerinti nagypénteki eledel. Ha valamelyik

háznál nem telt rá, összeké- regették a hozzávalót, de annak lenni kellett.

Mikor megfőtt a tészta, anyám lett belőle egy papírzacskóba, hogy majd kivíhiszen az olvasó emlékezetében igen sok olyan Kisch- írásmű él, amely, szerinte talán markánsabban vázolts volna fel a száguldó riportert és közelebb hozta volna ahhoz a közönségréteghez is amelyik esetleg nem ismeri A pályakezdés néhány mozzanatát így is megismerhettük, az a hatalmas ív azonban, amely a gyermekkortól a berlini Reichstag égéséig terjedő pályát volt' hivatva' érzékeltetni, túlzottan vázlatot maradt. De a műsoridőbe nem is férhetett több.

Egon Erwin Kisch művei! Száraz György alkalmazta televízióra, az összeállítást pedig Gaál Albert rendezte. A rendezés' egyik legnagyobb erényeként a századforduló és az azt követő idők prágai, illetve monarchiái légkörének érzékeltetését tekinthetjük, valamint annak megmutatása, hogy az igazság és a hazugság konfliktusa egy tűzesetről szóló riportban miként teszi az igazság tántoríthatatlan harcosává az akszem a bátyámnak. Valószínű, hogy Mihály gazdájánál jobbat főznek: több mákkal és több cukorral, mégis küldött neki saját főztjéből, hogy ezzel is kimutassa sze- retetét.

Magam Is jóllaktam tésztával, és megindultam a tanyák felé. Természetesen, csak úgy, gyalogosan. Anyám megmagyarázta merre találom a tanyát, és már rá is bízott az utak futására.

j-f) yönyörű tavaszi délMa előtt volt. Bársonyos zölddel voltak elevenek a búzatáblák, szinte kedvem lett volna őket megsimogatni. ’ Amott kukorica alá szántottak. Zsírosán borultál; a fekete barázdák és a nedves földből sűrű gőz szállt fölfelé az erős tavaszi napsütésben, mint áldozati oltár füstje. Az ébredő élet szinte harsonázott a szertefutó földeken, és semmi sem mutatta, hogy ez tulajdonképpen a halál ünnepe. A falu felől templomi harangok zúgása jött utánam, de ezekben a szélesen zengő hangokban is több volt az örömujjongás, mint a gyász szomorú áhítata.

Most minden őrömről zen- gedezett nekem. Ügy éreztem, lépésről lépésre köny- nyebb lesz a testem. Mintha a vidáman sütő nap engem is felszippantott volna csep- penként és a tavasz himnuszát énekelve, beleolvadtam volna a messzi kékségbe.

(Folytatjuk.)

kor még fiatal, kezdő Kischij A népes szereplőgárda éléá Rátonyí Róbertét kell kiemelnünk, aki igen sok melegséggel jelenítette meg á számára szokatlan szerepköt- ben Egon Erwin Kischt.

O

Gádor Béla már öt éve hat- lőtt, de humoreszkjei, ironikus megállapításai köztünk élnek, művei állandóan közj- kézen forognak. Szombatéi? esté' 'íá"é'flilékézet'l a televíziói' Gátiunkéi és a többiek. Rz volt a műsor címe, amelyben valóban felsorakoztak a Gádor Béla szatirikus humora szülte figurák. A válogatás alighanem itt is olyan nehézséget jelentett, mint a fentebb említett összeállításnál; mert nagy életműből kellett kiemelni néhány apróbb darabz kát, amely aztán, műsorrá összeállítva, pontosan idézheti Gádor Bélát. Legjobban persze az a régi, telerekor- ding felvétel idézte, amelyen önmaga jó és rossz énjével vi: tázott.

Fejér István vállalkozott n válogatásra. Gádor Béla mű- ' veinek olyan csokorba gyűjtésére, amely rövid átkötésekkel folyamatos játékban elek

► voníti fel Garfunkelt, Gádor pállandó kávéházi figuráját és >n többi korlársat, a mi kor- | társainkat. Keretként a Hun-J

► gária kávéház szolgált, ahol [Gádor Béla igen sokat idők »zött, és ahol Garfunkel is

► szövögette a maga világmeg- [ váltó terveit. Gádor humora

• ma sem veszített elevenségéiből, s egyik-másik megálla- •

► pítása, tréfája pontosan any?

; nyira hatásos ma is, mint »keletkezési idejében, tíz-tizen- [ öt évvel ezelőtt volt. Garfunk »kel sajátos filozófiáján nem-:

[csak derültünk, hanem cl is , gondolkodtunk. Élvezettel

• néztük, hallgattuk a. műsor »egycb darabjait, a tréfákat; •a jeleneteket, a magánszámo-.

[ kát. Élveztük a nagyszámú és’ »igen illusztris szereplőgárda [játékát, a Garfunkelt meg- »személyesítő Kibédy Ervin [sajátos, fanyar humorát, a . Gádor Bélát életre keltő, •Gábor Miklóst viszont merev- [ nek, sajnálatosan idegennek

találtuk e szerepben. Fejér.

[ István összekötő szövegén ér-: ződött az elfogadott jóbarát és a tömörítésre törekvő szerző szándéka. Kár, hogy az utolsó Garfunkel-jelcnet utánj amikor az fizet a kávéház-, ban és éppen Fejér István szá- jából •'elhangzik: „ha ezt

Gádor Béla megérhette vol-. na!... ”, sem a keretjáték írő—; jának, sem Búzáné Fábti Éva műsorszerkeszlőnek, sem. Deák István rendezőnek nem volt szíve pontot tenni. Sze-. rintünk itt kellett volna bete-; jezni a műsort' *

Benedek Mikii#

sok borsodi kutatóit, májust népszokásokat, Istvánffy Gyulát, Balázs napi szokásokat, vagy azt, mikor kezdődött a népszokások tudatos gyűjtése. A díszítőművészet tárgykörében tárgyakról és vetített képekről fel kellett ismerni népművészeti munkákat, népviseleteket stb. A népköltészetben versenyzőknek tudni kellett például, mikor mondják a csali mesét? Vagy hogyan osztjuk fel a népbal- ladákat, mi volt. a vadrózsaper. »A népzenében versenyzőknek ismeretlen kotta- részletekből kellett felismerni műveltet. A népi tánc kategóriában pedig nemcsak felelni kellett kérdésekre,' hanem be is kellett mutatni egyes táncmotívumokat.

©

A versenyzők felkészültsége igen változatos volt. (Kivéve a már említett díszítőművészeti versenyzőket, akik viszont többségben szakköri vezetők voltak.)

A dr. Deák Gábor elnökletével működő zsűri sok lelkes támogatását tapasztalhatták a versenyzők, általában az egész ítélkezést a jóindulat jellemezte. Helyenként talán valami kis ' liberalizmus is jelentkezett ebben, amit eleve táplált a mindenképpen járó öt pont. Így igen magas pont.számokat. szereztek a versenyzők. Meg kell jegyeznünk, hogy a zsűri nem minden hiányos választ egészített ki, és egyik-másik téves megjegyzésre is kívánkozott volna észrevétel.

©

Kora délutánra megszületett az eredmény. Mind az öt kategóriában az első helyezett és egy tartalék (a második helyezett) Budapesten, a televízió kamerái előtt fogja képviselni megyénket. A győzteseknek Szebeni Győző, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának helyettes vezetője jutalmakat, nyújtott át. és valamennyi részvevő emléklapot kapott.

Az országos vetélkedő úgy értékes, ha újabb tömegeket mozgósít valamilyen művelődési ágazat művelésére. A megyei verseny vetélkedőjében nagyrészt a népművészet ré- . gebbi kedvelői versengtek. A vetélkedő így sem volt haszontalan, és feltétlertül nagyobb érdeklődést érdemelt volna.

(benedek)

Ha folytatni akarjuk a hasonló rekorderedményeket, nem szabad megfeledkeznünk a bűntények számáról. Ebben ugyanis az óceánon túli ország valóban verhetetlen. Lássuk, miről ír a New Yorkban megjelenő Time eímű folyóirat.

Az Egyesült Államokban hatszor gyorsabban növekszik a bűnözés, mint ahogyan az ország lakossága szaporodik. A folyóirat szerint az Egyesült Államokban átlagban 12 másodpercenként történik egy jelentős bűntény. Két- és félpercenként történik gyilkossági kísérlet és megerőszakolás. Olyan kisebb bűntények, mint lopás, öt percenként, vagy zsarolás 28 másodpercenként történik.

Az amerikai propaganda Iryakorta nevezi az Egyesült Államokat a rekordok hazájának. És ezzel az állítással nehéz is vitába szállni. A tőkés Nyugat legnagyobb állama szilárdan tartja az abszolút világelsőséget számos mutatóban, amelyek jellemzőek a szabad vállalkozás világára, így az Egyesült Államok már hosszú évek óta első helyen áll a világon a milliomosok és a nyomortanyák, a kábítószerélvezők és a gengszterek számát tekintve. Az Egyesült Államok kitartóan szerzi meg a díjazott helyeket nemzetközi pályázatokon tojás-, vagy bifsztek-cvésben, sörivásban, féllábon állásban, négykézláb- m as zásban, távköpésben; stb.

DARVAS JÓZSEF:

Gi ^eemekéeetmbői

csendesen csak ennyit mondott:

— Jobb is így szegénynek..;

A temetésen ott volt az

egész házsor. A pap szép beszédet mondott, hogy mindenki sírt. Dicsérte, milyen becsületes, jó ember volt, és milyen nagy lélekkel viselte ezt a keresztet, amivel megterhelte az Ür. A beszéd közben én mindig arra a napra gondoltain, amikor elfogott az utcán. Mikor a pap arról beszélt, milyen kötelességtudó, jó hazafi volt, Jani bácsi szavai csengtek a fülembe:

— Legyél mindig szófogadó, és te is kaphatsz ilyet...

A rémületes emlékezés hatása alatt én is sírni kezdtem, és együtt hullattam köny- nyeimet anyámmal, aki egyre azt hajtogatta a pap beszéde alatt:

— De szépen mondja ... Istenem, de nagyon szépen mondja...

Azután ez a szomorú emlék is eltemetődött bennünk, és eljött a tavasz. Szívet vidá- mító, friss zöldelléssel, tüdőt tágító, langyos fuvallatokkal. Életünk is vidámabb lett. Nyomorúságunk ugyan nem lett a tavasszal kisebb, de kiszabadultunk a hideg szoba nyomasztó zártságából. Bátyám fölásta a kertet, és anyám elkezdett veteménye?,— Ha annyira tetszik, legyél te is mindig becsületes, szófogadó ember. És ha szófogadó leszel, te is kaphatsz ilyen szép, finom lábat. Mert nem közönséges fából van ám ez. Neked megsúghatom, de el ne mondd senkinek — és itt körülnézett, mint mikor bátyámat traktálta titokzatos híreivel. — El ne mondd senkinek, hogy ez finom tölgyfából van . ..

Nagynehezen kiráncigáltam magam szorításából, és elszaladtam. Még akkor is nevetett, és utánam kiábált:

— Fogadj szót mindig, hogy te is kapj ilyen finom lá. bat. ..

Mikor otthon elmeséltem ezt anyámnak, ezt mondta:

— Úgy hiszem, hamarosan visszakerül megint a bolondokházába. Akkor pedig aligha jön ki többet...

Most az egyszer azonban nem lett igaza anyámnak.

£

gy reggel fésületlenül, csak úgy, alsószoknyában szalad át hozzánk Jani bácsi felesége, és jaj'/eszékelve, kezeit tördelve mondta:

— Fölakasztotta magát az uram.... jöjjenek át, szomszédasszony ... jaj, hová szaladjak? ...

Anyám és Feri bátyám mindjárt átszaladtak.

Mikor visszajött az anyám,

VII.

m»eréb Jani bácsin az V utóbbi időben újra erőt vett a búskomorság. Felesége panaszkodott anyámnak, hogy kezd olyan lenni, mint mikor hazajött a háborúból.

—1 Egész nap csak ül a kuckóban, lecsatolja falábát, és azt nézegeti. Tegnap is azt. kérdezte tőlem: „Te, Róza, tetszik neked az én falábam?” Félek, hogy megint baj lesz vele.

Egyik nap én is találkoztam vele az utcán. Odahívott magához, és azt kérdezte tőlem:

— Tetszik neked az én falábam?

Ijedtemben azt feleltem neki, hogy tetszik. Erre elkezdett nagyon nevetni, megfogta két vállamat, egészen belehajolt arcomba, hogy leheletét is éreztem. Két szemében valami furcsa láng lobogott. Rémülten próbáltam magam kiszabadítani kezéből, de olyan erősen lógott,, hogy mozdulni sem bírtam.

— Csakugyan tetszik neked? — kérdezte még mindig nevetve. — Nem akarsz engem becsapni?

— Tetszik — ismételtem még jobban megrémülve, és már sírás kaparászott a torkomban.