Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

északmagtarország

Vasárnap, 1966. április IT.

MM FAIR

Musical a Miskolci Nemzeti Színházban

S

okáig álltunk sorban a

My Fair Lady-ért, lestük a kedvező alkalmat: mikor hozhatjuk át a nyugati színpadi világ rekord-szériás musical-jét, G. B. Shaw Pygmalion című vígjátékának hangulatos zenében oldott változatát. Ma már előadások ezrei, egy precíz, látványos iilm igazolják: Alan Jay Lcr- ner szövege és Frederick Locwc muzsikája nem csökkentette az eredeti mű értékét. A világsikerű My Fair Lady- nek ez a titka.

Tagadhatatlan: a My Fair Lady-ban, a West Sydc Slory- ban az illeszkedő, korszerű zene üzleti vállalkozás forrásának is tekinthető. De ma már igazán eldöntött tény: az ötvözetek művészi, dramaturgiai vonatkozásban is nyújtottak meglepetést. A My Fair Lady- ből nemcsak fülbemászó dallamok maradtak meg a nézőben, hanem felfénylett cs megrögződött Bemard Shaw neve is. Reméljük is, hogy a szükségszerűen, gyorsan (rövid időre kaptuk csak meg a játszási jogot) terjedő My Fair Lady- hullámnak meglesz az ilyenfajta szellemi haszna.

Ezek után nem nehéz a következtetés: a Miskolci Nemzeti Színház jól választott, amikor műsortervébe iktatta a My Fair Lady-t. Bár meg vagyunk róla győződve, hogy nem kis félelemmel vehették kézbe a világsikert befutott művet, részben a széles pályafutás, másrészt egy hasonló „röppályára” kerülő film hírének ismeretében. A My Fair Lady-röl, Miskolcra érkezése előtt, úgyszólván mindent tudtunk. Táskarádiós fiatalok zümmögték Frederick Locwc dallamait, nyugatról visszatért turisták meséltek Audrey Hepburn mesés filmalakításáról. A musical-játék előéletének ismeretében, a darab hazai pályafutása után Orosz György rendezőnek nem volt könnyű dolga. Nemcsak a nagy várakozásnak kelleti elibe néznie, hanem a szokatlan, alapok cs hagyományok nélküli műfajnak is.

A musical egyik jellemzője: a zene és a szöveg cselekményben egysége, egymást kölcsönösen lendítő, segítő volta. A zenés vígjátékokban és az operettekben a cselekmény többnyire „leáll’', ha megszólal a zenekar, ha ének csendül a színpadon. A közönség mar alaposan hozzászokott ehhez a kettős figyeléshez, a vékony szálon pergő cselekményhez, és a történetnél valamivel erősebb dallamvilághoz. Az operettben a zene és a szöveg eléggé elkülönítetten éli színpadi életét, a musicalban a zene fontos építkezési elem: olyan érzelemkeltő eszköz, amely képes magasabbrendüen képviselni a történést No, meg valljuk be őszintén: a zene beléptetése léprecsalogató, — segítségével jól el lehet adni a sztorikat és a klasszikus értékeket is. A musical-nek éppen ez a híd-funkciója jelenthet számunkra sokat, s c minőségében jövőbemutató, igényt teremtő.

tó se” rendezőileg is, szinészi- leg is nagyon szépen sikerült. Shawtól távol áll minden szen- timcntalizmus. Az új műfaj segítőtársai, engedve az amerikai közízlésnek, adtak némi tápot az érzelgősségnek, a rendező viszont elkerülhette volna a buktatókat. Eliza szerelmi vonalának színpadi megrajzolása helyenként érzelgösre sikerült. Ez összefügg azzal, hogy a rendező, aki ragyogóan ismeri az operett kelléktárát, odanyúlt építkezési elemekért, ahonnan biztosabb sikert remélt. A poénok „kihegyezésében”, bizonyos szerepfelfogásokban ott munkált az operett jól gördülő kerekeinek kenőanyaga. Pedig a néző, aki valamicskét már hallott a műről, azt remélte, hogy valami érdekes, esetleg csodálatos kísérletben lesz része, s felkészült az esetleges disszonanciákra is, a helyenkénti nyikorgásokra. Ehelyett azt tapasztalta, hogy az ismeretlen árkok felett pontosan ácsolt palló vonul át; a musicul-meglepetcsek elmaradtak.

lemmel a színek összeállításánál a kosztümök megalkotója. A kán-kán ruhák nem tetszettek, a második felvonás nyitóképe nem volt eléggé angolos; a kosztümök túlzottan harsogtak, operett-benyomást keltettek.

Herédy Éva karmesteri pálcája alatt a zenekar nagy önfegyelemmel szólaltatta meg Loewe maradandó, behízelgő muzsikáját. A zenekar figyelemmel volt az intim, cselekményt hordozó énckhangokra, soha nem fedte a befelé izzó éneklést.

Margittay Ági alakítását már érintettük, amikor arról aa igényünkről szóltunk, hogy a szereplőgárda egy részének Margittay megjelenítési módszereihez hasonlóan a műfajon belül kellett volna gondolkoznia. Már százalékosan is hasonlították Shaw Pygmalion- ját Lernen szövegkönyvéhez. Az eredmény: nyolcvan százalék Shaw javára. Margittay nagy tisztelettel járta körül az eredeti művet, s így hozzájuthatott egy nagy erőpróbát igénylő vígjátékanyaghoz. Vagyis: komolyan vett mindent: a humort, a tréfát, az iróniát, az öngúnyt. Nem túl nagy terjedelmű, rokonszenves hanganyagát nagy átélés hevítette, szépen kpreografált mozgása pontos és fegyelmezett volt. Ha leszámítjuk az első felvonás kezdő képében mutatott lámpalázát, sokszínű gazdag alakítás maradt meg emlékül.

T

öbbé kevésbé Shaw-te- remtette érintetlenségben maradt figura Henry Higgins is. Némelhy Ferenc sok humorral, helyenként hamisítatlan angol eleganciával teremtette újjá modelljét, de a shaw-i intellek- lualizmust nem mindenütt juttatta érvényre. A kitűnő színész. alighanem azért mozgott kevésbé eredetien szerepében, mert küszködött a vígjátéki stílus egyéni elképzelése és az előadás köré kialakult vaskosabb, tehát operettesebb humor között.

A

My Fair Lady miskolci bemutatása a jövőre nézve is tanulságokkal szolgált. A műfaj iránt sztikebb hazánkban is nagy az érdeklődés. Érzésünk szerint, ha a musical elméletileg mind körülhatároltabb lesz, s természetesen, ha mind több korszerű zenés játék születik, az ooerett, mint a mi korunktól kissé távol sodródott színpadi müíorma leszorulhat, a küzdőtérről. Érdémes közelebbről megismerkedni a musical-lei; őszintén szólva, reménykedünk benne, hogy a My Fair Lady csak a kezdet volt, s a folytatás körülhatároltabb műfaji keretek között szolgálja a nézők szórakoztatását cs neme- sedését is, mert a musical alkalmas mind a kétfajta igény kielégítésére.

Párkány László

fasizmus

Gondolatoli Mihail Romín doliumcntumfihnjénck vetítése utat

j bemutatására Bu/L film dapestre érkezett világhírű szovjet filmrendező, Mihail Romm csütörtökön, amikor a Magyar Televízió munkatársa interjút készített vele, többek között azt is elmondta, hogy a film címe jelképéi. Részben azt kívánta bemutatni, hogy az embert mindenhez, a gyilkoláshoz is hozzá lehet szoktatni, s így számára a fasizmus, az embertelenség hétköznapi jelenséggé lesz. Másrészt a film alkotógárdájának az volt a célja, hogy feltárja a szörnyű tettek indítékait, mozgató erőit, elemezze az összefüggéseket, s úgy mutassa be a fasisztákat, vezetőiket, hogy érzékelőd jók: külsejükben emberek, de a valóságban tárgyak, a fasizmus összefoglaló név alatt ismert rette- netesség-gépezetnek gondolkodás nélküli alkatelemei, élő, mozgó, halált osztó tárgyak.

Vidám, gondtalan emberekkel indulnak a képsorok. Derűs. napsütötte utcákon, tereken gondtalannak látszó idős és fiatal emberek mozognak, s a kép egyszerre megmerevedik. S míg a mozgó, napsütötte képen kicsinyét, magához ölelő boldog anyát látunk, a mefime- revült képen már a hullává merevedett, anya szorítja magához ugyancsak élettelen csecsemőjét, s mögötte sátáni vi- gyorral áll a „hőstettet” elkö- vető huszadik századi teuton, a második világháború német, katonája.

Csend ül a mozi nézőterén. Vilióznak a képek a vásznon. Látjuk, a még kezdő rendőr- spiclit, Schickelgrubert, s látjuk, miként lesz belőle Hitler Adolf néven először pártvezér, majd kancellár, végül a német

birodalom vezére, a második

világháború mintegy ötvenmillió halottjának gyilkosa. Fényes SA, SS és katonai parádék, elegáns bankettek képeit a titkos archívumokból, Göb- bels magán-filmgyűjteményéből, Hitler fényképalbumaiból, és tömeggyilkos katonák zsebeiből előkerült fényképek váltják. A náci propaganda mindent megörökített. Ólján dolgot is, ami nem került mindig nyilvánosság elé. Akadt egy-két derűs pillanat is, mint például a magatehetetlenül topogó, teljesen szenilis Hinden- burg tábornagy, aki egy díszszemlénél elvéti a lépést és betéved a katonák közé. De igen kevés a derű. Mint ahogy kevés volt abban az időszakban, amikor Hitler barnaingesei megvalósították Európában a hétköznapi fasizmust.

, , filmet láttunk az

Ifién SOli elmúlt huszonegy év alatt, amely a fasizmus ilyen vagy olyan oldalát mutatta be. Ez új film azonban mégis sok újat adott. Nemcsak azért, mert titkos archívumokból előbányászott, és még ed- •d.ig ismeretlen dokumentumokat is közzé lett, hanem új az a. módszer, amellyel Mihail Romm megszerkesztette filmjét, a két és félmillió méter anyagból, s ahogyan a látottakat kommentálja. Szubjektiven beszél Romm. A képi anyagot egyéni szempontok szerint csoportosítja, sem kronológiai, sem tematikai sorrendet nem tart, hanem úgy sorakoztatja egymás után a. döbbenetes képeket. hogy a fasizmus hétköznapjainak arculata mind markánsabb vonásokkal alakuljon ki, és a megdöbbentő jelenet- sorok között ott legyenek azok

Somlyó György Miskolcon

Csiszér András Pickering ezredese a vártnál kissé szil kóbbre sikerült. Ebben a szövegkönyv is hibás, mert kissé lazán kapcsolta be Pickering ezredest a játékba.

Doolittle csatornatisztító, Eliza apja. a humorban, egyéni színekben jeleskedő Sallós Gábor volt. Már a Mayá-ban is felfigyeltünk atmoszféra-te- remtő készségére, s most különösen az első felvonásban csodáltuk meg helyénvaló móká- zását.

A Költészet Napja alkalmából pénteken este a Megyei Művelődési Ház klubjában gyülekeztek a szép versek barátai, hogy meghallgassák Somlyó György József Attila- díjas költő, Csemus Mariann, előadóművész, és Némethy Ferenc Jászai-díjas, érdemes művész ünnepi műsorát.

Csótai János, a városi tanács vb. művelődésügyi osztályának helyettes vezetője mondott bevezetőt. Szólt az irodalom, a költészet léloknemesitő hatásáról, a mai magyar költészet íveléséről.

Ezt követően Somlyó György beszélt a Költészet Napjának jelentőségéről, elmondotta, hogy ez a bensőséges tisztelgés nem öncélú, nem egy „kitalált” ünnep, hanem a versszerető közönség igényeinek teljesítése. Somlyó György szólt róla,

hogy a két világháború közötti időben gyakran beszéltek a líra haldoklásáról. Európa egyik legnagyobb költője, József Attila az 1936-os nagy könyvnapon egyik kötetére alig kapott nagyobb figyelmet, mint névtelen, irodalommal foglalkozó kortársai. Kötete alig fogyott el, mindössze néhány tucatot vásároltak belőle.

Napjainkban a mai magyar költészet termékei. szinte perceken belül fogynak el könyvesboltok polcairól. A két-há- ramezer példányos verseskö- teteken kívül nem ritka a 10— 15 ezer példányban megjelenő kötet sem, ezek is elkelnek. Somlyó György beszélt arról az egyre fokozódó igényről, amely a magyar olvasótábort az új magyar lírához elvezeti. A világ technikai haladása, a műszaki tudományok fejlődési?,

mindennapos gondjaink sűrűsödése feltételezi a költészet létjein történő megpihenést. Ezt követően ismert nevű költőnk beszélt József Attila alkotói nagyságáról, elmondva, hogy a mai magyar költészet jelentős személyiségei tanító- mesterüknek tartják József Attilát, s ma már nemcsak európai nagyságú költőként tartják számon, hiszen művei mind ismertebbé válnak tengereken túl is.

A Költészet Napját felemelő dátumhoz József Attila születésének időpontjához kapcsolták. Ezért, illően, Csernus Mariann előadóművész először József Attila-verseket mondott. Ezt követően Né- methy Ferenc és a Költészet Napjának vendégművésznője mai magyar költők műveit tolmácsolták. (p—1)

a Hitlert és birodalmát idé; filmrészletek, amelyek tragity L mikusan nevetségesek is. 5* cl hail Romm művészi ereje 1 1,

tudott bírni minket a nézőt. n ren, hogy e tragikus kort idé:. h film közben ilt-ott derülni 1; tudjunk, hiszen van már tört* j, nelmi távlatunk, és a soha' a nem múló gyűlöleten kívül f>" c ki is tudjuk nevetni az egyke. e gyilkosokat. r

1/ , -, gépembereket' r

Valóban tunk. Gondol 1

dás nélküli alkatrészeket eí r gyilkos óriásgépezetben. D# 2 benctes hatású montázsok. I1 r nyűgöző az alkotó vélcmén) amely végighúzódik a filmt j Ismételjük, igen sok filmet Is j tunk ebben a témakörben, 0 ,

Mihail Romm új alkotás > amely az 1965-ös lipcsei fcse | válón nagydíjat is nyert, ,

sze kiemelkedik ezek köz® , Nem egyszerűen dokumentum , film. Döbbenetes vádirat és n>‘ mentő egyben. Feltárja a tat, oknyomozó módon kút® elénk tárja a valóságot, és é int, hogy Hitler ugyan hald de a világ sok részén még rogkercsztes karszalagot hí | nak különböző szervezőtekM tartozó felelőtlen elemek, g}1 kosjolöltek. Erre int az utol befejezetlennek titulált tel ] zel; is.

1945 áprilisának utolsó net , jaiban a berlini kancellária d varán elhamvadt a benzinig locsolt máglya, amelyen HU'} Adolf befejezte pályáját, h'1 h'ány nap múlva elhallgató Európában a fegyverek. És 4 óta felnőtt egy nemzedé amelynek tagjai jó, vagy rof művészeti ábrázolásokból, f vagy rossz elbeszélésekből ® merik csak meg — ha meg® merik — a fasizmust, MiM > '.orrún és alkotótársai célíj nogy ez az időközben felnövi kedelt generáció is ismét', meg a hétköznapi fasizmust maga valóságában. És a vil** háború befejezése óta húszé'■ egy évvel öregebb lelt egy fi; neráció, amelynek tagjai zött igen sokan vannak azé, akiknek most meg kell lát11 amit akkor nem láthatlak, V» talán éppen nem is alcartak ar; nak idején meglátni.

A film végén amerikai tengerészgyalogosok kiképzi látjuk. Dzsungelharcra, sfl ronyrohamra képezik őket. vj szedclmcsen hasonlítanak e M pék a harminc év előtti kiktízeseken látottakhoz. Vietnamban Hitler gyilkosait is rw szégyen!tő módszerekkel opj, rál a megszálló hatalom. A ÍJj men látott tengerészgyalogos0:

Is oda készülnek.

1 f i ,, ismerni, fel iXIOR hall ismerni a M

köznapi fasizmust a maga v« és esetlegesen leendő vcsÉ lycsségében.

Benedek Miklós

_________________J

A miskolci My Fair Lady még nem igazán műfajon belüli produkció. Első olyan vállalkozása ez a színháznak, amikor a musicalt közel akarja hozni a nézőközönséghez. Az első felvonás hömpölygő, humorban gazdag áradata, a szöveg és a zene magas hőfokon való tartása musical-elképzeléseinket kielégítette. Nagy ‘szerepe volt ebben Margittay Áginak, aki Eliza szerepében szinészileg nyújtott maradandót. A zenét, az éneket indulati elemekként értékesítette; nem emelte azokat Shaw szellemességei fölé.

A második felvonástól kezdődően operett-világ tárult a nézők szeme elé, s a musical csak nyomaiban volt jelen. A nagyszerű és igen hatásos tangó jelenettől eltekintve (itt szervesen illeszkedett a tánc a hősök akarati törekvéseihez) a táncok is, főleg- a tánckari produkciók betétként hatottak. A piaci forgatagból kilépő táncosok, operettstílusban még a kán-kán motívumokig is eljutottak. Nem volt ezekben a táncokban elég irónia, fintor, ötlet és eredetiség, pedig az órég Doolittle „pártába-köHamvay Lucy Mrs. Higgins szerepében finom iróniával állt a musicalt játszók pólusán. Makay Sándor Freddy-je „áriázott”, holott számait szívesebben hallgattuk volna szalontónusban. Csanády lla Mrs. Pearce-je okos, átgondolt volt, Dobránszky Zoltán egy ma- gyarkodó magyar áltudóst, Kár- páty Zoltánt alakította, sikerrel. A figurával kapcsolatban a nézők jogosan tették fel a kérdést: dramaturgiailag szükség van-e erre 'az alakra? Szerintünk aligha. De hát a musical kedveli a kuriózumokat, s az angolok és at amerikaiak szívesebben kacagnak mások rovására. Mrs. Eynsford Hill megszemélyesítője Márffy Vera néhány mondatos szerepében is sejttette a figyelmet keltő szinészegyéniséget. A darab életrekeltésében még sokan működtek közre, akik gazdagították a My Fair Lady-t.

A célszerű, stílusos díszletek, a forgószínpad megoldás pergővé tette a játékot. Wegenast Róbert ezúttal is remekelt. Talán a második felvonásbeli nyitókép volt harsányabb a kelleténél. Kalmár Katalin jelmezeit hatásosnak mondhatjuk, különösen a főszereplő jellemfejlődéséi kísérte figyePeter Weiss: A kihallgatás

Keleten és Nyugaton huszonöt német színház egyszerre mutatta be Peter Weiss oratóriumát. Ezt megelőzően felolvasták az NDK népi kamarájának üléstermében is, olyan közreműködőkkel, mint Bruno Apitz, vagy Alexander Abusch, az NDK minisztertanácsának elnökhelyettese.

Az írót ismerjük. Pesten most adják Marat drámáját, újságokban, folyóiratokban nemrég tették közzé híres nmnifesztumát az író társadalmi elkötelezettségéről. Tudjuk, hogy a 47-as csoport tagja, egy ideig Nyugat-Né- metországban élt., s onnan Svédországba költözött. Ott írta a Frankfurt am' Mainban megtartott Auschwitz- per anyagából A kihallgatást.

Az oratórium egyes részeit Eörsi István fordította le, s a Nagyvilágban tette közzé. A teljes mű lefordítását sürgős feladatnak tartjuk mondani vn ló j á n ak időszerűsége és drámai értékei miatt.

A kihallgatás dokumentum-dráma. Olyan, mint Kipphardt műve, Az Oppen- helmer-ügy volt. Peter Weiss oratóriuma azonban túlnő a műfaj keretein.

járt el, mint a tudós, aki leírja a laboratóriumban történteket. Jelenség jelenséget követ, egy sincs közte, melyet ne határoznának meg bizonyos mérhető mennyiségek; súly, hő, sebesség, irány. Weiss számára a per anyaga így anyag, ehhez hű.

li szenvedélyesen, mi van ma. witz-ot létrehozó N érne tor- S mint ahogyan Auschwitz szag.

Németország volt, ügy az az Egyik tanújával ezt mon- érdekes, milyen maaz.Ausch- datja:

Ugyanazért „ nemzetért léptek sorompóba ugyanazért a felemelkedésért és nyereségért és ba nem fogtoknak nevezték volna ki őket ellátszhatták volna az ör szerepét is

A kész dráma azonban több mint a perbeli nyilatkozatok, a „mennyiségok” összege. Már csak azért is, mert Peter Weiss választott tárgya nem az Auschwitz-i láger élete, s az ott elkövetett bűnök. A tábor eseményei, a résztvevők cselekedetei egy nagyobb egységben oldódnak fel, s egy, az ausch- witzinél nagyobb per bizonyító anyagául szolgálnak.

Igaz, Welss is ragaszkodik a per anyagához, a „szöveghez”. Állítása szerint nincs olyan mondat a drámában, mély a tárgyalás során ne hangzott volna el.

Ebben a tekintetben úgy

Peter Weiss drámája nem történelmi színmű, hanem „drámai költemény”. Ahogyan a tanúk ajkáról elhangzanak a tábor egykori életéről szóló vallomások, s ahogyan a vádlottak védekeznek, az nem a történelem számára beszédes. A históriát már ellátták adatokkal a levéltárak, a számadások, az emlékiratok. A foglyok egykori élete és mártíromsá- ga nem tragédia, legalábbis általában nem az: legtöbbjéből hiányzik a tragikai tudatosság. Peter Weiss tehát nern históriát, vagy tragédiát szerkesztett az anyagból, nem azt kutatta, hogy mi volt Auschwitzban. Az érdekAzt bizonyítja Weiss a per összes szereplőinek segítségével, egy, egyébként irattári életre szánt bírósági akta szavalnak összefüggésekbe- emelésével, hogy a német társadalmi rend szükségszerűen hozta magával az cl- cmbertelenedésnek ezt a történelmileg is páratlan csúcstelje,sitmenyét. Ebben az a következtetés is benne van, hogy ugyanaz a társadalmi rend ugyanezt a szörnyűséget — elvben — bármikor létrehozhatja.

A dráma jellemei jól formáltak, cselekménye valóságos eseményekéi alapul. Weiss szándékától mégis távol áll az egyszerű montázs- szerkesztés, az illusztrálás. Hangsúlyai, kiemelései, tehát elsősorban szerkesztő-művészete a gondolati mondanivalóra irányít. Nincs önmagában vett jó és rossz. Ausch- witz-ban az a lényeges, hogy egyik oldalon az elnyomók állnak, másikon az elnyomottak. A német’ imperializmus erényei válnak bűnökké. S amíg ennek az imperializmusnak elevenek, élők a

gazdasági-társadalmi alapjai, addig mindig lesznek Bogerek a politikai osztályról, akik jellemüknek megfelelő szadista módszerekkel meg fogják védeni, mindig lesznek gumiültetvény-vezetők, akik az emberben csak a munkaerőt látják, s lelkiismeretüket azzal altatják el, hogy ők nem láttak, nem hallottak semmit, az ő feladatuk csak a termelés volt- A haza szolgálatában.

Weiss nem mondja ki, de Brecht nyomán utángondoltat- ja az olvasóval, a nézővel, hogy múltra, vagy mára nézzünk, mindig az a fontos: kinek a hazájáról van szó?

Szinte természettudományosán rideg és konkrét ez az. oratórium-, hideg, mint a krematórium-építők fanatizmusa. De míg utóbbiak az, emberek elégetésére építették azokat fölényes technikai apparátussal, Welss ugyanezt a ragyogó írói technikát arra használja, hogy segítse az, embereket és a németeket abban; soha többé ne legyenek Auschwitzok.

Kováts Lajos