Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-17 / 297. szám

%

ÉSZAKMAGTARORSZAG

Péntek, 1965. deoemb&r 11 wMUMMmmnmmmmamtmuaBmBm

As értelmiség; feladata a világnézeti nevelésben

Beme László eívtárs előadása a TIT miskolci klubjában

Szerdán értelmiségi találkozót rendeztek a Tudományos Ismeretterjesztő Társukat miskolci klubjában. Több szerv vállalta az érdekes, izgalmas eszmecsere előkészítését. A sikeres est újszerű programsorozatot indított el, amely tág lehetőségeket kínál az értelmiségi dolgozókat foglalkoztató kérdések megvitatására, az álláspontok, nézetek, szellemi élmények és törekvések találkozójára.

A gondolatok frissítő ke- lingését, a szabad vélemény- cserét, a korszerű igények Iminél jobb megközelítését, kétségtelenül, messzemenően elősegíti az értelmiség önbecsülésének erősödése, a szocializmus építésében megnövekedett, megsokszorozódott társadalmi szerepének sokrétű bemutatása. Ezt szolgálta ez a programindító, egyszerEsz isiéi feSe!őssé<r

Beme elvtárs sorra vette azokat a feladatköröket, amelyekben mind fokozottabb ínértékben jelentkezik az értelmiség társadalomalakító hatása. Ezek: az anyagi-technikai bázis, a tudományok fejlesztése és a tudatformálás. Természetesen mindhárom kölcsönhatásban áll egymással. Az ideológiai irányelvek szellemében az előadás kiemelte a műszála értelmiségieknek, mint a termelés parancsnokainak eszmei-politikai felelősségét. Ennek relációjában mutatott rá bizonyos kispolgári nézetekre, magatartásra, szemléletre, amely akadályozza a közösségi aktivitás nagyobb mérvű kibontakozását, a gyorsabb ütemű előrehaladást. A kispolgárság komplex fogalom és komplex társadalmi képlet. Az erkölcsben és magatartásban, a családi életben és a holnap megítélésében, egyaránt fellelhető hatása és vonásai. Minket most különösen zavarnak és akadályoznak a. munkában, a termelésben fclbukltanó jelenségei, mint az egyenlősdismind programadó előadás, amelyet Deine László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Bizottságának titkára tartott Az érelmiség feladatai a világnézeti nevelésben címen.

Történeti áttekintésében aláhúzta, hogy 1948 után tág lehetőségek nyíltak a párt erős szövetségi politikájának kialakítására; ez magában foglalta az értelmiséggel való szoros együttműködést is. Az MSZMP érdeme, hogy a szövetségi politikát, amelyet aláásott a személyi kultusz, visszaállította jogaiba, és ennek eredményeként megérlelődtek a népi-nemzeti egység feltételei. Uj világunk építésének mai szakaszában különösen fontossá vált a tömegek tudatos nevelése, és ebben számottevő szerepet játszik az értelmiség.

a ninankaíielyelten

ség igénylése, a laza. munkamorál, a minőség elhanyagolása, a takarékosság szem elől tévesztése, stb. Értelmiségünk mind ezen, mind a többi területen csakis úgy töltheti be hivatását és vállalhatja igényelt részét a társadalmi tudat formálásában, ha mentes marad a szakmai beszűküléstől, a közéleti közönytől, az eszmei semlegességtől.

A némáéit

érzésről

Az előadásnak a nacionalizmus elleni harccal foglalkozó részéből hadd emeljünk ki két fontos megállapítást. Az egyik: ezt a küzdelmet csakis konkréten lehet folytatni, mindig a nacionalizmus eléggé változó megnyilvánulásaival szemben. A másik: iskoláinkban és egyebütt, felszámolva az eszmei bizonytalanságot, határozottabban kell- ébreszteni, erősítem és fejleszteni a nemzeti érzést, elvégre a szocializmustól sohasem volt és ma sem idegen a nemzeti büszkeség. A mi viszonyaink közepette persze, mindig élesen elhatárolódik a türelmetlenségtől. Az is bizonyos azonban, hogy más népek tiszteletéhez, megszereléséhez saját értékeink megbecsülésén keresztül vezet az út.

D eme László előadását, amelyet dr. Csókás Jánosnak, a TIT megyei elnökének, szavai vezettek be, a részvevők nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták végig. Bizonyosra vesszük — erről vallott néhány kérdés és megjegyzés is — (a gazdag program miatt vitát nem szerveztek), hogy számos gondolatot ébresztett, rezonanciát keltett; érdemes lesz néhány eszmecserét szentelni a szerdán elhangzott fejtegetéseknek.

(ml ontsa si r os v s 1 á *r k é §» ő és Iá

aSkralá»-'»ról

A „Helyünk a világban” című népszerű tudományos kisfilm levetítése után tanulságos kerekasztal-konferenciá- rá került sor a miskolci Értelmiségi Klubban.

Ennek során Kerekes József, a TIT Borsod megyei szervezetének elnökhelyettese bevezető előadást tartott a tudományos világkép kialakulásának történeti folyamatáról és annak néhány tanulságáról. Egyebek között Engels: A természet dialektikája c. gazdag jegyzetanyagának ma is érvényes tanulságaira hivatkozva, érzékeltette a természettudományok és a filozófia egymásra utaltságát. — Ez az egymásrautaltság, a kettő kölcsönösen termékenyítő hatása napjainkban, a tudományok fantasztikus fejlődése és a gyorsan változó világ bonyolult jelenségeinek helyes megértése —, helyünk, feladataink pontosabb tisztázása miatt még nagyobb, egyre nagyobb jelentőségű — hangsúlyozta az előadó.

A bevezető előadást három korreferátum és számos hozzászólás követte.

Fábián Endre, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem matematika—csillagász és filozófia szakos tanársegédje a mechanikai mozgás, őr. Fáy Gyula, a Nehézipari Műszaki Egyetem fizikai tanszékének docense a fizikai mozgás, végül

Szita Lajos, a Nehézipari Műszaki Egyetem kémia szakos tanársegédje a kémiai mozgás helyét és néhány általános problémáját ismertette az alapvető mozgásformák közül.

A vitában felszólalók többnyire kérdéseket intéztek az előadókhoz, amelyek az alapvető mozgásformák számos problematikáját, főleg azok világnézeti, filozófiai összefüggéseit érintették.

A tartalmas eszmecsere is jól érzékeltette azt, amit bevezető előadása során Kerekes elvtárs leginkább hangsúlyozott: a természettudományok és a filozófia — közelebbről a dialektikus és történelmi materializmus — egymásra utaltságát. A késő estébe nyúló konstruktív eszmecsere legfőbb tanulsága egyrészt, hogy manapság egyetlen természet- tudós, szakember se nélkülözheti vizsgálódásai és saját tudományágának művelése közben — mint módszert és szemléleti módot — a dialektikus és történelmi materializmust; másrészt, hogy világnézeti nevelő munkánk a tudományos világkép kialakításában sem nélkülözheti a természet- tudományok legújabb eredményeinek ismeretét,, nem hagyhatja figyelmen kívül a különböző szaktudományok filozófiai problémáit.

Meghal I Seiiersi! Ingta

Csütörtökön 91 éves korában Maugham századunk legoJt- elhunyt Somerset Maugham, vasotta-bb írói közé tartozott; a világhírű angol író — jelen- Könyveit több millió példányti a Reuter. Múlt szombaton egyvérzés érte, s azóta nem tért magához. Végrendelete szerint holttestét elhamvasztják, hamvait Angliába szállítják.

ban adták ki.

Alkotásait; a magyar olvasó- közönség is jól ismeri; Sör és perec, Akkor és most, Borotvaélen, Színház, Az, ördög sarkantyúja című regényei nálunk is megj Clientele

Uiési tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége

A Hazafias Népfront megyei elnöksége csütörtökön, december 16-án Németh Imre ország- gyűlési képviselő elnökletével ülést tartott. Az ülésen először Bonta Lajosné ismertette a népfront és az MSZBT együttműködésének jövőbeli alakulását. Lényege, hogy a szervezet országos, valamint megyei elnökségei a népfronttal együttműködve dolgoznak a jövőben, a járási és községi aktívák viszont már a népfrontok bizottságaiba kooptálva fejük ki működésűiket. Éppen ezért közös megyei munkaprogramot dolgoz ki együtt a két szervezet.

Ezután a Népfront-bizottságok feladatai a feözségfejles»-' tésben című programpont lé-: nyegét ismertette Hegyi Imre. A népfront a. megyei tanáé*' által elfogadott községiéjLesz* tési terv alapján, dolgozik anz nafc a helyes szemléletnek kialakításán, amely elősegíti #’ szocialista falu, illetve a váró-1 siasodó falu kialakítását. A népfront segíti, a természeti szépségűit, vagy műemlék-jel*, legii.lt miatt idegenforgalmi érdeklődésre számot tartó községek fejlesztését és a távlati”' fejlesztési tervek valóra váltó-- sát.

Elhatározták, hogy a népfront megyebizottsági ülésé*, december 22-én tartják.

Sőltfont József:

STIBINGEIUS

LEBUKOTT

niiiumiiiiiiiiimmiiiiniiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiüiiiniiiip

4.

M

ondom', akadtak szép' napok is az iskolai éveim alatt. Tanulmányaimat azonban az Ínséges időkre való tekintettel meg kellett szaki- fanom, s mint ahogy mondani szokták: kiléptem az életbe. Különben fogalmam sincs, hogy miért mondják ezt. Az iskolás gyerek talán nincs az élétben? Nem a csudát. Ha ezt a kilépést a megpróbáltatások sorozatára értik az emberek, akkor is nagyon tévednek. Kerüljenek csak össze egy olyan őrült Baloghal, mint az én tanárom volt, s utána még az. intemálótáfoort. is üdülőtelepnek nevezik az iskola után.

Nem. akarók azonban eltérni a tárgytól, ott; hagytam abba, hogy kimaradtam az iskolából. Belecseppentem ugyanis a háborúba, Életemnek ezt a szakaszát öntudatom nemes félágaskodasaként szoktam jelezni életrajzaimban. Ezzel szemben csak annyi történt, hogy amikor kicsirizezték a nemzeti színű szaladgál keretezett első harci plakátokat, megkérdeztem a Garay téren posztóió rendőrtől:

— Tessék mondani, biztos úr, mi a nyavalyára jó ez a háború? . .

Gondoltam, a rendőr hivatalos ember, majd csak útba igazit ebben a nehéz kérdésben. Htba is igazított. Még. aznap Küstarcsára vittek anyámmal együtt. Ez volt az igazi iskola sjzámomra. Többet tanultam itt feetek alatt, mfett korábban az

elemiben, vagy a polgáriban. Először is megtanultam, hogy' egyenesen pimaszság volt kiírni az iskolakapu fölé: a tudás hatalom. A fenét. Volt az in- temálótáborban egy ember, aki kilenc nyelven beszélt és két egyetemi diplomával büszkélkedhetett, mégis őt köpdösték órabérben a pihenőjükben szórakozni vágyó csendőrök. Hazudott az iskolai felirat, mert különben feltétlenül a diplomásnak kellett volna köpdös- nie a csendőröket. Olyan barmok voltak ezek az államilag tenyésztett állatok, hogy egy fogoly matematika, tanári oktattak esténként puskatussal az egyszeregyre. Soha sem volt szabad helyesen válaszolnia, különben megverték.

— Mennyi kétszer kettő? — kérdezték tőle röhögve.

Szegény tanár sírva válaszolta:

— Azt hiszem, hogy három .. .

— Na, végre . .. Most már magad is belátod, hogy hülye vagy! — és ezen újra jót mulattak.

Miért tehették ezt? Mert fegyver volt náluk, a matematikatanár pedig üres kézzel állt velük szemben. Tehát a szuronyos puska volt a hatalom, még alkkor is, ha olyan kötözni való, tudatlan állatok tartották a kezükben, mint a magyar királyi csendőrök.

A tudatlanságukra jellemző, hogy a táborban az orruk előtt cserélték a kémjelentéseket. Akadt ugyanis Kistarcsán néhány valódi kém te: A többire

csak ráfogták, hogy spiow. Mint rám és anyámra is. A. valódiak csendőri és kómel- hárítói felügyelet alatt; dolgoztak továbbra is. Ez a következőképpen történt; összeszedték a táborban a különböző értesüléseket és ezt morzejelekkel a pulóverjükre írták, illetve hímezték rikító cérnával, mintha csak tarka minták lennének a morzejelek. A látogatási napon aztán magukra húzták a pulóvert és a beszélgetőben hozzájuk jött társuk nyugodtan leolvashatta a csendőr orra előtt. Ugyanígy kapott, a fogoly is üzenetet.. Néha a változatosság kedvéért a szennyes fehérneműbe varrták. a morzejeleket, mert. a szennyest időközönként haza lehetett küldeni mosatni. A beérkező tiszta ingekben pedig ott volt a válasz.

Nemcsak ilyesmit tanultam azonban a táborban. Megismerkedtem a kasszafúrás tudományával, erre egy sokat tapasztalt és már minden börtönt. kipróbált mackós oktatott. Egy nyugdíjas betörő álkulcs- készítő mesterré avatott és egy hétpróbás vagány bemutatta nekem a biztos, halálos fogást: tenyéréllel az ellenfél torkára kell vágni. Azt. mondta, hogy ezzel, a fogással ki lehet nyúj- tóztatni még egy díjbirkózót is.

Á

sok tudománynak soha nem vettem hasznát, képtelen lennék betömi, páncélszekrényt robbantani, vagy éppenséggel eltörni valakinek az

*

ádámcsutkáját. Még a gyomrom is remeg, ha arra gondolok. hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülhetek. Hiába, nem természetem az erőszakoskodás, s nem is lesz soha. Azt hiszem, ez már alkat dolga. Én mindig finom lélek voltam, ezt büszkén állíthatom.

A táborban viszont jól szórakoztam új ismerőseim körében, s nem értettem anyámat, hogy miért imádkozik folyton: magasságos isten, csak innen szabadíts meg egyszer! Ha szűkösen is, megvolt mindenünk. Igaz, néha ordítottak velünk, de én hamar rájöttem, hogy nem kell odafigyelni. Félrenéztem, s tőlem, akármelyik csendőr, vagy detektív kiköphette a tüdejét. Később még ennél is jobb módszert vezettem be; bármit szóltak nekem. csak azt válaszoltam — rendiben van, de utána játszunk kerekecske-gombocskát. Ez aztán így jött ki:

— Hét, te kölyök! Gyere ide! — ordította az egyik csendőr.

— Rendben van, de utána játszunk kerékecske- gombocskát.

— A jő édesanyád játsszon veled! Én inkább kitekerem a nyakadat!

— Rendben van. de utána játszunk kerekecske-gombocskát.

— Hülye vagy?! Agyonlőlek!

— Rendben van, de utána játszunk kerekecske-gombocskát..

Nem folytatom, de óra múlva már az egyik felügyelőtől a másikig cipeltek, végül belöklek a .táborparancsnok szobájába. Két perc múlva torka szakadtából ordított a hóhérfőnök:

— Vigyék ei előlem, mert azonnal szsétaprítom! Rögtön kirúgni!

E

lökotorták papírjainkat, s ahogy a parancs szólt., sürgősen kilök- d ősiek anyámmal

együtt a kapun. Anyám boldog volt és össze-vissza csókolt;

határtalanul hálálkodott nekem. Megmondtam neki, hogy nagyon illetlenül viselkedik. Nem lenne szabad így kimutatnia, hogy boldogságot okoz neki, ha a fiát tökéletesen hülyének nézik.

Lakásunkat közben elfoglalta egy idős nyilas házaspár. Ismertük őket jól, tudtuk ró- luk, hogy a Cséri-telepre jártak guberálni, amíg fel nem vitte az isten a dolgukat. — Cseréltünk! — mondták, amint beléptünk az ajtón, s amikor anyám kinyitotta a száját, a. kedves emberek halkan meg* jegyezték:

— Nem volt elég Kieta fosából?!

— Igazuk van, cseréltünk — felelte anyám és áthurcoltuk holmijainkat a Hernád utcába, egy dohos, büdös, földszintes szoba-konyhás lakásba. Itt lakott, ezelőtt a guberáló familia. A Murányi, utcában maradt csillárunk, teli kabátunk, minden rongyszőnyegünk, és még a háromajtós szekrényünk is, aminek utolsó részleteit még ki sem fizettük; Mindezt a csere fejében számították fel nekünk, s végül még jó arcot kellett vágnunk a.z üzlethez. Aznap éjjel viszont jót mulattunk. Irtózatos bombatámadás szakadt éjféltájt a városra. Egész utcák tűntek el a föld színéről. A Keleti pá.- lyaudvart próbálták eltrafál- ni, s környékére számolatlanul szórták a bombákat. Eltalálták csúnyául azt a házat is, ahol korábban laktunk.- A. volt lakásunknak még a nyomát sem lehetett találni. Cseretársaink pizsamában, hálóingben rohantak az óvóhelyre, s mikor lefújták a légiriadót, úgy is maradtak. Egy lyukas gombra. sem leltek, mindenük levegővé vált, a tőlünk rabolt csillárral, szekrénnyel együtt Később gyakran láttuk kéreget- ni őket a. Hennád utca sarkán, oda költöztek ugyanis a Hennád utcai elemi iskola tornatermébe. Ezt rendezte be az

IW»WW»M 'H"H 'I "

elöljáróság a. Mbombázott családoknak. Kaplak közösen egy katonai kondért, hogy főzhessenek, fejenként egy csajkái, pléhkanalat egy lópokrócot is adtak .mindenkinek, s ráadásként személyenként egy-egy fogast szereltek fel. a bordás- . ■<* falra. Gondolom azért, |,.arxis- legyen mire felakasztani gukat elkeseredésükben, holmijuk ugyanis nemigen volt, amit a fogasra aggathattak volna,

Ä

mB lakásunk üs egyre

inkább tömegszállássá változott Rokonok, szerencsétlenül járt ismerősök és ismeretlenek költöztek hozzánk. A végén* már hat család lakott társbérletben nálunk, és esténként együtt hálálkodtunk az ég felé, hogy milyen szerencsénk van: nem; kell úgy zsúfolódnunk, mint egyes szegény ördögöknek. Legalább mi nyugodtan hajthatjuk álomra a. fejünket, kényelmes körülmények között aludhatunk. Ehhez tudni kell, hogy az egyik házaspár a konyhában a frcgolin aludt. Hyen volt az élet akkoriban. Egy lyukas garast sem ért Bárki (-> kinyírhatott bárkit Ha nem akart saját kezűleg vérem gae- ni, elég volt betelefonálnia » nyilas pártházba, hogy felfedezett egy kommunistát A. piszkos mmukát készségesen elvégezték helyette mások. Ar. sem számított, hogy a - szerencsétlen áldozatnak fogalma sem volt a kommunizmusról, azt sem tudta, hogy eszált-e, vagy isszák. A Becs felé vezető országúton egymáson hevertek a hullák, s a pestkőm \«5>- ki téglagyárakban nem lé&S» kát gyártottak, hanem halottá- ■ kát. Egy ízben engem is meg-, >3 állított egy nyilas suhanc az h utcáin. Pel kellett tartanom a kezemet, s arccal fái felé for- ; dúlnom. Nyakamhoz nyomta a géppisztoly csövét és rámordi- tott:

— Most megdőglesz! , .

(FolytatjukJ