Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

#as*ssESaiá, 19«®. december SS. eSZAW’»* *<”.V AROKSZ ÄG fii Nyurga alak9 széle kalappal*..“ Henry Büttner jeles német karikaturista A Német Demokratikus a kiváló karikaturista. Egy Köztársaság lapjainak egyik jvjs fajúban él, az 5000 lelket legnépszerűbb munkatársa , ,,,, ’ ,, , _ már évek óta Henry Büttner, szan'óal° Wittgensdorf ban, néhány kilométerre Kari Marx Stadt-tól. Életének egyetlen hosszú útját 1*15. januárjában tette meg, ami­kor egyenruhát húztak 17 esztendős alakjára, s fegyvert nyomtak a kezébe (még ke­zelni sem tudta), hogy Ham­burg környékén feltartóztas­sa a szövetségesek előrenyo­mulását. Innen sok-sok hetes gyaloglás után érkezett haza. Egész életében nem járt többször Berlinben, mint há- rom-négyszer —, amikor már elkerülhetetlenül fel kellett keresnie azokat a szerkesztő­ségeket és kiadóhivatalokat, amelyeknek dolgozott. Egyéb­ként postán küldi be mun­káit. A legtöbb szerkesztő, noha évek óta együtt dolgoz­nak, még sosem látta. Olva­sóinak milliói közül, akik naponta nevetnek rajzain, alig néhányan ismerik szemé­lyesen. Tíz évvel ezelőtt Büttner maga sem tudta, hogy hu­morista. Karl Marx Stadt egyik nagy áruházának rek­lámgrafikusaként dolgozott, árcédulákat írt és plakátokat rajzolt. Egyik rajzát közölte az NDK népszerű szatirikus hetilapja, az Eulenspiegel: ez volt Büttner belépője, első lépése a hírnév felé. Azóta küldi rajzait az újságoknak. Általában reggel kilenctől délig rajzol, naponta három karikatúrát készít évek óta. Rajzait azonnal fel lehet is­merni, ha véletlenül nincs is ott a monogramja, annyira egyéniek, jellegzetesek. Úgy­szólván soha nem ír szöveget, képaláírást karikatúráihoz. Fő alakja egy hosszú, nyúr- ga alak, széles karimájú ta­lappal a fején: német kispol­gár, aki 'mindent a legtelje­sebb komolysággal csinál, még a szemmeliáthatóan ér­telmetlent és a különöst is. Olyan családi körben él, amelyben a felesége az iga­zi úr a háznál. A módszeres­ség, a fend a legjellemzőbb tulajdonságai. Az az ember, aki egy, a fa­lon függő rajzos útmutató alapján köti be a cipőfűzőjét, aki szemét, fülét, orrát egy másik, ugyancsak, s falra függesztett rajz szerint mos­sa meg, aid úgy utazik el szabadságra, hogy előzőleg megbízza a szobalányt: min­den nap tépje le a naptárról az elmúlt napokat, aki hiva­tali főnökként órával a kezé­ben várja a „íájront” pilla­natát, hogy a már régen az ablakhoz csődült személyzet­nek akkor adja ki a paran­csot a redőnyök lehúzására. Rendes, házjas ember: szenet hoz fel a pincéből, s a fel­hordásnál a legfelső lépcső­fokon „Isten hozott” feliratot talál, amelyet a felesége ra­gasztott ki. Ha látogatóba megy, magával viszi a saját díványát, ha borítékot akar leragasztani, nyelvét a vízve- zetékcsö alatt nedvesíti meg. Olyan holmikat visz be a hi­vatalába — egy melltartót például —, amelyeket az ágyában talált, es . leemeli m kalapját, ha a főnök szobája előtt halad el. Utcai baleset­nél, összeütközéskor elgör­bült kocsijának egyik ülését kiemeli, s a jegyzőkönyvet felvevő rendőrnek Idnálja oda, hogy kényelmesebbé te­gye az életét... A berlini Eulenspiegel Ki­adó közreadta Büttner raj­zainak gyűjteményeit. A leg­utóbbi kötetének Scherzo curioso a címe. A zenei élet­ből vett címmel Büttner egy régi gyermekkori vágyának is emléket állított: operaéne­kes akart lenni. Ez az álma nem valósult meg: Henry Büttnernek „nincs’’ hangja ... (Panorama)

Next

/
Thumbnails
Contents