Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

4

északmagtargrszAg

Vasárnap, T9®8í piárefa* A

VIIIAll BIRttA:

ÖRDÖGŰZŐ

Röstelkedtcm: nem móltó hozzád, szégyenletes .... de mint iga. már ö uralkodott felettem, a vará^sritus babona követelte bennem a jussát, tedd meg! — suttogta — er parancs! Hittem, nem hittem, ö vezényelt, a dzsungelmélyi ősi hang;

tlzezerévnyi messzlségből reámintő totem, bizarr, bakszakállú, vad pászioristcn, eszelős fintoraival.

Teljesíti vágyad, terved, álmod megvalósul — akkor — ha most asztalt koppintsz, ha arra nem lépsz, ha eléred a villamost.

Hány rendelés, hány tilalom, mind

tőle ered, tőlük való.

az. idegsejtekben bu.íkáJó,

a sunyítva meglapuló

condrát öltött sámán vinnyogja,

fantom jelzi: még itt vagyok!

Miért hordozom koponyámban c furcsa panoptikumot?

A történelem sok limlomja nyüzsög a tudatom alatt.

Ml őrzi őket és cserébe talán valamit nyújtanak?

Talán a megdidergö lélek, aggodalma cseng, sajog.

* így faggatja, ostromolja a titkot rejtő holnapot?

őatkó, lóhere, denevérsz,ámy, csíziók, és jelrendszerek ...

Hány száguldó motor élén U> fityeg, táncol az amulett.

A vész ellen ők védenének?

Bár jól tudom, hogy nem iga/.,

Jiog.v ámítás, hogy balp'a tévhit, de mégis biztatás, vigasz.

A félelmünk a táplálékuk, életük ebből tengetik, nem füstölgő körmenet, dobszó, egy mozdulat elég nekik. Ártalmatlanok? Valóban. r>e egyik, másik fölneszet, s eszébe jut, hogy zsarnok; isten volt valaha, kJ vért vedel,

szomjét oltva torkot szaggattak szablyát lengető papok, és embert áldoztak nevében: idegent, lázadót, rabot.

Kígyómódra ő sziszeg most is a fülbe gőgöt, megvetést.

Hncskötelet nyomna a kézbe, géppisztolyt, csóvát, szívbe kést.

Menny! vampir-előítélct, lanpangó nyirkos babonák: mérget oltva az értelembe, gyűlölettel megfojtanák.

Bálványok iádnak még közöttünk, a kert nla«t ”^ög szalad.

T el kém. tó-"* ’ : n szabadságra ablakodéi. és. óvd magad.

Pvgm alion-sor ozat“

i

A

z utóbbi időben szem- melláthatóan kerülnek előtérbe művészet és közönség viszonyát, kapcsolatát érintő kérdések. S ez fgy is van rendjén. Mig a művelődéspolitika, az oktatás, népművelés. a műsor- és terjesztési politika révén hatalmas erőfeszítéseket és óriási eredményeket, ért el a művészeti kultúra általános színvonalának emelésében, — addig a szűkehb értelemben vett művészeti közélet jóval kevesebbet foglalkozott művészet és tömének kapcsolatának kérdéseivel. Művészetelméleti és művészetkritikai életünknek sokáig jellemzőié volt s bizonyos mértékig még ma is jellemzője az az evvoldalúság. hogv a művészeti folyamatnak csak egvik részét.: az esztétikai elvek, valamint a mű és a va'ósé.g viszonyát tartják szem előtt. Holott a művészi folyamat egészéhez természetszerűen tartozik hozzá a művel: legszélesebb tömegekre gyakorolt hatása, illetve a közönség- igénv visszahatása a művészetekre. Az elmélet és kritika nem állhat meg az esztétikai elvek kimunkálásánál, alkalmazásánál. tevékenysége csak akkor vá’hat teljessé, ha fi nyelembe veszi: az egves irányzatok és művek az adott körülmények között hogyan és mennyiben hatnak — vagy nem hatnak, És, hogy nincs öncélú művészet, az nem csupán annyit jelent, hogy a művészi alkotások szükségképpen társadalmi állásfoglalást hordoznak — hanem: a művészi hatás csak közönségre találva bontakozhat ki. válhat reális társadalmi hatóerővé.

Művészet és közönség kapcsolata a kapitalista társadalomban egyre mélyülő válságot mutat, mindinkább elválik, elkülönül egymástól a keveseknek szóló arisztokratikus művészet és a széles tömegeknek szánt kommerciális művészeti tömegtermelés. A szocialista kultúra egyik legalapvetőbb célkitűzése éppen ennek az ellentmondásnak a feloldása. A szocialista művészet- politika azokból a gondolatokból indul ki. amelyeket Lenin fogalmazott meg Klara Zetkin- nel való beszélgetése során. ..A művészet a népé, legmélyebb gyökereit a széles dolgozó tömegek sűrűjébe kell le- bocsátania. Ezeknek a tömegeknek érzéseit, gondolkodását és akaratát kell összefognia, őket kell felemelnie. Bennük kell a művészt felébresztenie és kifejlesztenie. Kell-e egy törpe kisebbségnek finom édes biszkvitet felszolgálnunk, míg a munkás és paraszttömegek fekete kenyéren tengődnek? Ez magától értetődik, nemcsak a szó betűszeriuti értelmében gondolom, hanem képletesen is — mindig a munkásokat és parasztokat .keli szem előtt tartanunk. Az ő kedvükért kell megtanulnunk gazdálkodni, számot vetni. Vonatkozik ez a művészet és a kultúra területért; is. Ahhoz, hogy a művészet közelebb jusson a néphez és a nép a művészethez, először is fel kell emelnünk a közműveltséget és az egyetemes kulturális színvonalat.”

H

ogy ma mind többet beszélünk művészet és közönség kapcsolatáról, az korántsem azt jelenti, mintha eddig szem elől vesztettük vóina ezt a legfontosabb szempontot. Sokkal inkább arról

Szlovák György festőművész „Pygrnalion-sorozat"-át a My Fair Lady bemutatója alkalmából kiállították a Fővárosi Operettszínházban. A gazdag sorozat egyik rajza.

hogy próba, holott valójában már működött a kamera, filmre rögzítették. így, ezzel a kis kegyes csalással igen hatásosan lehet leküzdeni a kame- ralázt, a szinte magától adódóan természetes izgalmat. Többször is megismétlik e felvételt, bogy a legjobban sikerült snitt (kép) kerüljön majd a kész filmbe, sőt Horváth a verset elmondja külön csak hangra, kép nélkül is, mert a film egy másik jelenetében, amíg őt a bánya mélyén látjuk dolgozni, ez a vers hallható majd a kép alatt.

Kora délután kezdődött a felvétel, s a Nap már rég elbúcsúzott a Földtől, amikor teljes átállás következik, s elérkezünk egy másik jelenet felvételéhez. Hasonló előzmények után Szolyák Zoltánná kerül a kamera elé, cs Radnóti Töredék-ét mondja el — nagyon szépen. Sajnos, a felvételt itt többször meg kell ismételni, mert a . külső zajok, például a tolató tehervonat sípolása és ütköző-csattogása igen zavar. A szép versmondás, amely a készülő filmnek alighanem egyik legszebb mozzanata lesz, megéri az ismétléseket. Még néhány új beállítás, néhány totál-kép, meg közeli arcok, hogy legyen miből válogatni, és szinte észre sem vettük, hogy késő este lett. A film egy lényeges része mindenesetre elkészült. S majd a néző, ha látja, hogy Cseh Olga tanárnő vezetésével miként folyik le a néhány perces megbeszélés az irodalmi színpad új műsoráról, talán nem is gondol rá, hogy milyen hosszú idő, és milyen sok ember munkájának eredménye a filmen látott jelenet.

Forgatás a bányában

Az éjszakai műszak bányászai már beszálltak az ormosbányai III. aknába, amikor a stáb a bányához érkezett. Különféle előzetes engedélyek birtokában kezdünk neki a bányabeli forgatásnak. Beszállás előtt átöltözés. Bányász- xuha, gumicsizma, műanyagból készült fejvédő kobak, karbidlámpa egészíti ki a filmesek felszerelését. És még valami: egy sárgára festett bádogdoboz, amit nyakba kell akasztani. Akkor aztán elhangzik a balesetvédelmi oktatás, különös tekintettel a bányában esetleg jelentkező szénmo- noxidra. és az említett sárga doboznak, a CO-készüléknek használatára. Az éjszakai műszak dolgozói megnézik a szokatlan menetet, a lámpákat, kamerát. Hosszú az út Horváth Ferenc vájár munkahelyéig. És az itt felvett filmből is csak néhány méter kerül majd a képernyőre.

Csillagos volt az égbolt beszálláskor, sűrű köd szállt le, mire a stáb fáradtan előjön a bányából.

Az Igényes élet... ormosbányai felvételei befejeződtek. Zákonyi Rudolf, Balogh Mária és a többiek másnap Ózdon, majd a megye egyéb helyein rögzítették filmszalagra a készülő kisfilm egy-egy mozzanatát. Nagy létszámú együttes példás összmunkája, jó előkészítés és erősen kézben tartott irányítás jellemezte e film felvételeit. A televízió közönsége március 17-én bizonyára érdeklődéssel fogja nézni.

Benedek Miklós

sa a felvétel kezdetét jelzi. A csapó feliratos részén ez olvasható: „Igényes élet... 23/A.”

Sokrétű előkészület

A fentiekben vázolt felvételelőkészítés csak egy kis mozzanata annak a munkának, amit Borsodban a most zárult héten végeztek a televízió filmesei. Korábban hírül adtuk, hogy a március 13-án kezdődő borsodi hét keretében, amely megyénket lesz hivatott igen sok oldalról bemutatni a televízió nézőinek, külön kisfilmet sugároznak a borsodi munkás- kultúráról, bemutatva néhányat azok közül a munkások közül, akik szabad idejüket igényes kulturális tevékenységgel töltik. Igényes élet... — ez a film ideiglenes és bizonyára végleges címe. Szerkesztője és riportere Balogh Mária, rendezője Zákonyi Rudolf, az operatőri munkákat a már emh'tett Janovics Sándor végzi. És nem feledkezhetünk meg a stáb vezérkarának említésekor az előkészítésben, bonyolításban igen fontos szerepet játszó gyártásvezetőről: Lancz Andrásról. A vezérkar már egy korábbi időszakban járt Borsodban, felmérték részben a témát, részben a filmforgatási lehetőségeket, illetve azt, hogy milyen technikai felszereléseket kell igénybe venni a kisfilm. elkészítéséhez. Például: világítási problémák jelentkeztek, és az áramszolgáltató vállalattól kellett jó előre ügyeletes szerelőket kérni, engedélyt az illetékes minisztériumoktól. hogy munkahelyeiken lehessen felkeresni a film szerenlőit, és adódott még egy sor technikai, szervezési nehézség, amikor sor kerülhetett a forgatás megkezdésére Ormosbányán.

.. A.meriVai próba' és ieívétel

Elcsattant hát a csapó, megkezdődött a felvétel. Balogh Mária a társalgó büfépultja mellett beszélget Horváth Ferenccel s a rövid, pármonda- tos dialógusból egy érdekes bányászportré alakul ki. Horváth verset is mond. Emilé Verhaeren. belga költőnek A munka című verséből hallunk egy részletet. A felvétel úgynevezett „amerikai próba” volt. A szereplők azt hitték,

Ormosbányán, a művelődési otthon ízléses társalgójában próbál a bányász irodalmi színpad, A kis együttes tagjai a szétszórt asztalok mellett könyveket, folyóiratokat lapozgatnak, másoknak a kezében gépírásos papírlapok. Megszokott, mindennapos foglalkozás. Az irodalmi színpad rendszeresen készül új és új műsorokkal, ünnepiekkel és kevésbé ünnepiekkel, állandóan látogatja a munkásszállásokat, hogy azok lakóinak elvigye a szép szót. az irodalmat, a nemes szórakozást. A művelődési otthon környéke is olyan, mint más napokon. A szemben levő bolt előtt bányászok söröznek sihta után, a koratavaszi napsütésben. Az irodalmi színpad foglalhozásán azonban — bármennyire igyekeznek is természetesen viselkedni, morogni — érződik valami kis izgalom, elfogódottság.

Fényárban

Nem véletlenül. A társalgót ugyanis nem a megszokott fénycsövek világítják meg, hanem óriási Jupiter lámpák, amelyek egyaránt sugároznak fényt és hőt. Filmfelvétel folyik. Az ormosbányai fiatalok asztalait világosítók, mikrofo- nosok és a stáb más tagjai veszik körül. A csoport szélén látjuk Balogh Máriát, a televízió riporterét. Zákonyi Rudolf, a készülő film rendezője Horváth Ferenc bányásszal, az irodalmi színpad tagjával beszélget a büfépultnál, instrukciókat ad a következő jelenethez. Janovics Sándor operatőr kameráját állítja, fényt mér. Baj van az ablakokkal, visszaverik a reflektorok fényét. Hídvégi Sándor fővilágositó irányításával tucatnyi ember működik közre a megfelelő világítás megteremtésén.

Zákonyi utasítására Horváth Ferenc elkezdi jelenetét. A többiek az asztal mellől figyelve hallgatják. A próbát többször is meg kell ismételni. A hangmérnök a mikrofont állítja odébb, mérések, átrendezések hosszú sora és újabb próbák, apró részmozzanatok különféle módjainak kísérletei követik egymást, míg végül a kamera elé állhat a csapó, és a színesre festett léc csattandAz Igényes élet.., születésénél

Közönség művészet és 0 kispolgári ízlés-örökség

van szó, hogy a kultúríorra- dalom kibontakozásának új állomásához érkeztünk, hogy művészet és széles tömegek kapcsolata új kérdéseket állított előtérbe. A mai helyzetei ugyanis az jellemzi, hogy — számos fejlett tőkés országtól is méltán irigyelt — eredményeket értünk el éppen „a köz- műveltség, az egyetemes kulturális színvonal” felemelésében, amit Lenin művészet é; nép kapcsolatának egyik előfeltételeként jelölt meg Ugyanakkor ennek alapján, .< főként a rádió és televízió revén mind szélesebb tömegei váltak és válnak a művészetek élvezőivé, a műalkotások mind szélesebbkörü visszhangot váltanak ki, a művészet: közvélemény egyre szervesebi: tényezőjévé válik a művészet folyamat egészének, igényei befolyása egyre halékonyabt alakítója a szükebb értelemben vett művészeti élet légkörének. Éppen ezeknek a: eredményeknek, a kultúrfor- radalom kibontakozásának kö vetkezménye, hogy manapság kerül sor a kulturális statisz tikók. a terjesztési adatok, számok tüzetesebb elemzésére, t • közönségigények differenciáltabb megközelítésére, a művészi kultúra még megmarad! „fehér foltjainak” feltárásál" és felszámolására.

S az sem véletlen, hogy „csak ma” esik több szó a: ízlésről.

A

z ízlés ugyanis felet tébb konzervatív Kialakulása igen sol tényező (otthoni é: munkahely-környe zet, városkép stb.) összetet hatásától függ és már viszony lag korán, fiatal korban kikristályosodik egy-egy ember ben. Éppen ezért az ízlés fél öntudatos reflexek rendszerévé, igen mélyen gyökerező sa játságává válik az egyes cm bernek. amit jóval nehezebl befolyásolni, alakítani, for málni, mint a tudatos isme retvilágot. Főként ezzel fügí össze, hogy míg a kultúrfor radalom a legszélesebb tömé gek számára biztosította a: általános és szakismereteket emelte a műveltségi színvonalat, addig az ízlés fejlődési ezzel a folyamattal nem tar tott lépést. Ma már nem : műveletlen ember a „gyakori’ •— hanem az a jelenség, hog.' művelt embereknek éppet széles ismeretkörükhöz mértei elmaradott az ízlésük. És e: azt is jelenti: épp az ízlés te rületén számoltuk fel méj legkevésbé a múlt káros örök ségét. Nem valamiféle mulasz tásról, hanem az elért credmé nyeink alapján szükségképpel ma előtérbe került új probié máról van tehát szó.

A káros örökség — leegy szerűtve — főként a sznobiz musban és az ún. kispolgár ízlésben, ázol: továbbélésébe! nyilatkozik meg. Egyaránt je len vannak a közönség egye: rétegeiben és a szűkebb érte lemben vett művészeti életben egymást kölcsönösen „táplál ják”; együttesen pedig művé szett arisztokratizmusnak é: művészeti tömegtermelésnel azt a kapitalizmusra jellemzi kettősségét konzerválják amely művészet és tömegei- egészséges kapcsolatának körülményei közt is egyik leg nagyobb akadálya.

Az ízlés azonban — h: „konzervatív” is — korántseir változhatatlan, amint azt ; polgári kultúrpesszimizmuj számos képviselője hirdeti, fl szocialista társadalom szerkezete és célkitűzései lehelővt tették és teszik a sznobizmu: és kispolgári ízlés elleni harcot, s hiba volna lebecsülő mindazt, amit ebben a tekintetben eddig elértünk. Nemcsak a műsor- és terjesztési politika figyelt fel a helyteler ízlésorientáció jelenségeire, de számos bíráló cikk, tanulmány született és születik a sznobizmusról, giccsről, kispolgári szentimentalizmusrói, a szórakoztató műfajokban jelentkező kispolgári ízlés Megnyilvánulásairól. Az ilyen természetű közvetlen harcra — s még az eddigieknél is hatékonyabbra — természetesen szükség van. Emellett azonban nem szabad

I

szem elól vesztenünk, hogy az. említett rossz tendenciák nemcsak egyszerű ízlés-örökséget jelentebek. Azt is. De fennmaradásukban társadalmi tényezők is közrejátszhatnak és játszanak. Azaz a sznob és kispolgári ízlés elleni harcot nem lehel elválasztani a kispolgári. szemlélet, életforma, életvitel elleni harciól.

„A kispolgári szemlélet egyik megnyilvánulása -— hívják fel a figyelmet az Ideológiai Irányelvek — az apolitikusság és a közügyek iránti közömbösség. Még ma sem tűnt el teljesen az a régi gondolkodás és magatartásmód, amely bizalmatlanul és hitetlenül tekint a közélet új lehetőségeire, igyekszik távolmaradói mindentől, ami szerinte túlmegy a szúken vett egyéni érdekeken, a magánélet körülbástyázva, a közügyektól elzárva keresi az egyén érvényesülését és boldogságát.” Ez a társadalmunkban még jelenlevő szemlélet és életforma a legfőbb melegágya a kispolgári és sznob ízlésnek. Mert az apoli- ükus, közügyek iránt érdektelen szemlélet természetszerűen ellenáll az igazi művészetnek, amely mindig társadalmi felelősségre ébreszt, mindig erkölcsi és intellektuális erőfeszítést kíván s mindig igényt és követelményt is támaszt élvezőjében. A giccs- nek, szentimentalizmusnak ezzel szemben mindig a társadalmi igénytelenség, erkölcsi tartalmatlanság, a könnyű megközelíthetőség, az erőfeszítés nélkül megszerezhető, ép- ; pen ezért múló, semmire sein kötelező hatás a jellemzője.

A kispolgári ízlés első- sorban a múlt káros öröksége, de nem pusztán a maga tehetetlenségi nyomatéira révén él tovább. A nyugati polgári hatás inellett, a* a szemlélet és életforma iS ' konzerválja, amely a maga szűk köreit, individuális „nyu- . galmát”, üres „békéjét” félti ; az igazi művészet vallató, fel- ' rázó társadalmilag elkötelező ’ élményétől. S ezzel függ össze, hogy a kispolgári szemlélő* • miért éppen a szórakoztató 1 műfajokban és műsorokban tudja leginkább érvényesíteni ■ ízlését. Hiszen számára a szó- • rakozás igénye a művészet1 igénnyel azonosul. Amennyire | természetes és jogos, hogy . minden dolgozó ember kikap- ; csolódásra, szórakozásra >s ■ igényt tart, úgyannyira „természete” a kispolgári maga- i tartásnak, hogy a művészetek' • tőJ csak szórakoztatást vár el- Ez az egyoldalú tájékozódd* mintegy tömöríti, koncentrálj8 ezeket a rétegeket, amelyek mint „közvélemény” tényle- . ges arányukat messze meg" i haladó mértékben juttatja)» kifejezésre — sokszor nem eredménytelenül — igényeiket- De a sznobizmus is ugyan' erről a tőről fakad. A sznobo* végső soron ugyanaz a társa' dalmi szkepszis, dezilluzionál*' ság tereli az irodalmi művé' szeti kuriózumok irányába» mint ami a kispolgárt a giccS' hez és szén ti mental izmushoz- Amik iránt ma a sznob első' sorban érdeklődik: a széisősé' ges polgári avantgárd izmuS absztrakcionizmus, moderni*' mus — azokat ugyanúgy 9 társadalmi vonatkozások ld' iktatása, ugyanúgy a szociális tartalmatlanság jellemzi, min* a giccset és szentimentáli*' must. Kedvelt „művészeteik' nek” csupán formája külön' bözik — «politikus, társadal' milag közömbös lényegük azO1 nos.

A

kispolgári ízlés e ké* változatával szem' ben tehát nemcsak közvetlen vitával» bírálattal, a kiadók szerkesztőségek, stúdiók részé1 ről, nemcsak nagyobb ébef' seggel kell harcolni, de a* aki ív. eleven, széleskörű kö*' életi ség kibontakoztatásával •*' közvetve is — küzdeni kell.

Tóth Dezső