Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-12 / 60. szám
Vast map, március TS. RSZAKMAGYATtOTtSEÄO 5 Sútoruljwújhely — HatÁrvúvo'8 Egyszerű munka Szemernyi kétség sem férhet hozzá, hogy a mezőgazdaság dolgozóinak az elmúlt évek során az építkezések, a beruházások okozták a legtöbb gondot. S tegyük hozzá, hogy az egész ország területét figyelembe véve, éppen a mi megyénkben, Borsodban került a legnagyobb megerőltetésbe legalább részben hiba nélkül megépíteni azt, amit a tsz-ek terveztek. Mert eddig egyetlen évben sem sikerült a rendelkezésre álló pénzösszeget „elkölteni”, az elképzeléseket valósággá érlelni. Nem is sikerülhetett. Elsősorban a mindeddig igen bonyolult tervkészítés, az épület- és beruházási tervek megszervezése, a terület igen bürokratikus kijelölése, az engedély megszerzése nehezítette a munkát. De nagy gondokat:. pazarlást, kárt okozott az is, hogy egy-egy típusterv, bizony, szentírás volt. A mezőgazdaság nem egy gazdasági épület, egy tehénistálló megépítésére kapott engedélyt, hanem — mondjuk — a 103-as XBY épületterv realizálásához. Megfelelt, nem felelt meg, ez volt! Az annyira várt, helyes változtatások Ezzel azonban még nem ért véget a beruházási bonyodalom-komplexum. A terv, a pénz, az engedély nem elegendő az építéshez. Szükség van szakemberekre, akik' építenek. szokást, <5 még fiatal, azzal a ' | hatvan évével... \ * — TöltöttkápöMta! Ez Igen • *— hangzik innen-onnan az ] elismerés. • Jönnek, jönnek az új tá- • lak, tele töltelékkel. Nincs ' abban egy szál metélt kd- • poszta sem. Ez kell (állítólag) | a magyar gyomornak. Zsír- . ban úszó, jó fűszeres hússal ] töltött káposzta. , < A járási tanács elnöke ke- ■ délyeson mesél szomszédja- ' naki • —- ...mikor meglátom ott őket az országúton, megáilí- \ tom. a kocsit, kiszállok, s oda- . mrgyclc. Nagyban beszélget- ‘ nek. Termésről, betakarítás- . ról, szóval mindenről, ami a • gazdasághoz tartozik. Az } öreg meg elmondja, hogy i fogott el embereket, hátukon [ a kukoricás ponyussal, s « hogy kísérte őket a tsz-iro- ! dóra. \ — Derék, nagyon derék — ! mondja a barátom —, úgy is ‘ kell, védeni a közös r>agyont, • hiszen a magáé is. ! — Ügy-a, az enyém is. Ha i lopnak, az én munkaegysé- gém értékét is kisebbítik — J bizonykodik az öreg. j — No, végre elköszönnek, ] a kerülő tovább ballag, mi- j után katonásan lekezeltek. • Kérdem a barátomtól, akt\ , nemrég került a járási párt- . bizottságra, hogy tudod-e ki- [ vei beszéltél? [ — A tsz-kcriilőjével. LA- tóm derék ember, tud ui- \ gyúzni a közös vagyonára. • — De név szerint ki ez az\ ember7 • — Azt honnan tudnám, nem ] igazoltattam én le — vála- • szol tiirelmctleiUil, hogy mit < faggatom ilyen apróságon. ! « — No. ha nem tudod, én . megmondom. Ez a Selymessy gróf. Ezé volt ez a terület, ] meg még több is. Szóval... | Nem folytathatja tovább. ; mert kitör a nevetés. Egy • fiatal agronómus felugrik '. mondván: ] — Én vagyok a legfiata- ! labb, hadd töltsék ... [ Koccannak a poharak, az J elmúlt gazdasági év sikerére, • s a jövőre. Adamovics Ilona • mert több itt a házigazda mint a vendég, hiszen zárszámadó közgyűlés után vagyunk. Értik a módját, hogy illik a közös pohárral bánni. Nem szorítják ajkukhoz a szélét, nem szürcsölnek bele, csak úgy, kicsit távolról löttyen- tík torkukra az italt. * A terem felső végétől kezdve fokozatosan csitul a moraj. Megjött az első tál. Fenséges illatok törnek át a füstös levegőn. Gulyásleves. De nem akármilyen lim! Olyan, hogy szinte megáll a kanál a sűrűjében. A szomszéd község tiszte- letese belemeri a kanalat a bíborosán csillogó lébe. ■— Gábor! — szól át a szomszéd asztalnál ülő helyi ' paphoz. — Parancsolj. — Gábor, hogy lehet az, ‘ hogy a mi földünk arany1 korona értéke jóval maga- . sabb mint a Heteké, s ná- [ lünk mégis kevesebb lett a ‘ munkaegység érlék? ; — Ja-ha! — nevel jóízűen • a másik, s huncutkásan fe- ■ lel. — Nem elég dolgozni, '. kérlek szépen, a gazdálkodóshoz érteni is kell... ’ — Ügy ám!... Jól tetszik • mondani... — kontráznak a gazdák. Dolgozni is tübb- féleképpen lehet... ) A magabiztos tisztcletes ; különben szakember. Ügy, lebb lehet a nyolcvanhoz mint a hetvenhez. Ilyen kényelmetlenül, ilyen félénken kulcsol már csaknem egy órája, amióta letelepedett. Már kikanalazta a kevéske levest, amit kimert. Két kezét ölében nyugtatva, összehúzott nyaklcal nézegeti az abroszt. — Egészségére, Rózái néni — köszöntik rá a poharak — Adja isten — motyogja fogatlan szájával, s kicsit, tisztességből belenyal a borba. Az elnök nem ül le, sorra- jár az asztalok között. — Hogy ízlik a vacsora, Rózái néni? — Jó fiam. Igen jó ... Pedig most nem mondott igazat. Nem esik jól neki semmi. Ilyenkor már nem lehet megszokni, hogy ünnepi társaságban az asztal- főre ültessék az öregasszonyt. Sok csigát megsodort már éleiében, sok esküvőre, keresztelőre, de még halotti torra is főzött, de maga sóira nem ült az asztalhoz. Vagy a konyhában evett, vagy a fal- mellclii padkán, az ölébe fogott tányérból. Ilyen volt a módja, igy szokta meg. A cigány húzza a színpadon. Űj nóták ezek is, még ez sem szórakoztatja. Bézzco Erzsi néni könnyedén tereferél még a férfiakkal is. Könnyű neki felvenni az új bonyodálmakkal gyobb építési munkákat is vállalhatnak, Azonban a szükséges építőipari gépelt beszerzéséhez csak okkor kapnak állami segítséget, ha a költségek ötvon százalékát saját erőből fedezik. És ez pillanatnyilag elképzelhetetlen! Avagy: az állami építőipari vállalatok ezután nem konkrét feladatot kapnak a központtól, hanem engedélyt, hogy kapacitásuk bizonyos részét, százalékát „lekössék'* a mezőgazdaság számára. S Itt kérdés, vajbn a megye vezető szakembereinek rendelkezésére állnak-e a tervek, a lehetőségek ahhoz, hdgy a vállalatok munkáját igénybe vegyék?! Mielőbb határozni kell! íme néhány „plusz munka”, s csak előlegként. Hiszen a „java” még hátra van. így például időben biztosítani kell a kiviteli terveket. Ami megyénk mezőgazdaságát illeti; Jónéhány pénzügyileg már fedezett építkezés tervei még nem készültek el. Pedig hamarosan túl leszünk az év első negyedén. Hadd fűzzük még hozzá, hogy ezeket a beruházásokat másfél évvel ezelőtt megtervezték, tudták, hogy építkezni kell! Még mindig gond tehát a tervdokumentáció előteremtése, s a helyek kijelölése. Ha viszont mindezek hiányoznak, hogyan lehet például időben beszerezni az építkezési anyagokat, sőt, mindent a helyszínre szállítani?! S hogyan lehetséges időben szerződést kötni az építésre az építőipari-, a tanácsi-, vagy a tsz-ek közös építkezési vállalataival?! Mindezekhez még szükséges a munka, az építkezések pénzügyi fedezetének rendezése, amelyet jelenleg a bank bonyolít. A bank viszont Csák jóváhagyott, elfogadott tervek, az építkezések tárgyi feltételeinek biztosítása esetében intézkedhet. — Tehát az egyszerűbb csöppgt sem könnyebb, sót — mondta dr. Pusztai Béla, s mondják más szakemberek is. Az elkövetkezendő napokban összeülnek az illetékesek, megbeszélni, mire, milyen intézkedésekre van szükség, hogy a kötetlenebb feltételek birtokában valóban gyorsabban lehessen építeni, dolgozni. Egy azonban bizonyos, lehetőséget kell biztosítani a tsz építő vállalkozások technikai felkészültségének növeléséhez, ezzel párhuzamosan biztosítani kell, hogy az adott gazdasági évben tervezett beruházásokhoz már január hónapban kéznél legyenek a tervek. Sőt, nemcsak a tervek, hanem a téli hónapok során a helyszínre szállítsák az építési anyagok túlnyomó részét Is. Eredményesen, gyorsabban dolgozni, késedelem nélkül építeni a jövőben is, a kötetlenebb körülmények között, is csak így lehet. Az 196G-OS évben az örömmel fogadott és helyes változtatások ellenére is sok lesz a gond. s számolni kell bizonfv* mértékű lemaradással is. Az természetes, hogy mind a megye vezetői, mind a beruházási iroda és a termelőszövetkezetek mindent elkövetnek n jobb munkáért. Mindezeken kívül a holnap, a következő évi feladatok előkészítését már most meg kel! kezdeni, hogy. 1967-ben immár valóban zavar, késedelem nélkül építkezhessünk a mezőgazdaságban is. aicsa Sándor ' Csakhogy az ipari jellegű be- : ruházások annyi munkát ad- ' tak építőipari vállalatainknak, ■ hogy a mezőgazdaság a végére 1 maradt. Ez december, január ■ hónapra esett, s ilyenkor nem ' lehel építeni! De mondjuk, ' akadt vállalat, amelyik vállalta az építést, szaknyelven szólva adoptálta a tervet. El is kezdte a munkát, s folytatta, amíg cl nem akadt. Például a villanyszerelésnél, vagy víz- vezetékSzcrelésnél. Mert az egy munka több vállalat közötti egyeztetéséhez valóságos művészet, éjjel-nappali utánajárás, más megyékkel történő kooperáció, Vagy éppen jó ösz- szeköttetés kellett. Ha sikerült építőket is szerezni, a kooperációt is megszervezni, még mindig igen sokszor előfordult, hogy ilyen vagy olyan, a kiviteli terv* szerint előírt anyag hiányzott. Megállt a munka, mert azt mással pótolni még akkor sem lehetett, ha az megfelelt volna. Ha nem volt „szabvány”, nem volt épület Ilyen, s hasonló gondok-ba- jok között tántorogtak termelőszövetkezeteink, a járások, a megye szakemberei éveken át, míg végre, számos jelzés hatására sor került a mezőgazdasági beruházások egyszerűsítésére. Ez év első napjától kezdve, más módon, sokkal ésszerűbb szervezéssel építkezhet a mezőgazdaság. Az első és igen fontos változás, hogy n termelőszövetkezetek nem néhány, hanem számos típusterv közül választhatják ki az adottságaiknak leginkább megfelelő épülettípust. A másik, hogy az állami építőipari vállalatok helyett, kötetlenül dolgozhatnak n tanácsi építőipari üzemek és a tsz-ek közös építőbrigádjai, tehát lesz „kivitelező!” A harmadik, hogy az egyes területek, elsősorban a megyék vezető szakemberei valóban kézben tarthatják a mezőgazdasági beruházásokat, az adottságoknak megfelelően szervezhetik a munkát. Ami nehezebb, mint volt! ! Végeredményében tehát egy- 1 szerűbb lett a mezőgazdasági í beruházások korábban igen ■ bonyolult rendszere. Egysze- \ rűbb, ugyanakkor éppen a me- . gye vezető szakemberei és a [ termelőszövetkezetek részé- , ról mégis több munkát kíván. \ Dr. Pusztai Bélával, a mc- I gyei tanács végrehajtó bizott- ; ságának elnökhelyettesével be• szélgetlünk néhány nappal a ! termelőszövetkezeti elnökök \ abaújszántói tanácskozása ; után a megye mezőgazdasági ■ beruházásainak idei helyzeté- ’ ről. Már a tanácskozáson is ; sok szó esett róla, milyen nagy I szükség volt a beruházások ! egyszerűsítésére. Ki-ki öröm- ; mel nyugtázta a változtatáso■ kát. Azt, hogy megyei szinten • a beruházási, irodák fogják \ majd össze az építkezések ; szakmai szervezését, irányítá- ! sát, azt, hogy lehetőség van a ! tanácsi vállalatok és a tsz-ek ; közös építő vállalkozásainak ■ fejlesztésére, s azt is, hogy a ■ tsz-ek nincsenek néhány köz- \ ponti cpiileltípushoz „kötve”. ■ Mindez együttesen valóban \ egyszerűbbé, gördülékenyebbé \ teszi a mezőgazdasági beruhá- ’ zásokat. Legalábbis cl 5 meg- ! ítélésre. Mert a valóságban, ■ amennyivel egyszerűbb lesz \ majd az ügyintézés, a tervezés, ■ n helyek, a típusok kiválasztá- [ sa. kijelölése, annyival több • feladat, gond, hárul majd ép- [ pen a szakemberekre, a ter- i inelőszövclkezetek vezetőire. ■ A termelőszövetkezetek kö- j zös építő vállalatainak crősí• tése sem egyszerű dolog. A liü- [ lönbözö és illetékes tárcák kö- ! zött valóban megtörtént az elvi megegyezés. Ennek értelmében a tsz-ek építő brigádjai, a ■ közös vállalkozások immár naahogy mondom. Elvégezte a mezőgazdasági technikumot. Mellékesen MSK-átvevő. Vagy nem is mellékesen? Már szinte maga sem tudja melyik a fő állása, mert hogy u munkakönyvé a MÉK-nél van, s ugyebár hivatalosan az számít,.. • Lassan ürülnek a tálak. A baloldali asztalsor végén három öregasszony ül. A fiatalabb, úgy hatvan év körül lehet, feláll, hogy megtöltse a poharalcat. ö és a mellette ülő már magabiztosan rendezkedik az asztalon a tányérok, evőeszközök és poharak között. Nem úgy a legidősebb. Az asztalfőn kapott helyet, de csak óvatosan, félig ül a széken. Közért» fLU&tMCp'i VÍZCSŐ rá 3$ n. Egykoron a városon keresztül vezetett az az út, amelyen a krakkói kereskedők a Toknj- vidéki borokat eljuttatták Európa minden országába, sőt a tengeren túlra is. líififi és 1001 között Tokaj-Hegyalján tizennégyezer holdnyi szőlőt pusztított el a filoxera — Sátoraljaújhelyen és vidékén 4 év múlva 0000 holdat újratelepítettek. Szívós, munkaszerető nép lakik ‘erre. A város lakóinak száma a századfordulót követő években közel 17 ezer. Az idő nem tudta elpusztítani a vulkán hegyek lábánál meghúzódó várost. Ma is sokan (egyre többen!) keresik fel, hiszen levegője pormentes, gyógyító hatású, borát nemcsak jókedvet, de egészséget adnak. Az emberek is barátságosak. Utcák és ká/ak Egy európai hírű tudós így nyilatkozott Sátoraljaújhelyről: „A pompás vulkánromokhoz olyan szépen illik a kedves kis város, ez a legszebb vidéki városaink közé sorolható igazi magyar otthon. Sehol olyan vendégszeretettel, olyan szívélyesen nem látják az emberi, mint itt. A csinos házak között mindenhol fák, kertek, virágok, kedvesen mosolygó gyer- melcarcok s vendégszeretőén kitárt Icapuk. Az ember egy félóra alatt otthon érzi magciU" Valóban, az újhelyi emberek kedvesek, előzékenyek s vendégszeretők. Am ez mit sem változtat azon, hogy a város utcái, házal öregszenek, az idő vasfoga belemar a kedves házakba, kerítésekbe, utcákba. Pár számadat bizonyítja, hogy milyen nehéz a helyzetük. A lakóépületek száma Sátorai jaúj helyen összesen 2447. Ebből állami 375, magán 2072! Ha e fölöttébb furcsa számadatot „lebontjuk" lakásokra, okkor a következő helyzet tárul az érdeklődő elé: lakások száma összesen 4723, — ebből állami 1250, — magán 3405. Azaz: egy állami lakásban 6,1 személy lakik, míg a magánlakásban 3,4 ... Ebben van némi természetesség is, hiszen Sátoraljaújhely a kereskedőké és a kisiparosoké volt — ezek a családok pedig kisebb-na- gyobb kertes házat, villát építettek maguknak s családjuknak. A nehéz helyzetet tovább fokozza, hogy a lakások, épületek 45,1 százaléka 1900 előtt épült, 47,5 százaléka pedig 1900 után, 1919-lg bezárólag. 1949— 60 között a lakások 3,2- százalékát építik fel, majd újra fejlődésnek indul a város, bizonyítja ezt az is, hogy a lakóházak 4,2 százalékát 1961 után építették. Az arány még mindig gyenge, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a meglevő lakások 61 százaléka egyszobás, 32 százaléka kettő- és mindössze 7 százaiéira három, vagy annál több szobás. A lehetőségek variálása... Az állami lakásokkal általában a városi tanács rendelkezik. Am ezeknek a lakásoknak a 90 százaléka felújításra szorul, 70 százaléka pedig „kiabál” a gyógyító mesterkezekért. Az összesen 125Ö lakásból 1190-ben van villanyvilágítás, 715-ben víz, s mindössze 352- ben íüi’dőszoba. Ez annyiból természetes, hogy az össz-laká- sokból (továbbra is államinkról van szó) 758 egy-, 440 kettő-. 68 három-, vagy annál több szobás. Am a helyzet még így sem megnyugtató. A legsürgősebb, hogy a meglévő lakásokat felújítsák, karbantartsák. Talán ennek tudható be. hogy 160 darab állami lakást eladásra kínál a tanács (86 darabot már el is adtak). i Viszont a korábbi szándékot megváltoztatva: 15 eladott állami lakást visszavásároltak. Városrendezési érdekből 1903— 64-bep több mint 1200 négyszögöl területet kisajátítottak és 4000 négyszögöl területet tilalom alá vontak (a Fémlemezipari Művek bővítése miatt). A magánépítőket továbbra is secítik. Az OTP hitelt nyújt mindazoknak, akik lakást akarnak építeni. 1963—G5 között 57 lakásra több mint 3,7 millió forint hitelt utalt ki az OTP. 118 lakás felújítására és árvízkárra közel kétmilliót költött a tanács. Fény az utcákon... Nappal is, este is kellemes a séta az újhelyi utcákon. A hangulat „városias”. A városba vezető út baloldalán látni a század elején épült híres Borpincét, mely 15 000 hektoliter bor tárolására alkalmas. Az épület külső falát, Zsolnai-mozaikok díszítik, színes címerekkel kirajzolva. Itt találni Teitelbaum Mózes főrabbi sírját, szemben vele a dohánygyár. Hatalmas ércszoborral emlékezik a város Kossuth Lajosra. Megtekinthető az 1754-ben épült városháza, melyben jelenleg szlováknyel- vú iskola van, e régi városházán dolgozott „városi ügy- védő”-ként Kossuth, aki egyik turini levelében büszkén vallja magát újhelyi magyarnak. A Justus utca 4. szám alatt őrizték annak idején Kazinczy Ferencet s innen hurcolták Kufsteinbe a poroszlók. Nyomát hagyta a városban a kalapos király, II. József — itt őrizték a magyar koronát 1805 december 6-án éjjel, amikor Napoleon hadai Bécs ellen indultak. I,,-» jf í,” *V‘a V *£I Kevés a pálinkáspohár. . Azt mondják, a szesz fertőt- | lenit. A bor biztosan nem I annyira, mert mindenki előtt ■ éli egy borospohár. — Hajtsa fel, Sándor — ící■ nálja szíves szóval, a házi- \ asszony magabiztosságával a , menyecske az idős paraszt- \ embert. ! — Tölthetck-e még7 • — Ha jut.., ha elbírja a közös ... 1 — Az bírja, s majd meglátja, mit bír még ... • Ezzel a vacsorát akarja M- j* váncsiság-fclkcliőcn beaján4. lani a tsz-asszony a vendégje ként itt ülő egyéni gazdák- X nalc. Vándorol az a tíz pá- >|* linkáspohár, a száznál is na- Ä {jyobb számú vendégsereg f között. Nem is jól mondom, »t V , - ■■ ■ || ..... | I ----------| R égi gót szerkezetű templomok, pincesorok, iskolák, kollégiumok, hidak — mind-mind nagyszerű látványt nyújtanak. S az idegenek is szívesen jönnek ide. A várost behálózó járdák hossza kozol 37 ezer folyóméter. Ennek 14 százaléka beton, 31 százaléka aszfalt, a többi kőlap és salak. Az elmúlt két év alatt 2 millió forintot fordított a tanács a közvilágításra. Tizenegy utca neonban fürdik, s még a perifériára is jutóit; 50 darab higanygőz (TIBA) lámpa világit. Tavaly 53 kis- és nagykandelábert korszerűsítettek a városban. Ám ez a közvilágítás drága dolog. Egyetlen, úgynevezett „ostornyél” 20—30 ezer forintba kerül. Maguknak a város lakóinak kell a közvilágításra is vigyázni! Üjhely tiszta város. Bár mindössze egyetlen locsoló- és egy pormentes szemétgyűjtő gépkocsija van, az utcákon nagy a rend. Talán esőzések idején a sarat lehetne kifogásolni. De ennek egyik oka, hogy több utcát most csatornáznak, közművesítettek. A több mint 700 éves város korszerűsödik — külsőleg is. De kultúrában és közoktatásban sem „állóvíz” Pcrilla tündér egykori otthona... Barátli Lajos (Folytatjuk.)
