Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-22 / 68. szám

Nyugat-németországi képek 5, Disssidenseh, otthontalanok Egykori honfitársaink a külföldön megjelenő lapok hasábjain elméleti vitát foly­tatnak egy-két terminológia körül. Makacs hevességgel próbálják mentegetni „státu­szukat”, külföldre távozásuk okát. Természetesen, legtöbb disszidens politikai tőkét igyekszik kovácsolni e hely­zetből. Éppen ezért dúl az ádáz küzdelem az „emigráns” jelző megkaparintásáért, e jelzőből ugyanis több hasznot vissza is megyünk oda), ak­kor ő is bekapcsolódott a traktátumba, de később kide­rült, nem is éppen önzetlenül.. A sertekalapos egy félelme­tes tónusú sváb volt, aki gát­lástalanul szitkozódott, Ma­gyarországról egy jó szava sem volt. Bennünket nem ér­dekelt különösebben az ügy: a 46-ban kitelepített sváb >k- kal vajmi kevés témaközös­séget véltünk magunkban fel­fedezni. Ellenben riasztott Jiri Tonka nagydíjas filmje. A kéz nagy sikert aratott Obcrhausenben. A híres alkotást a III. filmfesztiválon Miskolcon is bemutatják. fehet származtatni. (Vannak, akik eltagadják ötvenhatos voltukat.) A Nyugat-Németországban élő disszidensek, különösen az ötvenhatosak fáradoznak a legtöbbet „rangosításukért”. Ugyanis — idehaza kevesen tudják —, külföldre távo­zott, egykori honfitársaink között nem túl nagy az egyet­értés. A fasizmus elől Nyu­gatra menekült emigránsok, akik a második világháború után Nyugat-Németországban telepedtek le, lenézik a 45-ös disszidenseket. A negyvenötö­sök viszonf alig-alig állnak szóba az ötvenhatosokkal. A napjainkban külföldre szökő, vagy kint maradó állampol­gárok nem népszerűek az öt­venhatosak szemében. Hal Iiúnap gázolásért K. A. egykori nyíregyházi lakos 18 éves korában kis­fiát, feleségét hagyta itt. So­káig bolyongott Ausztriában, Franciaországban, majd Nyu- gat-Németországba ment sze­rencsét próbálni. Az egyik gépgyárban kapott munkát, viszonylag jól keresett, né­hány hónap múlva részletre motorkerékpárt vásárolt. De mivel nagyon szerette a sört, ittasan elgázolt egy járókelőt. Hat hónapra ítélték, és há­rom évre • megfosztották jogo­sítványától. A börtönbüntetés után elég nehezen helyezke­dett el. A nyugat-németorszá­gi vasút étkező-szolgálatához Icapott ígéretet, de csak úgy, ha elsajátítja a finn, az olasz és az angol nyelvet. A nyíregyházi parasztgyerek csekélyke nyelvi alapművelt­ség nélkül vért izzadt, míg elviselhető fokon megtanulta a három nyelvet. Csak tavaly, tehát a disszidálás után ki­lenc évre topott elfogadható pincén beosztást a vasútnál. A fiú most is iszik. Sza­bad napján járja a mozikat, az éttermeket, s mint mond­ja: lesi a magyar hangokat. Ránk is valósággal lecsapott egy frankfurti moziban, s ad­dig nem is tágított, amíg meg nem ittunk vele egy pohár sört. A kisvendéglőben olasz volt a pincér, finn a felszol­gálólány és lengyel a tulajdo­nos. Később asztalunkhoz bo­torkált egy sertekalapos idő­sebb úr (húsz évvel ezelőtt a Ludas Matyiban láttam ilyen karikatúrákat), s amikor meg­tudta, hogy mi „hivatalosait” vagyunk (ez azt jelenti, hogy Magyarországról jöttünk és bennünket az a módozat, ahogy a két „magyar” be­szélt. A sváb teli szájjal szidta az 56-ost. így mondta: „Miért jöttetek ti ki, a ti hazátok • Magyarország! Mit kerestek itt? Csak elveszitek előlünk a kenyeret!” — Az urak — fordult hoz­zánk —, mit szólnak ezekhez a fajankókhoz? Kijönnek ide, és azt papolják, hogy ők mi­lyen jó németek. De ha ér­dekük úgy kívánja, azt mond­ják: milyen jó magyarok. Még az ötezer márka illetéket is hajlandók lefizetni, csak­hogy hozzájussanak a német állampolgársághoz. Mi ötven­millió német közé jöttünk ki és fittyet hányunk magyar­ságunkra. S mint aki kontrapontoktol dolgozik, a hatás kedvéért érzelgősen elvonította magát: „Álmodó TLsza-part, szivem, lelkem odahajt.. Később a fiatalember és a „németkedő” úr (akiről kide­rült, hogy egy nagyobb üzem­ben jól fizetett főkönyvelő és munkaerő-felhajtó), össze­vesztek, hangoskodtak. Ami­kor már az egész vendéglő őket figyelte, egy óvatlan pil­lanatban kereket oldottunk, rögzítve magunkban a serte- tolapos félelmetes ágálását, a fiatalember suta, dadogó vé­dekezését. Oithon io liíí«z rongyom volt München egyik kávéházá­ban feketézés közben ránk talált G. I. slágerszöveg író. Róla tudni kell, hogy az el­lenforradalom előtt a leg­jobban kereső slágerszöveg írók közé tartozott. Még az el­lenforradalom teremtette lel­ki romokon is keresett: a zűr­zavaros időben meginduló külföldre áramlás „elleisú- lyozására” megírta a Hon­vágy dalt, s felesége énekel­te, búgta minden magnósza­lagon és hanglemezen. A Honvágy dal sikeres pályafu­tása után a slágerszöveg író, feleségével együtt „lelépett”. Világpolgárként mozgott a presszóban is, s amikor vala­melyikünk a 12 napos nyu­gat-németországi bolyongás után honvágyra panaszkodott, G. I. cinikusan mondta: — Honvágy? Ugyan! Az mi? Csak annak van honvá­gya, akinek üres a zsebe. Ne­kem Magyarországon is meg­volt havonta a 20 rongyom (értsd 20 000 forint). Ezért, ha külföldön jártaim, soha nem volt honvágyam. Most sincs. Őszintén szólva, ezen nem is csodálkoztunk. S azon sem, hogy élére rakott százasokat számlált, miközben a Pfenni­ges tételt fizette a presszó­ban. A kinti demokráciáról papolt, s ellenérveink közben nem volt képes agyába fogad­ni, hogy nálunk, Magyaror­szágon, az elmúlt tíz év alatt sok minden történt: építés, fejlődés, gond, öröm, s hogy mi már tudunk és képesek vagyunk saját baklövéseinken nevetni, viccelődni, hogy mi a tv-ben és a lapokban kroki­kat mondunk és írunk saját ügyeinkről, kudarcainkról. Fosvatlíozólian a írke Az egyik müncheni képes­lap főszerkesztője az elmúlt év szeptemberében Magyar- országon járt. Itteni élmé­nyeiről 16 oldalas riportiján számolt be, kellemes, tárgyi­lagos hangon. A lap címolda­lán magyar tolmácsnőiének fényképét hozta néhány mondatos dicsérettel párosít­va. A lapszerkesztő sok levelet topott a Nvugat-Németor- szágban élő disszidensektől, akik durván rágalmazták a lapot és főszerkesztőjét. A fiatal tolmácsnőt „kommunis­ta bérencnek” nevezték (mel­lesleg a tolmácsnő alig 22 éves, tudomásunk szerint pártonkíviili), mert úgymond biztos lakkozott, „preparált” helyekre vitte el a nyugat-né­metországi főszerkesztőt. A szóban forgó lapszerkesz­tő személyesen válaszolt minden levélre, elmondván: tolmácsnője az ő személyes kérésének megfelelő helyekre vitte el, s így született meg a reális, józan, szép értékelés Magyarországról. A vázolt epizód híven bi­zonyítja: a nyugati világ re­álpolitikusai nem restek sa­ját szemükkel körülnézni azokban az országokban, amelyekről nincsenek világos rajzolataik. A disszidensek „56-os világképe” erősen szürkül, halványodik, már a hidegháborús politikusok sze­mében is, mivel köldökzsinó- rukat önkézzel már régen el­metszették, s az új magyar valóságot nem ismerik: az 56-os politikai tőke már ér­téktelen. Az 56-os disszidensek szin­te alkalmatlanok a fellazítási politika kifinomultabb mód­szereire. A korábbiak, ha megnyerhetek az ügynek, jobb ideológusai a fellazítás­nak. Ezek sokat népszerűsítik a nyugati életformát, gazda­sági rendet rádióban, televí­zióban, könyvekben, folyóira­tokban. Kint altolmunk volt szemügyre venni és megfi­gyelni a hangvételt: az 56- osok még mindig szitok-átok tónusban publikálják gondo­lataikat. a korábbiak a kapi­talizmus fölényét, életképes­ségét bizonyítják, néha na­gyon is megtévesztő, a szo­cializmussal való megbékélés, a két társadalmi formáció összeötvözhetőségének relá­ciójában. A disszidensek között akad­nak szép számmal olyanok, akik szinte mindennap visz- szatérnének. Ezek drukkban élnek, mert tíz évi börtönök­kel, fővesztéssel fenyegetik őket „befutott” társaik. A XII. nemzetközi rövidfilm fesztivál színhelyén, Ober- hausenban egy magyar bá­nyászfeleséggel beszélgettem. Panaszkodott. Az olaj „meg­eszi” a szenet, a szénbányá­szat visszaszorult, a bányá­szokat rosszul fizetik. (Éppen a napokban zajlott le egy na­gyobb bányászsztrájk a Ruhr- vidéken, pontosan az olaj fű­tőanyagként történő elterje­dése miatt.) A világpolgárokon kívül sok az egyszerű ember, a két­kezi munkás, akik összejön­nek havonként, kéthavonként. magyar népdalokat énekel­nek, és százszor elmondott hazai vonatkozású anekdotái­kat elmesélik százegyedszer is. A kisgyerekek, akik már ott születtek, unatkozva fe­szengenék a számukra idegen világban, e furcsa összejöve­teleken. Párkány László (Vége.) —Mn—awwBBjBwaBw—wp Időjárás Várható időjárás ma estig: növekvő felhőzet, az ország északi felében néhány helyen futó esővel. Az éjszakai fagyok gyengülnek. A nappali felme­legedés kissé fokozódik. Vár­ható legmagasabb nappali hő­mérséklet 9—14 fok között. Simon László zongora-estje A miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola szülői munkaközössége már­cius 23-án, szerdán este a szakiskola koncert-termében rendezi meg Simon László­nak, az intézet növendéké­nek, az idei Nemzetközi Liszt —Bartók Zongoraverseny részvevőjének zongora-estjét, amelynek műsorában Bach, Beethoven, Liszt és Bartók művei szerepelnek. Köszönet azoltnalí. akik segítettel« (Levelezőnktől.) Mi, a mező- csáti nötanács asszonyai igyek­szünk otthonossá varázsolni az öregek napközijét. Már többször meglátogattuk az öre­geket, legutóbb táncmulatsá­got rendeztünk és a bevételből kis ajándékot vettünk nekik. Falra szerelhető víztartályt csináltattunk és szőnyeget is vásároltunk a napközi számá­ra. Ezúton szeretnék köszöne­tét mondani azoknak a hivata­loknak és vállalatoknak, ame­lyeknek dolgozói segítenek otthonossá tenni ezt a napkö­zit, Gulyás Sándorné Mezőcsát 1966. március 22, kedd A Nap kelte 5,44, nyugta 17,59 óra. A Hold kelte fi,13, nyugta IS,15 óra. Névnap: Katalin. műsora 22, kedd. Jászai. Egérút. 19 óra. 23, szerda. Bérletszünet. Egériit. 19 óra. 24, csütörtök. Pethes. Egérút. 19 óra. 25, péntek. Bérletszünet. Maya. 19 óra. 26, szombat. Bérletszünet. Maya. 15 óra. Bérletszünet. Maya. 19.30 óra. 27, vasárnap. Bérletszünet. Maya. 15 óra. Bérletszünet. Maya. 19.30 óra. 28, hétfő. A Debreceni Csokonai Színház operaelőadása. 19 ó 29, kedd. Bérletszünet. Maya. 19 óra. A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora, (a 188 méteres hullámhosszon 18—li óráig.) Megyei körkép. Amit még nem hasznosítottak ... A szerencsi gépjavító állomáson. Virágénekek. „Sajnos, elfogyott! .. .* Segítik-e a felnőtt oktatást? Korunk ötletei — praktikus újí­tások. Operettmelódiák. Levelek, válaszok. 50 éve, 1916. március 22-én halt meg Ferdinand Fellner osztrák építőművész, aki tár­sával, Hermann Helmerrel korának legkiválóbb és leg­híresebb színházépítője volt. A Helmer—Fellner együttes fogalommá vált korunk szín­házi világában. Egész Közép- Európára kiterjedő tevékeny­ségükkel seregnyi, szám sze­rint több, mint ötven szín­házépületet terveztek, építet­tek és rendeztek be a kor­szak legfejlettebb színház­technikai színvonalán. Mű­veik többségét modernizált renaissance és neobarokk, stí­lusformában, kellemes ará­nyokban építették. Becsen kívül építettek színházat Prá­gában, Brnoban, Fiúméban, Berlinben, Weisbadenban, Augsburgban, Hamburgban, Karlovy Varyban, Temesvá­ron, Pozsonyban, Kolozsvá­rott, Nagyváradon. Az ő al­kotásuk a szegedi, és a tatai színház, a budapesti Nép­színház (a nemrég lebontott Nemzeti Színház), továbbá á Vígszínház és a Fővárosi Ope­rettszínház épülete is. — A MAGYAR Történelmi Társulat idei vándorgyűlését Kecskeméten tartja április 7— 8-an. — GRAFIKAI kiállítást rendez a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem képzőmű­vész köre március vége felé. — A SZOCIALISTA brigá­dok és brigádtagok részére rendszeresített új kitüntető jelvényeket és plaketteket el­sőízben idén, április 4 és má­jus 1 alkalmából adják át a kitüntetetteknek. — SIKERESEN szerepelt Mi"':olc 37 általános iskolájá­nak 74 tanulója az orosz nyelvi versenyen. Az első he­lyezéseket a Táncsics téri és a Fazekas utcai általános is­kola tanulói érték el. (Bollo- bás Józsefné leveléből.) — KÖTELEZŐ a bukósisak április 1-től. Az üzletekben és a raktárakban elegendő meny- nyiségű sisak van már, így április 1-től kezdve mind a motorkerékpárok vezetőinele, mind utasainak bukósisakot kell hordaniuk, ha motorra szállnak. — EGY HÉT múlva, már­cius 27-én újból a közönség elé viszik az Iparművészeti Múzeum az első gyémántva­sárnapon „briliáns” érdeklő­déssel kísért drágakövek, ék­szerek című kiállítást. Különös betörés Az egyik hétfői nap reggelén csengett a telefon a miskolci rendőrkapitányságon. — Halló! Rendőrség? Itt Fekete Gyula, a sajókeresztúri fűszerbolt vezetője. Az éjjel valaki betört a boltba. — Ne nyúljon semmihez, máris megyünk! Rövid idő múltán rendőrsé­gi kocsi fékezett a sajókeresz- túri fűszerbolt előtt. A nyomo­zótiszt az ajtóhoz lépett, és az összetolható, külső rácsot né­zegeti. — A rács két lakattal volt lezárva. Mind a két lakat el­tűnt — mondta a boltvezető. Beléptek az üzletbe. A pad­ló vastagon leszórva fűrészpor­ral. A tettes műve. Az árukész­let itt-ott megpiszkálva, keres­gélés nyomaival. A boltvezető egy ébresztőóra, és három-négy kisebb üveg pálinka eltűné­sét jelenti. A raktárba men­tek. A raktár udvarra nyíló ajtaja megfelelő módon lezár­va. Néhány rúd téli szalámi hiányzik. Gyors számvetés: a betörő mintegy 500 forint ér­tékű áruval távozott. A rend­őrtiszt közben figyelt. Itt is, ott is észrevett egy-egy kis | nyomot, karcolást és elraktá- ! rozla magában, Majd leltárt j rendelt el. { Néhány nap múlva, az egy hétig tartó leltárnak körülbe­lül közepén újra megállt a rendőrségi kocsi a bolt előtt. A boltvezető elmondta, hogy újabb hiányt fedezett fel. El­tűnt még öt ébresztőóra, né­hány pár nylon harisnya, zok­ni stb. A kár összesen 1700 forint. — Mi lesz altkor, ha a leltár végén 20 ezer forint hiányt ál­lapítanak meg? — kérdezte az egyik nyomozó. — Ez kérem kizárt dolog — válaszolt a boltvezető. — Leg­feljebb 5000 forint hiány le­het — ötezer? Es az miből? A kérdés válasz nélkül ma­radt. Akkor is, amikor a lel­tár végén kiderült, hogy mint­egy 30 ezer forint a hiány. Bő­vebb beszélgetésre csak altkor került sor, amikor a nyomozók felmutattak egy kulcsot. A raktár „elveszett” kulcsát, me­lyet a betörő nagy, mégsem elég furfanggal rejtett el. Á boltvezető lehajtotta fejét, majd beismerte: ő volt a be­törő. Hogyan történt? A szomszédos községek egyi­kének boltjában leltároztak és 30—35 ezer forintos hiányt ta­pasztaltak. Fekete megijedt, mert tudta, hogy az ő boltja sincs rendben. Égy éjjel, ami­kor mindenki elaludt, felkelt, bement az üzletbe, fűrészpor­ral szórta le a padlót, a két lakatot bedobta a Sajóba, és megrendezte a betörést. Nem nagy sikerrel. A nyomozók már az első helyszíni szemle után tudták, miről van szó, és ehhez a bizonyítékokat is ösz- szeszedték, Végezetül még valamit. A boltban körülbelül egy évvel ezelőtt készítettek leltárt. Azokban az üzletekben, me- | lyekben különösen magas a káló, talán gyakrabban is ér­demes lenne, tét) i — A SZEMÉLYGÉPKOCSI gyártás a Szovjetunióban 1970-ig a négyszeresére, a te­hergépkocsiké pedig 1,7-szere- sére emelkedik. A TASZSZ je­lentése szernt 1970-ben leg­alább 800 000 Volga, Zaporo- zsec és Moszkvics típusú sze­mélygépkocsit gyártanak. — ÓRIÁSI napfolt-csoport tűnt fel hétfőn a Nap közepe táján. Átmérője a valóságban, a Napon eléri a 120 000 kilomé­tert, így közönséges, kormos üvegen, vagy sötétre hivott filmen át szabad szemmel ii látható. — ÖSSZEGEZTÉK a Ma­gyar Vöröskereszt központjá­ban az elmúlt évi véradó mozgalom eredményeit. Az Országos Vérellátó Szolgálat szakemberei 3100-nál több ki­szálláson csaknem 24 000 liter­rel több vért gyűjtöttek, mint 1964-ben. Az emelkedés ke­reken 31 százalék. A térítés nélkül adott vér az évi be­gyűjtés 70 százalékát tette ki. — EGYRE magasabbak le­szünk. A Science et Vie című francia folyóirat adataiból ki­tűnik, hogy 1880-tól 1960-ig az európaiak jelentősen „meg­nőttek”. így például a hollan­dok átlagmagassága 10.8 cin­ről, a norvégoké 8.1, a dél-né­meteké 6.4, a franciáké 4.6, a spanyoloké pedig 2.4 centimé­terrel emelkedett. — KEVÉS gyerek születik Ausztriában. Az Osztrák Sta­tisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt évben ismét csök­kent a népszaporulat az or­szágban, mégpedig egy év alatt 6.002 százalékról 4.000 százalékra. A házasságkötések száma az utóbbi években ugyancsak szüntelenül csökke­nő irányzatot mutat. — KÜLFÖLDI tapasztala­tok alapján nálunk is meg­kezdték fém helyett műanyag cippzáralc gyártását. A Fém­lemezipari Művek lemezáru- gyára az NSZK-ból már be­szerezte a gépeket, amelyek egy finom műanyagszálból el­készítik, majd a texlilszegély- re fel is varrják a 0,5—0,9 mil­liméter vastag zárláncot. — ERDŐTŰZ volt Center­ben. 2 hold fenyves-csemete leégett. eszakmagyarorszag A Magyar Szocialista Munkáspá Borsod megyei Bizottságának tapj Főszerkesztő: Sár közi Ando* Szerkesztősig! Miskolc, ran ácsház tíz 3. Telefonszámoki Titkárság: i6-fir.fi KultúrrovaU 16-08?. Ipart rovat: 16-035 Párt- '■ovat: 16-078 Mezőgazdasági róva 13-687 Sportrcvat: 16-049 Belpolit kai rovat, panasz ügyek; 16-045. Kiadja: a Borsod megyei uapkladő Vállali Miskolc. Kossuth u. 11 Felelős kiadó: Biró Pété® Telefon: SS-m. Hirdetésfelvétel! Széchenyi u I5-1T. Telefon: 16-21». Terjeszti a Magyar Posta -‘■rési ifi -ev hérs 15 forin Előfizethető a helyi oosta- 'ivatajoknál *s kézbesítőknél. Index- 25 055 Készült a Borsodi Nyomdába Felelő* vezető: Méry GyOrsS

Next

/
Thumbnails
Contents