Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG

Szombat, 1966, január L

A FIZIKUSOK

Dürrenmatt-bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban

A

napjaink drámaíró- runkban a tödomány óriási ha- nius ördögi, torz vigyora, hi- dalmában jelentős tolom, — tehát róla szólván,' degen számitó racionális sza •szerepet játszó sváj- szerepét, hatását vizsgálva, an- dizmusa villan fel. ci írónak már koráb- nál kevésbé lehet megkerülni ban is Efvakran om- hatalom kérdésit

legetett művét ismerhették meg a miskolci színházlátogatók.

A fizikusokban mindenfajta hatalomtól félti az emberiséget a szerző. Nem nevezi meg őket, de ügynökeik, akik körmönfont módszerekkel, a titkával tébolydába vonult atomtudós közelébe férkőznek, s csaknem a véres párbajig, az élctrc-hulál- ra szóló elszánt harc vállalásáig feszítik ellentéteiket, — értésünkre adják, hogy kel világ képviselői. A hatalom tartalma, struktúrája nem érdekli Dürrenmattot, mintha a Természet és az Értelem csodálatos gigászi erőinek felhasználása eltol független lenne. Nem független! Az abszurditásig fokozott hatalomellenességben, amely voltaképp fittyet hány a társadalom mozgástörvényeinek, és a társadalmon kívül helyezi magát, nem követhet-, jük Dürrenmattot. Ö se tud követni bennünket. Ezt olyan tényként szögezzük le, amely tiszteletreméltó, felelösségéb- resztő tiltakozását és figyelmeztetését korunk szörnyű veszélyével, az atompusztftással szemben a misztérium játékok és moralitások általános, túlontúl általános régióiba emeli. Csökkenti, kétségtelenül, .hangjának erejét, megálljt parancsoló mozdulatának célirányosságát. Mégis: a dráma építményében rejtőzik egy intelem, amely bizonyos irodalmi egybevetések fényével megvilágítva feltétlenül kikövetkeztethető. Möbius „térdre kényszeríti” a két hatalom ügynökeit. Megnyeri őket eszméjének, hogy az elmegyógyintézet falai között kell maradniok; ide kell te- metniök a titkot, hogy az emberiség feje felől elűzzék a vég, a pusztítás rémét. De Möbius visszavonulása, rejtőzése már mit sem ér! Képzelgéssé, hóborttá, naiv álommá silányul, hiszen játékát egy harmadik hatalom megbízottja, — az őrült orvosnő — irányította és tartotta kezében; minden tudásától, minden szörnyű titkától megfosztotta. íme: a rejtőzés, az elbúvás. akárcsak hajdanában Jónásé, aki nem akart a gonosz Ninive ellen prófétáim, értelmetlenné válik. Ennek a nem akarásnak, nem cselekvésnek, nem fellépésnek kudarcát és veszélyességét fogalmazta meg annak idején Thomas Mann a Mai'ió és varázslóban, vagy éppen a Varázshegy Settembrinijének és Naíthájának párharcában, és A fizikusoknak is, — a szerző szándéka ellenére, — van ilyen kicsengése.

„Számunkra, fizikusok számára, — mondja Möbius — nincs .más hátra, mint kapitulálni a valóság előtt. Nem bírt követni bennünket. Es pusztulás vár rá — miattunk. Vissza kell vennünk eredményeinket. Es én vissza .is vettem már.” A dráma belső sodrása kudarcra kárhoztatja ezt* a filozófiát. Az eredményeket nem lehet visszavenni, a tudomány és Az élet megtalált, felfedezett igazságait nem lehet visszavonni. Az emberi felelősség, amrv lyet EHirrenmatt oly magasra emel. nem a tudomány sikereinek visszavonását, megtagadását, kikerülését parancsolja, hanem értelmes, emberhez méltó, józan felhasználását. Ezt pedig semmiképp se lehet, clvonatkoztatni a hatalomtól, a. politikától, az oss- tályviszonyoktól és a társadalmi erőktől. Az a fajta lelki- ismereti szabadság, szellemi monopólium, értelmiségi, alkotói különállás, semlegesség, amelyet Dürrenmatt ajánl, vagy méginkább ajánlani szeretne. — illúzió, és minden becsületes indíték ellenére a tetszetős, romantikus álmok világába tartozik, akárcsak Platon jelkép zeit állama, amelyet a tu- gjÖEók irányítanak. Persze, koH

a szerzőnk c tekintetben téved is, és elmossa azokat a határvonalakat, amelyeken pedig éppen a humánum fordul meg, a darabhoz fűzött kommentárja sejteti a közösségi erőfeszité- sek, a rendezett társadalom kollektív cselekvésének szerepét és jelentőségét. „Ami mindnyájunkra tartozik, azt csak mindnyájan oldhatjuk meg. Ami mindnyájunkra tartozik, arra hiába keres az ember egyéni megoldást!”

Megoldás! — Ebben benne rejlik a fellépés, az elhatározás, a tenniakarás és a változtatás motívuma. Dürrenmatt filozófiája, eszmei koncepciója és kifejezési rendszere vitára csábít, vitatkozunk is vele, sőt mint látjuk, a művész és a bölcselő nincs benne mindig összhangban és egyensúlyban, de szándékának tisztaságát nem lehet elvitatni. „Az írót manapság, — ezt ö maga mondja — a rettegés, a gond és mindenekelőtt a harag készteti kiállásra.”

Németh László a svájci ivó „vonalát” a görög gúnyolódóhoz, a vígjáték atyjához, Aris- töphaneshez vezeti vissza. Mi igazolja rokonságukat, közös vonásaikat;? A fejtetőre állított helyzetek, (korunkban a krimik kínálják ehhez eszközeiket, és Dürrenmatt igazán nem szégyenlős, amikor élni kell velük, hogy játszadozzék a közönséggel); a felfokozott, kiélezett. szellemes gúny; az oda- mondogalás valamilyen nagy szándék, valamilyen megrendítő cél kedvéért, de úgy, hogy annak felvetése. kijelölése mentes maradjon minden teatralitástól, kinyilatkoztatástól. szónoki dörgedelemtől. Ezért fordul a komédiához, hosy leple mögött véresen komoly tragédia képét és vízióját fesse meg. Azért is, hogy döbbenetes hatását, amely logikánk minden tiltakozása. igazságtudatunk ellenére is fogva tart bennünket, envhftse. elviselhetővé tegve. Azért is. hogv a tételt. — az emherisénnt az atomhalál réme tenyeoeti — amelynek meehaüása inán* fii- lünk. éopen a temérdek feí+p_ notes és át.rá„r.lns miatt, már- már eltompult. bravúros ü r* veskedéssel. évszázados

színházi machinációkkal (bolondokháza, háromszoros

gvilkosság. xtb.t visszaesem- péssze érdeklődési szféránkba, figyelmeztessen és nekünk szegezze felelősségünket.

fizikusokat csakA

nem a Vígszínházzal egyidöben mutatták be Miskolcon. Ott is, itt is nem mindennapos, igényes és izgalmas vállalkozás. Lendvay Ferenc rendezésében is elsősorban azt kutatjuk, vajon a sokfajta fordulat, meghökkentő ugrás, bűvészkedő meglepetés és játék, annyiféle műfaji- és stíluselem közepette sikerült-e egyensúlyt teremtenie. Az első felvonásban nem egészen, a másodikban igen. és nagyon hatásosan. Egyazon mederbe terelődik komédiázás és krimi, minden frappáns ötlet és kedvderítej szellemesség. A feszültség, amely a játék részesévé avat bennünket, hatalmába kerít. Mélységes döbbenet üli meg szívünket, „kopogtat a. sors”, és érezni kezdtük emberi felelősségünket. A darabnak is, a rendezésnek is kiemelkedően emlékezetes nontia a tudósok addig finom, disztingvált. kellemes ér megnyugtató környezetének átváltása: a báios ápolónők helvét ♦agbaszpkadt, darabos. húsko-' losszus férfiak foglalták el: a lágv asRznnvi szót vezényszavak váltiák' fel: rács kerül az n ltokra és ablakokra; lidérces emlékeket ébresztő fekete

egyenruhák keltenek bennünk szorongást és félelmet. T.rn d - vav úer old in meg ezt a me- hnmorfózfst. hogv megőrzi benne n koriéi veskeUésf a kon vnvedséffet; annál frivolahb. idegesftőbb. zaklat.óbb és nyomasztóbb a légkör: n fasizA kimunkált, belső erőfeszítésekkel meghódított egyensúlyt élvezzük Némethy Ferenc játékában. Erő, értelem és fegyelem szabályozza minden mozdulatát. Tntelloktu- alitása. játékmodorának eleganciáin. kiváló szerepértése megóvja a figura minden csábításától, az őrültség pszichológiailag hiteles motiváció iá- tól. Möbiusnál ugyanis végképp, nem erről van szó. Ném f.car-szcrű alak. hanem sokkal .inkább Pirandct'o j\r ifiével rokon., akinél a téholv

— menekülés. eP'úvás 77'"-ö- vont és fedezet* ahol biztosabban őrizheti titkát, igazságát, távoltarthatja magát a gonosztól. Amikor kiderül, hogy a nyomorék orvosnő ellopta titkát, és már meg is kezdte a szörnyű felfedezések gyakorlati alkalmazását. Möbjus elképzelései kártyavárként omlanak össze: itt Némethy dühe és kétségbeesése — az. erőteljesebb kontraszt kedvéért

— harsányabb és hatásosabb lehetne. A másik két fizikus: Fillár István és Pákozdy János. Az előbbi robusztus és joviális, az utóbbi könnyed és finomkodó. Mindkettő jellegzetes és hiteles vonásokból építi fel szerepét, és kiváltképpen a bűnügyi cselekményben megkívánt magabiztosság, kitanultság toki ntelében jeleskednek. Vargha Irén mindvégig az író gondolata és szándékolta, atmoszférát árasztja maga körül; borzongató és titokzatos, simulékony és zsarnoki, szenvtelen és behízelgő. Nem hagy kétséget afelől, hogy az ördögi komédia, a tragikomikus fejlemények szálait ő tartja a kezében. Magatartása előkészít bennünket valami bizarr, mellbevágó fordulatra, amely Igazi krimi-meglepetés, de egyszersmind a mű lényeges mondanivalójának Is hordozója. Vargha Irén utolsó őrjöngése, a hataloméhség döbbenetes megfogalmazása még kísértetiesebben hatna, ha játéka az első részben csipetnyit oldottabb, sze- lídebb lenne.

Somló Ferenc iól mozog a detektív figurájában, főleg a második felvonásban. Felelőtlensége és vidámsága kezdetben már-már burleszk-be hajlik. Csiszár András misszionáriusa. mulatságos karakter. Máthé Év a Möbiusné szürkeségét;, egy beszűkült asszony jelíeglelenségét jól érzékelteti. Hamvay Lucy főnővére lehetne indulatosabb és határozottabb. Jól szolgája az író és rendező fontos szándékait Farkas Endre, mint főápoló. Zoltán Sára finom 1 írá val és önfel áldozással vallja meg Monika Stcttler ápolónő szerelmét: tekintetének merevségén kellene enyhítenie.

B

artha László Munká- csy-díjas, mint vendég, a cselekmény menetét és a három fizikust mindig premier plan-ban tartó játékteret tervezett, alapjában világos, megnyugtató enteriőrt, amely a korszerű ideggyógyászat elveihez igazodik, de nyugtalanító kontrasztot is a gyilkosságok hátteréül. Mészáros Margit, jelmezei közül különösen az ápolók egyenruhái döbbenetesek és kifeje- zőek.

Sárközi Andor

I » .. - " tudománya?

I A »epszer» fUmck művészei legutóbb Bukarestben rendezték nemzetközi kongresszusukat. Nagy plénum előtt vitatkoztak a filmművészet eme nagyra hivatott ágazatának jelenéről és jövőjéről. A jövő útjainak kimunkálása közben szó esett érdemes városok, vitafórumok kereséséről is. Országok, 'városok nevei röpködtek a levegőben, amikor a plénum elé állt Alekszandr Zguri- gyi. ismert nevű szovjet népszerű tudományos filmrendező és Miskolcot ajánlotta a vita. székhelyéül. Ugyanezt tette Virgilio Tasi, olasz lds- filmrendező is,

A számos országot képviselő filmművészek — mi tagadás — ellenérzéssel fogadták a javaslatot, voltak, akik azt sem tudták, a föld mely pontján fekszik Miskolc.

1— S milyen az a város? — kérdezték többen.

Zgurigyi azt, válaszolta:

— A város még nem túl szép, de a fesztivál légköre, a közönség filmrajongása és a környezet. mindannyiszor

megragadott.

Ilyen körülmények között fogadta el egy tanácskozó testület Miskolcot a filmfesztivál idején lebonyolítandó nemzetközi vitafórum székhelyéül.

Jacek Maziarski lengyel újságíró és Tytti Niil.es finn főszerkesztő cikk- és riport- sorozatot írt Miskolcról, abból az alkalomból, hogy a 600 éves várost köszöntendő először nyitotta meg kapuit a Borsodi Nyári Egyetem. A szóbanforgó újságírók hallgatói voltak a nyári egyetem előadás-sorozatainak. A 600 éves városiéi külön cikkben számolt be az egyik katowi- cei lap, Pozsonyban szintén írtak Miskolc szép jubileumáról. A jugoszláviai Újvidék magyar nyelvű lapja szintén megemlékezett a jeles évfordulóról, a Német Demokratikus Köztársaság egyik területi lapja cikkben számolt be a város fejlődéséről. Ausztriában, Kanadában néhány kisebb írás, hír emlékeztetett az évfordulóra.

Az a temérdek munka, amely a város születésének 600. évfordulója köré csoportosult, akár városszépítő tervek megvalósításában, vagy kulturális, művészeti vonatkozásban, meghozta gyümölcsét: Miskolc külországokban és itthon is az ünnepi esztendő időszaka, alatt. , okozott reflektorfénybe került.

A kákán is csomót keresők túl direktnek tartották az ünnepi évben felsorakoztatott törekvéseket, kampány- szerűséggel vádolva a várost. Valamelyik lap a jubileum jogossága körül eképpen él- cclődött: „Az alighanem 600 éves város”. Őszintén szólva bennünket, kulturpolitikuso- kat egy pillanatig nem érdekelt a városalapító oklevél. Ez a történészek ■ dolga. A tettrekészség fellángolása láttán öröm töltött el bennünket, s eszünkbe sem jutott a szorgalmas emberek munkálkodására rásütni a kampány- szerűség bélyeget. Mi az ünnepi esztendő alatt eképpen gondolkodtunk: ahol az

egészséges 1 okú (patriotizmus mélyítése érdekében az elmúlt évtizedek alatt keveset tettek, ott helye van jubileumi ünnepségbe ágyazott sűrített programnak, szükséges tömörített elképzelésekkel a város lakói elé lépni.

aév fonlosabb

Aa uinutpi rendezvényei között szívesen emlékszünk vissza a VIT). Miskolci Országa? Képzőművészeti Kiállításra, az Országos Fotóművészeti Kiállításra, a . II. Miskolci Filmfesztiválra. Tízezrek tekintették meg a 600 éves Miskolcról készült ' vá- rostörtén-ti k'állítást. Honi kirándulók és külföldiek szazai látták a miskolci görögök művészeti emlékeinek kiállítását. A III. Országos Táncverseny, a Borsodi Nyári Egyetem megrendezése rangban szintén emelte a várost. A Miskolci Zenei Napok, a III. Miskolci Országos Grafikai Biennale, az avasi templorrihangverseny, a gyár- történeti kiállítások, az ifjúság színpompás tornaünnepélye — mind-mind figyelmet keltő állomása és szellemoszlopa a jubileumi esztendőnek.

örömmel besüthetünk róla: ez a gazdag választékú programsorozat megpezsdítet- te a város lakóinak^ tettre- készségét is; város és lakói, egymás törekvéseinek kölcsönhatásában fáradoztak

azon, hogy a. lehetőségeken belül szebb legyen, városiasabb legyen Miskolc.

... , . , fel sem tudjuk

liii'teu.n soroini azt a

tetemes, nagyobb és kisebb figyelmességet, amellyel a lakosság saját városát megtisztelte a jubileumi esztendőben. Szívünk szerinti volt az a műsor is, amelyet a Herman Ottó Gimnázium fiataljai rendeztek, felrakva szerény művészi palettájukra a város történetének, múltjának, jelenének érdekes színfoltjait. A jubileum fényében természetesen sarko- sabban mutatkoznak meg az eredmények, de a fény bevilágított a. repedésekbe, göd- ; röcskékbe, elvezetve bennün> két a hibák forrásáig. Ennél- ! fogva szerencsés szintézis ! született meg a gondolkodó | és okosan mérlegelő miskol- í ciakban, városukról. A min- ' den körültekintést nélkülöző

> átok-szitok emberek a ju- j bileum esztendejében meg- { láthatták a városban rejlő j szellemi erőt. felfedezhették

> a város szebbik arcát is. Az í allelkesedők pedig a sok ] elemző cikk nyomán, a ta- ’ pasztalat és valóság szembe- 1 sítése révén közelebb kerttl- ! hettek a város igazi arcának j megismeréséhez.

; Tagadhatatlan: a jubileumi 1 esztendő, a szellemi megme- ! retkezés és a sokfajta erő- ! próba bizonyos mértékben elcsitította az oktalan szitko> lódzást, a minden alapot nélGARAI GABOR:

Téli estén

Joldog, kit téli estén gyermeke vár haza, boldog, kit nem aláz meg a részeg éjszaka: boldog, ki fény-virágok vad ábrái között szilárd ösvényt talál a gyanús kátyúk fölött: és boldog, kit az álmok lidércc elhagyott, s ki ábrándok hínárján füst-könnyen andajog; s boldog, kiből az érzés, akár a könny pereg, boldog, kit jégbe-fagyva látnak az emberek: boldog, ki önfeledten egy mámorért lobog, s boldog, kit önfegyelme szilárdan összefog: de boldogabb, ki hűvös bölcsessége bajóján mély közönybe evez be az Irgalmatlan órán: ám a legboldogabb az, ki önmagát feledve, és milliókba oldva, befut a végtelenbe, hol a testvériség nagy láng-mályvái lobognak,

8 tejéről az örök fagy zúzmarája leolvad.

külöző városbecsmcrlést. A helyenkénti sár, a feltúrt utak, s más bosszantó jelenségek ellenére is a miskolciak egyre jobban magukénak vallják most már városukat, vállalva annak minden örömét, gondját. Tanácstagi beszámolók is igazolják: a város lakói, a társadalmi tevékenységet tekintve is mind nagyobb részt vállalnak a közgondokból. Shakespeare mondja egyik drámájában: „Sebet gúnyol kit seb nem ért. soha”. A közgondoktól távol sodródtak, a gúnyosak, cinikusok tábora, lak megközelítőleg sem képesek felmérni ennek az állandóan alakuló városnak a gondjait, ezeknek csoportja fogyatko- zóban van.

1 rangja hazánk

varo8 határain belül is megnőtt. Országos rendezvényeire a szélrózsa minden irányából érkeznek résztvevők. Nem kevés azoknak a neves szakembereknek, íróknak, művészeknek a. száma, akik szívesen letelepednének Miskolcon.

Nem tagadjuk: az elmúlt iubileumi esztendőnek voltak kampányvonásai is. A jubileumok természetéből fakad ez a jelenség. De mint sűrített program, tgy a miskolci is alkalmas volt annak bizonyítására: mire, mennyire vagyunk képesek. Az erők felzárkózása és megméretése, a jövőben pontosabb számvetésre, képességeink jobb kiaknázására sarkall minden hivatott szervet és intézményt.

Az ünnepi év sikere után sok tanács látott napvilágot. Arra vonatkozóan is: miként kell tovább folytatni a hétköznapok rendjében az ünnep fényénél megkezdett

munkát.

Most a hetedik évszázad mezsgyéjén, egy nagyon, fáradságos, szorgalmas munkával eltöltött jubileumi esztendő után, a miskolciaknak arra kell törekedniük, hogy az iparban megteremtett, ország- és Európa-szerte ismert vívmányaikat, a kulturális és művészeti életben létrehozott értékeiket őrizzék meg és gyarapítsák. Mi hiszünk benne, hogy Miskolc a jubileumi esztendő után, a decentralizációs törekvések okos végrehajtása következtében tovább favori- zálódik. Miskolc jövőbeni arculata olyan lesz, amilyenre a város lakói és vezetői formálják. Éppen ezért, a lokálpatriotizmus, a vára?, az otthon szeretetének további mélyítésében még sok tennivalónk akad. Iskoláink padjaiban kell ezt a munkát elkezdeni, s ahol már elkezdték, tovább folytatni. Egy-két jó példától eltekintve, iskoláink nem iktatták be nevelési tervükbe ezt a csak századonként megismétlődő jubileumot. A szegediek, pécsiek, debreceniek még mindig jobban „gazdálkodnak” országos, a provinctumon túl mutate* megmozdulásaikkal.

■ . .. ITT 71 levő esztcCA Idisxonon dobon s £>

későbbiek során is mélyül a gazdasági és szellemi rlvallzá- ció Magyarország nagyvárosai között. Ma már világos a képlet: e versengés nemes, országos hasznot Hajtó törekvés. Miskolc — úgy érezzük — (elzárkózott. A város hivatott vezetőinek és népének jövőbeli feladata az, hogy lépést is tudjon tartani.

Párkány László