Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-22 / 94. szám

A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett üzemek, vállalatok

A kormány Tájékoztatási Hivatala közli:

A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének javaslata alapján határozatot hozott a Minisztertanács és a S<ZOT vörös vándorzászlóinak odaítélésére, majd az OKISZ elnökének előterjesztése alapján „a Minisztertanács vándorzászlajával kitüntetett kisipari szövetkezet” eim és vándorzászló adományozására.

A Minisztertanács megtárgyalta és tudomásul vette a Pest megyei Tanács vb elnökének beszámolóját a megye építőipari vállalatainak tevékenységéről és a megye területén folyó beruházások menetéről.

A kormány tudomásul vette a Minisztertanács tanácsszervek osztálya vezetőjének jelentését a tanácselnökök április 1-én tartott értekezletéről.

A Minisztertanács és a

SZOT elnöksége 1965. évi eredményei alapján az alábbi üzemeknek és vállalatoknak adományozott vörös vándorzászlót:

NEHÉZIPARI

MINISZTÉRIUM

Borsodi Szénbányászati Tröszt; Középdunántúli Szén- bányászati Tröszt; Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár; Borsodi Vegyikombinát; Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat.

Gépesített anyagmozgatás

KOHÓ- ÉS GÉPIPARI MINISZTÉRIUM:

Xxn. évfolyam, 94. szám ARA: 50 FILLÉR Péntek, 1966. április 22.

KÖZLEKEDÉS- ÉS

POSTAÜGYI

MINISZTÉRIUM

Ferencvárosi Vasúti Csomópont; Miskolci Vasúti Csomópont; MÁV Debreceni Járműjavító ÜV; Budapesti Távbeszélő Igazgatóság üzemei, hivatalai; Budapest 70. sz. postahivatal; Zalaegerszegi 16. sz. Autóközlekedési Vállalat; Debreceni XIII. sz. Autójavító Vállalat; Magyar Légiközlekedési Vállalat, Zalaegerszegi Közúti Üzemi Vállalni.

ÉPÍTÉSÜGYI

MINISZTÉRIUM;

ÉM. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat; ÉM. Finomkerámiaipari Országos Vállalat; ÉM. Villanyszerelőipari Vállalat; ÉM. Közép-dunántúli Kőbánya Vállalat; ÉM. Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat; Budapesti Városépítő Tervező Vállalat,

ÉLELMEZÉSÜGYI

MINISZTÉRIUM:

Nagykőrösi Konzervgyár; Baromfiipari Országos Vállalat; Fejér megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat;

(Folytatás a 2. oldalon.)

A Cementipari Gépjavító Vállalatnál autódaru segíti a nehéz fizikai munkával járó

alkatrészek szállítását.

(Foto: Sz. GyJ

Malinovszlíij marsall néphadseregünk katonái kozott

Szovjet katonavendégeink Komárom megyében

Komárom megyei egysébe* látogattak. A delegációt eki- sérte Köteles Jenő altábornagy a honvédelmi miniszter :lső helyettese és Kaszás Fe*enc vezérőrnagy', niinisz.frhoyet- tes is, A szovjet hadsereg magasrangú küldöttet <s a társaságukban levő rragytr katonai vezetőket a nvgérteaós- kor ünnepély'esen fogadták.

A küldöttség tiszteletére adott ebéden az egység parancsnokának poháiköszontő- jére válaszolva R. J. Malinov- szkij örömét fejezte ki. hogy' megismerkedhetett a: alakulat mindennapi munkájával, az egység kiképzési eredményeivel. . Nemzetközi kérdésekről szólva foglalkozott az amerikai imperialisták vietnami agressziójával. Beszélt a szocialista országok s:olidaritása- ról, a szabadságáéit és függetlenségéért harcoló vietnami népnek nyújtott támogatásról; Ezzel kapcsolatban megjegyezte:

— A vietnami nép harcához nyújtott segítség még hatékonyabb lehetne, ha a kínai vezetők nem gördítenének akadályokat a segítségnyújtás ele.

Malinovszkij marsall beszélt az Európa békéjét és biztonságát fenyegető nyugatnémet revansista törekvésekről. Ebben a helyzetben közös feladatunk — foly'tatta —, hogy' éberen őrködjünk a békén, erősítsük védelmi képességünket, a Varsói Szerződésbe tömörült országok hadseregeinek fegy- verbarátságát.

A szovjet katonai delegáció délután Bábolnára ment. majd visszatérőben Budapestre, a Dunakanyar szépségeivel j»- nierkedtekj

A szovjet kálónál küldöttség, amely Malinovszkij marsallnak, a Szovjelunió honvédelmi miniszterének vezetésével tartózkodik hazánkban, meglátogatta néphadseregünk egyik alakulatát.

Lenin Kohászati Művek; Szerszámgépipari Művek; Hűtőgépgyár; Csepeli Csőgyár; Ikarus Karosszéria- és Járműgyár.

Az öröm magjsi

S

oha nem szerettem a filléreskedő, garasos embereket, családokat, *»k, így tapasztaltam, általában csak saját fillérjeikkel garasoskodtak. Am irigykedve és kikerekedett szemmel figyeltem azokat, akik jó beosztással tudnak élni, s minden adódó alkalomkor örömet jelentő ajándékokkal lepték meg önmagukat, szeretteiket, barátaikat. Csodáltam takarékos ösztönüket, megpróbáltam eltanulni tudatosan kiszámított életrendjüket, szorgalmas iparkodásukat.

Gyermekkoromat visszaidézve, eszembe jut, hogy a magunk családjának is megholt ez a takarékos ^életritmusa”. Természetesen, mi gyermekek csupán a megtakarított, az összegyűjtött javakat élveztük fel — a fő gond szüléimre esett. Apámra elsősorban, aki megkereste munkája révén a pénzt, aztán anyámra, aki beosztotta ruhára. cipőre, élelemre — és még mennyi minden másra. S ami a legfontosabb: minden esetben tartalékolt. Karácsonyra, húsvétra, a péter-páli búcsúra, egyszóval a nagyobb ünnepekre, amikor ajándékokat szokás adni a gyermeknek, rokonnak, jóbarátnak. És arra is gondja volt anyámnak, hogy ha baj éri a családot — betegség, szerencsétlenség, halál —, ne hulljon szét, ne szoruljon visszafizethetetlen segítségre. Anyám mestere volt a takarékosságnak, s apám, ha takarékoskodni már nem is tudott, de ügyeskedő iparkodása révén mindig talált a megszokott jövedelmen túl munka- és pénzkereső alkalmat. Egyszóval, ügyes volt. S belátó is — segített anyámnak, amikor iparkodása révén több Pénzt hozott haza.

Ma felnőtt ésszel már tudom: ahhoz, hogy örömet szerezhessünk családunknak, barátainknak és ismerőseinknek, meg persze a magunk növekvő igényeit is kielégíthessük — többet keli dolgoznunk. Többet és okosabban!

M

indezek abból az alkalomból jutottak eszembe. hogy mostanában szinte természetes kérdésként szólnak egymáshoz az emberek: „Te mennyi nyereséget Izaptál?” S még gyakoribb ennek a lényegnek az a megfogalmazása: „Nálatok hány napot fizettek?" S a szórakozó helyeken, az áruházakban niegnövekedett a forgalom — az úgynevezett „plusz” Pénzt mindenki kedve szerint akarja elkölteni. S teheti, hiszen mindenki megdolgozott erle, azt tesz vele, amit akar, vagy ami szükséges. S nem is akarok beleszólni, hogy hi mire költi oénzét. Takarékbetétre sem akarok rábeszélni — teszi azt az OTP. Hogy valaki kellemes estéket rendez nyereségrészesedésként kapott pénzéből, vagy házi könyvtárába veszi meg azokat a régen áhított könyveket, melyekre eddig nem tellett, avagy külföldi utazásra fizet be előleget? Ez lényegileg mindenkinek magánügye. Lehetne jótanácsokat osztogatni, szakemberek véleményét idézni: mennyivel hasznosabb, ha tengerpartra utazik nyári szabadsága alatt abból a pénzből... Igaz! Az is igaz, hogy egy tucat könyv vásárlása mérhetetlen kincset, s örömet jelenthet a háznál... És persze, a kulturáltan szórakozott esték is szép élményt nyújthatnak, s igénye is ma már szinte minden embernek.

Szóval, becsületesen megdolgozott pénzét mindenki legjobb belátása szerint hasznosítsa.

Valójában nem is erről van szó.

Arról, hogy ez az öröm nemcsak ez évben, hanem jövőre is szükségeltetik. Igen, szükségeltetik, hiszen a nyereségrészesedéssel szinte évről évre számolunk. Figyeljük vállalatunk tervteljesítésénck ala- kulágát, s faggatjuk a pénzügyi embereket: mennyire számíthatunk, mennyit osztanak? Az újságokban is azt kutatjuk: hátha hírt kapunk a nyereségrészesedésről?

Ez a kíváncsiság, érdeklődés, számítás — természetes és jogos. Csak sokan elfeledkeznek róla, hogy ez nem év végén dől el. Éppen az év lezárta után a legkevésbé. Hiszen egy évi munka eredménye, tizenkét hónap szorgalma jutalmazódik a nyereségrészesedés kiosztásakor. Sőt, ha a hónapokat napokra, órákra bontjuk, akkor egyszerű a következtetés: minden nap, minden órában munkálkodni kell, hogy jövedelmünk ne a szokványos tizenkét hónapi bérből álljon, hanem váljon valóra a már közismert kifejezés: a tizenharmadik havi fizetést is kiérdemeljük, megdolgozzuk.

... Emlékszem, úi ruhát, cipőt anyánk nagyobb ünnepekre vett a családnak. Talán ezért is vártuk a húsvétot. a karácsonyt. Akkor én még azt hittem, s valószínűleg minden gyermek azt hiszi még ma is. hogy az ajándékozást, aj üj ruhát, cipőt, a nagyszerű, feledhetetlen kirándulásokat, országjáró túrákat az ünnepnapoknak köszönhetjük. Ma mar tudom, hogy apám s anyám együttes, mindennapos, kitartó szorgalmát élveztük az. ajándékokban, az örömökben. S liogv megkaptuk, az azért volt lehetséges, mert szüleim minden nap. miközben dolgoztak és takarékoskodtak, a mi örö- ' "kre gondoltak.

A

ki valaha is örült annak, ha ajándékozhatott, örömet idézett elő. az maga is tudja: másként ez lehetetlen!

Bariith Lajos

A KGST állandó vegyipari bizottsága hazánkban tartja 25. ülését- Ebből az alkalomból a tagállamok képviselői, tegnap, április 21-én, csütörtökön látogatást tettek a Tiszai Vegyikombinátban. A vendégek között voltak: G. Pavlov, bolgár vegyipari- és fémkohászati miniszter, V. Plechac, a csehszlovák vegyipari miniszter első helyettese, M. Bilov- lev, Jugoszlávia képviselője G. Wyschofsky, a KGST állandó vegyipari bizottságának elnöke, H. Adler, az NDK vegyipari miniszterhelyettese, E. Zaivada, lengyel vegyipari miniszterhelyettes, A. Diaco- nescu, román vegyipari miniszterhelyettes, és L. A. Koszlan- dov, a Szovjetunió vegyipari minisztere.

A vendégeket elkísérte dr.

A Mafiriovszkij marsall vezette szovjet katonai küldöttség csütörtökön folytatta vidéki körútját. A vendégek dél- 4 előtt néphadseregünk egyik

Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese, J. Pucik, csehszlovák nagykövet, Gór Nagy Sándor, a Vegyipari Tröszt vezérigazgatója, Szekeres Gábor, az állandó vegyipari bizottság magyar titkára és dr. Jancsár Sándor, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője.

A KGST tagállamainak képviselőit Tiszaszederkényben

Kovács Miklós, a városi- és üzemi pártbizottság titkára. Huszár Andor, a TVK igazgatója, Szénást Tibor, a TVK főmérnöke, Bedi Gyula, a TVK szakszervezeti bizotf ságúnak titkára és dr.' KW vács Albert, a tiszaszederkéni városi tanács vb-elnöke fogyták.

A vendégek ma Kazincba- cikára látogatnak.

KOST vendének Tiszaszederkényben