Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-08 / 289. szám
2 Szerda, .1965. december ?• ÉSZAUMAGYAROBSZAG arnwi ....... rvaomyrtrmmmrn* K itüntetések a magyar sajtó napja ■ alkalmából A magyar sajtó napja alkalmából, december 7-én, kedden délben a Parlament Munkácsy-termében Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke kitüntetéseket adott át. Jelen volt Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Brutyú János, a SZOT elnöke, a Politikai Bizottság póttagjai; Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. Orbán Uiszló, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának vezetője; Barcs Sándor, a MU- OSZ elnöke, Miháhjfi Brno, a Magyar Nemzet főszerkesztője, az Elnöki Tanács tagjai; Naményí Gáza, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője. Á Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetésben részesült a váratlanul elhunyt dr. Kocsis Ferenc, az Élet és Tudomány főszerkesztője, továbbá Lukács László, a Népszabadság rovatvezetője, dr. Nemes György, az Élet és Irodalom főszerkesztője, Paizs Gábor, az Esti Hírlap helyettes főszerkesztője, Sós Endre, a Magyar Nemzet főmunkatársa, Varga József, a Szolnok megyei Néplap főszerkesztője és Zsidai Pál, a Népszava munkatársa. A Munka Érdemrend ezüstfokozata kitüntetést Ica óta András Endrévé,■ a „CsepeT’ című lap munkatársa, dr. Ba- ezony László, a Magyar Távirati Iroda munkatársa, Bécs István, a Magyar Ifjúság rovatvezetője, Déri Károly, a Magyar Televízió rovatvezetője, Gábor István, a Magyar Nemzet munkatársa, Hamvas Endre, a Magyar Rádió görög szekciója vezetője. Markovit» József né, a Vas Népe helyettes főszerkesztője, Matuska István, a Közlekedési és Pos- taügyi. Minisztérium postaié-* osztálya főelőadója, Mikes György, a Ludas Matyi olvasószerkesztője, Rácz Ernő, a Kisalföld főmunkatársa. Ritter Tibor, a. Magyar Rádió rovatvezetője, Sipkay Barna, a Kelet-Magyarország olvasó- szerkesztője, Szávay Edit. a Nők Lapja tördel ő.szerkeszi ö- <je, Tábori András, a Figyelő rovatvezetője. A Munka Érdemrend bronzfokozata kitüntetést kapta Bányász Béla, a Fejér megyei Hírlap rovatvezetője, Bilka Pál, a Magyar Televízió helyettes főosztályvezetője, Csecsei József né, Várkonyi Margit, a Népszava rovatvezetője, Fejes István, az „Ózdi Vasás" című lap szerkesztője, Fényes Tamás, a Magyar Távirati Iroda fotón portere, Frühzeitig Ferencné. a Budapest 70. számú postahivatal hírlapkézbesítője, Hosszú Sándor, az Athenaeum Ny r-da !• ra. dr. Jakab Imre, a Posta Központi Hírlapiroda helyettes igazgatója, Konkoly Ti- borné, a Magyar Rádió bemondónője, Kővágó Gyula, a Hírlapkiadó Vállalat csoportvezetője. Lenyú Lászlóvá, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége munkatársa, Márványt György, a Magyar Televízió helyettes osztályvezetője, Roslza Miklós, a Magyar Rádió helyettes rovatvezetője, Simányi Pál, a Szikra Lapnyomda gépszedője, Szekulityi Péter, a Tolna megyei Népújság rovatvezetője és Vincze Istvánná, a „Nógrád” című iap munkatársa. Ezután Ilku Pál művelődés- ügyi miniszter átadta az idei Rózsa Ferenc-díjakat, majd a 330 ezer tonna síén Koncentráció a bányákban Eredményes műszaki fejlesztés 550 brigád dolgozóval sajté több dolgozójának a Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetést. A Rózsa Ferenc-díj 1. fokozatát kapta: Máté György, a Népszabadság főmunkalársa, j Polgár Dénes, az MTI külpo- j litikni szerkesztőségének Ivettes vezetője; 2. fokozatát Demeter Imre, a Film, Színház, Muzsika helyettes főszerkesztője, Kékeséi Gyula, a Népszabadság főmunkatár- I -.a; 3. fokozatát. Antálffy Gyű- j la, n Magyar Nemzet olvasó- ! szerkesztője. Bajor Nagy Ernő, j a Szabad Föld rovatvezetője. A kitüntettek nevében Má- j té György mo”Y1ott köszönő- j tét. Este a Minisztertanács 1 Tájékoztatási Hivatala és a j Magyar Újságírók Országos! Szövetsége — a sajtó napja alkalmából — baráti találkozót rendezett a Magyar Sajtó Házában. Kedden délelőtt a magyar sajtó napja alkalmából koszorúzás! ünnepséget rendeztek a Kommunisták Magyar- országi Pártja Visegrádi utcai volt székházának — a Vörös Újság egykori szerkesztőségének — faián elhelyezett ern 1 éfe tábl ánál. Néhány napja még mindössze egyetlen olyan üzemről tudtunk, amelynek dolgozói teljesítették mindazt, amit a második ötéves tervben meghatároztok számukra. Azóta másutt, is befejezték az évi terveket, és mától kezdve a Borsodi Szénbányászati Trösztnél is 1966-ót imák. , Ä több mint 20 000 bányászt 1G~; foglalkoztató, s az ország barnaszén szükségletének jelentős hányadát termelő tröszt évek óta a legjobbak közé tartozik. Mostani. eredményességével _a nagy kollektíva ismét bizonyított. Hiszen fáradozásaik, sokszor nehéz munkájuk nyomán öt esztendő alatt csaknem 24 millió tonna barnaszén gördült ki korszerűsített, fejlesztett aknáiból. És a napokban, melyek év végéig következnek, úgy számolják. szerényen is vagy 330 000 tonnányit vájnak ki odalent a frontfejtéseken, elő- vájásokon. Ezért gyűrkőzlk a tröszt kollektívája. SemmiA Gemini—7. amerikai űrhajó kedden, magyar idő szerint 18.48 órakor kezdte meg a 45. kört. Ezt nem sokkal megelőzően módosították az űrhajó pályáját. A manővert az egyik űrpilóta, Frank Bor- mán hajtotta végre, amikor az űrhajó Ausztrália és a csendes-óceáni Canton sziget közti térség felett repült. Ez a kísérlet egyébként az első láncszem a legfontosabb kísérlethez, ahhoz, hogy a Gemini—7. találkozzék az űrben a Gemini—6-tal. Ez utóbbi űrhajó fedélzetén Walter Schirra és Thomas Stafford próbálja néhány centiméternyire megközelíteni Bórmanékat. A houstoni laboratórium bejelentette, hogy rohamos tempóban folynak az előkészületek a Gemini—6. felrepítésére, s lehetséges, hogy az eredetileg ter7o útjáról vezeti hétfő helyett az űr-randevút már vasár sítják. S0 százalék termelékeny sé<?höl Azon túlmenően, hogy december 7-én, kedden befejezte második ötéves tervét a Borsodi Szénbányászati Tröszt, a termelési színvonal 23 százalékkal emelkedett. Eredményességüknek elsősorban a termelés koncentrációja és a termelékenység emelke- rnap” megváló- i dósé a magyarázata. Emlékszem, 1961-ben átlagosan 37 Meghalt dr. Kocsis Ferenc az Élet és Tudomány főszerkesztőié Dr. Kocsis Ferenc, az Élet és Tudomány főszerkesztője december 6-án, életének 52. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Nyjrmádán született — Szabolcs megyében —, Nyíregyházán érettségizett, majd a prágai egyetem orvosi karán tanult. A Szálasi-puccs másnapján átszökött a Vörös Hadsereghez. Kitűnő eredménnyel fejezte be orvosi tanulmányait, s előbb a nyíregyházi kórházban dolgozott, ] 948-tól vezető beosztásban az OTI-hoz került. 1950-ben miniszteri biztosként a győri kórház átszervezését irányítot„vagonosa.li” voltak a borsodi aknák. Az ötéves terv végére napi 60 Dogon szenet termelő bányákká lettek. Nagyot változott a fejtések „profilja'’ is. Amikor elkezdődött az ötéves terv, mindössze 2880 folyóméter frontfejtés volt a tröszt területén. Most. viszont 4200 méteres frontról adják a .szenet a bányászok. Ugyanez idő alatt 18 százalékkal nőtt az összüzemi teljesítmény és a többlettermelésnek 80 százalékát a termelékenység fokozásával produkálták. A napi tervek teljesítésén kívül nagy gondot fordítottak a bányák karbantartására, és az előkészítő tevékenységre. Gondoltak rá. hogy később is legyen megfelelő mennyiségű munkahely-kapacitás, ezért is teljesítették túl vagy 15 kilométerrel vágathajtasi tervüket. Termelésfejlesztésük a második ötéves terv során átlagosan 5 és fél százalékot ért el évente. Vasas frontok — betonvágatok Ilyen eredményességet csakis, a műszaki fejlesztés szem előtt tartásával, korszerű üzemszervezéssel lehet biztosítani. Ezeket az íratlan szabályokat figyelembe véve a tröszt in ásza ki vezetői azon fáradoztak, hogy jobb munka- körülményeket, gazdaságosabb technológiai eljárásokat, fejlettebb módszereket honosítsanak meg a bányák mélyén. 1961-ben még mindössze 112 kilométer korszerűen biztosított, betonozott, TH-gyűrűvel, vagy vasbetongerendával kiképzett vágat volt a tröszt területén. Öt esztendő alatt a duplájára növekedett. Az acéltámos frontfejtéseknél még szembetűnőbb az előrehaladás. 1961-ben alig néhány frontfejtésen mindössze 671 folyóméteren tartották vasgerendák a hegyet. Most 2300 folyóméter a vasas frontfejtések homlpkhossza. 9 darab F—5-ös íejtőgép dolgozik a *rgyors vága'.hajtásért. Erényében széngynlú, Terv-tárón pedig maróhengercs jövcsztőgép vágja a szénfalat. A műszaki fejlesztésen kívül a tudományos kutató tevékenységre is gondot fordítottak a trösztnél, s kezdeti eredmények találhatók a hidraulikus szállításnál, a brikeltezésnél, a köze (.fizikai vizsgálatoknál, és a torlasztó- kos rakodóba: ondezések lőrének előkészítésénél. Gazdagodott c széntröszt Hogy mennyire gazdagodott a szén tröszt, ahhoz, elég végigjárni a bányatelepeket. Ót esztendő alatt 1,2 milliárd forintot költött államunk a borsodi bányavidékekre. Átadták á Központi Szénosztályozó- művet, épül a Központi Bánya javítóüzem, Perecesen, Félsőnyárádon, Alberttelepen modern, igényes munkásszálló falai, emelkedtek. Ormoson és Sajókazán új művelődési otthon készült, és sok millió forintot építettek be az Ere- nyö—Lyukóbánya-i felújítások során is. A munkásvédelemre és munkásjólótt célokra fordított összeg meghaladja a 150 millió forintot, az öt esztendő alatt átadott bányászllikasok száma pedig 900 darabra tehető. Ezekben az eredményekben hol közvetve, hol közvetlenül mindenképpen ott található t a tröszt területén dolgozó szocialista brigádok fáradozásai. A bányák 550 munkacsapatának több mint a fele márts a szocialista brigád cím tulajdonosa. Ezek a kollektívák, amelyek összesen 4500 tagot számlálnak, nemcsak a munkábán váltak példamutatókká, hanem a tanulásban és a közösségi élet kialakításában is. Úgy mondják, nagy részük van a kifejtett 24 millió tonna szénben, meg abban, hogy még 330 000 tonnát adhatnak terven felül. .f Paulo vits Ágoston Befejezte második ©téves tervét az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt Lapzártakor érkezett a hír, hogy befejezte második ötéves tervét az Ózdvidéki Szénbányászaü Tröszt ts. A tröszt dolgozói az év végéig keréken százezer tonna szenet termelnek terven fel ÜL Baráth Lajos: Sf/i/kő-fl alakún fiiPO-a... A mint beköszönt a komolyabb tél, hóval és széllel{ Abaújban az utak majdnem járhatatlanok. A csontba hasító hideg, mint a korbács, belcváj az ember testébe ha viselsz meleg öltözéket, de különösen, ha nem. Ennek egyik okát abban látják a földijeim, hogy a radványi erdőt kiirtotta a háború; mások olyasmiről beszélnek, hogy az olajjal hígított hernádi vízen megcsúszik a szél, s mint a friss hóra csusszant léc, még veszettebb sebességgel iramodik tovább a bűnünket megvallató vihar, végig a völgyön. Ám a háború előtt is huzatos volt ez a vidék, sőt régebben farkasvonítást is véltek erre hallani: úgy beszélik az öregek, hogy a Tátrából aláereszkedtek az éhes farkasok, s juhokat, borjúkat, sőt kutyákat is magukkal ragadtak. A vidék, most békés. Farkasok? Ugyan! Vadmacskák? Kóborok, esetleg. A vaddisznókat is ritkán látják a vadászok, talán már ki is haltak erről a szép vidékről. Mert szép ez a vidék! Féloldalasai! a Hcr- nád kanyarog, rá pedig a zempléni hegysor vigyáz, mely aztán a határon túl találkozik, s egybeköt a gömöri hegyek magas csúcsaival. A hegyeken sok az erdő. néhány vár is áll még. ha csupán romjaiban is, de harcokra és ősökre emlékeztetőén. De mi közöm nekem, mai vándornak, a várakhoz? Talán annyi, hogy a boldogkőit magunk, is megkerestük, kincset remélve, de csupán'néhány vak patkány riasztotta gyerekszívünket, .mely dobóivá kísérte bátortalan járásunkat a vaksötétben. Most renoválják a várakat, s már tudom: a kincs nem ott bújt meg, hanem a kaolinban és a szőlőkben — a nyomorúságot az erodált területek fokozták; most erre is írt keresnék mérnökemberek, adja tudásuk, hogy feljavítsák a dimbes-dombos abaúji mezőket, melyen annyit, de annyit izzadtak nagyapáink, apáink, testvéreink. I tt élnek rokonaim is. Ebben a huzatos, de szép fél-völgyben. Néném ma is pálinkát mér a hóvihar ellen küzdő utasnak, s ráérő falubelijeinek, bár ügy tudom, hogy mostanában a baskói parasztok lassú ökrösszekéren alig tévednek erre — malomba, örli az a lisztet ma is, de a teherautók elviszik innen, hogy aztán kilós zacskókba csomagolva visszahozzák. Kenyeret is hoznak az autók, kevesebbet sütnek mostanában a csutkás kemencékben. Az erdőbényei bor sem úgy forgalmazódig mint egykoron. Palackban iiozzák-viszik, kóstolásukra legbizonyosabb a gép, nem pedig a korláti paraszt, akinek aztán a savanyú vinkó ízlett a legjobban, miután beszalonnázott a hazaiból. Régi idők, emlékek foszlánya. Ahogyan fut kényelmes, meleg kocsink a szélben, csupán a szelet érzem igazinak, kegyetlennek, ahogyan arra gyermekkoromból emlékszem. Meg egy kis pirossapkás fiút, akinek ballonja nekifeszül a havas viharnak. Időnként hátra-hátranéz, s mert. látja a kocsit., hát lassítja lépteit... Talán szánalmat vár. Még pontosabban egy autóstoppot. — Vegyük magunkhoz — javaslom. Ügy érzem, senki más nem lehet az a hideggel birkózó gyerek, csak jómagam, amikor niég a szántói iskolában okítottak a magasabb, betűket összeolvasó tudományra télen, tavasz- szal, ősszel, csak nyáron nem, amikor kényelmesebben esett volna az átjárás. — Hideg van, meg az átkozott felvidéki szél ... Megállunk, felvesszük a lurkót. — Honnan? — kérdem. — Szurdokról — mondja, s megtőrli kibuggyanó nátháját. Piros az orra, piros az arca, a sapkája, a keze meg szinte lila. Kabátkája alig takarja könyökét, agyonmosotl pu- loverujjasa felkunkorodik. — Hová? — Göncre — s mert érzi, hogy ennél többre kíváncsi a jótevő idegen, hát sorolja. — Lámpaüveget veszek, meg az öcsinek nadrágot.... — És ha nagyot találsz rá venni? — kérdem, de aztán eszembe jut, hogy annál nagyobb baj, ha kicsire méretezi. — Vagy ha szűk lenne rá? — Guminadrágot veszek — mondja, s egy vigyorintással jelzi, hogy öccse kicsiny, olyannyira, hogy még nem is szalonképes ... — Ahá!... — jelzem, hogy értem: itt hiba nem eshetik, mert a guminadrágnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy nyúlik. — Hanyadikos vagy? — Nyolcadikos — mondja, s kicsit talán rág is a lelkében ez a kérdés: mert, hogy nem vettük észre rajta, hogy ő már utolsó éves az iskolában. E kkorra éppen egy vonalba értünk a Magoskával; ködpárába burkolódzik a vidék legmagasabb csúcsa, s csak sejteti testén a titkos ösvényeket, a meredek kaptátokat, a kályus utakat és mord sziklaormait. Méltóságos, sőt magabiztos, ahogyan alánéz, s felméri kistestvéreit: a regéci várat,' a kéri, az újfalusi templomtornyot, a Hernádot, melynek még nem fagyott be a vize, de a széleken már csipkézik a. fagy. Egyik reggelen majd mint ezüst szalag húzódik át azon a völgyön, ahol egyszerre mérték az ország legsötétebb vidékét, a legszebb nyelvet is itt hallhatja a vándor. Ez itt a sötét Abaúj. Igen, hiszen íme, a gyermek Szurdokról átgyalogol Göncre lánipaüvegért és ... igen, guminadrágért. — Gyalogosan? — kérdezek újra. — Már úgy értein, hogy az egész utat gyalogosan tetted meg? — Hidasig vonaton .. . Onnan gyalog. — Autó nem jött? — Egy, de az nem vett fel... Pedig intettem — s félénken néz körbe, mint aki azt mondja: maguk igazán jó emberek, vagy csak vallatni akarnak? Ám tiszta lelkű nép él erre. Gyanakvása az első mosolyra eloszlik. Mondom neki, hogy magam is erre a vidékre való vagyok. Megnyugszik hát, s ül nyugodtan, szemléli az elsuhanó tájat, lelke nevet a szélen, mely porhót vág az üveghez, de nincs rajtunk hatalma,' kezű nket-lá búnkat nem veszi meg a hidege. Ennek a pirossapkás legénykének sem okozhat könnyfacsaró fájdalmat, aki lámpaüveget visz majd haza falujába a gönci szakboltból. Ül. bátran és magabiztosan, mintha mindennap autón utazna, méghozzá *z*5p, s kényelmes Volga kocsin. — Utaztál már ilyen nagy kocsiban? — kérdezi egyik társam. — Nem — mondja határozottan. — Akkor most igazán örülhetsz.^ — Örülök — mondja, s kihúzza vékony testét, mert egy falun haladunk át Szeppcnés- nek, hálálkodásnak nyoma sincs. Orra még piros ugyan, de keze nyugodtan pihen térdén; egyik markában pénzt szorongat. Elérjük a zsujiai elágazást. A mi utunk jobbra, az övé balra fut Lassít á kocsi. A szél belekapaszkodik testébe. Birkózni látszik a szél és az autó. Az autó enged — persze a fék parancsára — és megállunk. A fiú megköszöni illedelmesen * kocsikázást, megböki piros svájciját — Aztán, ha erre találnának, az út mentén ... Hát felvehetnének újra .., Lámpagyújtásra otthon lehetnék... Már csak az öcséin miatt akarom. Az fél a seléttől — s pinokkió- arcára igazságot váró mosoly rajzolódik. S latszik arcán az ötperces boldogság is, hogy autóba utazhatott, s a remény, hogy még utazhat aznap. Félelem nincs rá írva; lelkében sem tanyázhat ijedelem, hiszen neki már aligha mondanak olyan meséket az öregek, hogy egyszer, amikor az abaúji utakra, s a kertekbe is farkasok szöktek le... — tekin tete tiszta és nyugalmas, talán csak annyi aggódás látszik benne, amennyit becséért érez, aki még piciny emberke, s fél a sötétben ... ígéretet teszünk és már indlulunlc is álunkra, külön-lcülön. PárálHk a hegyek'sora, a szántóföldek s a gönci makadám is, melyen a pirossapkás fiú lépked, akiben magamra ismertem, ha csak öt percre is. — Csak át ne fázzon az a gyerek ... Szegény ember fia, vékonyan öltözködik... D e lóm, az én Ids ismeretlen barátom vidáman, nagyokat ezökellve halad útján, s talán már ö az utolsó gyerek, akit lámpaüvegért küldenek egy távoli faluba, még itt, a sötét: Abaújban is. Ha valaki úton látja, vegye magához az autójába; mintha egykori magamért, szólnék, úgy kérem ezt. Az egykori magamért, a havas-szeles utakat járó kisdiákért.^ ta. A következő évtől a Természettudományi Társulatnál munkálkodott, hamarosan az Élet és Tudomány hetilap, valamint a Természet és Technika havi folyóirat vehetője lett. Kipróbált, tapasztalt kommunista volt, a felszabadulás óta a párt tagja. Munkája elismeréséül többször is kitüntették. Dr. Kocsis Ferencet a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Hírlapkiadó Vállalat saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
