Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-15 / 88. szám

4

fisé A KM AO 1' A K O KS'i At

Péntek, 1966. április IS.

A költészet-napi ünnepség miskolci vendége: Somlyó György

A formát már gyerekfejjel megtanulta, a versírás családi hagyomány volt, hisz apja a Nyugat nagy nemzedékének egyik rangos költője. De kérdés, hogyan sáfárkodott az örökséggel, tudott-e más lenni, egy megváltozott világ otthonában is élő művészet alkotója. És a választ mindjárt le ia írhatjuk: Somlyó György korszerű költő, századunk második felében az élet és a művészet érverésének biztos tapintója, felerősítője. Amit az első félszázad mestereitől tzi n te testközelből kapott, nem kötötte tiszteletre méltó, de mára klasszikussá avult bálványokhoz; tőlük csak igényt kapotl és kielégítésének módszerét.

Mi lehet az az igény, amely ez annyira ellentétes klasszikus példákból egyforma erővel éltetőén, egyéniséget megőrzőén sugározhatott felé? Az emberi kultúra (ezen nemcsak a művészet, hanem az emberré levés minden mozzanata értendő) szeretető, és mindannak izgatott keresése, ami az adott korban meghatározza az ember helyét, létének pillanatát megkülönbözteti az előzőktől. Alapvető szemléletmódja: egyszerre élni saját korunkban és az emberi történelem végtelenében, de állandóan tudatában lenni a kettő közötti különbségnek is. Hogy elkerülje a minden válogatás nélkül befogadás buktatóit, ez a tiszteleten kívül, elsősorban a - merész szelektálást követelte. A múlt értékeit a ma számára kell megszólaltatni, és minden szépelgő szentimentaiiz- must kirekesztve félretenni, vagy szétválasztani minden olyan régebbi és mai értéket, amely nem képes ezt az igényt kielégítem. Ehhez nagyfokú műveltségre, tájékozottságra volt szükség.

És valóban, Somlyó György legműveltebb íróink közé tartozik. A nagy példaképek sokoldalúságával néz szét a világban, esszéiben és műfordításaiban a szélrózsa minden irányából gyűjti a termékenyítő tájékozódást!^ Hogy Aragon, Eluard, Neruda, Alberti, Guillevic költészete olyan természetességgel beletartozik hazai műveltségünk értékei közé, hogy népszerűségük vetekszik itthoni kollégáikéval, abban nagy része van Sonlyó György költészetüket ide plántáló munkájának. És e néhány név csak kiragadott példának hat a Szélrózsa két kötetében magyarrá avatott költők gazdag névsorából, akik közül nem egynek nevét Somlyó írta le nálunk először. Ezt a műÖHSHS^SÉ5HSH5üSEL5ilSeSESH5rE£72S

fordítói gyakorlatát egészíti ki a tanulmányíró, aki A költészet évadaiban tanulmányokkal, portrékkal állít útjelzőket a meghódított területek felé.

M

indez táplálja, de tenyészetével el nem öli saját költészetét. Tudatában a világ-líra korszerű követelményeinek,

igyekszik saját lírai arcát alakítani. Azok közé a költők közé tartozik, akiknél a formatudás sosem jelenteti feladatot, első megszólalásától kiváló verseidnek számit. Teimé- szetesen, ez nemcsak dicséret, és rengeteg buktatót is jelenthet. Hisz az ilyen írók számára a költői világkép kialakítása és a formai tökéletesedés nem komplex öntörvényű folyamat. Ilyen adottsággal mindent meg lehet verselni, azt is, amit más talán prózában mondana el, tanulmányban, vagy művészeti értekezésijén. Külön bolyong, különböző szellemi kalandokban a verselő, és külön tör fel időnként a költő az egyetlen, másképp el nem mond to tó versben. Somlyó lírájában is csalt az utóbbi években érezhettük véglegesnek az összetalálkozást. A Tó fölött, ég alatt első kiadásának utolsó versei már a magára talált költőt jelentették számunkra. Közülük is az egyik legdöbbenetesebb, a Sarkadi halálára írott Halálhír néhány éve a könyvheti megnyitón itt, Miskolcon hangzott el először Latino- vits Zoltán előadásában, aki azóta már az utóbbi húsz év legjobb versei között is ezt mondta a televízióban.

És azután jött az újabb kötet, a Szemfényvesztő fügefa kiváló költői teljesítmérj’e. Közöttük három, terjedelmében is jelentős vers: az emberi alkotás, sőt, élet értelmét kereső Piero della Francesca, a szerelem meditáló himnusza, a Psalmus eroticus, az embert és társadalmat szembesítő két Szabálytalan gázéi. Émbertagadó, menekülő

képletek közül tépi ki magát, hogy az emberek között, a divatosan tagadott közösségi életben találja meg az életnek értelmet adó szabadságot. A természet, a csönd nyo- masztja-űzi, ha az elvonni akarja a világtól, mert. „Én olt vagyok szabad csak., az emberek közölt". A közösségnek, mint a szabadság kiteljesedése egyedüli útjának, bárha a történelemben igen paradox dolognak tűnik, a nálunk kezdődő új történelem alapvető törvényének kell lennie. És ezt a filozófiai törvényt kell nekünk élhet övé

tennünk, azaz a gyakorlati

megvalósulás felé segítenünk. ■ De nem felhőtlen optimizmus ez. Számol az emberek bűnével is, minden visszahúzó, sőt, döbbentően visszataszító jelenségeivel (Cirkusz, A diva halála), mely miatt mások prófétás tagadásba fulladnának. Ö ezzel együtt vállalja, mert tér ez a küzdelemre. mely emberhez méltó feladatokat képes adni és szem- benáll a menekülés embertelen közönyével: „Hogy csak az ember aljas? — A természet közömbös’’. Álmegoldás? „Csak ott nyílik menekvés, az emberek közölt. Még önmagam elöl is." Nem űzött menekvő, nanem az életet szerető, azt magától értetődően élvező, a szerelmet, az alkotást kedvvel, örömmel vállaló, felelősséggel élő ember portréja bontakozik ki a versekből. Nem vívódásoktól mentes, és ijedt felkiáltásoktól sem tartózkodó, de az egyensúlyt mindig megkereső, az ember méltóságát a döbbenet pillanatában is minden hisztériás pániktól megóvó.

T

ehát nem önmagába visz- szatérő görbe vonal ez a Ura, nem ezt tanulta korunk sok nagy tehetségű menekülőjétől, hanem megtanulta felvenni velük a harcot, értük, értünk, és lírikus lévén, önmagáért — és ehhez társaiul hívta korunk nagy közösségben gondolkodó költőit:

... Bármilyen buktató ía, csak ott tudom a járást,

az emberek között. Csak ott, addig, ameddig

az ember belevéste nyomát a kőbe, fába, földbe

és levegőbe,

ekével, vagy turistajelzéssel

vagy radarral, míg legalább as órám átlükteti erembe

egy tán már nem is élő másik ér lüktetését. Csodálni tán csodálom a remetét, kalandort,

aki pusztába búvik, vagy

őserdőbe csörtet, nyűt vizeken csatangol; ki

elég önmagának, mint a hímnős virágok vagy

önellátó ország — engem a kézfogások, hangos

szók s néma gondok, eszmék s szemvillanások

export-importja éltet, éo ott vagyok egész csak,

az emberek között.

E

z, a sokszor még elvontan, inkább programként megfogalmazott költői magatartás vár további kibontásra. Egy nagyformátumú lírai kiteljesedés alapjait kaptuk eddig, összegyűjtve is a Tó fölött, ég alatt második, bővített kiadásában, melynek szaporodó verssorai „sziklába vájt lépcsőfokok”- ként emelik, és el is várják a továbbemelkedést.

Kabdebó Lóránt

Taucvkezdcs elöli a diákok kezében lesznek az új tankönyvek

A Tankönyvkiadó Vállalat tájékoztatása szerint az új tanévre megjelenő reform-tankönyvek kéziratai már nyomdában vannak. A könyvek zöme az Athenaeum, az Egyetemi, a Kossuth és a Szikra nyomdában készül, de több kisebb fővárosi és vidéki nyomda is segít a nagy feladat elvégzésében. Az üzemek egybehangzóan azt Ígérik, hogy a

tankönyvek idejében elkészülnek és a diákok kezébe kerülnek.

Utánnyomással együtt az idén csaknem 700 féle általános, középiskolai, nemzetiségi, egyetemi, főiskolai stb. tankönyvet, ezenkívül számos tanári kézi- és segédkönyvet gyártanak. Az összes könyv példányszáma meghaladja a 17 milliót

Az ember cs a léuköri cleblromossáiz

Köztudomású, hogy a frontátvonulások, a légkör nagy elektromos töltése befolyásolják az emberi szervezetet. A Meteorológiai Világszervezet megállapítása szerint a légköri elektromosság növekedésével a közúti balesetek száma 70 százalékkal, az ipari balesetek száma legalább 20 százalékkal nagyobb, a betegek, az operáltak fájdalmai is jelentősen növekszenek.

■ Megállapították azt is, hogy a levegő pozitív, illetve negatív töltésű részecskéinek szaporodása hogyan hat a szervezetre. Ha a pozitív részecskék száma erősen megnövekszik; nyomott hangulat, szédülés, fáradékonyság jelentkezik, gyors, kapkodó lesz a légzés és rekedtség lép fel. Az erősen szennyezett városi levegőben, poros, füstös szobákban különösen sok a pozitív részecske. A meleg, száraz szél, valamint a légnyomás csökkenése szintén növeli a pozitív részecskék számát A negatív töltésű részecskék számának erőteljes növekedése — záporeső előtt, vízesések közelében — kellemes, jó érzést idéz elő, pihentség érzését kelti és egészséges álmosságot okoz.

Ifjúsági presszó Kuriíyánban

A kurityáni fiatalok örömé* re, néhány nappal ezelőtt * Szuhavölgyi Bányaüzem mű" velődési otthonában ifjúság1 presszó nyűt meg.

Igényes szórakozást ígér 3 presszó kulturális programja A tervek szerint filmvetítésekkel és más rendezvényekkel teszik majd vonzóvá * rendszeres ifjúsági esteket, é közeljövőben például a KISZ- fiatalok vietnami estre készülnek.

ÉPPEN íróasztalom fiókjában kotorászom, amikor bekopog régi barátom, Sündörgő. Azt mondja, erre vitt az útja,

■ hát benézett hozzám. Örülök a szerencsének, hellyel és cigarettával kínálom. Nemdohányzók már egy éve — mondja. Kissé elnyüttnek látszik, mintha most ette volna meg kenyere javát. Miért oJyan her- vatag kedves Sündörgő kartárs? — kérdezem. Milyen tag?

— kérdez vissza ö.

— Hervatag, vagy álma tag

— mondom.

— Tag ... tag — motyogja Sündörgő, aztán hirtelen felélénkül, s egy szuszra elmondja, min töpreng ez idő szerint.

— Érdekes! — kezdi, amint elhelyezkedik. — Pont az mocorog bennem, hogy az ember lényegében tagságból áll.

■ — Mond valamit. Már én is gondolkoztam rajta.

— Ahogy világra jön, már tagolódik. Fején, törzsén kívül van két mellső és két lábsó végtagja. Hogy ezek még nem rendes tagok, csak amolyan végtagok, mindjárt kiderül abból, hogy nem* fizetnek tagsági díjat, nincs igazolványuk, csak úgy, hadonásznak és rúgkapál- nak, amíg meg nem tanulnak gesztikulálni, gyűlésekre, érte- Jcezletekre járni és felszólalásba emelkedni.

(j — Jobbra tartani, balra eiőz- «SL, nyugtát aláírni ..

— No, da nem a végtasságAz ember fag&ég<MÍ

Bővítik a borsodi carapiugeket

A várható idegenforgalom1 zavartalan lebonyolítására ff* idén szálláshelyeket létesítenek a Borsod megyei autós- táborokban.

A miskolc-tapolcai cam- pingben húsz, terasszal ellátott víkendházat építtet a* Idegenforgalmi Hivatal a fő- [tjszezon kezdetéig. A tokaji és a hollóstetői nemzetközi autós- in campington pedig tizenöt ví- k]kendházat állítanak fel.

h A Magyar Rádió

miskolci stúdiójának műsor* n] U IBS méteres hullámhosszon {j 18—18 óráleo

p] Borsodi Tükör. rO Egy örvendetes .közgyűlésről, m A termelőszövetkezetben, p] Legújabb lemezünk, p] Árnyékba**...

Fiira, könyv, zene, művelődé*, y] Egy új falusi könyvtárban.

A jazz kedvelőinek.

“] A hétvégé megyei sportműsor»Í1

;jj öMiskofni Kemzotí Színház ö műsora

]i<5, pernek. Bérlet*zűn«t. MAYA -J 19 óra.

í] 16, szombat. Petőfi tlj. MY ÍAJF 3 LADY. 15 óra. n Bérletszünet. EGER.ŰT 19.*

y ör®'

nlT, vasárnap. Bérietszünet EGER" d ÜT. 15 óra.

J Bérletszünet, maya to.Sd éra- i-13* hétfő. A Filharmónia hangvetf- j] senye. 19,S0 óra.

[j 19, kedd. Jászát. MY FAJA LADT

ij 19 óra.

I,?», szerda. Bérietzzünet. MAYA J 19 óra.

jjl, rstltőrlök. A péest balett veo- ] dégjátéka. 19 óra. i

]22. péntek. Bérletszflnet. MT TJB&

' LADY. 19 óta.

AKAC ISTVÁN:

JÓZSEF ATTILA

József Attila,

ha látnád, hogyan lombosodik a külvárosi táj, előre hajolnál nagy boldogan, és mosolyognál, és bólintanál..

Az álcsodálók gyülekezetének súlyos szépséged kordivat; s még halálod is sírirat! szemüknek távoli a fény.

...S hű soraid széthullanak a város termő

peremén.

Ó, az ének, amelyben magadat, minket.

és a mindenséget jövő-szigorral lemérted ...

Szájas kűfárok verekednek örökös műveden, de elkerültek, kerülgettek űzött életeden ...

Rikoltoznak dicső, rímes Újaink.

hogy létedhez joguk van;

kiálts reájuk, te tiszta!... hisz nálad az

ősi kínt

nem vérezte senki áradóbban. .

Óh, azért csak kevesen fájnak, aki már három évtizede konok, végső megoldásképpen testét sínekre feszítette.

Dühöm felszaggatná a szív-csókoló,

űrkék síncsigolyákat.

hogy lesújthassak velük a vad anyátlanság

átfestóire!...

A holtat többé nem fojtogatja bánat. Bennem a tűnt élő árvasága vacog, amikor sírva

jött le a harmadik emeletről, mert időtlenségbe zuhogó verseit csenddel perelték fagyos apostolok..!

Szinte érthetetlen,

eszmélete a vívást harminckét évig

miként bírta

Világ térképével letakart Attila, neved sose lesz málló, hínáros háló: a bolondoknak, és a halhatatlanoknak kijáró tegezést lázunk egedre írta.

Friss ajkunkról azért szárnyal zengés,

hogy igazad még igazabb legyen, s emlékednek megadja a rend és a komoly vágyú emberi teremtés, mit életednek fordítva adott meg az országosan hírhedt szerelem.

Sárral kevert hajcsomó, simogasd riadt arcomat Fecskeszárny-kezek, hangoljátok sikoltásra torkomat. Lábszárcsontok,

gond útjain vezessétek sorsomat.

Magány váj sebet hitemen; jaj, most a társat ölelem, akinek a teljességig sugárzik drága, virágzó csillag-koponyája.

ról akarok beszélni. Először Is arra gondolok, hogy már megszületésünktől egy sor olyan tagsággal terhelődtünk meg, melyekhez nem kértek belépési nyilatkozatot, nem is kérdezték meg, vállaljuk-e a velük járó kötelmeket. Itt. van a család tagság. Kérdezték tőlem, hogy akarok-e a Sündörgő- család tagja lenni? Kérdezték- e, milyen nemzetiségű akarok lenni, melyik társadalmi osztály tagja lennék legszívesebben? Még 3-Zt se kérdezték, mit hiszek, mit nem, és megkereszteltek. Igaz, mindezekért a tagságokért kisded koromban nem kértek tagsági dijat.

— De a születési bizonyítványunkba már belefoglalták mindazt, amit most felsorolt, sőt még többet is — lobogtatom meg az asztalfiából kezembe került „keresztlevelemet”. Itt van ni! Születésem és megkereszteltetésem napja, szüleim neve, vallása, foglalkozása, keresztszüleimé dettó, a keresztelő pap neve, s még a bábaasszonyé is. Sőt az is to van írva, törvényes vagy törvénytelen vagyok-e. Képzelje el, ha történetesen „nem törvényesen” bújtam volna a világra, mennyi szidalmat kellett volna hallgatnom egy életen át

azokban a díszmagyaros időkben!

— Hogy hogyan merészelt így a világra jönni, meg hogy nem szégyell! magát!

— Ügy ám! S még ki tudja! Látja, ez a papíros még csak a kezdet. Igazolás róla, hogy megszülettem, létezem, máris mennyi kötelék, tagság foglaltatott benne.

— Ezt mondom én — örvendezett Sündörgő, hogy így megértettem, mivel is nyüstöli agyát — A terhesebb tagságok azonban akkor zúdulnak ránk, amikor felcseperedünk. Az olyan tagságok, amelyek tagsági díjakkal terhelik bukszánkat tagsági igazolványokkal, könyvecskékkel tárcánkat, fiókjainkat

— Főképp, ha ingatagok is vagyunk s belépünk mindenhová, ahová csak hívnak. Mert a legdrágább tagság az inga tagság.

— Igaz, ezért is meg kell fizetnünk a tagdíjat, akarom mondani a tandíjat — derült Sündörgő. — De ha kényesen és jól válogatjuk meg tagságainkat, akkor is arra ébredünk meglett korunkban, hogy osztódással szaporodó lények lettünk, akik tíz-húsz tagságból állunk.

— Ha mélyére nézünk a dolognak, még szerencse, ha csak 10—20 a tagságunk száma — vakarom meg kobakomat, ahogy fiókomban a sok igazolvány és bizonyítvány között kotorászok.

— PERSZE változnak az idők, változnak az emberek, s így változnak a tagságok Is, de számuk nem apad, amíg csak életjelt adunk magunkról. Mert beléptetik az embert aBaromfi- barátok Egyesületébe, mivelhogy szereti a paprikás csirkét. Beválasztanak a Kintornások Kultűrszövetségéto tb. kintornásnak, mert az oskolában kínnal tornásztam. Beléptem a Vándormadarak Költözését Figyelő Társaságba, mert őszkor elfogott a melankólia. Éppen ma kaptam levelet a Méla Költők Nadir Körétől a szokásos kecses fenyegetéssel: „Választmányunk határozata értelmében közöljük kedves kartársunkkal, hogy aki egy havi tagdíjjal hátralékban marad, kénytelenek leszünk törölni.” Még hogy töröljenek! Azt már nem! Fizetek, ha attól kódulok is, mert ingatag és álmatag szívem nem bírná el, hogy taghalmazatomban meg- essnkítsanah.

Megvakarintotta ő is kobakja kopasz kerekét, és úgy folytatta:

— Valamikor a megnevezetten embert pasasnak, ipsének, mannusznak nevezte a köznyelv. Manapság inkább úgy emlegetik: a tag. Ez is igazolja, hogy tulajdonképpen mindenki valamilyen tagságból áll. Hiába, megszoktuk, hogy tagnak lenni felemelő és hogy társadalmi súlyunkkal, életünk hosszával egyenes arányban nő tagságaink száma. Ugyan hány tagsági és más személyi igazolvány gyűlhetett már ott össze — mutat Sündörgő asztalom íiókjára— Még nem számláltam meg, de úgy gondolom, hogy viszontagságaimat leszámítva is akad vagy harminc, to nem kétszer annyi.

— Lám, Sündörgő mindig' fején találja a szöget — mondja barátom. — De bocsánat, most már sietnem kell, mertl csak ötig tehet befizetni a tag-| újat az Orvhalászok Sport-1 horgász Egyesületében.

MELLESLEG megkérdezte' •nég, mit szólok a kavargó' világpolitikai helyzethez. Mí-j itán megállapítottuk, hogy az mgolok nem tagadják meg'- ragukat, most is fontolva to-[ adók, botjára és felemelt*: íyugdíjára támaszkodva el-- laktatott. L

crajdú Béla l