Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-15 / 38. szám
Keddi 11)66. február 15. ßSZAKMAOYAROnSZAG 3 í? Mse!. mű' ; kel! dato- ilyet! Jliaí . mű néh* ii dozil törté norf errt akoü . jÖT ■ugal ubké ;yobí ik vezr ami* egíte gyáf volni ide estrí utál élne! nbei1 az il rvelí •üze«1 zcnií dies* dik négy itésé /seifl :ot, lefelcf ártáí rttés< ;rűlf 'aval élsri lén atv* Ezé iskéí rt, « rn< arní le leni* mi! lgoí szté* küzi* zöv« ekn( hoí zik haí leH ién>' Árét ve$ ájní! a - lkod tö> Iák ilie ogy épít- Me lej le* ■nye* gy.,, •ulűl' \\é*\ elv l írt »z g »tt in#1 ö$*\ ell ődi* rr\<v rn'1 [on!1 szí ír * A.& illetékes helyem < lelkiismeretesem l A dolgozók líejelcaiíéscliick és kérelmeinek intézéséről tárgyalt a Miskolc városi párt-végrcliajtóiíizotfság n Tulajdonképpen az elmúlt évi tapasztalatok és tanulságok összegezése volt az a jelentés, amely a Miskolc valósi párt-vb legutóbbi ülésének első napirendjén szerepelt a dolgozók bejelentéseinek és kérelmeinek intézéséről. A végrehajtó bizottság élé terjesztett jelentés is, különösen pedig az előterjesztés alapján lefolyt tanulságos vita számos olyan kérdésre adott választ, amely közvetlenül érinti a város lakosságát. Csökkent-e, vagy növekedett 19G5-ben a pártbizottsághoz érkezett bejelentések, kérelmek, panaszok száma? Milyen volt ezek tartalmi megoszlása? Miként kezelték, s intézték ezeket? Az ügyintézés megfelelt-e a Központi Bizottság titkársága útmutatásainak? Javult-e az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek ez irányú munkája? Jó helyen kere- Sik-e igazukat a panaszosok és jogosan panaszkodnak-e, amikor panaszkodnak? Telje- síthető-e minden kérelem? Van-e értelme a „sokszorosított” panaszoknak? Melyek az elmúlt évi tapasztalatok legfontosabb tanulságai, amelyeket további munkájukban a párt-, az állami-, a gazdasági- és a társadalmi szerveknek figyelembe kell ven- ' niülc, s amelyeket a lakosság is hasznosíthat ügyes-bajos dolgainak intézése során? — Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott választ a végrehajtó bizottság ülése. íme, néhány fontosabb megállapítás. Növekedett, javult... A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a jelentés szerint 1965-ben csaknem 3500 dolgozó kereste fel a városi pártbizottságot különböző közérdekű bejelentéssel és személyes természetű kérelemmel, panasszal. Csaknem 1600-zal több, mint az előző évben. Ezenkívül a városi pártbizottság irányítása alá tartozó pártbizottságokon is mintegy 2050 személy fordult meg hasonló ügyekben, s százegynéhány fiatal a városi KISZ-bizoUságot kereste fel ugyanilyen célból. A nyilvántartott adatok viszont nem tükrözik pontosan a valóságot, mert a fentieknél lényegesen több dolgozó bejelentésével, kérelmével, panaszával foglalkoztak a pártbi- ' zottságok munkatársai. Ezek.) egy része csupán tanácsadást,) vagy közvetlen intézkedést | igényelt, s nem került sor, H de nem is volt szükség nyil-| vúntartásukra. H A pártbizottságokhoz for- H dűlők nagy száma és növek- ^ vő tendenciája elsősorban aó dolgozók növekvő bizalmát! tükrözi a párt iránt, de utal h más összefüggésekre is. Pél-| dául arra, hogy Miskolcon - még nem minden állami-, ó gazdasági és társadalmi szerv | munkatársa intézi megfelelő-- en a közérdekű ügye-.' két, s a dolgozók ügyes-bajos. dolgait, s emiatt is növek-; szik a panaszos ügyfelek szá-. ma a pártbizottságokon. ; Meghallgatásuk után kiderül,! hogy ügyeik érdemi elintézd- ■ sére az esetek túlnyomó! többségében nem is a párt- • bizottság az illetékes. ; A végrehajtó bizottság. őrömmel állapította meg, hogy az elmúlt évben a be-, jelentések, kérelmek száma- ■ nak növekedése, s az ezek in-! tézése során előfordult hiányosságok ellenépe, általában tovább javult az említett szervek munkája, a legtöbb közhivatalban lelkiismeretesen intézik a dolgozók ügyesbajos dolgait, s a közérdekű- bejelentéseket. A pártbizottságok ez irányú munkája pedig általában megfelelt _ a Központi Bizottság titkársága határozatának, útmutatásainak. A panaszok jellege A bejelentések, kérelmek fs panaszok megoszlása rendkívül szerteágazó volt. Különösen a személyes természetűek,' amelyek az ügyek többségét képezték. A legtöbben különböző lakásügyek, elbocsátások és állásproblémák miatt keresték fel a pártbizottságot. Viszont ezek intézése nem a pártbizottság feladata. Lakás- és állásügyekkel kizárólag a tanácsi szervek foglalkoznak, így az ilyen ügyekben a pártbizottsághoz fordulókat is az illetékes szervekhez kalauzolták. örvendetes — állapította meg a vb —, hogy 19G5-ben a párt- és a kormányhatározatok, valamint a törvényesség megsértése miatt egyetlen panaszos sem fordult meg a pártbizottságon! Viszont aránylag sok olyan panaszos levéllel voltak kénytelenek foglalkozni a pártbizottság munkatársai, amelyeket írójuk sokszorosítva, két-három, sőt, több példányban készített és — „biztos, ami biztos” — egyebek közt a pártbizottságnak is megküldött. Erről az a vélemény alakult ki a vb-ülésen, hogy egy ügyről teljesen felesleges sokszorosított beadványt készíteni, mert az csak bonyolítja és nehezíti a különböző szervek, így a párt- bizottság munkáját is, növeli az adminisztrációt, és késlelteti a halaszthatatlan közérdekű ügyek intézését. A pártbizottsághoz, de különösen a tanácsszervekhez beérkezett panaszok többsége jogos volt — állapította meg a vb. Azok nagy részét el is intézték. Viszont aránylag sok az olyan kérelem és panasz még, amelynek teljesítésére, illetőleg orvoslására nincs megfelelő lehetőség. (Pl. lakásügyek.) Ilyen esetben helyes, ha ígérgetés helyett őszintén válaszolnak az illetékesek, s megmondják, hogy a kérelem teljesítésére egyelőre nincs lehetőség. Ilizalammal — as illetékesekhez Nem kétséges, hogy a bejelentések és kérelmek növekedése elsősorban a párt iránti bizalom jele. Ezt jelzik a különböző köszönő levelek is egy-egy ügy elintézése után. De jelzik azt is, hogy a többi választott szervek (tanács, tömegszervezetek; stb.), a különböző állami- és gazdasági szervek iránt olykor még nem nyilvánul meg ugyanilyen maradéktalan bizalom mindenki részéről — állapította meg a vb ülése. Ezért egyesek mindenféle ügyes-bajos dolgokkal közvetlenül a pártbizottsághoz fordulnak. Viszont közismert, hogy manapság a közhivatalokban a maga posztján mindenki — kommunista és pártonkívüli egyaránt — felelős a rábízott ügyek intézéséért. Az utóbbi időben javult is a közhivatalokban az ügyintézés. Ezért — bár a pártszervezetekben, s a pártbizottságokon mindenkit meghallgatnak — a lakosságnak ügyes-bajos dolgai intézése során célszerű közvetlenül az ügy intézésére hivatott és illetékes közhivatalhoz fordulnia. A felsőbb szervekhez küldött panaszos levelek intézése is végső soron visszakerül a helyileg illetékes szervekhez, csak közben növeli az adminisztrációt, rengeteg ember idejét köti le, és elintézésükre később is kerül sor, mint azokra, amelyeket egyenesen a helyileg illetékes szervekhez nyújtanak be. A legcélszerűbb, ha a kommunisták ügyes-bajos dolgaival is az Illetékes alap- szervezetek foglalkoznak, s csak olyan ügyekben keresik fel a pártbizottságot, amelyeknek illetékessége túlnő az alapszervezetek jogkörén. Köztudomású, hogy a dolgozók ügyeivel a pártalapszer- vezetek is a titkárság határozatának szellemében foglalkoznak. Végül a végrehajtó bizottság ülése felhíyta a miskolci párt-, állami-, gazdasági- és társadalmi szervek figyelmét, hogy a dolgozók ügyes-bajos dolgaival — a közérdekűekkel és a személyes természe- tűckkel egyaránt —, mindenütt foglalkozzanak az eddigieknél is lelkiismeretesebben! Szem előtt tartva a törvényes előírásokat, minden hivatalban számolják fel a lelketlen, bürokratikus ügyintézést, s gyorsítsák meg a hatáskörükbe tartozó ügyek érdemi elintézését. Csépányi Lajos Riasztó bomba vadászat Különféle hivatalos fórumok igyekeznek megnyugtatni azokat a turistákat, akik az amerikai B—52-es lezuhanása és veszedelmes nukleáris bomba-terhének eltűnése óta nem hajlandók Spanyolországba utazni. A bombák előkerí- tése céljából folytatott „törött nyíl” műveletet időközben egyre szélesebb körben és fokozódó titoktartás kíséretében folytatják. A katonai kordont a végletekig megszigorították, ezért már csak orozva, teleobjelctívek alkalmazásával készülnek fényképek a riasztó bombavadászatról. A szakértők tagadják ugyan, hogy veszély állana fenn, de nagy titokban máris elássák a fertőzött földet. Felső kép: Négyzetméterről négyzetméterre folyik a kutatás és a nukleáris fertőzött- ség felmérése a katasztrófa körzetében. * Alsó kép: A lezuhant gép közvetlen körzetéből élelmüket mentve menekülnek a lakosok. i¥ÍMMkás-fÍMk — hí| ír lasá* . d s & raj*! áj z dőlj' kö*; J t« ö ])V éves. Nemsokára szakmunkás lesz, önálló keresettel rendelkezik majd. Nincs története. Pedig erősen gondolkozik. Számára a világ, a rend természetes. Az, hogy sportolhat (cselgáncsozik), hogy járt Debrecenben, Szegeden, Gyöngyösön, Budapesten. Az se különös, hogy két öltözet ünnepi ruhája van, s a havi 200 forintot magára költi — ennyi ösztöndíjat kap. Apja Miskolcon postai tisztviselő. Az a vágya, hogy egyszer eljusson Vietnamba, vagy Kubába. Nem erre a pályára készült, katonatiszt akart lenni, de niég nem volt 18 éves, amikor jelentkezett. Megszerette szakmáját, jövője van. — Szabad idődben mit csinálsz? — Legszívesebben olvasok ... De a tánczenét is szeretem. Melyik fiatal nem szereti a tánczenét? Balogh Ferenc gépmester tanuló. 18 éves lesz. Muhira való. Ping-pongozik és kézilabdázik. A KTSZ-ben népi táncos. — Mennyi ruhád van? — Nem sok ... Három öltöny. Nem vagyunk mi gazdagok. Meg négyen vagyunk testvérek. Oktatójától tudom, hogy immár egy hete önállóan dolgozik — méghozzá nagyon jól. Sztorin gondolkozik. A többiek megjegyzik: „Neked csak jó lehet, hiszen kiemeltek ...” Színházba nem jár, nem szereti. Viszont az izgalmas filmeket igen. Ellentétben másokkal: az izgalmat szereti a legjobban. — Es a szakmádat? — Megszerettem ... Pedig nem akartam ide jönni. Most már jó. — Elet jelfogósod? — Az ember, ha dolgozik, olyanná teheti életét, amilyennek szeretné. Hogy elvállalnék-e majd később vezető beosztást, ha megbíznának vele? Persze, mért ne tudnám én azt megcsinálni... Nem, parancsolni én sem szeretek. Meg azt se. ha nekem parancsolnak. De ha megkérnek valamire. szívesen megcsinálom. De kérjenek, ne parancsoljanak . .. „Scíjílom szüléimét“ Polgári Bálint lakatos Nyékládházáról került Miskolcra. az iparba. Apja fuvaros. Ösztöndíja 240 forint. — Magadra költheted? — Nem! Segítem szüléimét ... De azért nekem is van két öltözet jó -ruhám. Sportol — kézilabdázik. Járt Csehszlovákiában, szeretné látni Brazíliát. Szintén a tánczene kedvelője. Tagja a KISZ-nek, később párttagságát is kérni fogja. Felszabadulása után Csepelre kéri magát. — Pest miatt? — Nem! Csepelen nagyobbak a lehetőségek a szakmában. En ugyanis karosszéria-lakatos vagyok. Történet után kutat emlékeiben. Se jó, se rossz nem jut hirtelen eszébe. Pedig ő is járt már az ország nagyobb városaiban, szebb tájain. Tizenhét esztendős. Harmadéves. Nemsokára .szakmunkás lesz. emberek A kezdet kezdetén azokról a problémákról szóltunk elsősorban, amelyek károsak a munkásváros iparitanulóképzésére. De az igazsághoz tartozik, hogy sok dicsérni valót is talál az ember a miskolci szakmunkás-’: -r;és fellegváraiban. Igen, fellegváraiban. A MŰM. 114. sz. Iparitanu- tló Intézet. 19G2-ben épült fel Jl3 millió forintért a Kilián- délen, a Gagarin utcában. Kétszázhatvan fiatal 24 szakmát tanul itt. Építőké*, szakiparosokat, szerelőipariakat képeznek itt, korszerű feltételek közt. A MŰM. 100. sz. intézetében már az első évesek is produktív munkát végeznek. Másfélniil’m forint értékben szerszámot készítenek Budapestre. A másodévesek (72 lakatos, 58 esztergályos) és 9 harmadéves tanuló 85 szerszámgépet készített az elmúlt évben. Gyalu-, maró-, élezőgépek és szerszámpadok sora hagyta el az intézetet — és irány: exportra. Legutóbb a Szovjetuniónak készültek ezek a gépek, műhelyhajók- ba. Ezenkívül a 100. sz. intézet tanulói több mint egymillió forint értékben szolgáltatási munkákat is vállaltak. Ebben az intézetben nyolcvan oktató segíti a gyerekeket, hogy szakmát tanuljanak. A kétezer tanulóból még a városon kívül is találni — vállalatoknál. Szép klubjuk van, és társadalmi munkában parkosították intézetüket (a KISZ kezdeményezésére). Viszont nincs tornatermük, és a tanulók szükségotthonban alszanak. Mindezek ellenére becsületesen készülnek feladatukra: munkások lesznek. Szakmájukkal becsületet szereznek majd a magyar iparnak, és mint a vezető osztály tagjai, közéletünk döntő tényezőivé válnak. Mindezt tudják. természetesnek találjál:, mint azt, hogy’ bőséges az étkezésük, és sportolhatnak, olvashatnak, zenét hallgathatna!: kedvükre, s két-három öltöny ünnepi ruhájuk van. És ha szakmunkások lesznek, nem kell viátikum- pénzért jelentkezniük egy-egy városban, miután gyalogosan megtették az utat talán Miskolc é' ”*-toppst között... Baráth Lajo* t J (Befejező rész) te Találtunk hát két sztorit. ¥ Igaz, érdekesebbre számítótól tam —, de a kettő bizonyítót ja: a gyermek lelkét mog- £sebezheti az igazságtalanság, ót a felnőttek következetlensé- Jj gc. A perkupái Sebők Mill hány „filozófiát” csinál apján ¥ esett vélt, vagy valódi sércl- £ méből. Tapasztalhatjuk, hogy ót a mai fiatalok mennyire nem £ szeretik az igazságtalanságot, * a kepmutatást — s ezt ki is J nyilvánítják, ha módjuk van |1 rá. A másik sztori? Hegedűs ¥ Irén egyszerű „története” * egy régebben hallott nyilától kozatot juttat, eszembe. Egy f húsz éves ózdi lakatosnak az * volt. „legnagyobb” élménye, J hogy a Honvéd 4:l-re meg- 1, verte a Fradit. Egy idős kólót legám ma is élénken, s borTadva emlékszik vissza tanu- ó ló ideiére. Mestere azt rnond- ó ta: „Ha én gazdag ember X lennék, minden délben tejes- •t kávét és kalácsot ebédel- f nék .. ót A megkérdezett ipari ta- nulók háromfogásos ebédet ót kapnak napi 1 forint 50 fii- ót térért, s mosolyogtak, amikor ót érdeklődtem, hogy eleget ¥ esznek-e naponta. ÍVálíOíníos €*lele1í * Lopota József motorszere- ótlö nagynövésű, fekete fiú ■ * Tizenhét esztendős, harmad-
