Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-05 / 30. szám

□

Szombat, 1066. február 5.

esZAKW AGY ARORSZ A<3

3

Körülbelül nyolc hónapja annak, hogy as egyik termelőszövetkezetbe hatalmas testű, lánctalpas traktor érkezett. Az emberek és gyerekek azonnal körülállták, valósággal megcsodálták. Az egyik férfi mellett öt év körüli fiúcska állt. Rángatta az apja kezét, s ezt kérdezte:

— Édesapám, kié ez a gép?

•— A miénk, kisfiam — felelte az apa.

örült a gyerek.

— Akkor hazahozod? — kérdezte izgatottan.

— Haza, kisfiam. Majd hazaviszem — felelt meggondolatlanul az apa.

Hallotta ezt egy másik, idősebb férfi is. Felnézett az apára és arca elkomorodott. Később, amikor elment a gép és utánaszaladt a fiúcska is, az idősebb ember odament az apához.

— Könnyelmű 1„2S25Z52SZ52SSS2sas2SH£2525HSH5H_

Az ügérci

JiE525H5HSE5E5E52SZ5H5E5ES2SH5H5"c

ember vagy te, Fe- renc — mondotta.

— Miért? — kérdezte csodálkozva a férfi.

— Olyat ígérsz a gyereknek, amit nem tudsz teljesíteni. Egyszer ezért. Másodszor meg azért, mert nem ragadtad meg az alkalmat, hogy a gyerekben a közös tulajdon fogalmát elültesd. En bizony ezt mondtam volna: „Miénk a gép, kisfiam, a termelőszövetkezeté.” Később meg, amikor a gyerek azt kérte, hogy vidd haza, így szóltam volna: „Nem lehet hazavinni, kisfiam, mert a gép a közösé, és ami közös tulajdon, azt nem szabad hazavinni.” Te nem ezt tetted. Megígérted a gyereknek, hogy a közösét hazaviszed. Helytelen ígéret volt, meglásd, megbánod még ...

— Ugyan már, mit tudja az a gyerek, hogy...

A fiatalabb férfi magyarázkodni kezdett, láthatóan felületesen kezelte az ügyet.

— No, jó — mondta ekkor az öregebb. — En jót

akartam. Csak azt, hogy a valóságnak megfelelően neveld a gyereket. Hidd el, nem lehet azt eléggé korán kezdeni

__

A

zóta nem találkoztam az apával, akkor viszont megmondtam neki, hogy az öregnek adok igazat.

Az apa-legyintett és elment. A minap ismét találkoztunk.

— No, hazavitte a lánctalpas traktort a gyereknek? — kérdeztem tőle.

— Nem. Nem vittem és nem is vihettem haza —

felelt a férfi. — De később beláttam: maguknak volt igazuk. A gyerek mindennap zaklatott, követelte a traktort. Persze, nem tudtam hazavinni. j

— Es mit mondott a gyereknek?

— Kénytelen voltam megmagyarázni, hogy az közös tulajdon, mindenkinek része van benne, és az ilyesmit nem lehet hazavinni.

— Mit válaszolt erre a gyerek?

— Hogy akkor miért ígértem meg.

— No, látja. Es megértette a gyerek, mi az a közös tulajdon?

■— Azt hiszem, igen. As ö tudatában a közös tulajdon fogalma most úgy él, hogy a közös tulajdont nem szabad hazavinni. Es ez egyelőre elég...

— Sokáig elég — mondtam. — Bár minden felnőtt ember tudatában legalább ennyi élne a közös tulajdonról. Aligha nyúlnának hozzá egyesek.

A férfi mosolygott.

— Egyetértek — mondta. — Es azt is megértettem ebből a kis esetből, hogy a közös tulajdon tiszteletére való nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. Bizony, a gyerekekre vigyázni kell. Könnyen elronthatjuk a nevelést, azzal meg a gyerek gondolkozásának és jellemének alakulását. En tanultam az esetből, és azóta mindenkinek elmondom a faluban, hogy okuljanak belőle mások is...

Szendrei József

Miskolci útépítések az idén és jövőre

I. kerület

Miskolc város Tanácsa legutóbbi végrehajtó bizottsági üléséről szóló tudósításunkban hírt adtunk arról, hogy elfogadták az 1966-ban felújításra kerülő miskolci utakról szóló javaslatot. Ugyancsak elfogadták az 1067-re előirányzott munkák tervét is. Az útfelújítást koordinálják a víz-gázhálózat bővítésével, a közvilágítás korszerűsítésével, valamint új postai kábelek lefektetésével. .Akkor csalt hírt adtunk róla, és néhány fő közlekedési út tervét ismertettük. Most egymásutón ismertetjük az egyes kerületeken tervezett munkákat.

Az I. kerületen 1966-ban építik a Vécsey utcát, felújítják a Kun Béla utca gyalogjáróját, valamint útburkolatát, továbbá az Esztcrház.y utca gyalogjáróját. 1967-ben út és gyalogjáró épül a Bottyán János, Sibrik Miklós, Bem, Bocskai, Lovarda, Gvóni és Knézics utcában, útburkolat pedig a Bajcsv-Zsilinszky utcában. Ivóvíz-vezeték épül 1966-ban a Dózsa-telepen és a Sík utcában, ivóvíz és szennyvízcsatorna a Tulipán és a Bern, szennyvíz és csapadékvíz csatorna a Sibrik Miklós és a Bottyán János, szennyvízcsatorna pedig a Bocskai, Kinizsi meg a Vezér utcában. 1967-ben vívezeték épül az Aggteleki és a Visó, szennyvíz- csatorna pedig a Budai József, Feszty Árpiid és Mátyás király utcában. Gázvezetéket cserélnek 1968-ban az Arany János, Dózsa György, Déryné, Deák, Kossuth Lajos. Jókai, Fazekas, Rudas László, To- ror.yalja, Baross Gábor és Zöldfa utcában, a Vörösmarty, Kun Béla, Sarolta útca közötti szakaszon, valamint a Szentpéteri-lcapuban. Gázvezetéket fektetnek le az Örs, Rácz Adám és a Hadirokkant utcában. 1967-ben az Eper- jessy utcában, a HM bérhá’ és a Zombori utca, a Dajka Gábor utcában a Srafcó Lajos és Hunyadi utca között. A R 'ez György utcában a Hunyadi és a Bacsó Béla utca, a Petőfi utca északi oldalán a H myadi és a Nagyváti utca, a Kilián György utcában a Hoffmann és a Goró utca, a Kommün utcában a Tries hon véd. Nagy- vnti utca, a Bársony Já ’os utcában n Hoffmann és a Thököly utca, végül pedig a Hoffmann utcában a Hunyadi és a G -őri-kapu kőTötti szakaszon épül gázvezeték.

Az idén korszerűsítik a köz- , világítást a Szabó Lajos, Rudas László, Zöldfa, Vörösmarty, Baross Gábor, Kisfaludy, Bessenyei utcában, a j József Attila utca északi olda- j Ián, az Ady Endre utca és a Béke tér között, a Mészáros gyógyszertár előtti téren, a Zója téren és a MÁV-telepen, a Zsolcai-kapu — Baross u, — . Béke tér közötti részen, a I Munkácsy — Arany János és a Bacsó Béla — Nagy Sándor utcában. Ugyancsak ebben az esztendőben postai kábelt fektetnek le a Zsigmond utca ke- 1 let! gyalogjárójában, a József t Attila u. — Vágóhíd közötti . szakaszon, a Kruspér utca északi gyalogjárójában, a Vágóhíd úton a déli oldali gyalogjáróban. Végül a Szentpé- teri-kapuban épülő új lakótelepen az I. ütemben épült lakások távbeszélő igényeit elégítik ki.

Az egyes építések időpontját most koordinálják, hogy a munkálatok ne akadályozzák a forgalmat és ne zárjanak le vele esetleg egy-egy lakótelepet. A jövőben egy-egy fontosabb útépítés megkezdő-ének időpontját külön közüljük a lakossággal.

(mate)

Konyvkiáilítások, író—olvasó találkozók a mezőkövesdi járásban

A mezőkövesdi járás községeiben az idei mezőgazdasági könyvhónap során is sok rendezvény népszerűsíti a mező- gazdasági szakkönyveket. Februárban a járás valamennyi községében kiállításon mutatják be a legújabb szakkönyveket, a nagyobb falusi könyvtárak könyvszemlét készítenek a mezőgazdasági irodalomból, négy helyen lesz író—olvasó találkozó. Február 18-ára mezőgazdasági értelmiségi ankó- tot is terveznek a járási székhelyen. öt községben úgynevezett becsület-kosarat küldenek majd hazról-házra, amelyből mindenki megvásárolhatja a legújabb, olcsó mezőgazda- sági szakkönyveketi <

A mostoha idő ciScnérc is iielyíálStak

4

a rudabányai dolgozók

A RÚDARANYAI dűsítómű üzemeltetéséhez szükséges pátvasérc nagyobb részét ma már a gazdaságosabban művelhető külszíni fejtések adják. Így legtöbbször a napfényes bányák dolgozóinak munkájától függ, hogy a feldolgozó üzem hogyan teljesíti előírt tervét Ezért- a januári 10 —15 fokos hideg időjárás elsősorban a külszíni bányászoktól követelt, az eddiginél lényegesen nagyobb erőfeszítéseket, hogy a diósgyőri és dunaújvárosi nagyolvasztók a téli hónap kban is elegendő mennyiségű, valamint jó minőségű dúsított ércet kapjanak. A kemény fagyok és hófúvások gyakran okoztak nemvárt nehézségeket és akadályokat a külszíni fejtéseken, de az elemi erőkkel vívott harcból mindig a bányászok kerültek ki győztesen.

A múlt hónap közepén le-. hullott nagymennyiségű hó például mintegy félméter vastagságban takarta be a fejtéseket cs a szállító utakat. Még esett a hó, amikor az üzemi pártbizottság hívó szavára csaknem háromszázan fogtak lapátot, és nagyteljesítményű dózerok segítségével alig egy nap alatt több mint 30 000 köbméter havat takarítottak el, hogy a munkát folytathassák. A havazást komoly hideg követte és a kemény fagy további megfeszített 'helytállásra késztette a bányászokat.

A Vilmos és Buda külszíni ércmezők ugyanis a föld alatti bányák felett húzódnak, s így a lefejtett pátérc szállítása a mélyművelésű munkahely al- táróján keresztül történik. A külszínt és az altárót hét — egyenként mintegy 30 méter mélységű — úgynevezett gurítok kötik össze. Ezeken engedik le a lerobbantott havas, nedves ércet, amely a szűk folyosókban gyakran összetapad, acélkeményre fagy és elzárja a nyílásokat. Kibontásuk nagy óvatosságot és körültekintést igényel. A fagyott ércet először robbantással meglazítják, majd felülről lefelé haladva kitisztítják a gurítok at. Ilyen munkát az utóbbi két hétben mintegy tizenötször végeztek.

A VÉDÖÉTELLEL ellátott és védőruhákkal felszerelt dolgozók a fagyos, havas januári időjárásban munkaszeretetből jelesre vizsgáztak. Egy hónap alatt esedékes tervüket telje sítve, a fejtésekről 49 000 köbméter földet takarítottak le úgy, hogy közben a dúsítóműbe 32 000 tonna jóminőségü pátércet küldtek. Ez a meny- nyiség elegendő volt arra, hogy a feldolgozó üzem — fennállása óta először — januárban is teljesítette tervét.

Három millió forint a borsodi ísz-ek villamosítására

Megyénkben az idén mintegy húrom millió forint felhasználásával nyolc termelőszövetkezetet villamosítanak. Ebből két millió forint ráfordításával. az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat tizenöt kilométer hosszúságú magasfeszültségű vezetéket épít meg cs nyolc transzformátorállomást szerel fel, míg az előirányzat többi részéből a Borsodi Tanácsi Építőipari Vállalat a nyolc közös gazdaság belső kisfeszültségű hálózatszerelési munkáit, köztük három öntözőtelep villamosítását végzi cl. A munkához már hozzáláttak, s négy termelőszövetkezet villamosításával még az első negyedévben Tegeznek, s a hátralevőket is az ősz beállta előtt, a megadott határidőnél hamarabb akarják befejezni.

!i mezőgazdasági mérnöklovábbképzésröl

A mezőgazdasági mérnöktovábbképzésbe a jövőben mindinkább a termelésben közvetlenül részvevő szakembereket akarják bevonni. Közülük is elsősorban a még gyengén és közepesen gazdálkodó termelőszövetkezetek mezőgazdasági mérnökeit. A jövőben a megyei tanácsok elnökhelyetteseinek hatáskörébe kerül a továbbképző tanfolyamok hallgatóinak kijelölése.

MsmII párbeszéd

Só — bányából és tengervízből

A

z ajtó nyitására mindhárom ember felpillantott. Olyan, mintha ez valami jel, vagy Végszó lenne, mert kettő felpattan, sietve búcsúzik, s lendületes léptekkel távozik.

— Nono, — próbálom elállni a rohanók útját — nem kell annyira sietni. Maradjanak tnég néhány szó erejéig.

Egyikük, a jólmegtermett, hidegcsípte arcú fiatalember, akiben a legnagyobb egység, a külszíni fejtés üzemvezetőjére ismertem, határozottan ingatja fejét:

— Sajnos, erre most nincs időnk.

1— Nincs? Miért?

— Majd Szajkó elvtórs elmondja, — int huncut szem- villantással hátra, a Módi Ásványbánya és örlömü Vállalat igazgatójára, aki nem tartóztatja embereit.

— Valami baj van?

Az igazgató tiszta szívből nevet.

— Baj? Dehogy van! Mennek szervezni a munkát. A nyugtalanság hajtja őket és a vállalat valamennyi dolgozóiát. Es ez a nyugtalanság az év első napjától benne van az emberekben. Nagy szükség is van rá, mert az időiárás sok gondot okozott és okoz is. A hó beborította a bányádat, eltorlaszolta az utakat. Kínlódtunk a hóeltakarítíssnl, kínlódtunk a -hideggel, lefagynak, törnek a gépek.

— Akkor most nem dicsekedhetnek jó eredményekkel. A dicsekvés nem kenyerünk, de azért mondok egy érdekeset. Tizenegy éve vagyok itt, cs ez az év az első, amikor már az első dekádok- ban is elérjük a tervezett szintet. Ez pedig nagy szól

Kötekedve mondom:

— Persze. Ahol a múlt évben elmaradtak, ott meg is kell nyomni a gombot.

Az igazgató egy pillanatig meghökkenve néz rám, aztán sejtve az ugratás ojtat, ezt mondja:

— Talán az önköltségben akad némi kívánnivaló, de hát az is az időjárás kihatása. Egyébként három millió forint értékkel termeltünk, többel a tervezettnél. És ami sokat mond, ebből két millió exportra ment.

— Remélem — kötekedem tovább — nemcsak ennyi ment külföldre?

— Nem. Több mint 35 millió forint ásványi értéket szállítottunk ki, s mint mondtam, két millióval többet a tervezettnél.

— Szívesen rendelnek a külföldiek?

— Kovából például 8 ezer helyett 12 ezer tonnát termeltünk, de húszezer tonna is kevés lett volna. Szállítunk Svédországba, Belgiumba, Hollandiába, Olaszországba, az NSZK-ba. Lengyelországba. A legkeresettebb a bentonit, a perlit és a kovaföld.

— Vannak-e jól dolgozók az üzemben? — Magam is érzem a kérdés sutaságát. Az igazgató arcány enyhe sértődöttségé

— Hogy lehet ilyet kérdezni is? Az üzemek között a legjobban Szegi dolgozott. No és a brigádok? Harmincegy brigádunk van, s köztük olyanok, mint a Valter, a Zelenák brigád versenyez a szocialista címért. Ebből 26 brigád 141 taggal ki is érdemelte a címet. És a brigádokon túl is egyre erősebb lesz a törzsgárda.

Nemrégiben még nagy ben- tonit-felhő lebegett a mádi őrlőmű felett. A vállalat dolgozói portólanító megoldást dolgoztak ki. Igaz, hogy eleinte nagy vita volt, hogy engedjék-e vagy sem az alkalmazását, de végülis a vállalat érve győzött. Akkor úgy számoltak, hogy nemcsak leköti az egészségre ártalmas bentonit-felhő- ket, hanem évi 3—4 milliós megtakarítást is hoz. És hogy bevált-e?

— Az eredmény számításon alul maradt ugyan, de remekül bevált. Évente 1. más'él millió forint, megtakarítást hoz. Ilyen portólanító berendezést építettünk a szegi őrlőműbe is. Ott 3—400 ezer forintos megtakarítással számolunk. No és a gépesítés?

— ? ? ?

V

A

z őrlőműnél sok gondot okozott a nyersanyag felrakása. Rakodógépeket állítottunk be. Ez biztosítja az egyenletes munka feltételeit, és ugyanakkor megmenti az embereket a nehéz fizikai munkától^

.(Csorba)

Mikor használta az ember először a sót? — erre a kérdésre nem tudunk pontosan válaszolni, csak az bizonyos, hogy már a történelem hajnalán szerepel a só az ember; életében. Táplálékát fűszerezi, állatainak ételébe keveri.

A só kitermelése ősrégi. A kínaiak már ötezer évvel ezelőtt bányászták. És ahol nem volt sóbánya, ott sós források vizéből, vagy a tenger-vízből

párolták, főzték a sót. A történészek véleménye szerint az első ipari sófőzdét a Földközitenger partján a rómaiak létesítették. Tengervizet engedtek nagy tartályokba és a vázét elpárologtatták. A sófőzést az angolok is a rómaiaktól tanultak. De már az Újvilágba érkező Kolumbus is tapasztalta, hogy egyes bennszülött törzsek sós források vázéból vágj’ tengervízből vonják el a sót,

Ma már nagyiparilag is előállítják a sót, mert nemcsak az ember táplálkozásához nélkülözhetetlen, hanem a vegyipar egyik legfontosabb alapanyaga. A modern kémia anyagaiból legalább 90 százaléknak valamilj’en formában köze van ehhez a nyersanyaghoz. így ma só nélkül nemcsak az ember nem tud megélni, hanem az ipari civilizáció sem képzelhető eh

r ■ ■;

Vietnami Demokratikus Köztársaság: A Hal Chau s -mocsarak értékes ásván\ kincséi a tartomány termelőszövetkezetei jó munkaszervezéssel egyre növekvő menu.. í égben , termelik ki. A sókitermclés tua már a napi 30 tonnát is meghaladja.

I