Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

SPémfek, 1965. aovembcr 13. ÉSZAKMAGYAKOKSZÁG 3 A szocialista nemzeti egység és a munkásosztály A szocialista nemzeti egy­ség körül sok még a félreér­tés, s nem ritka a félrema­gyarázás. A vitatottak közül két kérdést kívánok kiragad­ni a szocialista nemzeti egy­ség és az osztályharc, illetve a szocialista nemzeti egység és a vezető erő kapcsolatát. Van-e osstályharc? Vannak, akik az osztály­harc „elcsendesedéséről”, „elhalásáról” beszélnek; Az osztályharcnak olyan éles, „látványos” megnyilvánulá­sai, mint 1945—53. között, vagy akár az ellenforradal­mat követően, valóban nem tapasztalhatók. Ma, mondják a nézet vallói, csali akkor van szükség osztályharcra, ha az ellenség támad. A másik álláspont hívei azt panaszolják, hogy a szocia­lista nemzeti egység politiká­ja voltaképpen az osztály­harc kiiktatását jelenti, a munkásosztály politikai fegy­vertárából. Mindkét nézetben közös annak meg nem értése, hogy a történelmi fejlődéssel az osztályharc tartalmi vonatko­zásokban is, de főleg terüle­tét és formáit tekintve válto­zik. A szocializmus teljes fel­építéséért végzett tevékeny­ség: harc. Mi ellen? A gaz­daság területén: a kapitaliz­musból ránk maradt módsze­rek, kispolgári szűklátókörű­ség, az egyéni előnyök haj­szolása ellen. Világosan szétválaszthatók a frontok az ideológiában. Közgondolkodásunkban a burzsoá ideológiának még számottevő maradványai lel­hetők fel. Csak példaként említjük a két társadalmi rendszer erőviszonyainak bi­zonytalan megítélését, a na­cionalizmust, a klerikalizmus felbukkanását, a szellemi életünkben olykor tapasztal­ható behódolást a burzsoá kultúra előtt, az egoizmust és a hasonló, ismert jelensége­ket. Mindezek éreztetik hatá­sukat a társadalom arcula­tán. Az ellenük való fellépés: osztályharc. A nemzeti egység szocialis­ta jellegét nem lehet máskép­pen biztosítani, mint. a szo­cializmus fejlődését gátló je­lenségek elleni harccal: osz­tályharccal. A szocialista nemzeti egység politikája nem az osztályharc megszün­tetését, hanem annak új, for­máiban változott szakaszát jelenti. .4 vesető erő kérdése A történelem tanúsítja: minden társadalmi rendszer­nek megvan a maga vezető osztálya. Ez az osztály az alapvető termelőerők tulaj­donosa. A termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapu­ló szocialista társadalomban a munkásosztály, szűkebben a nagyipari munkásság a ve­zető erő. Oktalanság lenne ezt a ve­zető szerepet éppen a szocia­lizmus építésének időszaká­ban elvitatni. Vannak, akik azt vetik ellene, hogy a mun­kásosztály egy része, öntuda­tát tekintve, nem feltétlenül alkalmas e vezető szerep be­töltésére. A döntő az osztály objektív helyzete. Kétségtele­nül kihatott ugyan a mun­kásosztály politikai arculatá­ra, hogy az utolsó két évti­zedben nagy volt a „beáram­lás”, s a régi osztálytudatos munkások egy része különbö­ző irányító funkciókba ke­rült, de ne feledjük el, hogy utóbbiak éppen a munkás- osztály vezető szerepét erősí­tik a magúit helyén! Vizen az 1300 tonnás Cegléd' \ Magyar Hajó- 6s Darugyár angyalföldi gyárrőszlegében vízre bocsátották az „űj- sMiröttet”, a tizenkettedik 1300 tonnás Duna-tcngerjárót. A DTRT részére készített ■mgsa- & hajót Ceglédről nevezték cl. Felelőtlenség és következményei Egy fegyelmi és tanulságai as LKM-ben „ _ Kellemetlen ügyben igaz, a jelenlevők nagy része hangzanak olyan megállapítá­^ hívtam nem bírálatot, fegyelmit, ha- sok is, hogy emberek mások ide az elvtársakat. Mint isme- nem inkább elismerést érdé- helyett blokkoltak, mások hu­rik, november 1-én súlyos mel munkájáért, de az eset, s zamosabb időre ott-otthagyták üzemzavar történt a durva- főleg a tanulságok mindenkit munkahelyüket. ___ h engerműben. A hiba okozói- érintenek. VI • nak megállapítására fegyelmi A durvahengermű jelenleg * alaincnnyi KOZOtl vizsgálatot rendeltem el... a sok-sok erőfeszítés ellenére legsúlyosabb büntetést kapta Rezzenéstelen, mosolytalan több ezer tonnás lemaradással az üzemvezető. Elnézte az arccal és nyomott hangulat- küzd. A dolgozók és a vezetők egyébként tehetséges, jóaka- ban hallgatják az egység po- nagy részét ambíció fűti. Az ratú embereknél az apróbb liiikaí és gazdasági vezetői az év utolsó negyedét forradalmi hibákat, elmulasztotta munkú- LKM vezérigazgatójának, dr. negyedévvé nyilvánították, s juk ellenőrzését. Pedig ha Énekes Sándornak nem éppen általában ilyen szellemben 'is rendszeresen ellenőrzi a nap­biztató bevezető szavait. No, dolgoznak. Sajnos, nem min- lót, észreveszi, hogy a leg­denki, illetve nem minden utóbbi bejegyzés október 11- esetben. Ennek következménye én történt, s észrevette volna lett például, hogy november azt is, hogy nemcsak a bejegy- 1-én üzemzavar miatt egy sós, hanem a kenőanyag után- műszakra leállt a blokksor. töltés is el-elmarad. Üzemzavar a legnagyobb jó- A gyárvezetés helyesen dön- indulat mellett is bekövetkez- tött az üzemvezétő esetében, hét. De ez, mint a vizsgálat Helyesen, mert láthatólag megállapította, hanyagság, fe- olyan szemléletből indult ki, lelőtlenség következménye. hogy a vezető, aki nagyobb A durvahengermű gépészet bizalmat, nagyobb erkölcsi és jónéhány dolgozója elhanya- anyagi elismerést élvez, foko- golta a hengersor egyik bérén- zottabb felelősséggel is tarto- dezésénél a rendszeres ellen- zik. B. S. azonban, mint tettei őrzést. Nem ellenőrizték a for- mutatták, nem érezte a foko- gó részek kenését, nem gon- zottabb felelősséget, ezek alap- doskodtak az olajozásról, ján nem méltó beosztására. B. aminek következtében egyes S. leváltása szükségessé vált, alkatrészek tönkrementek, aminek következtében több Nem vezették a műszaknaplót műszaki funkció gazdát esé­sé, illetve, amikor megtörtént nél. Bárhogy is vesszük, ez a baj, utólag pótolták a be- elkerülhetetlenül apró döcce- jegyzéseket. nőkkel jár. A vezetés úgy Az eset érthető felháboro- véli, ezt mégis meg kell ten- dást váltott ki, mert az üzem- ni, mert ezzel egy esetleges zavar érinti az egész gyár még súlyosabb hibát hárít el. termelését, továbbá a dolgozók Es mindezt el lehetett volna keresetét is. A hiba, a felelőt- kerülni, ha a lakatosok, a he- lenség kétségtelenül fennállt, lyettes, a csoportvezető, a mű- A felelősségre vonást mégis vezető, az üzemvezető egy ki­differenciáltan kellett megái- csit nagyobb felelősséget érez lapítani, mert volt, aki évek munkájáért, óta becsületesen, lelkiismere- a totrnnn délelőtti tesen dolgozik, s volt, akinél n . “ az ellenőrzés elmulasztása ap- értekezletből, vagy pontosab- róbb-nagyobb hibák betetőzé- ban a fegyelmi ismertetőből sét. jelenti. valami hiányzik. A hiba el­Az egységvezető sorra is- követői se jót, se rosszat nem merteti a neveket, a hiba sú- szóltak. Némán fogadták a lyát, az érdemeket és a hibá- döntést. No, igaz. ilyenkor ne- kat. Vannak lakatosok, akik héz is szavakat találni. És megrovást kapnak, vannak, végső soron nem szavakban, akiknél ez kihat a nyereség- vagy nemcsak szavakban, ha- részesedésre. Szó esik a helyet- nem elsősorban tettekben kell tes csoportvezetőről, a csoport- foganatosítani a tanulságokat, vezetőről, a művezetőről. El- Csorba Barnabás Egyesek azt is felvetik, hogy a munkásosztály veze­tő szerepe „elvileg” ellenke­zik a nemzeti egység gondo­latával. Az ilyen felfogás ép­pen a nemzeti egység leg­belső, lényegi tartalmát: szo­cialista jellegét szorítaná hát­térbe. Vajon nem az értelmiség hivatott-e a társadalom veze­tésére? — mondják mások, a tudomány és a technika gyors fejlődésére hivatkozva. Az értelmiség nemcsak a polgári társadalomban, ha­nem nálunk is igen tarka ké­pet mutat. Különböző osztá­lyokból eredő közbülső réteg. Wright Mills amerikai író „Fehérgallérosok, Amerika középrétege” című könyvé­ben így ír róluk: „Ha van valami, amire törekednek, akkor ez a középút, márpe­dig ez elérhetetlen, vagyis nem más, mint egy képzelet­beli társadalom illuzórikus útja. Belsőleg szétforgácsol­tak, nem egységesek, külsőleg pedig hatalmasabb erőktől függnek”. Az értelmiségnek számot­tevő szerepe volt és van a társadalmi átalakulásokban — mint valamelyik társadal- nú osztályhoz csatlakozott erőnek. Szerepe nálunk is ez. Nagyra becsüljük a munkás- osztály történelmi hivatásá­nak teljesítésében, a szocia­lizmus építésében végzett munkájáért. Milyen érdekek is lennének azok, amelyeket az értelmiség a munkásosz­tály érdekeitől eltérően, eset­leg azokkal szemben érvé­nyesítene? Nyilvánvaló, hogy csak a szocializmussal ellen­tétes érdekek lehetnének. Mi az, ami a vezető szerep kérdésében félreértésre ad­hat alapot? Régebben sokan a munkásosztály vezető sze­repét kizárólag „káderkér­désnek” tekintették. Termé­szetesen az arra alkalmas munkások ma is vezető hely­re kerülnek, de a munkás- osztály vezető szerepe nem csökken azzal, ha más osz­tály, vagy réteg tagja vezető posztra jut, hiszen, ott a munkásosztály politikáját ér­vényesíti! A ma vezető szakemberé­nek elengedhetetlen jellem­zője kell, hogy legyen a szo­cializmus ügyéhez való hű­ség. „Nem arról van szó, hogy a szocializmus ügyéhez való hűség helyett követel­jük a szakismeretet, hanem arról, hogy a szocializmus ügyéhez való hűség és feltét­len odaadás első' követelmé­nye mellett növekvő erővel jelentkezik a másik, szintén elengedhetetlen követelmény: a hozzáértés, a szükséges is­meretek megkövetelése” — mondotta Kádár János a párt Vili. kongresszusán. Pő vonalakban ugyanezek érvényesek a munkásosztály forradalmi pártjára is. Az egyes társadalmi osztályok szerepe általában az osztály vezető csoportjának tevé­kenységében fejeződik ki. Ez a vezető csoport — a politi­kai párt. Nem véletlen te­hát, hogy a szocialista nem­zeti egység kapcsán ellenfe­leink a párt. vezető szerepé: támadják megint csak a „nemzeti egység”, a „szövet­ségi politika” jelszavait hasz­nálva spanyolfalként. A szocializmus építése egyre újabb, s egyre bonyo­lultabb feladatokat teremt, Milyen más erő lenne alkal­mas e nehéz, tudományos felkészültséget, egyöntetű szemléletet és józan előrelá­tást követelő feladatok meg­oldásának irányítására, mint a munkásosztály forradalmi pártja? A munkásosztály és élcsa­pata, a párt tehát a szocia­lista nemzeti egység megte­remtésének döntő tényezője, s szövetségeseivel, a társada­lom más rétegeivel összefog­va ennek az egységnek kö­vetkezetes megvalósítója. i Farkas Sándor tűk múlott! Egyrészt, mert nem intézkedlek időben, más­részt, amíg nem teremtették meg feltételeit, nem kezdhet­tek volna építkezéshez. (A törvény szerint.) Azzal azonban, hogy az igazságot mindenki igazság­nak tartja, még nem oldódik meg Csorbái Lászlóék gond­ja. Képtelenség, amilyen kö­rülmények között élnek. — Ma reggel szolgálatból jöttem haza. Egy teherautó állt a szűk kapubejáróban, zsákolt cementet raktak le róla. Várakoztam dideregve, míg végre lerakodtak az autó­ról, és szabaddá tették a be­járatot. Másztam volna be az ablakon? Jóllehet, nem tart évekig az építkezés. De mi lesz azután is? Hol gyűjtik például a gázos salakot? — Természetesen az udva­ron — mondta a vállalat fő­mérnöke. — De csak az egyik kazán üzemel majd, a másik tartalék. Naponta nem több, mint 50—60 mázsa szenet tü­zelünk el. Es naponta elhord­juk a salakot...(!) S mit mond erre a Csorbai- család? Semmiképpen sem le­het ilyen körülmények között élni. Így mondják ők, így mondják azok, akik ismerik körülményeiket. Sőt, a válla­lat vezetősége sem vonja két­ségbe. Hanyagságon múlott, hogy így él ma a Csorbai-család? Igen. Volt rá idő és lehetőség, hogy gondoskodjanak róluk? Igen. Hanem, ahogy a dol­gok mélyére gondolok, valami eszembe jut. Több annál, mint ezek az érvek. A volt háztulajdonosok szabták meg a feltételt — Csorbaiék mel­lett. És pont mi nem igazo­dunk ehhez az emberséges gesztushoz? Csala László Elkerülhették • volna!... ban az üzem működése, az az­zal kapcsolatos építkezések stb. zavarják. Be kell azon­ban látnia, hogy a kérdés megoldása csak igen kis mér­tékben múlik a vállalaton, il­letve a Tejipari Trösztön. Solt István vezérigazgató.” A vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke a következő­ket írta: „Panaszbeadványai alapján megvizsgáltattam la­káshelyzetét és megállapítot­tam, hogy panasza jogos... A vállalat nem gondoskodott Csorbái László más lakásba való helyezéséről, holott a ki­sajátítási szabályok szerint ez a kisajátító vállalat köteles­sége. .. Az építkezéssel szin­te lehetetlenné vált, hogy a panaszos továbbra is lakásá­ban lakjék ..Végül idézet a járási ügyészség leveléből. „A kisajátítási eljárásról szóló jogszabály szerint, ha olyan ingatlan kisajátítása történik meg, amelyben bér­lők is laknak, ezek elhelyezé­séről a kisajátítást kérő az igazgatási osztály útján köte­les gondoskodni.” Erre hivatkozott egyébként a vállalat főmérnöke is, akit azután kerestünk fel, hogy Csorbái László lapunkhoz for­dult panaszával. Vissza a feladónak! — Mi, kérem, felajánlot­tunk a városi tanácsnak száz- nyolcvan ezer forintot, hogy adjanak a panaszosnak la­kást. Rajtunk nem múlik ... Mit mond erre a városi ta­nács igazgatási osztályának ve­zetője? — Igaz, felajánlották a pénzt. Hanem abba nem le­het beleköltözni. Hiába van pénz, ha lakás nincs. Nem tudunk honnan „leemelni”. A vállalatnak korábban kel­lett volna gondoskodnia la­kásról. Mi évek alatt több­ször is felszólítottuk az igazga­tóságot: tegyenek javaslatot a kártalanításra, úgymond, az utolsó pillanatban intézked­tek. Ha korábban cselekszik, azóta megoldhattuk volna a kérdést. Hátunk mögött kötöt­tek egyezséget... Tanulság Csorbái László igazságát senki sem kétli. A tejipari vál­lalat vezetői sem. „De mit te­hetünk? Rajtunk nem mií- lik...” Szerintünk csak raj­it. Vörösmarty utca 144. szair alatt van a Borsod megyei Tejipari Vállalat üzeme. Ma­gunk is többször írtunk róla: korszerűtlen körülmények kö­zött készítik elő a tejet a köz- fogyasztásra. A jobb munká­hoz nagyobb helyre volna szük­ségük. Ezzel egyetértünk. S helyeseljük a törekvést is ... 1960. november 23-án, te­hát majdnem öt esztendővel ezelőtt feljegyzésben rögzí­tett elvi megállapodást kötött a tejipari vállalat igazgatósá­ga özvegy Veres Ernőmével és özvegy Kőrakó Béláméval, hogy a Vörösmarty utca 142. szám alatt levő házukért, amely közvetlenül az üzem szomszédságában van, s alkal­mas a telep bővítésére, csere­képpen felajánlja a szemközti épületet, amely a vállalat tu­lajdona. Mivel mindkét félnek előnyös volt a csere, elvileg megállapodtak a feltételekben. A két tulajdonosnak az volt a kikötése, hogy házuk lakója, Csorbái László MÁV-főellen- őr és családja számára ugyan­olyan területű és alkalmassá- gú lakást biztosítson a válla­lat., mint amilyenben eddig laktak. A vállalat vezetői szó­ban is, írásban is garantálták az emberséges feltételt. A garancia cím a rád A volt tulajdonosok időköz­ben új házukba költöztek. Csorbái László és családja ma­radt. Egy reggelen arra éb­redtek, hogy betonkeverő gép zúg ablakuk alatt. Aztán újabb meglepetések érik őket. Lefaragják a ház sarkát, hogy beférjenek a teherautók, épí­tőanyaggal rakják tele az ud­vart, kazánokat állítanak fel, egyiket próbaüzemeltetik, ab­lakuk alá öntik a gázos sa­lakot, elzárják a pincelejárót, leakasztják helyéről a nagy­kaput. Csorbái László több­nyire éjszaka dolgozik, nap­pal pihenni szeretne. Erre azonban nincs lehetősége, ak­kora a zaj. Végül elfogy a türelmük. Megkérdezik a vállalat veze­tőségét, mi a szándékuk? >,Majd megoldjuk.” Hanem a garancia kopik, egyre kopik... Otthon-e az otthon ? Amikor Csorbái László lát­ta, hogy az ígéret ígéret ma­radt, más fórumokhoz indult segítségért. Kálváriája hosz- szas. Idézünk néhány levél­ből. „Teljesen érthető, hogy ön szorgalmazza lakáskérdé- sének mielőbbi megoldását, mért hiszen jelenlegi lakásá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents