Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-04 / 29. szám

2 ÉSZAKMAGYAEORSZAG Péntek, I96G. február 4. Oe Gaulle júniusban a Szovjetunióba látogat Moszkvában hivatalos köz­leményt adtak ki arról, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége és a szov­jet kormány meghívta De Ga­ulle tábornok francia köztár- * ’'ági elnököt, tegyen hivata­los látogatást a Szovjetunió­ban. De Gaulle a meghívást örömmel elfogadta. De Gaulle tábornok látoga­tását június második felére tűzték ki. Erhard Párizsba készül Erhard kancellár vasárnap este Párizsba indul, ahol a jövő hétfőn és kedden De Ga­ulle elnökkel tárgyal. A Magyar Népkozíársaság kormányának nyilatkozata a VDK teiaiáSete elleni amerikai komliázások felújílásáróIS A Magyar Népköztársaság népe és kormánya felháboro­dással értesült arról, hogy az Egyesült Államok kormánya néhány hetes taktikai szünet után, január 31-én felújította a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bom­bázását. Az amerikai kormány ezen újabb agresszív lépésére néhány nappal azután került sor, amikor a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mánya ismételten tanú jelét ad­ta a vietnami probléma igaz­ságos megoldására irányuló eltökéltségének. Ho Sí Minh elnök a világ számos állam- és kormányfőjéhez intézett üzenetében megjelölte a viet­nami kérdés békés rendezésé­nek útját: Erre az előre muta­Szovjet vezetők üdvözlete Románia vezetőihez A szovjet—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alá­írásának 18. évfordulója al­kalmából Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alek- szej Koszigin üdvözlő távira­tot küldött Románia vezetői­nek^ Mint az Agerpres jelenti, a román vezető államférfiak — Nicolae Ceausescu, Chivu Stoica és Ion Gheorghe Mau­rer — az évforduló alkalmából táviratot intéztek Leonyid Brezsnyevhez, Nyikolaj Pod­gornij hoz és Alekszej Koszi­ginhez. Manescu román kül­ügyminiszter Gromiko szovjet külügyminiszternek küldött táviratot; tó javaslatra az Egyesült Ál­lamok kormánya kalandor módon az agresszió nyelven válaszolt. Népünk érzéseit kifejezve, a Magyar Népköztársaság kormánya a leghatározot­tabban elítéli az Egyesült Államok kormányának a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bomba- támadások felújítására vo­natkozó döntését. E lépes a maga teljességében mutatja a képmutató amerikai „békemanőverek” értékét. A diplomáciai sakkhúzósokat spanyolfalnak használva, az Egyesült Államok 13 ezer fő­vel növelte katonai egységei­nek létszámát Vietnamban, hadianyaggal töltötte fel rak­tárait, folytatta kémrepülését a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területe felett. A vi­lág népei szemében az agresz- szió felújításának minden kö­vetkezményéért az Egyesült Államok kormányát terheli a felelősség. A Magyar Népköztársaság kormánya, az egész ma- . gyár nép követeli a .Viet­nami Demokratikus Köz­társaság elleni brutális amerikai agresszió azon­nali megszüntetését. Teljes támogatásunkról bizto­sítjuk a Vietnami Demokrati­kus Köztársáság kormányát és a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítás! Frontot. Helyesel­jük és támogatjuk Ho Sí Minh elvtársnak, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnö­kének ez év január 24-én a szocialista országok vezetőihez, az 1334. évi genfi egyezmé­nyek részvevőihez, valamint más, a vietnami helyzet iránt érdeklődést tanúsító államok vezetőihez intézett levelében foglalt javaslatokat. Meggyőződésünk, hogy a világbékét oly súlyosan veszélyeztető konfliktus­ban az igazság, a jog a vi­etnami nép oldalán van. Az Egyesült Államok csak embertelen, barbár agresszió­ját, csak jogtalan, szégyenle­tes intervencióját tudja ezzel szembeállítani. A vietnami nép hősies harca, a világ ha­ladó erőinek támogatása ku­darcra kárhoztatja a betolako­dók minden manőverét. A Magyar Népköztársaság kormánya, a dolgozó magyar nép a jövőben is internacio­nalista kötelességének tekinti, hogy erőihez mérten minden politikai, erkölcsi, anyagi és egyéb segítséget megadjon a hős vietnami népnek az ame­rikai agresszió visszaverésé­hez. Tilt ah ózó nagygyűlés Perecesen Vietnami műszakot szerveznek a miskolci bányák fiatnijni Négyszázan jöttek el a pe- recesi gyűlésre. Fiatal bányá­szok, műszakiak, vájártanulók. A Lyukóvölgyből, Mártabányá- ról, Erenyőből, Pálinkásról ér­keztek. Sokan műszak után si­ettek, hogy kifejezzék tiltako­zásukat az amerikaiak szeny- nyes Vietnami háborúja ellen. Tegnap, február 3-án, csü­törtökön lelkes hangulatú nagygyűlést tartottak a pere- cesi mozi helyiségében. A Miskolci Bányaüzem fiataljai­nak képviselői előtt Kovács Sándor elvtárs, a KISZ me­gyei bizottságának első titkára mondott beszédet. A vietnami nép áldozatos, hősi harcáról beszélt és a világméretekben kibontakozó tiltakozási hullám­ról, az amerikai imperializ­mus felháborító intervenciós háborúja ellen. — Minden támogatást meg­adunk a testvéri Vietnamnak — mondotta a szónok. A to­vábbiakban így folytatta: — Megyénkben is egyre több a vietnami nép harcát támogató akciók, kezdeménye­zések száma. Az egyik kis fa­luban, Mocsolyáson pénzt gyűjtöttek az úttörők vietna­mi pajtásaiknak. A Diósgyőri Gépgyárban Tóth Pál szocia­lista ifjúsági brigádjának kez­deményezésére vietnami mű­szakokat szerveznek. Lelkes ■ és egyetértő taps fo­gadta Kovács Sándor elvtárs beszédét. Ezuián a nagygyűlés részve­vői táviratot küldtek a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadító Front budapesti irodájának. „Felemeljük újra és újra til­takozó szavunkat, vádoljuk az amerikai imperializmust!... Tettekkel is segíteni fogjuk a vietnami nép igazságos harr cát” — hangzott többek között a távirat. — Szervezzünk vietnami va­sárnapokat — javasolta ez­után Husonyica József szocia­lista brigádvezető a Pcreces- erenyői bányászfiatalok nevé­ben. Felhívásához egyöntetű­en csatlakoztak a többi mis­kolci bányák fiataljai is. A tiltakozó gyűlés részvevői vé­gül javaslatot fogadtak el, amely szerint a Miskolci Bá­nyaüzem ifjúsági brigádjai vi­etnami, műszakok szervezésére hívják fel az ország valameny- nyi bányáját Az árvizek és a belvizek elleni védekezésről tárgyait a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) sek az állami főcsatornák és szivattyútelepek teljesítőké­pességének határáig biztosít­ják a belvizek elvezetését, azonban- ez nem elégséges a várható veszélyek elhárítására. A belvízkárok csökkentése, a helyi árvizek elleni védekezés elsősorban az egyes mezőgaz­dasági és ipari üzemek, a la­kosság érdekeit szolgálják. Ez­ért a kormány felhívja az ál­lami gazdaságok, a termelő- szövetkezetek, az ipari üzemek és a vízi társulatok vezetőit és tagjait, az ország érintett terü­leteinek lakosságát, hogy a belvizek és a tavaszi olvadások esetén jelentkező helyi árvizek elleni védekezést. öntevéke­nyen,- elsősorban saját erejük­ből, késedelem nélkül végezzék el. Az üzemeken belüli és a települések belterületén levő csatornákat, árkokat stb., !a tisztogatási, karbantartási és felújítási munkák elvégzésé­vel tegyék alkalmassá a bel­vizek levezetésére. Ebből a cél­ból ideiglenes csatornákat és árkokat is létesítsenek. E mun­kálatokhoz vegyék igénybe a területileg illetékes vízügyi szervek szakmai irányítását. A kormány intézkedéseket hozott, hogy a védekezéshez nélkülözhetetlen anyagok és eszközök — s amennyiben szükséges — pénzügyi fedezet a munkálatok elvégzéséhez rendelkezésre álljanak. Felha­talmazta a megyei tanácsok vezetőit, hogy a belvízvédelem és a helyi vízkárelhárítás ér­dekében szükség esetén köz­erő kirendelésével is elvégez­tethetik a munkálatokat; A jelentés a továbbiakban beszámol arról, hogy az Or­szágos Vízügyi Főigazgatóság a jeges árvizek elleni védeke­zéshez szükséges intézkedése­ket megtette. A jégnek a Du­nán való megjelenésétől kezd­ve a magyar és a jugoszláv vízügyi, szervek a közös együtt­működési szabályzat alapján végzik a megfigyeléssel és a jégrombolással kapcsolatos fel­adatokat. Január közepe óta tíz jégtörő hajó dolgozik a Dunaföldvár—Vukovár közötti Duna-szakaszon. Az esetlege­sen képződő álló jégmező és jégtorlaszok robbantására a honvédségi és belügyi alaku­latok, az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság és az Építésügyi Minisztérium kőbányáinak robbantó részlegei, továbbá az árvízvédelmi készenléti szer­vezet osztagai felkészültek; A munkásszállások helyzete Morsod megyében Egyiptomi hajnal A sszuánban este ért föl­det a repülőgép. A „New Cátaract” (Uj Vízesés) Hotel, amely­ben megszálltunk, hipermo­dern, minden kényelmet bizto­sító vendégfogadó. Szobánk blaka a Nilusra nyílik, mon­dták. De ebből este nem só­sat vettünk észre. Hajnalban ébredtem. Szét­húztam a függönyt, s kiléptem ■íz erkélyre. Mesebeli látvány árult szemem elé. A szálloda ■ irágos parkján túl a folyó. Mennyire más volt itt, mint amilyennek Kairóban megis­mertem! Kacskaringós, hol keskenyebb, hol szélesebb, vi­ze apró szigetek, sziklazáto­nyok között bujkált, hátán kis csónakokkal, vitorlásokkal. A szemközti part lankáin furcsa alakú gránitsziklák, házacskák, s apró mecset sárgás-fehér foltja törték meg a föld és a fák számtalan árnyalatú, már a reggeli fényben is élénk zöldjét. A szálló mögött akkor kelt fel a nap, bearanyozva az éle­dező város hófehér falait. Elmondtam Nabil Abdel Aziznak, a Tájékoztatási Mi­nisztérium újságíró-küldöttsé­günk kalauzolásával megbízott kitűnő munkatársának, hogy ha azt hallottam: Asszuán, ez­zel eddig mindig a Nagygátat asszociáltam, De nem sejtet­tem, hogy ennek a városnak olyan csodálatos másik arca is van, mint ez a nilusi táj. — „Lélegzetelállítóan szép volta kora reggeli világításban!” — mondottam'; — „Nálunk, Egyiptomban, most hajnalodik ... Meglátják majd!” — válaszolta. Csak ké­sőbb eszméltem rá, hogy ő képletesen érteti e. M ég mielőtt ,a Nagygátra mentünk volna, meg­látogattuk a „Kima” műtrágyagyárat. Hi­permodern, ragyogóan tiszta, az ember nem is hinné, hogy vegyiüzem. Gépeit villanyáram hajtja, a régi asszuáni gát melletti erőmű áramtermelésé­nek mintegy 80 százalékát ez az üzem használja fel. 1958- ban kezdték építeni, 1960. má­jusa óta üzemel, hivatalos megnyitása 1963-ban volt. — „1958-ban még sivatag volt itt!” — mutatott az üzem uszodája és mozija előtti tér­ségen széles mozdulattal a gyár óriási komplexumára dr. Amin Abdel Aziz, a Kairól Egyetem volt kémia professzo­ra, most a Klma művek vezér- igazgatója. Megtudtuk, hogy a gyár ter­melése jelenleg évi 450 ezer tonna nitrogén műtrágya, s az ország legnagyobb ilyen üze­me. Az EAK második legna­gyobb műtrágyagyára Szuez­ben van, kapacitása ennek mintegy kétharmada. 1970-ig, most induló második ötéves tervük végére mindkét gyárat jelentősen kibővítik, termelé­süket megduplázzák, s Heluán- ban is épül egy vegyiüzom, amely szintén majd évi 200 ezer tonna nitrogén műtrágyát termel. Az igazgató tájékoz­tatása szerint — de hiszen ez könnyen érthető — az ország számára létkérdés, mezőgazda­sága fejlesztéséhez, belterje- sebbc tételéhez elengedhetet­lenül fontos a műtrágyater­melés fokozása.. A „Kima” gyár bővítése so­rán rátérnek más anyagok elő­állítására is, hogy hasznosít­sák az Asszuáni Nagygát villa- moserőművenok majdani olcsó energiaforrását, s felhasznál­ják a környéken nagy meny- nyiségben található mészkövet, így például acetilén, valamint ferroszilicium gyártására ren­dezkednek be. Az ehhez szük­séges berendezéseket Bulgá­riától vásárolják. (A bővítés­hez számos gépet berendezést kell beszerezniük — mondot­ta az igazgató. Még nincs el­döntve, hogy mely országok­ból veszik. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi nagyrészt francia, és nyugatnémet gép­park nemzetközivé válik — tette hozzá. Magyarország is beállhatna a sorba;. á Ár Titnhhi éviben, rész- AZ UtOODl ben a szállások körülményeinek fejlesztése, részben az intenzívebb nép­művelési munka eredménye­ként, javult a munkásszállá­sokon a dolgozók erkölcsi magatartása, munkához való viszonya, emelkedett általános politikái és szakmai művelt­ségük. A jelentős változások ellenére azonban még akadnak hiányosságok is — állapítot­ták meg az SZMT ülésén. Borsod megyében mintegy 18 ezer dolgozó lakik négyszáz állandó és 360 ideiglenes, vagy bérelt szálláson. Ez a szám igen magas, és így fokozott gondot jelent mind a gazda­sági, mind a mozgalmi szer­veknek. A munkásszálláson élő dolgozók általános • szak­mai, politikai, világnézeti mű­veltségére, szociális és kultu­rális igényeinek kielégítésére különös gondot kell íordita­A Nagy gát. t. Vajon megtudok-c olyasmit az Asszuán Nagygát­ról, amit eddig nem olvastam, hallottam? S tu­dok-e majd magam újat mon­dani, írni róla? Ezek a gondo­latok foglalkoztattak, amikor gépkocsink az ideiglenesen épült, hepe-hupás úton, lefej­tett, sárgás domboldalak, fel­vonulási épületek, földkotró és más erőgépek, rakodóautók végeláthatatlan sorai között a gátépítkezés felé haladt. Az első benyomás; az ismert le­írások alapján is elképzelhe­tetlen méretek. Amerre a szem ellát, mindenütt emberi kéz nyoma. A természetátalakítá­sé. A gát 3,6 kilométeres hosz- szához, hármas felépítésének víz alatti legnagyobb, 1 kilo­méteres szélességéhez, tetlát valóban impozáns tömegéhez képest is óriási, átláthatatlan területen folyik a munka. Hol tart tulajdonképpen az építkezés? Mikorra készül el? A munkát a legszemléltetőb- ben azzal lehet jellemezni, hogy mintegy 43 millió köb­méter anyagot énítenek be a gátba, s ebből 1966. január 9- ig (legfrlsseb adat!) 25.5 mil­lió köbméter már a helyén volt. így magyarázta Nabil barátunk, aki a múlt évben vagy harmincszor járt Asszu­ánban, s legalább úcv ismeri az énítkezés helyzetét, mint mondjuk — az egyiptomi saj­tóét. A gát tö.mege körülbe­lül tlzenhétszerese lesz a Cheops piramisénak. 35 ezren dolgoznak az éoítkezésen (kö­zöttük ezer szovjet szakem­ber). A gát 1968-ra felépül, a víz 1969-re eléri végleges ma­mínt a Tiszapalkonyai Hőerő­műé, vágy mint általában az Ózdi Szénbányászati Tröszt szállói, amelyek minden igény­nek megfelelnek, ritkák. Saj­nos, a konkrét körülmények még nem mindenütt adottak, s ;ezért a dolgozók nem érzik második otthonuknak a szál­lást. Különösen vonatkozik ez a vasutas szállókra, ahol n. murika természetéből kifolyó­lag szükséges az ideiglenes szállások fenntartása; ezek és a lakókocsik szűk méretűek, egészségtelenek, rosszul szige­teltek. Az objektív ^ouságok ' kijavítása melleit súlyt kell fektetni a dol­gozók politikai, szakniai, és kulturális nevelésére. A szál­lásokon jóformán alig hasz­nálják ki a világnézeti neve­lésnek az ismeretterjesztő munkában rejlő lehetőségeit, s meg kell azt is mondani, hogy ennek igénye is korlátozott; Jobb a helyzet a szakmai ne- ivelés területén, ahol az érdek­lődőket sok helyütt a kihelye- .zelt iskolák is segítik. Sajnos, •ezt a jól bevált formát nem mindenütt sikerült megvalósí­tani, terem, illetve pedagógus hiány miatt. (Pl. a Nagymis- .kolci Állami Gazdaságban.) A •szakmai gyarapodást szolgál­ják a munkásakadémiák, az •ismeretterjesztő előadások, a ■filmvetítések és a könyvtárak. •Ezeknek működése általában ■kielégítő, de további fejlcszté- !se is szükséges. A munkások szabad idejé­nek- legelterjedtebb kihaszná­lási formája a klubélet: tár­sasjáték, rádió, televízió sthi Ez a nagyobb szállásokon biz­tosítva van, ha nem is min­dig kielégítőim. Sajnos, a la­kók nem mindig kímélik meg azt sem, ami van, rongálják 3 rádiót, a berendezéseket. Egy­általán semmi helyiség nincs a szórakozásra a Görömbölyi Téglagyár munkásszállóján, a Hejőmenti Állami Gazdaság központjában. Pedig a dolgo­zókban megvan az igény, de a kulturált szórakozási lehetőség hiánya semminiItcvésrc szók-- ' tatja őkel, Mindezeken :;oí;ítcni hét, első-! sorban maguknak a lakók- j naiv, de a szálló vezetőinek közreműködésével. A népmű-! velő munka kiterjesztésével, i ha kell önálló, vagy tisztelet­díjas kul túrfelelősök, vágyj népművelők bevonásával ered-1 menyeket lehet elérni. Tevé-j kenységük nyomán hatéko-: nyabban kell elősegíteni a szállásokon lakó dolgozók po- j litikai, kulturális és szakin#» nevelésél­Csuloras Annamária nunk; A munkásszállókon la­kók e tekintetben elrnaradot- tabbalc az üzemek területén és a városokban lakó munkások­hoz képest. Sajátos a helyze­tük; se nem városiak, se nem falusiak. Alapvető kérdések­ben már szocialista elveket vallanak, de gondolkodásmód­jukat még erősen befolyásolja a régi életmód. Az állandó, ki­tartó nevelő munka, a kulturá­lis rendezvények elősegítik, hogy lassan-lassan eltűnjenek a különbségek a munkásság e két rétege között. A nevelő munka egyik legfontosabb feltétele a tárgyi körülmények, a megfelelő szállások biztosítása. Ez, saj­nos, még sok kívánnivalót hagy m'aga után, mivel a me­gye területén állandó jelleggel telepített munkásszállások 93 százaléka harmadik osztály­ba, vagy ezen aluli kategóriá­ba sorolt Az olyan szállók, ►★★★*★★*★*★★■*-*★★★**★** gasságát és 1970. helyett 1969- re előreláthatólag teljes kapa­citással működik az új, ha­talmas villamos centrálé is. (A Cheops piramis körülbelül há­romszor annyi ideig, 2o évig épült, s 100 ezren dolgoztak rajta — fűzte hozzá Nabil, ér­dekes összehasonlításul.) M egkértem barátunkat, mondjon néhány- jel­lemző adatot a Nagy­gát gazdasági jelentő­ségéről. Ismeretes — mondot­tá —, hogy a gátépítés folytán a Nílus felső szakaszán kelet­kező tó 500 kilométer hosszú lesz (ebből 150 kilométer Szu­dán területére jut’ és átlagban 10 kilométer széles. Az EAK öntözhető, megművelhető te­rülete (amely egész területé­nek alig 3 százaléka!) ezáltal egyharmadával nő. Nem szük­séges hangsúlyozni, milyen nagy jelentőségű tény ez! De talán kevesebben tudják, hogy a keletkező villamosenergia milyen nagy! Az áramtermelés már 1968. második felében megindul. Mindenhová elve-; zetik az áramot (később Alex­andria, majd Port Said felé utaztunkban mindenütt láttuk: a már felállított villanvpóz- nákat); az egész országot vil-: lamosítják. Ez ipari fejlődé-: sük alapja. — „Nálunk Egyiptomban.; most hajnalodik...” — mon­dotta Nabil másodszor ezen a napon. „Több vizünk^ nagyobb termőterületünk Tesz. Es a vil­lanyáram kilowattja a jelen-: légi 30 milllm (3 piasrter) he-; lyett 2 millimbe kerül majd!”: — tette hozzá tárgyilagos han-; •gon; Lináner László

Next

/
Thumbnails
Contents