Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

ÉSZ A KMAGT ARORSZ AG Péntek, 19(il', t ——B—M— 14. í&éiliösnapi hősök Az olvasztár-technikus & ■ té ft, ír gyünk! Tavaly kaptuk meg £o címet. És, bizony, úgy van főtt hogy egy ilyen cím ma rfia'. kötelez is. Mi rendszeresül! teszünk vállalásokat. Önkénig Természetesen. És amit vapjl lalunk, azt teljesítjük is. így méltó hozzánk. Vagy md |l is fordíthatom: ez így mólt* íj címünkhöz. És így becsület** (' is, nemde? A termelési mondta, hogy ez egy brigá“ §§ a sole közül. És ahogyan stó idegen elnézi az ózdi kohász4|| többi kemencéinél dolgoÉ#, izzadt, kormos embert, való ban egyformán látja Sarkad1' p ókkal. Sőt. ha beszélget liik, akkor is. i i; — Magát azonban yalaC. > mégiscsak megkülímböztefl * í többiektől — próbálom id'ji emelni Sarkadit — Ügy tájte doni, nemrég fejezte be * ' kohóipari technikumok Azt ■*, ff tudom már, hogy két gyerni« ff ke; van. És, bizony, ilyen min1' ff ka után, család mellett ncd1 f' kis erufeszítést követelt * tanulás. — Utóbbival egyetértek ■" i mondja a brigádvezető. ■—A*" zal azonban nem, hogy a m?-'. gasabb iskola „megkülönbŐt'Jad tét” társaimtól. -ésj És néhány mondatot múltjáról. 14 évvel ezelőtt, éves korában került a koliá üt0- szatba. Nyomban az acélműbófee Segédmunkásként • dolgozo^'hog és közben, ahogyan 5 mondj&iég] megszerette a kemencék Ó^'tek vasztári segédlevelet szerzetluap —• Aztán elhatároztam, hogf^ja tovább tanulok. Mint solcáéMl: mások. Mert ahhoz, hogy a J^t igényeknek megfelelő jó rntth-Ws kát tudjon végezni az embeákó] tanulni kell. Így lettem kO" á hász-technikus. fcau: Most már, mint technikum. kérhetne más beosztást i Könnyebbet Esetleg íróaáíifii talk Tiltakozik. ! ___ MPIVS tudnák megválóit a z olvasztár-szaft' B| mától. Munkám változatod E| Mindig olyan dolgokkal találj I kozunk mi, ami új, izgalmaS-H Ez pedig szép. Legalábbis szá' H •nunkra, akiioiek már egy id' H isit vérünkben van ez a murr1 H ca. Lehet, hogy más talán ker, H zésbé ’ értékeli ... Kuttkay Anna , H m/UMAAJLUAJUi. aa... * , - H Fogadás Pék Ingben a szovjet küldöttség tiszteletére L '•SóhfOstt Józsefi HBÍNGER í & ti B U K.OTT niiuiiiiiiiiitiiiuiiiiimiiniimjiiiiiiüiiiaiimmiiiiiniiiir J Január ISI © | HáMapos IOmücI I Dé!-¥íefi!3mljiai] > * A dél-vietnami kormányosa tpatok — amint azt a vezérka jfőnöke megerősítette — a ja >nuár 21-én kezdődő újévi ün Jnepek alkalmából háromnap (tűzszünetet fognak tartani. / ;DNFF előzőleg négynapos szü jnetet javasolt. > i — ................ i I fl Eie-Ví?áo*anács táviratai > j A Béke-Világtanács elnök­ségének irodája táviratot küldött Nanda megbízott in­diai miniszterelnöknek. Táv­iratában üdvözli a taskenti nyilatkozat aláírását és nagy­ra értékeli a Szovjetunió kezdeményezését. Azonos tartalmú táviratot küldött a Béke-Világtanács elnökségének irodája Ajub Khán pakisztáni elnök ős Alekszej Koszigin szovjet mi­niszterelnök címére is. Be Ooiifío moszkvai látogatásáról A francia közvélemény meg­elégedéssel fogadta De Gaulle moszkvai látogatásának hírét. Párizsi politikai körökben va­lószínűnek tartják, hogy má­jusban, vagy júniusban kerül rá sor. De Gaulle tábornok utazása — írja a Figaro —, nyomaté­kos megpecsételése a francia— szovjet kapcsolatok javulásá­nak. Csak egy rossz lépés kelle­ne, vagy egy rossz mozdulat és baleset történne. Sarkadiékat' tavaly egész évben nem érte ilyesmi. — Mondhatom, hogy tökéle­tesen ismerjük egymás moz­dulatát. Mindjárt észrevesszük, ha valamelyikünk a megszo­kottól eltérően dolgozik. — Sarkadi György még azt is megjegyzi, hogy a baleset el­kerülésé mindnyájuk érdeke. Mármint a brigádtagoké és az egész üzemé egyaránt. Mert, ugye, ha valamelyikükkel baj történne, azt ..nemcsak sa­ját bőrén érzi az ember”, ha­nem erezné az. üzem is, hiszen a kiesett munkaórák száma... — Az acélt pedig minden­képpen le kell engednünk. Minden nap a megszabott mennyiséget, hiszen miattunk nem állhat le a következő munkafolyamat. Kurta Lászlótól azt hallot­tam, hogy Sarkadiék csaknem mindig több acélt adnak, az átlagosnál. — Ha például a kemencék­nél óránként átlagosan 12,94 tonna a termelés, akkor a Sarkadi-brigádban 13,38 tonna, mint tavaly az első negyedév­ben. És hasonlóan alakult többi negyedévi eredményük is. Mi a „titkuk!” meg, szoktak kérdezni ilyes­mit, ha különösen szép mun- kasikcrről hallanak. Sarkad! György mosolyog. — Titkunk nincs. Minden­ki tudja a maga munkáját Molnár Sándor jó csapoló, Tóth János jó elsősegéd. Vitá­nyi Imre jó másodsegéd. Látja, már a jelzőkben sem tudok változatosat mondani. Egymás kezére dolgozunk, kihasznál­juk a munkaidőt, a kemence­járatot igyekszünk úgy irá­nyítani, hogy ha 12 órára kell csapolnunk, akkor mi lehető­leg már 11-kor csapoljunk. Órabérben dolgoznak. Ha csak azt tennék, amit előír­nak számukra, akkor is meg­kapnák ugyanazt az órabért. Mondom ezt Satkadinak, és o csaknem megsértődik. — No, de valamiről megfe­ledkezett — vágja rá. — Mi ugyanis szocialista brigád va­: c-i, százezren, millióan van oorc nak. Kezük nyomai - gépek ezrei berregnek, kohói i fortyognak, házalt épülnek, ka- l lászok hajolnak, összefoglaló- . an termelő munkásoknak ne­vezzük őket. Nélkülük nerc élne az ország. Legtöbbjük egyénenként nem produkál szenzációs tetteket, „csak” év­tizedeken át adja erejét, tu­dását a közösségnek. Évtize­deken át, minden nap — oda­adással, szorgalommal. Nevük többnyire nem marad fenn az utókor számára, mint a hősöké. Pedig, ha jól meg­gondoljuk, lényegében hősök ők is. Hétköznapi hősök. Kö­zülük szeretnék néhányat be­mutatná * „_ - r „ f; termelési és aC.-nU! propaganda osztályának irodájába beszűrő­dik a gyáregység gépeinek zú­gása. Egyenletes ritmusú zaj ez, s mintha egy kicsit szim­bolizálná az Ózdi Kohászati Üzemek acélművének egyen­letes termelését. Megszokottá vált már itt ez a ritmus. S hogy miként és kik „táplál­ják”, erről már csak az ide­gen érdeklődül — Igen sok régi, jó dolgo­zónk van, s hozzájuk formá­lódnak a többiek is. — Kurta László osztályvezető neveket sorol. Találomra, néhány ne­vet, a régi dolgozók közüL — Például KerezsI Sándor, a Vili. kemence olvasztóra, Lázár János művezető, 1 vagy Sarkadi György olvasztár- technikus. — Hogy-hogy olvasztár tech­nikus? Talán kohásztechni­kus ... — No, igen. Kohásztechni­kus. De olvasztár is. Az volt korábban, és ebben a munka­körben dolgozik ma is. A VE kemencénél csapolás- hoz készülődnek az emberek. Pontosabban: négy ember. A Sarkadi-brigád. Hosszúnyelű kanálban lötyög az izzó acél. Próbát vesznek. Lábuk körül szikrák táncolnak. A kemen­céből lángnyclvck Öltődnek feléjük, a hőség arcukba csap. Az ibolya-szín szemüvegek mögött izzad a bőr. ség sem tartotta felesleges­nek koreai és vietnami láto­gatása Uván megszakítani út­ját a kínai fővárosban. Szov­jet részről jó ideje beszün­tették a nyílt polémiát, de a szovjet vezetők és a szovjet lapok az utóbbi hónapokban kénytelenek voltak emlékez­tetni arra, hogy ez a lépés I nem talált kölcsönösségre. | tőt mondott. A fogadáson je­len volt Vang Ping-nan kül­ügyminiszterhelyettes és Szergej Lapin, a Szovjetunió pekingi nagykövete. Bármilyen rövid is a Sele­pi n vezette küldöttség pe­kingi tartózkodása, az ott sor- rakerülő tanácskozásoknak vitathatatlan a fontossága. Moszkvában emlékeztetnek arra, hogy 1065 elején a Ko­szigin vezette szovjet küldött­Li Hszien-nien, a Kína Kommunista Párt Politika Bizottságának tagja, az ál lamtarrács elnökhelyettes csütörtökön fogadást adót a Selepin vezette szovjet kül döttség tiszteletére. A kül döttség Hanoiból hazatérőbe: szakította meg útját a kína fővárosban. A fogadás alatt Li Hsscien Men és Selepin pohárköszön iofinson üzene’e az Egyesült államok tieyzsigről Johnson elnök szerdán est mondotta el a kongresszusba] szokásos évi üzenetét az Egye sült Államok helyzetéről. A: elnöki program, amely a ké ház együttes ülésén hangzott e a várakozásnak megfelelőén ; vaj és az ágyú programját hir dettö.meg. Az elnök kijelentet te,. tovább akarja folytatni a: úgynevezett nagy ‘társadalorr építésének programját, de min­dent megad a vietnami háborí folytatásához és világosan ki­jelentette, az USA nem szán­dékozik kivonulni Vietnamból Johnson tíz pontban foglalU össze a teendőket. Az elnök , bejelentette, hogj bizonyos gazdasági intézkedé­seket kell végrehajtani a ta­karékosság érdekében. Majd összegezte külpolitika: irányvonalát. Az első helyre természetesen az erőt tette, és azt mondotta, hogy a jövő költségvetési évben 53.3 milli­árd dollárt fordítanak katonai célokra. A vietnami háború költségvetése egymagában 5.ÍÍ milliárddal növekszik. HÓMUNKÁSOKAT FELVESZNEK A Miskolci Köztisztasági Vállalat hómunkásokat fel­vesz. Jelentkezés Miskolc, Ma­jor utca 2. szám alatt. Miskolci Köztisztasági Vállalat például egy körvadásza'ton ú^j I lőtte véletlenül fenéken sajál I feleségét, hogy a szegény grórj £ nő attól kezdve csak hasonj I csúszva tudott közlekedni, P<1J I rázon vezette férje a nagyiM I fogadásokra később, mégis lis' I sók, hogy összetartoznak; . | J VI. FEJEZET Stibinger Emil mát', j ’ magyarázza, miért nem 1 szereti, ha lövöldözne'* az utcán. Ezzel azonbWi senki sem törődik. Effll- népes fogtechnikus csJ'j Iád Budakeszire vándft“ j i rol zokogni, és közvetíti niil ezután bebizonyosö' dik, hogy az álszaki**, egészségtelen viselet N em szeretem a kor sza­lagos világot. Amiket egy vászondarab pótok ja a fegyverviselési étr gédélyt, abból nem szármáz’'' semmi jó. Szálasiék alatt is volt a divat, s mi lett belől«: A fő talajgyökeresek és vét* rögösök úgy kinyújtóztak-' ' végén, mint a pinty. Addig '• azonban, míg ez végre tneí' történt, ők nyújtottak ki ezr^ két. S valami ilyesmi készül0' ( dött megint,. A szomszéd hé*' j ban Raflacsek nyugalmazó“» j csendőrőrmester például szió‘ ( tén varrt masának egy kaÉ i szalagot, s elment sétafikák1’ j oagy peckesen. Estefelé bek0' ( oogott hozzám és mondta, hoff* | nőst már minden rendbe0 | van, mert szerzett egv tankok Kárt, hogy segítsek neki bp' ölni konyhájukba. El akarj0 iugni, mert szerinte, nagy ár0,, esz később. Mondtam nők” íogy ilyesmiben ne bízzofíj nert kinek jut eszébe tanko* vásárolni? Engem különben,&\ lairvion ki tisztességtelen üzlT eiből; * (Folytatjuk.) lesz mit tejbe aprítani. Téve» dés ne essék, ezt nem úgy gon­doltam, hogy én is szélhámos­ságokra vetemedem. Ilyesmire sohase lennék képes. Nincs is szükségem rá. Nekem, tőkéié-* tesen elég, ha a hatvan filléres’ újságban megtalálható hirde­tésekért száz forintokat kapok. Ellenszolgáltatás nélkül ugyan­is sohasem fogadnék el pénzt: senkitől. Elvem: az ember le­gyen mindig korrekt. Szegény anyám is így nevelt: légy be­csületes fiam, ennél nincs- jobb üzlet Igaza volt A nagy szélhámosok kü­lönben is mindig le­buknak. Ez törvény- szerű. A kis stiklik vi­szont könnyebben elcsúsznak az emberek általában nem ve­szik komolyan az apróbb ese­teket. A szabály, hogy a jog­rendet ne sértsd, csak azt tedd, amit megenged. Nálunk pél­dául szabad lakáscímekkel ’ kereskedni, ezt nem tiltja 1 semmilyen paragrafus. S ke­reskedtem volna még hosszú ■ évekig lelkesen, ha nem kéz- 1 dik el egyesek az utcán köve­telni a közös magyar—japán 1 határt Ebből aztán olyan lö- ’ völdözés támadt, hogy jobbnak ' láttam szüneteltetni iparomat, 1 Nem vagyok az a kimondott * főhős, mindig lobban szeret- * tem a békességet Különben * sem egészséges olyankor : csúszkálni, amikor úgy oszto- 1 gatják mindenkinek r nuska- 1 kát. mint Szent István körme- ’ rétkor az áldást — kérdezés ’ és válogatás nélkül. Ép testben 5 én lé’ek — szerintem ez az * aranyigazság. Mnrt mehetek ' panaszra Szent Péterhez, ha * feibedurrant valamelyik őrült. * Ki vagyok az összes vizekből, T ha szitává lő, s azután azt J mondja: ó, pardon ... Volt már { ilyen esek Karpfeustein gróf dent megtettek, hogy elcsalják tőle, de a gróf szilárd jellem volt. Amikor már ő kapott a háziasszonytól havi ötszáz fo­rintot, kijelentette, hogy sem­mi szín alatt nem megy el tőle. Az üzlet tehát jól ment. Ha­vi öt-hatezret kényelmesen megkerestem. Ráadásul tud­tam, hogy szép jövőm van ezen a pályán, mert nem-valószínű, hogy egyhamar megoldódnak az összes lakásgondok Buda­pesten. Amíg tehát egy ember is jobb lakásra vágyik, addig én megélek. Különben is, az emberi butaság végtelen. Ez az egyetlen szilárd alap, amely­re biztosan lehet építeni. Egyik kollégám például re­mek üzleteket bonyolított: le egv fodrászköpenyben. Semmi mást nem csinált, mint az épü­lő új lakótelepeken sétált. Mindennap mellélépett valaki, s óvatosan fülébe súgta; — Főmérnök úr! Nem le­hetne • elintézni valahogyan, hogy itt egv lakást kaniak? Nem riadok vissza semmilyen áldozattól. — Harmincezer! — szólt a kollega tömören. S a vadidegen emberek ki­fizették neki a tekintélyes summákat, vakon megbíztak benne. Amíg ilyen naivak az emberek, addig számomra is lyeket leszámítva, igazán nem lehetett panasz rám. Potom összegekért álmokat, vágyakat váltottam valóra. Nemre, val­lásra és fajra tekintet nélkül mindenkinek rendelkezésére álltam, s nem lettem osztály- különbségeket sem. Egy ízben igazi pedigrés gróf kérte segít­ségemet. Albérletet óhajtott, mert amíg egy állami gazda­ságban kényszermunkát vég­zett, egy bakterfamília költö­zött lakásába. A bakter pedig semmi szín alatt nem volt haj­landó lemondani a négyszoba komfortról, s azzal sem törő­dött, hogy naponta nyolc órát kellett utaznia ahhoz a sorom­póhoz, amelynél szolgálatot tel­jesített. A gróf nem bánta meg, hogy így alakult a sorsa. A Váci ut­cában szereztem neki albérle­tet. Havi nyolcszázért. Igaz, hogy ebben már benne volt a reggeli, s a nemi ellátás is, mert a háziasszony így kötötte ki. M ’nt később hallottam, a gróf egyre leijebh sró­folta a lakbért, azzal az indokolással, hogy ő sem lopja testét. A házi­asszony viszont semmi szín alatt nem akart lemondani ró­la, mert barátnői pukkadtak az irigységtől, hogy igazi kékvérű pedigrés szeretője van. Min­zo. Idották az emberek a nevemet, mert lehetet­lennek látszó cseréket is könnyűszerrel bo­nyolítottam le. Olyan hírem ;erekedett a lakásbörzén, mint lajdan a csodatevő Nept.unus- lak. Természetesen akadtak ásebb műhibák is, de hát ilyen orgalom mellett ez elkerülhe- etlen. Különben is csak az hi- íázhat, aki dolgozik. S én na­gyon dolgoztam. Emlékszem, -gv alkalommal huszonhat saládot költöztettem egy zoba-konyhás lakásba. Ezt is :evesen tudják utánam csinál- li. Igaz, hogy huszonhat férfi ömegpankrációt vívott végki- nerülésíg, ezen viszont reme­iül szórakoztak a ház lakói, t legtöbben egy kövér, köp- ös alaknak szurkoltak. Az sszonyok és a gyerekek a iangkorláfra könyökölve néz­ek a küzdelmet, s harsányan áztatták a köpcöst: —; Üsd ki... Üsd ki! Nem 6 győzött. A lakást ve­iül is egy agglegény bélyegke- eskedő foglalta el, aki orvul, sipesszel csipdeste az egymás- >a kapaszkodó verekedők fű­éit, Ügyesen kitért a közel­iarc elől, s ez vezette öt vég- ő győzelemre. Az ilyen kisebb népünnepé­múlva ,.. Illetve akkor már ! jöttek, de csak tájékozódni. < S tájékozódni azután is „jöt- ' íe/c”. Volt. úgy, hogy négy- c öt. kocsi állt a tojóház előtt. J Először a beruháztaió és az , építő vállalatok Volgái. Az- < után a minisztérium és az J építők kocsijai, mert az * építkezést a Földművelés- Jj ügtji Minisztérium egyik s közvetlen vállalata végezte. f Később a jogtanácsosok és jj a Termelőszövetkezeti Ta- a nács gépkocsijai. Ezt köve- J tőén a halmaji tsz vezetői « utaztak, vonattal, a bírása- • gi tárgyalásokra, mindössze- a sen tizenegyre (eddig!). S a ® tizenegyedik tárgyalás vég- J re meghozta azt ez örömöt, « hogy nemsokára kerek J számban beszéljenek a hal- * maji tsz-tagok, valahogy • így: o — Pontosan egy tucat ® tárgyalást ért meg a mi to- t> jóházunk! Bizony! — Tér- ° mészetesen valami vigasz „ azért e maratoni-ügyben is ® van. Hogy azóta is egyre- 2 másra szaporodnak a tojó- ® házat látogató vendégek, s % egyre több gépkocsival. » ___ gyébként azóta régen 2 íy kiderült, hogy két » S J motorkerékpáron ér- J kezű lakatos és vil- • lanyszerelö két-három óra • alatt rendbehozhatná az 2 egészet. Csakhogy nem • mindegy, kinek a terhére! 2 Igenám, de végső soron a ahogy az idő múlik, egyre ® nagyobb lesz a tsz és a nép- ó gazdaság vesztesége. Ezért « módosították Halmajon, ha % mást nem, a régi közmon- o dást: „Sok kocsi sokra 2 megy!” • Még ma sem tudni, med- »• dig?! el Barcsa Sándor m: •i fhTem’ nem tévedésről, I Y nem sajtóhibáról van szó. A ki tudja milyen régi és talca- rékosságra serkentő „sok kicsi sokra megy” aranysza­bály modern módosulásáról csupán. Mert, ugye, senki nem tagadhatja, hogy a fej­lődés, a technika betör az élet és az aranyszabályok valamennyi területére. Természetesen, soha nem tudja az emberiség ponto­san, mivel milyen változás, folyamat indul el. Halmajon például kimondottan jó szándékkal láttak hozzá a nagyüzemi baromfitenyész­téshez, ezen belül is legin­kább a tojástermeléshez. Úgy gondolták, ha erre ele­gendő pénzt költenek, a le­hető legmodernebb épülete­ket emelik, s ezeket ellát­ják a modern technika min­den vívmányával, az a íer- melőszövetfcezetnek is, a népgazdaságnak is, sőt, kii- lön-külön minden embernek jó lesz. Igen ám, de a fejlő­dés útjai néhol selejtesek. Halmajon is elkészült a ha­talmas telep, épületekkel, modern technikai berende­zésekkel. Ünnepélyesen át­adták — átvették, ahogy ez lenni szokott. S ahogy ez olykor lenni szokott, a tojó­ház technikai berendezése néhány nap, mit néhány nap, néhány óra múlva úgy leállt, mint a földhöz vá­gott vekkeróra. Utána még csak meg se mukkant, hiá­ba rugdosták, kapcsolták, döfködtók. — Semmi baj — mondta a vezetőség a baromfite­nyésztőknek. — Jönnek akik építették, hiszen van garan­cia. Csakhogy nem jöttek. Egy hét múlva se, egy hónap Sok kocsi — sokra megy!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents