Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 18. szám
XXII. évfolyam, 18. szám Szombat, 19G8. január 22. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYE: BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA-------------------------------- -----------------------r-------—> B otrfogri!ásunh sá foga a beesii leties munka Vádoljuk az imperializmust! Kagyszaliású vízügyi építkezések msgy&nklien v.____________________-...........-.J Á kozgazdfiságtadoniány a mindennapi életben O lvasva a címet, bizonyára arra gondolnak, hogy a . természettudomány és a' technika XX. századi nagy előretöréséről, diadaláról ejtünk szót. Arról, miképpen találkozik korunk embere —. s egyre inkább a falvak lakója is, nem csupán a nagyvárosoké — élete mindennapjaiban, otthonában csakúgy, •mint" munkahelyén olyan vívmányokkal, eszközökkel, szerszámokkal, használati tárgyakkal, élétét és dolgát megkönnyítő, nem egyszer meg is szépítő alkotásokkal, melyekben a tudományok és a technika célhoz ért erőfeszítéséi és kísérletei veszik őt leörül, megszokott jelenségekként, s ha „csodákéként is: ..hétköznapi csodákként” immár.;. A villannyal, a rádióval, a televízióval, a mosó-, a porszívó-; és a parkettkefélő géppel, a futószalaggal, és a különböző automatikákkal, érzékeny, okos műszerekkel, kibernetikus berendezésekkel. csupán 40—50 évvel ezelőtt is elképzelhetetlenül hatékony gyógyszerekkel, vagy akár a műanyagok gyarapodó sokféleségével... Valóban: a fizika, a kémia, a biológia, a belőlük sarjadt tudományágak és a rájuk támaszkodó, őket mintegy „meghosszabbítva” alkalmazó technika legűjabhko- ri fejlődése mindennapi életünkben — ez a téma is érdemes lenne néhány perces figyelmünkre. Ezúttal azonban egy másik tudományágnak a mindennapi embgr mindennapi életével való találkozásáról kívánunk szplani, a közgazdaság- tudományról. E nnek szerepét, jelentőségét ' ugyanis a mindennapi életben még nem látjuk, nem ismerjük fel kellőképpen, ennélfogva nem is igen emlegetjük. Az ilyen kifejezések ugyan, mint a „helyes névg^zdazági szemléiéi”, ,,a gazdasági mechanizmus átszervezése”: el-elhangzanak, de sokunk számára érthetetlenül,' homályos közhelyek gyanánt, melyekről úgy- gondoljuk, csak a „szakemberek” számára „érdekesek” és tartalmasak, nekik van dolguk velük: a „tervcseknek”, a statisztikusoknak, a „pénzügyeseknek”, a közgazdászoknak, holott... — .Holott az egyes emberek, az egyes családok nem elszigetelten, hanem valamilyen társadalomban — ^ nálunk a mi szocialista táívsa- dalmunkban — élnek. A társadalom, a mai társadalom gazdasági életét pedig a köz- gadaságtüdomany által feltart valóságos, szükségszerű, objektív törvények szabályozzák, befolyásolják. Ennélfogva a társadalom minden „atomja” és minden „kis közössége” is — akár világos ez előtte, akár nem — állandó kapcsolatban, rejtettebb, vagy nyilvánvalóbb kölcsönhatásban él az el- vontnak tűnő, de mindennapjainkban nagyon is reálisan és gyakorlatiasan jelenlevő közgazdaságtudománnyal. ■ K özműveltségünk e tekintetben ma még. fölöttébb hézagos. Annyira, hogy az általános műveltség, a korszerű kulturáltság hiányai még a magas iskolázottságúak, a „vezető elmék”, a más tudományágakkal hivatásosan foglalkozók körében is éppen közgazdaságtani vonatkozásban a leginkább szembetűnők. Az úgynevezett „szubjektív gátlások” visszahúzó hatása is — érthetően — itt a legnagyobb: amíg nem saját zsebünket érinti, addig csak megvagyunk \alahogy azzal a „helyes népgazdasági szemlélettel”, de amikor a törvények érvényesülése — éppen a jobb jövő tártósabb alapjainak biztosítása céljából — átmenetileg áldozatot és önzetlenséget is kíván: értetlenség. zavar, közöny fog el bennünket... Legalábbis eleinte... A közgazdasági közműveltség alacsony színvonaláért, kicsiny köréért, mondjuk meg őszintén: iskolai, családi és társadalmi nevelésünknek — különösen az utóbbi egy-másfél évtizedes — gyakorlata egyaránt elmarasztal ható. T ársadalmunk a gazdasági élet átalakításával, mechanizmusának szocialista korszerűsítésével, s az ehhez kapcsolódó mindinkább megértőbb, türelmesebb, meggyőzőbb, s főként az egyszerű emberekhez szólóbb agi- tációjával pótólja eddigi mulasztásait. Most a családi és iskolai nevelésen a sor, hogy mindkettő e téren is — a maga lehetőségei és módszerei szerint! — segítsen a társadalomnak: önmagának, a népnek. Neveljen egyszerűségre, munkaszeretetre, takarékosságra, a nagy összefüggések megértésére, megértésük alapján pedig helyeslésükre, alkalmazkodó elfogadásukra, arra a meggyőződésre, hogy urai vagyunk sorsúnknak, saját tevékenységünkkel , eredményeinkkel — de csakis így’.. — megrövidíthetjük az átmenetileg szükségessé vált „nehezebb” szakaszok tartamát, jó ágyat vethetünk további boldogulásunk egészséges magvainak,.. Gyárfás Imre Egyre tilhh üt járható MegáiSi íb szel Borsodban Emberek százai a Sióéi ««kari (ásnál Néhány helyem volt iióíúvás Péntekre elmúlt t á havazás és megállt a szél Borsod megye legtöbb pontján. Tovább folytatódott a napok óta tartó küzdelem az utak felszabadításáért. ■ A KPM miskolci Közúti Igazgatóságának hatszáz munkása és nagy teljesítményű gépei dolgoztak a fő utakon. Felszabadult több összekötő és bekötő út is. Nagy segítséget jelent, hogy a községek lakosai és a termelőszövetkezeti tagok is részt vesznek a hóeltakarításban. A tegnap délutáni jelentés szerint továbbra is járhatatlan az utak nagy része Encs térségében és a Bodrogközben, Megkezdődött as MSZBT kongresszusa \vW 1® Pénteken a Parlament fényárban úszó kongresszusi termében megkezdte tanácskozását a Magyar—Szovjet Baráti Társaság kongresszusa. A kongresszus elnökségében foglalt helyet Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Babies Antal akadémikus, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke, tömegszervezetek számos vezetője, politikai, társadalmi és kulturális életünk kiválóságai. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet N. R. Seleh, a szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivője, J. V. Silcin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Reviziós Bizottságának tagja, a Szovjetunió Népi Ellenőrző Bizottságának elnökhelyettese, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökségének tagja, a küldöttség vezetője, valamint Sz. A. Andrjuscnko altábornagy, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok parancsnokságának képviselője. A kongresszust Kardos László Kossuth-díjas proÄ Nagy Októberi Szocialista Forradalom hajnalától, majd pedig az 1919-os Magyar Tanácsköztársaság harcos időszakától kezdve immár több évtizedes internacionalista, testvéri barátság fűzi össze a nagy Lenin zászlaja alatt tömörült szovjet népet és a szocialista forradalomért küzdő magyar dolgozókat — mondotta a szónok és hangsúlyozta, hogy a magyar nép legközelebbi barátjának, legjobb szövetségesének és Igaz testvérének tekinti a szovKiemelte, hogy a magyar és a szovjet nép barátságának további elmélyítése megfelel népünk érdekeinek, az egész nemzetközi munkásosztály érdekeinek, a béke és a haladás ügyét szolgálja, Kristóf elvtárs megemlékezett a szovjet emberek hősi harcairól, amely elhozta számunkra a szabadságot és függetlenséget. Beszélt arról, hogy a Szovjetunió mindig támogatott és önzetlenül segített bennünket, majd külpolitikai kérdésekkel foglalkozva . megállapította, hogy — a nemzetközi helyzet az utóbbi időben feszültebb lett, mert az. imperialisták, elsősorban az amerikaiak, tudar tosan mérgezik a világpolitika légkörét és az államok kapcsolatait. — A békeharc fő támaszai, a szocialista országok rendelkeznek. azzal a .gazdasági -és katonai erővel, azokkal a politikai lehetőségekkel, amelyek reálissá teszik a világ népeinek békeharcát és elérhető céllá teszik a világháború megakadályozását. A Szovjetunió mindent megtesz, hogy bél/e legyen n világon — Miközben az amerikai imperializmus élezi a nemzetközi helyzetet és mérgezi a légkört, a Szovjetunió mindent megtesz, hogy béke legyen a világon. — Jól láthatták mindezt a világ népei most, a taskenti megállapodás fényénél. Ugyanilyen célokért küzdött és küzd a Szovjetunió mindig és mindenütt; akkor is, amikor hathatós és nagy támogatást nyújt a függetlenségét védelmező vietnami népnek. Kristóf István ezután a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok fejlődését méltatta. Majd így folytatta: — Társaságunk úgy véli — s ebben a Szovjet—Magyar Baráti Társaság is egyetért velünk —, hogy a két nép közötti barátság elmélyítésének egyik legfontosabb formája a közvetlen személyes kapcsolatok kialakítása és fejlesztése — mondottá és emlékeztetett arra, hogy ennek érdekében rendszeresebbé vált a turista- forgalom, a kölcsönös rendezvények, a küldöttségek cseréje. A delegációkat mindkét országban rendkívül őszinte barátsággal és vendégszeretettel fogadták. Különösen nagy jelentőségű volt számunkra, hogy hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából baráti társaságunk meghívására, száznegyven tagú szovjet küldöttség érkezett hazánkba. Az isliolánhíriili orosz nyelvoktatásról Kristóf István, az MSZBT fő titkára beszél — Fontos feladatunk, hogy társadalmunk minden rétegében gyarapítsuk a Szovjetunió ismeretét. Ennek egyik legmegfelelőbb formáját az egyes szovjet köztársaságok kulturális napjainak megrendezésében találtuk meg. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság ugyanakkor igyekszik előmozdítani a magyar nép életéről, munkájáról szóló ismeretterjesztést a Szovjetunióban. Jelentős helyet foglal el társaságunk tevékenységében a kiemelkedő politikai és kultu rális évfordulók megünneplés is — mondotta és hangsúlyon ta, hogy az iskolánkívüli oros nyelvoktatásban ugyahesai fejlődésről számolhatunk be; Társaságunk nyelvtanfolyamain évente átlagosan több mint ötezren tanul- v nak. A részvevők többsége fiatal egyetemista és középiskolás. Azonban a nyelvoktatás te rületén is sok még a tenni (Folytatás $ 2. oldalon.) Mépsiiaií ®®:sÍBissise£t ss SE©wJ©t«“raag*i7ai» lissrsilsislgéliet© erő Kristóf István főtitkári beszámolója MSZBT főtitkára terjesztette elő- az elnökség beszámolóját. fesszor, az. MSZBT alelnökié nyitotta meg. Ezután Kristóf István, az
