Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

6 eszakmagtaroeszaq Vasárnap; 1968. április Wk Népi iparművészeti kiállítás Á HISZÖV és a Népi Iparművészeti Tanács rendezésében harmadszor tartják meg az országos népi iparművészeti kiállítást. ■dsó simítások egy szövőszéken. A 24Ő1 a63 millió 100 ezerig Földünkön minden másod- periben 2 újszülött látja meg- —••pvilágot. Ez azt jelenti, iv gy nercenként 120, óránként m0, laponta 172 800 és éven­ként 63 millió 100 ezer csecse- mó születik. Kilencven ország o00 férfi és női küldöttjének kot ferénciájári hangzott el ez a megállapítás néhány hónap­ba, ikrádban. A konferenciát \'SZ védnöksége alatt hív- ' , o, s a világ népesedésé­•t: . ndjaival _ foglalkozott.- a' ? ténnyel,’hogy idén 60 róv ,1 több ember él a Föl- ■ mint tavaly és, ha a sza- o-’o így folytatódik, 2000- bto mint 7 milliárd lako­ma J< ;; i Földnek, vagyis több tv mt kétszerese a mai lakos­ságnak, A ’félémények megoszlanak ' — A népességszaporulat je­lenlegi ritmusa komoly problé­ma ként. nehezedik az emberi-': ségre — mondotta dr. Bakari; Kamian, az afrikai Mali köz-; társaság egyik pedagógusa. j — A népesség gyors szapora- ■ dúsa és egyes területek ebből■ következő nehézségei okozzák': azokat a gondokat az emberi-j ségnek, amelyek időnként pali-] tikai és társadalmi konfliktu-', sokat eredményeznek —toldot-j ta ezt meg Anup Dutta Shar-i ma. indiai közgazdász. — Még soha történelme fo-\ mán nem látott hátin-Ame­lia gy népszapor ala-\ na — jegyezte meg; tkodva dr. Julio Mo ;ates Chil bői. Mindhárom szónok-az újon­nan felszabadult, vagy a régeb­ben felszabadult, de • • jlődé- sükben - ‘maradt or .-agokból .. t é ez rányomta bélye­véle nyűkre. Hiszen ép­pen ezekben az országokban jelentkezi . napjainkban, a fel­szabadul;'. következtében, a •felszökő •lépf.x.povulat és a még n.a g elmaradt termelés kiáltó Ytéte. Itt nem tud­nak r termelni a lakosság szám ír jy látjuk, nincs ok tusra. Azt hisszük, az mberiség elég ! ahhoz, hogy elren- lágot és a növekvő lakosság mindenütt mennyiségű élelmi- :sványi termékhez. •nergiálioz jusson — on ezeknek a felszí­nak Dimitri Yalentei . demográfus. Honfitár­- , Valentin E. Ovsjenko ezt /■ ég meg is toldotta. Kijelen­nagyobb figyelmet leli sz( u élni a fő problémá­mul. társadalmi és gazdasági fej’ késnek. A demográfiai változások érzékenyen reagál­nak a társadalmi és a gazdasá­gi tényezők alakulására, végső soron ezektől függenek. A tár­.sadalmi és gazdasági fejlődést nem lehet a születésszabályo­zással " irányítani. i b ember, ifi.., nagyobb kén) 'lem? bz utóbbit azért mondta a szovjet tudós, mert felmerült az v probléma s, vajon az a cél, hóé v minél több ember él-, j a id. n. v.igy az, hogy I íek !• ; ’en minél na­• • Erre a kérdésre Arthur Toyn­bee. a vili '.hírű történész pro­fesszor azt válaszolta, hogy sze­rinte „nem az a lényeges, va­jon 3 vagy 4 ; illiárd ember él-c a Földéin. mem az, mi­je it tudjál jobban kifej­teni. képesség leiket az emberek, rr -iztositje• legjobban fejlő­di két. L.bböl i következik, üi .ni iimiiiiimmu hogy az adott társadalmi és gazdasági lehetőségek között minden egymást követő nem­zedéknek az optimális népsű­rűségre kell törekednie. — Vannak optimisták és pesszimisták — foglalta össze az elhangzott érveket a francia Alfred Sauvy professzor —, vannak, akik hisznek a fejlő­désben, és vannak, akik csak azt hiszik, amit ma látnak. Ez utóbbiak a Biblia hitetlen Ta­másához hasonlítanak, ezért pesszimisták. — Lényeges feladatunk tehát — vonta meg a mérleget a FAO vezérigazgatója —, hogy min­dig egyensúlyban tartsuk a ja­vak termelését a születésszapo­rodással. A történelem azt ta­nítja, hogy éhségek, zavargá­sok és háborúk mindig akkor következtek be, amikor ez az egyensúly felbomlott. Máté Iván íi mii iiiiiiiiiiminiEi sin iium mim Egvesiül a teisngban Az angliai Cheddarban, Da­vid Laffcrty elhatározta, hogy megdönti a magányos barlang- tartózkodás rekordját. Kétszáz könyvvel, 1438 gyertyával és megfelelő mennyiségű kon- zervvel felszerelve leszállt a Cheddar-i barlang mélyébe, ahol több mint 126 napig szán­dékszik tartózkodni. A barlang tulajdonosa eddig száz napig bírta ki barlangja mélyén és kijelentette, hogy minden napért, amennyivel Lafíerty túltesz rajta, öt fon­tot fizet. Az újsághirdetésre jelent­kező Lafferty egyben meg akarja dönteni az eddigi világ­rekordot. ü fggyíiéz mint menetíéídigiy Joseph Valachi számára a fegyház nem annyira bünte­tést, mint — védelmet jelent. Állandó félelemben él ugyan­is, amióta az amerikai ható­ságoknak elárulta a „Cosa Nostra” nevű alvilági bűnszö­vetkezet felépítését és jóné- hány kollégájának nevét is. A „Cosa Nostra” tagjai egymillió dolláros jutalmat tűztek ki Valachi fejére. Azóta az „áruló” gengsztert a Michigan állambeli Milan fegyházának egy teljes emeletén egymagá­ban őrzik, különlegesen meg­erősített biztonsági rendszabá­lyokkal. m | Csalcc László: : , r ú.y volt akkor is. : rtú feltámadását ~ emberek. A z hí ' zrek ■ pusz­Z tu 1 tünk a falu ” Cc úr, én meg S a lig bírtam £szuó ' .szikár fiatal­- ember v .. Mihály, kész £ férfi, akit az érettségi már ~ nem tesz érettebbé. Fekete E: szemében mindig komorság Svolt, kicsit féltem' is tőle, most -azonban magamban hálálkod- Etam, amiért engem választott E mendikánsául. Pénzzel járt ~a küldetés. Kicsit ugyan iz­gultam is, mert addig csak a £• tapasztaltabb diákok elmesé­li léséből tudtam, mi a legáció sós a mendikáció. Karácsony Sés húsvét előtt jelölték ki a ~ gimnáziumban, kinek melyik ■"falu jut. Az eminens diákok a ££ pénzesebb falvakat kapták — ■£ a többi az „apostoli küldöttek” E dolga. De légióként a legátusé. rMert, ha szép beszédet mon- E dott a templomban, adakozób- ^bak lettek a hívek a mendi- ~ kánsnak is, aki házról-házra ~ járt, és elvárta a filléreket az — Isten dicséretéért. Bizakodtam E is magamban; jól kifogtam a É: legátus urat, mond az olyan ~ beszédet, hogy mindenkit = megríkat vele! Hiszen az ön- = képzőkörben ő írta a legszebb -pályamunkákat, amiket elő- £ szőr nekünk olvasott fel ott- Ehon, a gárdában, ahol csekély E pénzért kvártélyoztunk. A ■£ konviktusban- is egy asztalnál “ ültünk, ő volt az asztalfőnök, én pedig a mendúr, aki a tá­lat hordtam, s igazságosán ju­tott abból nekem is, nem úgy, mint némelyik asztalnál, ahol a nagyobbak elkanalazták a mendúr részét. Füle úr rendet tartott maga körül. Kicsit elmaradhattam mö­götte. — Szedd a lábad. Jóslta, mi­csoda nyimnyám katona lesz belőled! Talpunk alatt huppant a por. A híradóban masírozó katonákat láttam. Nem tud­tam, merre mennek. Azt gon­doltam, de jó, hogy mi a fa­luba megyünk! Jói beeszünk, tán még egy kis bort is ka­punk, pénzt meg biztosan so­kat ... A legátus úr vajon örül-e? — morfon díroztam. Lehet, hogy nem. Ö sohasem örül. Mindig komor, mint a katonák. — Mikor lesz vége a hábo­rúnak, legátus úr? — kérdez­tem azután, hogy szaporább léptekkel utolértem. Hiába vártam a választ. Kicsit ké­sőbb azt mondta, amikor be­érkezve a faluba, a kertek alatt haladtunk el; — Hallod a cinkéket, Jóska? Azt mondják: nyitni kék, nyit­ni kék.. . Itt a tavasz. A pap-lakban kapt ink szállást. Ügy fogadott bennünket a tisztele- tes úr, ahogy rangunkhoz il­lett. Külön szobát kaptunk, a legátus úrnak a díványra ágyaztak, nekem pedig egy dikó-félét hozattak le a nad- lásról. Kora este volt még, amikor benyitott hozzánk a házvezetőnő; mehetünk vacso­rázni a konyhába. Aztán, ha végeztünk, beszélni akar ve­lünk a tiszteletes úr. Siettünk hát, ne várassuk sokáig. — Van-e beszéd, fiam? — kérdezte a tiszteletes úr nyomban, hogy beléptünk. — Van — mondta a legátus úr. — Itt a fejemben. — Vázlat sincs? — Nincs. — Hní. Pedig szerettem vol­na látni. Ne gondold, hogy olyan egyszerű dolog a szó­székről beszélni ... Figyelik minden szavad, könnyen za­varba jöhetsz. Ha elveszel a szókeresésben, nem lesz ha­tása a beszédnek. Pedig az nagyon lényeges! Nekem már éppen elég gyakorlatom van, mégis készülök — mondta a tiszteletes úr és rosszallóan csóválta fejét. Aztán megvon­ta vállát: — Na, majd meg­látjuk .. . — Nekem csak any. nyit szólt: — Te pedig nehogy komiszkodj valahol, illendően viselkedj, mert... — s azzal esavarintott egyet a fülén, hogy velem is úgy tesz, ha ga­libát csinálok. Gondolkoztam, miféle bajt, vagy szégyent hozhatok bárkire is azzal, ha a markom tartom, mint a kol­dusok ... Másnap korán reggel ébred, tcm. A legátus úr még koráb­ban. Már ott sétált a kis szo­bában, frissen borotváltam ke­zét. hátra tette, és elmélyülteti gondolkozott. Biztos voltam benne, hogy nagyon szép be­szédet mond ... Sok év telt el azóta, de még ma is emlék­szem, miket mondott. Olyan volt,' mint valami őszinte fo­hász. Hirtelenjében nem is tudtam, imádkozik-e vagy pré­dikál? Ma már tudom, hogy se egyiket, se másikat nem tette. Egyszerűen: beszélt. Póz és dörgedelem nélkül, nem használt érzelgős szavakat, nem tárta áldásra karjait, és szemét sem emelte a boltozat felé. Mégis mindenki figyelt rá. Amikor azt mondta: „de ki tudja feltámasztani a hábo­rú hallotlait, olyan csönd lett a templomban, hogy a saját vérem lüktetését is meghal­lottam. Meg amikor azt kér­dezte: lehet-e békesség az em­ber lelkében akkor, amikor bombák regimentje hull a há­zak lakóira, válogatás nélkül, hogy jó vagy rossz embert gyilkolnak-e — kihez könyö­rögjünk: emlékezz az ötödik parancsolatra! Káin azért tud­ta megölni Ábelt, mert erő­sebb volt. De van-e erősebb az egyakaratú embereknél, ha egyszer azt mondják: ne ölj! | lyeneket mondott. Lát­i tam, szavai igencsak megfogják az embere­ket, s már előre örültem, mi hasznot húzok én ebből a kül­detésből. Veszek egy pár ci­pőt, meg talán latin szótárra is futja s nem kell többé köl­csön kérnem, ha preparálni akarok. De jó is, hogy maga mellé vett mendikánsnak a le­gátus úr! Ha marad pénzem, még megveszem azt a Dickens könyvet is, mert olvasni kell 'sokat. Füle úr is olvas, még szilencium alatt is, azért olyan okos, azért tud ilyen szép be­szédeket. Egyszer láttam ná­la egy könyvet, de eldugta elő­lem, azt mondta, úgysem ér­tem, nem nekem való. Tud­tam, hogy a szalmazsákja alá dugta, de bármilyen kiváncsi voltam, soha nem mertem elő­szedni. Máskor, amikor újból a könyvért nyafogtam, azt mondta, apjától kapta, kérjek én is apámtól, neki is van biz­tosan. De hogy kérjek, hiszen tizenhárom 'hónapja egy sort se kaptunk tőle a frontról... Amikor ezt elmeséltem, akkor mondta először: Jóska. Addig mindig úgy hívott: mendúr. így szokás. Tegezni ezután se mertem, az iskola Íratlan tör­vénye is tiltotta, hogy az érett­ségihez közel állókat tegezzük, de Füle úr esetében különben is más volt a helyzet, ő már húsz éves múlt, mert hat ele­mi után jutott gimnáziumba. Amikor azt mondta nekem: Jóska, azt is mondta: ne szó­lítsam úrnak. Azt nem mond­ta, hogyan nevezzem, így hát ezentúl is uraztam. Most is, hogy végétért a prédikáció. Oda somfordáltam hozzá a kifelé áramló tömegben és megkérdeztem; Legátus űr, csinálhatom-e a ‘ mendikácfós teendőket. Azt felelte: várják egy kicsit, különben is a tisz­teletes úrral együtt hivatalo­sak vagyunk a legtekintélye­sebb egyházfihoz, s ott meg is kezdhetem a mendikólást. Terített asztal várt bennün­ket. mindenféle jóval. De még hozzá se nyúltunk, jóformán le sem ültünk, amikor azt mondta a tiszteletes úr: — Mégis jobb lett v ‘ m lát­nom azt r> 4 ot, legátus úr! — Abbiony nem ártott vol­na! — helyeselt a jegyző úr, aki levente-oktatói e"''~nru- hát viselt, s ahogy kétszer egymás után leöntött »sv-esv pohár bort, kidüllesztett Kásá­ra fityegett a vitézség! érem. !—• Ebbiony nem templomba Orssáejűt-ssiéli jegyzetek Az országút mentén, a földművesszövetkezeti bolt ajtaján színházi plakát hirdeti, hogy a közeli napokban néhány színész bemutatja a nem fontos, hogy miféle vígjátékot. A szép színes plakát szélére tintaceruzával, lialigrafált betűkkel odaírták: „Tsz-tagok, akik 1965. évben a kötelező m. e.-t tel­jesítették, díjtalanul kapnak egy darab színházjegyet." A plakáton az is olvasható volt, hogy a legdrágább jegy 12 forintba kerül. Az m. e. rövidítés minden bi­zonnyal munkaegységet jelent. Nem tudjuk, hogy az érdekelt falu termelőszövetkezetében mennyien teljesí­tették a kötelező munkaegységet, de a 12 forintos aján­dék nem vall túlzottan nagy gavallériára — még akkor sem, ha az alapvető szándék a kultúra, és a tsz-tagság egymáshoz közelítése. ft A budapesti főút mentén egy falusi ház homlokza­tán ez olvasható a cégtáblán: „Homok Kavics Termelő és Szolgáltató Ktsz Cipész részlege." A kavicsról nagyjából tudjuk, hoogy micsoda. Hogy a szövetkezet kavicsot termel, természetesnek tűnik. De hogy kavicsot szolgáltatni szoktak, az már elgondolkoz­tató lenne, ha nem tudnánk meg a tábláról, hogy ez a kavicsos szövetkezet cipőkkel is foglalkozik. Arról nincs tudomásunk, hogy a kavicstermelő szövetkezet a közel­jövőben optikus részleget is nyitna. (biti) Pickles megcsinálta a szerencséjét Pickles, az angol matróz fe- í ketc-fehér- foltos korcs ku- ’ tyusa — filmsztár lesz! Egy ; filmtársaság szerződtette a ; Rimct-kupa megtalálóját „A ; hidegorrú kém” című film 1 egyik főszerepére és napi 25 ! font gázsit fizet. A furcsa című ’ film címszerepét, a hidegorrú ! kémet, egy bulldog alakítja. Pickles népszerűsége ezzel 1 még korántsem merült ki. i Akárcsak a nagy filmsztárok, ő is naponta kapja a — házas­sági ajánlatokat. Különféle | kutyatenyésztők azt remélik ; ugyanis, hogy Pickles utódai­val kitűnő üzletet csinálnak.' | Egy kutyatápszereket előállító ! cég felajánlotta, hogy Pickiest ! élete végéig rendszeresen el- ; látja gyártmányaival. Az an­gol állatvédők egyesülete ér­demrendet adományozott á szerencsés kutyusnak. i Kacagás

Next

/
Thumbnails
Contents