Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-18 / 41. szám

Péntek, 1966. február 18. északmagyarorszAo 3 A Változás a tegyek között ' Äz év minden szakában •nesésen szép ez a táj. És kedves, szép maga a falu is. Völgy mélyén, patak partján sorakoznak a házak és kör­ben nagy hasú dombok, meg szelíd hegyek emelkednek. A Bükk déli oldala ez, ahol ősi szépségében pompázik a ter­mészet, még nem túlságosan erős az emberi beavatkozás. A falu, amelyről szó van,: Bükkzsérc. Nem nagy. Hajda­ni mészégetők és favágók fészke. A dombok hasát és a hegyek lejtőit régóta műve­lik, ámbár mind mostanáig szerényen adta termését ez a föld. Olyan szerényen és sze­gényesen, ahogy művelték. Nyolc-tíz centiméterre kar­colt itt az eke és mindössze két növényféleség termett, amennyit termett. A búza és az árpa. A holdanként! hat mázsa termés már rekordnak számított. Állatot nem sokat tartottak. Leginkább lovakat, amelyekkel megművelték a földet, hogy legyen egy kis búza kenyérnek. A termelőszövetkezet itt ré­gen megalakult. A neve is jelzi: II. Pártkongresszus. Te­rülete kicsi. Alig több ezer holdnál, s ebből is csak 431 hold a közös szántó. Erdő is van 413 hold. A többi hegyi legelő, gyenge fűhozammal, kevés haszonnal. Talán túlzás lenne azt mondani, hogy az élet itt állt, vagy stagnált. Inkább nehezen mozdult előre lVIég 1963-ban is csak két gép volt a közösben, egy Zetor, «mely csak szállított, és egy G—35-ös, amelynek hasznát Se vették. Még akkor is lóval szántottak, nyolc-tíz centimé­ter mélyen, és meggyőződés­sel vallották, hogy itt nem is lehet másként, ezen a vidé­ken nem teremt csőd álcát a traktor. S mi tagadás: szub- jektív elfogultsággal szerették a lovat, a kedves, hűséges ál­latot, amely igen régen szol­gálja nehéz küzdelmében az embert Ezért is a nagy ra­gaszkodás mindenütt ha pa­rasztember a lóról beszel... Nem tudott többet tenni a Itfjzös sem, mint korábban az egyéniek. Nem termett több kenyér, se takarmány, hogy állattenyésztésre gondoljanak. Bele is nyugodtak sorsukba. A járási vezetők azonban másként látták Bükkzsércet. Mondták az embereknek, hogy vannak itt lehetőségek. Ajánlottak nekik egy elnököt. Olasz Józsefet Borsodivánká- ról. Elfogadták. Olasz oda is költözött hozzájuk, két-há- rom hét is eltelik, mire egy­szer hazajut. 1964-ben ren­delt egy lánctalpas traktort. — Minek az? — kérdezték taie. — Nem jó itt a gép. — Majd meglátjuk. Látat­lanban ne ítéljünk ... É.S a tankhoz hasonló masi­na rámászott a dombokra, húzta a nagyvasú ekét, mé­lyen hasított bele a lejtőkbe. A parasztok mentek. Dugdos- ták az ostomyelet bele a szántásba. — Az árgyélusát... Több, mint harminc centi... A föld nekibuzdult A búza 1965-ben 18 és fél mázsát fizetett holdanként, az ősziárpa tizenhetet, a borsó 650 kilót, a mák 460 kilót. Az­előtt novemberben vetették a búzát, ha egyáltalán cl tud­ták vetni, az új elnök meg szeptember végén és október első napjaiban mindent el­vetett. A borsó és a mák ... legfeljebb ismerték, de ezen a vidéken nem merték ter­melni. Műtrágyát sem hasz­náltak ... Persze, nem olyan egyszerű ez, ahogyan leírja az ember. Bükkzsérc határa valóban nehéz terület, mezőgazdasági művelésre komisz vidék. Ma se varázsintésekre terem. De már jól terem. És kitárja egyéb lehetőségeit is. A gép, például, nem eszik árpát, szénát se kér. Eddig a lova­kat alig győzték ptetni, a ter­mett 'takarmány zömét meg- ettélk. De a lovakat eladták, a hatvannégyből mindössze huszonnégy maradt. Helyet­tük növendólcüszőket vettek, nem sokat, mindössze húsz darabot, hiszen kicsi a szövet­kezet. De egy év alatt 40 000 forint hasznot adtak az üszők. Tiszta hasznot, hiszen százötezer forintot kaptak értük. A hegyi legelőkre ju­hokat vettek. Ebből se sokat, mindössze 300 darabot. Az emberek ezt is ellenezték. — Sohasem volt itt juhá­szat, minek az? — kérdez­ték. — A haszonért — felelt Olasz József elnök. — Adott­ságunk van, hát hasznosít­suk. Ma már azt mondják az em­berek, hogy a juhászatot is fejleszteni íkelL * A terepeket jobban szeretik, mint a lovakat! Még azok a fogatosolc is, akik a meglevő lovakat hajtják, ha fuvarra van szükségük, azt kérik az elnöktől, hogy lehetőleg gépet adjon. A változás egyik helyen korábban, a másik helyen később következik be. Ám el­jön mindenképpen. Bükk- asérc példája máris tanulság. Azt bizonyítja, hogy lehet a hegyek közt is eredményesen, egyre növekvő haszonnal gazdálkodni. Nézzük csak. A munkaegység értéke 1962-ben még alig húsz forint volt. Az egy tagra jutó jövedelem 4400 forint 1964-ben viszont már több mint 27 forintot ért az egység és 6200 forint­ra emelkedett az egy tagra jutó jövedelemátlag. 1965- ben pedig, a mostani zár­számadás szerint 35 forint a munkaegység értéke, az évi átlagkereset pedig tagonként 7700 forint Bükkzsércen azt mondják erre, hogy jó pénz. Pedig nem sok. Van számos terme­lőszövetkezet, ahol ennél sok­kal többet fizetnek. De olya­nok is vannak, ahol keveseb­bet, pedig sokkal jobb terü­leten. Mert Bükkzsérc hatá­ra még nem a legjobb, ám jó lesz. Mert vanhak itt lehető­ségek, mégpedig különlege­sek, érdekesek; ígéretesek. Az állattenyésztést még meg kell alapozni. Javítják a talajt, hordják a trágyát, s végered­ményben csak most alakítják ló a növényszerkezetet. Té­rén? majd itt takarmány is, amit nem lovakkal, hanem szarvasmarhákkal etetnek meg. Tenyészüszőket .szeret­nének nevelni, de építkezni is kellene. A másik nagy lehetőség a táj jellegéből faltad. Feltörtek harminc hold hegyoldalt és betelepítették fekete ribiz- kével, málnával, köszmétével. Tíz-tíz holdat. Ezek csak jö­vőre teremnek majd igazán. Tavaly csupán néhány szem kóstolót adtak, az idén leg­feljebb féltermés várható a fiatal bokrokon, de jövőre... A jövőben nagyon bíznak. Van itt még vagy 120 hold terület, amely nagyon alkal­mas ilyen bokros gyümölcsök termesztésére. Most az a ter­vük, hogy 25 holdon mogyo­róbokrokat telepítenek. Jó gyü­mölcs, keresett portéka hatá­ron innen és túl. A fekete rl- bizke is „valutás” cikk, jövő­re meglátják, mit hoz, azután tovább telepítik... Csak egy baj van, mint. nagyon sok helyen: öregek az emberek. Negyven éven aluli férfi f mindössze négy dolgozik a szövetkezetben, s nők is csak tizenöten. De Olasz József el­nök bízik. — Ha az öregekkel sikerült véghezvinni az alapvető vál­tozást, hinnünk kell. hogy nemsokára jönnek hozzánk fiatalok is. Már van tartalé­kunk, ha termőre fordulnak a gyümölcsösök, még többet fizethetünk. Lesz elegendő pénzünk, s majdcsak változ­tatunk az átlagéletkoron is ... Szelídre! József A sikeré keM Ídlzcuirí •, Feljegyzések az LÍÍSi durvahengermű vének éleiéből — Az utóbbi időben — közli Kovács József, a durvahen­germű párt-alapszervezetének titkára — több ember kérte felvételét a pártba. — Például? — Például Fábián Pál blokk­sori kormányos. Fábián megfontolt fiatalem­ber. Tizenhárom éve dolgo­zik itt, soha nem maradt el munkából, becsületes, jó szakmunkás. Tudja-e, hogy a tagjelöltség, a párttagság több felelősséggel jár? — Tudom — válaszol tömö­ren. — De vállalom. Ügy lá­tom, mégiscsak így a jó. Lehet, hogy kívülállók szá­mára a párbeszéd így, kira­gadva nem mond sokat. A magyarázat kedvéért perges­sük vissza háromnegyed évvel az idő kerekét. r © Az elmúlt év első fele az LKM durvahengerművében a nagy megpróbáltatás ideje volt. A nemzetközi tapaszta­latok szerint egy új blolck- és bugasor felfutásához más­fél-két év szükséges. Itt egy évet vettek tervbe. Elmond­ják, hogy amikor itt járt a krakkói egyetem egyik pro­fesszora, csak a fejét csóvál- gatta a terv hallatán. — Nézze fiam — mondta jóindulatúan az őt kísérő gyár­vezetőnek —, ehhez legalább két év körüli idő kell. Ez a nemzetközi tapasztalat. Az első félév a kétkedőket igazolta. Ekkor ütközött lei minden konstrukciós hiba, sőt, leégett a sorvonó motor is. A termelés akadozott, az adósság meghaladta a 23 ezer tonnát. A teljesítmény csök­kenése együtt járt a kereset csökkenésével, a nyomott han­gulattal. Olykor a munkások panaszkodtak egyes műszaki vezetőkre, hogy durván, in­dulatosan beszélnék. Akadtak olyan párttagok is, akik úgy vélték, hogy nincs tekintélye a pártnak, s ez az oka minden­nek. A hengermű gyárrészleg az ország hengereltáru termelé­sének csaknem 28 százalékát adja, és minden ott dől el, a blokk- valamint a bugasoron. A pártszervezetben a „tiszta gazdasági munka” és a „tiszta pártmunka” szemlélete ural­kodott. Ez gyakorlatilag abban nyilvánult meg, hogy a mű­szála vezetők nem vették minden esetben figyelembe a pártszervezet, a kommunisták javaslatait Előfordult, hogy párttagokat áthelyeztek más munkaterületre anélkül, hogy erről az alapszervezetnek szól­tak volna. © Azt mondják, hogy a bajban ismerni meg az igazi barátot. Ezt úgy is lehetne korszerű­síteni: a gondokban ismerni meg a pártszervezetet. A dur­vahengermű pártszervezetei kiállták a próbát A dolgozók­nak voltak jogos észrevételeik, sérelmeik* A pártszervezet ezeket továbbította a vállalat­vezetőséghez, ahol késznek is mutatkoztak a segítésre. Ma már nehéz lenne rekonstruálni, hogyan történt, de tény, hogy az alapszervezetek tűzbe hoz­ták a hengersorok dolgozóit. Megfelelő szellem alakult ki. A párttagok és a pártonkívü- liek nem azt nézték, hogy az­nap mennyivel értek el na­gyobb eredményt az előző na­pinál, hanem mennyi még a lemaradás, mit lehet és kell tenni. Év végére törölték az adósságot, országosan elismert rekordot értek el. Hibát kö­vetnénk el, ha ezt kizárólag a pártszerveknek, csak a kom­munisták eredményének tün­tetnénk fel, de nagyobb hiba lenne az ellenkezőjét állítani. Itt nagyon szerencsésen ta­lálkozott a kommunisták és a műszaki vezetők elképzelése. A sorokon általában a pártta­gok egyben a legjobb szak­emberek is. Itt van például Kádas Imre előhengerész, Tas- nádi Ernő, Stefankó Ferenc előforrasztár. Takács László lakatos, Vágó László vezető elektrikus, és a műszaki veze­tők. Tóth Gyula műszakos üzemvezető például ezt mond­ja: — En már megtanul tart?, hogy a pártszervezet, a pártta­gok segítsége nélkül nem le­het nagy dolgot megvalósítani. e Ebben az óvóén a blokkso­ron 35 ezer tonnával többet kell termelni, mint tavaly. Ez ismét nagy erőpróba lesz. A pártszervezetek, a párttagok már megtalálták helyüket, eredményesebben dolgoznak. De hiba lenne leírni, hogy minden rendben van. Az egyik aiapszervezeti titkár ezt mond­ja: — Egyik nap jönnek bod­zám panaszra: „Titkár elv­társ, miért nem kaptam ju­talmat?” Jutalmat? Nem is tudok róla, hogy ilyen volt* Kiderült, valóban osztottak ju­talmat, és a műszaki vezető arra hivatkozott, „olyan ke­vés volt az összeg, hogy nem akartam zavarni vele a titkár elvtársat”. Az egyik műszakos üzemve­zető ezt mondja: — Sok párttag van, akire minden körülmények között támaszkod hatom. Érzem, több erkölcsi, több anyagi megbe­csülést érdemelnének, de meg­van kötve a kezünk. Ha egy ilyen dolgozó netán 5 fillér órabéremelést kap, többen azt mondják: „X. azért kapott emelést, mert párttag.” De térjünk vissza a kiinduló pontra. Az új hengersorok és különösen az emberek reme­kül kiállták a próbát. A ne­héz napok megmutatták, ki milyen ember. A nehéz napok eggyé kovácsolták az itteni pártszervezeteket És megnőtt tekintélyük az emberek szemé­ben. Egyre többen közeled­nek. Mit is mondott Fábián Pál? — Mégiscsak így a jó! Csorba Barnabás i Dr. Soíis Gábor miifszlerhelyetíes tartott előadást a tsz-elniob abaú.szántói tanácskozásán Február 16-án, szerdán kez­dődött megyénk termelőszövet­kezeti elnökeinek négynapos ta­nácskozása. A tanácskozáson a mezőgazdaság fejlődését, a harmadik ötéves terv felada­tait, a termelőszövetkezeti mozgalom erősödését ismer­tető, elemző előadásokat hall­gatnak meg a tsz-elnökök, Társadalmi összefogással szépül Sátoraljaújhely Sátoraljaújhely idegenfor­galma az elmúlt években je­lentősen megnövekedett. Ezért a tanács az eddiginél is na­gyobb gondot fordított a vá­ros szépítésére, csinosítására. Ezt a munkát a községfejlesz­tési alap felhasználásával, az üzemek és a lakosság segítsé­gével végzik el. Így például a Rákóczi utcában hamarosan befejezik az ifjúsági park épí­tését, amelyet május 1-én nyit­nak meg ünnepélyesen. A parkban sétányokat, rózsa­kertet, jól felszerelt játszóte­ret létesítettek. A közeli hóna­pokban a fiatalok részére teke­pályát is építenek, az elkövet­kező években pedig a sétá­nyokon II. Rákóczi Ferenc, Lórántffy Zsuzsanna és Mun­kácsy Mihály mellszobrainak felállítását1 tervezik. A park építését a város lakossága több mint 300 000 forint értékű tár­sadalmi munkával segítette. Tavasszal a város dolgozói­nak összefogásával újabb nagyarányú parkosítás kez­dődik^ a határátkelőhely kö­zelében. Mintegy 14 holdas területen elsősorban a fiata­lok részére biztosítanak szó­rakozási és sportolási lehetősé­get, sportpályák létesítésével. A pályákat virágágyakkal és sétányokkal kötik össze, s külön játszóteret építenek az óvodás gyerekeknek. Az ú.i park építési munkáit három évre ütemezték. Rendelet a ts/ ek jogi ügyeinek intézéséről A Magyar Közlöny 10. szá­ma közli a földművelésügyi miniszter rendeletét a termelő- szövetkezetek jogi ügyeinek intézéséről. A rendelet össze­foglalja, egységesíti azokat a jogszabályokat, amelyek eddig külön-küíön intézkedtek a kér­dés egyes részleteiről. Az új, egységes jogszabály létrehozása azért vált szüksé­gessé, mert a termelőszövetke­zetek működésében — mind a külső szervekkel való kap­csolatukban, mind belső éle­tükben — egyre fontosabbá válik a jogászi munka. Űj intézkedése a rendelet­nek, amely szerint általában a jogtanácsost is megilletik a termelőszövetkezeti szakembe­rek részére megállapított jóléti szolgáltatások és kedvezmé­nyek. Üvegformázó gimnazisták A szegedi Radnóti Miklós Gimnázium harmadik és negyedik osztályának hatvan di­ákja a gyakorlati órákon az üveg formálásával is megismerkedik. Égy jól felszerelt műhelyben szemléltető eszközöket készítenek az általános iskolák részére. majd konzultáció során vitat­koznak az elkövetkezendő heri napok, évek helyi tennivalói­ról. Szerdán, az abaújszántói mű-' velődési ház színháztermében dr. Papp Lajos elvtárs, a me­gyei tanács vb-elnöke nyitotta meg a négynapos konferen­ciát, majd elsőként dr. Soós Gábor elvtárs, földművelés- ügyi miniszterhelyettes tar­tott. előadást Gazdaságpoli­tikánk kihatása a termelőszö­vetkezetek gazdálkodására és A szakemberek helye és sze­repe a mezőgazdasági üzemek irányításában címmel. A nagy érdeklődéssel várt előadás után mintegy harminc kérdés­re adott választ a miniszter- helyettes, majd a tsz-elnökök megtartották az első konzultá­ciós beszélgetéseket. Csütörtökön dr. Schuszter Zoltánnak, a megyei tanács mezőgazdasági osztály ve­zetőjének A termelőszövetke­zeti gazdaságok helyzete és feladatai megyénkben című előadása szolgáltatta a dél­utáni konzultációs beszélgeté­sek témáját. A konzultáció­kat a megye és a járások ve­zető mezőgazdasági szakembe­rei irányítják. A kérdésekről, javaslatokról a megyei tanács mezőgazdasági osztálya össze­sítést készít, hogy a tanácsko­zást követő napokban intéz­kedhessenek. Szivcri Erzsébet, az „üveges” gimnazista. Európai színvonalra emelik A vegyiparban az idén ja­vítják azoknak a cikkeknek —■ bizonyos méretű gumiabron­csoknak, ékszíjaknak, lakkfes­tékeknek — a minősegét, amelyekre reklamáció érke­zett. A kőolajipar európai szín­vonalra emeli az úgynevezett magas cseppcnéspontú gép­zsír minőségét és bevezeti a mély dermedéspontú, nasr igénybevételt kiálló kenőola­jok gyártását

Next

/
Thumbnails
Contents