Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
6 ESZAKMAGTAROKSZÄG Vasárnap, 1966. április 17. Utazás a Holdra — 3000 ér óta Ülnökválasztás öt esztendeje repült fel a világűrbe az első földi halandó, Jurij Gagarin szovjet katonatiszt. Azóta negyedszázra növekedett követőinek száma. Sikerült már körülrepülnie űrállomásnak a Holdat is, sikerült hasznos megfigyeléseket háborodástól hajtva utasította vissza a szemérmetlen közeledőt. A szép Gavran ezért megátkozta az égitestet, azt kívánta, csak a hónap egyik felében legyen egészséges, a másikban fonnyadó. Az indiai legenda szerint ez az oka a Hold Domingo Gonzales égi utazása. Ahogy a francia kiadás címlapjának rézkarca elképzelte. közvetítenie felszínéről. Talán nincs messze az idő, amikor ember is leszállhat a Föld sápadt úti társára, és személyesen győződhet meg mindarról, amit Vernétől Wellsig annyi utópia szerzője elképzelt. Az indiai leányzótól Kepler almáig Ä holdutazás utópiája azonban sokkal régibb, mint Verne fellépésének időpontja, máikét és félezer évvel ezelőtt is akadt egy szép indiai leányzó, név szerint Gavran, akinek sikerült megközelítenie a Holdat. Mégpedig a legenda szerint azért, mert beleszeretett és házaséletet akart vele élni. A Hold azonbán morális felváltozó nagyságának, már ahogy innen a Földről látjuk. Egy most megjelent német nyelvű könyvben számol be ezekről a fantasztikus történetekről és tudományos elgondolásokról, amelyek majd háromezer éve foglalkoztatják az: emberiséget, Kurt Jaritz nevű író. A bécsi Volksstimme részletesen ismerteti a mű érdekes részleteit, mutassunk be! közülük mi is néhányat. I Az indiai leányzó kalandjá-; nál jóval később, időszámításunk második századában sza-| moszatai Lukianus foglalkozott: Igaz történetek és Ikarome-i nippos című műveiben a hold-i utazással. Ikaromenippos azt: meséli barátjának, hogy 3 ezer! stadiont utazva érte el a Hol-; dat, onnan újabb 9 ezer stadi-j on volt a Nap, aztán tovább-i utazott az égben Zeushoz. A naív történet mindössze 570 kilométer távolságra becsüli a Földtől a Holdat és onnan újabb 1500-ra teszi a Napot. Igaz történetek című írásában a szerző még valótlanabb történeteket mond el a Holdon található életről. Később komoly tudósokat is izgatott a Hold élete, így a nagy csillagásznak, Keplernek Is találtak hátrahagyott írásaiban egy Holdálom címűt, amelyben ő is a Hold világáról fantáziáit. Ahogy egy angol pap és Münchhausen elképzelte Négy évvel azután, hogy Kepler hátrahagyott írását megtalálták, 1638-ban megjelent egy könyv Ember a holdban címmel, amelyet bizonyos „Domingo Gonzales, gyors hírnök” írt. A szerző igazi neve Francis Godwyn, anglikán lelkész volt Londonban és könyve is ott látott napvilágot. Tíz év múlva franciául is kiadták érdekes rézmetszettel a címlapján. Gonzales hírnököt már nem démonok ragadják az égbe, mint Lukianus hőseit, hanem hatalmas madarak, amint ezt a francia rézmetszet is mutatja. Gonzales már 11 napig utazott a Holdra, és ott csodálatos emberekkel találkozott, akik nem hazudnak, nincs szü leség ük bíróságokra, orvoshoz se mennek, mindig egészségesek. Az utópisztikus szerzők Lu- kianustól Godwynig a Holdon képzelik el azt a csodavilágot, a vágyott aranykort, a jó diadalát, amely a Földön nincs. A XVIII. század zseniális hazudozója, Münchhausen báró természetesen a Holdon is járt. Nem is egyszer! Második útjáról beszámolva fantasztikus, háromfejű, hatalmas emberekről számol be, a madarak akkorák, mint itt, a Földön a birkák, és az öregek nem halnak meg földi lényként, hanem szétfoszlanak a levegőben. A démonok és a hatalmas madarak ma már műszaki fej- lődésünk, tudományos képzettségünk diadalát bizonyító rakétáik. Ezek szállítanak a Holdra automatikusan működő műszereket, és nincs már messze az az idő, amikor a háromezer éves vágyálom valóra válik, és az ember leszállhat a Holdra, Máté Iván a Diósgyőri Gépgyárban Ebben a hónapban választják meg Miskolcon és a megyében az új ülnököket. Egyik legnagyobb üzemünkben, a Diósgyőri Gépgyárban az elmúlt napokban zajlottak le a választások. Találomra az asztalos részleghez kopogtattunk be, ahol részt vett a választáson dr. Kovács György, a miskolci járásbíróság elnöke is. A termelési tanácskozással egybekötött választógyűlésen ismét Hritz Bélát bízták meg az egybegyűltek, hogy bírósági tárgyalásokon ügyeljenek a szocialista humanizmus szempontjaira. Hritz Béla az asztalos részleg bizalmából már 1960 óta ülnök egyfolytában. Amikor megköszönte az ismételt megbízatást, elmondta, hogy ő valóban nem akar és nem is „fejbólintó János” a tárgyaláso. kon. Fontos feladatának tartja, amit csinál és mindig vigyáz arra, hogy az ítélethozatalnál a javító szándék érvényesüljön. Eleinte megilletődötten vett részt a tárgyalásokon, félt is kissé a felelősségtől, hiszen emberek sorsáról kellett döntenie. Később azonban a hivatásos jogászok segítségével valóban belejött a munkába és ma már látja, milyen fontos feladatot teljesít. Ügy érzi, képviselnie kell a természetes jogérzékkel rendelkező laikus álláspontját. Azét, aki élet- tapasztalatának leszűrt eredményei birtokában segíti a szakbírót, hogy az ítélet megfeleljen a paragrafus és az élet diktálta követelmények szellemének. Miután jelen volt a járásbíróság elnöke is, kérte, minél többször vegyenek részt a bíróság hivatalos küldöttei is azokon a beszámolókon, amelyeken elmondja ülnöki tapasztalatait dolgozótársainak, akiknek bizalmából részt vesz az igazságszolgáltatás munkájában. Ügy érzi, hogy egy-egy bíró jelenléte segíti abban, hogy minél pontosabban tudósítsa gyári hallgatóit a bíróság és saját munkájáról. M. I. Zeneiskolák találkozója Kazincbarcikán Április 24-én, vasárnap rendezik meg Kazincbarcikán megyénk állami zeneiskoláinak találkozóját. Délelőtt 10 órakor az állami zeneiskolák tanárainak konferenciáját tartják a Pedagógus Klubban. Megnyi. tót Szcbcni Győző, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője mond, majd Román Attila, az ózdi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola igazgatóhelyettese tart vitaindító előadást Megyénk zenei helyzete címmel. Ujj Viktor Géza, a sátoraljaújhelyi Állami Zeneiskola igazgatója A skála- tanítás módszerei címmel tart előadást. Délután az újvárosi művelődési otthonban hangversenyt rendeznek a megyei zeneiskolák növendékeinek közreműködésével. T tanácskozáson Foto: Pacz Pál § Gulyás Mihály: PSKíBiiSZÉtá Serfőző Simon: 2 1 ÉV Küzdöttem a földön, rokonaimat, bátyáimat mindenfelől előhoztam, volt aki jött: fején fekete templomi vasharanggal, mások: hátukon fehér tanyáikkal, volt aki jött: Lőrinc erős botjával, volt aki jött: arcán tapogató csápokkal, vicsorítunk az időtől, körül nézünk, élőket, holtakat számba veszünk, volt-küzdelmünk ha iának emelkedne: most pipázhatnánk alatta hét napig, az ágak hegyéig a füst föl nem érne, múlt-gondunk ha repülőnek megjelenne: eget, földet belepné füstje, nehéz lehelete, az ablakon kitekintünk, látunk traktort-temetö dudvára, folyik elibénk zöld nyála, látunk egekben röpködő cimborákra, rozsdálló motorházaik kijavítva, csodálkozunk fák közt fénylő ekszkavátorra, sötélő kazlainkat megeszi, ajtónkból a bajt elijeszti, látunk éjszakáinkba, lámpát égettünk, ha jöttek értünk úgy találtak, sovány asszonyaink földdel, törökkel kitömtük, szárnyunk, fejünk meg felemeltük, itt vagyunk, egymásnak kezet adunk, hatalmunkról tanakodunk, mifölöttünk a kor megmászott padlást, de csillagot is, — pofa pálinkáért a jövő fehér gyolcsát el nem adjuk, nincs itt vendégség, bor-ivás, szék, lóca tűnj el alólunk, hajunkat üstökösnek állva megcsavarjuk. _ — Útilaput a talpára, oszt =kész. Mit ugrál itt! — — Te is mit ugrálsz, ártott ő Éneked, mi? ~ — Téged nem kérdeztelek, Efogd be a szád. = — Téged se kérdezett senki, s — Mari! ha nem hagyod abEba... E — Ugyanmár, mi lesz ak- Ekor?! E — Akkor majd meglátod ... ENe gatyázzatok vele! E — Csendesebben, Józsi bácsi, :nem halljuk az elvtársat. Ma- jjgát máskor is hallhatjuk, de az relvtársat nem. i — Gondolják meg jól elvtár- Ssak! E — Ki vele, nincs helye kőzetünk! ~ — Bácsikám! engedje már, Ehadd fejezzem be a mondóká- Emat. z — Most megkaptad ... Mert s hiába beszél neked az ember. =Be vagy te sózva, vagy mi sütött beléd? Ittál tán? z — Tulajdonképpen mi bajuk EMátrai elvtárssal? Bántott várlakit? Álljon fel, akit bántott, s — Engem bántott, igenis bán- E tott. s — Józsi! E — Hagyj nekem békét, Mari, Emert megjárod... Ne rángass. EMari, az isten ... Igenis bán- Etott. Azt vágta a fejemhez, Ehogy vén hülye vagyok. Ehhez Emit szólnak az elvtársak? E — Az vagy te, hülye, egyéb jjjse voltál világéletedben, csak Ehülve. 3 * = — Várj, csak menjünk haza, sadok én neked olyan hülyét, s hogy arcul kódulsz... Az apja lehetnék, oszt azt mondja nekem, hogy hülye. Hát hallottak már ilyet?! Azeivtársmit szól. na hozzá, ha lehülyéznék, mi, erre válaszoljon! — Hát, bácsikám, attól függ, ki mondja és miért mondja. — Te megérdemelted, azért kaptad meg tőle a magadét. — Mari, ha nem frfcod be a szád, bizonyisten... Én csak azt mondtam neki, hogy nem kell reckirozni. Mert. azt az elvtárs is tudja, h<jgy lucernából a magfogás reckir, vagy sikerül, vagy nem. Azt indítványoztam, vágjuk le takarmánynak. Szép volt, igen-igen szép, térden felül ért, de nehogy azt higgye az elvtárs, hogy már el volt öregedve. Dehogy volt az elöregedve, gyönge volt, mint a harmat... Erre mondta aztán ő, hogy vén hülye. Azt hittem, mindjárt neki megyek. De nem mentem neki. — Mert nem mertél, olyan vagy, mint egy nyúl, csak a szád nagy ... Mari! a nyelved mindenit, már csakugyan! Elvtárs! szóljon már erre az asszonyra, hogy hagyjon nekem békét. — Ki az az asszony? — A felesége! — Hát... hogyis mondjam csak ... nénikém, hagyja beszélni az urát. — Hogyne, hogy mindenki rajta röhögjön ... — Aztán mondja csak, bácsikám, miért volt annyira oda érte, hogy takarmánynak vágják le? — Miért? Azt is megmondom, ha annyira kíváncsi. Nem félek én, csak a jóistentől. — Ha fiélnél tőle, most befognád a szádat. Hát nem látod, hogy mindenki rajiad nevet? Józsi, hova tetted az eszedet! Ülj már le, Józsi! Ülj le, apjuk, ülj már le, no. — Én meg szoktam mondani az igazat, ami a szívemen, az a számon. Nem félek én senkitől, nem azt a világot éljük, hogy félni kellessen. Ki az a Marosi? Egy hólyag. Igenis, egy felfújt hólyag. Hogy jön ő ahhoz, hogy lehülyézzen egy öreg embert? Az apja lehetnék, kérem. — Nem is lehetnél az apja, mit jár a szád, csak tíz év van köztelek. — Tíz az eszed tokját, van az kétszer tíz is. — Hogy mondhatsz már ilyet, Józsi, egyidős a sógorral, csak őt nem viselte úgy meg az élet. — Az élet! Mert mindig csak kutyálkodott, a könnyebb végét kereste, azért. — Volt esze, nem úgy mint neked ... neked sose volt. — Ne egymás között folytassanak eszmecserét. Bácsikám! mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi van a szívén. — Bánat, elvtárs, bánat. — Bánat! Ugyanmár miért? — Miért, miért, mert van oszt kész. — Ne üljön le, miért ül le? — Csak hadd üljön!... Fel ne állj nekem még egyszer, mert kikaparom a szemed. — Halljuk! Miért, az a nagy bánat? Mi fáj annyira magának, ki vele. Azért vagyunk itt, hogy mindent meghallgassunk. Aki kimondta az á-t, nondja ki a b-t is. — Beszéljen már más is. —- Nem úgy van az, bácsikám. Felvetett itt két kérdést, mindkettőre egyedül maga tudja a választ, én nem találhatom ki maga helyett. — Hát ha már annyira tudni akarja az elvtárs, hogy miért voltam úgy oda a kaszálásért* megmondom. Azért, mert biztost a bizonytalanért nem lehet hagyni. Nem igaz? — Hát nem egészen. Magának, ügye, az egyéni gazdálkodás volt a biztos, a párt, a mi pártunk erre azt mondta, hogy az a bizonytalan, és kinek volt igaza, magának vagy a pártnak? — Józsi! bizonyisten betapasztom a szádat, ha ki mered nyitni. — Nos, bácsikám, kinek volt igaza?... Ügye, a pártnak, persze hogy a pártnak. Mert gondolják csak meg, mi lett volna akkor, ha nem szervezzük át a mezőgazdaságot? Az emberek elmentek az iparba. — Nem kellett volna engedni őket. , — Csak nem férsz a bőrödbe, Józsi! — Nem úgy van az, bácsikám. Az iparnak is kell az ember, meg a mi alkotmányunk* ugye, kimondja, hogy mindenkinek joga van a munkához, és ott dolgozhat, ahol kedve tartja. A mezőgazdaság túl sok embert leírót, öt pár lóhoz, ugyebár, öt ember kell, és öt pár lóval napjában hány holdat lehet felszántani? ötnél többet nem. Egy lánctalpas traktor naponta hat hold földet fel tud szántani, és ahhoz is csak egy ember kell. Négy embert máris- megtakarítottunk. Igazam van? Persze, hogy igazam... De hát most Marosi elvtars ügye van szőnyegen. Azt kívánják egyesek, hogy zárjuk ki a téeszből, ne legyen elnökhelyettes, de még tag se. Ez komoly büntetés, kérem, nem babra megy a játék. A bácsi már belefogott,
