Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

ßSZAKMÜAGYARÜRSZÄÖ

%

Tasárnat*, 1966. január 9.

■■PMMMBMMMMMMI1

Czinke Ferenc: Tanya

A Furulyázó íiú

Szobraink védelmében

Í

„ - T sok érdekMostanaban | ]ődő

aki Somogyi Árpád kedves, fi- nomvonalú bronz-szobrá nak, a Furulyázó fiú-nak holléte iránt érdeklődik. Mint ismeretes, a szobor a Tizeshonvéd ntcad bérházak előtt állt, néha feküdt az elmúlt években. Mert sajnálatos, hogy rongálják azt a kevés műalkotást is, amellyel Miskolc rendelkezik. Az utóbbi két évben a városi tanács művelődésügyi osztálya nagy erőfeszítéseket tett, hogy a hirtelen megnövekedett várost, a máról holnapra kinőtt új lakótelepeket szebbé, kellemesebbé tegye kiváló képzőművészeink közreműködésével, ezzel is az ott lakók esztétikai nevelését, ízlésformálását szolgálva.

A Képző- és Iparművészeti Lektorátus megbízása', nyomán több új alkotás helyére került már, így Hálmágyi: Anya című kőszobra a selyemréti MÁV rendelőintézet elé, továbbá a Kilián-déli lakóházak _ homlokzatát díszíti Scholz Erik: Fecskék című sgraffitó- ja, a Fazekas utcai iskola udvarán látható Grantner Jenő: Toldi szobra. Elkészült Varga Miklós Korsós lány című, vízmedencével kombinált szobra is, mely tavasszal a diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház elé kerül. Tapolca parkját díszíti maid Németh Mihály kőszobra, az Anya gyermekével és Varga Miklós Vízbelépő lány című munkája.

Makrisz Agamemnon szobrászművész által, az SZMT- székház elé készített háromfigurás szobra (Húsz éve) hamarosan helyére kerül. (A művész ezen alkotása fogadta elsőként a X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás budapesti látogatóit a Műcsarnokban.) A selyemréti Petőfi Kollégium elé kerül Kovács Ferenc finomvonalú kőszobra, a Kendös nő, míg az új iskola homlokzatát Seres János sgraf- fitója díszíti majd.

alkotások is jelentős eredszitő alkotásoknak, boldogan, örömmel üdvözölhetjük e tényt. Ugyanakkor a készülő munkák ismeretében felvetődik a szemlélőben, a város szépítéséért fánadozókban a kérdés, érdemes-e? Megbecsülik-e az effajta törekvéseket? Törődnek-e városunk Iáitól a képzőművészeti alkotásokkal, tesznek-e valamit, hogy megszűnjék a műemlékek, az emléktáblák rongálása, firkálása? Sajnos, még egyetlen levél, észrevétel sem érkezett a város képzőművészeti értékeinek védelmében, annál több az alkotók és munkáik szidalmazására.

Sok tennivalónk van még: lakóházakat, Iskolákat, óvodákat és bölcsődéket, művelődési objektumokat kell építenünk, utakat, közlekedést javítanunk, de ezek szerves része, tartozéka, sőt kiegészítője a város díszítése, csinosítása, parkok létesítése az ezeket díszítő képzőművészeti alkotások elhelyezése és védelme!

i A felsorolt j

Kétszáz kép a világ

minden tájáról

A színes fényképezés és az úti beszámol ók kedvelőinek érdekes élményt ígér az a klubest, amelyet az IBUSZ—TIT Ország-Világjárók Baráti Köre és a Miskolci Fotoklub rendez január 14-én, pénteken este 6 órai kezdettel Miskolcon, az SZMT-székház színháztermében.

Ez alkalommal Walter Bon- ser, az AGFA Filmgyár művészeti tanácsadója tart beszámolót közel mintegy hónapig tartó világkörüli útjáról csaknem kétszáz színes diapozi- tíwel illusztrálva.

Az előadás érdekessége, hogy a nézők a színes fényképezés egyik világszerte ismert úttörő egyéniségével ismerkedhetnek meg az előadó személyében.

Ezt szolgálja az az intézkedés is, amely a Tizeshonvéd utcáról a Furulyázó fiú szobrot a Kilián déli lakótelepre helyezte át, ahol az új parkot díszíti majd, remélve, hogy itt jobban megbecsülik.

Államunk sokat fordít az esztétikai nevelésre, a művészetek megismertetésére. Kádár János elvtárs a X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás vendégkönyvébe írott sorai is e törekvéseket igazolják;

„

__a képzőművészet terén

é

ppen úgy, mint társadalmunk életének más fontos területén eleven, valóban alkotó munka, az újnak, a még jobbnak fáradhatatlan keresése folyik. Ez már ma is országnak, világnak érett alkotásokat mutat és még biztatóbb jövőt ígér. Szocializmust építő népünknek szüksége van ilyen, a fejlődés fő irányába ható és mozgó képzőművészetre.”

a jövőben is gazdái lesznek a város területén található régi és új alkotásoknak, műemlékeknek. Fáradozásaik, s az erre fordított anyagiak jelentései:.. Eredményességük feltétele azonban, hogy mi, miskolciak, az itt élő és dolgozó emberek, nem utolsósorban ifjúságunk mindezt magáénak érezze és vallja, mindent megtegyen ezek védelmében.

Flach Antal

| A tanácsok

r f w - m-m JTV

Zenes rejtőző

Ezt meg újabban Sajószcntpéteren játsszák, a Hold- fény eszpresszóban, a sok ezer lakosú nagyközség egyetlen zenés-táncos szórakozóhelyén. Eléggé egyoldalú, de nem unalmas, inkább idegesítő játék. Ügy értjük, hogy a nemrég odavezényelt zongorista senkitől sem zavartatva játszik, játszik s énekel is hozzá rendületlenül. Hogyaszonygya: Deres már a határ... Egy asszony miatt vagyok ilyen léha ... Maga az első bűnös asszony... slb. Az oda szokott fiatalság pedig a másik szerepet játssza, vagyis idegeskedik. Imigyen morfondírozva: kit érdekel ez a sírva vigadó kesergő, csalódottságot és pesszimizmust árasztó melankolikus melódia? Miért vitték el a tánczenekart, amelyet megkedveltünk, s amely, kitűnő hangulatot keltve a táncolni vágyó ifjúság igényeit is kielégítette? Vagy megirigyelték az illetékesek, hogy egy kisebb városnak is beillő bányászlakta nagyközségben volt egy zenés-táncos hely? (Aztán a panaszkönyvi bejegyzések is gyűlnek — a zene miatt...)

Szóval ez van, jelenleg. Így fest a sajószentpóteri zenés fejtörő.

Mi pedig — a panaszkodó fiataloknak adva igazat — egyelőre szintén törjük a fejünket. Mi mást tehetnénk?

(csé)

Tenk László rajza

A legújabb divat - a gyertyaöntésj

A számos hobby közül az egyik legújabb és legdivatosabb a gyertyagyártás. A száz esztendővel ezelőtt nélkülözhetetlenül fontos iparágból kellemes szórakozás lett: ki tud szebb formájú és színű gyertyát önteni.

A döntő pillanat.

sszefagyva, kihűlt tagokkal topogunk a szűk nyári konyhában. Sándor bácsi már elmesélte összes élményeit, ami 0egy riporthoz kellett, a hideg, ofűtetlen tiszta szobában.

J Ez a nyári konyha az egyet• len meleg zúg. Itt szorgosko- J dik a háziasszony, a menye, s

• lábuk alatt sivalkodik a más• fél éves Sanyika. S most mi »hárman is ide húzódtunk.

• Legszívesebben indulnánk 2 már, de ez sértődöttség nélkül

• nem megv. mert Sándor bácsi J már jó előre kiadta a két

• csirke halálára szóló utasítást. 2 s nem lehet, hogv az asszo• nyok munkája kárba vesszen.

2 — Ül lön már le. kedves . ..

• ne tessék haragudni. manno- 2 sáe nem Untom. hoev szélít- »sam. az ilven városiakat. 2 Nagyságos asszonynak? Hnev »po córtsem meg*7 — kérdi a 2 néni.

• — Tessék opak a koresztne- J vemen.

2 — Jól van lelkem, lói. csak

c te"'re le végre a kabátot.

• O maga rvder*r£eoiődik az ÚPv és an asztal közé. p széles

• estVeVra vncfin e Tevét tésztát

2 — Osztán él-e az édesanvía.

• lóiuon- •> t'tr»v a’, az a ió.

2 !>^/ií g ié

2 Meelen a kérdés, hoev iutntt »épnen ez az eszébe? ne aztán 2 meeért°rn:

• — En tavalyelőtt, temettem 2 el az anyámat.

2 — Xiiiitbtt nekem. kitiltott.

»Ennen nz nn”ém sírkövét be- 2szé1tem meg a kőművessel. »amikor szaladnak a hírre!: meghalt a vöm.

Asszony sbk árnyékban

E

lakad a hangja. Sanyika sivalkodik a csörgőóráért.

— Vedd mán fel!

A fiatalasszony ölbekapja a talán húsz kilót is nyomó Sanyikat, s az üveges ajtó elé áll vele.

— Kőműves volt, — veszi át a szót Sándor bácsi, — Bontották a kastélyt, s ráomlott a fal. Ketten voltak ott, a másik él. Nyomorult lett az is.

Az asszony fehér kendőt vet a felfordított szitára, s rászórja a szétmetélt koekatésztát.

— Vidd be a házba — nyújtja a fiatalasszony felé s mivel az nem kap rögtön utána, mert nála a gyerek, visszafojtott indulattal folvtatja: — Vagy én menjek ki?

Első gondolatom az. hogv itt sem szeretnék menv lenni. De az asszonv meg sem rebben. Készségesen lerakja a kicsit. s már ki is perdül a szitával. Lehet, hoev már unja is a panaszt, hiszen ő e£v éve halJia a nehezen gyógyuló seb okozta foTszisszen ősöket.

— Nekem kiiutot.t a balból — ismételgeti a néni. A’ első gyermekemet hat éves koréban temettem el. Fevik hétfőmegbetegedett n másik béttőr

már V’torítet+ük v*7 a szemüveg is azért kell. — pnidi meg orra nvergén a formás barna köretet — mert anmdt sírtam életemben.

Hirtelen vállas térti alakia sötétíti el az üveges kon vh a ajtót

— Ez Sándor fiam — születik újjá az asszony hangja.

— Apa, apa! — sivalkodik a kis tömzsi emberke, s alig hagy időt és helyet a kézfogásra.

Hogy mennyi ember elfér ilyen kis helyen! Ha már Sándor is megjött, nem lehet tovább huzakodni a savanykás bortól. Egymás után két pohárral is felhajt. Átfázott, fáért volt az erdőn.

— A fiam a MÁVAUT-nál dolgozik — mutatja be Sándor bácsi — Buszvezető — teszi hozzá némi büszkeséggel.

— Nem lehet még kitenni azt a gyúrótáblát? — sürgeti a fiú az asztal felszabadítását.

— Dehogy nem fiam, dehogy nem — sepri össze az utolsó tésztát is az asszony, s már üres is az asztal.

Ahogy Sándor belepett az ajtón, mellette kisurrant a nvomott hangulat. A fiatalasszony is feliéteszik, s heves csörgéssel perdül az asztalra tánvér. kanál. Már látom, nem a csirke volt olvan kemény, hogy órákat kell ten rá várni, hanem Sándor hiányzott az

háziasszony szíyes

szóval kínálja az aranysárga. párolgó húslevest. A két nő nem ül közénk Tsaz. el sem férnének. Sanvikát édesanyja habusgatia a heverő zupában, hogv ne zavarja az evésben panókát, mert minduntalan az 6 ölébe kéredzkedik.

Sándor foga alatt percegve őrlődik a gyenge csirkecsont.

— Nehéz a szolgálat?

— Nem. Csak most bajunk van a harsányi tanáccsal.

— Hogy-hogy?

— Építettek társadalmi munkával egy várót. Mellette van még egy kis helyiség, ahová befér két ágy, s ott aludtunk, mert negyvennyolca- zunk. Most a tanács havonta 100 forintot kér tőlünk.

— Száz forintot? — méltatlankodik az anya, mert ez most hallja ő is először.

— Pedig társadalmi munkával épült.. .

Azt várja tőlünk, hogy ne- hézménvezzük mi is ezt az eljárást, de már fáradtak vagyunk. Bennem alakul a másik riport, nem akarok ma már újabbal foglalkozni. Inkább a háziasszonyt figyelem, cspb űgv pihenésképpen.

I

eiil egy feiőszékre, S j kanalazza a megmaradt húslevest abból a tálból, amit az asztalról leveli. Aztán átvándorol a virágmintás zománcozott tál a fiatalasszonyhoz. Sanyika ebből nem kap. ő külön koszton van

Közben Sándor megtudja* mi járatban vagyunk, s az egész délelőtt szélesen ömlő történetek után még elcsöppen epv-két bepnrekedt kaland.

Az asszonv örege mögé állj kedves mozdulattal a vállára teszi a kezét, s fgv dicsért:

— Bátor ember ám az éri

nénynek számítanak, s ha ar- a gondolunk, hogy ez csak üredéke a 600 éves várost dí-