Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

Péntek, 1966. március 11. eszakmagyarorszAg 3 Készülődés a vásárra A Kiállításokat Kivitelező Vállalat műhelyeiben a Budapesti Nemzetközi Vásár elő­készületeivel foglalkoznak. Ezzel egyidejűleg már elkészítették és csomagolják a londo­ni, a moszkvai, az athéni, a milánói, a kölni és a göleborgi magyar kiállítások pavi­lonjainak dekorációit is. , A vállalat kiállít a Budapesti Nemzetközi Vásáron egy újtípusú ötszemélyes vlkcnd- liázat, amelyet az Idegenforgalmi Hivatal campingekbcn állít majd fel. együtt a négy évvel ezelőtti nagy eseményeit» nelt, a megyei 'pártértekezlet és a Vili. kong­resszus izgalmas vitáinak, határozatainak. Kérjük számon az időtől és önmagunktól, mi­lyen gyümölcsöt érlelt pártunk politikája az elmúlt négy év alatt, hol tartunk jelenleg, és milyen új gondok jelentkeznek a szocialista építőmunka legkülönbözőbb területein? Szó­laltassuk meg a megyei párt értekezleten és a Vili. kongresszuson is felszólalt elvtársakat, a pártbizottságok, a pártszervezetek vezetőit, a pártmunka cgy-egy területének „gazdáit": hogyan látják ma, négy év távlatából egy­kori elképzeléseiket, javaslataikat, észrevéte­leiket? Megvalósultak-e, megvalósulnak-é megyénkben az 1962. október 26-i pártérte» kéziét és a Vili. kongresszus határozatai? Néhány hónap múlva valamennyi pártszer­vezetnek és pártbizottságnak az egész párt­tagság, egész népünk előtt számot kell ad­nia: miként gazdálkodtak a bizalommal, mit tettek e határozatok megvalósításáért. A visszapillantás és az emlékezés segítheti á pártszervezetek számvetését is. Ezért az el­következő hónapok során többször találkoz­nak majd olvasóink olyan interjúval, elemző és értékelő cikkel, amely fölött ez áll: Négit év távlatából... Gyárak és emberek ÖNTŐK A többiek egy alátéten ücsörögnek, Bar- nóczki Ferenc meg egy oszlophoz tá­maszkodva füröszti arcát a csarnok nyitott oldalán be­ömlő tavaszias, friss levegő­ben. Pillantásunk össze­akad, hát megszólítom. — Milyen itt az élet? Barnóczki az egyik kemen­ce felé int fejével. Csapol­nak. Szikrázva, zuborogva ömlik az acél az üstbe. — Látja? Szép, de nehéz mesterség a miénk. Tizen­három éve vagyok itt. A las­san múló napok, évek, a tűz, a forró acél, a munka meg­esz, felél bennünket. Minden öntecsben benne van a mi életünk kicsiny darabkája is. Talán abban élünk tovább? A szavak meglepnek. Szö- geczki József helyettes csarnokmester egyetlen mondattal magyarázatot ad. A Herman szocialista bri­gád (amelynek Barnóczki is tagja) az üzemi könyvtár leg­aktívabb olvasója. Érdekes, a brigád bárme­lyik tagjával beszélek, a mottó mindig ugyanaz: sze­retem ezt a munkát, s má­sutt. már nem is tudnám elképzelni életemet. Hosszú évek óta dolgoznak együtt. Vercsik József 27 éve van itt, s a legfiatalabb Bárány József is 4—5 éves gyakor­lattal rendelkezik. Többük­nél az öntőmesterség már családi 'hagyomány. — Apám — mondja Ver­csik — 1910-ben kezdte. Majdnem öt évtizedet „hú­zott” le. Nem nagy ember, de igen erős volt, s jól bírta a meleget. Én is megszok­tam már, de engem a hőség meg-megkínoz. Nyáron C0— 70 fok meleg is van. Az em­Ifj. Schrott Béláné nevével már találkoztak olvasóink. Négy évvel ezelőtt mutattuk be, mint a sárospataki Kossuth Tsz kertészeti brigádvezetőjét, a csaknem 80 tagú tsz-párt- szervezet vezetőségi tagját, a megyei pártértekezlet egyik küldöttét. Schrott Béláné fel­szólalt a pártértekezleten. A tudósítások közt olvashattuk mondanivalóját, s a megyei az anyag 60 százaléka I. osz­tályú lesz, s az acélt 80 szá­zalékban alsóöntésben gyárt­ják le. Mindkét vállalásu­kat 6,6, illetve 6,4 százalék­ban túlteljesítették. Az üzemvezető így jellemzi őket: — Olyan emberek, akikre mindig lehet számítani. A kilenc tagú brigád, amely­hez a két darus is tartozik, gyárkapun kívül se fordít hátat egymásnak. Elő-előfor- dul, hogy a brigádtagok ma­guk, vagy a családtagokkal együtt összejönnek egy kis beszélgetésre. Olyan ez, mint egy jó brigádértekezlet. — Talán még annál is jobb — jegyzik meg mosolyogva. Bárhonnan is kezdik, a végén ott kötnek ki, hogyan is le­hetne még jobban. — Tavasszal — mondja Barnóczki — nagy kirándu­lást szervezünk a Király­asztalhoz. Ide már nemcsak a feleségeket visszük, hanem a gyerekeket is. Hadd mele­gedjenek össze ők is. évedés lenne azt hin­ni. hogy a Hcrmanék már olyan kollektí­va, amellyel soha nincs gond, amely soha nem követ el hibát. Pontosan olyan emberek, mint a Le­nin Kohászati Művek sok száz szocialista brigádjának tagjai. Nincs életükben nagy szenzáció, nem csinálnak semmi rendkívülit. Lassan pörögnek életükben az ap­róbb, nagyobb örömökkel, gondokkal teli szürke hétköz­napok. És mint Barnóczki mondta, a sok ezer vagy sok millió tonna acélban benne van az ő munkájuk, életük piciny darabja is. Csorba Barna T A kohó- és gépipari válla­latok, gyárak mintegy 150 szakemberének részvételével országos szabványosítási an- kétot rendeztek csütörtökön Miskolcon. Sziklavári János­nak, a Lenin Kohászati Mű­vek főmetallurgusának meg­nyitója és Takács Pálnak, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökének vitaindító beszéde után több szakma: előadás foglalkozott a kohászati és gépészeti szabványosítás idő­szerű, távlati fejlesztési kér­déseivel, fontosabb problémái­val; Az előadásokat követő, vitában többek között felszó­laltak a Budapesti Csavaráru­gyár, a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium, a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem, a Diósgyőri Gépgyár képvfcseWV A tsa-nyiigpdajré! I7(itass a íarcaH asszonyok kérdésére nyérgabonát, takarmány gabo­nát, vagy más terményt. Ez lenne a helyes megoldás. Azonban a tarcali tsz veze­tősége minden megegyezés mellőzésével visszatartotta a temiésztebeni „járandóságot”! E két tévedés, bizony, csöp­pet sem segíti a termelőszö­vetkezet egységét, erősödését. Márpedig a termelőszövetke­zet vezetőségének korántsem közömbös, hogy érvényesül, vagy nem a tsz-demokrácia, illetve jó kedvvel dolgoz­nak-e, avagy egy-egy „téve­dés” miatt elvesztik munka­kedvüket a termelőszövetke­zeti tagok! Ez így van Csoba- jon, Taktabájon, Mezőkeresz­tesen, vagy Tarcalon egy­aránt! Barcsa Sándor ugye, minden tsz-tagra köte­lező. — Érthetően váltott ki ez az intézkedés bosszanko- dást, elégedetlenséget a Tár­cái Vezér tagjaiból. A tsz vezetősége ugyanis helytele­nül, a szabályokkal ellentét­ben cselekedett. A tsz-tagok SZTK járulékát ugyanis csak a készpénzből, a tagok kész­pénz-részesedéséből, ha ez nines, a földjáradékból, de ha a tsz mérlcghiányos, és nem fizet' földjáradékot, még ak­kor sem a természetbeni ré­szesedésből kell levonni. Ilyen esetben fel kell szólítani a tsz-tagokat, hogy az SZTK biztosítási díjat űzessék be, mert csak így lehet kinek- kinek átadni az egy-egy mun­kaegységért őt megillető kc­Az elmúlt hét egyik szor­gos munkanapján érdekes, tanulságos vita zajlott le Tarcalon, a Tárcái Vezér Ter- Melőszövetkezet elnöke és az asszonyok között. S hogy a yégén kezdjük a dolgot, az éppen igen hasznos munká­val foglalatoskodó tsz-tagok azzal köszöntek el Kardos Já- áos elnöktől: — Ha ez így van, s az el- M>k elvtárs ezt pontosan tud­ja, akkor ránk ne számítson. Mert bizony, mi a jövőben Inkább otthon dolgozunk! Az elnök erre nem szólt semmit, a tsz-tagok pedig, s Elsősorban az asszonyok kér­déssel fordultak hozzánk: — Igaza volt-e az elnök­nek, amikor kijelentette, hogy •ni, asszonyok, hiába dolgo­zunk akárhány esztendőt a közösben, ha a férjünk is nyugdíjas, nem kaphatunk nyugdijat öreg korunkban. Mert az elnök elviére szerint agy családban mindenkor csali egy személy kaphat. Bi­zony. mi nem tudtuk, de az elnöknek kell jobban tudnia. S ha így van, megcsappant kedvvel dolgozunk tovább. Vagy éppen sehogy! T Est mindenként tudni kell! Az 1957. érd 65. számú, az ezt kiegészítő 1959. évi 15 számú és az 1961. évi 15. szá- niú, a termelőszövetkezeti tagság nyugdíjával, a járadé­kokkal foglalkozó rendeletek cs számos, a végrehajtást sza­bályozó kiegészítés világosan Megmondja, hogy az a tsz-lag, Mti megszerezte a tsz-nyug- díjhoz szükséges feltételeket, Minden más körülmény fi­gyelembe vétele nélkül jogo­sult a nyugdíjra. Jogosult a uő, az asszony még akkor is, ka a férj a tsz-től leap nyug­dijat. Egyébként a részletek említett rendeletekben Megtalálhatók! Ami viszont a tarcali tsz-elnök és az asz- szonyok vitáját illeti, le kell vonni néhány tanulságot. Először is furcsa, hogy o Mz elnöke kevésbé ismeri a Mndelctekot, mint a tsz-ta- Sok. Másodszor: az ilyen vita Mám éppen a jobb, odaadóbt Munkára ösztönzi a tagságot A megyei tanács jogászai Egyébként hamarosan felke­resik a tarcali termelőszövet­kezetet. Addig is a tarcali tsz dolgozó asszonyai nyu­godtak lehetnek, nekik var igazuk. Kenyérgabonából SZIK befizetés?! Több termelőszövetkezet helytelenítette, hogy a ts; Vezetősége nem „fizette ki” : tagságnak a tervben előírt, : a terv alapján a munkaegy- 'égre járó kenyérgabonr Mennyiséget, a következő in dokkal: — Ebből űzetjük maid k az SZTK biztosítást, amely bér csak issza a vizet, még­sem elég sosem. Kohász családból való a brigádvezető, Herman Lász­ló is. Kóla érdemes felje­gyezni, hogy 20 éve dolgozik a gyárban, és 16 éve brigád­vezető. Azt mondták róla, hogy „olyan ember, akinek vérében van a munka.” M ikor volt élete leg­izgalmasabb pilla­nata? — faggatom a brigádvezetőt. — Néhány éve — emlék­szik vissza —, éppen öntöt­tünk a négyes gödörben, amikor megszűnt az áram­szolgáltatás. Megpróbáltunk mi a világon mindent. A darut a mozdonyhoz kötöt­tük, úgy házaltuk tovább. Néhány an meg felmásztunk a darura, és stangával moz­gattuk a nagy emelő fogas­kerekét. Igaz, alaposan meg­kínlódtunk, de megmentet­tünk 40—50 tonna acélt. — Én is átéltem egy Iz­galmas pillanatot — meséli Barnóczki —, majdnem az életembe került. Csillapítha­tatlan acélt öntöttünk. Az anyag hirtelen felszökött a magasba. Egyik munkatár­sam balra, én jobbra ug­rottam. Én szerencsésen meg­úsztam, de ő összeégett, s több hétig tartott, míg rendbejött. A brigádban minden két­séget kizáróan megvan a tökéletes együttműködés. Szögeczki így jellemzi a bri­gád szellemét. — Vagy mind dolgozik, vagy mind pihen. — Ennek így kell lennie — mondta Vercsik. — Életünk nagy részét itt töltjük le. És nem mindegy hogyan. Tavaly például a szocialista szerződésben vállalták, hogy 1 : Szabványosítási ankét Miskolcon pártértekezlet a VHT. párt- kongresszus egyik borsodi küldöttéül is megválasztotta. Szót kért a kongresszuson is, felszólalására azonban ott, a hozzászólásra jelentkezők nagy szama miatt nem került sor. Később közöltük, amit a kongresszus plénumán el akart mondani. — Miről beszélt a küldött négy évvel ezelőtt? — Arról, hogy a szocializ­mus eszméi nagy győzelmet arattak falun. Befejeztük a szocializmus alapjainak lera­kását, most az a fontos, hogy szövetkezeteink megerősödje­nek — mondotta. — Megerősödtek-e? — kér­deztük. — Sok szövetkezet — közte a miénk is — gazdaságilag megszilárdult az elmúlt négy év alatt. Vegyük a magunk példáját, bár az nem is a leg­jobb példa, hisz jelenleg a gyengébb tsz-ek közé tarto­zunk. Nálunk, Patakon azóta egyesült a négy tsz, a Rákó­czi, a Petőfi, a Kossuth és a József Átttla. A Kossuth nevet tartotta meg. A közös vagyon érteke most körülbelül 45 millió forint, ebből az osztha­tatlan alap 16 millió forint Tavaly például 7 millióval gyarapodtunk. Istállók egész sora, a közben megépült 10 ezer férőhelyes „tojásgyár”, rengeteg erő- és munkagép, 150 holdas öntözéses kertészet (melyet nemrég villamosítot­tunk), fejlődő állatállomá­nyunk (mely a legjövedelme­zőbb üzemág) jelzi, hogy a pa­taki Kossuth Tsz is megerősö­dött — gazdaságilag. Ennek ellenére nálunk, saj­nos, nem növekedett a munka­egység értéke. Ellenkezőleg, az utóbbi években csökkent, s erről is őszintén szólnunk kell. Már csak azért is, bogy a csökkenés okaira rávilágít­sunk. Egyik alapvető oka, hogy 1964-ben az aszály miatt, 1965- ben a rendkívüli csapadékos időjárás miatt rengeteg termé­nyünk tönkrement. A terve­zett lucerna és lóheremagból például 1 millió 84 ezer fo­rint, uborkából 600 ezer, édes köményből egymillió, burgo­nyából 800 ezer, dinnyéből 200 ezer, napraforgóból 220 ezer és szőlőből, a gyenge mi­nőség miatt 450 ezer forint értékű terméskiesésünk volt Emiatt 1964-ben csak 28 fo­rintot, tavaly pedig 22 forin­tot ért nálunk egy munkaegy­ség. De nem ez az egyedüli ok. Véleményem szerint közreját­szott ebben az is, hogy az el­múlt években erőnket megha­ladó nagy beruházásokra ke­rült sor. Aztán a termelői, a felvásárlási és a fogyasztói Sí közti nagy rés, a kialakulatlan jövedelemelosztási rendszeí sem eléggé ösztönzött jobb munkára. A vezetés gyengeség gei és a tagság egy részének laza munkafegyelme is emli-1 tést érdemel — okulásképpen; Négy évvel ezelőtt iíji Schrott Béláné említést tett á tsz kertészeti brigádjáról; amelynek azóta is vezetője. El­mondotta, hogy a nagy létszá­mú brigád a szocialista címért versenyez. Több és jobb zöld­árut szeretnének az ipari munkásság, a városi lakosság részére termelni. — Brigádunk állta szavát; Azóta egyszer a kiváló, két­szer pedig a szocialista elmet is elnyertük. A sátoraljaújhe-^ lyi járásban tavaly is első he-- lyezést értünk el a brigádok versenyében. Mosógépet, mag­nót, oklevelet, vándorzászlót kaptunk. Az első helyet tar­tani is akarjuk. A 135 katasztrális hold ker­tészetet közben lecsökkentet-: tűk felére, aztán újra megnő-: véltük. A módosítások oka nagyrészt az, hogy a kiszámít­hatatlanul mozgó felvásárlási árak miatt nem lehet bizton­sággal tervezni és építeni a MEK munkájára. Végül is szerződést kötöttünk a Nyír-; egyházi Konzervgyárral, amely a szerződés szerint szállít és űzet. Annak idején a pártérteke»; leteken Is szóvá tettem, hogy a MÉK nem mindig tartja; szem előtt a szövetkezet, az ipari munkásság és a városi lakosság kölcsönös érdekeit.' Munkáját, tevékenységét jó’ lenne felülvizsgálni, mert gyakran megesik, hogy a szö­vetkezet által megtermelt ol­csó és friss zöldáru a MÉK mi­att későn és drágán kerül pi­acra. Sok változás, sajnos, az­óta sincs. Véleményünk sze­rint a MÉK munkája ma sem erősíti a munkás—paraszt szö­vetséget: — mondotta az egy­kori küldött. — iMit vár ettől a gazdasági évtől? — Abban reménykedünk^ hogy a tsz nagyobb önállósága,’ az új tervezési és felvásárlási rendszer, továbbá egyes me-, zögazdasógi eredetű áru fel- vásárlási árának megemelő-. se, nagy gazdaságunk követ­kezetesebb Irányítása, a tag­ság összefogása, öntudatos; fegyelmezett munkája és az előző éveknél jobb időjárás kihúz bennünket a kátyúból. Korén jött a tavasz, munká­hoz láttunk. Reméljük, a nyár és az ősz is kedvező lesz, és a munkaegység értéke is ked­vezőbben alakul majd — fe­jezte be nyilatkozatát ifjj‘ Schrott Béláné. Csépányi Lajos Ifjú Schrott Béláné, a sárospataki Kossuth Tsz brigád rezetője Emlékszel? — Szoktuk kérdezni olykor egy­mástól, ha cgy-egy esemény kapcsán koráb­bi közös élményeinkre terelődik a szó. Es emlékezni ncha jo, néha kellemetlen, néha szükséges. Attól függ, miről van szó. Tervek­re, álmokra, szép elképzelésekre, nagy és erős elhatározásokra emlékezni — kivált, ha azok meg is valósultak — jó dolog. De vajon meg­valósultak-e a megyénk egész lakosságát, sőt szélesebb összefüggéseket is érintő egykori álmaink, tervezgetéseink, célkitűzéseink? Megvalósultak-e, pontosabban megvalósul- nak-c megyénkben ez év őszéig, a legköze­lebbi megyei pártértekezletig, illetőleg a IX. pártkongresszusig a legutóbbi pártértekezlet és a Vili. pártkongresszus határozatai? A visszapillantás négy év távlatából nemcsak szükséges, hanem tanulságos is lehet. Már ismeretes, hogy pártunk Központi Bi­zottsága ez év novemberében összehívja az MSZMP soron következő, IX. kongresszusát. Ezt megelőzően zajlanak le az alapszervezeti beszámoló és vezetőség-újjáválasztó taggyű­lések, az üzemi, a városi és a járási párt- értekezletek. Ezt követően kerül sor a megyei pártértekezletre, majd novemberben a IX. kongresszusra. Szegődjünk hát nyomába olvasóinkkal .Négy év távlatából.».

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents