Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-12 / 60. szám
asara»lbd‘idbc‘.riI»rit:affiZ5a:ébiailbdacliélidlirf!»31aag5a5ag5a5g5a5c5a5a5cSg55Sa^^ T asárnap, 1966. március 13. ßSZAKMAGYARORSZÄG E5Z525E5ü5ű5H5H5H5H5H5SSHSa5H5H5'2525ü5HSHSHSHS2S2£2525ü,.S2SS5HSH5E5ü5BS55a5üSSS252S25H5B5B; Borsodi Candide avagy az optimizmus 0 Amíg a tantusz leesik Dcvíís n+azx&áU — Miért püföli azt a telefonqulomatát, Candide? — Beleragadt a tantusz. — Maga már ezt is megtanultad Ügy látszik, lassacskán egészen bennszülötté válik! — Hát hogy a mennydörgés mennyköbe ne... — Még egy bizonyíték. — Ne bosszantson maga is. Mire? — Arra. hogy bennszülötté vált. Amikor a Kunigundába volt szerelmes, akkor is ilyen türelmetlen volt? — Igen. De akkor a postagalambnak tekertem ki a nyakát. Ennek a gépnek nem tekerhetem ki. — Ne is ütögesse. Nem tehet róla szegény automata. — Hát akkor ki tehet róla? — Aki maga előtt beszélt, és beleerösza- kolt egy hibás érmét. — Az nem lehet. Ki van írva: Hibás érmékkel ne kísérletezzünk. — Pedig kísérleteznek. Nemcsak ez automatáknál, S aztán jöhet a másik, aki hiába akarja, a jót elhelyezni. — Most ne filozofáljon egy percig sem. A gyakorlati élet érdekel. — Engem is. De ott is gyakran „mm esik le a tantusz”. — Mondtam, gyakorlati. Hol nem esik le? — Itt a Közértben. — Mi baja ezzel a Közérttel? — Nem ezzel, egy másikkal, — Ott mi történi? — Bementem, kértem húsz deka juhtúrót. Négyen álltak az önkiszolgáló részlegnél, mereven figyeltek — hárman a mérlegek mögött. Rosszkedvűen tárgyaltak valamit. — Maga mit kórt? — Mondom, húsz deka juhtúrót. De amíg leesett a. tantusz, mar nem ts voltam éhes. — Ez olyan has-dolog. — Mondok én magának nem has-dolgokat is. Meghívtam, egy barátomat Komlós János előadására Kazincbarcikára. Mondtam: jól fog mulatni és érdekes dolgukat hallani. Tudja mit válaszolt? — Nem. * — Azt, hogy nagyon szereti, de előadásra nem jár. Majd a tevében megnézi. — Ez egy elvhú ember volt. „ö nem jár előadásra” — de hol van ebben a „tantusz”? — Ott, hogy másnap már sajnálta. Kár. hogy nem mentem el — mondotta. Hallottam, milyen szellemesen beszélt arról, hogy az irodalom az „érzelmek iskolája". Akkor már sajnálta, hogy nem volt ott. Itt a tantusz! _ Nézze, nem lehet mindenkitől azt várni, hogy minden érdekes dolog után futká- ro’zzék, Dolgozzék jól, aztán hagyja úgy szórakozni, ahogy akar. _ Igen, de másnap arról panaszkodik, a mit már egy hete megtudhatott volna. _ Legyen türelmes. Maga is sokszor hibázik, vagy másképp lát dolgokat, mint más I gen. De vannak dolgok, melyeket jó volna egyértelműen látni. Könnyebben mennénk előre a minőség felé. — Uniformizálni akar. Pedig maga is unná a túl egyhangúságot. \ — Ne legyen egyhangúan unalmas minden, de a sok egyéniség lendülete mégis hasson egy irányba. Akkor hathatós. hogy szép csendesen koccattjon remisen „kapcsolatot”. Emberi tol. s — Magával is? — Velem is. \ — Mikor? — Legközelebb. > TÁTRÁN — Valahogy úgy, ahogy a „Húsz őrá"-ban az elnök-Jóska mondta: „Meddig kell még ordítanom az igazamat, hogy egyszer elhiggyétek, hogy igazam van.” — Igen, de közben elrontják a hajamat. — Mi köze ennek a hajához? — Hát ez is egy mindennapi kérdés: a múltkor bemegyek a borbélyhoz. Ki van akasztva három nyirás-minta. Kiválasztom — így nyírjon, „... genis, kérem.” S már akasztja a nyakamba az abroszt, nyír villannyal, ollóval, ritkító nyíróval, még a hajszárítóval is nyírt. S közben megbeszélték a brazil meccs esélyeit. — De a hajnyírás olyan lett, amilyennek kérte? — Éppen, hogy nem. Felnyírt a kisagyam felső nyúlványáig. Este azt kérdezte a fiam: ki kopasztolt meg ennyire? — S maga.most ebből mire következtet? — Hogy nem „esett le a tatitusz". Mire ötödször fogok ugyanahhoz a borbélyhoz menni, akorra leesik. Vagy még több hajam kihullik. — Latja, azért kell türelmesnek lennie. „C esi la vie!” — Már megegyeztünk, hogy nem beszél idegen nyelven. — De ez nekem nem idegen. Elfelejtette, hogy ez az anyanyelvem. — Elnézést. Valóban. — De csak ilyen piszlicsári példákat tud felhozni a ian- tuszra? — Tudnék én másokat is. Tanár és tanítvány kérdésében, beosztott és vezető között, brigád-főnök és tag közt is. Állandóan azért kell hadakozni, hogy „leessen a tantusz". — Olyat még nem látott, hogy rögtön leesett? — Dp igen. Amikor az érme nem volt elferdült, hibás és a befogadó készülék is illett hozza. — Lájtja. Igen sokszor így is van. Különösen a fiatalokkal. Ha jó érmet használ, ók biztosan és készségesen befogadó készülékek. — De hányszor kell erőszakolni az érmét! — Akkor vizsgálja meg mind. a kettőt: az érmét, melyet be akar juttatni a készülékbe és a készüléket, amelynek be kell foaadnia. Es szépen, türelmesen vizsgálja. Saját magát és a befogadót is. Akkor egyszer csak rájön a nyitjára. — De sokszor piifölöm és bosszankodom. Elképzelem ilyenkor, hogy csak akkor fog leesni az érme, amikor már késő lesz. — Késő nem lesz soha. Csak érteni kell hozzá. — Miért nem lesz késő? — Mert az én alcímem: az optimizmus. Kétszáz évé hiszek az emberben. Vagy kétezer kétszáz éve. — No, végre! — Mi van? — Most leesett a tantusz. — Csak nagyon harsányan. Hagyja, es igy te- kapcsolaBARNA — Az anya a fiához: — Miért olyan piszkos a tö- írülköző? — Mert most törültem meg ívele az arcomat. — S mitől olyan piszkos az íarcod? — A törülközőtől. ♦ Qj A bíró a tanúhoz: ja] — S nem tudott közbeavat- qI kozni. amikor látta. hogy ni mindketten felkapták a széket njés ütni kezdték egymást? n! — Kérem. — védekezik a ta- q nú — harmadik szék nem volt. • Két részeg késő éjszaka táplálkozik: — Hová mész? — Lakást keresek. — Hogy-hogy? Nincs lr.'.á- ]sod? — De. csak nem tudom, Jhogy hol van... * Pcmctc és Kovács lopás mi- Jatt a bíróság előtt van. A bí- Jíróság elnöke Kovácshoz: — Hogyan lehetséges az, ]hogy az ön vallomása teljesen [lellenkezik Pemete vallomásaival. — Valószínű azért, — válaszolja Kovács — mert ő vala- ]mi teljesen mást hazudik. A bíró a vádlotthoz: — Mit csinált január 15-én, 118 és 20 óra között? — Moziban voltam. —, Tudja ezt bizonyítani? — Igen, elmondhatom a! ífilm tartalmát. * — Az orvos megtiltotta a J feleségemnek a főzést. — Talán csak nem beteg? — Nem, az én gyomrom imént tönkre. • A nagypapa az unokákhoz: — Ha valaha feledni akarjátok a kellemetlen dolgokat, Szűk cipőt húzzatok fel! * Az egyik skót városban új rendőröket toboroznak. A felvételi vizsgán az egyiknek a .következő kérdést teszik fel: ■ 5i — Hogyan tudna a leggyorsabban szétoszlatni a tüntetőket? — Levenném a sapkámat és gyűjteni kezdenék. * \ Vendég: — Csak tiz forínto- jsom van. Ruhatárosnő: — Köszönöm, ]annyi elég. '} • 3 Hajnali 3-kor az egyik rend- 3őr gyanús egyénre lelt figyel- 3mes. aki hatalmas bőröndöt 3cipelt. 3 Mondja mi van abban a 0 bőröndben? 3 — Őszintén szólva, meg én 3 sem tudom. n • ZSHSHSESZSZSE5H5Z5BSE5E5Z5I!SZSIISB5ÍSE5Z5B52SESrES'a5Eir2SE5E5ZSH5cL5ZSE5ESH5BS £5Z5HSESESE525E5 A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora, (a 138 méteres hullámhosszon 18—19 óráig.) Vasárnap Tavaszvárás ... — Zenés riport- műsor. A sportrovat jelenti. Hétftf Hírek, riportok, tudósítások. Korszerűség: megfelelő I... Tervek, elképzelések. Fúvószene. j Iskola, család, társadalom: ©kos ember. Apró esetek, vidám históriák. Megyei sporteredmények. Slágcrkoktél. Az A TIT miskolci Értelmiségi Klubjának programja 14- ón 19 órakor a földrajzi szakosztály rendezésében előadás: Hat országon át. Előadó: dr. Kiséry László tanár. 15- én 17,30 órakor szabadegyetemi előadás a lélektani sorozatban: A nemi élet pszichológiája. Előadó: Hrabács József tanár. 17- éu 19 órakor a csillagászati cs fizikai szakosztály rendezésében Csillagászati mozaik címmel Névii Vendel egyet, adjunktus, Csillagászat és világnézet címmel Fábián Endre egyetemi adjunktus tart előadást. 18- án 19 órakor az irodalmi szakosztály rendezésében A mai magyar Irodalomról szóló előadások módszertana címmel Pálmai Kálmán tJhallása, _ Közlemények Értesítjük az utazóközönséget, hogy március 15-én 0,00 órától az Eszperantó tér—Marx tér közötti útszakasz lezárása miatt a MAVAUT autóbuszjáratokat a kijelölt terelő úton közlekedtetjük. Az autóbuszjáratok részére a Táncsics mozinál, a Gyula utcai bejáratnál és a Kékacél cukrászdánál megállóhelyet létesítünk. I 3. sz. ARÖV | Miskolc | A vülamosvasút vágánykorszerűsítési munkái miau az Eger—Miskolc útvonal Eszperantó tér—Marx téri szakaszát folyó hó 15-én 0 órától lezárják az átmenő forgalom elől. A lezárás ideje alatt a forgalom a Nagyváthy János, a Nagy Sándor és a Kiss Ernő utcán bonyolódik le. Egyben értesítjük az utazóközönséget, hogy folyó hó 15-én üzemkezdettől az 1-es, 5-ös, r,_os autóbusz járatokat a fentiekben közölt terelő útvonalon közlekedtetjük mindkét irányban. A fenti időponttól az Eszperantó tér, a Klapka u., a Gyula u. és a Marx téren levő autóbusz megállókat megszüntetjük, helyettük a Nagyváthy\ és Hoffman Óttó utca torkolatánál, a Wesselényi utcánál, a Gyula utcánál levő Szinva hídnál és a Kiss Ernő utca, Herczeg Ferenc utca torkolatánál létesítünk megállókat. Miskolci Közlekedési Vállalat Suha Andor: jőságklbernetika í ügyeletes állatorvos szombaton déltől hétfőn reggelig: dr. Márkus Elek Miskolc, l„ Szentpéterl kapui bórádnak. XIV. ép., n. lépcsőház, ív. cm. Botegjeiuntés a—»-it <S ö-«4 ézúia, -------M ondják hozzáértő, tudós férfiak, hogy az emberi agy mechanikus működését a kibernetikus gépek hovatovább helyettesíteni képesek. Sőt, egy elektronikus számológép pillanatok alatt annyi számot ad össze, von ki slb., amennyit neves fejszámoló művészek együttesen legfeljebb egy év alatt tudnának. Azt is mondják: ezek a központilag vezérelt halálíinom precíziós gépek csodálatosan pontosak, érzékenyek. Gombnyomás és mint az őrült: készítik a statisztikát, mifenét. Laikus lévén, ellátom a szám, amikor ilyesmit olvasok népszerű tudományos lapunkban, és álmodozni kezdek.. De jó. volna, ha egy komoly tudós vagy akár egy nemzetközi tudóskollektíva feltalálná szép csöndben az emberi szívjóság kibernetikai gépét. Az özvegyek, az árvák, az elhagyottak, a szerelmi búbánatosak odajárhatnának a jóság kibernetikai gépének jó kútjához gyógyírért. Egyszerű lenne az egész. Mindenki megnyomná a gépen a nyiga kis gombját és sokáig sütkérezne, melegedne a neki hiányzó jóságsugárban. És e sugár tovább hatna az emberekben, még otthon is melegítené őket. És veszélyes sugár lenne ez is, mint a radloaktl- ttátáa, „megfertómefl (bonnüi> t két és tovább adnának mindenkinek. Először a kicsi családunknak, aztán a kollékák- nak, aztán' mindenkinek, akivel találkoznánk. Azután mindenki mindenkinek és akkor minden ember vidám lenne, örömmel járna haza ... Botor álmom rögeszmévé vált. Elhatároztam, hogy addig is, míg valaki felfedezi ezt a gépet, és államunknak telik a megvásárlására, én ajándékozom meg az emberiséget jósággal. Az elhatározásomat szép csendben vertem nagydobra, egyébként fölöslegesen, hiszen á szememből már régen kikönyököl a jóság. J ött a kollégám: beteg a házmestere, gyomorperforáció, azonnal szanatóriumba kell szállítani. „Vidd pajtás a kocsit, igaz, az államé, de én most az emberi jóság nevében odaadom neked. Minden jót a házmesterednek és minden betegnek.” Jött a másik kollégám, esküvője lesz a határszélén. „Vidd pajtás a kocsit. Az emberi boldogság egyik kelléke, hogy messzi utakon ne gyalog járj.” Jöttek még vagy tizen kocsiügyben és én boldog voltam, hogy segíthettem rajtuk. Boldogságot kívántam az új tépéfe: be% A xandeyiíkhrwy. U. jslÁSm Az állam — jóság tekintetében — messze elmaradt a szívemtől: megfizettette velem a sok száz kilométer árát. De jóságom vakká tett, sem a kollégákat, sem az államot nem voltam képes szidni. Jósággal minden elsimítható — gondoltam — a gépet úgyis nemsokára felfedezik, addig ki kell tartanom. Közben Pista, hivatalunk Benjaminkája elkövetett valami kisebb badarságot egy lánnyal — Szegeden. A mama nem hagyta, a mama feljelentette, a tárgyalást ott tartották. Pista jött és elmondta, nincs egy huncut vasa sem, tehát nem tud a tárgyalásra utazni. Nekem sem volt, most mi legyen? Megnyomtam a kisgom- bot és eszembe jutott a táskaírógépem. Azonnal odaadtam Pistának: „Vidd el, fiam, a zaciba. A pénzből vegyél magadhoz kétszáz forintot, annyi elég az útiköltségre, majd megadod, ha lesz. A zálogcédulát és a többi pénzt hozd vissza.” P ista örült, az írógépet hóna alá kapta, elvitte, aztán eltűnt cédulával, pénzzel együtt. Harmadnap kaptam egy táviratot tőle. „Az írógépre kaptam 620 forintot, a zálogcédulát eladtam a Marx téren háromszázért, tehát jövök összesen 920 forinttal. Ne haragudj, pxfi kellett pŐ6ülnöja.*_ ^ ^ Dehogy haragudtam, hisz tudtam, kis idő még. és meg-, lesz a gép. Jóságom mágikus erővel hatott mindenkire. Mancika is betért a hivatalomba és előadta: a vőlegénye egy gazember, lemondta a randevút, pedig ő megvette a két jegyet a „Van, aki forrón szereti”-re. Meg sem nyomtam a kisgom- bot a szívemen, csak mentem vele a vülpgényo helyett, bár az kisssé zavart, hogy a lány csinos és a hivatalból ismerStn. Mozi után a Szigeten sétál-* tunk. Éjféltájt arra gondoltaim nagyon rossz ember lehet az a vőlegény, aki ezt a lányt otthagyta. Hajnali háromra még nem találhatták fel a jóság ki- . bernetikai gépet, mert a rendőr elég gúnyosan írta ki a házassági adataimat a személv- azonossagimból. Mancika sírt és csábítónak nevezett. Kissé letörve ballagtam haza. Leültem feleségem .mellé az ágy szélére és fejtegettem neki, hogy közeli már az idő, a jóság, az emberi boldogság ideje, amikor az embernek embere lesz és nem farkasa, amikor... A kis csacsi! Míg én aá emberiség megváltásának eszméit ecsetel-- gettem, ő ásított. Fel«v kelt. feketét főzött, ki kefél te a ruhámat, meleg fürdőt készített és megcsókolta az arcomat; Nem értette a jóság kibernetikai elméletét, szegényke, csák a maga kis ügyeivel foglalkozott De azért nem tudtam ha* (paeudni ni, \ A NÉPMŰVELÉS, ismeret- szerzés új formáiról olyan sok szó esett az elmúlt időkben, hogy még Konok Elek, a Köd- fényesitő Vállalatok Országos Trösztjének főosztályvezetője is tudomást szerzett róla, pedig isten látja a lelkét, hogy igen ritkán érdeklődik ilyesmi felől. így tudta meg többek között azt, hogy a dolgozók művelődésének nem egyetlen útja, ha összegyűjtik őket egy terembe, hogy a kiküldött TIT- előadónak legyen közönsége, hanem sokféle, változatos forrnia kínálkozik arra, hogy az emberek ismereteit növelje, látókörüket tágítsa. Ilyen forma többek között a tanulmányi kirándulás is, ahol a hasznosat kutyamód jól össze lehet kötni a kellemessel. Sőt, össze lehet kötni a még kellemesebbel is: ha az összejövetel szőkébb körre szorítkozik, kap valamiféle tudományos jelleget, s ennélfogva az újabban divatos görög szóval szimpo- zionnak, vagy szümpozionnak, vagy minek lehet kikiáltani és, ha az ily módon tudományos rangot is kapott kirándulást, amely természetesen tapasztalatszerzési, tanulmányi célokat szolgál, valami kellemes vidék jobb megismerésének szolgálatába tudjuk állítani. Hazánk pedig bővelkedik szép és kel- | lemos vidékekben, de talán j valamennyi kőiül a legtöbbet [nyújtó tájék az ország északkeleti csücske. Itt magasodik a Bükk sok-sok csúcsa Lillafüreddel együtt, itt van a tapolcai barlangfürdő, itt ölelkezik többek között, a hegyvidék ás az Alföld, aztán itt van maga Tokaj, meg az a vidék, amit Tokaj-Hegvaljá- nak hívnak mindközönségesen. Egy szó mint száz: Konok Elekben megszületett az elhatározás: szimpoziont. szervez. Az elhatározást pedig tett követle. AZ ORSZÁG valamennyi ködfénj'esitó vállalata elküldte néhány képviselőjét Borsodba, ahol a felhógomo- lyítás és íényesités. valamint a fényesköd-képzés időszerű technológiai problémáinak tanulmányozása, az ezekre vonatkozó rövid szakelőadások meghallgatása mellett arra is mód nyílik, hogy a népművelés és tapasztalatszerzés e magas, tudományos szintű formáját mind kellemesebbé, vonzóbbá lehessen tenni. Miután a küldöttek megismerkedtek a megyeszékhely éjszakai életével és egymással, miután felmásztak a kilátó-toronyhoz, . amelynél éppen vendéglátó- 1 ipari szünnap lévén zárt ajtókat találtak, elhatározták, hogy a gyakorlati kérdésekkel — az ősi múlttal, igen sok szép műemlékkel és remek tüzű hegyaljai borokkal rendelkező — Sárospatakon fognak közelebbről megismerkedni, kora reggel autóbuszba ültek, hogy további tudományos tapasztalatokat szerezhessenek. Az autóbuszban élénk tapasztalatcsere folyt, és különösen egy zalai és egy békési küldött között vált hevessé a vita a halászlé elkészítésének különböző módozatairól. Mondanunk sem kell talán, hogy a vitát a buszban nem lehetett eldönteni, hivatott szakember kellett igazságtevéshez. Ilyet pedig csak Tokajban lehet találni, nem nagy kerülő az egész, a macska rúgja meg azt a néhány, kilométert. Tolvajban aztán, mivel az elmélet szemléltetéssel többet ér, a tanulmányi kirándulók megkóstolták a helyi illetékes szerv halászlévé!, aztán, mivel valaki gyakran emlegette a szirn- pozion-jelieget, tudományosan vitáztak róla, s hogy a helyi szokások megsértéséért se illethesse őket szó, elzarándokoltak a Rákóczi pincéhez, az ott tárolt borok tanulmányozása végett. Később Konok Elek valahogy- összeszedte a társaságot, s sietve továbbutaztak, hogy Sárospatakon megebédeljenek, és ezzel erőt gyűjtsenek a délutáni hivatalos és magas szintű tanácskozásokhoz. Az ebédet persze jófajta hegyaljaival kellett leöblögetni, tudományos célból meg kellett nézni néhány pincét Is. A jól szervezett társasvacsoráig még hátralévő idő alatt pedig, akinek éppen ehhez volt gusztusa, és testi-lelki ereje, végigülhetett egy szőkébb körű tudományos- tapasztalatcsere-megbeszélést. amelynek végén a házigazdái, tapintatosan felköltötték a tanácskozókat, mondván: itt aa ideje egy jo kis vacsorának. AMIKOR A VACSORA végén, hajnali háromnegyed négykor egy oda tévedt újságíró tapasztalatairól faggatta az égjük vendéget, ezt a választ kapta: „Az ötvermyolcas évjáratú tokaji aszú jobb, mint a hatvankettes pataki, és jobb mint a nyersanyag nyilvántartás programozása a ködtömörítő raktár irodájában.” Konok Elek később elégedetten nyugtázta magában, hogy nem haszontalan dolog a népművelés, nem volt haszontalan a körülötte folyt sok vita, és érdekes az ismeretszerzés új formái iránt érdeklődni. Benedek Miklós SZBMPOZiON
