Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
tyfefesmwj, SÜWSäo «äeeemfoer S. ßSZAKMAGYARORSZÄG 3 nr\ r§ « r s 1 el-viragok (Foto: Szabados György) V itatkozó országgá lettünk. Jó szokásunkká vált, hogy dolgainkat megbeszéljük, közéletünk élénk fórumaivá váltak a különféle tanácskozó és előadó termek, ahol élénk eszmecserében tisztázódnak, világosodnak a vélemények. Hovatovább olyannyira fejlődtünk, hogy a vita néha már-már önmaga paródiája, humoristák tollára kívánkozik, s nem ritkán megesik: vitatkozunk a vitáról, megbeszéljük, hogy mit beszéljünk meg, hogy végül is a szóban forgó tárgyalás majd újabb vitához szolgáljon később alapul... Ám most nem a fonákságok kicsúfolása a' cél. Nem ez, hanem a téma érdemi, lényegi része, amelyről gyakran hallunk, gyakran tudomást szerzünk. S erre a bizonyos lényegre fel kell figyelni, mert benne — túl a vita, a vitatkozás egyszerű helyeslésén vagy tagadásán — egész közéletünk demokratizálásának egyik sarokpontja van. A kérdés, amely mintegy burokként fogja magában ezt a nagyfontosságú tartalmat, így szól: miről vitatkozzunk? S már elöljáróban, hogy félreértés ne essék, hadd jegyezzük meg: nem témákat kívánunk felsorolni, nem újabb ötletek után kutatunk, hogy tovább bővüljön eddigi vitaanyag-kincsünk amúgy sem szűk választéka. Nem, nem erről van szó. Nem erről, hisz a valóban érdemi vitához alapot adni nem lehet, s nem is kell, azt az adott pillanat társadalmi igénye mindig meghatározza. A miről vitázzunk kérdésfeltevés abban a vonatkozásban, ahogy most állítjuk fel tételünk gyanánt,.Valójában nem más, mint a szocialista demokratizmus helyes értelmezési módjainak egyike. dőszerű-e most e témáról beszélni? Feltétlenül az; itt a tél, ilyenkor kezdődnek a különféle politikai tanfolyamok, elevenebbé válik az élet váro- son-falun egyaránt a társadalmi szervezetekben, a klubokban. A felfrissülő, aktívabb politizáló kedv, a sok-sok szervezett vagy spontán vita megköveteli, hogy beszéljünk erről is: miről vitázzunk? Ma, ennek meghatározásában, két egymással homlokegyenest ellenkező nézet a leggyakoribb. Az egyik szerint az érdemi vitát a nagyközönség — értsd: a sok milliónyi választópolgár — nélkül, szűk körben kell lefolytatni. E szűkítő nézettel szemben ott áll a másik: mindenről, mindenkivel, mindenkor vitatkozni, mindent a legnyilvánosabb fórumon tárgyalni, beszélni, beszélni, beszélni, mert — mondják e módszer hívei — nálunk belső ügy nincs. Nem titkoljuk: mint általában semmiben, ebben sem fogadhatjuk el mértékadónak a végleteket, mert az ilyen vagy-vagy szemlélet mindig túlzottan egyszerűsít, s könnyen elszakad az élet sokszor felettébb bonyolult valóságától. De ebben mór csak azért sem helyeselhetjük a végleteket, mert — a maguk oldaláról külön-külön —■ nem csekély veszélyt rejtegetnek. A szűkítő nézet veszélye nem kevesebb, mint az, hogy korlátozza az állampolgárok beleszólását a közügyekbe, lebecsüli a közvélemény segítő erejét, s megfosztja az ügyek hivatott intézőit a legértékesebbtől: a cselekvő támogatástól. Vajon mit várhat választóitól a tanácstag, ha beszámolóján csupán döntéseket ismertet? S vajon a választó magáénak érezheti-e községe, körzete minden gondját- baját, ha eleve úgy véli, hogy szavára, tanácsára nincs szükség, a döntés tőle teljesen független? Való igaz, egy választott, s az ügyekben döntő szavú testületnek, példának okáért egy község tanácsának vannak bizonyos, csak a tanács vágj' a végrehajtó bizottság elé tartozó dolgai. Tény az — mondjuk —, hogy nem képezheti (mert minek is képezné?) nyilvános vita tárgyát; kit alkalmazzon pénzügji előadói állásra a végrehajtó bizottság. _ De a leghelyesebb döntés érdekében arról már feltétlenül meg kell hallgatni a közönség véleményét, hogy a rendelkezésre álló községfejlesztési alapból mit valósítanak meg a leghamarabb, hogy a társadalmi munkával hogyan gazdálkodhat valóban ésszerű módon a tanács. Azt természetesen nem kérdezheti meg a pedagógus a szülőktől, milj’en módon tanítsa az ábécét vágj' a nyelvtant, de azt, hogy a gyermek egységes neveléséért együtt dolgozzon a család és iskola, feltétlenül kérheti — mert, hogj' milj'enné válik az új nemzedék, az nem „belső ügy”. Nem szabad semmiféle közügj'ben elfelejteni: akikhez az ügyek intézője fordul, az állampolgárhoz, laikus lehet szakmai megítélés szerint, de feltétlenül hozzáértő, ha mint szűkebb pátriája, környezete ismerőjétől kérnek véle- ményt. S ha így veszik, ha így cserélnek véleményt vele: megnő közérdeklődése, maga is cselekvő részese lesz fontos közdolgainknak, mind kevesebb ..laikus” vonással, s mind több, szélesedő látókörön alapuló felelősséggel. a másik, a „mindent megvitatni” nézet? Legalább olyan hibás, mint az előző, a kirekesztő. Mert míg az megfosztja bázisától, az aktív közreműködők sokaságától a választott testületet, emez valósággal tétlenségre kárhoztat, s bénítja a cselekvést. Nem egj'szer emeltünk szót az elburjánzó értekezletesdi ellen. Tettük ezt nemcsak azért, mert értékes napokat, órákat rabol, hanem azért is, mert mint módszer, alkalmas a felelősséggel járó döntés halogatására, az állásfoglalás elkerülésére, a tisztséggel járó, kötelező terhek áthárítására. Végső fokon ez a szemléletmód is egy idő múltán feltétlenül a közügyekből való kirekesztéshez vezet. Mert vajon kinek marad meg a vitatkozó kedve, ha látja, hogy ugj'an meghallgatták, de érdemben utána nem történik semmi? V ronzó, lelkesítő vonása ma közéletünknek, hogy megszűnt a felesleges titokzatosság, hogy az állam mind több örömét, gondját, ügyét meg kívánja osztani polgáraival, akiket szolgálnia kell. Lezártuk az ellenőrzött vélemények, az előre megbeszélt és megfogalmazott „viták” korát, társadalmunk nagyra értékeli a belülről induló, őszinte bírálatot, a segítő ellenvetést, a jótanácsot. Soha annyira nem bátorította senki hazánkban a vitát, mint ma. De, az alkotó vitát, amely mentes a túlzásoktól, amelj' épít a köz javára, hogy aztán sokféle véleménj'ből kialakuljon valami közös, végleges álláspont. S ha ez megvan, ha jó, akkor már nincs szükség a szavakra. Akkor már tenni, cselekedni kell. Mert minden vita annj'it ér, amennyi hasznos tett születik majd belőle. Lantos László — Halló? .;. Borsodi Vegyi- kombinát? — Igen, BVK, tessék? ■— Körtvélyesi István főmérnök elvtársat kérem. Néhány pillanat, amíg a kapcsolás tart, és máris jelentkezik a vegyikombinát főmérnöke. — Úgy értesültünk, hogy a Borsodi Vegyi- kombinát műtrágya üzemcsoportja befejezte 1965. évi tervét. »— Igen, az egész gyár termelési értékének mintegy 80 százalékát adó műtrágya üzemcsoport másodikán befejezte idei tervét. Ez azt jelenti, hogy 25 százalékos nitrogén műtrágyából 188 600 tonnát termeltünk 11 hónap alatt. Számításaink szerint az év hátralevő részében további 15 ezer tonnát adunk a népgazdaságnak, amely véleményünk szerint mintegy 40—50 ezer tonna gabona többlet termelését teszi lehetővé a mezőgazdaságban. | — Mindezt a rekonslruk- I ciós munkákkal párhu- | zamosan produkálták? — Ismeretes, hogy az idén nagy rekonstrukciós munkák vannak a BVIv-ban. Szerénytelenség nélkül mondhatom: ez az eredmény annál inkább jelentős, mert úgy fejeztük be csaknem egy hónappal hátár- idő előtt idei tervünket, hogy közben teljes erővel tartottak a rekonstrukciós munkák. Itt- ott bizony alapot ástak, falakat emeltek, újabb gépeket szereltek, arrébb pedig több száz atmoszféra nyomással dolgoztak, nem is beszélve róla, hogy volt olyan hely, ahol a műveletekhez mínusz 180 fokos hőmérsékletre, másutt pedig plusz 900- fokra volt szükség. Munkánk jellegének ezek a bonyolultságai magasfokú szervezettséget, a technológiai előírások szigorú betartását követelték meg. — Hogyan segítettek :n imént említett eredmények elérésében a gyái «aocialísta, brigádjai? Befejezte ez évi tervét a Borsodi Vegyikombinát IS ezer touna műtrágya terven felül — 83 szocialista brigád Az intézkedési terv hatásai Telefoninterjú Körtvélyesi István főmérnökkel — Nyolcvanhárom szocialista brigád van üzemeinkben, s ezek többsége éppen a munkák összefonódása révén hozzájárul, hogy a műtrágyagyár befejezhette tervét. Nemcsak azok a brigádok, amelyek közvetlen érintettek az üzem termelésében, hanem a karbantartók, a leiknek jó munkája révén lényegesen csökkentek a kiesési és állásidők, azután a < műszerészek, akik az automa- tikák szabályos működtetését biztosították, ezzel is csökkentve a veszteségidőt és biztosítva a folyamatos munkát. Vala- mennyiüket dicséret illeti, és mindnyájan részesei annak, hogy december másodikán befejezhettük idei tervünket. — Végül azt szeretném kérdezni, melyek voltak azok az alapvető mű-« szaki, technológiai, vágyj szervezési intézkedések,« amelyeknek gyakorlati j megvalósítása is benne s van a várható 15 czera tonna műtrágyában? ‘ — Tavaly decemberben, fi-J gyelembe véve a Központi Bi-J zottság határozatát, a koráb-J biaknál terjedelmesebb, tártál-' masabb intézkedési tervet ké-i szítettünk. Év közben rendsze-, résén ügyeltünk ennek végre-1 hajtására, ami mindenképpenj hozzájárul munkánk eredmé-< nyességéhez. Hogy mást ne em-( lítsek, az év folyamán megva-J lósítottuk a számítógépes op-' limalizálást. ami azt jelenti,! hogy elektromos gépekkel szá-! mítottuk ki a különféle para-| métereket, és ezzel lényegesen J csökkentettük a veszteségi c időket, növeltük a termelést.! Sokat jelentett az is, hogy idő-J közben módosítottuk a műtrá-j gya hűtést, és elkezdtük az' úgynevezett „puderozást”. Ezek. saját terveink, elgondolásaink« voltak és jól beváltak — vá-, laszolta Körtvélyesi István' főmérnök elvtárs. ] Az ilyen telefoninterjú nyíl-' rán nem . alkalmas rá, hogy :gy nagy üzem esztendei munkáról valamifajta teljes késet adjon. Ahhoz viszont elég, íogy néhány gondolattal vázol- uk azokat a fáradozásokat, »melyek mindenképpen hozzáárultak a BVK idei sikeres nunkájához. Paulovtts Ágoston A sínautó erősödő zúgással »indul el Miskolcról. A kocsi- ! ban hatan ülnek. A MÁV a igazgatóság emberei és a pos- | ta képviselője. Vargyasi An- »dór, az építési és pályafenn* tartási osztály vezetője szaba- | tosan közli: > — Mai utunk célja: felmér- J ni, mit kell tennünk, milyen I lehetőségeket kell megterem- ’ lentink, mi szükséges ahhoz, > hogy december 23-án az első »villamosmozdony elindulhas- J son Miskolcról Szerencsre. [ Felkészültek s as új közlekedésre * A hangulat kissé nyomott. t Nem csoda, hiszen egész nap | csepegett, csörgött az eső. A l pályamunkások, a telefonsze- »relők elismerésre méltó hő- sssiességgel dacoltak az időjárással, miközben az eső ví- i hasztalanul paskolta őket, a ® nedvesség áztatta ruhájukat. s> — Igyekeznénk, hiszen tudójuk, hogy nagyon fontos a * munka — vetett morózus pillantást a szürke, kormos ég- J boltra Hernádnémetiben az s egyik pálj'amunkás —, de hát Jaz idő ellenségünkké szegőe dött. J Az állomásfőnök közli. 5 — A felső vezeték itt, a J hernádnémeti állomáson is el- »készült. Szerelik a világítást. “Most kötik be a váltókat az * automat.ikába. * Az érkezők megkérdezi k: — Felkészültek-e a villamosmozdonnyal való közlekedésre? — Most oktatjuk másodszor a személyzetet. Vizsgáznak az anyagból. Miért szükséges ez? A villamosmozdonyok gyorsabban haladnak. A Miskolc és Szerencs közötti utat 20—25 perccel rövidebb idő alatt teszik meg, mint jelenleg a gőzmozdonyok. A sínek fölött húzódó magasfeszültségű vezeték, az állomás biztosító berendezéseinek automatizálása nagyobb felkészülést, gyorsabb intézkedést kíván. Tiszalúcon némi változás történik. A személyvonatok megállnak ugyan, de a helység nem működik tovább állomásként. A sínek mentén a posta több szerelőcsoportja ügj'kö- dik. A telefonkábeleket már „láthatatlanná” tették. Emberi, s ahol lehetett, gépi erővel földbe süllyesztették. A szerelők a mászóvasak segítségével az oszlopokon a huzalokat szerelik, levágják a szigetelőkről. A nedves fűben, a felázott talajon embercsoportok lépkednek, húzzák, vonszolják, feltekercselik a bronzes alumínium huzalokat. E^ymtis S(p*y»i*!«ív»v ’vei Az egyik csoport vezetője szinte letérten közli: — Terepjárónk elakadt • Nem tudjuk elszállítani a leszedett huzalokat. » — Ezen tudunk segíteni —■ : mondják a MÁV emberei. — Egy nyitott, lapos kocsit és . égj' motoros Vontatót adunk , e célra. A nagjr munkákkal csak- i nem elkészültek. A felső ve• zetékek már végignyúlnak a i sínpárok fölött, működnek az t elektromos jelzőlámpák, Sze• rencsen nagj' ambícióval • munkálkodnak egy új épület i tető alá hozásán. Ide futnak • be a telefonkábelek, itt lesz az erősítő berendezés. 5 A „finisben’’ minden figye- : lem a postaiak munkájára- irányul. Amíg a sínek mentén- telefonhuzalok vannak,, nem kapcsolhatnak áramot a felső i vezetékbe. A posta nehéz . helyzetben van. Jó néhány • nappal később kapta meg a . munkaterületet, s az idő cu- L darui akadályozza őket. A . posta képviselője, Buti Ferenc . a gondokról beszél. — Nekünk nemcsak bontanunk kell, hanem Szerencstől [ 700 méter kábelt kell lefek- . telnünk. Az semmiképpen ■ sem maradhat el. Eddig a sínek mentén haladt. a MÁV-vonalakkal együtt, • a polgári lakosságot : szolgáló telefonhálózat is. Most külön választották, így a postának is külön kábeleket kellett a lakott területeken áthúzva lefektetnie. Ha nem építik meg a hiánj'zó 700 métert, a lakott területek telefon nélkül maradnak. Vargyasi rövid töprengés után közli: — Rendben van. Mi megássuk az árkot, a posta pedig fordítson minden erőt a bontásra. így el tudnak időre készülni? — így igen — bólint Buti. Nem megj' másképpen, csakis közös együttműködéssel, egymás támogatásával. *Haditanács a terv fölött Szerencsen az állomásfőnök irodájában hömpölyög a cigarettafüst. Az állomás vezérkara, Makó Imre forgalmi főintézőt körülfogva, egy zeg- zúgos vonalakkal telerajzolt tervezetet tanulmányoz— Ez — magj'arázza Makó Imre —, a vonat-mozdony- fordulő terve. Uj menetidőket kell kidolgozni. A személj'vo- natok 60—70 százalékát villamosmozdonyokkal akarjuk vontatni. Ez igen gazdaságos lesz. Napi 70—80 ezer forintos megtakarítást tesz lehetővé. Jobban ki tudják használni a villamosmozdonj’okat. Jelen»» leg a Budapestről Miskolcra érkező mozdonyok hosszabb ideig állnak új szerelvényre várva. Ez az idő éppen elég ahhoz, hogy ki- és visszazúgjanak Szerencsre, illetve Szerencsről. Gőzmozdonyok szabadulnak fel. amelj'ek más te» üicten biztosítanak jobb közlekedett SCseria* it nagy „finis“ Elindul-e december 23-án Miskolcról Szerencsre az első viitamosmozdony ? — A MÁÉ es a posta közös erőfeszítése MIRŐL, MEDDIG
