Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

*5 V • » r. XXII. évfolyam, 8. szám Ara; 50 fillér Kedd, 1906. január 11. jilag pr árjai, e letek! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Itt a félévi értesítő! Kisdiákok és középiskolá­sok bandukoltak haza teg­nap, 1966. első tanítási nap­ja után. Táskájukban ott la­pult a félévi értesítő. Elma­radtak az élménybeszámolók & téli szünidő vidám napjai- Vvl. kedves eseményeiről. A l.zonyíttiányoszlás volt a leg­ményről. Azt sem tudjuk, hogy titokban hányán fogad­ták meg a nagy pillanat­ban: „Majd év végére meg­mutatom, mit tudok!...” Arról azonban már most is beszámolhatunk, hogy Borsod megyében — beleértve Mis­kolcot is — több, mint 150 Négy hónap tett el mind'- össze az 1965—66-os tanévből. Természetesen az értesítőbe és az ellenőrző könyvecskébe írt osztályzatok most inkább tájékoztatásul, figyelmezteté­sül szolgálnak. Van még idő, hiszen a tanév nagyobb fele ezután következik. Szorgal­iegegy ezésTaskentben Helyreállít j áh Sadia és Pakisztán békés kapeso tatait S*»zfpi és Ájul» Khan köszönd e a Szovjetunió vezetőinek az eredményes iaSsílkozó megszervezéséért A TASZSZ jelentette, hogy Taskcntben véget ért az csere helyreállítására teendő indiai—pakisztáni megbeszélés. intézkedéseket, továbbá lépé­A felek megbízása alapján a találkozó befejező ülését seket tesz az India és Pakisz- Koszigin szovjet kormányfő nyitotta meg. A zárótalálkozón tán között fennálló egyezmé- ismertették a közös indiai—p akisztáni nyilatkozat szövegét, nyék végrehajtására. Ajub Khan és Sasztri miniszterelnök aláírta a közös nyilatkozatot. Az ünnepélyes aláírás után Koszigin szovjet kormány­fő beszédet mondott, kifejezte azt az óhaját, hogy a tas- Ikenti nyilatkozat „India és Pakisztán örök barátságának szimbólumává váljék”. India miniszterelnöke és Pa­kisztán elnöke megegyezett ab­ban, hogy utasítást adnak ha­tóságaiknak a hadifoglyok ha­Az indiai és pakisztáni ve- 2?tö államférfiak találkozójá­nak befejezésekor aláírt tas- Kenti nyilatkozat így hangzik: India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke a taskenti találkozón a két ország jelen­ei kapcsolatainak megvitatá­sa után ezennel kijelentik, szi­lárd elhatározásuk, hogy hely­reállítják országaik normális és bökés kapcsolatait és előmoz­dítják népeik kölcsönös meg­értését és baráti viszonyát. E ®álok elérését életbevágóan »autósnak tartják India és Pa­India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megállapo­dott, hogy folytatják a mene­kültek és kitelepültek (illegális bevándorlók) problémáival kapcsolatos kérdések megvita­tását. Megállapodtak abban is, hogy mindkét fél olyan felté­teleket teremt, amelyek a la­kosság elvándorlásának meg- gátlását szolgálják. Megegyez­tek továbbá, hogy megvitatják azoknak a tulajdonoknak és vagyonoknak visszaadását, amelyek a konfliktussal kap­csolatban a másik fél kezére kerültek. Sasztri indiai miniszterelnök (balról) és Ajub Khan pa­kisztáni elnök (jobbról), elbúcsúzik egymástól a „semle­ges villában” folytatott fontos tanácskozás után. tisztán hatszázmilliős népének Jóléte szempontjából. India miniszterelnöke és Pa­kisztán elnöke megegyezett ab­ban, hogy a felek folytatják a találkozókat a legmagasabb szinten és más színvonalakon a két országot közvetlenül érin­tő kérdésekkel kapcsolatban. Mindkét fél szükségesnek tart­ja indiai—pakisztáni közös szervek megteremtését, ame­lyek jelentéseket terjesztenek majd kormányaik elé annak eldöntése végett, milyen to­vábbi lépésekre van szükség. India miniszterelnöke és Pa­kisztán elnöke mély elismeré­sét és köszönetét nyilvánítja a Szovjetunió vezetőinek, a szovjet kormánynak és magá­nak a szovjet Minisztertanács elnökének a most lefolyt és kölcsönösen kielégítő ered­ményekkel járó találkozó meg­szervezésében játszott kon­struktív, baráti cs nemes szere­pükért. Őszinte köszönetüket fejezik ki Üzbekisztán kormá­nyánál: és baráti népének is a szívélyes fogadtatásért és bő­kezű vendégszeretetért, fontosabb téma. Kipirult arc­cal mutogatták az osztályza­tokkal teli könyvecskét, akiknek volt mivel büszkél­kedniük. De láttunk pitye- regve hazafelé tartó kis iskolá­sokat is. Most még nem áll rendelkezésünkre pontos sta­tisztika a tanulmányi cred­ezer fiú és lány kapott érte­sítőt. Általános iskolákban, technikumokban, gimnáziu­mokban és a . szakközépisko­lákban osztályfőnöki órán összegezték a tanulók ■ négy hónapós munkájátt s adiák át kinek-kinek a megérde­melt értesítőt. más, elmélyült és komoly munkával kihasználhatja minden diák! S akkor a tan­év végén több lesz a mosoly­gó arc, s elvétve látunk majd pityergő iskolásokat. tíy. K. Foto: Szabados György A Miíi'tfi lieyzet Santo Domingoban vasár­nap bomba robbant Garcia Godoy elnök unokatestvéré­nek a főváros külső kerületé­ben fekvő lakása előtt. Éj­szaka lövöldözések hallatszot­tak Santo Domingo északi la­kónegyedében és barikádo­kat emeltek Canimetro had­ügyminiszter háza közelében. Dominikai szakszervezetek sztrájkfelhívást adtak ki. Ez­zel az akcióval akarják kény­szeríteni a kormányt azoknak a személyeknek a megbünte­tésére, akiket a szakszerveze­tek a december 19-i santiagói véres incidensek előidézőinek tartanak. A sztrájkkal azt kö­vetelik továbbá, hogy az Amerika-közi fegyveres erők távozzanak Dominikából és az alkotmányhű tiszteknek engedjék meg, hogy az or­szágban maradjanak. A íermelcsl tanácskozások elé N Folyószabályozási munhák a sajtó liszán India miniszterelnöke és Pa­kisztán elnöke megegyezett ab­ban, hogy a felek nem támo­gatnak semmiféle propagandát, amely a másik ország ellen irányul, és elő fogják mozdí­tani azt a propagandát, amely a két ország közötti baráti kapcsolatok fejlődését szol­gálja, Jl India miniszterelnöke és Pa­kisztán elnöke megegyezett ab­ban, hogy India pakisztáni fő­biztosa és Pakisztán indiai fő­biztosa visszatér helyére és a két ország diplomáciai képvi­seletei újra megkezdik normá­lis tevékenységüket. Mindkét kormány betartja a diplomá­cia! kapcsolatokra vonatkozó 1961. évi bécsi konvenciót. T India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megállapo­dott, hogy megvizsgálja az In­dia és Pakisztán közötti gazda­sági és kereskedelmi kapcso­latok, közlekedés, kulturális A kemény, hideg időjárás­ban nem mindennapi munkát végeznek az Északmagyaror­szági Vízügyi Igazgatóság dolgozói a zajló Tiszán. A Ti- szalöki Duzzasztómű gátjairól lezúduló, kavargó vízörvény az elmúlt évek során több hatalmas gödröt mosott ki a folyómeder fenekén, és ezeket most „bestoppolják”. Erre azért van szükség, mert a víztől kivájt árkok, tovább szélesedve, könnyen veszé­lyeztethetnék a duzzasztómű létesítményeit. A folyamszabályozási már az elmúlt évben megkezdték. A part mentén elhelyezett tu­tajokon a környező füzesek­ből 100 méter hosszú, 47 mé­ter széles, úgynevezett rőzse- pokrócot szőttek, és azt a gö­dör felett a meder fenekére süllyesztették. A Tiszán levo­nuló árhullám késleltette a második, mintegy, háromezer négyzetméter nagyságú és harminc centiméter vastag szőnyeg folyamatos „fonását”. Csak az új eszten­dő első hetében készült el. A hatalmas rőzsetakaró sül­lyesztését a napokban kezd­ték meg a zajló folyón. Ez a munka nemcsak . helytállást, hanem nagy .óvatosságot is követel a vízügyi dolgozók­tól. A szőnyeget kövekkel terhelik és annak súlyától, valamint a víz nyomásától lassan süllyed le a mintegy 14 méter mélységben levő mederfenékre, és befedi a gödröket. Ezután a rőzsepok- rócot előreláthatólag kedden és szerdán kőborítással a me­derfenékre szorítják. Az így lesüllyesztett rőzsepokrócot a folyó iszapja konzerválja, és az hosszú ideig ellent tud majd állni a víz romboló ha­tásának. agy jelentőségű ta­nácskozásokat tarta­nak a közeli napok­ban a vasasok. Mű- i szaki konferenciákon, ezt kö- vetőleg pedig termelési ta­nácskozásokon tárgyalják meg január 15. és február 15. között a vállalatok és az üze­mek 1966. évi tervét és az idei munkaversenyek lehető­ségeit. A kohászatban, a gépgyár­tásban és a villamosenergia iparban jelentős erőfeszítése­ket tettel: dolgozóink az 1965. évi tervek teljesítéséért. A Vasas Szakszervezet köz­ponti vezetőségének a minap megjelent felhívása most ar­ra szólítja fel az említett iparágak dolgozóit, hogy jobb munkával, elsősorban a ter­melékenység fokozásával mintegy 4 százalékkal emel­jék a termelést, és 3,6 száza­lékkal az exportot. Nagy munka vár tehát 1966-ban is a vasasokra. Sok esetben a tavalyinál is bonyolultabb feladatokat kell megoldaniok. A legfontosabb három ténye- j ző, amely minden termelési < tanácskozáson szerepel majd: I 1. Kifogástalan és korszerű i gyártmányokat készítsenek, ! amelyekkel biztosíthatjuk i versenyképességünket a kíil- | földi piacokon. 2. Ésszerűb­ben gazdálkodjanak anyaggal, pénzzel, idővel, emberi mun­kaerővel, 3. Állandóan emel­kedjék a munka termelé­kenysége, a műszaki vezetők tehát fordítsanak nagy fi­gyelmet a műszaki és gyár- tásfejlesztésre, az üzem- és munkaszervezésre. Az alapvető feladatokon kívül természetesen sok más helyi probléma is szóba ke­rülhet. és kell is, hogy szóba kerüljön a termelési tanács­kozásokon. Csakis akkor le­hetnek ezek értékes, alkotó, az előrehaladást segítő meg- ibeszélésck, ha mindenki nyíl­tan, őszintén elmondja észtté vételeit, s véleményét is hal­latja a munka fogyatékossá­gairól. Az idézett felhívás azt kéri mindenkitől, hogy: „le­gyenek a tanácskozások a megvalósítás, a végrehajtás módszereinek vitafórumai.” Vitatkozni, beszélgetni azon­ban csal: akkor lehet valami­ről, ha minden partner tisz­tában van a szóban forgó té­mával. Dolgozóink elvárják, s igénylik, hogy részletesen ismertessék velük az üzemre, s tágabb értelemben az egész gyárra háruló feladatokat; csak akkor tudnak állást fog­lalni, ígéretet, s felajánlást tenni, ha részletesen ismerik az 1966-os év tervfeladatait. A szocialista brigádok, mint a munkaverseny. élharcosai sokat tehetnek a tervek telje­sítéséért, ha vállalásaikban elsősorban a minőség javítá­sát, az exporttervek túltelje­sítését, az ütemes termelés megvalósítását és a kooperá­ciós kötelezettségek teljesíté­sét tartják szem előtt em megvalósíthatatlan |\j tervekről van szó, de 1" kétségtelenül nagyob­bak a követelmények. Bár lesznek új beruházások is, az előirányzott termelés- növekedés döntő hányadát (80 százalékát) a termelé­kenység fokozásával kell biztosítani. Ez a szakmák minden munkásától és veze­tőjétől fegyelmezett, gondos munkát követel, azt, hogy mindenki legjobb képességei szerint tegyen meg mindent a technológiai fegyelem betar­tásáért, a munkaidő maximá­lis kihasználásáért. Bizonyá­ra, sok embernek van elkép­zelése, javaslata. A vitafóru­mok, a termelési tanácskozás sok alkalmasak lesznek rá, hogy közkinccsé tegyék eze­ket a maguk és a munkái kollektíwi boldogulására, 0. ££ bban, hogy a két ország fegy- eres erőit legkésőbb 1966. feb- uár 25-ig visszavonják azokba z állásokba, amelyeket 1965. ugusztus 5-ig foglaltak el és úridkét fél betartja a tűzszü- eti feltételeket a tüzet szün- ’ss! — vonalon. E India miniszterelnöke és Pa- isztán elnöke megállapodott, ogy India és Pakisztán viszo- ya az egymás belügyeibe való e nem avatkozás elvén fog lapulni: 0 India miniszterelnöke és 'Pakisztán elnöke megegyeznek abban, hogy mindkét félnek “linden erőfeszítést meg kell ,£ennie India és Pakisztán jó­szomszédi kapcsolatainak meg- ■jfemtésóért az ENSZ alapok­mányának megfelelően. Meg­erősítik, hogy az alapokmány értelmében kötelesek tartóz­kodni az erőszaktól és vitáikat “ekés eszközökkel kell megol- “aniok. Úgy találták, hogy a ország közötti feszültség tóvábbi fennállása nem szol­gálja a béke érdekeit, sem az országaikat környező térségben, az indiai—pakisztáni 8*ubkontinensen, nem szolgál­ja India és Pakisztán népeinek érdekeit. Ennek figyelembe '•’ételével vitatták meg Dzsám­it1 és Kasmír kérdését és öündegyik fél kifejtette a ma­sa álláspontját. Ü3 India miniszterelnöke és Pa- elnöke megegyeztek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents