Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-03 / 52. szám

Péntek, 19G6. március 4. RSZAKMAGYARORSZAG 3 Siherés elismerés A tudomány és n lermcíés kapcsolaíáimk gyümölcse Egy kis gyár kezdeményezése, amely nialiióknt hozott Közismert tétel: minél job­ban kihasználjuk: a termelő- eszközöket, annál nagyobb mennyiségű terméket kap a ■ társadalom ugyanarról a be- , rendezésről. Más szavakkal, minél liatókonyabb a terme­lés, annál több végterméket kapunk adott mennyiségű termelőeszközök után. Az ipari termelés hatékonyságá­nak növelése magában fog­lalja a termelési állóalapok, munkaeszközök legteljesebb, extenziv és intenzív felhasz­nálását. A mai, tudományos műszaki forradalom kialakít­ja a nagyüzemi gépi terme­lés világosain látható, új, progresszívabb termelő ap­parátusát. Ugyanakkor itt van a meglevő termelő appa­rátus, amelyben nagy meny- nyiségű tárgyiasult munka fekszik, s kevésbé progresz- gzív technikán alapszik. Tel­jesen nyilvánvaló, hogy a műszáléi előrehaladás fontos gazdasági problémája a meg­levő termelő apparátus gyons és teljes kihasználása. Ezt a feladatot oldották meg az elmúlt esztendőben a Miskolci Pamutfonóban. Lapunk több tildében fog­lalkozott ennek a kis gyár­nak nagyszerű kezdeménye­zésével. 1965. április 1-én be­vezették az úgynevezett 6-f- 2-es, folyamatos munkaren­det, a Magyar Tudományos Akadémia ipargazdasági ku­tató csoportjának, személye­sen Hevesi Gyula elvtárs­nak, az akadémia alelnöké- nek kezdeményezésére. A tudomány és a termelés kapcsolatának gyümölcse napjainkban beérett. A Mis­kolci . -Pn.mutfonó vezetősége el kés 7.Í tette-á Tűsérloti idő­szakról szóló zárójelentést. Kitűnő eredmény született. A kísérlet bebizonyította a tu­domány állításait: az időalap növelése révén, az új mun­karendre való végleges átál- ' bissel „hozni lehet” a 30 mil­lió forint értékű többletfonal terméket, egy fillér termelői beruházás nélkül. Ilyen gaz­dasági eredményt a tégi módszer szerint csupán 35 millió forintos beruházással lehet elérni. Sokan féltették az alig 10 esztendős, fiatal gyárat, bogy beletörik a bicskája eb­be a kísérletbe. Az egész ma­gyar textilipar megszeppenve figyelte azt a bátorságot, aho­gyan nekiláttak a munkának.' Sok elméleti, politikai, gazda-; sági munka fekszik a mai sí-' kerben. < © < Az elmúlt év áprilisától; dolgoznak a folyamatos mun-( karend szerint- A fonónőkj betonte hat napot töltenek el< d gyárban, utána két napot' °tthon pihennek. A 6-j-2-esi Hegy újtól táh o százhalombattai j óriáskazánt I i Már az utolsó simításoknál] tartanak Százhalombattán, a( fiunamenti Hőerőműben épülő első, 150 megawatt villamos-] energiát termelő gépsor IV. blokkján. Csütörtökön reggel begyújtották a több emelet •Magasságú kazánt, amely éránként 500 tonna gőzt szol-I Gáltat a blokk működéséhez.' i- i ( Borsodi fiatalok ! az élen ! ( Három megyében kezdődött] kísérleti jelleggel karbamidosi levéltrágyázás. Borsodban nem] jbßlalkoztak a versennyel, nc-i bány fiatal öntevékenyen kap-] tolódott be a munkába. Olyan, Eredményeket értek azonban' El. amelyekre az országos ér-] ‘ékelés során is felfigyeltek, i *6y az első helyen a „verse-] byen kívül” induló Cscpregii lsíván, a mezőkövesdi Kos-] ®dth Tsz tagja végzett. Jutái-, btul kéthetes külföldi üdülés-] ben részesítik. A harmadik és1 a negyedik helyre is borsodi' Parasztfiatalok kerültek, Orosz] “óta és Körm'óndi István sze-i fiiélyében. 1 munkarend tévén, mint már korábban megírtuk, 300 újabb miskolci asszony és leány kapott munkát. S ez is figyelemre méltó szempont ebben a női munkahelyek­ben oly szegény városban. Napjainkban tehát a heti 45,5 óra helyett csak 40 órát dol­goznak, miközben keresetük változatlan marad. Ki tudná hirtelen összefog­lalni az elmúlt esztendő küz­delmének minden mozzana­tát, amit az átállás nehézsé­gei okoztak? Kezdetben rom­lottak az eredmények, nőtt az eszközlési járulók. A dolgo­zóknak is nehéz volt meg­szabadulniuk a megszokottól. De az akarat, az alapos elő­készület, a dolgozókkal való okos beszélgetés, a dolog lé­nyegének megértetése céljá­ból, a lelkes munka félretolt az útból minden akadályt. A kísérleti esztendő nem kerek év, csupán háromne­gyed. S ez idő alatt 10 millió 700 ezer forint értékű fona­lat gyártottak terven felül. Az egy órára jutó munkater­melékenység már a harma­dik negyedévben meghaladta a bázis adatait, amely 25 szá­zalékkal magasabb a legjobb magyar fonodák színvonalá­nál. A termelékenységi mu­tató négy százalékkal lett jobb a tervezettnél. Csökkent a hiányzás, a baleset, szilár­dult a fegyelem és a gyár élüzem szinten dolgozott. Az összes magyarországi fono­dáknál kedvezőbben teljesí­tette valamennyi gazdasági feladatát, és továbbra is megtartotta a KGST-ors zú­gok fonodái között a terme­lékenység tekintetében kiví­vott vezető pozícióját A gyári kollektíva ezekben a napokban hálával és sze­retettel gondol arra a támo­gatásra, amit a bevezetés ne­héz idejében kapott a megyei és a városi pártbizottságtól, a városi tanácstól. Most nevelcet illene meg­említeni, azokét, akik a sikert kivívták. A siker közös, az elismerés mindenkit megil­let, aki részt vett ebben a munkában. Hevesi Gyula elv- társ, az Akadémia alelnöke levélben ismerte el a gyár eredményes munkáját Ez a példa, egyben arra is példa, hogy ezekben a na­pokban, amikor vitázunk az MSZMP Központi Bizottságá­nak gazdaságirányítási re­formjáról, érdemes kutatni a munka megjavításának útját. Kötelességünk segíteni ab­ban, hogy minél szilárdabb alapokra épülve láthassunk majd hozzá a reformprogram megvalósításához. A Miskolci Pamutfonóban a folyamatos munkarend be­vezetésével sikert értek el. A meglevő termelő apparátusuk teljes kihasználásának első kísérleti esztendeje milliókat hozott a népgazdaságnak. Buda István A lakosság panaszai nyomában Az értekezletről visszatérve egy adag, 11 deka kolbásszal leplem meg magam. Zsíros volt. A zsírdarabkákat kisze­degettem, és lemértem. Pon­tosan 4 deka volt. Az árkü­lönbözet 2.40 forint. Máskor nem írtam volna le, de most beletartozik a témába. Az em­lített értekezlet a városi párt- bizottságon volt. Előzménye­ként el kell mondani, hogy nemrégiben a párttitkárok ta­nácskozásán többen szóvá tet­tek néhány hasonló hibát. A pártbizottság ipari osztálya, az észrevételekre reagálva, össze­hívta az illetékes kereskedel­mi vállalatokat, valamint a tanács képviselőit azzal a cél­lal, hogy öntsenek tiszta vizet Miskolci Íoíos kcííős győzelme Doma István, a Diósgyőri Gépgyár dolgozója már több nemzetközi fotópályázaton öregbítette a magyar amatőr- fényképészek hírnevét. A közelmúltban a Német Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövetségének fotópályá­zatán első díjat, egy kéthetes NDK-beli körutazást nyert. Ezt a sikert a napokban újabb követte. A TIT országos fotópályázatán Donra István beküldött felvételei a második díjat nyerték el. (Bollobás Józsefné) „Barbarinc”, Doma István díjnyertes képeinek egyike. a pohárba. Vizsgálják meg, hogy a panaszok mennyiben fedik a valóságot, mi az ok és mit lehet tenni. Növekvő kereslet Közismert, hogy az új árak február elsején -léptek életbe. Az illetékesek számoltak bizo­nyos mértékű „előfelvásárlás- sal”. Voltak, akik húst vettek és ebből kolbászt készítettek. Ennek visszahatásaként a bus­es húsáru forgalma február első két hetében visszaesett, viszont nőtt a baromfi iránti kereslet, tíz százalékkal több tej, 15 százalékkal több zsír fogyott el. A sertéshús iránti kereslet, az árváltoztatás el­lenére is változatlan színvona­lon mozog. Az országot járó emberek érdekes megfigyelést tettek. Az ország többi városában ki­elégítő a húsellátás, Miskolcon azonban akadozik. Debrecen­ben zsírszalonnából van ele­gendő, Szolnokon is, Szegeden értékesítési gondok vannak, Miskolcon viszont ebben sem tudnak minden igényt kielé­gíteni. Es esetenként kifogá­solható a minőség, a választék. Hogy nem országos jelenség, az említetteken kívül az is mutatja, például, hogy 200 ki­lométerről szállítottak ide csaknem 200 mázsa csemege­szalonnát. És hadd jegyez­zünk fel egy humorosnak ható esetet. Nemrégiben más me­gyéből hoztak ide húsárut. Az itteni Húsipari Vállalat több dolgozója azt kérdezte, nem kaphatna-e belőle egy kicsi­vel többet a szokásosnál? Ez az eset önbírálattal is felér. Zsír — húsáron A vita ostora a Borsod me­gyei Húsipari Vállalaton csat­togott. Igaz, közrejátszik az is, hogy az elosztásnál Miskol­cot majdnem mostohagyerek­ként kezelik, de sok vonatko­zásban kívánnivaló mutatko­zik az említett vállalat mun­kájában is. Február 19-én a Szabványügyi Hivatal megbí­zottja egy sor hibát talált a vágóhíd munkájában. Egyes munkafolyamatokban nem tartják be az előírt technoló­giát. Például több zsírt hagy­tak a szükségesnél a sertés­húson, aminek az a kihatása, hogy ez a zsír húsáron került forgalomba. Természetesen nem lehet általánosítani. Az egyik brigád például kifogás­talanul dolgozik, dicséretet érdemel, a másikra viszont ezt már nem lehet elmondaná (Mint megtudtuk, ez összefüg­gésben van azzal is, hogy megcsappant a jó szakmun­kások száma, az utóbbi idő­ben tízen visszamentek a tsz- be.) A lakosság panaszai alap­ján az említett hibákon úgy próbálnak segíteni, hogy az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egy szakembere újab­ban ott tartózkodik a feldolgo­zásnál, vigyáz a minőségre, ennek előnyei máris érezhe­tők. Hibák a szervezésben Van tennivaló a szervezés­ben is. Előfordul, hogy elfogad­ják a rendelést, de késve, vagy egyáltalán nem szállít­ják ki az árut. Más esetben, amíg a vállalat saját kocsijai­ra rakodik, van ember, de amikor a kereskedelmi válla­lat járművei megérkeznek, nincs, aki a kocsira rakja az árut. Ez az állapot nemcsak késlelteti a hús- és húsáruk kiszállítását, hanem feleslege­sen leköti a járműveket is. Úgy látszik, itt szükségessé válik a kötbérezés, vagy más megoldás, hogy a vállalat ma­ga gondoskodjék a szállítás­ról. A Borsod megyei Húsipari Vállalat jelentős export-fel­adatokat is kapott. Ez minden­képpen szükséges. Néhány jel azonban arra mutat, hogy ere­jén felüli feladatokat Vállal. Előfordult például, hogy két napon át kizárólag exportra termelt. Ezen változtatni kell. A vállalatnak, saját anyagi ér­dekeltségén túl, jobban figye­lembe kell vennie a lakosság érdekeit is. El kell ismerni, hogy az utóbbi időben van bizonyos javulás. Kívánatos azonban, hogy a vállalat jobban együtt működjék a kereskedelmi szervekkel, és még jobban szem előtt tartsa a lakosság érdekeit. A megbeszélésen az itt dolgozó kommunisták párt- megbizatásként kapták az em­lített hibák kijavítását. Párt­vezetőségi ülésen, esetleg tag­gyűlésen beszélik meg, ho­gyan is segíthetnek. Hamaro­san műszaki tanácskozást tar­tanak, amelyen a kereskedel­mi vállalatok képviselői is részt vesznek, elmondják ta­pasztalataikat és várhatóan kölcsönösen megállapodnak sok fontos intézkedésben. Csorba Ifjúság és érvényesülés „Nálunk nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkás.' 5. Prolckció, vidék és főváros A z értelmező szótárban protekció címszó alatt ez áll: pártfo- \ gás, ajánlás, támoga­' tás, közbenjárás. Értelmük­ben azonos, mégis finomabb 'kifejezések ezek, mint a pro- [tekció. Néha úgy is szokták imondani: szocialista összeköt- Hctés. Lényegében mind egyet ijelent: rokonság, ismeretség, 'valamifajta elvtelen elköte­lezettség révén indokolatlan, ■ meg nem érdemelt erkölcsi, ]anyagi, vagy pozicióbeli elő- nyokhoz jutni. Mindegy, hogy [azzal kezdődik: „kérlek, bá- ,tyám", vagy úgy mondjuk: kedves elvtársam”. A lényeg [és a cél egy, csak a hang, 'esetleg a módszer más. ] A kérdés, amelyre a vá­laszt keressük: van-e nálunk pártfogás, ajánlás, támogatás, [protekció. Létezik-e a zárt i „nagykapuid’ mellett könnyen [nyíló, csak éppen nem min- i denki által igénybe vehető '„kiskapu”? ' Az igazság az, hogy van [protekció. Hol árnyaltabb, 'kifinomultabb formákban je- ! lentkezik, hol vaskosabban, i leplezetlenül, szembetűnően. 'Egyszer rokoni kapcsolatok [révén, másszor korábbi elkö- 'telezcttség útján bukkan fel. ] Mindegy, hogyan jclentkc- izik, támogatásnak, szocialis- ' ta összeköttetésnek, ajánlás­nak, vagy pártfogásnak ne­vezzük, valójában protekció ez a javából. M elegágya a megalku­vás, az elvtelenség, a gerinctelenség. Sok­szor egy-egy clha- ■ markodott Ígérettel, könnyel- ■ mű kijelentéssel, vagy szí- i vességgcl kezdődik. Aztán ■ folytatódik a „bátrabb húzá- : sokkal”, s végződik bizonyos ■ erkölcstelen, jogtalan anya- ; giakkal. Hiszen ki ne hallott , volna kendővel letakart, pú- • posan pakolt kosarakról, , csordulásig töltött boroskor- , sókról és finoman zsebbe csúsztatott borítékokról — • mint a „hálálkodás” egyfajta, eléggé el nem ítélhető for­májáról. • Fiatalok fórumán vitatkoz­tunk e témáról, így példáin­kat is a fiatalok életéből vesszük. Középiskolai és egyetemi felvételek előtt néha valósá­gos inváziók kezdődnek a „gyerek” ügyében. Hónapok­kal korábban számon tart­ják a rokonokat, aki Ír egyet­len telefonnal helyrehozhat­ják azt, amit a fiatal a diák­évek során elmulasztott — gondolják a szülők, s kezdő­dik a kilincselés. Néha négy­öt pártfogó is „bemozdul” a biztonság kedvéért. S valljuk meg őszintén, sokszor nem is eredményte­lenül. Eljut a gyerek a szü­lőkkel közösen megálmodott ■ és megpályázott helyre. (Kezd érvényesülni?!) Mindenképpen ide kíván­kozik a Nagy József sárospa­taki KISZ-titkár által el­mondott példa: nemcsak az­ért, mert a protekció még előfordul, hanem azért is, mert a tanulásban és a kö­zösségi munkában jelesen helytállókra legtöbbször ked­vezőtlenül hat mások jogta­lan előnye. Bántja ön- és igazságérzetüket. A sárospataki gimnázi­umban a végzősök között mostanában több szó esik az egyetemi, a főiskolai felvéte­lekről, mint az érettségiről. Néhányon nagyon nyugod­tak. Meglepetésre nem is leg­jobb tanulók, hanem inkább a „jó kapcsolattal” rendelke­zők. Hiába húzódták el négy éven át a KISZ-munkától, a közösségi megmozdulásoktól és egy kicsit a tanulástól is, mégis „páholyban" érzik ma­gukat, mint akiknek már megvan a helyük az egye­temen. A jól tanuló kiszese- ket és általában a többséget ez nyugtalanítja. Sárospatak­ról éveken át nem jutottak KISZ-vczetök egyetemre — hallani ilyen véleményeket, s ezek semmiképpen sem hasz­nálnak a közösségi munká­nak, a közösségért fáradozók önérzetének. Pedig szerénytelenség nél­kül állíthatjuk, hogy egyete­mi felvételi rendszerünk az egyik legigazságosabb és leg­jobb fonna. S ha a jövőben kissé jobban vigyázunk az erkölcsi, a politikai, a világ­nézeti elvek érvényre jutta­tására, ha sokrétűbben vizs­gáljuk azokat, akik egyetemi padokba akarnak ülni, még inkább háttérbe szorul a protekció. Senki sem vitatja, hogy helyes volt a szárma­zás szerinti kategorizálás el­törlése az egyetemi felvéte­leknél. Egyetértéssel találko­zik az a gondolat is, hogy az új felvételi rendszer mó­dosításával a közösségi, tár­sadalmi magatartást jobban szem előtt tartják. Nagyobb gondot fordítanak majd a hátrányosabb helyzetben levő tanulókra és arra is, hogy a paraszt származású fiatalok kellő arányban juthassanak a mezőgazdasági fakultásokra. Hasonló gondok az üze­mekben is vannak. Ott első­sorban a bérezésnél, az előbb­re jutásnál találhatunk „aján­lóleveleket, segítő barátokat, érdektelen pártfogolókat. Né­ha egy, úgynevezett jó helyért egész invázió indul. Itt már a vezetőkön múlik, mennyire ad­nak helyt az indokolatlan ajánlásoknak, és mennyire a rátermettségnek, a hozzáértés­nek, a hovatartozásnak. A protekcióval szorosan összefügg a vidék és u «áros gondja. Nem titok, hogy sokan irtóznak a vidéktől. Ér­dekes módon néha még falun született fiatalok, vidéken ne­velkedett emberek se kíván­koznak vidékre. Ha bekerül­nek a megyeszékhelyre, vagy a fővárosba, többé nem lehet őket ki mozdítani. Egyszerűen nem hajlandók visszamenni falura. Olyanok is vannak, akik szakmát választanak, elvégzik az egyetemet mezőgazdasági szakon, utána városban akar­nak dolgozni. Jellemző, hogy agrár szakemberekből a fővá­rosban ötször, Pest megyében kétszer annyian vannak, mint például Borsodban. A sasadi tsz-ben 16 egyetemet végzett kertészmérnök dolgozik, kö­zülük tizen (!.') fizikai munkán. De nem mennek vidékre! Tavaly a fővárosi tanácshoz pedagógusok kérelmei érkez­tek. Most végzősök, vidékről a fővárosba kérték áthelyezé­süket. Senki sem vitatja a vá­ros és a falu között levő kü­lönbségeket. Anyagi és al­kotói előnyöket nézve egyaránt kedvezőbb a helyzet a köz­pontokban, hiszen több lehe­tőség van mellékjövedelemre, nagyobb tái'latok a szakmai képzésre, az előrehaladásra. Jobbak a kulturális lehetősé­geié. Könnyebben lehet mun­kát és munkahelyet cserélni, szélesebb skála van a pálya- választások során. Mindezzel szemben a mérleg másik ser­penyőjében „csupán” a nép- gazdasági, a közösségi érdek áll... V alahogy így állunk <i protekcióval, a vidék és a város adta lehe­tőségekkel. Pedig so­kat küzdünk azért, hogy no legyenek indokolatlan érvé­nyesülési lehetőségek. Jó fegy­ver a helyesen értelmezett kollektív vezetés, a széles körű demokratizmus, a rende­letek, a törvények betartása és betartatása. Egyre gyakrab­ban alkalmazzuk a pályáza­tok meghirdetését is. Ez jó módszernek tűnik. Az elvtelen nézetek elleni fellépéshez vi­szont emberi bátorságra is szükség van, hiszen néha nem könnyű „nemet” mondani. Pedig meg kell tenni! Paulovits Ágoston Következik: kérdőjelek falum

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents