Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-09 / 57. szám

Csütörtök, 1966. március 10. É5ZAKMAGYARORSZAG 3 Ä MEDICOR gyártmánya a Lipcsei Vásáron I Kiállították a Lipcsei Vásáron a MEDICOR Röntgen Művek új gyártmányát, az MB •—BI1 legzésvizsgáló készüléket is, amelynek segítségével a tüdő működését vizsgál­hatják. A ragadós szói- és irimláiás gárváay tapasztalatai is taiiiiisígai ®!Pigii A termeié® közvetlen irányitól H a valaki egy napot eltölt valamelyik vállalatvezető irodájában és figyelem­mel kíséri annak a napnak minden eseményét, tapasztalhatja, mennyi • munka, mennyi felelősség nyugszik az illető igazgató vállán. Ide összpontosulnak, itt csú­csosodnak ki a vállalat összes termelési ügyei, különféle személyi problémái, itt azon­nal jelentkezik, ha baj van az anyagellátás­sal, a szállítással stb. Főhet annak az igazgatónak feje, aki mindezeket a problémákat egymaga akarja megoldani. Ha nem támaszkodna főmérnöké­re, főkönyvelőjére, a különböző osztályok ve­zetőire, csakhamar összekuszálódnának a vál­lalat ügyei, és összeroppanna, egészségileg, idegileg teljesen tönkremenne ebben a ha­talmas munkában az igazgató is. Ezek az emberek ott vannak az igazgató közvetlen közelében, rendszerint csak egy szoba, vagy egy ajtó választja el őket, naponta találkoz­nak, tanácskoznak, megbeszélik a közösen megoldandó tennivalókat. Vannak azonban az igazgatónak más se­gítőtársai is, a termelés közvetlen irányítói, az üzemvezetőit. Velük viszont nem talál­kozik mindennap, távol is vannak egymás­tól, gyakran még telefonon is nehéz elérni őket Talán ezzel is magyarázható, hogy né­melyik igazgató következetesen megfeledke­zik az üzemvezetők megemlítéséről, ha tör­ténetesen az üzem eredményeiről beszél. N emrég riportot készítettem egy közép­üzemről. Jó volt a tervteljcsités, az cxportkiszállítás, évek óta nincs baj a minőséggel, egyszóval csupa olyan dolgot mondott el az igazgató, amelyről szí­vesen beszél az ember. Mindazonáltal nem volt elfogult Nem túlozta el, inkább indo­kolatlan szerénységgel eltitkolta a maga szerepét az elért eredményekben, ehelyett beszélt a főmérnök, a főkönyvelő, a párt-, a szakszervezet és a KISZ hasznos segítségé­ről. Értékelte a szocialista munkaversenyt beszélt a dolgozók nagyszerű helytállásáról* de egy szóval se említette az üzemvezetőket Pedig igen sok múlik az üzemvezetőkön i& ök ott „lent” az üzemben egy meggondolat­lan lépéssel, egy helytelen intézkedéssel le­ronthatják mindazt amit az előbbiek létre­hoztak. Nagy felelősség nyugszik a vállukon, s ha nem is annyi, mint az igazgatónál^ de nekik is vannak különféle problémáik. Hoz­zájuk is igen sokan mennek különféle kéré­sekkel, sok ügyet intéznek el hatáskörükön belül, helyben ás azonnal, amelyek már nem kerülnek el az igazgatóhoz, de még az osz­tályvezetőkhöz sem. Sokszor éjszakákon át töprengenek, hiszen ők tartoznak elsősorban felelősséggel az üzem termeléséért A z még nem volna nagy baj, ha azt igazgató egy interjúból kifelejti az üzemvezetőket De nem egyszer meg­történik. hogy mellőzve érzik magu­kat akkor is, amikor a dicsérő szóra, vagy a jutalmazásra kerül sor. Miért? Talán van magyarázat erre is. A legtöbb üzemben, bármennyire jó és egyenletes is a tervtel­jesítés, azért mindig akadnak problémák. Ezeknél természetesen az üzemvezetőt ve­szik elő: „Miért volt ez, hogyan lehetne meg­oldani, milyen intézkedést tett már...?” Gya­kori, hogy egyes üzemvezetők csak akkor kerülnek közvetlen kapcsolatba az igazgató­val, amikor ilyen kényelmetlen kérdéseiket kell megbeszélni. Némelyik igazgató emlé­kezetében aztán úgy marad meg, hogy: „X-et háromszor kellett a héten az irodába hívni, Y-t viszont egyszer sem, tehát ott bizonyára jól mennek a dolgok...” Nemiég panaszkodott egy fiatal üzemveze­tő, aki tele ambícióval, lelkesedéssel, nagy elképzelésekkel került az egyik miskolci vál­lalathoz: — Már előre félek, ha az igazgató hívat. Mindig ugyanazon a goromba hangon beszél velem, akár kicsi a hiba, akár nagy. Pedig nincs baj az üzemben. Januárban és febru­árban is száz százalék felett dolgoztunk. Ezt még nem vette észre, legalábbis nekem nem szólt róla. Nem várok én jutalmat, de jól­esne, ha egyszer már azért is behívatna, hogy: „No, látja, most jól dolgoztak.,,” Egy másik üzemvezető nem csinál problé­mát belőle, ha az igazgató gorombáskodik vele. Ilyen a természete, de azért alapjában véve rendes ember, és ezt a hangot csali meg kell szokni nála, „Ha összeszid, nem vitatkozom, mert annál rosszabb. Végighall­gatom, egy szóval se vágok közbe és ez jó hatást tesz rá. Utána visszamegyek az üzem­be, és mintha mi sem történt volna, folyta­tom a munkát, ahol abbahagytam. Megszokás kérdése az egész,,,” E zek után bementem az igazgatóhoz, és elmondtam neki beszélgetésemet az üzemvezetőkkel. Meglepődött ugyan, de nem sértődött meg. „Iga­zuk van” — ebben a tömör mondatban fog­lalta össze véleményét. Hogy ez mennyire jött szívből, nehéz volna eldönteni. A jövő titka, mennyire változtat eddigi magatartá­sán az üzemvezetőikkel szemben. De a ta­nulságot leszűrhetjük ebből az esetből is: a termelés közvetlen irányítói, az üzemveze­tők elvárják és joggal igénylik, hogy asze­rint foglalkozzék velük az igazgató, ami­lyen fontos szerepet betöltenek a vállalat életében. Nekik is jólesik néha a jó szó, ők is örülnek, ha nevüket megemlítik és nem- csali akkor kell „rapportra” menniük, ami­kor hiba történt, Onodvári Miklós egyéb árut adtak a népgaz­daságnak. — Kijelenthetem — mon­dotta Fügedi Péter elvtárs, a járási tanács elnöke a köz­gyűlésen —, hogy nincs az az egyéni gazdaság se Bánhor­vátiban, se másutt, amely ké­pes lenne arra, amire a ter­melőszövetkezetele már képe­sek. A közös gazdaságok nemcsak terméshozamokban jobbak az egyénieknél, hanem elsősorban abban, mennyi árat adnak a népgazdaság­nak... Nagy taps követte ezeket a szavakat És felszólaltak a termelőszövetkezeti tagok is. ök is erről beszéltek. A kö­zös munkáról, a közös ered- ménvekről, meg arról, hogy ma már igen jól érzik ma­gukat a termelőszövetkezet­ben. Dicsérték az elnököt és mindenki jó egészséget kí­vánt neki, hogy továbbra is irányítsa a termelőszövetke­zetet. Felszólalt egy ipari munkás is. Varró Gyula, aki a szervezéskor elment a fa- lubóL — Szégyellem, hogy így cselekedtem — mondotta — és ezennel bejelentem, hogy visszatérek... A zárszó után ismét rá zeni dített a zenekar. Nemsokára hozták a jóillatú gulyást és a fenséges töltöttkáposztát Az egész szövetkezeti közösség 1 együtt vacsorázott. Az asz; talokon óriás karéjokban fel \ bérlett a frissein sütött kéj- | nyér, illatozott a hús, pirost lőtt a bor. Valóság és szimbó? 1 lum egyszerre. A közös gaz- ' dálkodás szép szimbóluma és ’ igen értékes, tárgyi valósága. : Szcndrei Józsii séfben semmi baj, csak az, hogy hiányzik a szövetkezeti tagok öntudata. — Akkor nem akartam bizonyítani — mondotta az elnök —, mert tudtam, hogy ezen a közgyűlésen találko­zunk. Nos, hát nézzük a szö­vetkezeti tagok öntudatát. Vajon ki az öntudatosabb parasztember? Az-e, aki a szervezés idején nem merte vállalni az újat, az-e, áld el­ment a faluból és ipari mun­kát vállalt, vagy az, aki itt maradt, kevesebb keresetért is vállalta a közös sorsot, a kő2Ös küzdelmet, abban a re­ményben, hogy majd jobb lesz? Úgy vélem, ma már nem vitás, hogy a mi tertme- ; lőszövetkezeti tagjaink a . legöntudatosabb emberek. Mert mindabban, amit edér- . tünk és megvalósítottunk, . igen nagy szerepe van a szö- . vetkezeti tagság ön tu da tá- , nak. Éneikül semmit sem ér- . tünk volna el. Az öntudatot ; a mi szövetkezeti tagjaink- : nál nem a nagy szavakban, a . hangzatos kijelentésekben, : még csak nem is a felszóla- l Iások gyakoriságában nyilvá- l nul meg, hanem a közösség- . ért végzett önzetlen, felelős­ségteljes és tiszteletre méltó [ munkában ... • Rengeteg számadatot is 3 felsorolt az elnök, melyek bi- í zonyítják, tükrözik a szövet­- kezed tagok öntudatát. És ez y az öntudat nemcsak abban s mérhető, hogy a Bánvölgy«- Termelőszövetkezetben töbt- mint 55 forintot ér egy mun- i. kaegység, hanem abban is hogy minden munkát időbér ií elvégeznek, a termelési terve f, két teljesítették, és holdan- >z ként egy mázsa húst, sok-soi tak a szomszédos termelőszö­vetkezetek képviselői, az ózdi patronálók, a járási tanács el­nöke, mezőgazdasági osztály- vezetője, a járási párttitikár, az országgyűlési képviselő, meg a vállalatok küldöttei, elég sok vendég, köztük há­rom pap, Bánhorvátiból és Bánfai várói. Délután volt. Szép, üde idő, vágyakkal, reményekkel és tervekkel telített tavasz, a Bánvölgye szerencsés napja, A színpadon elfoglalta he­lyét a vezetőség. Szerető te­kintetek pergőtüze, meg az elismerés tapsa fogadta Sza­bón György elnököt. Erős, magas, fiatalember. Nem túlzás, mindennek kezdemé­nyezője és töretlen irányító­ja. Nem véletlenül szeretik. Talán két ember is belefá­radna abba a munkába amit végez. Másodállásban elnöke a Bánvölgyének. Az állatfor­galmi vállalatnál is egész embert követelő munkája van. És egész embert követel ez a munka is. Ráadásul ta­nul. Előbb az elmúlt öt évről beszélt. Meg arról, milyen nehéz volt az egyesítés. Az emberek figyeltek és • bólogattak. Az elnök nerr : csak számszerű eredmények- i ró! beszélt. Elmondott eg> ■ epizódot. Egyéni gazdák él ■ termelőszövetkezeti tagok po­- harazgattak együtt békesség­- ben, baráü hangulatban r őszintén beszéltek és vitat koztak is. Az egyik egyén gazda azt mondta akkor- hogy nem lenne a szövetke A szerencse napja hogy beteg is volt, és vizs­gázott a felsőfokú techni­kumban. Most aztán megtud­tam az igazi okot. — Nekünk ez a szerencse napja — mondta egy férfi. — Kereken öt esztendővel ez­előtt, március elsején mond­tuk ki a megalakulást, egy esztendővel ezelőtt meg a két termelőszövetkezet házasulá- sát. öt évvel ezelőtt rossz kedvünk volt, mi tagadás: féltünk a közöstől. Egy év­vel ezelőtt nagyon elleneztük az egyesülést. Attól is fél­tünk. De a március szeren­csét. hozott. Minden sikerült Már az első percekben is vibrált, majd terebélyesedett a jókedv. Jöttek egyéniek is, mert vannak még vagy hú­szán a faluban, s őket is meghívták a közösség több­szörös ünnepére. Beszélget­tem velük. — Mi a véleményük a kö­zösről? Meddig maradnák még egyéniek? — Nem tudom — mondot­ta Csehi Albert, aki tizen­nyolc holdon gazdálkodik. — Nincs már sok okunk, se el­utasító érvünk a kivülmara- dásra. Megvagyunk mi is, jól, de hazudnánk, ha azt mon­danánk, hogy a szövetkezeti­ek rosszabbul vannak. És azt is elismerjük, hogy kevesebb munkával, kevesebb küzde­lemmel biztosítják boldogu­lásukat. Nem tudom. .. Le­het, hogy már mást kimond­juk a belépést, lehet, hogy várunk még evv kicsit... A terem megtelt Ott ved­Előszökkent a hegyek kö­zül és végigpásztázta a völ­gyet március jókedvű szele. Sütött a Nap és sötét felhő­csomók csónakáztak az ég kékségében. Zsebemben lapult a nagy gonddal, ízlésesen elkészített meghívó, amely a Bánvölgye Termelőszövetkezet zárszám­adó közgyűlésére és ünnep­ségére tavitól t. De mintha semmit som tudnék, megkér­deztem egy kacskaitagós ba­juszai bácsitól: ' — Mi lesz itt? | Rámnézett, intett, hogy i várjak. Elszaladt, s két me­nyecskével tért vissza. Az egyik pálinkás üveget hozott 'és pici poharat, a másik po­gácsát, meg hájas tésztát. ] — Tessék egy kupicával — .kínáltak kedvesen, majd a ] kacskaringós bajuszú bácsi ! így szólt: ■ — Előbb inni kell, mert | nagy ünnep van itt. Nem is .egy forrásból, hanem többől. ] — Mi hát az ünnep? — . kérdeztem, miutón megkö­szöntem a kedves vendógfo- I gadást. ■ — Egyfelől az elhatározást, ] másfelől a házasság évfor­• dulóját, harmadsorban pedig ] a jól végzett munkát ünne- . peljük — mondta, és a meg- ' elégedett ember öröme rez- ! dűlt hangjában. a . Eddig nem tudtam, miért • hagyta ilyen későre a bán- ] horváti Bán völgye Termclő­• szövetkezet a zárszámadást. ] Előbb azt mondta valaki, ! hogy az elnök miatt. Mcrt­hurcolják a betegséget. Az istállók bejáratánál he­lyezzünk el lábfertőtlenítő medencéket. Ezek állandó üzemeltetéséért tegyük fele­lőssé személy szerint az is­tálló legtekintélyesebb dolgo­zóját. A gazdaság vezetőségé­nek kötelessége, hogy a fer­tőtlenítők folyamatos üzemel­tetéséhez mindig kellő meny- nyiségű, jól tárolt fertőtlení­tő szer álljon rendelkezésre. Célszerű, járványveszély idején feltétlenül szükséges ezenkívül a fertőtlenítő sze­res kézmosás lehetőségének biztosítása is. A ragadós száj- és köröm­fájás megelőzése, elfojtása nemcsak az állatorvosok, a tanácsok dolga, hanem min­denkié. E cikkben nem esett szó a megtorló rondszabá- lyoloól, pedig ilyenek is van­nak. Például a községi tanács vb-elnöke ezer forintig terje­dő, helyszíni bírságolással sújthatja a zárlati intézkedé­sek megsértőit. A megtorlás­nak ugyan rendszerint csak a betegség fellépte utón var helye, a megelőzés viszonl egész társadalmunk egysé ges, lelkiismereti kötelessége Dr. Fiüöp László megyei szakállatorvas delmes betegség megelőzése. 1 A megelőzés egyik módja a betegség behurcolásának 1 megakadályozása. J Általános állategészségügyi ' szabály, hogy az idegen hely- 1 ről származó állatot meglelő- 1 lő ideig tartó megfigyelési : zárlat alá kell helyeznünk. A 1 megfigyelő helyet lehetőleg 1 távol kell létesítenünk törzs- 1 telepünktől, s külön gondozó- 1 ra bíznunk az itt tartott álla- 1 tok ellátását. Az így elhe­lyezett állatokat csak a meg- i figyelési idő lejártáig isme- ' telten megejtett, kedvező : eredményű állatorvosi vizsgá- ' lat után szabad állományunk­ba beengedni. (Ez idő alatt : más betegségre irányuló vizs­gálatokat is el kell végezr nünk.) A betegség legfőbb ter­jesztője oz ember lévén, igen fontos, hogy istállóinkba ide­gen, illetéktelen embereket egyáltalán ne engedjünk be. Egy-egy istálló nem lehet melegedő, társalgó, étkező, vagy munkacsapat gyülekező helye! Az állandóan ott fog­lalkoztatott állatgondozókat lássuk cl munkaruhával (kö­peny, lábbeli), melyet mun­kahelyükön tartanak, nehogy otthoni, utcai ruhájukkal be­li. A járvány eifoílásának módszerei A ragadós száj- és köröm­fájás közvetlenül, vagy köz­vetve, súlyos gazdasági káro- ; kát okozott. Ezért minden állattulajdonos, állattenyész­tési dolgozó, állatgondozó kö­telessége a betegséget, vagy akár csak gyanúját is a he­lyi közigazgatási hatóságnál azonnal bejelenteni! Kirendelt állatorvosok ház- ról-házra járva megszemlélik a betegség iránt fogékony ál­latokat. Etetési próbával győ­ződnek meg róla, hogy az ál­latok egészségesek-e. Az ál­lattartó udvar a legkisebb gyanú esetén is megfigyelési zárlat alá kerül. A zárlat alá helyezett ud­varból az ott tartózkodók nem léphetnek ki, nem sza­bad onnan élő állatot és semmiféle tárgyat kihozni, még pé-nzt sem! A lcutyákat láncra kötve, a macskákat, a baromfiakat elzárva kell tar­tani. Hasonlóképpen tilos a lezárt helyre való belépés is, állatorvos, állategészségügyi dolgozó és orvos kivételével. Nevezettek is csak alapos fer­tőtlenítés utón hagyhatják el“ a fertőzött helyet. Ugyanígy kell eljárni, ha házbeli be-] teget, sürgős szükség esetén,, a mentők kórházba szállító-] nak. ! A lezárt helyek közszük-] ségleti cikkekkel való éllá-! tását a tanács biztosítja. A- gazdaságok (tsz) közös tanya-] ján levő dolgozók ellátását, a. Velük történt megegyezés sze-] rint, a gazdaság vezetősége, biztosítja. A lezárt helyeket1 a tanács polgári őrökkel] őrizteti. • A betegség helyhezkötése] és a ragályanyag megsemmi-. sítése végett a fertőzött he-] lyekon állandóan fertőtlení-! tenek. Különösen nagyon1 fontos a trágya rendszeres.] naponkénti fertőtlenítése,' mert a kóbor állatok, vad-] madarak; stb. ezúton hurcol-, hatják el legkönnyebben a] betegséget. A kellő mennyi-, ségű fertőtlenítő szert az ál-] •lám díjtalanul bocsátja ren-] delkezésünkre. Egyes esetekben, csekély, számú, kis értékű állatot] hatósági rendeletre, állami! kártalanítás mellett le is öl-] hetünk. Ezáltal a zárlat ide-] je és az azzal járó költségek- tetemesen csökkenthetők.] Nem közömbös ez abból a. szempontból sem, hogy rö-] videbb ideig tart a lezárt he-, lyetk, községedé dolgozóinak] munkából való kiesése. ] Hogyan előzzük meg i a szó;- és kürömtájást ? j Népi államunk nagy anya-! gi áldozatok árán tudta és] tudja e betegséget felszá-, molni. Ezért mindenkinek ál-] lampolgári kötelessége a vé-] «Jckezés, minden gazdaság- - nak, állattartónak közösségi] és egyéni érdeke is e vészé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents