Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

ESZAKMAGYARORSZAG *o$m«iBasöemauom«!ieB

Vasárnap, 1968. Január 18.

Eeíszázezer kéíséI éÉeiseoüciéja ícerlil Boäaoesire

Nemrégiben beszámoltunk a Magyar Tudományos Akadémia Munkásdal Bizottságáról s a Nemzetközi Munkásdalku- tató Központ Budapestre helyezett állandó bizottságának tevékenységéről. Ennek során szó esett a Fáklyavivők címen közreadott lemezsorozatról, amely a magyar munkásság és parasztság életének történelmi pillanatait eleveníti fel a szabadságharc idejétől kezdődően, a kor verseivel, dalaival, visz- szaemlékezéseivel.

Szatmári Antal, a munkásdal nemzetközileg is elismert

buzgó kutatója, az állandó bizottság titkára, most új feladatokról tájékoztatta szerkesztőségünket. Prágában ebben a hónapban veszik át a nemzetközi központ irattárát és dokumentációját. Kétszázezer különböző nemzetiségű dal dokumentációját helyezik el a budapesti központban. Ennek a rendkívül értékes anyagnak felhasználásával nemzetközi tudományos antológiát szerkesztenek.

Nemzetközi kartotékos katalógust szerkesztenek azokból a dalokból, amelyek több országban lelkesítették a munkásmozgalom harcosait. Kiadják a bányászdalokat, amelyekből több ismertté vált a magyar munkásfolklórban is Kis gyűjteményt állítanak össze partizán dalokból is. Ezekből eddig a jugoszláv, francia és olasz kutatók készítettek összeállításokat és lemezsorozatokat.

A Magyar Munkásdal Munkaközösség vezetője dr. Ma- róthy János, Erkel-díjas zenetudós igen fontos kritikai munkája, Zene és polgár, zene és proletár címen a közeljövőben jelenik meg.

<>

le sneff 1

o o ©

KEDVES FERI ÉS ERZSIKÉ!

$ CSEH MŰEMLÉKEK JEGYZEKE

<£. A Csehszlovák Tudományos Aka- ♦rlémia munkatársai hét esztendei, -munkával átfogó katalógust készí-j

I,

Nem szándékoztam írni arról, ami egészen más természetű beszélgetésünkből végül is kikerekedett. Elnézésüket kérem, hogy problémájukkal mégis előhozakodók a nagyobb nyilvánosság előtt, bízva abban, hogy e sorok nyomán más, sokáig hasonló helyzetben töprengő, bánkódó házaspároknak is lesz vigasztaló, reménytkeltő szavuk.

Megértem helyzetüket. Bizony, jó érzés tudni, hogy tizenegy évi házasságuk úgy telt el, hogy talán hangos szóváltás sem volt kettőjük között, munlzájukhal elégedettek az üzemben, nemrég építkeztek, és tavasszal talán az igényelt kocsit is megkapjálz. De legalább ennyire elszo- ' morító bánatuk a kívülálló számára is, hogy boldogságuk mégsem teljes, mert tizenegy reményteli esztendő után még mindig késik a várva várt gyermekáldás. Pedig — ahogyan Feri említette — „inkább semmijük se volna...” — vagy — ahogyan Erzsiké vélekedett — „még aratáskor is bundában járatnám...”

Arról is tudolc, hogy már mindent elkövettek, ami emberileg elképzelhető, időt és pénzt sem sajnálva hőn óhajtott vágyuk megvalósulásáért. Budapest, Miskolc, Debrecen — neves orvosspecialisták — és ez ideig minden hiába...

Ki ne értené meg a szomjas ember gyötrelmeit tikkasztó hőségben egy korty víz után? ...Ki ne értené meg, ha teljes emberi boldogságukból már csak a gyermekáldás hiányzik? ... A vágyakozás, tudom, határtalan. Egy olyan hasonlat, hogy „három napig kibérelnék a telepi presszót, ha...”, vagy: „nincs olyan áldozat, amit meg ne hoznánk érte...” — önmagáért beszél.

Elmondanám, — vigasztalásnak szánva —, hogy ismertem olyan házaspárt, amelynek 17 évi házasság után született egy aranyos kislányuk. Olyat is ismertem, akiket a kezelőorvos „véglegesen” beletörődésre intett, hogy „minden hiába” és 14 év után a mama — igaz, orvosi beavatkozással — 3 Idló 80 dekás, stramm kisfiúnak adott életet. Egyik mérnök házaspár 8 évi házasság után már örökbefogadott egy kis dundi lánykát, amikor jelentkezett az ifjú trónörökös. Olvasóink között is biztosan akadnak, akik személyes tapasztalataik alapján vigasztaló, reménytkeltő példával bizonyíthatnák, hogy a reményt tizenegy év után is még korai lenne feladni.

Miért ejtünk szót személyes gondjukról a közvélemény előtt is? — Csupán azért, hogy azok is tudomást szerezzenek bánatukról, akik rendezett anyagi körülményeik ellenére, Önökkel ellentétben, óvakodnak a legnagyobb boldogság másutt hiányzó, nagyon hiányzó forrásától, — a gyermekáldástól.

Azt kérték, ha álmuk mégis valóra válna, ígérjem meg, hogy újra meglátogatom, s hírül adom, hogy egy bányász házaspár nagyon-nagyon boldog. A legboldogabb a világon.

Természetesen felkeresem. Boldog örömmel!

Addig is őszinte szívből kívánja álmaik megvalósulását:

Cscpányi Lajos

Ö

HANGLEMEZ ÚJDONSÁGOK AZ NDK-BAN

tettek mintegy 2000 oldalon, két kö-j ^tétben Csehszlovákia összes műem- © lékeiről. A legkiválóbb épületek ^alaprajzát is közük, s a jegyzéket <*> fényképkötcttcl egészítik ki. A ka- Ótalógus összeállítói arra a régebbi ^jegyzékre támaszkodtak, amely ©1395. és 1935.- között készült, de ^csehszlovák területnek csak egy ré- ©szét ölelte fel.

A műtörténészek most részletes ©Jegyzéket készítenek a prágai ©vár és az óváros történelmi mű- ^ emlékeiről.

*

<>

♦

©

J Az NDK hanglemez termelése % 1906-ban még tovább emelkedik, © hogy eleget tudjon tenni az egyre ^növekvő hazai és nemzetközi igé- <5 nyeltnek. A tavalyt 308-cal szemében az idén 385 új lemez jelenik a meg, elsősorban szimfonikus felit/ vételekkel. Már januárban for- Egálomba kerülnek a lipcsei Ge- ©wanöhaus zenekar előadásában ©Bach No. 1. és No. 4. szvitje! és ©az I960, évi lincsel nemzetközi £ Bach ünnepségekig megjelennek ya No. 2. és No. 3. szvitek is. To- jővább folytatják a „Bach kantáit ták” sorozatot, amelyben a lipcsei X Tamás templom kórusa énekel ©Günther Ramin karnagy vezetéséivel. Eterna lemezeken megvásá- iTolhatjuk az év folyamán Claudio 2, Arrau előadásában Beethoven 5. ©zongoraversenyét és Jean Sibelius C születésének 100. évfordulója alkaloméból a finn mester több művét.

ga m őbius, a fizikus félti a IWm világot. Éppen saját

zsenijétől, az általa felfedezett fizikai törvényszerűségek alkalmazásától félti,

mert úgy látja, hogy a Hatalom annak gyakorlati fel- használásával csak pusztulást hozhat az emberiségre. Másfél évtizeden át játssza az őrültet, hogy titkát megtarthassa, „szavát vissza vehesse”, elvonul a világ elől az elmegyógyintézetbe, szép családjának még az emlékezetéből is kitörölted magát, hogy serdülő gyermekei ne a zseniális fizikus apára, hanem a szánalmas őrültre emlékezzenek, s az ápolónőt, aki titkát megsejti, meggyilkolja, csak ne kerülhessen a rettegett Hatalom kezébe a tudás, a világmindenség összefüggéseinek általa felfedezett titka. És valójában csak játékszer volt, tehetetlen báb egy általa nem ismert szörnyű hatalom kezében, és rabja lett annak egész életére.

Igen egyszerű újságírói fogás lenne most azt részletezni, milyen érdekes: Mőbius és a zsarnoki hatalmat megtestesítő doktornő milyen békésen nézi együtt a kellemesen fűtött lakás ablakából, a kavargó hópelyhek függönyén keresztül, az Ady híd melletti villamosmegálló forgalmát, és utána rátérni, hogy ez annál is könnyebb, mert a színházban most éppen nem Dürrenmatt darabját adják, és a Mőbiust alakító Némethy Ferenc, meg a doktornőt formáló Vargha Irén a polgári életben házasok, s íme, a színpadi ellenfelek szabadnapjukon így meg így élnek. Könnyű feladatnak látszana az is, hogy akár Némethy Ferencet akár Vargha Irént szerepeik egy részének felsorolásával mutassuk be, s bár már egy csábító cím is kínálkozna a férj sokoldalú művészi munkásságának érzékeltetésére. (A Trubadúr Lung gróf-jától A fizikusok Mőbius-áig), másfél évtizedes, sikerekben igen gazdag miskolci színművészi munkálkodás után ilyen lista szükségtelen. (Próbáltunk is tréfálkozva megközelítőleg elfogadható számot kapni például Némethy miskolci szerepeiről, meg- megállva egyik-másik nagyon kiemelkedő alaknál, de nehéz volt a számvetés. A Mőbius túl a századik szerepen található. És előtte egy Szatyin az Éjjeli menedékhelyből, vagy régebben a mérnök-színész a Játék és igazság-ból, Givola, a Taláros úr, Peacock, a Szent Johanna jezsuita inkvizitora. De nem lehet folytatni ezt a sort, mert szinte végtelen, és mint feljebb jeleztük, szükségtelen. És hasonló számvetést készíthetnénk Vargha Irénről is.)

Éppen egy hónapja, hogy Miskolcon bemutatták A fizi- kusok-at. Azóta több ezer néző adódott tisztelettel annak az emberábrázoló készségnek, amellyel Némethy a fizikust életre kelti, és arnely- lyel e kiváló művészpár a színpadon a két kibékíthetetlen ellenfél döbbenetes csatáját vívja. A bemutatót megelőzően, hosszú hetek próbáinak, otthoni töprengéseinek, a figura legapróbb izekig ható boncvizsgálatának kohójában született meg az előadáson látott Mőbius, amely talán még ma sem teljesen lezárt, hiszen az élő előadás szinte minden nap csiszol valamit rajtad a tulajdonképpen nagyon szeretett családot „elriasztani” hivatott lenyűgöző jelenet. Salamon király démoni ihletésű éneke is más ma mint tegnap, és bizonyára ismét más, csiszoltabb, plasztikusabb lesz holnap. Lehet, hogy a nézőtéren sokan ülnek, akik

nem értik, vagy nem fogadják fenntartás nélkül magukévá a .dürrenmatti koncep- ciót, a Mőbiusszal tolmácsol- tatott életszemléletet, de minden néző csodáló tiszte; lettel szemléli, őszinte elragadtatással tapsolja a rendkívül összetett figura sokszínű megjelenítését, azt, /a kimunkált, mély intellektuali- tástól fűtött harcot, amelyet a művész minden előadáson megvív a figurájával, és amelyből mindig babérra érdemes győzőként kerül ki.

«Bja egoldás-e, ba az ember gwg elbújik a problémák elől? — vitázik az előadásokra készülve Némethy Mőbiusszal. És játékában fennen bizonyítja, hogy nem. Nem, mert Mőbius útja csak tragédiába torkolhat. És miért törvényszerű ez? Miben rejlik Mőbius tragédiája? — boncolgatja még most is mind alaposabban figuráját Némethy, és valójában milyen veszedelmet is jelent a világra a megrettentő hatalomf- birtokába jutott őrült doktornő. keresi a választ Vargha Irén.

Ülünk a kedves, barátságos kis lakásban, baráti beszélgetés közben is keressük a történelmi analógiákat, felemlítjük halhatatlan nagy embereknek a kegyetlen tör- ténelem-hozta tragédiáit, boncolgatjuk a mi számunkra megszívlelendő tanulságokat és latolgatjuk azokat a lehetőségeket, amelyeket Dürrenmatt Mőbiusa szinte törvényszerűen nem ismerhetett, mert pesszimista szülőapja ilyennel nem is számolt: a világmindenség törvényeinek ismeretét nemcsak az ember ellen, hanem az ember javára is fel lehet használni. Keresik, kutatják a választ.

Mert hogy most éppen szabadnaposok ...

Benedek Miklós

Az angol és az amerikai könyvpiac legsikeresebb könyveiről, a bestsellerekről olvashattunk összeállítást legutóbb egy külföldi lapban. A cikk felsorolásából kiderül, hogy az Egyesült Államokban a legsi- Ikerültebb könyvek a meggyil- ©kolt Kennedy életéről szólnak, ?az angol olvasók viszont a ©fantasztikus, a kalandos bfln- <> ügyi regényeket részesítik «> előnyben. Ha alaposabban ©utána gondolunk, akkor tulajdonképpen az amerikai olvadók is az idegborzoló szenzá- ociót keresik, náluk azonban

M. megcnfMsoH

és cs I regények

konkrét politikai esemény szolgáltatta a témát.

Az amerikai New York Herald Tribune című lap szerint Theodore Sorrensannek, a meggyilkolt elnök közeli munkatársának könyve, a Kennedy, a legnagyobb siker hosszú idő óta az ÜSA-ban, de ugyancsak keresett Ruth Montgomery műve, amelyben a szerző megírja, hogyan érezte és jósolta meg jó előre Kennedy meggyilkolását. Ugyancsak sokan olvassák Evelyn Lincoln Tizenkét év John F. Kennedyvel című regényét. A könyv szerzője az elnök titkárnője volt. Talán ezzel az érdeklődéssel függ össze még az is, hogy Sorranscn könyve után a második legolvasottabb munka Theodore H. White műve, az Elnök született 1964-ben. Ez a könyv a Kennedyt követő Johnson megválasztásáról szól.

Az angol közvélemény kutatók intézete is közölte, mit olvasnak legszívesebben Angiié-' ban. Első helyen Jan Flemming áll, a világhírű James Bond detektívregények írójaj második az ismert detektív* regény írónő, Agatha Christie, harmadik helyre pedig Nevile Shute, a közkedvelt kalandregények szerzője került. Az angol klasszikusok közül egyedül Dickens érdekli az olvasók tekintélyes részét, így ő a negyedik helyezett.

Méi kézztsfi

j A hó nagy pelyhekben

hull; megdermedt a

folyó széle Tokajban. Hóvihart jelez a meteorológia, ezért sem hóporozza az utakat turista-busz és sok-sok magánérdeklődő autója. Szép a téli Tokaj is, de ilyenkor a 60—70 centiméteres hótakaró láttán érzi az ember azt a csendességet, amely kimondottan álmosságot támaszt.

A gimnázium tantermei délelőtt, délután zsúfoltak, szükségmegoldásként, a régi tantermek kiesése miatt, az új gimnáziumban délután is tanítani kell. Innen vágtáznak hazafelé dolguk végeztével a tanulók, s míg rugdalják a fagyos rögöket, latolgatják napi munkájukat, délutáni, esti lehetőségeiket: egy kis tanulás, utána rádió vagy televízió. Már amelyik háznál éppen akad tv. Mit lehet még tenni? Egy kis hócsatába bocsátkozni, betérni este 8 előtt néhány percre a cukrászdába, és semmi több.

Semmi több.

Ez a kisebb települések középiskolásainak sorsa, ha a szellem ki terjeszkedéséről áhítoznak.

A vidéki „kisgimnáziumok” és egyéb középiskolák tanulói, ha lépni akarnak egyet, akár az egyetem padjaiig, akár máshová, meg- méretkezés közben bizony sokszor elakadnak. Sportnyelven szólva: mások, a városi gyerekek futnak be helyettük. Persze, nem törvényszerű ez a jelenség, de tagadhatatlan, hogy a községi középiskolák tanulói nagy- nagy hátránnyal startolnak bármilyen szellemi versenyen. Ezeknek műveltsége erősen a tanult anyaghoz tapad. S ott, ahol még a tantestület is jóval gyengébb (falusi gimnáziumokban ez nem ritka), az „Iskolai műveltség” színvonala is kívánnivalókat hagy maga után.

De sokszor halljuk a panaszt: a hátrányos helyzetben levő tanulókat segíteni, emelni kellene a szellem léncsőfokán, hogy a helyzeti előnyével jól sáfárkodó városi gyerek ne

jusson kisebb erőbefelctctéssel a versenydobogó legfelső fokára.

I »

__I pedagógiai és népmü\ A megvalósítás | velési gond egyszerre. A jó tantestületek megteremtése záloga lehet a szilárd tudásnak, a tananyag biztos ismeretének. Azonban a jó tantestület még nem minden, mert a tanuló általános műveltsége, szellemi horizontjának szélesedése megkívánja a tantervi keretekből történő kilépést. S ez utóbbi egy kicsit már a népművelés világa.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor ki-kitekintgetve Tokaj néptelen utcájára, egyszerre figyeltem a hó hullására és Fabu- lya László igazgató szerény, okfejtő szavaira.

Ö aztán igazán „szenvedő alanya” a „vá- rostalan” település minden hátrányának. Mint mondta, már régóta viaskodik benne az iskolareform megszabta többetakarás a lehetőségekkel. S akkor jutott arra a következtetésre, hogy mindent meg kell tenni a felzárkózás érdekében. Nehéz, de meg kell kísérelni.

A városi gyerekek többségének kézenfekvő művelődési lehetőség a színház. A tokaji gimnázium tanulóinak nem. Ezért teremtették még, helyenként emberfeletti munkával, a színházbajárás lehetőségét. Évente négyszer, külön vonat viszi színházba a tokaji gimnazistákat. Tavaly így nézték meg közösen a Miskolci Nemzeti Színházban többek között a Háború és békét, a Rozsdatemetőt és A vágy villamosát. Az idei színházi évadból két előadást, a Budapesti tavaszt és az Éjjeli menedékhelyet tekintették meg. Most készülnek A fizikusok egyik előadására, később pedig felutaznak a Lőcsei fehérasszony bemutatójára. Ez most már programjává, életelemévé vált az iskolának. Fabulya László szívesen beszél arról is, amit országszerte ma már közhelynek tartanak, de a tokaji gimnazisták számára az a tétel, miszerint a tv nem pótolja a színházat, nevelési kérdesként jelentkezik. A falusi gyerekekben az élő művészettel történő találkozás hamisítatlan nyomot hagy. De az élményen kívül, fontos szempont az is, hogy a színházat miként kell öltözékkel, emberi magatartással, egyszóval viselkedéssel megtisztelni.

Hallottunk arról is, hogy a tokaji gimnázium most már baráti akcióra lép a hasonló sorsú szerencsi gimnáziummal, s együttesen áldoznak Tháliának.

felkeresi a tokaji gim- J náziumot néhány neves

Minden évben

költő, író is. Az elmúlt tanesztendőben Váci Mihály találkozott a népes középiskolás sereggel, s most rövidesen Czine Mihály és ismételten Váci Mihály jön le vitára és eszmecserére az érdeklődő természetű gyerekek közé.

Jancső Miklós, neves és eredeti hangvételű filmrendezőnk régi barátja az iskolának. Ö már évek óta meg-megjelenilc a tokaji gimnazisták között, hóna alatt legújabb filmjével. Az Oldás és kötés, valamint az így jöttem című filmeket a tokaji gimnazisták hamarabb látták, s a filmekről hamarabb vitatkoztak, mint az országos kritika. A közeljövőben ismét Tokajba látogat Jancsó Miklós és magával hozza a Szegénylegények című, nagy erejű, művészi filmjét. Ügy mondta Fabulya László: parázs vita várható, hiszen a fiatalok már hozzászoktak a vitatkozó szellemhez.

Vitatkozó szellem.

Igen, ez sarkalatos kérdés egy vidéki gimnázium diákjainak körében, ahol sokkal nehézkesebben és bátortalanabbul nyilatkoznak meg a fiatalok, mint a városi iskolákban. Itt jó dolog a vita, a gondolatkifejtés serkenti az önállóságot, növeli a bátorságot s a megméretés nagyon fontos „kellékét”, a szókincset. Nem falrengető kérdések hangzanak el egy-egy vita alkalmával, ami voltaképpen nem is baj. Ezekben a rrvegnyilatkozűsokban csupán azt teli tisztelnünk, hogy a kérdések egyáltalán megszületnek és elhangzanak.

Tamás Ervin, a Képzőművészek Szövetségének egyik ismert vezetője, Xantus Gyula, a Képzőművészeti Főiskola tanára, szintén megfordultak már az iskola falai között, maguk mögött hagyva a képelemzés szép élményét. (Két ismert nevű képzőművészeti szakemberünk ebben a hónapban ismét ellátogat Tokajba.) Jártak a tokaji gimnáziumban a Miskolci Nemzeti Színház előadóművészei is. Szép versekkel ismertették meg a tanulókat.

De nemcsak az irodalom, a művészet sze- retete parancsolja ki a nagy vendégjárást: jönnek Tokajba kibernetikusok és csillagászok is. Nemsokára ellátogat Szegedről és a csillagászati szakkörnek előadást tart az ottani egyetem egyik neves professzora. A nevelő testület vitakészségének továbbfejlesztésére az Országos Pedagógiai Továbbképző Intézetből ismert szakemberek érkeznek le időnként. Legutóbb Komár Károly tartott előadást, s a következő hetekben várják Radriai Béla ismert pszichológust. Ilyenkor élénk eszmecsere alakul ki, amely végül is a mind magasabb szintű pedagógiai munkában értékesül.

A tokaii példát

I nem egyszerű dolog Jkövetni. Sok energia, utánjárás, levelezés, szükséges ahhoz, hogy ezt a tiszteletreméltó többletet biztosítani tudják a tanulóknak. Azokban a községi középiskolákban, amelyekben becsületesen „lo- tanítják” a kötelező óraszámokat, nehéz az emelkedés. Egyetemi felvételi vizsgákon, s más „minőségvizsgáló” fórumokon derül ki, hogy tulajdonképpen a sokat emlegetett hátrány „ledolgozása” ma még nem megy másként, mint ahogy azt a tokaji gimnáziumban figyelmet keltőén és igen példamutatóan csinálják.

A nagy fáradozás jutalma bizony klisésze- rűen hangzik, de a pedagógusok szeretik: kiművelt generációk róják majd le hálájukat, ezért a két kézzel nyújtott, felbecsülhetetlen ajándékért.

Párkány László