Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

Äewnbat, 1966. február IS.

ßSZAKMAGTARORSZAG

3

Ki a ludas ?

A forró víz évek óta elfolyik. Egy darabon párologva teszi meg útját, azután lehűl és gyarapítja a patak vízét. Nyáron egy igen kis részét hasznosítják. Megtöltik vele, persze megfelelően lehűtve, a strand nem túl nagy fürdő- medencéjét, és ennyi az egész haszon. Bár a bogácsi melegvízű fürdőt már ismerik, kedvelik az egész környéken.

t>e jó lenne ez a melegvíz másra is! Öt évvel ezelőtt, még 1960-ban fel is bíztatták a bogácsi Uj Élet Termelőszövetkezet vczető- 'ségét, hogy építsenek hajtató házat. Boldogan beleegyezték, mert a hajtatóház kellene. Most is melegágyakkal bajlódnak, régi módszerekkel, a melegvíz meg folyik.

1960-ban az első terv úgy készült, hogy kétmillió forintos beruházással építenek hajtatóházat. De ezt a tervet nem fogadták cl a hivatalos szervek. Készült még egy. Ez már nagyméretű, téli zöldségtermesztésre is alkalmas, hétmillió forintos hajtatóház építését helyezte kilátásba, örültek a termelőszövetkezeti tagok és a vezetők is, hiszen ekkora hajtatóház igazán sokat lendíthetne a gazdálkodáson.

Ám ez a terv sem tetszett. A felülbíráló szervek azt mondták rá, hogy korszerűtlen, ez a hajtatóháztípus elavult A tsz vezetői lényegében azt sem tudják, milyen akart lenni az a hajtatóház. Pedig már az egri építőipari vállalat is kiküldte embereit, hogy megnézzék a terepet, mert

kezdeni akarják az építést.

A kivitelezést ugyanis az egri építők vállalták. A hajtatóház helyét ki is jelölték, legalább tízszer. Sőt, a villanyt is oda vezették, ahol majd hajtatóháznak kellene épülnie, de most már terv sincs. Kút viszont van, 23 000 forintért fúratták meg. Hidegvizes kút, mert az is kell. a forró vizet ugyanis felhasználás előtt keverni, hűteni kelL

A termelőszövetkezetnek ez idáig százezer forintja nyugszik a nem létező hajtatóházban. Eddig eny- nyibe került a kút és a tervezés. Igaz, hogy hitelt adtak rá. Most viszont megint nem tudják, mi lesz. A tsz vezetői fásultak is. érdektelenül beszéltek a hajtatóházról. Egyrészt azért mert már nem hisznek benne, másrészt azért, mert végtelenül unják ezt a huzavonát. öt év eltelt, és még tervet sem láttak. Igaz, most ismét, új tervet emlegetnek a tervező irodánál. Hogy milyen új tervet, azt a termelőszövetkezetben

nem tudják. Csupán annyit tudnak^ hogy százezer forint adósságuk már van hajtatóház helyett. A miskolci boltok előtt járva meg irigykedve nézik a téli karalábét, retket és salátát. öt évvel ezelőtt azt hitték, hogy nekik is lesz majd téli zöldségféléjük, amelyért jó pénzt kapnak. Ma már ebben sem hisznek. Hogy ki a ludas — nem tudják. Kérték, írjuk meg, hátha jelentkeznek az illetékesek.

— >j —

A bizalom forrása a jó munka

A kölcsönös bizalom nem nélkülözhető egyetlen vállalat életéből sem. A bizalom a jövő, a jobb munka forrása, egyken záloga is a feladatok tel- esítésének. Hitelt ' kölcsönöz, súlyt ad a vállalat szavának. Iogyan lehet kivívni? Olyan árut kell előállítani, amely megfelel a legkényesebb igényeknek; a vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésével, a határidők betartásával, vállalat egész tevékenységével kell tekintélyt szerezni, s megalapozni a bizalmat.

különféle vasszerkczelekct. munkásvédelmi berendezéseket, mint mondtuk: öltözőszekrényeket, legtöbbször hulladék anyagból. Az elmúlt évben is temérdek gonddal kellett megküzdeniük. A legtöbb baj az anyagellátással volt. Külön figyelmet érdemel az az aktahalmaz, amely levelezésüket gyűjti össze, az anyagbeszerzők szaladgálásait, az igazgató

kor azt mondták, be kell zárni kapuit, fel kell oszlatni. Ma ez a vállalat a miskolci helyiipari üzemek legjobbika. Mi történt közben? Az, amit Galló Ferenc a beszélgetés elején elmondott. Felszámolták a szervezetlenséget, ahol kellett kemény kézzel teremtettek rendet, megszüntették a bizalmat, s a hitelt akadályozó tényezőket. Alig van olyan mondat, amelyvezetőkkel. Ezért is van talán, hogy városunknak erről az üzeméről eddig kevés szó esett. Pedig aki ott körülnéz, kissé már kevésnek is találja a „vállalat” jelzőt. Üzem ez, mégpedig a javából! A szekrénygyártó részlegben, a gyermekkocsi szereidében, a lakatos üzemben, a nikkelezőknél, a TMK-műhelyben és a kályhajavítóknál több mint százKörülbelül így fogalmazta meg beszélgetésünk elején törekvésük irányát Galló Ferenc, a Miskolci Vnsinruü—és Gyermekkocsi ováció— Vállalat igazgatója. Majd így folytatta: De nem csupán a kívülről jövő bizalom a fontos! A vállalaton belüli összhang, megértés szintén elengedhetetlen. Csak ez lehet alapja a jobb munkának.

Elmondhatjuk-e, hogy a vállalatban messzemenően bíznak? A kérdésre így lehetne

Próbaút: a

szereidéből a raktárba viszik a gyermek- kocsikat.

Hétköznapok az NDIÍ-ban

Kiállítás nyílt ns SZMT-sséliháxbnn

dern rádiót és háztartási gépeket, szép gyerekjátékokat láthattunk többek között.

A kiállítást február 24-ig naponta 10-től délután 6-ig tekinthetik meg az érdeklődök.

<gy. k )

Néhány nap múlva ünnepük az NDK-ban a Német Szocialista Egységpárt megalakulásának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból a baráti szocialista Ország életét bemutató kiállítás nyílt meg tegnap, február ll-én Miskolcon, az SZMTÍ Székhazának előcsarnokában. + A számos érdeklődőt vonzót hiegnyitó ünnepségen meg je-? lent Ulrich Kloock, a Német} demokratikus Köztársaság bu-} dapesti nagykövetségének kul-J túrattaséja, valamint Ernst? ítader, az NDK Kulturális és? Tájékoztatási Irodájának he- + lyettes igazgatója. Dr. Gri-} tkívszki Lászlónénak, a városit tanács elnökhelyettesének üd-+ vözlő szavai után Ernst Rä-t der mondott megnyitó bcszé- + det. Hangsúlyozta, hogy a ki-} állítás csak töredékét mutat-} hatja be annak, amit húsz? Esztendő alatt az NDK népe? Alkotott t

■— Legyen ez a kiállítás se-? Rft'ője a népeink közötti barát-+ Ság és megértés elmélyítésé-} °ek — mondotta a továbbiak-} han Emst Räder. }

A kiállítás érdekes és sok-} színű képet nyújt az NDK hét-} köznapjairól, a dolgozók al-? hotó munkájáról. Gazdag foto-? doyag mutatja be az új, nagy--» szerű létesítményeket, a tanú-} fe> dolgozó és pihenő német} ehibérekét, a gyerekek gondla-} kn, vidám életét, a fiatalokat.? Á kiállítás további része az? l^DK iparának termékeiből ad.* lúl összeválogatott ízelítőt, öt-} fetes camping-felszerelést, mo-í

Munkásfiűk - 19 06-bau

C L

[ Fiatalabb szakmunkásaink ; sem emlékezhetnek rá hát : még az ipari tanulók? Esct- [ leg az idősebb emberek. Ne- tkik bizonyosan sok keserű [és kedves emlék fűződik az i egykori valcoló időkhöz.

[ Elsősorban a nyomdász

■ szakmában volt a viátikum- [ könyv divatban, Svájcban

■ ma is létezik még ennek egy [ központja. A háború meg- , bontotta ezt a szép szokást.

■ De az is igaz, hogy amíg [segéd úr lett az inasból, ad- idig egy gyerek-ember sok- [sok szenvedést megért. Gon■ dőljünk csak Munkácsy Así- [ tó inas* című festményére. A I festőzsenit nem véletlenül ihlette alkotásra az inas- [ sors, hiszen maga is élte [gyerekkorában. Az Ásító ‘inas maga az el törődött fá- , radtság, aki az álomra gon- ‘dol, mert a napi 12—14 órás [talpalást nem bírta kipihenem a szusszanásnyi éjszakán.

c — A szakmát segéd korá- [ban tanulja meg az ember (— mondták. Ma is van en- tnek a mondásnak igaza, hi- íszen egy szakma ezernyi ti- c tokból áll. Két-három év [kevés idő ahhoz, hogy kiis- < merje magát benne egy több- ‘ nyíre még gyerekember.

[ Am a szakma alapjait «mégiscsak a tanuló időben í szükséges megismerni — és

ami még ennél is fontosabb: megszeretni.

Mnnkásvárosbnn — a s*ak raun kas képzés feltételei

Miskolcon jelenleg öt iparitanuló intézetet tartanak nyilván. Ebből négyet a felszabadulás után építettek. Intézeti tanműhelye csupán a diósgyőri „százasnak” van. A tantermi ellátottság országos szintű városunkban, de ez azt is jelenti, hogy csak részben korszerűek a tantermek, otthonok; stb. Az öt intézet közül három is csupán a megfelelő jelzőt érdemli ki, s például az az intézet (100-as), ahol 560 tanuló évi (ez 10 hónapot jelent az ő esetükben) 7,5 millió forint értékű szerszámgépet és 1,2 millió forintért szolgáltatói munkát vállal, csak szükségotthonnal rendelkezik. A tanulók 72 százaléka Vidéki, nagyobbrészt bejárók, s bizony, az oktatóknak számolniuk kell a fáradékonysági tényezővel. Az albérletben lakók (ez többnyire ágyrajárást jelent) helyzete sem vigasztaló, a rossz környezet hatását a pedagógusok nap mint nap tapasztalják.

Miskolcon csaknem hatezer ipari tanulóval több

mint kétszáz mester és mintegy száz tanár foglalkozik. Az utóbbiak többnyire jól képzett, egyetemet végzett pedagógusok, viszont a mesterek java része csak az egykori szakmunkás képesítéssel rendelkezik. Természetesen, nekik elsősorban a szakmára kell nevelniük a tanulókat. Am elgondolkoztató, hogy a több mint 200 mester közül alig néhányan képezik magukat egyetemen.

Elhalunk

a munkásdinasztiák ?

Miskolc tavaly ünnepelte várossá nyilvánításának 600. évfordulóját, s címere is megváltozott. Régen a szőlő dominált a város címerében, most egy pákára támaszkodó kohász. Való igaz, hogy Miskolc Magyarország „legmunkásabb” városa. A námori őskohó bizonyítja, hogy Közép-Európában itt öntöttek először vasat. Az idők folyamán munkásdinasztiák alakultak ki a városban.

Vajon él-e ma is ez a hagyomány? A martinász, vagy a kr liász apa szakmáin folytatóját is fiiban’ látia? Sajnos, a statisztika ennek ellenkezőjét bizonyítja. A Miskolcon tanuló ipari tanulók 70—80 százaléka vidéki! A kohász és a vájár szakmában ez az arány 90—95

felelni: messziről indultak el, s keményen dolgozva, sok akadállyal, buktatóval teli utat tettek meg, amíg idáig eljutottak. Galló Ferenc igazgató pillanatnyilag abban a kellemes helyzetben van, hogy elmondhatja: 1965-ben egyetlen reklamáló levelet sem kapott. S ez nagyon nagy szó. Az országos igény felét elégítik ki gyermekkocsiból, vasipari részlegük az ipari öltözőszekrényektől kezdve a legkülönfélébb egyedi megrendelésekig mindent elvállal. Gyártanak

személyes tárgyalásait, utazgatásait, hogy hónapról hónapra biztosítani tudják az anyagot az egyenletes, folyamatos termeléshez. Tervüket teljesítették, s néhány napos nyereség- részesedésre is számíthatnak. Elmondhatjuk hát, hogy sokat tettek a tekintély kivívásáért, a bizalom megalapozásáért.

Pedig ez a nyereséges vállalat nemrég még sok milliós veszteségekkel zárta egymás után az éveket. Volt idő, amiben Galló Ferenc a pártszervezetet, a szakszervezetet és a KISZ-t ne említené, bizonyságául, hogy nélkülük, az ő segítségük és támogatásuk nélkül soha sem jutottak volna idáig. Ma már tehát jónak mondható az összhang és a szellem is a vállalatnál. Kedvvel, szorgalommal dolgoznak az emberek, s ahol ez a kettő , adott, ott évről évre javulnak az eredmények. Szükségtelen számhalmazzal szürkíteni ezt a beszámolót, de annyit el- . mondhatunk, hogy valameny- nyi legfontosabb mutatót túlteljesítették.

Az Üteg utcai telep kissé ki- , esik a város forgalmából. A [ megrendelők, a vállalathoz ér- * kező ügyfelek a Baross Gábor - utcai központban tárgyalnak a

ötven ember dolgozik. Helyiipari üzem. Fő profilja a vas- szerkezeti részleg és a gyer^ mekkocsi gyártás. Ezenkívül* bizonyos kereteken belül, a lakosság részére Is dolgoznak. A kályhajavító üzem kapacitása pillanatyilag nincs kihasználva. Oka, hogy a lakosok, de a közületek, vállalatok se nagyon tudják, hogy működik ilyen. Kis megrendeléseket* felújításokat, megmunkálásokat hozott anyagból is vállalnak, s eddig még nem volt olyan kérés, amelyre ne kerestek volna megoldást. Mindez egyetlen célért: a feltétlen bizalomért. Ez a titka annak is* hogy most is nyereséggel zárták az évet.

Onodvári Miklós Foto: Szabados György

százalékig felugrik. Miért? Egyszerűen azért, mert a miskolciak nem jelentkeznek. S természetes, hogy a felvételnél azokat részesítik előnyben, akik eredetileg is kohászok, vájárok akartak lenni, s nem „ha ló nincs, szamár is jó” alapon, az utolsó órában jelentkezőket.

A sokgyermekes szabolcsi, szatmári és abaúji családokat se lehet elzárni, hogy gyerekeiket az iparba küldjék — úgymond — szerencsét próbálni. De az iparita- nuló-képzés színvonala sínyli meg, hogy bizonyos értelemben gyengébb képzettségű vidékiekkel telnek meg az Intézetek. Az elmúlt 5 évi átlagot vizsgálva: a felvett tanulók tanulmányi átlaga mindössze 2,5—2,6 között mozgott, s most tovább csökkent 2,3-ra! Talán ennek következménye, hogy év elején a kohász intézetben a tanulók 27 százaléka (!) megbukott. A bukottak aránya a másodéveseknél „csak” 19 százalék...

A szakmán <«I...

Ady a Történelmi lecke fiúknak című versében „minden sápadt munkásgyer- mek”-hez szól: „Föl, gyermekek, tanulásra, /■ Háborúra, egészségre, / Ti lesztek majd ,e rob ország /. Megváltott és boldog népe”. Ady látnoki jövendölése azóta megvalósult. De „a megváltott, boldog nép” fiainak, a mai munkásfiataloknak is

első és sokadik feladata a tanulás az egyetemen, a műhelyekben, vagy máshol.

A munkásfiúk ma tanulmányaikkal egy időben másra is készülnek, hiszen ezek a fiatalok alkotják majd a modern munkásosztály törzsét, gerincét. Annak az osztálynak erejét, amelynek vezetésével teljesen felépül a szocializmus hazánkban.

Milyenek ezek a fiatalok? Miről álmodoznak, mit terveznek, s az se lénvegtelen, miről hogyan vélekednek? A nehézségek ellenére (kollégium hiánya; stb.) miként élnek? Szívesebben sportolnak, vagy olvasnak, a komoly, avat”- a könnvűzene érdekli-e őket? Egyszóval, a legfurcsább kérdésekre kértem választ tőlük, hogy jellemükből kihámozhassuk a közöst, a mában gyökeredzőt. Mert sokat mond például az is, hogy ezek a fiatalok egyöntetűen válaszoltak arra a kérdésre: szeretnének-e parancsolni;

„Nem” — mondták, s ugyanezt ismételték meg, amikor azt kérdeztem, vajon szíve? sen veszik-e a parancsoló szót? Ugyanakkor határozott igennel feleltek arra a kérdésre. hogy ha később* tehát felnőtt korukban megbíznák őket, elvállalnák-e egy gyár, vagy egy kerületi tanács vezetését

De erről majd következő számunkban.

Baráth lajmi (Folytatjuk-)