Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

<5 fSZAXMAGYARORSZAO li llll'l —........ . —— Y x,sím*p( S96S. mítrchM &' Merészebben és korszerűbben A MAGYAR—SZOVJET Ba­ráti Társaság nemrég megtar­tott kongresszusa után önkénte­lenül is felvetődik a gondolat: valahogy modernizálni kell a magyar—szovjet barátság ápo­lására és elmélyítésére irányu­ló propaganda-munkát. Vala­hogy közelebb kell hozni az emberekhez a mai Szovjet­uniót, és az eddiginél finomab­ban, árnyaltabban mutatni be a tegnapit is. Ne szégyelljük bevallani, hogy ez a munka lassan-lassan csak rutinra épült, sablonmun­kává vált, és korántsem érte el a kívánt hatást. A szovjet életet ma már nem lehet a régi módon bemutatni. Korántsem akarjuk azt mon­dani, hogy a múltra nincs szükség, hogy intézzük el egy­szerűen a személyi kultuszt is­mert indokaival. De a filmbe­mutatót például véve, a Tiszta égbolt bemutatása után nem térhetünk, vissza az 1950-es filmíeldolgozáshoz, mert az az újabb bizonyítékok mellett már semmit sem bizonyít. A szovjet sajtóban egyre-másra jelennek meg a második világ­háború értékelésének vitái. Ér­vek és ellenérvek röpködnek. éleinek ezt az „új hullámát” kellően ismertetni a magyar közönséggel. Már csak azért sem, mert a nyugati új kísérle­tezések, merész átértékelések szinte kivétel nélkül eljutnak hozzánk, ugyanekkor azonban az ezekkel egyenértékű szovjet kísérletekről legtöbbször a nyugati sajtóból értesülhetünk. Ott persze a maguk szája íze szerint használják fel ezeket a Jevtusenko és társai által kez­deményezett, és néhány kon­zervatívabb vitatkozó szorgal­mából parázsló vitádat, ez azonban nem jelentheti, hogy mi ne foglalkozhatnánk velük a magunk szemszögéből. Ezt persze csak az teheti meg, akinek van egyéni véle­ménye, és elég szilárdan ál! az elmélet talaján ahhoz, hogy hozzászóljon a vitákhoz. De ez olyan követelmény, ami elen­gedhetetlen, ha valaki az igaz­ságnak megfelelően akar pro­pagálni valamit. És a mi kö­zönségünk már elég felnőtt ah­hoz, hogy nemcsak Tolsztoj, Gorkij, meg esetleg Solohov értékelést akar hallani, nem­csak az évek óta kialakult oo- liíilrai szloganok alapján ki­váncsi a szovjet életre. A Marx, Engels, Lenin által megállapí­tott közgazdasági igazságok mellett érdeklik a napjainkban zajló Libermann-vita legújanb eredményei is. hiszen ezek jel­lemzik a Szovjetunió életét ma. Ezeknek a vitáknak, vitatott igazságoknak pártos ismerteté­se tenné elevenné a propagan­dát, lehelne életet az utóbbi években kissé megkövesedett sablonokba, és tenné hatásossá mindazt, amit el akarunk mon­dani. A mai Szovjetunió gond­jai, eredményei — úgy. ahogy írói, filozófusai és közgazdá­szai vitájában elevenednek meg, — teszik érthetővé szá­munkra azt is, ami volt, és azt is, hogyan jutottunk el oda, ahol most vagyunk. Azt is, merre haladunk tovább. Máté Iván Virágzik az Foto: Agotha Tibor Új könyvek a miskolci könyvesboltokban EC/Y KIADVÁNY KÖSZÖNTÉSE és a vitákból már leszűrődtek végleges megállapítások. Azt hisszük, van Miskolcon is elég orosztanár, akiknek módjuk­ban áll ezeket a cikkeket elol­vasni, hogy aztán a vitatott té­mákat tiszta megvilágításban a közönség elé táriák. Ezzel se­gítenének megértetni azokat az elszórt megállapításokat, ame­lyek időnként a magyar napi­lapokban is megjelennek, de éppen elszórtságuknál fogva, nem adnak átfogó képet arról a szemléletről, amely a szovjet életet ma áthatja. Miután ezt a vitát tudósokon kívül a fiatal szovjet írók foly­tatják talán a leghevesebben, nem ártana a szovjet irodalmi Fazekas Mihály Ludas Ma­tyijét a szerző születésének 200. évfordulójára jelentették meg díszes kiadásban. Elején ott díszeleg az 1817-es bécsi kiadás borítójának hátlapjára ragasztott szöveg. Az életrajzok kedvelőinek figyelmét dr. Gortvay György és dr. Zoltán Imre Semmel- weisről szóló könyvére hívjuk fel, azután a Móra Könyvkiadó két új kötetére. Az egyik’ Tót- falussy István műve Csokonai életéről, ennek címe: Árkádiá­ban éltem én is. A másik Dé- kány András írása a híres ku­tatóról, Amundsenről A sark­vidék meghódítása címmel. Űjra kiadták Láng György művét, A Tamás-templom kar­nagyát. Ez Bachról szól. Életrajzot idegen nyelven is olvashatnak Miskolcon a kül­földi kiadások kedvelői, pél­dául Albert Einsteinről, né­metül. Miskolcon is kapható egy kétkötetes ‘ Kleist-kiadás, azután egy Im Licht des Jahr­hunderts című, német nyelvű antológia a mai német írók műveiből. Olyan szerzők sze­repelnek benne, mint Arnold Zweig, Anna Seghers, Brecht, Willy Bredel és a nemrégiben feltűnt írónő, Christa Wolf. Németül olvasható a francia Sagan nagy port felvert köny­ve, amely Jóreggelt búbánat címen magyarul is megjelent. Akik franciául olvasnak, azok nyilván örömmel fogadják Vercors híres könyvét, a Le silence de la mer-t, amely A tenger csendje címmel magya­rul is megjelent. Végül a krimi kedvelőinek is egy jó hír: Das geborte Ge­sicht címmel jelent meg Peter Adams detektívregénye. « tit Borsod megyei szer­” * * vezetőnek elnöksége az elmúlt évben elhatározta, hogy agrártudományi szakosz­tályának közreműködésével mezőgazdasági ismeretterjesztő témagyűjteményt jelentet meg. Az igény egy tématárra már esztendők óta megmutatkozott. A mezőgazdaság fejlődése, s az a törekvés, mely szerint a népművelés is különböző fel­adatokat vállalt a korszerű mezőgazdasági termelés dia­dalra juttatásában, szükségessé tette modern, korszerű isme­retterjesztő témagyűjtemény összeállítását. A nemrég megjelent mező- gazdasági ismeretterjesztő té­magyűjtemény tíz fejezetre oszlik, s magába foglalja a mezőgazdaság különböző szak­ágazatait. A tématár foglalko­zik a talajműveléssel, talajja­vítással, talajvédelemmel, feje­zetet szán a kemizálásnak, a növénytermelésnek és növény- védelemnek. Az állattenyész­tés, takarmányozás és állat- egészségügy szintén külön fe­jezeteket kapott. A mezőgaz­daság gépesítése, a mezőgazda­ság igazgatási és jogi kérdései a VIII. és IX. fejezetben kap­tak helyet. A X. fejezet a ház­táji gazdaságokkal és. azok je­lentőségével foglalkozik. A kü­lönböző fejezeteket előadások­ra bontották, s előadásvázla- tot szerkesztettek, hogy azok alkalmasak legyenek egy-egy ismeretterjesztési est lebonyolí­tásához. A témavázlatok után az ajánlott bibliográfiák és szemléltető anyagok felsora­koztatását találja meg az ér­deklődő. Olyan irodalmakat jelöltek meg a szerkesztők* amelyeket a vidéken élő szak­emberek könnyen elérhetnek. A megjelölt filmek pedig a megyei filmtárban megtalálj hatók és kölcsönözhetők. Ismerve az igényt a külön­böző jellegű és rendeltetésű mezőgazdasági szakelőadások iránt, örömmel üdvözöljük as ismeretterjesztő témagyűjte­meny megjelenését. A tématár figyelembe vette a megye sa­játosságait, s az-előadás-vázla­tokat a közreműködők aszerint szerkesztették. Az agrártudo­mányi szakosztály 40 munka­társa vett részt a tématár ösz- szeállításában; a szerkesztési munkákra dr. Fülöp László, az agrártudományi szakosztály el­nöke vállalkozott. (P — D Haász István lfnőmetszete A szándék merni minden! Tornabarakonyból érkezett a levél, B. J. aláírásával. Kerek mondatokban, szenvedélyesen ír faluja állapotáról. Alii ol­vassa a sorokat, örömmel nyug­tázza: milyen jó, hogy közöny helyett érdeklődés, egy kis kö­zösség sorsának féltése betű­írásra készteti a kezet. Még akkor is öröm az ilyen harcos kiállás, ha a fc-l.sorolt tények és az érvelő gondolatok nem a legszebb képet festik a faluról. A levél rövid tartalma a kö­vetkező. Esős időbeni akkora a sár, hogy a gumicsizmát is le­húzza a lábról. Járda van ugyan néhol, amelyen sármen­tesen „közlekedhet az a pár ki­vételes jószomszéd'’, de mit ér az, ha közút nincs? „Nemde rendes közutat kellett volna előbb csináltatni, mint járdát?” Van a falunak boltja is. tavaly augusztus 20-án adták át ren­deltetésének, de „mit ér a szép külső és az új vakolat, ha cso­mós a paprika, dohos a liszt, penészes a nápolyi, a cigaret­ta ...” Iskola és kultúrház is van. „De mi haszna, ha állan­dóan attól kell rettegnie a szü­lőknek, hogy a parasztházból kiszedett közfal hiánya miatt meggyengített plafon mikor szakad le?” Mivel nincs helyi tanács — a falu a szomszédos község tanácsához tartozik —. a „felvetett panaszokat eltus­solják és figyelmen kívül hagy­ják”. így azután nem tudják, milyen fonákságok vannak a termelőszövetkezet vezetésé­ben. „Ügy fizetik a tagokat, ahogyan akarják, félretéve a szabályokat és a paragrafuso­kat. Végül a következtetés: a falu népe zúg és elégedetlen­kedik. Ha nem segítünk ezen az isten háta mögötti községen, „még az életkedv is ki fog hal­ni ebből a faluból” A falu csakugyan úttalan utak végén, az isten háta mö­gött, afféle „tovább semmi sincs” helyen rejtőzik, hegyek­től körülzártan, eldugottan a világ szeme elől. A szárító ta­vaszi szél, és nedvességet pá­ráztató langymeleg ellenére is 'akkora néhol a sár, hogy csiz- m,ászárig ér. A száznyolcvan lelkes község egyébként ki­csinyben ugyanolyan, mint a többiek nagyobb méretben. Vannak régi és új házai. Nincs viszont tanácsa, postája, orvo­sa —, de ilyen körülmények, ilyen szűk adottságok és cse­kély létszám mellett nem is le­het. Vannak középkorú és idő­sebb lakói, — a fiatalok innen is elszivárognak, mint más községekből. Még bált sem tud­nak rendezni, ha alkalomadtán hazalátogat néhány legény, mert az összeadott forintokból zenekarra sem futja. Az isko­lában egyetlen pedagógus hu­szonhat gyereket készít elő az életre. De milyen életre? Va­jon belőlük is kihal az élet­kedv? No de itt álljunk meg egy pillanatra. Csakugyan annyira életszomorító a helyzet Toma- barakonyban, hogy oka van népének a zúgásra és elégedet­lenségre? Tapasztalataim után azt mondhatom, kételkedem ebben az állításban. A boltban, ahol Csukerda Annától, a szép kis üzlet vezetőjétől tudakol­tam az ő rezidenciáját érintő panasz hátterét, gumicsizmás kis kölyök nyalánkságot vásá­rolt. Vitte és majszolta. És ki­lépve az üzlet ajtaján, senki sem kapta ki a kezéből. Pedig láttam már ilyet is. A harmin­cas évek elején, egy vidéki kis­város úgynevezett népkonyhá­ján — mi ingyenkonyhának hívtuk — hasonló korú gyerek kanalazta a köménymagos le­vest. Toprongyos éhező rontott rá, kirántotta kezéből a pléh- tányért, a leves fele kilöttyent. a másik felét egyhajtásra meg­itta. A gyerek visított. Komor felnőttek nekiestek a koldus­nak és iszonyatosan megver­ték. Valaki azután álljt Kiál­tott. És beszélni kezdett. S ak­kor azok, akik véresre verték a koldust, félelmetesen zúgni kezdtek, káromolták az istent, felborították a kondért, elker­gették a köménymagos levest porciózó jótékony úriasszonyo­kat, egyre nőtt haragjuk, vihar keletkezett, rohantak és kiál­toztak, letaposták a levesükért bőgő gyerekeket, beverték a malomudvar ablakait, s lisztet szórtak a lovasrendőrök sze­mébe. Mi nagyon könnyen dobáló­zunk a jelentésüket át nem gondolt szavakkal. És nagyon rákaptunk, hogy a követelés világához viszonyítsunk, s nem alihoz a nem is olyan régi vi­lághoz. amely igazán és igazi zúgással és elégedetlenséggel volt teli. Tornabarakonyban nincs élie- ző ember, nincs toprongyos ember, nincs tél hidegétől vac­kában vinnyogó ember. Igaz, nincs orvos, nincs posta, járda sincs mindenütt, nagy a sár — bajok-gondok vannak, rossz ügyintézés is adódhat. De szeg­heti-e ez valakinek is az élet­kedvét. amely inkább felszíne, mint tartalma az életnek és a megélhetésnek? Mutattam a levelet a falu ta­nítójának, Richtárcsik István­nak, aki huszonegy éve együtt iszik a többi százhetvenkilenc- cel a „keserűség poharából”. Megdöbbentett válasza. — Ezt a levelet nem az írta* aki aláírta! Hat ki? Mindegy. Iskolázott ember írta, annyi bizonyos. A géppel fogalmazott levél stílu­sa, a kifejezésmód, a gondolat- menet nem egyszerű parasztem­berre vall. A tanító jól ismert a levél aláíróját. De ezt most hagyjuk. — Igaz, ami a levélben áll? — Nincs jogom, hogy ké­telkedjem bárki jó szándéká-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents