Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 5. szám

ÉSZAKMAGXARQRSZÁG Péntek, 1966- január T. Az elnök országos kongresszusra készül Az elnök fiatal parasztem­ber. Az emődi Szabadsághar­cos Termelőszövetkezet tag­ságának bizalmából viseli az elnöki tisztséget. Most orszá­gos kongresszusra készül. Nemrég a mezőcsáti járás MSZBT aktíváinak képvisele­tében részt vett a megyei kon­ferencián, és itt a tanácsko­zók bizalma a megye kül­döttévé választotta. Tagja lesz annak a kis csoportnak, amely a magyar és szovjet nép ba­rátságának legjobb, legaktí­vabb ápolóit fogja képviselni a január második felében, Budapesten tartandó nagy ta­nácskozáson, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság országos kongresszusán. Kosa Bertalan Ernődön szü­letett, jóformán egész élete ott telt el. Az ötvenes évek elején sorkatona volt, majd gyári dolgozó lett. Diósgyőr­ben dolgozott, a Lenin Kohá­szati Művekben, de a mező- gazdasági munka, a föld visz- szahívta. Hamarosan hazatért falujába. Ekkor Ernődön nagy­részt egyénileg gazdálkodtak. Szüleivel gazdálkodott, majd megnősült. Életeleme tovább­ra is a földművelés volt. Mint igen sokfelé az or­szágban, a hatvanas évek hozták el Ernődön is a döntő változást. A termelőszövetke- aeti újraszervezés idején, 1961 -ben lépett be a tsz-be, nemsokára brigádvezető lett, és jó munkája eredménye­Kósa Bertalan ként 1965. május elsején öt választották meg a szövetke­zet elnökévé. A mezőgazdasági munka, a szövetkezeti élet sok-sok gondja, baja mellett mindvé­gig részt vett a község társa­dalmi életében. Korán bekap­csolódott a kulturális mun­kába, ma is aktív tagja a helybeli énekkarnak, részt vesz szakmai továbbképzés­ben, s a felnőttoktatás során szerez magának mind maga­sabb képesítést. Társadalmi elfoglaltsága és mezőgazdasá­gi irányító munkája közben került kapcsolatba a szovjet tudománnyal, technikával, művészettel. A szovjet tudo­mány és technika segít mun­kájában, szovjet művészek al­kotásai kulturális emelkedé­sét szolgálják. S így a társa­dalmi és a szakmai munka közben a magyar és a szov­jet nép barátságának ápolójá­vá, propagátorává vált. Anél­kül, hogy valami különösebb felkérés, vagy fogadkozás je­lölné a „fordulópontot", Kosa Bertalanból fokozatosan lett MSZBT propagandista. E jól végzett munka, a termelőszö­vetkezet irányításának, a társa­dalmi és kulturális munkának, a magyar és a szovjet nép barátsága népszerűsítésének sikeres egybekapcsolása tette érdemessé rá, hogy a mező­csáti járást képviselje a me­gyei konferenciád? egyik kép­viselője legyen majd Borsod megyének az országos kong­resszuson. Nem tudhatjuk, hogy Kosa Bertalan felszólal-e majd az országos kongresszuson, be­számol-e a szovjet agrotech­nika mezőcsáti járási tapasz­talatairól, a szovjet mezőgaz­dasági gépek hasznosításáról, vagy a szovjet példák haszno­síthatóságáról községének tár­sadalmi életében, mint erről a megyei konferencia utáni be­szélgetésünkön szót ejtett, de bizonyos, hogy jelenléte, rész­vétele a kongresszuson ennek a kapcsolatnak eredményes­ségét példázza. fbm) Véget ért a községi népfront-vezetők tanácskozása Három napon át tanács­koztak Miskolcon megyénk községi népfront-vezetői. Doj- csák János, a megyei pártbi­zottság titkára a tanácskozás során gazdasági problémákról, Varga Gáborné, a megyei ta­nács elnökhelyettese kulturá­lis, Harmati Sándor, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkárá nemzetközi kérdésekről, dr. Tóth István, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottságának titkára a soronkövetkező feladatokról tartott előadást. Az előadások és a felada­tok kijelölése során határoz­ták meg a községi népfront­vezetők ez évi legfontosabb tennivalóit Munkájuk a nép­front-mozgalom számára fon­tos, mert a legkisebb egysé­gekben, a községekben dol­goznák és itt mozgósítják a lakosságot a párt és a kor­mány által kitűzött célok el­végzésére. Szorgosan tevé­kenykednek a munkás—pa­raszt szövetség erősítéséért, az egységes szocialista pa­rasztság kialakításáért. Akti­vizálják a közélettől távol­maradókat, kapcsolatot te­remtenek az egyházakkal a szocialista magyar . falu fel­építése érdekében. Mindez összefügg a nemzeti népi egy­ség létrehozásáért folytatott munkával, amelynek mentes­nek kell lenni mindenfajta káros nacionalizmustól. A községi népfront-munka a legkisebb egységek sokasá­gában igyekszik mindezt biztosítani, mozgósítani a la­kosságot gazdasági feladatok teljesítésére, úgy ahogy a párt 1964. decemberi és 1965. évvégi határozatai azt meg­szabták. A tsz-munkaversenyek, a tsz-demokrácia biztosítása ér­dekében folyó felvilágosító munka éppúgy feladatuk kö­zé tartozik, mint a községfej­lesztés támogatása, a kulturá lis teendők elvégzésének segí­tése. Mindezek érdekében jó kapcsolatot kell kiépíteni a többi tömegszervezetekkel, valamint a helyi párt- és ta­nácsi szervekkel. Csoiiliollú madarak Miskolcon Néhány nappal ezelőtt ér­dekes, ritka, téli vendégek ér­keztek udvarunkra: körülbe­lül húsz darab, csonttollú madár telepedett az akácfá­ra, nyilván azzal a szándék­kal. hogy a ház oldalán levő vadszőlő terméséből táplál­kozzon. A rigó nagyságú, fa- héjbama,' kontyos, fekete to- rokfoltú madarak alig tíz méterre voltak tőlem, ami­kor az utcán felhangzó erő­sebb zajra hirtelen szárnyra kaptak és az Avas felé repül­tek. A néphit szerint ezeknek a madaraknak megjelenése erős hideg közeledtét jelzi. Kétség­telen, hogy a hidegebb idő beálltával igen sok madár vándorlásra kényszerül. A vándorlások igazi oka azon­ban nem a hideg időben ke­resendő, mert akkor nálunk sem maradnának meg a ke­mény teleken, hanem délebb­re vonulnának. Az élelem hiá­nya kényszeríti a madarakat a táplálkozást még biztosíta­ni tudó parkok, ligetek, er­dők kereséséfe. Véleményem szerint ez az oka ritka, téli vendégeink megjelenésének. Pajor László Miskolc Qagyzeíek Énekelni — szabad! (Írónként öt tonna gőz — Ingyen Az Özdi Kohászati Üzemek acélművében a Marz-kemen- cék füstgáza eddig hasznosí- tatlanul távozott a kéménye­ken. A négyszáz-ötszáz fok melegségű füstgáz egy ré­szét hamarosan gőztermelés­re használják fel. Erre a célra két kemencénél befeje­zés előtt áll a füstgáz hasz­nosító kazán szerelése. Az üzemi próbákra ebben a hó­napban sor kerül. A kazánok üzembehelyezésével egyen­ként több mint öt tonna gőzt állítanak elő óránként a hul­ladék-hő hasznosításával, va­lójában ingyen fűtőenergiá­val. Az így termelt nagynyo­mású gőzt a gyár vezetékhá­lózatán továbbítva villamos- energia előállítására használ­ják fel. Egy füstgáz haszno­sító kazán termelésével egy évben annyi gőzt nyernék majd, aminek az előállításá­hoz tízezer tonna szénre len­ne szülcség. Így a beruházás­ra fordított költség három éven belül megtérül. Az idén sor kerül még a harmadik füstgáz hasznosító kazán meg­építésére is. A későbbiekben pedig valamennyi acélolvasz­tó kemence hulladék hőjét hasonló módon hasznosítják, így lehetővé válik, hogy idő­szakonként az ózdi kohászat erőműve jelentős mennyiségű villamos energiát, adjon az országos hálózatba is. jáznak majd a teremben. ’ érdekes kiállítás vasárnap, J. nuár 9-én, 20 órakor zárul. r- ­_________________/ 4 baleset oka: Ittasság Január 5-én 16 órakor 80 kolc, Marx Károly u. 82. * ház előtt Appel Miklósné éves villamos kocsivezető, 1 általa vezetett, és a MiskoJ Közlekedési Vállalat tulajt nát képező 2 kocsiból álló ^ lantossal elütötte Karádi Kj roly 45 éves, Miskolc, W Ádám u. 32. sz. alatti lak gyalogost, aki a villamos^ párhuzamosan az úttesten s* szes ital hatása alatt haladj a pótkocsi jobb első lépesül nek tántorgott Az esemény következtéd Karádi Károly gyalogos 8 É pon túl gyógyuló súlyos, ] nem életveszélyes ahsóvégk sérülést szenvedett Anyagi W nem keletkezett. Az ügyben bűncselekm# hiányában Karádi Károly g? lógóssal szemben szabály séd1 si eljárás indulj d Missel Hemzeti Szinti) műsora 7, péntek. Bérletszünet. rózsáia. 19 óra. . 8, szombat. Bérletszünet. Sztá^ bul rózsája. 19 óra. . 9, vasárnap. Bérlctszünet SztaP bul rózsája 15, óra. j Bérletszünet A fizikusok. 1*' óra. 10, hétfő. Nincs előadás. > 11, kedd. Bérletszünet. Sztár*# rózsája. 19 óra. < 12, szerda. Odry. A fizikusok, óra. . 13, csütörtök. Goldoni. A fiziP sok. 19 óra. . 14, péntek. Blaha. A fizikusok. * óra. A Magyar Rádió és Tctcví^' miskolci stucliójdnak jnűso!'' (a 188 méteres hu 1^^111055200 18—19 óráig.) Borsodi tükör. Napirenden!... A hétvége megye! sportműsor Legújabb lemezeihk! Film, könyv, zene, művelődéi'', Iratkoznak a könyvtárakban! • ’ Színházi krónika, t A dzsessz kedvelőinek. Nézem a régi fényképeket Vé­kony, filigrán emberke volt, kes­keny arcéllel, szemében különös bánat és öröm, e kettőből az átszel- lemültség sugárzott arra, aki meg­nézte a harmadik sorban ülő brá­csást Most? A vékony arcéi in­kább száraz, soványos, bőrét meg-' aszotta az idő, s ha régi barnaságát elképzelem, a bronzos szint keli felidéznem. Szeme? És tekintete? Bánatos ma is, m%t akkor, amikor a banda a fényképezőgép elé ké­szülődött. Ám ez a bánat igazi. Ré­gi ikonok elfakult szentjei tudnak ennyi bánattal és fájdalommal az eljövendő századok fiaira nézni, még azokra is, akik soha sem tanul­tak ikonográfiát, és akiket csupán a véletlen sodor arra a helyre, ahol a pácolt, két tenyérnyi diófák idő­től marva kiállíttattak. Nézi az em­ber az arcát, tekintetét, én óraszám tehetem, ha a késő délutáni fáradt­ság hazakényszerít, nézem, amint fél lábbal a konyhai hokedlin ül, a rádióban zene szól, előtte kockás írkalap, s titokzatos összevisszaság­ban betűket vés egy rosszul fara­gott ceruzával. — Ez Lakatos... — mondja.-T- Játszott vele? — A Koronában ... Akkor még nem volt ilyen neve. De tudott ak­kor is! —egy elnyújtott á betű a sóhaja. Talán arra gondol, hogy ő maga is itt játszhatna, ha nem tör­ténik meg vele a szerencsétlenség. Pe nem hibáztatja magát. „Ha az ember tudná, hogy elesik, akkor leülne előbb... Nem igaz?” — Bizony, ez igaz — mondom, minden esetben vígasztalásnak szánva. A kéz nehézkes, ha a ceruzát kell fogni. Amikor a vonót illeszti a bütykös, repedezett bőrű ujjak kö­zé, akkor könnyedén siklik a húrok felett, mintha álom lenne minden, ami körülötte s benne történik. Álom a nehézkes konyhaszekrény, a szép, míves szobabútor, a hatal­mas, álló tükör. Álom csupán az, is, hogy az ámbitusra nyíló kony­haajtót meglebbenti a téli szól, s havat, vagy gomolygó nyirkos kö­döt vág az ablaküveghez és a repe­dések után kutatva beüvölt a kény­szeredett külvilág. Meg álom' az is, hogy ő bent ül, a konyhaasztal mellett, egy kopott hokedlin, mel­lette kis vaskályha pajzán kacaj­jal incselkedik a- kinti hideggel. Mintha régi ikont látnék, olyan szomorú. Haja is ősz már. Vagy inkább még csak deresedő? Egy szál ingben eibabusgatja lelkét, mi­közben hegedűjét hangolja, s visz- szajátssza a szünetekben a céket és a déket, amelyeket gondosan fel­jegyzett rosszul faragott ceruzájá­val a kockás lapra. — Úgy hallottam, tíz éve elmúlt már, hogy leesett a fáról... — Valóban — mondja, s látni, hogy visszaidézi egy pillanatra azt a régi fényképet, amikor oly sze­rencsétlenül esett... Vagy arra gondolna, hogy az egyik orvos kö­zölte vele: nem lesz ezután csak féllába? Ki tudja? Minek bontogat­ni sorsunk penészes lapjait? Azo­kat a lapokat, melyek bántóak . és fájóak! Udvariatlannak tudom ma­gam, s nem beszélünk egy ideig. Kint a köd szitál, mert elnyugodott a szél, bent a kályha együgyű me­sét mormol. — Bolondos vagy! — korholja felesége, mert ismeri férjének gon­dolatát is. — örüli, hogy élsz! Az életnek akkor is örülni kell, ha az embernek már csak fél lába ma­radt! Mostanában nagyobb az öröm. zsugorodik a szomorúság. Víg hó­napok. hetek járják, s szükség van a féllábú brácsásra is. Jönnek ér­te: eljön-e muzsikálni? — Megyek, hogyne mennék... — árad belőle az öröm, s akkor úgy fénylik szeme, mint azon a régi fényképen. Este hétkor a Muskátli mellett, a régi kisiparosok körében. Már hogyne menne, hogyne lenne pon­tos? A fehér ingből a legszebbet választja és a fekete ruha. meg a nyakkendő is előkerül. — Csokrot kössek? Az most nem divat. Talán a hosszút, mégis,.. — tépelpdik. — Mit vegyek fel? — Mért nem kérdezted meg? — zsémbel felesége, aki újra keféli a fekete öltönyt, tisztítja a cipőt, sa­vanyú levest főz, mert ha innia kell, hát ágyazva legyen eléje. — Mert bolondos vagy, ha mehetsz... Elveszíti az eszét... Újra stímolja hegedűjét, aznap már negyedszer, s majd ott, ahol játszik, ötödször is. Játszik is keve­set, hogy megbizonyosodjék: nem macskásodott-e el a keze. Ujjait tomásztatia, figyeli, engedelmesen mozdulnak-e minden gondolatra, ritmusra, rezdülésre. — Jenőn hosszú nyakkendő volt — mondja. — Láttad? — Láttam. Véletlenül megnéz­tem. _ — Akkor meg is kérdezhetted voll' i — korholja tovább az asz- szony. . Felesége felcsatolja a műlábat, ráadja az inget, a nadrágot, a za­kót, s magam is azon a véleményen vagyok, hogy bizonyisten megfiata­lodott, s hogy jobb a hosszú nyak­kendő ... Nem beszélünk a múltról, mert legszebb percükbe rontana egy em­lékeztető szó, egy visszaforgatott életlap. Nézzük, hogy csillog az öreg szeme, kihúzza magát, fésül- ködik. — Meg se etted a levesedet — jut eszébe feleségének. — Adnak vacsftrát. — mentegető­zik, s rám kacsint, hogy e csekély­ke bűnében ne maradjon egyedül. Cinkos a mosolyom, értem én: ki­nek esne most jól az étel? — Hány óra van? — kérdezi. — öt múlt tíz perccel... Van még idő — nyugtatom. Sóhajt, picit szomorúbb lesz. Mi­kor jön már el az este hét? — mondja tekintete, mely semmit se falcul most, annyira örül az öreg brácsás, a megfiatalodott muzsikus. Fél hatkor aztán elindul, pedig a Muskátli ide mindössze negyedóra. Neki, mondjuk, negyven perc, mert síkos az út. Viszont az is igaz, hogy a felesége elkíséri, hiszen nem min­dennapi esetről van szó, s ők élet­társak. jóban, rosszban. Baráth Lajos © R- Ö IMI Vz MHS székhazában: Kassal és m skoící ga’amliieoyészlük kiállási rendeznek a hegy levét! Fehér házi 1 nyér, sósmandulás, burf nyaszirom, más szóval: W korcsolya, házi disznósíi házi kolbász, s tavas®? szalonnát is süthet a ví dég, farönkön ülve, sőt, ' hinni lehet az ígéretnek, ® kor még fleklcensütőt is V hét. j Korán megtelik a bon nya. Munkája fáradságát piheni ki a kereskedő és kohász, s ide invitálja i®. gén városbeli barátját a flf vesz. — Énekelni szabad? ' kérdezik az egyik asztalig — Szabad, — mondja pincér, és bort tesz az a- talra. Itt kötelező a jóké® A piros, sárga és zöld S! nű neon vibrál. A béka ! ajtó felett — piros széf van —, kivételesen nem H nyorog, mint egykoron <1, igazi, amikor is elterjedt hír, hogy „Pislog, mint miskolci kocsonyában a 8 Ica..Riadalomra tm semmi ok, mert itt is kapj kocsonyát, méghozzá háí ideje is már, hiszen mi, nj[ kolciak hiányoltuk leginkáj a híres miskolci kocsonr az idegenek legfeljebb & dállcoztak rajta, hogy ki ha? nálatlanul maradt e szól? mondássá vált hagyomány', N em tudom, Id a sí lőapja a Bor tani' nak, de ügyes, o# ember volt, aki s#j tén szeretheti e várost, ffl) é sorok írója. Ittunk egészségére, méghozzá P’ cehideg rizlingből egy P hárral. A házi paprikást lonnára ez esett legjobbat!-, (b. H E sténként hatalmas neon hirdeti: Borta­nya a Zöldbéltához! Mislcolcnál tízszer nagyobb város is felfogad­hatná ezt a reklámfényt. A miskolciak szeretik az Avast, s az idegenek sem restek megmászni a kanyar­gós lépcsőket. Elsősorban az­ért, hogy gyönyörködhesse­nek a tájban, az eléjük tá­rulkozó panorámában. Este a villogó neonrelclámokban, a hosszú-hosszú kivilágított utcákban és a gyárrengete­gek színorgiájában. És ha egy kis hangulatot is szerez a baráti társaság szalonna­sütés, avasi vinkóval, kis cigányzenével és dallal , — igazán nagyszerű kirucca­nást jelent, sőt, felér egy kisebb kirándulással is. És még mündig a város közepén vagyunk. Ki tudná pontosan meg- jnondani, hogy a város lakói mióta járják az Avast a kvaterkázás, a bor és a nóta kedvéért? Lehet, hogy egy idős ez a szokás magával a 600 éves várossal? Most ez a lehetőség bővült. Ott kí­nálja magát a régen óhaj­tott, igazi avasi bortanya. Pincében, s testetlen aszta­lok mellett, félhomályban, ahogyan azt régen is tették, sőt, ha az ember megmoz­dítja fantáziáját, őseink köré­be lophatja magát vissza: a pincérek spencerben, kötény­ben fogadják a vendeget, a kármentő is hamisítatlannak tűnik — talán a bő válasz­ték lepi meg az embert. Ti­zennégy féle bor, egritől Somlón át Tokajig szűrték A galambokat szerető embe- ek bizonyára nagy érdeklő­léssel fogadják azt a kiállí- ást, melyet szombaton, janu­ár 8-an, délelőtt 10 órakor lyitnak meg Miskolcon, az 4HS Rákóczi utcai székházá- ian. A kiállítás rangját eme- i, hogy nemcsak a miskolci, lanem a kassai galambte- lyésztők is részt, vesznek ajta. Az érdeklődők 300 darab öp-, dísz- és haszongalambot áthatnak, összesen 32 fajtát illítanak ki. Strasszerelc, tagyar óriások, amerikai king- lalambolc, parókások, szege- li magas röptűk, örvösök sor-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents