Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
Kedd, 1966. március 1. ÉSZAKMAGYAROKSZAG 3 Ä ghanai katonai piiccskoz A február 24-én reggel öt óra előtt megkezdődött és hét órakor az accrai rádióban is bejelentett katonai puccs egy gazdaságilag fejlődése kezdetén álló afrikai államban zajlott le. A hazánk területénél háromszoi'ta nagyobb ország hét és félmillió lakosának zö- tne a mezőgazdaságban találta meg megélhetését; Ghana mezőgazdaságának fő terméke a szövetkezeti ala- toon termelt kakaóbab, melyből a legutóbbi adatok alapján 400 ezer tonnát termellek, és amely az ország összexportjának 62 százalékát teszi ki; Legfőbb vásárlója az Amerikai Egyesült Államok (25 százalék) és a Német Szövetségi Köztársaság (16 százalék) volt; A Ghana által termelt és exportált kakaómennyiség fedezi a világ kakaószükséglebének egyharmadát. A kakaó világpiaci árának a nyugati államok piacain történt mesterséges leszorításával hozható összefüggésbe, hogy Ghana a legutóbbi időben nehéz gazdasági helyzetbe került. Ennek veszélyét ismerte fel már korábban Nkrumah elnök és kormánya, amikor a hatalmas beruházási költségek ellenére megkezdték a Volta- erőmű felépítését. A pár héttel ezelőtt részben már átadott erőmű 8 és félezer négyzetkilométer kiterjedésű víztárolójának segítségével nagy területek öntözését és így a meTART0MÄNY0K: (?) ASHANTI (7) NYUGATI |Q FELSŐ (3) VOLTA © KELETI © ÉSZAKI @ BRQNG AHAFO © KÖZPONTI k' 'Kávé ,D Kakaó 'cur;? tilajpálma ihn in Kókuszdió ¥ Canán ey Gyapot R Nem érzi itssigáí bmiosnek... /*■ Értekeztek a magasabb katonai egység KISZ-aktívái vő szocialista versenyről. A fegyelem a hadseregben alapvetően fontos. Persze, vannak fegyelemsértők. Az értekezlet részvevői éppen azt kutatták, honnan erednek a fegyelmezetlenségek. Helyesen értékelték a felszólalóit, amikor azt mondták, hogy a fegyelmezetlenség okait, lehetőségeit kell megszüntetni, s akkor minimálisra csökken a fenyítések száma. A KISZ-szervezetek feladata elsősorban az, hogy megelőzze a fegyelemsértést, ezzel együtt a fenyítést Megvitattak a részvevők sok más problémát is. A szocialista verseny feladatait, a fiatal tisztek helyzetét, az ideológiai nevelés javítását és azt, hogyan lehet maradéktalanul teljesíteni a harckiképzési feladatokat. Külpolitikai kérdésekről is beszéltek a katonák. Egyértelműen elítélték az amerikai imperialisták vietnami agresszióját és kijelentették, hogy bármikor készek személyesen is Vietnamba menni, hogy fegyverrel harcoljanak a vietnami nép oldalán, az agresszorok ellen. A katonák KISZ-aktíva értekezlete több mint öt óráig tartott. Nemcsak a honvédek és fiatal tisztek szólaltak fel, hanem az idősebbek is, akik hangsúlyozták, hogy teljes erejükkel, tapasztalatukkal és tudásukkal támogatni kívánják a magasabb egységnél működő KISZ-szervezetek munkáját. Hangsúlyozták, hogy a meglevő hibák ellenére is igen értékes segítséget kapnak a KlSZ-szerveze- telvtől, de az egyes KlSZ-ta- goktól is, és erre a segítségre továbbra is számítanak. . jr. í katonák I^ISZ— A fiatal aktíva értekezlete után a Borsodi Szénbányászati Tröszt KlSZ-bizott- ságának kultúrcsoportja adott műsort, majd éjfélig tartó ifjúsági bál következett. Szendrei József Ifjúság és érvényesülés „Nálunk nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkás.” gek, Id-ki a neki legmegfelelőbb területen érvényesíthesse tehetségét. Ez így helyes. Vétek volna ügyeskezű, a kétkezi munkát becsülő fiatalt íróasztalhoz ültetni, és legalább ennyire helytelen volna elméleti kérdésekben nagy szénién eligazodó, e tevékenységet őszintén kedvelő és értő fiatalnak mindenáron reszelőt nyomni kezébe, mondván, hogy a városban lakatosra van szükség. F ehér köpeny, vagy munkaruha? — nem könnyű e kérdésre válaszolni. Hiszen nem mondjuk, hogy az érvényesülés egyértelmű a diplomával. de nem valljuk azt sem, hogy az érvényesülés és a fizikai munka között valamifajta ellentmondás van. Sőt, hirdetjük, hogy a képesség, a tehetség nemcsak a szellemi munkában jut kifejezésre. Hogyan értjük hát a képességek kibontakozását? A válasz csalt az lehet, hogy a fiatalok szunnyadó képességeiket, szorgalmukat és a közösségi szellemet szem előtt tartva, válasszanak szakmát, élethivatást. Jobb, alaposabb, szervezettebb pályaválasztási propagandával sokat tehetünk ezért. Ma 300 szakmában lehet továbbtanulni Magyarországon. Sokat tehetünk azzal is, ha felszámoljuk a fizetésbeli aránytalanságokat, ha a fizikai munkát éppoly tisztelet és megbecsülés ör>e- zi majd mindenfelé, mint a diplomát. Pauloviis Ágoston (KÖVETKEZIK: PßNZCSI- NÄLÖK ES ALKOTOK.) . . kaptam egy A Iliin ftp meghívót. Katonák küldték. A magasabb egység kiszistáinak aktívaértekezletére hívtak. „Az értekezleten megvitatjuk KISZ- szervezeleink ideológiai, politikai nevelő munkájának helyzetét és a Icatonai kiképzés tikeres céljából végzendő feladatainkat.” örömmel tóentem el. Az értekezleten sok finlal katona volt jelen: honvédek, tisztesek, tiszthelyettesek és egészen fiatal tisztek. Valamennyien KISZ-tagok. Meghívták a parancsnokokat, az idősebb tiszteket is, köztük Politikai munkásokat. A > Végzett munkáról és a fel-Q ódátokról Kassai őrnagy tar-Ö tott előadást. Ö is elmondta, § űc a munka lényegét tártál-o mazó hozzászólások is azt bi-O benyitották, hogy a katona q Ugyanolyan fiatal, mint aO többi, legfeljebb munkája, g feladata más, de a fiatalság-O ra jellemző problémák lé-§ óyegében ugyanazok, mint ao Polgári életben. „Gyakran O találkozunk olyan KISZ-q szervezettel, amely formáli- O tan működik” — mondotta § Kassai őrnagy, maid ígyo folytatta: — „Vannak aztán0 vlyan KISZ-szervezetek is, o amelyek csak a kiképzésiO feladatokkal foglalkoznak éso mással nem törődnek... O Mindezek ellenére azt álla- q Víthatjuk meg, hogy maga- O sabb egységünknél a KíSZ-q szervezetek abszolút többsége q iól dolgozik, megfelel a kö-g Vctelményéhnek, egyaránt íö-o födik a politilcai, emberi ne-O vetéssel és a kiképzési fel-Q adatok maradéktalan teljesí-O lésével.” § Annál a magasabb egység-o hél. amelynek kiszistái akti-g Vaértekezletet tartottak, a q fiatal katonák 76 százaléka Q ipari munkás volt. A gyári q élet, a korábbi környezető már meghatározta, többé-ke-g vésbé kialakította gondolko-o hasukat, A hadsei-egben isg Vannak még olya.n problé-c mák, hogy a fiatalok egy ré-C szére erősebben hat. a búr- £ Zsoá idológia. A KISZ-szerve-c fetek feladata a hadseregben £ is, hogy ezeket a negatív ha-c fásokat megszüntessék, hogy C 0 fiatal katonának mosnia- q Syarázzák: egy rendszer lé-C hyege nem a feltűnő öltöz- £ hödés, még csak nem is a fé-C hyes gépkocsi, hanem sok £ ógyéb más. c c T beszéltek a felszó-< Sokat íalók a fegyelem-( *®1 és a kiképzésben meglő-'' \ 2. Fehér köpeny, | vagy munkaruha? ) ' rettségi előtt álló diák > L fanyar hangon be- ) ff” szélt róla, hogy ta- ^ valy végzett iskola) társai kellemetlen benyomásokat szereztek az egyetemi ) felvételi vizsgák alkalmával. ) Közülük többen méltánytalanságnak tartották, hogy jó /tanulmányi eredményeik eigenere sem jutottak be az jegyetemre. Ilyenfajta „élmé- jnyeiket” elég gyakran hangoztatták. Volt, aki azt mondata: jobb, ha megmozgatod 3rokonaidat, ismerőseidet, dinert másképp nem jutsz be ^az egyetemre. Más megje- jgyezte: azok jártak jobban, lakik négy év alatt semmi kö- 3zősségi munkát sem vállaltak, 1 kihúzták magukat minden 3kollektív tevékenység alól, a 3KISZ házatájára se mentek, ^csak tanultak. Ezeket felvetnék. Aliik éveken át szorgal- 3 másán elvégezték a KISZ- ^munkát, részesei voltai, miniden közös megmozdulásnak, 2 sokat fáradoztak a közösségi ászellem kialakításáért, ráadásul elég jó tanulók is voltak, 3 azok közül többen kimarad- 3 tak, mert nem volt „tekintélyes rokonuk”, vagy felvéte- O lüket támogató ismerősük. 0 § Hogy az imént említett ^csalódás mennyire mondható O indokoltnak, mennyire nem, nazt így. látatlanban nehéz megállapítani. Egy azonban biztos, sokan elmennek úgy a gimnáziumba, hogy nem tudják, mit is akarnak. Beíratják őket. Az sem ritka, hogy falusi szülők azzal 'küldik gyermekeiket középiskolába: menj tanulni, nehogy kapálnod kelljen. Mindennek végül is a gyermek látja kárát. Megkapja az érettségi bizonyítványt, és nem tudja, mihez is kezdjen. Csapongó elképzelései, amelyek sokszor minden reális alapot nélkülöznek, csalódottságot költenek. Hiszen, mi tagadás, a fiatalok nagy többsége a fehér köpeny, az íróasztal, és nem a munkaruha, a szerszámgép reményében ül az iskolapadba. N o, persze az érettségizettek között is akadnak azért, ma már egyre többen, akik szakmát tanulnak. Erről beszélt a MŰM 101. sz. Iparitanuló Intézetének egyik fiatalja. Egészségügyi pályára készült. Többször is jelentkezett egyetemre. Nem vették fel. Utána elment szakmát tanulni. Nem példamutatásból tette, hanem azért, mert úgy érezte, nemcsak egyetemi diplomával lehet érvényesülni. Úgy szoktuk ezt mondani, a diploma még nem minden, csupán valamifajta útipogy- gyász, lehetőség az érvényesüléshez. Egészséges gondolatok fogalmazódnak e megjegyzésben. Kétségtelen, hogy az iskoláztatásnak nagy szerepe van az érvényesülésben. A pályaválasztásoknál is fontos, hogy ki-ki adottságát és tehetségét, no meg a társadalmi igényeket is felmérve, válassza meg, mit akar tenni egész életében. Jó, ha szinkronban van a pályaválasztás, a kialakult iskolarendszer a munkaerő-gazdálkodással. Ez szinte természetszerűleg magával hozza azt is, hogy az egyéni érdekek találkozzanak a társadalom, a népgazdaság érdekeivel. K öztudott, hogy az általános iskolát végzettek közül egyre többen jelentkeznek középiskolákba. S miután az iskolatípusokban aránytalanság jött létre, a gimnáziumok döntőbb helyet foglalnak el, • mint a szakközépiskolák, lét- ; rejött egy szakképzetlen i munkaerő-csoport, amelynek , elhelyezése már az idén is gond, s ezzel a nehézséggel a jövőben is számolni kell. Vannak, akik, igen helyesen, érettségi után szakmát tanulnak. De többségük az úgynevezett divatos szakmákban helyezkedik el. Tudott, hogy miközben a fodrász, a kozmetikus, a rádió-, ■ a tv-műszerész és hasonló, ■ „nagy lehetőségeket kínáló” szakmákban többszörös a , túljelentkezés, addig az épí- , tőiparban, a mezőgazdaság- ■ ban. a bányavidékeken szin- ■ te évről évre munkaerő gon- • dokkal küzdünk. „Tiszta és könnyű foglalkozás, télen- nyáron tető van a fejem felett, nem kell a sarat gyúrnom, ráadásul többet kereshetek, ezért nem megyek az építőiparba” — mondta egy tv-műszeresz. Egy pincér, az úgynevezett „mellékesre” hivatkozott ... Czövek István, a Diósgyőri Gépgyárból jött ankétunkra. Szakmája esztergályos, beosztása munkamódszer-átadó. Munkaidejének nagy részét a fiatalok nevelésével tölti. Jelenleg 16 ifjú szakmunkást tanít a mesterség fortélyaira. Tizenhetük között egyetlen miskolci sincs (!!!). Mind vidékről került a gyárba. Mindezt annak illusztrálására mondta el, hogy a helybeliek, ha kevesebb a pénz, akkor is az íróasztalt és a fehér köpenyt választják. Valamikor büszkeség volt, ha valaki kitanult egy szakmát, jó iparossá lett. Most sokszor úgy néz lei. hogy az megy vasasnak, aki kimaradt a középiskolákból. K étségtelen, hogy a főiskolák, az egyetemek a legképzettebb, a legtehetségesebb fiatalokat várják. Vétek lenne a társadalommal szemben, ha a gyengébb képességűeket erőszakolnák az egyetemekre és a kitűnőeket csak azért küldenénk a tsz-be, a bányába, vagy az építkezésekre, hogy példát mutassanak; lám, én jó tanuló vagyok, leérettségiztem, mégse mentem egyetemre. Ilyen luxusra, ilyen áldozatra nincs szükség! Ezt a gondolatmenetet igen élesen kifejtette Kiss Gyula, az ózdi gimnázium KISZ-tanácsa dó tanára. Szavaiból kicsendült: ne legyenek elvesző tehetséK i ne emlékezne az új év első tragikus hírére? Szilveszterkor Aggteleken három diákgyerek meghalt (Csaknem azt kell írni, hogy hat- hármat a katonák és az orvosok megmentettek.) A közvélemény azóta se tért napirendre az esemény felelt Várták, hogy az illetékesek kiderítsék: kit terhel a felelősség? A Népszabadság 1866. február 20-i számában választ kapunk rá. „Az aggteleki szerencsétlenség” című riportban nyilatkozik Pászthory Valter is, aki bűnös mulasztásokat követett el. De vajon kizárólagosan a pannonhalmi bencés gimnázium nevelőtanára a hibás Brückner Ernőd, Weitstem Antal és Haader Pál tragikus haláláért? Ennél sokkal többről van szó! A három diák haláláért bírósági úton felelősségre vonják Pászthory Valtert, személyesen bűnhődik, amiért adott esetben elmulasztotta kötelességét. Egy képzett barlangkutatónak és pedagógusnak (biológusnak, méghozzá!), tudnia kellett volna, hol a fizikai megterhelés határa, mennyit bír el nélkülözésből és megpróbáltatásból egy középiskolás gyerek szervezete. Ha mindezt tudta Pászthory Valter, miért követte el felelőtlen tettét? A személyére szóló vádat itt kell tovább terjeszteni, s a vádlottak padjára állítani azt az ideológiát, amelyből az aszkétiz- mus fakad. Mert a három ember életéért az aszkétanevelés felelős. Azok, akik szélsőségeken keresztül „erkölcsi” ideálokat keresnek vagy kergetnek, nevetségesen elavult ideológiát hirdetnek Európa közepén — a XX. század második felében. Az aszketikus életmód, mely arra inti követőit, hogy mindennemű emberi szükséglettől a legnagyobb mértékben tartózkodjék egy erkölcsi, vagy vallási eszmény elérése céljából — ma nevetséges. Az ókori göi'ögök az eiény gyakorlásának nevezték az aszkelizmust, mely fontos eleme lett a brahman- izmusnak és a buddhizmusnak. A kereszténység első századaiban önsanyargatást, az imádkozásban és a magányban töltött életet nevezték aszketizmusnak. S ezt az DOOOOOOOOOOOOCDOOOOOOOO „elvet” gyakoroltatta diákjaival Pászthory Valter. Az orvosi vizsgálat kimutatta* hogy a fáradságos barlangtúrákon résztvevő gyerekek alig ettek („Gyomor, bélrendszer teljesen üres!”), vizes ruhában, sátoron kívül aludtak — esetleg pálinkát ittak olykor, mely szintén káros a sportoló szervezetre; Ha nem következik be tragédia, mosolyogva vennénk tudomásul egy diákcsoport túrájának programját: „Ima, rövid étkezés, túra, ima, egy óra pihenő, túra, rövid étkezés, ima, lefekvés ...” De a mosolyhoz nincs kedvünk. Annál inkább felháborodunk, mert képtelenségnek hat, hogy egy biológiai tanár, képzett barlang- kutató, vagyis sportoló —• kétszer tart a fárasztó, sőt kimerítő tóranapokon rövid étkezést, s háromszor irnád- koztatja a gondjaira bízott gyermekeket. Képtelenségnek hatna, ha nem marna belénk minduntalan a megtörtént eset: három ember életét vesztette. S akit ezért hibáztatni lehet, s kell, aa az ember magára hagyja a kimerült, haldokló fiatalokat sőt, a mentési munkákban sem hajlandó részt venni, hanem a szálló konyhájában enni kezd! Milyen jellemű ember lehet az ilyen? — txér vissza bennünk a kérdés; A szakértők Pászthory György Valter bencés szerzetes tudomására hozták, hol, miben hibázott és miért bűnös. Ám az aszkétában még erre sem szólal meg a lelkiismeret Mintha elfeledkezne róla, hogy Brücknef Emődöt ö vonszolta maga után a végzetes tórán, amikor a gyerek kimerültségre panaszkodott — mintha este vacsora helyett nem 5 imádkoztatta volna diákjait^ stb. „Soha ilyen senki mással nem fordult elő” — mondja. Majd védekezésnek szánja, amikor kijelenti, hogy tettében semmi olyan mozzanatot nem lát amelyben mulasztást követett volna el; ; . L ehetséges, hogy Pászthory György Valter nem látja ezeket a „mozzanatokat”. Ám a közvélemény igen. S minden bizonnyal, hogy az Igazságszolgáltató szervek is, amikor ítéletet hoznak. Baráth Lajos, Exporttermelésre készül jj 3 miskolci fensiia j A miskolci fonoda egyetlen k évtized során nemcsak a „ mennyiségi termelésben, ha- “ nem a termékek minőségét il- “ letően is sok elismerést szer- G zett. A miskolci fonal ma már G értékjelző, márkának számit D a szövő üzemekben. Mindeddig C azonban a fiatal gyár nem ka- D pott exportfeladatokat, nem I] termelt külföldi szövödék ié- G szere. G Eddigi, igazán kiemelkedő D minőségi eredményeit figye- C lembe véve a Magyar Pamut- ö fonóipari Vállalat termelési G osztálya úgy határozott, hogy G a miskolci fonalat megajánlja G külföldi piacokon. Kereslet ugyanis van. A miskolci fo- n noda többféle (50-es, 5S-as és a 60-as) fonaltípusból készített r úgynevezett exportmintát. A ií megküldött minta alapján a n vállalat termelési osztálya kö- k zölte a gyár vezetőivel, hogy k exportmegrendelés várható, k készüljenek fel az export-tér- k melésre. jf A miskolci fonoda műszaki a vezetői örömmel fogadtak a G jó hírt. Bár tudják, hogy G munkájuk, felelősségük jelen- ír tősen megnő — vállalják az C‘ exporttermelést. Máris szak- “ embereket küldtek az Újpesti !í Cérnagyárba, amely régóta g termel exportra, hogy tanul- G mányozzák a külföldi kívánsa- C gokat. G zőgazdasági haszonnövények számának emelését kívánják elérni. Az erőmű által szolgáltatott elektromos energia az ország iparának kifejlődését segíti.
