Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

Vllffg proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA r--------------------”> Miskolci főorvosok eszmecseréje a korszerű helcscllíításról c Az Igényes élet... születésénél Amerika és a vietnami háború XXII. évfolyam 55. szám. ÄRA: 80 FILLÉR Vasárnap, 1900. március 6 Á kongresszus tiszteletére K ét napán at jarfcam a gyárat, a vas- és az acélmezőket. A kí­váncsiság hajtott. Sok dolgozóval, vezetővel be­széltem. A kérdés mindig visszatérő refrénje: mi az új, az érdekes, a szenzáció a gyárban? „Az — mondták a hengerműben —, hogy a blokksor nagyon falánk, mindent felemészt”. Az acél-* műben ezt közölték: „A blokksor jobb ellátása végett versenyt "kezdeményeztünk, amelyhez minden egység csatlakozott”. A hengermű gyáregység szb-titkára arról beszólt: náluk új, hogy az üzemrészek, a brigádok is párosversenybe léptek egy­mással. Eleinte arra gondol­tam, hogy „vonalasságból” beszéltek így. Ám a termelé­si tanácskozások jegyzőköny­vei, a sok száz felszólalás is arról győzött meg, hogy a gyár dolgozóit mélyen foglal­koztatják a ma tennivalói, a holnap célkitűzései. Altkor a kezdeményezés, a verseny még cseppfolyós ál­lapotban volt, hiszen a ko­hók, az acélművek dolgozói­val arról tárgyaltak: a blokk- sornak kell az eledel, adja­nak több, jobb nyerSyasat. acélt. Noha nem jártam a DIGÉP-ben, úgy tudom, hogy a légkörben már ott is benne feszült az apró kezdeménye­zésekből kipattanó, s mozaik­szómén összekapcsolódó nagy elképzelés. A dolgozók apró céljai­ból, vágyaiból faka­dó nagy, közös kez­deményezést, a nagy tüzet egy hír, pártunk IX. kongresszusa összehívásának ténye lobba,ntotta lángra. No­ha mindkét gyárban hagyo­mány, tradíció már, hogy pártunk életének nagy mér­földköveit munkával ünnep­ük meg, a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gép­gyár történelmében ez az el­ső' eset, amikor nem külön- külön, hanem közösen, egy­más tevékenységének össze­hangolásával tesznek válla­lást. szerveznek versenyt. A közös konferencián, amelyen a vállalást megfogalmazták, beszél tele róla, hogy a két nagy gyár között esetenként már eddig is jó együttműkö­dés alakult ki. A DIGÉF-böl a Czövek-brigád vezetője azt fejtegette, hogy igen jó volt ít kapcsolat például a durva- hengermű rekonstrukciója idején. Gácsi Miklós, a DI­GÉP vezérigazgatója elmon­dotta, hogy az elmúlt évben mindkét nagyüzem teljesítet­te, túlteljesítette feladatát, ez az együttműködés kihatása is. Többen szóltak azonban ró­la, hogy bár a két gyár alig fél kilométerre fekszik egv- máshoz, néha ez a távolság négyszáz kilométert tesz ki, mert a minisztériumokon ke­resztüli viták, intézkedések, jogi, bírósági ügyek feszül­nek közöttük. A közös konferencia, az összehangolt vállalás egyelő­re felmérhetetlen jelentősége éppen abban van, hogy ke­mény öklökkel döngeti a testvér-vállalatok közötti, ese­tenkénti bürokratikus válasz­falat. A felszólalások azt tük­rözték, hogy az emberekben nagy készség él a szorosabb együttműködésre. Regéezi Emil, a nagykövácsmű gyár­egység vezetője sok ember véleményét kifejezve hang­súlyozta: a bürokratikus szer­ződéskötések. időt faló jogi viták helyett a kölcsönös bi­zalomra, az egymás megér­tésére. az elvtársi, munkatár­si. műszaki kapcsolatokra kell alapozni a kapcsolatot. A két testvérüzem életét ezer és tízezer szállal kötik egybe a termelési kapcsola­tok. Egyik sem tud a másik nélkül boldogulni. Az LKM- nek például létkérdése, hogy a DIGÉP-ből gépi berende­zést, tartalék alkatrészt kap­jon a blokk- és a bugasorhoz. A DIGÉP képtelen teljesíte­ni exportfeladatát, ha az LKM nem biztosít hozzá idő­ben és jó minőségben alap­anyagot. A pénteken megtartott konferencián nem esett sok szó a közel gő IX. kongresz- szusról. Nem hangzottak el sem szóban, sem írásban hangzatos szavak, csillogó szóvirágok. De a közös vál­lalás, a tervek, a célok, a vá­gyak összehangolása minden­nél ékesebben beszél. Nézzük például az acélmű esetét Az év első heteiben még azt hangoztatták, hogy a felemelt tervben előírton túl nem tud­nak többet adni. Es most? Nyilas Sándor, az acélmű KISZ-titkára ezt mondotta: „A duTvahenaermü szívóhatá­sa nagyobb lett, a többletet elsősorban saját erőből kell biztosítani. A kollektíva úgy döntött, hogy 8000 tonnával túlteljesítjük évi tervünket". Es a nagyolvasztómű dolgo­zói — mint Hámori József alapszervezeti titkár közölte — 10 000 tonna nyers vassal gyártanak többet. A szavak sejtetik, hogy a kívánalmak­nak megfelelő mennyiségi, minőségi vállalásokat, ez vo­natkozik a DIGEP-re is, nem pillanatnyi ötlet szülte, ha­nem nagyon is alapos meg­gondolás. És ez az ígért jobb, több, máris jelentkezik a DI- GEP vállalásában. Eszerint egy százalékkal több export­árut gyártanak, egy sor konstrukció prototípusát előbb készítik el. E zek a kiragadott pél­dák is azt mutatják, hogy a testvérüzemek szorosabb kapcsolata túlnőtt az LKM, a DIGÉP kapuján, messze kihat az egész népgazdaság életére. Kapcsolatban van más vál­lalatok, szervek munkájával is. Ezen az említett konfe­rencián a MÁV miskolci igazgatósága és az LKM kö­zött megállapodás született: a MÁV fokozott mértékben gondoskodik a gyár kiszolgá­lásáról, az üzemben gyor­sabban ki-, illetve berakják az árut, hamarabb útnak indít­ják a szerelvényeket. Partunk IX. kongresszusá­nak összehívása nemcsak a két tcstvérüzomben, hanem más üzemek, vállalatok, szer­vek dolgozóiban is nagy visszhangot keltett. Kongresz- szusi versenyvállalás szüle­tett többek között a Szerencsi Csokoládégyárban, és a mi­nap érkezett be szerkesztősé­günkbe a miskolci vasúti csomópont dolgozóinak ígé­rete. M it mutat ez? A kong­resszus híre meg­érintette a szíveket. A kongresszusra va­ló készülődés a diósgyőri testvérvállalatoknál, a vasút­nál, a osokoládégyárban és várhatóan még egy sor üzem­ben, vállalatnál nagyon szép, értékes, emberi, társadalmi célok szülőanyja. Nincsenek hangzatos szavak, a vállalá­sok végrehajtását nem kíséri dobpergés. Az emberek szíve mégis lelkesülten dobog. Ér­tékes vállalások születnek, amelyeket a dolgozók ezrei, tízezrei a gyorsan pergő hét­köznapokon örömökkel, gon­dokkal teli hónapokon válta­nak valósággá. Csorba Barnabás Kállai Gyula beszámolója a magyar kormányküldöttség afrikai és ázsiai útjáról Kállai Gyula, a kormány el­nöke szombaton este a rádió­ban és a televízióban beszá­molt az Afrikában és Ázsiá­ban járt magyar kormánykül­döttség útjáról. Kállai Gyula elmondta: Egy hónapig voltunk távol hazánktól. A térképre nézve is könnyen látható, milyen ha­talmas távolságokat tett meg velünk a MALÉV nagyszerű IL—18-as repülőgépe, amely kiváló parancsnokával és személyzetével több mint 30 00o kilométert repült, s vit­te országról országra küldött­ségünket. Utazásunkra hat baráti ál­lam vezetőinek megtisztelő meghívása alapján került sor. A fejlődő országok közül a Magyar Népköztársa­ságnak az Egyesült Arab Köztársasággal régen ki­alakult szoros kapcsolatai vannak. Kormányunk több tagja járt már Egyiptomban. Ez volt azonban az első, eset, hogy Nasszer elnök és Mohieddin miniszterelnök meghívása alapján miniszterelnöki szin­tű küldöttség utazott Kairóba. Etiópiában viszonoztuk I. Hailé Szelasszié császár 1964- ben Magyarországon tett láto­gatását. Az Etióp főváros egész népe érkezésünk alkal­mából az utcákon volt. Tiszte­letünkre még munkaszüneti napot is elrendeltek. A csá­szár több Ízben hangsúlyozta előttem, hogy ezzel is viszo­nozni óhajtotta azt a szívélyes fogadtatást, azt a baráti ven­dégszeretetet, amelyben őt a magyar nép Budapesten része­sítette. Tanzániában Nyerere elnök meghívása alapján került sor a látogatásunkra. Ebben, az Egyenlítőn túli afrikai ország­ban az európai szocialista or­szágok közül a miénk volt az első ilyen magasszintű kor­mányküldöttség. Az alig 400 ezer lakosú Ku­wait államban, amely hatal­mas olajkészletei folytán a vi­lággazdaságban nagy szerepet játszik, különösen nagyra érté­kelték, hogy a Magyar Nép- köztársaság kormányénak kül­döttsége az első szocialista kormányküldöttség volt, hogy személyünkben Szabah emir, Dzsaber miniszterelnök, s a kuwaiti kormány tagjai orszá­guk földjén először üdvözöl­hették a szocialista országok képviselőit. Indiai látogatásunkra szin­tén régebbi meghívás alapj an került sor. Annak idején meg Nehru hívta meg a Magyar Népköztársaság kormányának elnökét. Ezt a meghívást Sasztri miniszterelnök is fel­újította. Külön nagyra értéke­lendő, hogy Sasztri tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után az új miniszter- elnök, Indira Gandhi asszony, közvetlenül kinevezése után, temérdek munkája közepette is fontosnak tartotta, hogy a lá­togatás létrejöjjön: megújítot­ta a meghívást, a rni küldött­ségünk volt az első hivatalos kormányküldöttség, amely az új indiai miniszterelnökkel tárgyalt. Szívélyes fogadtatás valamennyi országban Előre megtervezett útiprog­ramunk menetközben még bő­vült is. Indiában ért utói ben­nünket Makariosz elnök meg­tisztelő meghívása: tegyünk rö­vid látogatást a Ciprusi Köz­társaságban is. Hazafelé jövet küldöttségünk Nicosiában 24 órára megszakította útját. E rövid idő — egy nap alatt is — alkalmunk volt több ízben ta­lálkozni Makariosz elnökkel és más vezető személyiségekkel, élvezhettük a ciprusi nép ven­dégszeretetét. Nehéz szavakban kifejez­ni azt a szívélyes fogadta­tást, a meleg baráti lég­kört, amely bennünket, a szoeialista Magyarország küldötteit valamennyi or­szágban körülvett. Ebben kifejezésre jutott 1 a vendéglátó országok vezetőinek és népeinek a Magyar Népköz- társaság iránt érzett tisztele­te és megbecsülése. Nap mint nap éreztük, mily nagyra ér­tékelik népünknek a szocia­lista építésben elért eredmé­nyeit, államunk külpolitikai tevékenységét. Tapasztalhat­tuk, hogy a Magyar Népköz- társaság nemzetközi tekinté­lye megnövekedett. Kedves hallgatóim! Bizonyára nyomon követték küldöttségünk útját, amelyről lapjaink, valamint a rádió és a televízió rendszeresen hírt adott. Nem mondok tehát újat, amikor megállapítom, hogy utunk nagyon hasznos volt. Mindenütt hasznos megbe­széléseket folytattunk. Nyiltan és őszintén ismertettük véle­ményünket a nemzetközi élet kérdéseiről és országaink kap­csolatairól. Gyümölcsöző gazdasági, tudományos és kulturális egyezményeket kötöttünk. Az együttműködés továb­bi új lehetőségeit tártuk fel. Rengeteg tapasztalatot szerez­tünk, nagyszerű élményekkel gazdagodtunk. Afrikttban 36 íij, független állam keletkezett Utazásunkra olyan időszak­ban került sor, amikor a nem­zetközi helyzet feszültebbé vált. A nemzetközi imperializ­mus cs különösképpen az amerikai imperializmus a világ több térségében ak­tivizálta erőit, s több körülményt, így a nem­zetközi munkásmozgalom je­lenlegi ideiglenes megosztott­ságát is saját céljai elérésére akarja kihasználni. A belső fellazítástól a nyílt fegyveres intervencióig az eszközök és módszerek széles skáláját fel­vonultatva folytatja a harcot a szocialista országok ellen; tá­madja a kapitalista országok kommunista pártjait, munkás- demokratikus- és haladó moz­galmait; éles harcot folytat a gyarmati rabságból felszaba­dult országok nemzeti függet­lensége és önállósága ellen, az újgyarmatosítás eszközeivel igyekszik újra leigázni a már felszabadult népeket. Ezt az imperialista törek­vést most alkalmunk volt nyo­mon követni. Afrikában az utóbbi két évtizedben 36 új, függet­len állam keletkezett. Ez óriási csapás volt az im­perializmus rendszerére. Az imperialista nagyhatalmak természetesen nem egyköny- nyen nyugszanak bele mesés jövedelmet nyújtó birodalmaik elvesztésébe. Tapasztaltuk, hogy a gyar­mati rabságból felszabadult országoknak milyen rendkívül bonyolult körülmények kö­zött kellett hozzálátniok új életük építéséhez. Gazdasági helyzetük súlyos: rájuk nehe­zedik a gyarmati sors keserű öröksége. Mezőgazdaságuk egyoldalú, úgynevezett mono­kultúrás. Amikor felszabadul­tak, úgyszólván semmiféle feldolgozó iparuk nem volt. Mindezek miatt természeti kitlcseik ellenére is gondot jelent a lakosság élelmezése, ruhAzása. A gondokat tetézi a hihe­tetlen népszaporulat. Egyiptomban évente közel egymillió, Indiában csak­nem hétmillió új állampol­gár születik. Ott; a születések korlátozása a probléma, nem úgy, mint nálunk. Csodálkoztak is azon, hogy mi családi pótlékokkal is igyekszünk ösztönözni a gyermeknevelést A nagy nép- szaporulat a jövőben a nem­zet további felemelkedésének forrása lesz, de a jelenben az eltartásra szorulók számát nö­veli, s szinte megoldhatatlan szociális problémát jelent. Az imperialisták a gyarmatok többségéből kivonulni kény­szerültek ugyan, de híveik szép számmal fellelhetők a politikai, a gazdasági, keres­kedelmi, kulturális élet szá­mos ágában, s tevékenységük természetesen nem az új rend megerősítését, hanem a régi helyreállítását szolgálja. A népgazdaság gyors fejlesztése beruházásokat igényel, az eh­hez szükséges eszközöket azonban a nemzeti jövedelem még távolról sem tudja biz­tosítani; Ez a helyzet nyitva tart ka­pukat és lehetőségeket arra) hogy az imperialista hatalmak nyomást gyakoroljanak a fel­szabadult országokra, s ők minden eszközt megragadnak; hogy ezzel a lehetőséggel él­jenek is. Az imperialista ha­talmak kapcsolatainak jellege ezekkel az országokkal — a lényeget tekintve — a múlt­hoz képest nem változott. Azt a segítséget, n. gazdasági segélyt, ame­lyet az imperialista álla­mok a gyarmati rabságból felszabadult országoknak nyújtanak, változatlanul a politikai nyomás és befo­lyásolás eszközeiként, az új gyarmatosítás módszerei­ként igyekeznek felhasz­nálni. A felszabadult országok veze­tőinek és népeinek nagy áll­hatatosságra, politikai szilárd­ságra és éberségre van szük­ségük, hogy az imperialista országokkal kialakított gaz­dasági és egyéb kapcsolataikat — amelyekről ma nem tud­nak lemondani — úgy bonyo­lítsák, hogy az ne okozzon károkat a nemzeti független­ségnek, s ne nyisson kaput az új gyarmatos! tó törekvéseknek; Egyetértés a nemzetközi kérdésekben Úti tapasztalatainknak ezt a körét összegezve, megállapít­hatjuk: A klasszikus gyarmati rendszer felbomlása nem mehetett volna végbe a szocialista országok léte, erkölcsi, politikai és anya­gi támogatása nélkül. De a felszabadult országoknak továbbra is szükségük van a szocialista országok támoga­tására, a velük való együtt­működésre, kivívott független­ségük megvédése, és az új­gyarmatosító törekvések visz- szaverése érdekében. Történelmi múltúnk és tár­sadalmi fejlődésünk több ha­sonló vonása mellett különö­sen fontos és nagy jelentősége van annak, hogy a legfontosabb nemzetkö­zi kérdések megítélésében tárgyalópartnereinkkel ál­talában egyetértés alakult vki közöttünk, álláspontja­ink azonosak, vagy hason­lóak. Közös fronton, azonos oldalon állunk ezekkel az országokkal abban a harcban, amelyet a gyarmati rend teljes és vég­leges felszámolásáért, az álta­lános és teljes leszerelésért, a népek előrehaladásáért, a vi­lág békéjéért, az imperializ­mus ellen folytatunk. Ez tük­röződött a nyilvánosságra ho­zott közös nyilatkozatokban. Ezeknek az országoknak — éppúgy, mint a szocialista ál­lamoknak — belső feladataik elvégzéséhez békére, az alkotó munka e legfontosabb feltéte­lére van szükségük. Nemzetközi tárgyalásaink középpontjában az amerikai imperialisták vietnami agresz- sziója állott. Teljesen egyet­értettünk abban, hogy a bom­bázások újrakezdése, a há­ború kiterjesztése — bár­mennyire is az úgynevezett bókeoffenzíva leple mögé akarják rejteni — csak sú­lyosbítja a helyzetet. Abban is egyetértettünk, hogy az egye­düli megoldás: azonnal és fel­tétel nélkül meg kell szüntet­ni az agressziót, meg kell sza­badítani Vietnam népét a há­ború szörnyű pusztításaitól és rá kell bízni saját sorsának irányítását. Partnereink nagyra érté­kelték országunk hozzá­járulását a gyarmatosítás azonnali és végleges faj- számolásáért folyó küzde­lemhez. Ismerték és értékelték íeá­(Foly tatás a 3. oldalonJ 1 ;!

Next

/
Thumbnails
Contents