Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

©ä»m&>s&, S®6& november 2S. ÉSZA&MAGYARORSZAG 3 Lúthututlun ^megmunkálás a Óriási berendezések, bonyolult technológia Szovjet tapasztalatok — és segítség líci dátum Beruházók, szolgáltatók — és ők Tíszaíizederkény. Ujvonalú lakóépületek, szép parkok, messzire integető to­ronyház az út egyik oldalán. A másikon zöld övezet, vala­mivel arráb sárgán füstölgő, minaret-szerű kémény, körü­lötte új épületeit, hatalmas berendezések, bonyolult cső­rendszerek, színes falú, szép­vonalú műhelyek. Ék emberek, akik máris jó hírt szereztek az újonnan épült, modem vegyipari üzemnek. Gyár és gyápcgységvezcíő Ammónia gyár. Úgy mondj ált, egyik legfon­tosabb része az egész Tiszai Vegyikombinátnak. Az első technológiai folyamatokként itt bontják a levegőt, és itt veszik „megmunkálás” alá a messziről érkezett ‘ földgázt. Solya László, az ammónia . gyár-egység vezetője pillana­tok alatt vázolja az egész fo­lyamatot: / — Ebben a vertikális fo­lyamatban az ammónia gyár szerepe azért jelentős, mert itt vannak a legnagyobb bo- rehdezések és a legbonyolul­tabb technológiák. Az ammóniát 300 atmosz­féra nyomáson állítják elő. — Olyan ez a műhely, mint egy fogaskerék-rendszer. Ha két folyamat között megsza­kad a kapcsolat, az egész üzem leáll —- mondja Solya László. Ez az ország legnagyobb teljesítményű ammónia üze­me. Amíg a Borsodi Vegyi- kombinát bővítése elkészül. Igaz, utána a TVK-t is bőví- ' tik majd..» A dokumentációk éppúgy, mint a berendezések és a technológiák szovjet földről kerültek ide, n Tisza-partí városba. Meg az emberek is ott is­merkedtek meg az ammó­niagyártás mesterfogásaival. Vagy hatvanan járhattak oda­kint, mielőtt megindult a próbaüzemeltetés a TVK-ban. Hasznos tapasztalatokkal, a „gyermekbetegségek” elleni biztos „gyógyszerekkel” jöt­tek haza. — Hat hónapot töltöttem hasonló vegyipari üzemek­ben a Szovjetunióban. S amit ott tanultunk, az min­denképpen benne van jelen eredményeinkben. Hiszen három hónap alatt fejlődtünk fel a teljes gyártási kapaci­tásra. Hasonló példát azonos vegyipari üzemekben szinte nem is hallottam — így a gyáregységvezető. Szétválik ss levegő Az ilyen nagy munkák so­rán mindig akadnak kellemes dolgok, eredmények nyomá­ban fakadó örömök — és gon­dok is. Az ammóniagyárban két dologra emlékeznek a legszí­vesebben. 1964. augusztus 19.­Akkor kezdődött meg a le­vegő-szétválasztás. Tíz nap múlva tiszta nitrogént és oxi­gént állítottak elő. Az első akadályt sikeresen leküzdötte az üzem kollektí­vája; 1965. október 11. Elkészült az első ammónia. Ezekről az „üzemi mér­földkövekről” ma is szenve­délyesen beszélnek a vezetők és szakmunkások egyaránt. A nagyobb gond az volt, amikor a műszakilag jól mű­ködő gyárból együttérző, egy nyelven beszélő, együtt gon­dolkodó szervezetet, kollektí­vát kellett kialakítani. Mert az ammóniagyárban nemcsak egy műszaki objek­tumot kellett mozgásba hoz­ni, hanem egy egész szerve­zetet; Másfél év alatt ez is sike­rült — vallják az üzem ve­zetői. Balázs Lajos, Csősz Gábor, Koczor Géza. Mindnyájan műszakiak. És mindnyájan sokat tettek azért, hogy így „összerázódjék” az ammónia gyár. És a fizikai dolgozók, amennyire fizikai munka az itteni. Ködmön Gusztáv és Mocsi István, ök a levegő- szétvál osztók. K. Tóth Imre kompresszor főgépész, vagy Dombi Miklós, a vizes-lúgos mosóból. És Lengyel L ’ jós. Meg a beruházók és az üzem menetét segítő kiszol­gáló személyzet. Napokat, heteket és sok­sok ammóniát „hoztak” e ne­vek. „Rejljcldi“ st falon l3s ime, az üzem. Olyan, mint egy óriás la­boratórium. Semmit nem lát­ni — mégis, mennyi minden történik a fényes fémköpe­nyek, lágyan hajló csőkí­gyók mélyén. A zöldes fény­ben úszó csarnokokban csak azok a gépek vannak, ame­lyek az egész rendszert moz­gatják. A gyártás, a láthatatlan megmunkálás kint van, a szabad ég alatt elhelyezett berendezésekben. Földgáz­bontó, szintézis, vizes-lúgos mosó és egy 100 tonnás daru. Bent a vezérlőteremben vagy 200 műszer, több száz kap­csoló, jelzőlámpák dzsungele — és az üzemmérnök, az ammónia gyártás parancsno­ka. Mindent lát, mindent hall és mindent tud, ami a tech­nológiában történik. Az üzemek falán furcsa betűtáblák. L, M, K, V, N, Sz, D — olvasom mindenfelé. E betűk nyelvén és a „há­zi morsén” tökéletesen eliga­zodnak az ammóniagyárban — és az egész TVK-ban. Csövek. i. lombikok... műszerek, bonyolult folyama­tok. S vagy 200 ember — a pa­rancsnoki hídon. Paulo vita Ágostom Arcok a nömosgalomból A „dohányos asszony" öröme Neveli és eret?menyek Neveket sorolnak: Takács József, Kalveczi József, Ko­máromi Géza, Blahut János, TaniiM, fitelet néznél, aláznák, begy szebbek íegyenek kertjeik Sok kis gyümölcsös, szőlő kúszik a Lippa, a Pecér, a Papis, a Baráthegy, a Szent- györgyhegy és a többi, évszá- szados nevet viselő diósgyőri dűlő domboldalaira. Néhány esztendeje eléggé elhanyagolt állapotban voltak ezek a ker­tek. Sok gazdában megvolt a szorgalom, azonban hiányzott a kellő szaktudás. Amióta azonban a diósgyőri Ady Endre Művelődési Házban megkezdte működését a sző­lészeti és gyümölcstermesz­tési szakkör, nagy változások figyelhetők meg a peremvá­ros kertjeiben. A szakkörnek, amelyet Szolnoki Jenő mezőgazdasági mérnök vezet, 45 tagja van. Egész éven át tanulnak, elő­adásokat hallgatnak, s a szer­zett tudás meg is látszik a kertekben. A szakkör tag­jaitól tanulnak azok a szom­szédok is, akik még nem járnak a művelődési házban rendezett foglalkozásokra, de a jó, a szakszerű módszereket azért ellesik, maguk is alkal­mazzák. A szakkör tagjai október és június között csaknem negyven különböző előadáson, s gyakorlati bemutatón vesz­nek részt. Néhány előadást országos hírű szakemberek tartanak. Minden előadást rajzok, képek, szakfilmek be­mutatásával tesznek érdekes­sé és mindenki számára ért­hetőbbé. Nagyon hasznosak azok a gyakorlati foglalko­zások, bemutatók, amelyeket a szakkör tagjainak szőlői­ben, gyümölcsöseiben ren­deznek. Terveikben néhány tanul­mányi kirándulás is szerepel, hogy megismerjék a diósgyő­ri adottságokhoz hasonló, mór fejlettebb szőlő- és gyü­mölcskultúrákat. Így elláto­gatnak majd a szikszói ter­melőszövetkezet szőlőjébe, Tokaj-Hegy alj ára, Bogácsra, valamint Szomolyára is. KRESZ -vizsga kicsi nyék nek (Levelezőnktől.) A sajóvámosi iskola tanu­lói a tanév kezdete óta KRESZ-oktatásban is része­sülnek. Szatmári Ferenc rendőr szakaszvezető minden héten előadásokat tartott a gyermekeknek a KRESZ sza­bályaiból. Amikor a közel­múltban az iskola 175 tanuló­ja gyakorlati KRESZ-bemu- tatón és vizsgán vett reszt, bebizonyosodott, hogy nem volt hiábavaló a velük való foglalkozás. A gyermekek nagyszerűen ismerik a KRESZ legfontosabb szabá­lyait. Kerékpáros KRESZ- bemutatót is tartottak, s fel­figyeltek minden szabályta­lanságra, amit a községben közlekedő jármüvek vehetői követtek el. Bizony, megbírál­ták annak a lovasfogatnak haj tóját, aki az űtkanyarban a menetirány szerinti bal ol­dalon közlekedett. Novák Etelka úttörővezetö Káli Sándomé belepirult az örömbe, amikor tudomására jutott: ö képviseli majd az edelényi járást a decemberi kongresszuson. Ritkán jön za­varba. Akkor mégis nehezen talált szavakat kavargó érzé­seihez. Végül csak ennyit mondott: — Nagy tisztesség ez ne­kem. Tizenkét esztendeje dolgo­zik az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezetben. Két évig baromfinevelő volt. nem is akármilyen. Olyan kiváló eredményt ért el, hogy egy utazással jutalmazták. Tizen­egy napot töltött a Szovjet­unióban. Legszebb emlékei között őrzi azt a látogatást. — Nem hittem volna én az­előtt, hogy egyszer eljutok Moszkvába, láthatom Ki »vet, Harkovot. És mennyi mindent tanultam a kolhozokban, a sznvhozokbnn! Itthon hetekig mesélte él­ményeit, úgy érezte azon­ban, mégsem tudott mindent elmondani. Később a dohánytermesz­tésbe került. Ma is ott dolgo­zik. 01y~n szeretettel, meg­győződéssel bizonygatta, hagy el kellett hinnem: nincs s-ebb munka ennél. Pedig sok a dolog ve’e. Hosszú időt, tü­relmet, fáradozást igényel ez a növény! Káliné társaival egy-"tt büszkén viseli „a dohánvos asszonyok” nevet.. Elismerés­sel, a szorgalomnak. áldoz"t- vállalásnak kijáró tiszteletiéi ejtik ki ezt a titulust az ede­lényi Alkotmányban.' A ti­zennégy asszony rá is szolgál erre. Nagyszerű kis csanat: fürgék, dolgosak, pedig egyi­kük sem húsz éves már... — Legutóbb a tanácsülésen is megemlékeztek a mun­kánkról. Jól esett nagyon az a néhány köszönő, elismerő sző. A nőmozgalomban is meg­győződéssel. lelkesen dolgo­zik Káli Sándomé. Immár húsz esztendeje. Vezető csak 1962-ben lett. is: náluk, a tsz-ben szavuk Először nőfelelós, majd a nő- van az asszonyoknak. A ve- bizottság megalakulása után zetöségben ott van Káliné, annak titkára. figyelembe veszik javaslatait, Ha szót kapna a nőkong képviselheti a nők érdekeit, resszuson, sok szép dologról Ha nem jut idő a nagy ta­111» tudna beszélni. A dohánysi­mító estékről, amelyeken elő­adásokat hallgatnak, vitáznak munka közben, arról, hogy ha valamelyik asszony be­teg, nem hagyják cserben, helyette is dolgoznak. A be­csületről, amit az Alkotmány- beli asszonyok vívtak ki ma­guknak a közösség férfitag­jai előtt; És elmondaná azt nácskozáson, hogy mindezt elbeszélje, majd szavakba foglalják mások. Hiszen ha­sonló dolgokról sokan mond­ják el a kongresszuson véle­ményüket. — Tanulságos, szép élmény lesz nekem, hogy ott lehetek. Kíváncsian és izgalommal vá­rom. (Gyárfás) A baromfipesus elleni küzdelem újabb állomása megyénkben Még néhány évvel ezelőtt is általában ismert és rette­gett betegség volt országszer­te a baromfipestis. Ezekben az esztendőkben a pusztulások nyomán majdnem minden baromfitartó megismerte a baromfipestis tüneteit is. A baromfipestis elleni vé­dekezésben az 1940-es évek végétől kezdtünk eredmé­nyeket elérni. Kötelező oltást rendeltek el, mert közben sikerült igen jó oltóanyagot előállítani. A ba­romfitartók eleinte bizalmat­lanul fogadták ezeket az ol­tásokat, de hamarosan felis­merték kitűnő hatását. Meg­figyelték ugyanis, hogy azok az állatok, amelyek oltást kaptak, egészségesek marad­tak . a pestisjárvány idején. Óriási munka hárult az állat­orvosi karra hosszú éveken át, amíg egy-két év alatt elér­tük, hogy megyénkben csak szórványosan, évenként né­hány udvarban észleljük a pes­tist. Fejlettebb védekezési módszerrel Célunk az, hogy megyénk­ben teljesen kiirtsuk a ba­A megyaszöi Aranykalász Termelőszövetkezetben az idén próbálkoztak először libatenyésztcssel. Kétezer darab kislibát hozattak, s úgy gondolták, hogy ha sike­rül, jövőre nagyobb tételben is nekivágnak. Tenyésztési ta­pasztalatuk persze nem volt. És az elhelyezést se lehet a legjobbnak nevezni. Sajnos, az apró libák között hamaro­san felülötte fejét a betegség, a „libainflqenza”. Megfáztak az aprócska jószágok, és egy­negyedük elpusztult. Mi taga­dás. kissé bánatosan és le­mondóan nézték a libákat. A kezdeti kudarc már-már elvet­te kedvüket. Hanem a többi liba nőtt, igen szépen fejlő­dött, és megszűnt a pusztulás is. Most 1450 gyönyörű liba van a tsz-ben. Három asszony gon­Libák ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« dozza, és vállalta a tömést. Hozattak három darab kézi hajtású tömőgépel is. Egyik­másik hat-hét kiló, pedig még hozzá se kezdtek a hizlalás­hoz. Olyan szépen megnőttél és kifejlődtek az állatok, hogy hizlalás után tíz kiló átlagsúlyt várnak. És egy kiló hízott libá­ért 28 forintot fizet a vállalat. Így nem lesz ráfizetés, sőt né­mi hasznot várnak, pedig a libák egynegyede elpusztult. Ám minden kezdet nehéz, vagy nehézkes. Jövőre jobban vigyáznak. Mert nem ment el kedvük a libatenyésztéstól. Ha minimális lesz az elhullás, igen hasznos, jövedelmező le­het a tenyésztés, különösen ak­kor, ha töméssel meg is hizlal­ják a libákat. Mert évtizedek adatai bizonyítják, hogy a Mbatenyésztés megfelelő kö­rülmények között, hozzáértő gondviselőkkel, hizlalással, az egész mezőgazdaság legjöve­delmezőbb ágazata lehet. romfipestíst, miként a sertés- pestist felszámoltuk. ­Járványos betegségek el­len két, alapvető védekezé­si mód van: vagy védőoltást alkalmazunk, akkor az oltott állatok egészségesek marad­nak fertőzés esetén is, vagy távol tartjuk állatainktól a ragályanyagot, így szintén megelőzzük a károkat. Ez utóbbi a modernebb, a fej­lettebb védezési módszer. Hogy mikor, melyiket alkal­mazzuk, az az adott helyzet­től függ. Eddig mi a védőol­tásra helyeztük a fő súlyt, mert, sajnos, a fertőző anyag sokfelé előfordult, és ez ellen oltással kellett védenünk a baromfit. Ma már megyénkben, de az országban is egyre ritkábban van pestis ragályanyag. Ezt már a képzettebb baromfi- tartók is észrevették. Joggal kérdezték, hogy szükség van-e az oltásra, hiszen ez nemcsak az állatorvosoknak, hanem az állattartóknak is terhet jelent. Úgy láttuk, hogy a baromfipestissel kap­csolatban is ideje áttérni a védekezés még eredménye­sebb módszerére, ezért meg­tiltottuk a háztáji baromfi- állomány pestis elleni oltá­sát. Tehát ez évtől fogva nem alkalmazunk az éveken ke­resztül megszokott kötelező baromfioltást megyénkben. Sőt, ezen túlmenően: az ál­latorvosoknak az egyéni ba­romfitartók kérésére sem szabad baromfi pestis ellen ol­tani, ezt csak a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya rendelheti el bizonyos ese­tekben. Ez az intézkedés a barom­fitartók érdekében történt. Részükre könnyebbséget je­lent. de bizonyos fokig fele­lősségüket is megnöveli, és sokakban aggodalmat kelt. Csak akkor lesz eredménves ez a védekezési forma, ha minden állattartó ismeri és alkalmazza a fertőző beteg­ségek bejelentési kötelezett­ségét. Az rítlaitartók felelőssége Ez a törvény' a baromfira is vonatkozik, itt a bejelen­tés kötelezettsége a pestisre és kolerára szól. Ha bárkinek baromfiállományában több állat megbetegszik, vagy el­hull, kötelessége azt a közsé­gi tanácsnál, vagy közvetlenül az illetékes állatorvosnál azonnal bejelenteni. Az állat­orvos megállapítja, milyen betegségről van szó, és kiad­ja a megfelelő utasítást. Mű­ködése azonban csak úgy le­het sikeres, ha ebben az állattartó is támogatja. Így például az állatorvos érkezé­séig az összes baromfiállo­mányt elzárva kell tartani; és a hullákat is meg kell őrizni. Ezzel elejét lehet ven­ni a járvány széthurcolásá- nak, és meg lehet könnyíteni a betegség felismerését. A barimfipestis felszámolá­sa állami segítséggel törté­nik. A beteg állatokat ható­sági rendelkezésre ki kell ir­tani. Ezek után azonban álla­mi kártalanítást adunk azok­nak, akik betartják a törvény előírásait, így elsősorban a bejelentési kötelezettséget A fertőzött góc környékén vég­rehajtjuk a fogékony állatok pestis elleni oltását & az egyéb, szükséges védőintéz­kedéseket. Távolabbi célokat is szolgál az oltások megszüntetése. Megyénk baromfiállományá­ban ma már nem a pestisj hanem a kolera, a tífusz, és az egyéb fertőző betegségek okozzák a nagy vesztesége­ket Most már ezek fejszá­molására kel] felhasznál«» azt. a munkaidőt és enersiáti amit az olt.ásol; elmaradása felszabadít. Or. Végh Endre megyei szakállatorva«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents