Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

▼*s$map, wes. TcHra&t TT. fiSZAKMAGYAROKSZAG Autó “ Motor BOHOSS ELEMÉR: 1 Botrányok nyílt színen és a kulisszák mögött Egyéni siker — milliós üzletek A mediterrán tél langyos szellője és bágyadt napsu­gara simogatta ez év január havának 20. napján a kis Mo­naco hercegséget. Fővárosá­ban, a híres üdülőhelyen, Monte Carlóban viszont forró hangulat uralkodott. Ekkor volt ugyanis a széria-gépkocsik nagy marathoni csatájának, a XXXV. Monte Carlo Rallye- nak a befutója és eredmény­hirdetése. Erről a versenyről tudni kell, hogy lo nem zárt útvona­lon, Európa havas, eljegese­dett és nem ritkán teljesség­gel járhatatlan útjain a kon­tinens kilenc pontjáról indul­nak a versenyzőpárok, közel 5000 kilométeres megállás nélküli, félelmetes csatájukra. A különböző rajthelyekről in­dult kocsik a franciaországi Rheims-ben találkoznak, és a hátralevő 1400 kilométeres szakaszt az Alpokban teszik meg. Ez az utolsó táv tíz hegyi, és gyorsasági szakaszra van bontva, ahol a töredék másodpercek is a babért, vagy a temetői kegyelet koszorúit jelenthetik. A Monte Carló-i célba befutókat kocsijuk hen­gerűrtartalma szerinti géposz­tályokba minősítik, de ettől eltekintve, abszolút sorrendet is értékelnek. A mindenkori rendező Franciaország. Indul­hatnak a nagy szériában elő­állított normál túrakocsik, melyeken a teljesítmény toko­zása érdekében a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) ál­tal engedélyezett módosításo­kat szabad csupán végrehaj­tani. olasz Alfa Romeo, és az angol Sunbeam. Mintegy két évvel ezelőtt lemondott az MC- Rallye-n való részvételről a svéd Saab eég is, melynek világhírű kétüteműi győzel­met győzelemre halmoztak éppen ezen a versenyen. A 60-as évek elején új, minden eddiginél versenyké­pesebb kiskocsik jelenlek meg a Rallye starthelyeinél. A British Motor Corporation Mini Cooper típusai. Ezek a minden eddigitől elütőcn fel­épített dobozformájú gépek páratlan győzelem-sorozatot mondhatnak magukénak. Ez a kiváló reklám meg is lát­szik a konszern eladási . sta­tisztikáin is. A 19 változatban piacra hozott kiskocsikat Angliában is előjegyzésre tud­ják csak szállítani. E siker- láncolat láttán frontális tá­madásba lépett a francia és olasz konkurrencia. Erre igen jó alkalom adódott az idei Rallye-n. A rendkívül zord tél ezúttal szinte megoldhatatlannak lát­szó feladatok elé állította a versenyzőket. Az elrajtolt kö­zel 200 kocsi közül mindössze 83 ért a célba. És ekkor robbant a bomba! A befutó 10 első helyét brit kocsik szerezték meg angol, finn, jr és svéd versenyzők által vezetve. Közülük is az első három Mini Cooper volt. Ekkor fura események történ­tek. A versenybíróság az első tíz befutót kizárta a ver­senyből azzal az. indokkal, hogy kocsijaik elektromos be­rendezése nem szabályos, és abszolút győztesként egy fran­cia Citroen DS-21 autót hoztak ki. Ugyancsak diszkvalifikál­ták a hölgy-kategória győzte­sét, a Smith—Domleo párost, akik angol Hillman' kocsival szerezték meg a győzelmet, és helyettük a francia Pointed— Houillon duó Citroenje kapta a babért. És, hogy a botrány még nagyobb legyen, az angol BMC—Morris gyárnak járó Csapatdíjat a kizárások révén az olasz Lancia gyárnak ítél­ték oda. Az ily módon keletkezett óriási botrány sport és autó­gyártási berkekben hatalmas visszhangot váltott ki. Az an­gol autóklub (Európa legna­gyobb ilyen szervezete), kép­viselője azonnali óvást nyúj­tott be, melyet érdemben most tárgyalnak. Anglia bejelen­tette, amennyiben a csalárd eredményeket nem változtat­ják meg, úgy egyetlen angol kocsi sem áll a jövőben a Monte Carlo Rallye rajtjához. Ez pedig minden bizonnyal a nagy múltú verseny részt­vevő nélküli kapuzárását je­lentené. I avaszi Az elmondottakból is kitű­nik, hogy ez a verseny koránt­sem sétakocsikúzás, rajtjairól az amatőrök lassanként elma­radtak, és a kontinenst átfogó Ilallye-aréna a nagy autógyá­rak gyilkos versengésének színterévé vált. Ezen a ver­senyen ugyanis, a versenyzők­től eltekintve, sok múlik a ko­csin, és egy-egy kategóriu vagy abszolút győzelem milliós üz­leteket és új piacokat szerez az előállító gyárnak. így nem csoda, hogy sokszor nem a leg­tisztább eszközök döntenek a győzelem odaítélésénél, és a zöld asztalnál hclyetfoglaló francia versenybíróság sok­szor meglepő eredményeket hoz ki... Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk, hogy a világhíres, sőt hírhedt Monte Carió Rallye az utóbbi évek­ben vesztett patinájából, és az amatőr versenyzők vissza­vonulása után több neves autógyár sem állítja rajthoz csapatait. És itt olyan gyá­rakról van szó, melyek évti­zedeken keresztül sokat áldoz­tak az autósportra, mint az Összeállította: Marttoecx Gyötör karbantartási tanácsok motorosoknak Közeleg a tavasz. Ezt nem­csak a naptár, a kellemes idő, de az utakon, utcákon újból megjelenő motorkerékpárok is bizonyítják. „Telivér vaspari­páink” téli csipkerózsika ál­mukból felébrednek és mély dohogással új életre kelnek. Persze, nem ritkán az ilyen újéletre-keltés nem is olyan egyszerű művelet. Feltételezve gépünk jó műszaki és mecha­nikai állapotát, tanácsoljuk a következőket: Mielőtt „belevetnénk ma­gunkat a forgalomba”, néhány apró, de a későbbiekben sok bosszúságot és költséget meg­takarító műveletet végezzünk el gépünkön. Mindenekelőtt az összes csa­vart megfelelő méretű villás­kulccsal és csavarhúzóval húz­zuk utána. Meglepetéssel fog­juk tapasztalni, hogy erre a műveletre igen nagy szükség van. A zsírzandó helyeket lás­suk el az előírt minőségű zsírral, a láncot, ha szükséges, cseréljük ki újra, és ápoljuk le grafitos faggyúval. Ne feled­jük el a mostohán tartott ke­rékcsapágyalcat is megkenni, és egyúttal meggyőződni a fékbetétek állapotáról. Az új ferodo-betét sokkal olcsóbb a kórházi kezelésnél. A szigete­lés-sérült vezetékeket cseréljük ki újakkal. Pucoljuk ki a por­lasztót és a vízzsákot. A sebes­ségváltéban és a rúgóstagok- ban cseréljünk olajat, négy­ütemű gépeknél a motorban is. Ellenőrizzük le a gyújtóbe­rendezést és az akkumulátor savszintjét. Ha a lemezeket az elektrolit nem lepi el. úgy desztillált vízzel töltsük fel a cellákat, hogy a folyadékszint mintegy egy centiméterrel lepje el a lemezek tetejét. A négyütemű motorok szelephé­zagait vizsgáljuk meg és szük­ség esetén a géptípusonkénti gyári előírásnak megfelelően állítsuk be azokat. Végezetül a KRESZ-ben elő­irt mentőcsomagról se feled­kezzünk meg, vegyük magunk­hoz, és óvatosan máris indul­hatunk, — vigyázzunk, mert a téli kihagyás motorosrutinunk csökkenésében fog jelentkezni. Bohókás öregség Fel kell rá figyelni. Meghökkentő jelen­ség. Mint egy vízesés omlik hátára fehér haja. bajusz-folyama beletorkollik a szakáll- tengerbe, egészséges kilencven éves lehet, de éppúgy százegy is. Ki lehet, mi lehet? Látom, mások is ezt latolgatják körülöttem. A hegyekben sok a barlang: Talán ott él valamelyikben, szedett gombán, vadalmán. Nem, ez nem lehet, lábán nem zarándok- sarut hord, testén nem remete-göncöt. Tiszta, nem is gyűrött ruhában van, cipője fényes, talán új. Mustrálgatás közben többször összeakadt a szemünk. Elröslelltem magam, belehajol­tam az újságomba. Egyszerre sötét árnyék esett a lapra. A szakálltömeg elfedte a vilá­gosságot. a matuzsálemi öreg olt állt előt­tem. — Látom, töröd a fejed — szólalt meg a szakállerdöből feltörő szokatlanul clvéko- nyult hangon —, nem tudod hová tegyél! Leülhetek? Meglepetten néztem rá. Es dadogtam: — Tessék! — Együtt nyaraltunk Szoboszlón — mondta, miközben leült. — Te a Gambrinus- ban laktál. En privát. Na igen, akkor még volt egy kis gubám. Ne ijedj meg. Nincs semmi baj. Ezeregyszáz nyugdíjat kapok. Láthatod, feketére is telik. Bámulsz? Még mindig nem tudod ki vagyok? Megijedtem. Most jön a vicc, együtt jár­tunk elemibe, de akkor még nem hordott szakáin. Süket volt, nem hallotta a szirénát, most érkezett fel a pincéből, — Na, megmondom a nevem. Kibankó Sándor. Még mondtad is akkor: fura név. Két hétig, amíg ott voltunk, martuk egy­mást, Én azt mondtam: ki fogok vándo­rolni. Te azt mondtad, marhaság, emlékszel már? — Hogyne, hogyne. Kibankó. Most. már emlékszem, így is hívtunk: Ki bankó, a ki­vándorló. Más témád nem is volt. No meg a — nő­Beharaptam a szántát. Talán cl is vóro- södtem. Tegezhetem én ezt a tekintélyes szakállt, ezt a matuzsálemi öreget? Észrevette zavaromat, biztatott: — Elfelejtetted? Első nap pertut ittunk. Tegezz fiam! — Hát igen. En sokszor mondtam neked, mikor a kalandjaidról beszéltét, benőhetne már a fejed lágya. Ötvenhat éves vagy. De hiszen akkor te ma sem vagy több ... hat­vanötnél. — Tévedsz. En hatvannégy érés vagyok. — Ne haragudj — mondtam és szúrósan ránéztem Mikulás-apó fejére —, százegynek látszol. Mondd ... lehet, hogy kivándorol­tál? Talán ezért nézel igy ki. Es mikor jöt­tél vissza? Meghökkentő választ adott: — Nem mentem el, és nem jöttem vissza. En kivándoroltam, de Oiyan területeket vá­lasztottam, ahová nem kell útlevél, visum, nagybácsi, útiköltség. Nézz meg engem. En az öregségbe — „disszidáltam”. A határsáv­ban, vagyis a nyugdíjazásom előtt kórház­ban feküdtem. Ott kezdett nőni a hajam, a szakállam, Kékilöben mosom, hogy fehérebb legyen. — Mondd — kérdeztem mélyen belenézve vizcsszürke szemébe —, nem máshol nőtt meg a szakáliad? Ott kaptál talán írást, hogy neked nem muszáj nyiretkoznod? Letették elébe a második szimplát, A ka­nállal előbb szétfésülte a bajuszát, mielőtt belehörpintett a pohárba. — Viccelni könnyű — mondta. — Állni valamit, ehhez jellem kell. Alkat. Fegyelem. — És mire jó ez, ha szabad kérdeznem? Mert ez már túlmegy a haláron! Szakállas arcát fölcmetle. A magasba. Bevallom, kicsit műanyagszentnek hatott. — Mire? Nézd, nekem itt, az öregségben, ebben a boldog birodalomban megszűntek a gondjaim. Anyagi gondjaim átalakultak, nő-gondjaim megszűntek. Ha a villamoson látok egy szép nőt, tudod mi van? Óriási dolog. Átadja, a helyét. A kifözésben Sárika nekem tetőzött adagot hoz. Borravalót nem fogad el. „Ugyan, ■ Ki bankó bácsi?” — mondja. Ha felmegyek gyalog a negyedik emeletre, megbámul az egész ház. Közelebb hajolt: — Figyeld csak. Az a szőke pincérlóny le nem veszi rólam a szemét. Az a barna is engem néz, nem téged, te taknyos. Megfogta (t váltam: — Idehallgass, fiam. Az öregség nyugal­mával nem er fel semmiféle boldogság. Mind. marha, aki innen, ebből a szép város­ból Sc.o Paulába, Vanciuverba vagy liondu- rasba vándorol. Kikanalazta a cukrot, bedobta a szájába: — Matuzsálem, ez igen. Ez a kiegyensúlyo­zottan, tökéletesen szép élet. De én nem vártam be, amíg bekerülök, En kivándorol­tam az öregségbe. Férges almát, satnya filozófiát hiába törsz ketté. Az almát cl kell dobni, a bölcsclkedő: ott kell hagyni, Így tettem. Otthagytam Ki­bankó „apót”, a „filozófust”, aki kivándorolt az öregségbe. Hanem aztán. Mert ez, amit elmondtam, par hónapja történt. Es tegnap ismét találkoztunk. Es én. megint nem ismertem fel. No persze, óriási volt rajta a változás. Kibankó úr levágatta a haját, bajuszát, szakaiját. Frissen volt borotválva, fényiéit lesült barna arca, virí­tott szivarzsebében a divatosan vonalra állí­tott zsebkendő. Es kihúzott háttal, ruganyos lépttkl:cl ment a buszmegálló felé. Az öregségbe — úgy látszik — csak láto­gató vízuma, volt. Visszatért a hatvannégy eves szabadabb, otthonosabb „nyugdíjas” ifjúságba. a VK ti) A 9 O Cfi deeds fnto*sák j TUDATLANSÁG Az anya a fiatalemberhez: — ön el akarja venni a lá­nyomat. Miért nem beszélte ezt meg előzőleg velem? — Őszintén szólva, nem gon­doltam, hogy ön is szeret en­gem. VÁLASZ A kémia tanár az órán a kö­vetkező kérdést teszi fel az, egyik tanulónak: — Mi történik az arannyal, ha kitesszük a levegőre? — Ellopják. KÖVETELMÉNYEK Efty se fiatal, se szép „ügyfél” a házasságközvetítöhöz: — Egy gazdag, szép és intelligens nőt szeretnék feleségül vehni. .. — S milyen az ön anyagi hely­zete? — Munkanélküli vagyok és egy fillérem sincs. — Örült lenne az a nő, aki ön­höz feleségül menne! — Ez engem eg3*általán nem za­var. Ml A ROSSZABB? A színész beszélget a színi- kritikussal: — A színész számára nincs rosszabb annál, amikor a ké­sőn érkezők jelenet közben megbontják a csendet. — Ennél csupán az rosszabb — feleli a kritikus —, ha a néző­teret elhagyva töri meg a csen­det. AXIÓMA A kiállításon a festőművész a képeit elhelyező munkáshoz: — Miért teszi oly magasra a képemet? — Semmi baj, a kritikusok majd gondoskodnak róla, hogy lehúzzák. EGY ESET A hölgy a pszichiáterhez: — Doktor ür, önnek foglalkoz­nia kell a férjem érdek«» esetével. — Mi baja van? — Neki úgy tűnik* hogy ém a felesége vagyok. — Ez nagyon erdetoes, bona «I hozzám. — Nem Ml elhoznom* mul mb 6« hanem én vackok a- férj. _ — A töltött tojás — Töltött tojás sem kapható — mondotta udvariasan a pincér és enyhén meghajolt. — Mijük van hát? — kérdeztük kissé ingerült hangon, —■ Fagylaltunk, — válaszolta — csokoládé és vanília. — Hiszen február van — hangzott az ellenvetésünk. — Igen, igen, de ez a fogyasztók érdekeit szolgaija — mondotta nagybüszkén a pincér. — Ugyanúgy, mint :i legfej­lettebb országokban, a fagylalt nálunk egész évben kapható! — s ismét enyhén meghajolt. — De virslinek, sonkának, töltőit tojásnál-:, kolbásznak is egész évben lennie kellene — válaszoltuk kitartóan. — Igen, — mondotta a pincér —, de minden egyszerre nem lehet. Fagylalt azonban már van, csokoládé és vanília. Ügy, mint a legfejlettebb országokban. Kérésünkre odaküldte a vezetőt. — Ez szörnyű — kezdtük felháborodva mondókánkat, de közbevágott. — Szörnyű? — tette fel a kérdést. — Uraim, ez annál sokkal rosszabb, egyenesen katasztrofális. Két évvel ezelőtt . . — s ecsetelte azokat a nehézségeket, amelyekkel meg kellett birkóznia, amíg húsz hamutartót sikerült beszereznie. Éhesek, s éppen ezért türelmetlenéit voltunk. — De uram. Most a virsliről van szó —• jegyeztük meg türelmetlenül. — Virsli? — mondotta és megvakarta a fejét. — Ä virsli kérem, nulla ahhoz képest, ami a nagybátyámmal történt. — És részletesen elmesélte, hogy szerencsétlen rokonának a kór­házban a vakbele helyett az epéjét vették ki. — Legalább töltött tojás lenne! — tértünk vissza eredeti témánkhoz. — Töltött tojás, akkor, amikor olyan sok a ráfizetéses vendéglátóipari üzem? — elmosolyogta magát, és számos részt idézett a sajtóból és o nyilatkozatokból, sközben annyira neki­buzdult, hogy ököllel verte az asztalt. Lehajtottuk a fejünket és keservesen hullattuk az együtt­érzés könnyeit A pincér míndannyiunk elé szótlanul egy damaszt szalvé­tát tett I - - i '■ ! I-' ! :- i - _ ' l i Cs«pón>« IO százalékos felszolgálási díjat- számolták fel. ^Rohác’-bóí ford.: Szabó László) ’>»»99S®»»*S)CC»5i:}9S»9S»83#»»»»j>«aS*»S*Si*»Staa»i»9»9a»S9009B##»S3S3*»»»«*»»»

Next

/
Thumbnails
Contents