Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

mtts, 1968. április 4. ESZAt1 ...............'»ORSZÁG 5 S zabadi vizeid Az Istállóból ő lép ki először, ami­kor idegen hangokat hall az udva­ron. A férfi csak utána jön. — Miért keresik az uramat? Gyanúsan, kutatva néz ránk. A férfi is odaér akkorra, s betessékel a házba. A tágas konyhában megállunk. Az asszony nem kínál székkel, tovább kérdez. — Mégis, mit akarnak tudni? — Úgy hallottam, hogy Józsi bá­csi nagy mestere a tréfának, sok humoros történetet tud. Arra kér­ném, meséljen ilyeneket. Felenged benne a feszültség, de nem enyhül irántunk, örök bizal­matlansága most lekicsinylő modor­ba csap át. — Még csak az hiányzik! Mesélni 1 Nem ér rá ilyesmire. Ott a jószág, meg az udvar. — Hagyd el — veti közbe csitítóan az ura — tudod, hogy már elláttam őket, most ráérek egy órácskát.;. — Mesélni, mi?! Itt nem rende­zünk fonóházat! Felkap egy edényt, s kirobog az udvarra. Józsi bácsi ránk kacsint: — Csak menjenek vissza a tanács­házára, tíz perc múlva ott leszek. Nyugdíjas falusi házaspár kony­hájában ülünk. A néni is az asztal­hoz húzza a széket, csak oda a csücs­kéhez. Kedves, barátságos mosollyal hallgatja férje fejtegetéseit a tse-ről. meg az ő régi életükről. — Már nős voltam, amikor először tettem ki a lábam a faluból..; — Akkor is egyenesen az olasz frontra ment. Itt hagyott három gye­rekkel. — Itt, itt, tudod, hogy nem jó­szántamból. A délutáni nap sugara betűz a kis ablakon, éppen János bácsi szemé­be, Hunyorgat az öreg, de nem moz­7egnap a mában dúl. A néni észreveszi, s kicsit ránt a függönyön, árnyékot teremt. Nem ül le újból, kimegy. Néhány pillanat múlva megrakott tállal tér vissza. — Káposztás lepény. Ismerik? No, kóstolják meg, ne utálják az öreg­asszony föztjét. i. Még meleg, így jó. Az uram nagyon szereti. A vendégek után maga is kivesz egy hatalmas darabot, kicsit letör belőle, s az ott sündörgő tarka macs­kának veti. Aztán természetes moz­dulattal nyújtja emberének: — No, apjok. ezt egyed, csak a macskának törtem belőle. # Nincs itthon a gazda, nem tudja megmagyarázni, mire kell neki húsz darab szarvasmarha a háztájiba. Nem titkoljuk az asszony előtt sem, hogy miért keressük az urát. — Túl sok munka van azzal. Hogy jut idejük rá, hogy a tsz-ben is dol­gozzanak? — Jut Hajnaltól estig hosszú a nap. Csak szeretni kell a munkál. Nagy tálba rakja a mosatlan edényt. Talán még a tegnap esti is itt van. pedig már jóval dél után vagyunk. Tisztára törli előttünk a viaszosvásznat aztán a tűzhely szé­léhez támaszkodva folytatja. — Mi szegények voltunk mindig. Amikor összekerültünk, sokáig ku- porgattunk az első tehénkére. Dó- goztunk látástól vakulásig. Most már áll a háromszobás új ház is. — Akkor miért laknak ebben a rossz viskóban? — Ezt most vettük. Az újban lakó van. — Érdemes volt akkor annyit dol­gozni érte? — Majd a lányé lesz... Nekünk jó addig itt is. Sokat kibír az ember, ha van miért — De miért7 — Azt maguk nem értik. Eleinte az uram se értette, de megnevel­tem. Látja, nálunk nincs televízió, ml nem érünk rá mellé ülni. Ott a jószág;;; Aki olyan kényelmes, hogy csak a szórakozáson jár az esze, aki lusta hajnalon felkelni, annak nincs is. Azért beszélnek ránk a faluban, mert irigvlik a jószágot meg a házat — Az igaz, hogy a többi tsz-tag nem jó szemmel nézi a maguk gyűj­tögető életmódját — Azt elhiszem. Elirigyelték a lo­vat is. Pedig alig állt a lábán. — öreg volt? — Nem volt az öreg. de addig szid­tam az embert, amíg megértette, hogy nem kell túletetni, ne álljon meg senkinek a szeme rajta. A tizenhatéves lány a tehénistálló­ban hányja a trágyát, három apróság pedig az asszony kötőjét húzgálja: — Éhes vagyok, ídes ... zsíroske­nyeret adjon, ídes ... Az asszony kétkilós bolti kenye­ret emel ki a konyhaszekrényből, vág három nagy karéjjal, s lehelet véknyan megkeni. — Mondja, mikor fognak pihen­ni? Mikor élvezik ennek a sok mun­kának a gyümölcsét? — Pihenni? Az igazi paraszt csak a sírban pihen meg. Csak ott — teszi hozzá még nyomatékkal. A tágas konyhában mozdulni sem lehet a hatalmas szövőszéktől. A durván összeácsolt monstrumnál fia­tal menyecske ül. Szaporán jár a keze, zörög, recseg á masina, futkos a vetélő. Az öregasszony jöttünkrc áll fel a rokka mellől. — Érdemes még ezzel bíbelődni? A néni rosszallva fogadja a kér­dést; — Azt meghiszem. Ebből kerül ki a lányok stafirungja. Lepedő, kony­haruha, kötő, meg minden, ami egy háztartásban kell. A zsákért sem keil pénzt adni. A kender megterem. A szomszédasszony állít be. Kihív­ja a nénit. Eszi a kíváncsiság, mifé­lék, kifélék vagyunk. A menyecske abbáhagyja zajos munkáját. Jólesik pihenni kicsit. — Az édesanyja? — Anyósom. — Szívesen sző? Legyint, s elgémberedett ujjait maszírozza. Felállni nem mer, ő tudja, miért. — Tudja — magyarázza kedves közlékenyen —, nálunk még nincs tsz. Azért van az egész. Nem mon­dom, így fillérekben van egy méter vászon, de a munka... Ha rajtam állna, szívesebben szőnék szép szí­nes szőnyegeket.:; a magam min­tája szerint., , De sokszor elképzel­tem már, hogy milyeneket! — Miért nem csinálja? — Nem a magam asszonya va­gyok. Ha tsz lenne végre itt is, bi­zony másként lenne. Van földré­szünk, külön beállhatnánk ... Hirtelen mozdul a vetélő után, s ismét betölti a konyhát a nyekergri zakatolás. Az öregasszony árnyéka sötétítette el a konyhaajtót. Adamovics Ilrma A víz kincs. A népgazdasági közös vagyon igen értékes ré­sze. Ugyanolyan értékes és fontos, mint bármelyik más természeti kincs. A víz, ha okosan használja fel az ember — aranyat ér. Ez nem frázis. Csalhatatlanul bizonyítja az élet és a gazdálkodás. A hasznosítás fajtái Víz nélkül Borsod megyében is megállna a termelés, a gaz­dálkodás. A gyárak víz nélkül nem tudnának termelni. A Sa­jó és a Szinva ma már csakis az ipari termelést szolgálja. A Sajóból öntözni se lehet, mert vizét az ipar hasznosítja. Ti- szaszederkénynél a hatalmas vegyikombinát a Tisza vizét „issza". A Hejő is ipari célo­kat szolgál. Az ipari hasznosítás csak egy, és nem is a legfontosabb. A halászat fontos és népsze­rű hasznosítás, de népgazdasá­gi viszonylatban elenyésző ér­tékű. Mindennél fontosabb és na­gyobb haszon az öntözés. Múlt­ja kurta, jövője óriás. Borsod­nak szinte minden vizét fel le­het használni. A felszabadulás előtt Borsod megyében mindössze 400 hold területet öntöztek. Ebből 250 hold Miskolc környékén. Ezek voltak az úgynevezett bulgár kertészetek. Az idősebbek ta­lán még emlékeznek is e „kis paradicsomokra”, amelyeket a Kis-Sajóból és a _ Szinvából, meg fúrott kutakból öntöztek. Ötven holdnyi öntözött terü­leten termesztettek káposztát Bódvaszilas halárában, kis tel­jesítményű szivattyúkkal és a malom-árokból kitgrelt vízzel öntözve a földeket. Kevés ré­tet és legelőt öntöztek még a Bózsva patakból Ándrássy gróf birtokán és Borsodivánka ha­tárában. Semmi többet. A 400 holdnyi öntözött terület is negyven gazdaságra oszlott. Sokáig a felszabadulás után se lehetett igazán kihasználni a vizeket. Kis parcellákon az öntözés nagyon drága, s kor­szerű módszerekkel lehetetlen is. Előbb mezőgazdasági nagy­üzemeket kellett szervezni. Et­től kezdve szárnyal az öntözés statisztikája. íme! mti. íwl hold J961. 3325 hold 1362. »219 hold 19S3. IS 753 hold 1964. 22 656 hold 1965-ben 25 000 hold volt ön­tözésre előkészítve. Az időjárás azonban úgy alakult, hogy szinte sehol sem volt szükség öntözésre, annyi eső esett. A megyében mért legkisebb átlag nyáron 442 milliméter volt, pontosan annyi, amennyi a re­kordterméshez szükséges. A rekordterméshez azonban nem­csak viz, hanem megfelelő hő­mérséklet és napfény is szük­séges. Ezek viszont kedvezőt­lenül alakultak. A hőmérséklet három fokkal volt alacsonyabb a sok évi átlagnál és 300 úgy­nevezett „napóra” hiányzott a rekordtermések biztosításához. A legtöbb csapadékot Szalon­na környékén mérték, 575 mil­liméter nyári átlaggal. Távlati tervek, el képzel esek Megyénk területén azonban nem ez a jellegzetes, az ural­kodó időjárási típus. A mi vi­dékünk inkább aszályos, vagy gyér csopndékú. A korszerű cs biztonságos mezőgazdasági ter­melésnek az öntözés itt alap- feltétele. Adottságaink jók. Borsodnak sok a természetes vize. Az évszázad nagy öntö­zési programját már fel is vá­zollak a szakemberek. 1970-ig 50 000 holdon 1980-ig 100 000 holdon 1990-ig 150 000 holdon 2000-ig 200 000 holdon tudunk öntözni. Ez, természe­tesen, hatalmas beruházásokat, nagy állami és társadalmi ál­dozatokat kíván. Az évszázad öntözési programja Borsod megyében körülbelül másfél »milliard forintot foglal magá­ban. Ennek java az államra Vár, hiszen köztudomású, hogj az öntözési beruházások 60 százalékát (átlagosan számítva) az állam fedezi a termelőszö­vetkezetekben és az alsóbb típusú társulásokban is. Ez a beruházás azonban visszatérül. A másfél milliárd forint beruházás évi, minimá­lis tiszta haszna, a jelenlegi hozamokat és gazdálkodási szinteket véve alapul, 300 mil­lió forintra becsülhető. Ha vi­szont a gazdaságok szaksze­rűen készülnek fel az öntözési program megvalósítására, úgy az évi tiszta haszon 50 száza­lékkal növelhető, vagyis elér­heti az évi 450 millió forintot. Ezek nagy számok. Nézzünk kisebbeket. 1966-ban Borsod megye területén 30 000 hold szántóföldi növény, szőlő és gyümölcsös öntözésére rendez­kedtek be. Eddigi öntözési eredményeink nagyon bizta­tóak és országosan is jók. A boldvai Kossuth Termelőszö­vetkezet például 100 mázsa cu­korrépát takarított be holdan­ként száraz termesztéssel. Ön­tözéssel 260 mázsát! A ricsei Üj Esztendő száraz termesztés­sel 200, öntözéssel csaknem 300 mázsa cukorrépát- Északon, a göncruszkai Dobó István Ter­melőszövetkezet 130 mázsáról 270 mázsára tudta emelni a cukorrépa holdankénti termés­hozamát öntözéssel. Ugyanez a termelőszövetkezet öntözéssel megduplázta a lucerna termés­hozamát De még a Bodrogköz­ben is 70—80 százalékkal emelkedett a lucerna termés­hozama öntözéssel. a folyók menten Mindez a vizek haszna. Első­sorban a Tiszáé. A megvaló­sítandó nagy öntözési program is elsősorban a Tiszára épül. A folyó mentén, csupán a bor­sodi partokon további 103 000 holdon építünk öntöző beren­dezéseket és telepeket. A Her- nád mentén 21000 holdat, a Bodrog mentén további 9000 hold területet lehet öntözni. Víztárolókból és talajalatti vi­zekből csőkutakkal, aknás ku­takkal további 67 000 hold ön­tözését lehet biztosítani. A fo­lyók vizének felhasználása in­gyenes, azért nem kell fizetni. Valaha a borsodi vizeken malmok is voltak. A Kis-Her- nádon és a Bársonyoson egész malomtársulat működött, sok, jóhírü vízimalommal, amelyek mellékesen rizst és kölest is hántottak, napraforgóból olajat préseltek, és kendert is törtek. A sályi és a kácsi patakon 15, a Hejőn 3, a Bódván 4, a Bán­patakon 3, a Jósván 3, a Bózs- ván 2, a Rongyván egy vízi­malom működött. Többségük ma is áll, de már nem őröl, egyik-másik romos, nincs haszna, a jobbakban pedig magtárakat rendeztek be. A vízi molnárkodás ideje lejárt. Nem közvetlenül a víz, hanem a villamosenergia hajtja a malmokat, de csak a nagyobb malmokat. Viszont a borsodi folyók energiatermelése orszá­gosan is jelentős. Ide, az Eszakmagyarországi Vízügyi Igazgatósághoz tarto­zik a tiszalöki erőmű és duz­zasztógát. Űj társadalmi ren­dünk egyik kiemelkedő alko­tása ez a nagy vízmű. Csúcs­időben 13 megawatt energiát termel, átlagos termelő kapa­citást 7 megawatt. Duzzasztó gátja mögött indul ki a Tiszá­ból a teljesen kész keleti és a félig kész nyugati főcsatorna. A kiégett, száz éven át. szom­jas Tiszántúlra viszik cl a vi­zet, és segítik a mezőgazdasági termelés biztonságát több száz­ezer holdon. De maradjunk csak a magunk vidékén, a bor­sodi folyók mentén. A Herná- don három kis vízierőmü dol­gozik: Gibarton, Felsődobszán és Bőcs-Kesznyétenben. Ter­melésük nem túlságosan sok, mindössze három megawatt együttesen, de ez is jelentős energiamennyiség. A Hernádon további négy törpe vízierőmű is működik: Hernádvécse, Fel- sőméra, Alsóméra és Halmaj határában. Ezek még a felsza­badulás után vízimalmok. vol­taic. Másfél évtizede termel­nek energiát, körülbelül 500 lóerővel, 300 kilowatt együttes kapacitással. Az összes energia az országos hálózatot táplálja. Vizeink mentén falvak sora­koznak, emberek tízezrei él­nek. A partokat erdők és ré­tek borítják. Kedves, szép, szinte vadregényes minden ío- lyónk partjai Az emberek sze­retnek a vizek mellett élni. így van ez már ősidők óta, hi­szen a víz az élet ősanyja, az emberi lét egyik alapfeltétele. A vizekről költemények szól­nak és dalok zengenek. A víz barátja, segítőtársa és olykor ellensége is az embernek. De az ember békében él a vizek­kel, hiszen nemcsak a haza, hanem a történelem cs az em­beri lélek is összeforrt velük. Szcndrci József 45 milliárd T alán nem leszünk sze­rénytelenek, ha ismét leírjuk: megyénk meg­különböztetett szerepet tölt be a népgazdaság életében. Ipa­runk és mezőgazdaságunk az ország szükségletének jelentős százalékát adja; termékeinkkel ismertté tettük városaink: Mis­kolc, Űzd, Sátoraljaújhely, Ka­zincbarcika, Tiszaszederkény nevét a kontinens legtöbb or­szágában. Nem véletlen tehát, hogy a felszabadulás óta évről évre nagyobb összegeket ka­pott Borsod az újjáépítéshez, később pedig a hatalmas mé­retű beruházásokhoz. Ezekből épült fel, s épül tovább ma is számos büszkeségünk: a Tiszai Vegyikombinát, a városi rang­ra emelt Tiszaszederkénnyel, Kazincbarcika, a Borsodi Ve­gyikombinát, a Rudabányai Ércdúsító, az űj bányatelepek, lakónegyedek, városrészek egész sora. Hirtelenjében is oldalak kellenének annak fel­sorolásához, mennyi minden épült Borsod megyében; min­den városban, minden község­ben és még a legkisebb tele­pülésen is mind a tíz ujjára szüksége van az embernek, ha felsorolja, hogy mennyit gazda­godtak. A minap egy kis falu tanács- titkárával beszélgettem. Ujjain sorolta fel, hogy mit építettek. Uj iskolát, művelődési házat, bevezették a villanyt, előbb járdát, aztán két utat korsze­rűsítettek, artézi kutat fúrtak, új tűzoltó szertárat emeltek, bevezették a hangoshiradót... — és amikor már elfogyott mind a tíz ujja, az asztalra csapott: „Húsz év alatt több épült itt, mint a község ides­tova kétszáz éves fennállása alatt!” Mindez egy kis községben. De hány embernek hány ke­zére volna szükség ahhoz, hogy felsoroljuk, mit építettünk csak az utóbbi tíz év alatt is Miskolcon? Sokat és mindig építünk. Tervezünk, kivitele­zünk és beruházásaink, ha nem is mindig az előre mon­dott határidőre, de egyre sza­porodnak és, ha képzeletben elkészítjük a megye régi és új objektumainak makettjét, meg­lepő képet kapunk. Utazzék el valaki gépkocsival Mezőkö­vesdtől Özdig. Nem kell le­térnie sehol az útról, csak azt jegyezze meg, azt raktározza el magában, amit az autó abla- 1 kából lát: az épületek színe, , alakja megmutatja, hogy kö­rülbelül mikor épültek. Ez az út is elegendő látnivalót nyújt. Mi több: a sok új gyár, ipar­telep és az épületek sokaságá­nak látványa már kissé fá­rasztó. M indez csak egy úton, egy megyében. De vajon el bírná-e raktározni, meg tudná-e őrizni emlékezetében valaki mindazt, amit akár a hármas, négyes, vagy ötös fő­közlekedési útról lát végig az országban? Budapest után már jegyzetfüzetre és annak is sok lapjára lenne szükség. Magyarország arculata, föld­rajzi képe a szó szoros értel­mében megváltozott; tájak alakultak át, kietlen vidékek népesültek be, mocsaras, lapos területek tűntek el, néhol er­dők bokrosodnak, máshol régi erdők helyén házak magasod­nak. Mindez a beruházási prog­ram megvalósítása során, sok­sok ember töprengése, áldoza­tos munkája nyomán. Valljuk be mégis: olykor csak számokat, statisztikai adatokat látunk e program mögött; gyakran megfeledke­zünk a régi sikerekről, mert amit tizenöt éve építettünk, az lassan eszünkbe sem jut, any- nyira természetesnek tűnik. Mint ahogy elsimulnak majd emlékezetünkben mostani és nemrégi alkotásaink is: meg­szokjuk őket, az átadási ün­nepségek hangulata után hoz­záidomulnak hétköznapjaink­hoz. Másfelől ez természetes is. Hiszen minden évvel va­lami újba kezdünk, az egyik munkát még be sem fejeztük, amikor már a másik alapjait rakjuk és mindennapos érdek­lődésünk arra irányul, amit éppen csinálunk. V an min töprengenünk, van mit dolgoznunk fel- szabadulásunk 21. évé­ben is. Az idén mintegy 45 milliárd forintot, a múlt évi­nél csaknem 5 százalékkal töb­bet fordítunk beruházásokra. Üj gyárak, ipartelepek, lakó­házak és városrészek alapjait rakják le ebből az összegből az országban. Sokat még az idén be is fejezünk, átadásra elkészítünk, míg más beruhá­zások költségüknél és mére­tüknél fogva a következő évek­ben is épülni fognak. Me­gyénk, népgazdasági jelentősé­géhez, súlyához mérten ismét részesedik az új építkezésekre szánt összegből. A vegyipar beruházási programja során elkészül a Borsodi Vegyikom­binát kaprolaktám-üzcmc, amely évente ötezer tonna alapanyagot gyárt majd a da- nulon műszálgyártáshoz. A Lenin Kohászati Müvekben a minőséget javító és a korszerű anyagok gyártását biztosító acélvákuumozó berendezési létesítenek, Sátoraljaújhelyen új vízmű épül; a Szerencsi Cu­korgyárban uj toronydiffuziös berendezés építésébe kezdenek, Encscn gépjavító állomást, Ka­zincbarcikán új kollégiumot és transzformátor állomást építe­nek. Bővítik a gyógyszeralap­anyag-gyártást az Eszakma­gyarországi Vegyiművekben* korszerűsítik a putnoki bánya­üzemet, a hollóházi porcelán- gyárat, és számos új építkezés kezdődött és folytatódik to­vább a megye székhelyén, Mis­kolcon. Számunkra azonban nem­csak annak van jelentősége, ami itt épül, hanem — az üzemek közötti együttműkö­dés révén is — érdekeink fű­ződnek az ország más terüle­tén épülő más beruházások­hoz is. Például abban, hogy még az idén üzembe helyezik a Győri Pamutszövő és Mű­bőrgyár több mint egymillió négyzetméter habszivacs és műbőr gyártására alkalmas berendezését — érdekelve van az Északmagyarországi Vegyi­művek; a Magyar Gördülő Csapágy Müvek debreceni be­ruházása, amely 4 millió darabbal több golyóscsapágy gyártását teszi lehetővé, gép­gyártó üzemeink munkáját gyorsítja meg. Es sorolhatnánk érdekeinket és kapcsolatain­kat. a Dunai Vasművel, a Lá­batlan! Papírgyárral, a Vörös Csillag Traktorgyárral, a Sal­gótarjáni Acélárugyárral, a Szegedi Gumigyárral. 1 966-ban pénzben kife­jezve negyvenöt mil­liárd forint értéket épí­tünk be az országban, de az új létesítmények üzembehelyezé­sével és azok valóságos érté­két tekintve szinte felbecsül­hetetlen összeggel leszűrne gazdagabbak. Önodvári Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents