Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

4 esZAKMAGTARQRSZAG Vasárnap, 1966. február IS. Délutáni dudaszó a dombon Mocsolyási szombat esték Kásás a hó, mégis fickán- ciozik a mikrobusz, mert alul jeges az út. Nehezen hala­dunk. A. kormánykerék való­sággal vi tustáncot jár piló­tánk kezében. A busz üres, bőrülésein értékes jószágok csúszkálnak ide-oda. Köny­vek, filmtekercsek diafilmek. Az előadó, dr. Deák Gábor, még útközben is jegyzeteit böngészi. S azok, akik még csak hallottunk Mocsolyásról, a. találkozásra gondolunk. Kisgyőr után hosszú, sík bc- 'havazott táj. Mielőtt leeresz­kednénk a völgy házacskáihoz, három hosszú dudaszó nyúj­tózik bele a csendbe. Mire el­érjük a falucska házait, már gyerekek, felnőttek, öreg néni- kék 'állnak a házak sarkai­nál* vagy közvetlenül az út mentén s integetnek. Az integetés azt is jelenti: tudjuk, hogy jöttetek, este ott leszünk. Az iskolaudvaron hihetetle­nül törékeny asszony fogad: Kugler Rezsőné. Még világos van s éppen vége a délutáni „műszaknak”: Kugler Rezső, a férj is útjára bocsátja fel­sőseit, és beszélgetésre, vitára szabaddá teszi magát. Már korábban is hallottam a Kugler házaspárról, de soha nem hittem volna, hogy a szó-éhségnek van ilyen foka .is. Dr. Deák Gábor, a Megyei Könyvtár helyettes Igazgatója előadást jött. tartani, de ezt megelőzően Őhozzá is és én- hozzám is özönlöttek a kérdé­sek. A házaspár szinte egymás szavába vágott: szóbakerültek népművelési kérdések, a tele­vízió, a könyvolvasás, az is­kola, a színház és természete­sen, a falu népe is. A tanító házaspáron látszik: szinte mindegyik külön-ktilön attól fél, hogy elröppen az a két- három óra, s a két hét alatt, felgyülemlett kérdéseik, gond­jaik zsákba gyömöszölten ma­radnak. Mocsolyáson, ötvenkét ház hurka-clkötésű utcácskáin ritkán tülkölnek autók. A hétközi egyetlen találkahely a kút, de ott még időzni sem lehet, ha nulla fok ál.á száll a hőmérséklet. Ma már kissé félrelökik az ilyen közhelyeket: völgybezárt, izolált, nehezen megközelíthető, — amiben van is valami, mert Mocsolyáson is akad már négy televízió, közel három tucat rádió. A postás i$ kéz­besít, (ha az időjárás miatt te­heti) 16 Északmagyarországot, 1.2 Szabad Földet, 8 Népsza­badságot, meg más újságot, egyenként, vagy párosával. Azért Mocsolyáson mégis az élőszó után vágynak a leg­jobban. Tanító, falu népe itt egy közegnek tekinthető, hi­szen a mérhetetlen sár, az alig legyűrhető hófúvás azonos •módon állít sorompót a kite­kintés elé. Nemcsak Gyulánc disznótoron van A szűk tanterembe egyen­ként szállingóznak a falusiak. Tudják a módit: aki később érkezik, annak már nem jut ülőhely az iskolapadokban. Hozzák is a felcetekendős, százráncú, érdeklődő tekintetű nénik a sámlikat, hokkedlikat. Van. aki széket hoz. Különös egy tanterem a mocsolyási. A katedra mögött Kékes televízió. Vele szemben a tanterem hátsó falánál vá­szondrapériával elválasztott oltár, két-két oldalt körmene­ti zászlók. A szükség nem egyszer hozza úgy, hogy a li- tániázó asszonyok vallási dol­gaik végeztével .megfordulnak s a tv képernyőjén láthatók­hoz, hallhatókhoz kapcsolják előző gondolataikat, benyomá­saikat. Már fel sem tűnik ez a „kettősség”, inkább az; hon­nan érkezik igazságosabb, ma­radandóbb szó. A tv-nek „be­segít” a katedra is. Itt állnak az előadók s megidéznek év­századokat, hogy az ember jobban önmagára ismerhessen. Dr. Deák Gábor már ötödik előadását pergeti Mocsolyáson. A népművelés nyelvén komp­lexnek nevezhető ez a kísér­letezgetés. de a mocsolyásiak gon dől at ébresztgetésn ek mond­jak az előadó kiszállásait, nép­szerű stílusát, anekdotáit, és mondókéit. Büszkék, hogy ér­telmeseknek nézik őket, örül­nek annak, hogy az előadó nem rest olyan fogalmakkal megismertetni hallgatóságát, mint céhmester és céhlegény, a reneszánsz és a humaniz­mus, a polgárság és a hitújí­tás. Figyelnek, nem unatkoz­nak. Az igazság az, hogy a megyei művelődési osztály nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta: komplex előadásokat prezentál egy kis falu, egy homogénebb közös­ség és egy nagyobb, kevésbé egységes falu részére. A mo­csolyási kísérlet eddig bevált; idős nénik, bácsik írták meg véleményeiket az előadások­ról, s albumba zártan elküld­ték a megyei tanács művelő­désügyi osztályára. Az 51 esz­tendős Suva la Jánosné azt ír­ta: „fitt 51 éves vagyok, és még csak most tudtam meg. hogv miért csak egyszer volt. Budán kutyavásár. Nagyon tetszett Mátyás királynak igaz­sága. az is tetszett, hogy az urakat, megleckéztette, a pa­rasztokat pedig megvédelmez- tc.” AZ 55 éves Csizmadia Jó- zsefné azt írta: „Nagyon saj­nálom: hogy fiatal koromban nem. volt módomban végig­hallgatni ilyen előadásokat. Akkor még jobban oda tud­tam volna, figyelni. Most már bármennyire is odafigyelek, mégsem, tudok mindent az öregedő fejemben megtartani, így aztán, ha. a szavakat nem tudtam, emlékezetemben meg­tartani, annál inkább gyö­nyörködtem a sok szép, szí­nes képben, a műemlékekben. Itt Mocsolyáson láttam Görög­országot, Rómát, egy 35 méte­res Krisztus szobrot, egy pár pápát, egy pár tudóst, cs fes­tőket.” Annak tudatában, hogy az ember szava termékeny talaj­ra hullik, jó odaállni a kated­rához. Az előadás megkezdése előtt eredeti „kontrollt” figyel­hettünk meg. Kétszáz lakója van Mocsolyásnak. Ott jár­tunkkor a tanteremben szo­rongtak vagy 85-en, 90-en. Hogy ki hiányzott? Azt ma­guk a résztvevők állapították meg. Nemcsák Gyulánc disz­nótoron van. mondták olyan hangsúllyal, bog)' abból min- (jpniri értse: ez elfogadható „alibi.” Divatbemutató Mátyás kocából A „tanult” anyag sajátos „visszakérdezésével” találkoz­tunk Mocsolyáson. Mindenek­előtt meglepetéssel szolgált Kugler Rezsőné; bevonultatott a tanterembe egy kislányt, név szerint Boldizsár Emőkét, tetőtől talpig Mátyás korabeli öltözékben. Nagyot néztek a mocsolyásiak. , Mindenkinek tetszett az ötlet, hiszen a je­lenlévők maguk is jól emlé­keztek az elmúlt anyag szem­léltető képei között hasonló öltözékekre. Még egy megle­petés következett. Az ötletek­ből kifogyhatatlan tanítónő különböző ábrákat rajzoltatott s ezekhez kérdéseket, szer­kesztett. A rajzokat kiosztot­ta. Ezután elhangzottak a kér­dések. Többek között, ilyenek: milyen volt a görög színház? A kérdéshez párosítható rajzot magasba nyújtotta egy idős bácsi, mondván; „ilyen!” A rajzon görög színház volt látható. Böngészőnek nevezte ezt a módszert a Kugler házaspár. Érdemes lenne tanítani. Á.z előadás, amely magában foglalta az eredeti tőkéfelhal­mozásnak történelmi vonatko­zásait, a kor zenéjét és iro­dalmát, nagy figyelem és ér­deklődés mellett zajlott le. A filmét a dia-illusztrációt, az ábravetítéseket megőrizték emlékezetükben a jelenlévők. Lehetséges, hogy újabb dol­gozatok születnek, vagy ki tudja, milyen ötlet réven ad­nak számot a mocsolyásiak a hallottakról. A Föld kialakulásától nap­jainkig eljutni történelmi, ze­nei és irodalmi lépcsőfokokat bejárva, -— nem kis teljesít­mény. A leszűrt és leszűrendő tanulságok sokat ígérőek. Ügy tudjuk, a nyáron népművelési tanfolyam indul s a mocsolyá­si örömök és buktatók jó szol­gálatot tesznek a tanfolyam hallgatóinak. Lehetséges, hogy a hallgatók is emlékezni, fog­nak majd az áldozatkész elő­adó munkálkodásán kívül a hét-gyermekes Kugler házas­párra, amelv e felbecsülhetet­len elméleti és gyakorlati eredményekhez juttatta me­gyénk népm"’T''1és'éf_ Párkány László JUHÁSZ JÓZSEF: K É P Gumicsizmában s karbid-Iátnpal lóbálva előttem keresztül ment az úttesten, mint egy látomás. Es a kirakat fénybokraiban szeme villanása elveszett. Havas kabátok nyüzsgése között keveredett el s szalyros asszonyok illatai csiklandozták szívét, ylobb kezével hátsó zsebéhez, nyúlt, Mert narancs sárgállt az üveg mögött. SKRFÖZO SIMON­Aiuiíycu nem voll A nagy reménytelenségek ideje eljárt fölöttem, fejembe vettem: a bajra úgy ordítok, ha madár lenne tollát hullatva elrepkedne, eszem édes szőlőt, harapok csillagba, amilyen még nem. volt olyan idő nyomába eredtem, ezért lihegek, amilyen még nem volt olyan szerelmet szeretek, ezért, hogy hiszek, fejem szépen megmunkáltam, szemem kifényesítettem, kitanítom most magam hűségre, igazra, én mulatok a legszebben, hangomat jól megeresztem. Filmrendezők diploma-filmjei Ürmein csemény színhe­]ye volt február hatodikén a budapesti Uránia filmszínház, ahol a Színház és Filmművészeti Főiskola 1964- ben végzett, filmrendező osz­tályának diplomafilmjeit mu­tatták be. Ez az osztálv kísérlet jegyé­ben indult 1960-ban. Tagjai­nak többsébe a főiskola meg­kezdése e'ött. már rendelke­zett valamilyen egyetemi dip­lomával. és ami ennél fonto­sabb. valamennyire kialakult világnézettel, továbbá a ren­dezéshez elengedhetetlenül szükséges élettapasztalattal. Herskó János osztálya, mely­nek tagjai között egykori ve­gyészmérnököt, zeneszerzője- löltet, íilmgvári ügyelőt, ta­nárt találunk, magas általá­nos műveltségi színvonalról indulva, közös munkájának legnagyobb részét n szakma megtanulására fordíthatta. A nyolc diplomázó rendező: Fa­zekas Laios, Gyarmat.hy Lí­via, dr. Kárpáthy György, Ko­vács Nándor. Reisenbüehler Sándor, Sándor Pál, Simó Sándor és Ventilla István. Ok az elsők a főiskola történeté­ben, akik nem. a negyedik év befejezésekor, hanem az azt követő két éven belül diolo- máznak. A főiskola ezzel is lehetőséget adott növendékei­nek arra, hogy a filmgyár nagvobb lehetőségeit és a fő­iskola utáni időszak tapasz­talatait hasznosíthassák a diplomafilm elkészítésekor. Filmjeik közül legnagyobb közönségsikert Kovács Nán­dor Képek és emberek című filmje aratta, amely rendkívül szellemesen karrikírozza az emberek nevetségesen pózoV1 viselkedését a fényképésznél. Külön elismerést érdemel a film operatőrje Lakatos Tván. aki ragyogóan aknázta ki a fényképezési előkészületek humoros lehetőségeit. (Száj­nyalogat ást fényképezett lassí­tott felvételen, felgyorsította azt az ugrálást és grimaszko­dást, amivel egy-egy csecse­mőt meg akarnak nevettetni.) A filmet korábban nagy si­kerrel vetítették filmszínhá­zaink. ' A tavalyi “SE tivál közönsége is láthatta dr. Kárpáthy György Nem fog fájni című filmjét. A szájse­bész Kárpáthy azt a filmet készítette el diplomamunka­ként, amelynek forgatóköny­vével a főiskolára felvételizett. A gyermekek rendszeres fog­ápolásával foglalkozó egész­ségügyi film már a fesztiválon is elismerést váltott ki. Érté­két jelentősen növelik Dargay Attila kitűnő rajzfilmbetétei, melyek a fogak romlását és A romlott fogak gyógyítását mutatják meg szellemes, szemléltető módon. Nagy tetszéssel fogadták a nézők Reisenbüehler Sándor Egy portré századunkból című rajzfilmjét, melyben a rende­ző a kor emberformáló hatá­sát. és az emberek küzdelmét mutatja be a történelem pusz­títóéról ellen. Reisenbüehler filmje felhívja a figyelmet, ar­ra is, hogy milyen nagy lehe­tőség rejlik a rajzfilm nem szórakoztató célokra történő felhasználásában. A kivételesen lehetséges Ventilla István Testamentum című filmjében templomi fres­kókat, ősi vallási jelvényeket látunk, ezek bemutatásával, egymás mellé állításával mondja el a rendelő vélemé­nyét a vallásról. Az egykori képzőművészeti főiskolás Ven­tilla egyedülálló fölénnyel uralja filmjeinek képi világát. Nála soha nem lehet lazán komponált képet, vagy értel­metlen, tartalmatlan beállítást találni. Valamennyi eddigi munkáját a jó értelmű vizua- l.itás jellemzi. (Komp, Strand, Balaton, Otthon.) Az osztály­ból ő tudja magát a képek nyelvén leghatásosabban ki­fejezni. Komoly és elgondolkoztató Simon Sándor Szürke barát­ság című dokumentumfilmje, mely egy nyaralás legemléke­zetesebb élményeként szereplő badacsonyi kirándulás, egy ki­ábrándító badacsonyi részeg­ség történetét mutatja be. Si­mon nem dolgozik látványos bravúrokkal, a dokumentum- film forgatási körülményei ezt nem is tennék lehetővé. Ö „csak” lefényképezi az esemé­nyeket, Bemutatja a „szórako­zást” a Kisfaludy-házban, a hajón és a látvány után, az üdülés utolsó napján megke­resi a kirándulás szereplőit., és megkérdezi mi volt az üdülés legnagyobb élménye. Lehan­goló vallomásokat hallani: Ba­dacsony volt a legkellemesebb, Badacsonyban nagyon jól szó­rakoztunk, jól éreztem ma­gam. A bemutatón é“s alkotások tanulsága szerint Herskó János tanítványai eredményes munkát végeztek. A kísérlet eddigi szakasza te­hát sikerrel zárult. A rende­zőknek további munkájukhoz újabb sikereket, jó fili'jeket kívánunk. Bartha Attila BIHARI SÁNDOR: KAPTÁRKÖVEK Európa cselédlányai, suhancai hajnali villamosokban olvashatnák egzotikus kalandként, természetes hétköznapokként, íelizzó vasárnapjaival, ha találkoznának történelmeddel, Magyarország. Nem szégyenkezem a civilizáció kőrútjain, hangverseny­Bezerédi Imre vagy Botlka Mm sírja került-e ei? „Jaj, Rákóczi, Bercsényi Magyarok híres vezéri, Bezerédi! Hová lettek magyar népnek Vitéz vezéri. . — mondja a Rákóczi nóta. Be- zerédinek, Rákóczi híres gene­rálisának emlékét megőrizte a tudomány, a néphagyomány, a kuruc dal. Nevét mindenki ismeri, s mégis nagyon keve­set, tudunk róla. S a legújabb Sárospatakkal foglalkozó szak- irodalom még nevét is téve­sen említi, Bezerédi Istvánról beszél. Imre helyett. Bezerédi Imre II. Rákóczi Ferenc tábornoka volt. Főleg a dunántúli harcokban tette félelmetessé nevét. 72 labanc tisztet párbajban ölt meg. A szabadságharc hanyatlása ide­jén a császáriakkal, főként Pálffyvijl, keresett azonban kapcsolatot. S bár 1707-ben még sok diadalmas csatát megnyert, már 1706-ban meg­gyanúsították. hogy azért nem mozdul ki Sopronból, mert Pálffy megvesztegette De iga­zán árulóvá csak 1708-ban vált: sógorával, Bottka Adám- mal, és még 3 társával együtt a németek kezére akarta adni az egész dunántúli hadsereget. Árulása lelepleződött. Meglán­colva vitték Egerbe, majd Pa­takra. Sárospatakon pedig a gróf Eszterházy Dániel altá­bornagy elnöklete alatt álló bíróság Bezerédi t és Bottkát halálra ítélte, s ezt — a feje­delem enyhébb felfogásával szemben — 1708. december 17-én az országgyűlés jóvá­hagyta. Másnap délelőtt 10 órakor meg is történt a ki­végzés. — Beniczky Gáspár, Rákóczi titkára, részletesen leírta naplójában, hogy az el­ítélteket kivitték a város pia­cára, felolvasták ítéletüket. Majd vörös posztóra térde­peltették őket. A hóhér elő­ször Bottkának ütötte le a fejét, majd Bezerédinek, aki­ről a nép nem akarta hinni, hogy áruló volt, még maga Rákóczi sem. Szép kuruc dal Bezerédi szájába adja búcsú- versként a következő sorokat; »,Jaj gonosz szerencse, mint bánál ón velem! Híremben, nevemben, tneggyaX&ztáJ. engem. . . . Jaj, hogy a Rákóczi már levágat engem . .. Mind azáltal mégis kész vagyok halálra, Kinyújtom nyakamat Rákóczi kardjára!’* A kivégzés megtörtént. Holttestüket a hajdúk vasak­kal és bilincsekkel együtt ko­porsóba tették, s a templom sírboltjába temették el őket. az északi fal mellé. 1965-ben, a pataki templom ásatásai során, az északi fal melletti egyik kriptából érde­kes lelet került elő: egy ma­gas rangú tiszti ruhába öltö­zött férfiú sírja, ruhája után ítélve a XVII—XVm. sz. for­dulójáról. Csizmás lábán vas bilincsek voltak, fegyver nem feküdt mellette, s a feje hiányzott, feje helyén csupán a szemfedő volt egy csomóba összegyűrve. — Minden adat arra vall, hogy ez a sír vagy Bezerédi Imréé kellett, hogy legyen, vagy Bottka Ádámé. De vajon melyiké a kettő kö­zül? Hiszen az írott adatokból egyértelműnek látszik; hogy mindkettőjüket a templom­ban temették el. De ilyen sír csak egy került elő, s a ko­porsón nem szerepelt, az el­hunyt neve. A kérdésre a feleletet a ko­rabeli források további tanul­mányozása adta meg, melyek beszámolnak arról is, hogy a kivégzés után néhány óra múlva az a hír terjedt el Pa­takon a nép körében, hogy Be­zerédi él, feltámadt.. A feje­delem pedig, hogy ezt a kép­telen hírt megcáfolja, kény­telen volt felbontatni a sírt. s Bezerédi levágott fejét és csonka testét közszemlére té­tette ki estig. Maid a trinitá- rlus kolostor mellé temették el újból. Így egészen biztossá vált, hogy1 az ásatások Bottka Ádám síriát hozták napvilág­ra: nem Rezerédiét. S ezzel is érdekes és fontos adattal let­tünk gazdagabbak, ismertük meg jobban Sárosnatak és a Rákóczi szabadságharc eme szomorú eseményének hiteles történetét rhol n történeti és régészeti adatok kiegészítik és magyarázzák egvmást. Dr. Molnár Vera termeiben, van elég hamuban sült pogácsám, miközben okosan, jószíwel mindent megismerek. Nem a Kalandozások nagy bulija nosztalgiázott bennem, nem lovaink lábainak csengését hallottam a tizedik századból, , amíg megálltam a Stephansdom előtt s belülről is végig­tapogattam szememmel, s aztán odébb kétnapos borostámat leborotváItattam bél schillingért. De bédekkerjeiteknél pontosabb az én szivem, s agyamra hiába fúj a romantika, valami megőriz engem, hátratekintve láthatom, de nem is kell odanéznem, a lábainál születtem, belőle élek, ha elfeledkezem is, ő nem feledkezik el rólam. Csak tetteikből ismerem a párducbőrösöket, akik ezer évvel megelőzve, vízum nélkül lépték át a határt, és lándzsa-heggyel böködték Európát; s azokat is csak tetteikből ismerem, akik itt, a Bükk déli oldalán, a vulkánikus, kihűlt Mangó-tetőnél megmaradtak, s a feltört forróvizek emelte tufa-kúpokba vak ablakokat vájtak., melyek méeis a világosságba, nagvképúség nélkül ..íondom: versíró asztalomra, fejemre nyíltak, ök telenüitek és telepítettek: kaptárakat azokba a kő­ablakokba. I méhek zöngték fiz időt. az otthont, az országot. " Ázsiából hozott tudás zöngte Európát. Együtt állnak bennem dómjaitok — dómjaim és ezek a búboskemencéhez vagy a harmónia bálványaihoz hasonlatos kaptárkövek. Bennük is magára fog Ismerni, aki önmagát akarja meg- * ismer”! v,—• A »«lábon. Amerikában és Afrikában, hogy egyszer majd ennyi idegenség se legyen kettőnk között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents