Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-20 / 92. szám

Tanúkihallgatással folytatódott a barlangkatasztrófa tárgyalása A miskolci megyei bíróság kedden, április 19-én folytat- a Baradla-barlangban tör- tent katasztrófa tárgyalását. A tanúk kihallgatása előtt az ?*nök kérdésére Pászthory ^Vörgy Walter ismét meg­erősítette: rejtélyesnek tartja a katasztrófát, ma se érti, Meggyőződése, hogy mindent Megtett az út sikeréért Sokszor nem emlékeznek Először a túra három lány részvevője, Héthelyi Beatrix, Göncz Kinga és Makk Agnes tett tanúvallomást. Ezek alá­támasztották Pászlhoryét, fel­tűnő volt azonban, hogy szá- teos kérdésre nem tudtak vá­laszolni, mert „nem emlékez­tek”. Héthelyi Beatrix öccsét pászthory tanítja, így került űe a csoportba, Göncz Kingát Szemlér Mária tanárnő, Pász­thory egykori egyetemi évfo­lyamtársa, 1963 óta gyakori túrapartnere hívta meg az út­tá. Makk Agnes újságcikket Mvasott egy Pászthory vé­rtté túráról, levélben jelen­tette be csatlakozási szándé­kát. őket, hármukat nem vit­ték el a december 31-i Styx- túrára, ahol a szerencsétlenség történt. Várták vissza a fér­fiakat, készültek a szilveszter­re, melyet a barlangban akar­tak tölteni. Éjjel egy óra kö­rűi a határőrök jöttek értük, a szállóba mentek, ott találták Eászthoryt és Szemlér Máriát. Pászthory, szerintük elég ösz~ szefüggéstelenül mondta el, mi történt. Borbás Lászlót esz­méletlenül látták, amikor kór­házba vitték, Rill Attilát szin­tén, Ruff János magánál volt, és beszélt. Makk Agnes azt is elmondta, hogy hoztak bort is, mert aki szerette, borral itta a teát. Hogy ki itta így, azt nem tudja. Ahogy a három fiú látta a tragédiát A három életben maradt fiú közül Ruff János és Borbás László Pászthory tanítványa a pannonhalmi Bencés-gimná­ziumban, Rill Attila már egye­temi hallgató, de ő is Pász­thory tanítványa volt Pan­nonhalmán. A szilveszteri tra­gédiáról Borbás azt vallotta, hogy ő vitte Wettsteint tovább egy darabig, amikor az már nem volt eszméleténél, később nem tudta vinni, amikor visz- szafelé túljutottak a gáton, a fáradtságtól elaludt, csak a mentőautóban tért magához. Szemlér Máriával együtt men­tette Wettsteint. Ruff János elmondta, hogy először Brück­ner panaszkodott fáradtságról, amikor a végcél felé mentek. A rácsnál 5—10 percet vár­tak, aztán visszaindultak. Az úton Brückner újra kidőlt, Pászthory jött segíteni, A to­vábbiakra már nem emlék­szik, Wettstein és Háöer rosz- szullétéről sem tud. A két fiú vallomása néha ellentétbe ke­rült egymással, Borbás egy helyen ellentétbe került saját előbbi jegyzőkönyvi vallomá­sával is, Ruff a lányokéval. Borbás három esetben más­képp emlékezett, mint Pász­thory. A tanár közlése után kétszer azt mondta, ő másként emlékszik, egyszer pedig elfo­gadta Pászthory véleményét. Rill Attila elmondta, hogy ittak a Styx-túra előtt barack- pálinkát, ittak egyszer útköz­ben és a végcélnál, a rácsnál is. Először Brückner lett rosz- szul odafelé, aztán visszafelé súlyosabban. Később Wett- steint is élesztgetni kellett, ö is vitte Wettsteint. Közben Háder is rosszul lett, panasz­kodott, hogy nem bíria. ké­sőbb mintha félrebeszélt vol­na, a gátnál már nem tudott menni, eszméletlen volt. Lé­legzett, de más élet jelt nem adott. Rill lámpája elaludt, aztán, amikor a fiú újra fényt látott, azt hitte, társai jöttek vissza, pedig ezek már a men­tő határőrök voltak. Mi tör­tént közben, nem tudja, azt hitte, csak pár perc telt el, pedig órák. Jakues László bírósági szak­értő kérdésére válaszolva azt állította, hogy ahol Brückner először rosszul lett, nem lehe­tett leállni. Jakues szerint ak­kor a végcéltól még 3—400 méterre lehettek. Hozzászólá­sában Pászthory azt válaszol­ta, hogy csak 30—40 méterre voltak, és nem kellett már kúszva menni a vízben. Rill erre azt mondta, úgy emlék­szik, ott nem lehetett leállni, de hallotta, hogy az elsők már látták a rácsot. Ezután az elnök berekesz­tette az ülést A tárgyalást ma, április 20-án folytatják. Máté Iván és a A miskolci utak hejőcsabai aluljáró építéséről 4 Miskolcra befelé jö­vő. vagy kifelé haladó jármüvek, autóbuszok, jteemély- és tehergépkocsik fu­tása igen meglassul a Szinva- Parti teVelőúton. Az utat ala­posan megviselte a nagy for­galom, itt-ott gödrök fenye­getnek rugó-, vagy tengely- töréssel. A „pilóták” joggal Mondogatják: — Ideje lenne már kijavíta­ni az utat! . Ez Kúti János elvtársnak, a Közúti Igazgatóság vezetőjé­nek tájékoztatása szerint nem J'arat magára sokáig. A mis­kolci mélyépítők néhány nap Múlva rendbehozzák az utat, M'kot ásnak a Pamutfonónál, 'ey az említett üzem dolgo­dnak nem kell tócsába le-, vagy tócsából felszállniuk az autóbuszra. Tagadhatatlanul sok kelle­metlenséggel jár a József At- fila. illetve a városból kelet telé vezető út, s a Sajó-híd építése. A közúti közlekedés elterelése nemcsak megnehe- aíti a forgalmat, hanem sok Milliós megterhelést is jelent a népgazdaság számára. Sze­rencsére ez az állapot itt már "em tart sokáig. — A Szerencs felé vezető úton — mondja Kúti elvtárs a kivitelezőtől kapott tájé­koztatás szerint augusztus elején már megindul a forga- l°m. Ez azt jelenti, hogy a Eatabár utcától az AKÖV-te- tep bejáratáig már az átépí­tett, korszerűsített úton halad a forgalom. Az AKÖV bejára- te táján az új utat bekapcsol­juk a régibe. Az útépítés foly- tetása. az új Sajó-híd építé­se tovább már nem akadályoz- 2a a közlekedést. A mintegy 35 milliós munkát 1967-ben fejezzük be. Akkorra korsze­rű Sajó-híd, korszerű út biz- tesítja itt a ki- behaladást. ■Ss mi lesz a hejőcsabai ír aluljáró építésével? Ez a legnagyobb gon­got Jelenti valamennyi építés között. Észak-Magyarország forgalma a Hejőcsabán átha­ladó útvonalon kapcsolódik az ország közlekedési vérkeringé­sébe; Az építés szervezetlen- sége, vagy lassúsága — mint ez például a Hejőcsabán át­haladó út első szakaszában volt — sok vonatkozásban érezteti káros kihatását. Úgy látszik mind a beruházó, mind a kivitelezők levonták a szük­séges következtéseket, mert az eddigi jelek szerint az alul­járó építését nagy körültekin­téssel készítik elő. Az a hatá­rozott törekvésük: Hejőcsabá- nál a közúti forgalmat csak akkor irányítják át a déli te­relő útra, amikor már az épít­kezéshez is, a forgalom arány­lag zavartalan biztosításához is minden feltételt megterem­tettek. — Az előkészítést — mond­ja Kuli elvtárs — már meg­kezdtük, de kívánatos az ütem meggyorsítása. Mindenekelőtt rendbehozzuk a déli terelő utat. A következő lépésként lezárjuk a Tapolcára vezető út elejét. Az utat megerősítjük, s kissé eltoljuk az Avas felé. Az új nyomra helyezendő tapol­cai út bejárata 150 méterrel előbbre kerül, így a tapol­cai útra, illetve a déli terelő útra irányított forgalom nem zavarja az aluljáró építését. — És ez nem az egyetlen tennivaló. Júliusig le kell bon­tani 12 lakást, a MÁV-nak a vasúti vonalat jó harminc méterrel a város belseje felé kell eltolnia, illetve terelővá­gányt kell építenie. A Ganz- MÁVAG pedig elkezdi üzemé­ben a híd vasszerkezetének készítését. Az aluljáró építé­sét szeptember 30-án kezdik meg. 4 munka nagyságát jel­lemzi, hogy az út, valamint az aluljáró építésekor mintegy 71 és fél­ezer köbméter földet kell megmozgatni, több mint 9 ezer 300 köbméter betont kell be­építeni. Ha semmi más. ez a két adat is jelzi: az építőknek jól meg kell szervezniük a munkát, a generálkivitelezők­nek és az alvállalkozóknak jól kell együttműködniük. Az eredményes és sikeres mun­ka, a jó együttműködés vé­gett az Építők Szakszervezete megyei bizottságának javasla­tára és szervezésében — az építésben érdekelt felek szo­cialista szerződést kötnek. A megállapodás, a szerződés pontjainak betartása, a kollek­tív együttműködés várhatóan nagyban hozzájárul a mint­egy 43 millió forint értékű munka zavartalanságához. (CSB) Nemcsak vágni kell, hanem ültetni Is! Már kifakadt az erdők lombja, meleg a tavasz, tovább nőnek a fák. A Keletbűkki Er­dőgazdaság nemrég félévet zárt. Az erdészeknek ugyanis október elsején kezdődik az „új” év. Fa van — a szállítás nehéz — Félévi tervünket túltelje­sítettük — ezzel a mondattal kezdődött beszélgetésünk Cser­mely László főmérnök irodájá. ban. Ezután következtek a számadatok. A Keletbükki Er­dőgazdaság feladata 1965. ok­tóber 1-től 1966. szeDtember 30-ig 139 600 köbméter netto fatömeg kitermelése. A félévi eredmény: 84 237 köbméter fa. vagyis az évi feladat több mint 60 százalékát hat hónap alatt teljesítették. 63 049 köbmétert gépekkel termeltek ki. Az igen nehéz fakitermelési munkák közel 80 százalékát tehát mar gép végzi. — Hogyan állnak a szállítás­sal? — kérdeztem Csermely László főmérnöktől. — Nem olyan jól, mint a ki­termeléssel. Ősszel hamar be­köszöntött az esős idő, majd hirtelen a tél, a havazás, ami nem kedvez az erdei szállítás­nak. Tavaszunk is meglehető­sen esős. így jelenleg csaknem 25 000 köbméter fát tárolunk a tő mellett, vagyis a kivágás helyén. Általában mintegy húszezer köbméterrel több a különböző helyeken tárolt készletünk, mint más eszten­dőkben. A szállítással tehát kissé lemaradtunk. Különösen nehezen halad a szállítás a tő­től a köves utakig. Az erdei földutak rosszak. Ez hátrál­tatja legjobban munkánkat. A szállítási lemaradást őszig mindenképpen behozzuk. Tízmillió csemetét ültettek el Az erdőgazdálkodásnak a fa- kitermelés csak égjük része. Legalább ilyen fontos munka az erdőgondozás, a felújítás, a telepítés, a pótlás. A mostani erdészeti év során a Kelet­bükki Erdőgazdaság 1500 hold területen felújít és telepít. Há. romszáz holdon, más művelés­re nem alkalmas területen új erdőt telepítenek. Ezt a munkát Zatureczky Lajos erdőművelé­si csoportvezető irányítja. El­mondotta, hogy eddig több mint 1200 ember dolgozott te­lepítési és felújítási munká­kon. A hegyek közt be is fe­jezték a telepítést. Csupán a Tisza árterében vannak még telepítési munkák, itt az ár­víz miatt kissé lemaradtak. Április végéig azonban itt is befejezik, ami egyben azt Je­lenti, hogy az 1965—66-os er­dészeti év telepítési és felújítá­si feladatait hiánytalanul telje­sítik. — Az idei tavasz a telepíté­si munkáknak kedvezett — mondotta Zatureczky Lajos csoportvezető. — Már február­ban több mint húsz hektár új erdőt telepítettünk. Elültet­tünk mintegy hatmillió darab lombos csemetét. A Tisza ár­terében, a rossz füzesek helyé­re elsősorban gyorsan növő nyárfákat telepítünk. Fenyőfé­lékből négymillió csemetét ül­tettünk el. Feladatunk most igen nagy. Eddig évi 50 000 da­rab karácsonyfát adtunk piac­ra. 1968-ban viszont már száz­ezer darabot kell adnunk, hogy a külkereskedelem megszün­tethesse a fenyőfa importálá­sát. A saját termés ugyanis nemcsak olcsóbb, hanem jobb is. Egy kiló vörösíenyőmag ára: 1300 forint Az erdészek évek óta pa­naszkodtak, hogy nem volt mag- és makktermés, ebből eredően mag. és makkbegyűj­tés sem. A száraz években egy­szerűen nem termett mag és makk a fákon. De 1965 esős év volt. Zatureczky Lajos csoport- vezető boldogan újságolta, hogy az elmúlt tél folyamán nagy mennyiségű magot és makkokat gyűjtöttek. — Olyan jó termés volt, oljran jól sikerült a begyűjtés, hogy félmillió forint értékű fe_ nyőmagot és hat vagon cser­makkot tudtunk exportálni. Tíz mázsa fenyőmagot perget­tünk, ebből hat mázsát ad­tunk el Franciaországba és Ausztriába. Harmincöt mázsa akácmagot Olaszországba, há­rom mázsa juharmagot Nyu- gat-Németországba küldtünk. Vörösienyömagból meg annj-it gyűjtöttünk, hogy elég lesz az egész országnak. Egyébként ez a legértékesebb és egyben leg­drágább fenyőmag. Egyetlen kilóért 1300 forintot kapunk. Ebből is adunk majd exportra. Egyébként arra törekedtünk, hogy kihasználjuk a jó lehető­séget: felesleget is gyűjtöttünk minden fajtából, vagyis jelen­tős magmennyiséget tudunk tárolni a következő évekre. Fásítás az egész megyében A Keletbükki Erdőgazdaság nemcsak saját erdészeteinek te­rületein telepit és ápol, ha­nem a megye egész területén. Garai János, a gazdaság fásí­tási előadója ezekről a mun­kákról adott tájékoztatást. — A termelőszövetkezetek erdei területein 117 hektáron készítettük elő a talajt — mon­dotta. — Ezeket a földeket ősz­szel telepítjük be. Erdőápolást 476 hektáron vállaltunk a ter­melőszövetkezetekben. A községi tanácsok és a le­geltetési bizottságok által ke­zelt területeken 16 hektáron telepítést, 10 hektáron pótlást, 13 hektáron tisztítást, öt hek­táron talajelőkészítést fejezteia be. További 142 hektár terüle­tű erdő ápolását is elvállalták. Az Eszakmagyarországi Víz- ügyi Igazgatóságnak 130 000 forint értékben végeznek erdő­ápolást 111 hektár területen. A Közúti Igazgatóságnak 214 000 forint értékben vállal­tak különböző fásítási munká­kat. Már télen megvizsgálták, a közutak mentén, hol volt leg­erősebb a hóvihar, illetve, hol keletkeztek legmagasabb hófú­vások. Most, a téli vizsgálatok alapján telepítik a hófogó er- dősávokat összessen három hektár területen. További 76 hektáron a már meglevő hó­fogó erdősávokat ápolják. A MÁV területén (Borsod mogyé. ben) 7 hektáron telepítettek. 10 hektáron pótoltak, 100 hektá­ron ápoltak. Ez mind hófogó erdősáv a vasútvonalak men­tén. Valóságos nagyüzem már ez az erdőgazdaság. Hiszen csu­pán a gazdaságon kívüli fásí­tásért 3 610 000 forint munka­bért fizetnek ki ebben a gaz­dasági évben. Mert nemcsak vágni, irtani kell az erdőt, a fát, hanem telepíteni és gon­dozni is-! Szcndrci József Eddig több mint 200 mázsa hatat tagiak a tokaji halászok A tokaji Tiszavirág Halásza­ti Termelőszövetkezetben igen jól bevált a tagság új bérezési rendszere. A közös gazdaság az idén is ötven forintot terve­zett minden munkaegységre, és ennek 70 százalékát a kiío­Mikrofon a kahátzseblten, antenna az előadói asztalon A Budapesti Műszaki Egyetem híradástechnikai tanszékén vezeték nélküli hangosí­tó berendezést készítettek. A kabátzsebbe helyezhető, kb. két gyufásdoboz nagyságú, miniatűr mikrofonnal egybeépített URH adókészülék a legnagyobb teremben is jó hallást biztosít, még az utolsó padsorban helyet foglaló diákoknak is. Mind az adó-, mind a vevőberendezés tranzisztoros kivitelű. A készülék vevő berendezése két gyufadoboz nagyságú. gott halmennjúség arányában a beszolgáltatás után a tagok azonnal kézhez kapják. A napi fizetés serkentőleg hat a halá­szokra, akik az idei tavaszon a szerencsére sem panaszkodhat­nak. Az öregek elbeszélése sze­rint ugyanis rég volt a Tiszá­ban, a Bodrogban, a holt ágak. ban annyi dévérkeszeg, törpe­harcsa és főleg csuka, mint az idén. A csukák elszaporodását azzal magyarázzák, hogy a holt ágakban szinte „hemzseg­nek” az ivadékok, valamint az apróhalak, amel>rek a ragado­zók kedvenc csemegéi: A bő halzsákmánnyal ke­csegtető folyókon szinte haj­naltól késő estig vízen vannak a halászok, és közülük 15-en az idén már több mint száz munkaegységet teljesítettek. lg>r például a zalkodi Ráczi Jó­zsef 181, a végardói Városi István 169 munkaegységgel di­csekedhet. A munkaegység ér­tékének 70 százalékát a fogás után azonnal kifizették részük­re. A halászszerencsén kívül az új bérezési rendszer is nagy­ban hozzájárult, hogy a szö­vetkezet 42 tagja januártól már több mint 200 mázsa halat fogott és küldött értékesítési-« a körnj’ező piacokra. Az kételkedő ■— Hallotta? Holdja vasi tt holdnak! — Ne mondja! No és ki ax apa? — Hát a föld. — Jó, jó. De azért én. « maga. helyében nem lennék ebben olyan biztos!...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents