Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-05 / 54. szám
Tasárnap, 19C6. március a i~——)--------------ti hm in« ■ eszakmagyarokszág Miskolci főorvosok eszmecseréje a korszerű betegellátásról Kállai Gyula beszámolója a magyar kormányküldöttség afrikai és ázsiai útjáról Ül rendeli«ezekek a dolgozók áh alán os iskolájában A művelődésügyi miniszter most megjelent rendelkezése értelmében az 1966—1967-es oktatási évben megkezdik a dolgozók átalános iskolája új reform-tantervének és óratervének bevezetését. Ősztől a felnőtt diáitok az általános iskola VII. és Vili. osztályában a földrajzot, számtan- mértant, valamint a fizikát már az új tankönyvből tanulják. A VII. és VIII. osztályos tantervben szerepel a gyakorlati ismeretek című tárgy is, amely egyebek közt a mindennapi élet jogi kérdéseivel, a munkajoggal, az egészségvédelemmel, valamint a családi nevelés kérdéseivel is foglalkozik. Az új tantárgyat évi 50—50 órában oktatják majd. Könnyebbséget jelent a hallgatóknak, hogy' biológiát csak egy éven át, földrajzot kétszer félévig tanulnak, s rövidebb időre vonják össze a fizika és a történelem oktatását is. fajüldözésről, akár a Palesztinái arabok jogairól, akár a még gyarmati, sorban élő népek békés vagy fegyveres harcáról van szó. Több közös nyilatkozatban teljes egyetértéssel írtuk le, hogy a szocialista országok és a fejlődő országok között újtípusú kapcsolatok alakulnak ki. Jellemző, hogy ottlétünk alatt több ország sajtójában közöltek cikkeket, amelyek kifejtették, hogy a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok közötti kereskedelem az utóbbiak számára milyen előnytelen. Ugyanezek a cikkek viszont a velünk, mint szocialista országgal folytatott tárgyalásokat úgy jellemezlek, mint az egyenjogú és kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatok példáját. Nagy érdeklődést tanúsítottak a szocialista építiímonka tapasztalatai iránt Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a vezetők és a tömegek őszinte és rendkívül nagy érdeklődést tanúsítottak belső fejlődésünk, a szocialista cpítőmunka gyakorlata és tapasztalatai iránt. Volt állami vezető, akinek kérdéseire fél éjszakán kellett válaszolnunk. Ez teljesen érthető. Ezeknek a fiatal államoknak a népei történelmük forradalmi szakaszát élik. Az Idegen politikai elnyomástól már megszabadultak. Jobb életre, igazságos, az egyenlőségen és az ember megbecsülésén és méltóságán alapuló társadalmi rendre, a modern ember szükségleteit kielégítő gazdasági fejlődésre törekszenek. Ennek a lehetőségeit keresik, s mind többen rájönnek arra, hogy ezt a leggyorsabban a nem kapitalista fejlődés útján érhetik el. Ezért érdeklődtek mindenütt behatóan a szocialista iparosításról, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, kulturális forradalmunkról, társadalmunk politikai szervezettségéről, a szocialista demokráciáról. Két országban — az Egyesült Arab Köztársaságban és Tanzániában — látogatást tettünk az ország életében fontos szerepet betöltő pártok — az Arab Szocialista Unió, illetve a Tanganyika! Afrikai Nemzeti Unió — ve- * zetőinél. Üdvözöltük azt a törekvésüket, hogy e pártok, valamint a mi pártunk között, e pártok és a mi Hazafias Népfrontunk között kölcsönösen hasznos- kapcsolatok alakuljanak ki és sor kerüljön a tapasztalatok kicserélésére is. Az Arab Szocialista Unió párlkiildötíségét Központi Bizottságunk nevében meghívtam: tegyenek látogatást nálunk, tanulmányozzák a mi pártunk felépítését, szervezetét, működését, az ország életében betöltött szerepét. Amikor Tanzánia felé haladva — a MALÉV történetében első ízben — átrepülte gépünk az egyenlítőt — parancsnokunk közölte, hogy Dar-es-Salaamban 42 fokos hőmérséklet vár ránk, 95 százalékos páratartalommal. Valóban, a gépből kiszállva arcunkon éreztük a trópusok forróságát. Vendéglátóink meleg szeretete ezt a forró- ságot is felülmúlta. Ahogy az emberek fogadtak bennünket a repülőtértől az elnöki palotáig vezető úton, sűrű csoportokban, éljenezve, dalolva és táncolva, a szeretet megannyi megnyilvánulásával — utunk valóban a barátság és a szolidaritás dia- dalútja volt. Többször találkoztunk tömegekkel Tanganyikában és Zanzibárban, mert meghívtak bennünket a zanzibári forradalom évfordulójának megünneplésére, amely egybeesett látogatásunkkal. Ez alkalommal gyűlést is rendeztek, külön a mi tiszteletünkre. Amikor az emberekkel találkoztunk, szűkebb körben vagy nagygyűlésen, tájékoztattuk egymást népünk életéről, törekvéseiről. Nem állítjuk, hogy eleget tudunk egymásról. Tudiák és tudják azonban a legfontosabbat: azt, hogy barátokként jöttünk, hogy azonosak a törekvéseink. Ila rcostá vsa k ként foga diák Saját szemünkkel láttuk: ezek a népek érzik már a függetlenség és a szabadság ízét és erről lemondani többe nem fognak. Ez a fonodáim' hangulat magyarázza, hogy bennünket, egy szocialista ország küldötteit, nemcsak a vendégnek kijáró tisztelettel . és kedvességgel, hanem mint a szocialista rendszert építő nép küldötteit, söre- és harcostársakként fogadtak. Bejárva ezeket az országokat, tovább szilárdult bennünk az a meggyőződés, hogy a szocialista világrendszernek, a fejlődő országok csoportjának, valamint a kapitalista országok munkásosztályainak és összes haladó erőinek összefogása képes biztosítani és biztosítani is fogja a világ békés, progresszív fejlődését Mi igyekeztünk eme magasztos megbízatásnak, erőink összefogásának, mindenütt eleget tenni. Bármerre is jártunk, e barátság jegyében, mindenütt arra kertek bennünket: adjuk át üdvözletüket a magyar népnek, kormányának és pártjának. Engedjék meg, hogy e megtisztelő megbízásnak ez alkalommal tegyek eleget. A magunk részéről kívánjuk, hogy a minket vendégül látó országok népe és vezetői jó erőben folytassák a nemzetközi együttműködést, a békét és népeik javát szolgáló tevékenységüket rejutásnál éppen olyan rangosnál! tekintik a fizikai munkát, mint a szellemi tevékenységet. Egyre kevésbé hódít a diploma féltése, a fehérköpeny varázsa, a protekció, a pénzcsinálás, a város-imádat, vagy a kétes értékű anyagi egzisztencia. Kategórikusan kimondva és a „sorok közül” is kiérződött, hogy az ifjúság látja a szocialista érvényesülés igaz •útját. Mindez összefügg a kommunista erkölcsi normákkal, általában az erkölcsi neveléssel. összefügg azzal, hogy ifjúságunk életmódja, gondolkodása, magatartása szabadabb, őszintébb, mint a múltban volt, egyre inkább mentes a képmutatástól, az álszeméremtől. A fiatalok szembe mernek nézni önmaguk és korunk erkölcsi problémáival — az érvényesülést vizsgálva is. E zért mondhatta önmagáról Horváth Ferenc ormosa vájár, hogy igenis érvényesült az életben, Ezért valljuk őszinte szívből, hogy tudása és munkája alapján boldogul, érvér- nyesül a mai ifjúság, maga és népünk javára. Igazabb perspektívát rajon mely társadalom adhat fiainak?! Pauiovits Ágoston (Vége.) is megtévesztenek embereket. Hiszen, mi tagadás, előfordul, hogy valaki nem a tudásának és munkájának megfelelő helyre is eljut rokonok, segítő barátok, „kedves ajánlók” révén. De látni kell az ilyen érvényesülés tiszavirág voltát. Nem lehet tartós, csak pillanatnyi, hiszen „segíteni” lehet valakin, de helyette dolgozni egy életen át nem! Ezért „hullanak” ki az egyetemekről az „ajánló levelesek”, ezért kell néha a könyökléssel, a talpnyalással, és egyéb, undorító módszerekkel megszerzett beosztásokban a személycserékig elmenni. S ezért kell egy-egy munkahely betöltésénél nagyon megnézni, hogy az, aki oda kerül, mennyire felel meg a szakmai, a politikai és a társadalmi követelményeknek. E nnek a mércének kell polgárjogot nyernie minden olyan fórumon, ahol emberek sorsáról döntenek. Ezt a szemléletet kell köz gondolkodássá előléptetni. Az ifjúság érvényesülését vitató ankétunknak sok kellemes tanulsága volt. Igyekeztünk azokat cikksorozatunkban közzétenni. A legfontosabb tanulsága mégis az volt, hogy a mai fiatalság nagyon világosan meg tudja különböztetni a karriert az érvényesüléstől. Elítélik, megvetik a törtetést, azokat, akik mások rovására aKar- nak érvényesülni. Az előbbIfjúság és érvényesülés tál nyújtott lehetőségeket, szivvel-lélelckel dolgozik valamennyiünk gyarapodásáért, elöbbrejutásáért, önmaga helyesen értelmezett érvényesüléséért. Ez igaz tükre a fiatalság gondolkodásmódjánál!. Az ilyen, társadalmi méretű jelenségekből helyesebb következtetéseket vonhatunk le, mint a periférikus, kivételes esetekből. Ezért jó, ha az .,én-szemlélet” helyébe a „mi” fogalma kerül. Ez eleve kizárja az önző törtetést, az egyénnek a közösség terhére való boldogulását. Megvilágítja, hogy az egyén felemelkedésének igazi éltetője, valódi ereje a közösség. N álunk nincsenek szédületes csúcsok, nem lehet mások terhére boldogulni, nincsenek korlátlan lehetőségek, születéssel hozott előjogok, karriert biztosító tényezők. Valóban az van, ami e sorozat mottója, s ezt Juhász Gyula igen szépen megfogalmazta az Egy munkásotthon homlokára című versében: Nálunk nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás. Hogy vannak, akik másképp értelmezik az érvényesülést, az igaz. A gondolkodás nehezen változik. S a tégi értelemben vett érvényesüléshez, a karrierhez olyan dolgok tapadnak, amelyek ma az idősebb munkásokra gondol, akik valóban művészei lettek szakmájuknak. Lakatosokra, akik nehéz fizikai munkát helyettesítő gépeket szerelnek össze, esztergályosokra, akik századmilliméterre dolgoznak, bányászokra, akik percek alatt támasztják alá a hegyeket lenn a föld mélyén, építő munkásokra, akik szemet gyönyörködtető épületeket tonnáinak homokból és kőből. alán azért is szeretik a munkát ezek az em- berek, mert érzik az alkotás szépségét, s életükben felismerték a munka művészetét. Egy technikus azt mondta: „Jó munkámmal szeretném könnyebbé, egyszerűbbé tenni dolgozótársaim életét. Szeretném, ha több idejük maradna színházra, ha munka után sportolnának, vagy éppen Beethoven-t hallgatnának, és igen: sétálnának a Népkertben, vagy az Ar'as szerpentinjein”. Nem lírai ömlengés ez, hanem általános vetülete a ma élő ifjú nemzedék gondolkodásmódjának. Helyes hát, ha az érvényesülés kapcsán éppúgy, mint az ifjúság megítélésekor kimondjuk: fiatalságunk igenli, elfogadja a társadalmunk ál| 7. Ilooyan lehet hát érvényesülni? ? orváth Ferenc érettsé> B-fi gizett vájár érvénye- ) ifi sült. Kilenc esztende- • je, amint kikerült a ) Földes Ferenc Gimnázium- 5 hói, s a szénfalhoz állt, sonkán nem értették.. Volt aki 3 megkérdezte: hát ezért ta- ^nullái? Érdemes volt négy )évig iskolába járni, vájárnak ^anélkül is mehet mindenki. ) Életútja mégis bizonyság 3 rá, hogy érdemes volt tanul- 3 ni. Általános műveltségének 5 fokozásával tartalmasabb az 3 élete, mint másoknak. Meg ) azután kissé jobban is látja, 3 mi történik körülötte. 3 Anyagilag, erkölcsileg meg- ij becsült dolgozója az ormosi 3 bányaüzemnek. Idősek és 2 fiatalok egyaránt szeretik. Jó 5 bányász! 5 Nem csalódott az életben 3— pedig úgy tudom, valaha ^színművész akart lenni. Az 3 irodalmi esteknek ma is áldandó vendége, vagy szerepülője. Azt mondja: minden 3munka szép, ha nemcsak a jfizilcai értelemben vett erő- 3 kifejtést látjuk benne, hanem ^az alkotást, tetteink értelmét. 5 E szavakat ízlelgetve az t ember akaratlanul is azokra / elenleg 18 696 orvos tevékenykedik az országban, vagyis tízezer lakosra 18,6 orvos jut; köztudomású, hogy ez nemzetközileg is jó arány. Egy év alatt csaknem háromezerrel emelkedett a szakképzett egészségügyi középkáderek száma, és ezzel nőtt a szakképesített dolgozók aránya. 1965-ben 52 új orvosi körzetet szerveztünk, mintegy napi ezer órával emelkedett a szakorvosi munkaórák és másfélezerrel a gyógyintézeti ágyak száma. Tovább folytattuk a rendszeres tüdőszűréseket; kedvező jel, hogy az elmúlt évben mintegy 3300-al kevesebb új tbc-s beteget vettünk nyilvántartásba, mint 1964-ben. Különösen örvendetes, hogy jelentősen csökkent a gümő- kóros megbetegedés a 14 éven aluli gyermekek között. Egy esztendő alatt csaknem ezerrel szaporították az állandó bölcsődei helyeket, s a korábbinál több körzeti gyermekorvos tevékenykedett. Mintegy 700 fővel több lett egy év alatt a szociális otthonok befogadó képessége is. Egészségügyi miniszterünk egyik legutóbbi nyilatkozatából emeltük ki ezeket a jellemző, beszédes adatokat, amelyek joggal töltenek el bennünket büszkeséggel. Egy esztendő mérlegét vonják meg, de hozzá kell sorolnunk az előző húsz esztendőben elért sikereket és vívmányokat, amelyek rendszerünk sarkalatos elvének megvalósulásáról. az emberrel való törődésről, gondoskodásról, egészségének védelméről vallanak. Hogyan tehetnénk ezt még korszerűbbé, igényesebbé, méginkább megnyugtatóvá? Erre a kérdésre keresték és fogalmaztál! meg a válaszokat a miskolci kórházak vetető szakfőorvosainak és irányítóinak igen értékes, hasznos észrevételekben és okos javaslatokban egyaránt gazdag eszmecseréjén, amelyen Csetcrki Lajos elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára is részt vett. ö állapította meg: akárcsak életünk valamennyi területén, egészségügyünk fejlesztésében is új fázishoz érkeztünk: sok probléma megoldása után (a népbetegségek felszámolása, a fertőző betegségek elleni Kikeres küzdelem, az ingyenes orvosi-kórházi ellátás széleskörű kiterjesztése, stabil egészségügyi hálózat meg-; teremtése, tehetséges új or-c Vosgeneráció felnövekedése £ Btb.) most már a minőségi kö-Q vetelmények lépnek előtérbe. £ Nagyobb egységeket kívá-f nunfc kialakítani, jó szakmai C feltételekkel, tudományos í színvonallal. Tíz-tizenöt év c alatt minden megyei kórhá- £ tet rekonstruálunk, hogy ki-( elégítő épületek, korszerű be-t rendezések és műszerek £ igénybevételével folyhassak aC Ryógyitás. Folyamatosan fel £ kell számolni a fővárosi ésC Vidéki központok között mu-! tatkozó különbségeket. £ . tudományos ismere-C A tek hihetetlen iramú [ jjjL felhalmozódása, a be-c tegeüátás nagymérvű £ kiterjesztése egyenest követe-( Ü a jól átgondolt, körültekint tő koncentrálást. Mint isme-} relies, néhány éve ebben az< irányban folyik a miskolci J kórházak szervezeti átalakí-1 fása. és most megfelelő tn-| Paszta la tok birtokában többi felszólaló ennek előnyeiről,! Jótékony hatásáról számolt £ ke. Dr. Sárady Kornél hang-( súlyozta, hogy ez a szerveze- ] ti forma a legalkalmasabb ac tbc elleni küzdelem szem-’ Pontjából. Dr. Ditrói Sándor< ürra utalt, hogy az ágynyíl-< vánlartás egyenletesebbé te-] szí a betegek elosztását, ós< •Megállapította, hogy a vas-’ Jlyári kórház az új szervezet-< ben nem került hátrányos’ helyzetűé. i Dr. Mátyus Endre emlé-j keztetett rá, hogy megyénk] egészségügye sokáig nem tar-i tott lépést ipari fejlődésével ] Az elmúlt esztendőkben jc- tont&s előrehaladást értünk1 *t. Az új szervezetben a központi igazgatóság erőfeszítései révén sokkal jobb körülmények között dolgozhatunk. Figyelemre méltó a vezető szak főorvosok egységes állás- foglalása, hogy olyan kórházegyüttest, alkotó közösséget kell kialakítani, amely megfelelő tudományos vértezeti- séggel, korszerű, magas szakmai színvonalon és kellő pedagógiai készséggel is rendelkezve látja cl feladatát, s hatása kisugárzik az egész megyére. Dr. Mátyus Endre főorvos érdekes javaslatokkal élt: a borsodi terület is legyen képviselve az Egészség- ügyi Tudományos Tanácsban, az Akadémia, s a Tudományos Minősítő Bizottság munkacsoportjaiban. Az egészség- ügyi kormányzat elképzeléseinek és intézkedéseinek kidolgozásánál támaszkodjék jobban a vidéken működő orvosokra. Mások szavaiból kicsendült az igény az orvosfluktuáció megszüntetésére, a szakfőor- vosok jogkörének pontos, kon krét kö rü 1 ha táró 1 ásá ra, stabil törzsgárda kialakítására minden osztályon. G azdasági irányítási rendszerünk reformja, az erről kibontakozott vitái! óhatatlanul töprengésre késztetik a szociális, művelődési és egészségügyi területen munkálkodó vezetőket, dolgozókat is, vajon az itt kialakult struktúra nem szorul-e módosításra, kiigazításra. így történt ez a pénteki eszmecserén is, amelyen többen fejtegették, hogy a járó és fekvő betegek személyi és dologi ellátottságának évekkel ezelőtt megállapított normái felülvizsgálatra szorulnak. Nem kétséges, hogy sok helyütt a túlzsúfoltság, a temérdek időt rabló adminisztráció, a bürokrácia nehezíti a korszerűbb, zavartalanabb orvosegészségügyi ellátást. Sok kórházi ágyat elsősorban szociális okokból bekerült személyek vesznek igénybe. Dr. Fehérvári Ferenc igazgató szóvátette a mintegy száz Heine-Medin-es gyermek elhelyezésének, foglalkoztatásának gondját, sorsuk elrendezését: ezek a problémák túlnőnek a kórház, s az egészségügy hatáskörén és társadalmi megoldást igényelnek. Dr, Galambos László igazgató szavai azt érzékeltették, milyen fontos szerepet _ játszanál! az egészségügyi ellátásban a körzeti orvosok. Tartalmas, céltudatos erőfeszítések történnek azért, hogy mindinkább emberi közelségbe kerülhessenek betegeikkel, hogy igazi háziorvosokká váljanak. Kórházba került betegeiket meglátogatják, közvetlen kontaktust teremtenek szakorvosol Lkai, ez hasznos tapasztalatcserére is módot nyújt. _ ind ennél a témánál, /! mind a kötetlen bejt fX. szélgetés során felszínre került orvosetikai kérdéseknél többször hangzott el ez a szó: bizalom. Aligha szorul bizonyításra, milyen fontos pszichológiai tényező ez a betegek gyógyulásában, egyszersmind milyen fontos feltétel ahhoz, hogy az orvos jó munkát végezhessen. A vezető szakfőorvosok mély felelősségtudattól áthatott tanácskozása is erősítette ezt a bizalmat. Sárközi Andor (Folytatás az 1. oldalról.) lépéseinket az ENSZ-ben. Közösen állapítottuk meg, hogy a gyarmatok fenntartása bűntett az emberiség ellen, együtt követeltük a vonatkozó ENSZ- határozatok végrehajtását és követeltük, hogy a gyarmatosító hatalmak vessenek véget gyarmati uralmuknak. Afrikai barátainkkal újra és újra leszögeztük; tarthatatlan, hogy Afrika szabad földjén még vannak területek, ahol nem az afrikaiak a gazdák, hanem a volt gyarmatosítók. Elmondtuk a rhodesiai és a dél-afrikai fajüldözésről, a portugál és más gyarmatokról elítélő I véleményünket és követeltük I az afrikaiak jogainak biztosítását minden kérdésben. Leszögeztük minden országban, hogy afrikai és ázsiai testvéreink mellett állunk, akár a
