Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-11 / 8. szám
ÉSZAKMAGYAIiORSZÁG Kedd, 196«. janu&r »• A ’képernyő eiőíi Az úi év első hetének műsorából Két színházi közvetítés is szerepelt az címűit hét, az új esztendő első hetének műsorában. Mindkét közvetítés ví- déki színház produkcióját népszerűsítette, vitte a legnagyobb nyilvánosság elé. A Szolnoki Szigligeti Színházból közvetített Miller-dráma, A salemi boszorkányok előadása meglehetősen hullámzó színvonalú volt, a dicséretes vállalkozás nem mindenben állt arányban a megvalósulással. A másik műsort szombat este láttuk, amikor a tapasztalatok szerint legtöbben ülnek a készülékek előtt. A hétvégi szórakoztatás jegyében a Lili bárónő című Huszita-operettet láttuk Szegedről. A Szegedi Nemzeti Színházból sugározták korábban a ragyogó Tanítónő-t, innen láttunk több operát, felfokozott igényekkel ültünk hát a képernyő elé akkor is, ha kevésbé igényes művét Ígért a műsor, hiszen a könnyű műfajú szórakoztatásnak nem kell okvetlenül igény-leszállítást is jelentenie. Ez a szegedi előadás sajnálatosan alatta maradt annak a nyos, kevés új rendezői ötletet tükröző, a három párból álló tánckar közreműködése bosszantóan szegényes volt. Az előadás bizonyára így is igen sok tv-nézőt szórakoztatott, de ez nem menthet fel sem színházat, sem televíziót az igényesség kötelezettsége alól. © A Kisfilmek és alkotóik sorozatban igen jól sikerült művészportrét láttunk-haL lottunk szerdán: Szemes Ma- riannet, az Ismert dokumen- tumfílm-rendezőt mutatták be. A beszélgetésből és az illusztrációként vetített kisfil- mekből nagyon plasztikusan bontakozott ki Szemes Marianne alkotói koncepciója, felvázolódott portréja. A látott filmek mintegy igazolták is a művész önvallomását, örömmel láttuk újra a Valós Budapesten és a Zarándokút 85. című filmet. Hasonlóan jól sikerült bemutatásnak kell tekintenünk azt a beszélgetést. amelyet Hersko János folytatott a XIII. Országos Amatőrfilm Fesztivál díjnyerteseivel. Tetszettek a díjnyertes filmek is. A népszerű Kisfilmek sorozatban egy régi Chaplin-burleszket láttunk szombaton délután. A régi némafilmek sugárzásánál nem lenne szükségtelen egy-két bevezető mondat, vagy legalább a film születési évszámának közlése, mert a nézők között sok a fiatal, akinek az archív filmek nem idéznek régi emlékeket, és a teljes tájékozatlanság esetén idegenkedve fogadják a műveket. a Értékes háromnegyedóra. volt a vasárnap délutáni látogatás a húsz esztendős Európa Könyvkiadónál. Nemcsak a kiadó két évtizedes munkájáról adott vázlatos képet, hanem az illusztris közreműködők, az illusztrációként felhasznált irodalmi részletek révén magasszínvonalú világirodalmi válogatást kaptunk. A Van kedve táncolni? szerdai adása elmarad a sorozat korábbi műsorai mögött Laza szerkesztése inkább a cirkuszi jégrevü nyilvános próbájához tette hasonlóvá. Figyelmükbe ajánljuk címmel tájékoztatást kaptunk a hónap kulturális eseményeiről. Általában jónak mutatkozik ez az ajánlás, érdekesek a közbeiktatott kis riportok, csak a moziműsoroknál éreztünk ellentmondást 'a címben foglalt ajánlás és a válogatás nélküli felsorolás között. Örömmel hallottuk, hogy a vidéki hangversenyek is helyet kaptak a tájékoztatásban, köztük a Miskolci Szimfonikus Zenekar koncertje. A befejező énekszámot viszont négy nappal korábban, a Van kedve táncolni? című adásban hallottuk. Korai veit az ismétlés. A nyomok i* hetedik mennyországba vezetnek címmel ötrészes NDK-krlmi első részét láttuk. Korai lenne még nyilatkozni róla, de biztos, hogy izgatott érdeklődéssel várjuk a további folytatásokat. Benc' ' "'dós színvonalnak, amelyet a nagynevű színháztól ebben a műfajban is méltán elvárhatunk. A túlontúl ismert, a szórakoztatásban szinte „biztosra menő” operett előadása szokváAz első párizsi filmvetítés emlékére 4 Magyar Rádió és Televízió miskolci stúdiójának műsora, I» 188 méteres hullámhosszon 18—10 óráig.) A riportereké a szó .,; Két hét tapasztal a VaL .Kimondják a boltvezetők?. „. Legújabb zenei felvételünk. Tervek, gondok, dolgozók . . . Korunk ötletei — praktikus újítások. A tsz — munka díj ázásról. Cigánydalok. Levelek, válaszok. — Ne tessék haragudni, hogy visszajöttem, de itt felejtettem az esernyőmet, Kiadvány az ózdi gyár alapításáról A Magyar Történelmi Társulat Borsod megyei csoportja kiadásában, Lehóczky Alfréd munkájaként, érdekes tanulmány jelent meg az ózdi gyár alapításáról, létrejöttéről. A kétezer példányban közreadott, negyven oldal terjedelmű kiadvány egykorú rajzok, képek másolataival, sok korabeli adatra támaszkodva, könnyért áttekinthetően ismerteti az ország .egyik legrégibb ipari üzemenek megalakulását, fejlődését. 1845-től 1852-ig. Bővebben tárgyalja a könyvecske a gyárnak az 1048—40-es szabadSzovjd lá;a!», szovjet eoibcrek ! címmel január 14-én, pénteki; délután öt órakor dokumenz clós kiállítás nyílik a Magn —Szovjet Baráti Társaság B°'. sód megyei1 elnöksége és { Borsod megyei Művelődési B, rendezésében. A szakszerve# tek Borsod megyei székházi nak színházi előcsarnokát»®: rendezendő kiállítást Va$ László országgyűlési képvis1 lő, a Magyar—Szovjet Bari Társaság megyei ajelnöke rüh ja me& Golyéék magas sarkú csizmára. Nem az öltözet, nem a hajviselet miatt került ide, hanem a „buli” miatt. (Egyébként: az öt fiú közül háromnak majdnem ilyen a hnja, majdnem ilyen az öltözete.) Ami még a külsőhöz tartozik: a tetoválás. Az egyik kézen a „Golyó”, fölötte egy horgony. A másik kézen a monogramm, feljebb pedig még egy felírás: „Üss”! „Iífi mindenki ezt csinálná” — üss! A srác, aki ezt kiáltotta, átfogta a vékony gimnazistát, társa pedig, nem. nagyon kéretve magát, öklével kétszer belecsapott a diák arcába. A gimnazistának könnybe lábadt a szeme. Az ütéstől is, a szégyentől is. Miért kapta? Tulajdonképpen semmiért. Nyolc-tíz suhancból álló, Utas társaság jött a miskolci Szeles utcai buszmegállóhoz, és neki, ak.i a korlátnál álldogált, behúztak kettőt. Mire felemelte sapkáját a földről, már tódultak ki az emberek a benn várakozó buszokból. A suhancok ott is botrányt kezdeményeztek, és pillanatok alatt felzúdult a megálló. A botránynak az URH-kocsi megérkezése vetett véget. És a legények, akik a Szeles utcai eset előtt a Tetemvár egyik pincéjében boroztak, majd betörték a Szentpéteri-kapui italbolt a lilakát, az utcán leütöttek egy asszonyt, most a fogdában várnák sorsúiéra. „A hajam miaíí vagyok ilí” Egyik közülük G. S. J: Becenevén Golyó. — A kocsmai incidens? — Én arrább álltam, nem voltam ott. — ,A basznál? — Én lemaradtam, nem vettem részt benne. És természetesen nem érzi magát bűnösnek. Egyébként jó is lett volna kimaradnia ebből a „buliból”, mert éppen letartóztatása napján kellett volna megkezdenie nyolc hónapos börtönbüntetését, melyet egy előző verekedésért kapott. Társával együtt, aki most szintén itt van. — A hajam miatt vagyok itt — mondja Golyó. — A rendőrök mindig igazoltattak, ezért hoztak be most is. Időzzünk el itt egy kicsit. Ezen a fiatalemberen kétségkívül legfeltűnőbb a haj. Egészen a vállúig ér. Ezenkívül látható rajta, egy barna pulóver, farmer nadrág, ráengedve egy hegyes orrú, S. L.-t Burkesznek becézik. Piros pulóver, oldalra fésült sima haj, gyerekes arc. Mint ahogy még gyerek is: 17 éves. — Inni szeret? — Nem. Egy pohár sörtől mar berúgok. — Miért ment el mégisi a pincébe? — A többiekkel mentem. — A megállóhoz? •— Én nem csináltam semmit, nem is mentem oda. — Mi a véleménye arról, ami ott történt? — Nem volt szép dolog, az biztos. Hová lennénk, ha mindenki ezt csinálná? Gyerekarcú, fiatal. ö a másik, akinek ezen a napon kellett volna megkezdenie bőrt" n büntetését. Egy év, hat hónapot. Koceó R. L. hidasnémeti lakos. Kis bajusz, nagy haj, nagy pulóver, túl könnyed, túl lezser beszéde jellemzője. Látszik: nem .veszi különösebben szívére a történteket. Sőt! Majdnem jókedvűen beszél, beszél, no nem mindenről, csak arról, amire érdemes emlékeznie. És azon kívül, hogy ő sem szereti az italt, megtudhatjuk: mindenki beléjük kötött, valósággal provokálták őket, és ők kénytelenek voltak védekezni. lg®* hogy 5, Roecó 1örte be * Italbolt ablakát, de csak ** ért, mert akit meg akart v ni, az hirtelen elhúzta onn®. a szennyest, így az ablak®: találta. És azt is elmond még könnyedén, lezseré1: hogy a bunyós filmeket réti, de könyvet nem plv* el egyet sem. — Jó, hogy a buszhoz a rendőrség, különben agy°[ vernek bennünket — moh ja. — Ha otthon megtudják?) — Apám agyonver. — Sportol? —■ A DVTK-ban hat hón» pig bunyóztam. — Miért hagyta ott? — Egyszer lei ütöttek. I®, gyón nem tetszett. „Nem szerelem a balhét” Sz.' J. fűgödi. Szerény* halkan beszél, őszinte me' bánást mutat — Véletlenül kerültem ** zéjük. Jóformán nem is r dóm a nevüket, ők is eS*.. Jocónak szólítanak engem- \ húgom elé jöttem, összeg iái koztam velük, és mentik a pincébe. Vagy egy fél lit® Utam meg. Vannak reK® rendes barátaim, akikkel ® ha sincs semmi baj. szeretem a balhét, soha W verekszem, most meg bele'*1 veredtem. Lehet, hogy a fi# elzavar hazulról. Szerény, csendes fiatal«** bér. I A tanúk szerint ő ütötte az utcán az asszonyt mn K. J. sovány, alacsony # metű, szőke kisfiú, Szeré** Karján tetoválások, ö II Misko’c? Nemzeti Színlia? műsora S&» kedd. Bérletssünel. Sztambul rózsája. 19 óra. Vt, szerda. Odry. A fizikusok. 10 óra. 13, csütörtök. GoldonL A fizikusok. 10 óra. .14, péntek. Blaha. A fizikusok. 19 óra. IS, szombat. Gorkij. A fizikusok. 19 óra. ■ 18, vasárnap. Eérletszünet. Sztarabul rózsája. 15 óra. Bérletszünet. SztambuJ rózsája. 19,30 óra. n, hétfő. A Debreceni Csokonai Színház operaelőadása. 19 óra. IZ, kedd. Bérletszünet. A fizikusok. 19 óra. Közlemény A Miskolc városi és járási Rend- Arkapiíányság felhívja azoknak a személyeknek figyelmét, akiknek ismeretlen tettes 1965. november és december hónapban megrongálta Miskolc területén parkírozó személygépkocsiját, vagy abból különböző tárgyakat lopott el, Illetve motorkerékpárjáról az ak- kumulátort leszerelte, hogy salát érdekükben jelentkezzenek a Miskolc városi és járási Rendőrkapitányság Rudas László u. 14. sz., JL emelet 29. sz. helyiségében személyesen, vagy telefonon » 35—103 233 mellékállomáson. Rendőrkapitányság GOMBÓ PÁL: Szerencséiben j-iéfás készíti. „Bili” felirat, gi halálfej, meg még valami- , — Ez itt? ! — Szellemi ; Szóval szellem. Tiszteié .dón beszél. Elsős gimnaz'1 jnak gondolná az ember, é .végén elrontja a hangul® I — Két pofonért kellett ! töltenem az ünnepeket? \ kérdi idegesen. A buszmef lóban ugyanis ő csapott ' • szer a gimnazista arcába- kérdésből kitűnik: nem tflJ nagy ügynek az esetet. nyen eljár a keze máskor Ha sok haver áll köriig biztosítóként — Golyó mondta — egy csit kérdésként is, egy ki1 bíztatásként is magának hogy attól még lehet vaW bői rendes cm bér, ha le 1® nyolc hónapot. Lehet. Tefi szeteseu. Hiszen a „leültet nek” nem az a célja, b* megbélyegezzen, hanem ^ hoz térítsen. És ha már tartunk: arra ugyan ni* szükség, hogy otthon a f® agyonverje, vagy elzaV®1 akármelyik vagánykod1 majmoló fiút is, de azért c kis figyelmeztetés nem áft Akkor sem, ha a vastag® végével kapják. Priska Tit#» busámé# pol vet Hónapot tartottak két moziban. Délelőtt 10 órától éjfélig mintegy 30 régi filmet mutattak be, köztük a „Pa- tyomkin cirkálót” és a „Kék angyal"-L 1895. december 38-án a Lu- ] miere-testvérek a Boulevard 1 des Capucines-en, egy kávé- | ház Indiai szalonjában tartót~ . ták meg az első nyilvános filmvetítést. Egy szemtanú beszámolója igy hangzik: „Akik rászánták i magukat a belépésre, csakhamar döbbent arccal futották ki a teremből, minden arra vetődött ismerősüket karon- ragadták és becipelték magukkal .. A történelmi nevezetességű, filmvetítés emlékére Párizsban december 28-án ingyen. ságharcban betöltött szerepét, az ózdi ipari munkásság kialakulását. Idézi az alakulóban levő vasgyár munkásainak hazafias érzületét, akik „krajcáronként összerakott nehéz keresményükből” pénzbeli segéllyel, s „erős, edzett karjuk” felajánlásával is támogatták a szabadságharcot. A tanulmány hasznos tájékoztató az ózdi gyár, a jelenlegi kohászati üzemek megalakulásáról, egyben tanulságos adalék is a hazai gyáripar kez-J deti szakaszának jobb mégis-1 méréséhez. i mii orvul beküldött, szálanként szaggatta szét. Ä tüdő- gyulladással egyébként az orvosok hamar végeztek, de a reumatikus fájdalmak ellen hosszú és elhúzódó kezelésre volt szükség. Ekkorra kiterjesztette már neheztelését a szoksz, eln.-re is, és mind az öt ajándék-mignont széttaposta, tekintet nélkül a heves láb mozgás okozta fájdalmakra. A víszgálat, jellemzően, éppen ez időben érkezett a gyárba, s a nyomok teljesen világosak voltok. így meg sem várták Erőss felgyógyulását, leváltották. Szobájába, egyelőre ideiglenes megbízatással, de a rövid időn belüli véglegesítés ígéretével, Slemil költözött be. Első dolga volt, hogy az] ex-ígazgató íróasztalának bal> oldali felső fiókjában talált,J diszes kivitelűén bekeretezett. táblát, amelyen a híres Zrí-j nyitói vulgarizált jelszó ál-\ lőtt: „Sors bona, nihil aliud",' vagyis „Jó szerencse és sem-, mi más”, eltávolíttatta. <-g-ancsi bácsi, az öreg* j altiszt hosszas töp- < tß rengés után a Imrei J motívumokkal ékes< feliratot Erőssnek kézbesitet-» te ki. Legszívesebben szómé-* lycsen adta volna át neki, de» ez idő tájt éppen áltatták, így2 az ápolónál hagyta* e S lemil átöltözött, és este már kedélyesen fogadta a társaság élcelődését halászlé és bor mellett. „Igazán kedves fiú — gondolta Eróss —> csak hiába, részint . szerencsétlen flótás, részint ne tűsszögne oly vadul. Ez a. tüsszögés undorító”. Mindazonáltal maga a történet, amelyet elmesélt volt, megért némi kényelmetlenséget. Az igazgató ezt klasszikusán fogalmazta meg ömnagármk, tanulmányozta ugyanis Lenin Empiriokriti- cizmusát, és mélyen megragadta öt az ezúttal idézett fejezeteim: „Kicsiny kellemetlenségek nem akadályozhatnak meg egy nagy élvezetet”. Másnap azonban már ó is tüsszögött. Undorítóan. Harmadnap Eróss erős lázzal ágynak dőlt. Negyednap, midőn az orvos másodszor szúrta mellé az injekciós tűt, elhatározta, hogy megszabadul Eleműtől. Mikor beteglátoga- tóba jelentkezett, kiüzent, hogy rosszul van, nem fogadhatja. A kórházban sem fogadta. A virágcsokrot, amelyet Siehe! féle horog, műcsali, miegymás, ö is érezte, hogy most döntő eseményről van szó. Tele volt jóakarattal, mindent úgy csinált, ahogy mondták, és Erőss már-már megenyhült irányában, olyan hálás tanítványnak mutatkozott. Es mit tesz isten, ő fogta az első halatl Hiába, a jó mester! De a másodikat is. A harmadikat is. Aztán a szoksz, ein., aztán megint ő. Erőssben néma gyűlölet gerjedt. Mikor ismét Slemil horgát pedzette a ponty, nem tudott odanézni, felállt, hátat fordítva matatott. így nem is látta azt a frenetikus pillanatot, amikor Slemil rálépett a. pontyra, elcsúszott rajta, és belebuckázott a tóba. Nem kevés elégtételt és önigazolást érzett, amikor a csöpögő főmérnököt kihalászták, megfázás ellen végigfuttatták a tanyáig, onnan egy szál lepedőbe burkolva kocsiba tuszkolták. A városban némi feltűnést keltett a két sportszerűen öltözött férfiú, akik egy szellem kíséretében szálltak ki a PobjedábőL _._.a a szaltszervezeti el- L / nők nem lett volna hivatásánál és jelleménél jogim egyaránt békeangyal, nem kerül sor arra a bizonyos horgászkalandra. A döntő beszélgetést is ő kezdte: — Valid be őszintén, baráti’, ag, kedves Erőss elvtárs, mi a kifogásod Slemil kor- társ ellen? — Semmi. Semmi — válaszolta ingerülten az igazgató. — Kiváló szakember, lelkiismeretes, szorgalmas, kívülről tudom a leckét, Ide értsd meg, egy szerencsétlen flótás, egyszerűen üldözi őt a pech, ahová nyúl, ott nem nő fű, rá se bírok nézni, hidd el, ez tulajdonság, be kéne írni a káderlapba, egy ellenzrínyi, éleiének vezérfonala: sors bona nihil — aliud! Jó szerencse semmi — mindig más! Ekkor jött a nagy szakszervezeti beszéd emberi kapcsolatokról. mélylélektan és társadalmi érdek egy fazékban, és a vége ae lett, hagy hárman együtt indultak el Tatára, horgászni, a főmérnök vadonatúj bottal, plusz
