Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-10 / 265. szám

4

ESZAKMAGTARORS2AG

Szerda, 1965., november i&

Szellemi híd: a nyelv

Josné de Castro:

Az éhező Brazília

^ Apróságok \

AUTÓS GVEREK

Ilyen—olyan módra...

Jelentkezés az Erfurti Nemzetközi Kertészeti Kiállításra

A Német Demokratikus magyar kertészeti eredmé- határideje: 1965. december Köztársaság 1966. április 16. nyék szemléltetése, valamint 15.

— október 9. között Nemzet- propagálása végett gondosan A részvétellel kapcsolatos közi Kertészeti Kiállítást készített és kiváló minőségű tudnivalókat és a jelentkezési rendez Erfurtban. termékeikkel vegyenek részt nyomtatványokat az FM MeA különféle kertészeti ter- a kiállítás bemutatóin. zőgazdasági Kiállítási Iroda

mékekből bírálattal és díja- A részvételi jelentkezés hamarosan megküldi.

zással egybekötött . összeha__________________________________________________________________

s

onlító versenyeket, eredménybemutatókat rendeznek az alábbi icfőpontokban:

1966. április 16—24. között:

Tárolt zöldség- és gyümölcs- félék, konzérvek! hajtatott zöldség, cserepes növények, hajtatott és vágott virágok.

1966. július 2—10. között:

Zöldség- és gyümölcsfélék, vágott rózsák, cserepes növények, kaktuszok.

1.966. augusztus 13—21. között: Zöldség- és gyümölcs- félék, nyári vágott virágok, cserepes növények, Gladiolus,

Dahlia.

1966. szeptember 24—28. között: Virágkötészeti alkotások bemutatója.

1966. szeptember 24. — október 9. között: Gyümölcs- és díszfaiskolai anyagok.

1966. október 1—9. között:

Zöldség- és gyümölcsfélék, szőlő, cserepes és vágott virágok, Cyklamen. Chrisan- thenum.

A Földművelésügyi Minisztérium felhívja a kertészeti termeléssel foglalkozó termelőszövetke v'1 eket, állami gazdaságokat, i n tézményeket, és vállalatokat, valamint egyéni termelőket, hogy a

A nagytekintélyű, világhírű tudós második könyve ez magyarul. Az első, Az éhség földrajza éppen tíz esztendeje, 1955-ben jelent meg hazánkban, s a téma kiváló is- merőjeként mutatta 1 be a szerzőt. A brazil tudós hosz- szú időn keresztül az ENSZ e kérdéssel foglalkozó szervezetének elnöke volt, ugyanakkor cikkeivel, rövidebb tanulmányaival, illetve könyveivel is az éhség elleni küzdelem élharcosának bizonyult. A magyar kiadáshoz írt utószavában többek között rámutat: „Ha világosan felismerjük, hogy az embereknek azok a milliói, akik a világon nap mint nap éhen halnak, egy igazságtalan gazdasági rendszer áldozatai, és azért halnak meg, mert a világ hadigazdálkodást folytat, rájövünk, hogy esek a bombák és szuperbombák sokkal halálosabbak, mint ahogy képzelnénk. Attól a pillanattól kezdve, hogy kísérletileg kipróbálják őkel, pusztítani kezdik az életet a. légkör szennyezésével. Háborúban vadállat módjára gyilkolnak, mint Hirosimában és Nagaszakiban, És végül, még akkor is, amikor a fegyverrak- tárak baljós csendjében húzódnak meg, alattomos módon egyre pusztítják az emberiséget az éhség által, mely nap mint nap emberek millióit öli meg". Az utószóban szereplő gondolat egyben a könyv kiindulópontját Ls jelenti: az éhség oka a megtermelt' javak egyenlőtlen elosztása az „igazságtalan gazdasági rendszeren”, azaz a kapitalista társadalmon belül, illetve a fegyverkezés.

A szerző bizonyításként tények, adatok sokaságát tárja az olvasó elé: úgy elemzi az éhező Brazília helyzetét, hogy megállapításai, következtetései nemcsak Brazíliára, hanem általában az éhséggel küzdő országokra érvényesek. A könyv témája, mint ezt a szerző is hangsúlyozza, Nyugaton tabunak, tiltottnak számít, „nemigen ajánlatos a nyilvánosság előtt megpendíteni" — írja. Ugyanakkor azonban elkerülhetetlen, mert az éhező néptömegek (Dél-Amerikában ugyanúgy, mint Ázsiában) elégedetlensége, változás iránti akarata mind szervezettebb és erősebb formát ölt. Castro könyvében fejezetről-fej érzetre nyomon követhetjük, miért éhezik Brazília, s megtudjuk azt is, hogy nem kellene éheznie. Nem kellene, ha társadalmi berendezkedése az igazságos elosztáson alapulna, ha különböző gazdasági érdekek nem szabdalnák olyan részekre az országot, ahol a fényűző pompa, s a mérhetetlen nyomor váltakozik. Brasilia, az új főváros ultramodern épületeinek szomszédságúban a középkor hihetetlen nyomora lápul.

Bátor, s nemes könyv ez: bátor, mert szókimondó, nemcsak a betegséget, az éhséget nevezi meg, hanem a kórokozót, a mohó imperializmust; is; nemes, mert szenvedélyesen harcol, érvel, bizonyít azok mellett, akik életének állandó társa az éhség, s az éhhalál miatti rettegés. A szerző a „század szégyenének” nevezi az éhséget, e szégyenfoltot csak radikális eszközökkel lehet letörölni. (Kossuth Könyvkiadó).

i ~ ]

/ A papa jóízű hortyo- ) 5 pással délutáni álmát '. j alussza. Egyszercsak l < másik oldalára fordul, < ^ és abbahagyja a horko- £ í lást. A szobában ját- j. ) szadozó kisfiú rémül- > ten szalad ki a marná- \ jához: • i

— Gyere anyu, a pa.- i pában leállt a motor. í

MÉG MINDIG?

A gyerek bánatosan jön haza az iskolából.

— Mi baj? — kérdezi az apja.

— Intőt kaptam, mert néni tudtam, megtalálni két szám legmagasabb közös osztóját.

— Hát még mindig

nem találták meg? Tőlem már harminc érmei I ezelőtt is ezt. kérdez- ) lék. )

MESE j

FILMSZTARÉKN Al.

A szép filmcsillag es(

te mesél mond kisfiának:

„Volt egyszer egy komondor apuka, egy komondor anyuira és egy szép kis pincsi fiacskájuk a mama első házasságából...”

KI AZ ABSZOLÚT ) UNALMAS? |

Akire még akkor j sem tudsz odafigyelni, t amikor téged dicsér. f

Ac emberiség három, nagy talánya napjainkban a. tpto-löttó, a Ki mit tud és az étlap. A totó-lottóban az a nagy kérdés, mit Írjon, a Ki mit tudban, mit mondjon, az étlapon pedig, hogTp mit kap enni az ember. Mert számos tapasztalai, igazolja, hogy a Vendéglátóipari. Vállalat megjátssza magát. A minap az egyik üzemi vendéglátó egység éttermében zöldborsós sertésszeletet kértem burgonyával. Gondoltam, milyen jó lesz az a zöldborsó! Egy kis májusi, hangulatot csempész a novemberi ködbe. Hát uramfia, kapok egy adag burgonyának nevezett krumplit, rajta egy szelet húst. A zöldborsó nincsen sehol. Reklamálásomra azt mondja az ételosztó:

— Már pedig ott van kérem, a zöldborsó is!

— Hot.,.?

— Hát ott! A húson!

Jobban megnézem, mégsem látom.

— No, csak. nézze meg jobban! — biztat a kedves, pirospozsgás asszonyság.

Előveszem filatélista nagyítómat, s alapos vizsgálatnak vetem alá az ételt. És csakugyan ott van a zöldborsó! Egyetlen szem. borsó kuksol a hús tetején! Ez aztán zöldborsós szelet! Pedig én zöldborsót szerettem volna enni hússal, nem pedig szelettel!

Belátom, nehéz dolog nevet adni a gyerekMintaklub-foglalkozás - vizsgafeladatként Npm minfiotinnni klub- kodik a sátoraljaújhelyi mű- gatóknúl a népművelés-elmé- ufJl fog- velődési házban. Figyeli a let szebbnek bizonyult, mint lalkozás zajlott le a minap ház életét, a szakkörök myn- a gyakorlat.

Sátoraljaújhelyen. A városi káját, s közben-közben akti- Népművelési gyakorlaton művelődési házban egybese- van is részt vesz a művelődé- levő egyetemi hallgatók reglő részvevők mit sem sej- si ház népművelési tenniva- többször megfogalmaztak je- tettek; érdeklődéssel hallgat- lóiban. A négy hónapos gya- lentéseikben általánosító és ták az orvos, az ügyész, a korlatból kettőt a művelődé- egyszeri megfigyelésen ala- rendörtiszt fejtegetéseit az si házban, kettőt pedig a puló jelenségeket. Arról fag- alkoholizmusról, annak társa- könyvtárban tölt el. gat.tuk Balázs Katalint, hogy

dalmi veszélyességéről. Csak A művészeti napok szer- neki mi a véleménye a népa vitavezető Balázs Katalin vezésének, lebonyolításának művelési gyakorlatról, hangján érződött egy kis meg- időszakában lépett be a nép- A szorgalmas népművelő- illetődés, mert ő tudta: a je- művelés áramkörébe, olyan jelölt elmondotta, hogy nagy lenlevők csak szavainak ío- időszakban, amikor megfi- szükség van az ilyen gya- gikájára és tartalmára ügyel- gye!hette a népművelők tett- korlatokra. Természetesen, nek, de az egyik széken csen- rekészségét, igen odaadó fú- csak a kölcsönösség jegyében desen meghúzódó tanár kri- radozását. Tehát az időszak hasznosulhatnak a falusi-kis- tíkusan figyel minden mon- kedvező volt a figyelésre, a városi művelődési otthonok- datára, lesi magatartását, tanulásra. Mit hasznosított a ban eltöltött napok. A népközérzetét, vitakészségét. művészeti napok bonyolítása művelési gyakorlatra indulóBalázs Katalin ’Vizsgázott közben Balázs Katalin? kát mindenekelőtt határozott

ezen a klubfoglalkozáson. — Mindenekelőtt jó szak- programmal kell útnak bo

A Debreceni Tanítóképző dolgozat témát — hallottuk a csátanl. Ezt a programot a Intézet népművelés-könyvtár- diploma előtt álló hallgató- művelődési ház vezetőinek szakos III. éves hallgatója tói. — Ugyanis már a tanító- „aprópénzre” kell váltaniuk már második hónapja tartóz- képző intézetben efogadták azáltal, hogy olyan tervet

javaslatomat, tudniillik azt, készítenek, amelynek segítsé- hogy a művészeti napokról gével a jelölt megjárhatja a szeretném elkészíteni diplo- népművelés lépcsőinek minmamunkámat. den fokút. Program nélkül

— Ad annyi anyagot ez a általánosít, szertelenkedik a

művészeti megmozdulás? gyakorlaton levő, s indulatai

Pnnfnscn azért vá- szerint ítélkezik.

lasztottam Balázs Katalinnak a sátor- a művészeti napokat szak- aljaújhelyi művelődési házdolgozatom témájáül; mert ban átgondolt program ot©ké- úgy érzem, hogy mind címé- szítettek, s úgy tudjuk, ha- leti, mind gyakorlati vonat- sonlóan kvalifikált tervezet

hozásban sok élményt és várja a járási könyvtárban impulzust kaptam a sátorai- is, ahol ezekben a napokban jaújhelyi népművelőktől a kezdi meg munkálkodását, művészeti napok bonyolítá- a foglalkosa közben. A nuntahUlO /ás sike_

— A képzőben tanult nép- réről még nem szóltunk,

művelés-elmélet és a gya- Utoljára tartogattuk, hogy korlat szembesítése okozott-e ezzel is bizonyítsuk: Balázs csalódást? ■ Katalin jól megfelelt „a lec— Nehéz kérdés. En sze- kének”. A mintaklub foglal- rencsésnek mondhatom ma- kozáson részvevő 40—45 ér- gam, mert aktívan dolgozó, deklődő világos képet kapott nagyon eredményesen mun- a témáról, az alkoholizmus kálkodó népművelők közé veszélyességéről. A tanár elé- „csöppentem”. De hallottam gedetten 'értékelte később a már panaszos szavakat is népművelés helyi vezetői népművelési gyakorlaton le- előtt a jól sikerült foglalko- vő évfolyamtársaimtól. Vol- zást. A minősítésről nem. tudlak. olyanok, akik bezárt aj- hatunk még, hiszen az békéiéi« művelődési otthonokra rül Balázs Katalin indexébe, találtak, sebtében összecsa- De jó, hogy ott tartunk pott, a realizálás útjára so- már: a. mintaklub foglalkozás ha nem kerülő terveket kap- levezetésének mikéntjeit osz- tak kézhez-. Ezeknél a hali- tályozzák! Párkány Lőszié

nek, illetve az ételnek. Még nehezebb megérteni a vendéglátó által adott neveket. Mi az, hogi) Puskin-szelet? Mi az, hogy hesszeni, módra, lyoni módra, innsbrucki módra? Én még sohasem jártam ezeken a helyeken, nem ismerem ezeket a módokat! És azt sem. tudom, mi az, hogy hentes módra, nem azért, mert nem voltam hentes, hanem azért, mert ahány hentes, annyi mód! És azt sem. tudom, mi az a szűzérmék, mi az a. burgonyás metélt és egyebek, már nem. is merem topább sorolni.

— No jó, de honnan vegyük a neveket? — kérdezheti az ételkönyv szerkesztője. Mert ugye, könnyű volt a görögöknek, akik ha egy kőkemény marhapörköltet akarlak a, vendégnek adni, elnevezték Zeus öklének, vagy ha egy húslevest, Neptun könnyének,! De miket írjunk mi az étlapra?

Ha segíthetek én, a. laikus, azt tanácsolom: írjunk az étlapra ilyeneket: Krumpli hússal, vagy hús krumplival, aszerint, melyik a több, a hús-e, vagy a krumpli. Zöldborsó, sárgarépa, bab, lencse ezzel, meg azzal. Nem. nehéz ez kérem, ha arra fektetjük a fő súlyt, hogy a vendég az étteremben enni akar és nem hangzatos neveket olvasni.

Borsodi Gyula

lista internacíonalízmu

egyik alapjának és próbakő vének kellene tekinteni ; nemzetközi nyelv fontosság elismerését. Ehelyett, néhan; szocialista országban, így ná lünk is, számos előítélet é értetlenség tapasztalható mé; az eszperantó körül, egyrész a személyi kultusz idejébe itt lappangó politikai ostoba ság, s óvatoskodás, másrész a valamilyen szinten angolul franciául beszélők jónéhá nyának fölényeskedése é sznobizmusa formájában.

Természetesen eszem ágá ban sincs kétségbe vonni bár mely idegen nyelv ismereté nek nagy előnyét. Az UNES CO által már elismert eszpe rántó egyezményes bevezető se és általános alkalmazás; viszont oly óriási haszonná járna az internacionális kap csőlátók minden teiületén hogy ezzel több más nyel' ismerete ' sem vetélkedhetne Épp ezért a nemzetköz nyelvért folyó küzdelen minden támogatást megérde mel, s ezt az ügyet^ minder akció előbbre viheti.

Miskolc város Tanácsa é: az Északmagyarország példá ul felhívással fordulhatna ; testvérvárosi kapcsolatok ősz szes városaihoz, illetve lap jaihoz. E felhívás javasolhatná a testvér-városok illetékeseinek, hogy egyezményeser propagálják az eszperantót é; fokozatosan kezdjék alkalmazni egymás közötti kapcsolataikban.

E

z méltó kezdeménye zése lenne a városaink közt oly rangoí Mískolcnak, különös tekintettel rá, hogy jövőre hazánkban rendezik meg a: 51. Eszperantó Világkongresszust. Ez a felhívás méf akkor is eredményes lehetne ha javaslatai nem mindjárt vagy nem mindenütt találnának megértésre. Hiszen máj az is előrelépés lenne, ha í testvérvárosok sajtója hangot adna e felhívásnak, mer; ezzel az ottani lakosság köztudatába olyan gondolatol plántálna el, amelyet a helybeli eszperantisták, s országos sajtójuk is tovább érlelne.

Az ügyre könnyű lenne hál visszatérni. És így e magyar kezdeményezésű akció is minden szférában előbbre vi- hetné a' nemzetközi nyelvel — népszerűsége és az általános nemzetközi egyezményhez vezető útján.

Szenes Imre

zes nyelvi problémái világszerte közismertek.

Mindezek a nehézségek mitsem változnak attól, hogy az államok és intézmények nemzetközi kapcsolataiban néhány nagy nemzet nyelve hivatalos tárgyalási nyelvvé vált. A különböző államközi kapcsolatok hivatalos nyelveinek korlátozott száma további nehézségeket okoz. Közismert például, hogy akik e hivatalos nyelvek egyikét az anyanyelvűkként beszélik, sokkal előnyösebb és köny- nyebb helyzetben tárgyalnak, mint azok, akik csak tanult nyelvként használják.

Ide kívánkoznak hát Leninnek igen fontos megállapításai: „Nem marxista, sőt, még csak nem is demokrata az, aki nem ismeri el és nem védelmezi a nemzetek és nyelvek egyenjogúságát...” „Semmiféle kiváltságot egy nyelvnek se!..Nem véletlen, hogy a szovjet állam megalapítója, a nagy forradalmár gondolkodó, már ifjúként lelkesedett az eszperantóért, amelyet szintén jól beszélt. 1921. júniusában az ő kezdeményezésére hívták össze a szovjet eszperantisták első kongresszusát.

E

nagy géniusz tehát felismerte az eszperantó különleges jelentőségét. és az emberiség sok más kiváló elméjével együtt e nemzetközi nyelvben látta a népek közti nyelvi problémák megoldását. Igen: csak ez a semleges nemzetközi nyelv, korunk e modern és élő latinja biztosíthatja, a nemzeti nyelvek igazi egyenlőségét.

Ezért teljesen egyetértek Gergely Mihály gondolatmenetével, következtetéseivel és javaslataival. Mély meggyőződésem, hogy a béke biztosításán és a szocializmus ügyének előrehaladásán kívül, az egyezményes nemzetközi nyelv jelenthetné az emberiség számára az egyik legnagyobb áldást.

Az eszperantó mozgalom már lényegénél fogva is a népek testvériségének nagy horderejű, humanista mozgalma. Fontos gondolata hát Gex-gely Mihálynak, hogy „mindenekelőtt az európai szocialista országoknak kellene szót érteniök a nemzetközi nyelv elfogadásában”.

Hozzátenném, ' hogy ezekben az országokban a szociaF

, eifigyeitem az Északmagyarország szeptember 17-i számában Párkány László „Szellemi híd: a nyelv” című érdekes, tartalmas írására. Es ennek folytatásaként örömmel olvastam Gergely Mihály október 3-án közölt magvas hozzászólását. Nos, Gergely vitára buzdító javaslata alapján vártam az újabb véleményeket, remélve, hogy több Borsod megyei és miskolci értelmiségi is állást foglal a felvetett kérdésekben. Am sajnos, ez elmaradt. S ez az, ami engem hozzászólásra ösztönöz, szeretném, ha végül másokat is erre bíztatna.

Párkány László őszintén, reálisan fejtette ki a szomszéd népekkel mind jobban szélesülő nemzetközi kapcsolataink fokozódó nehézségeit.

Mélységesen igaza van Gergely Mihálynak, amikor Párkány László kiút-kereső javaslatairól barátilág megírja, hogy „az egyre égetőbb nemzetközi probléma megoldásának keresésében te is megmaradsz a régi, már korábban is erőtlen, ma pedig teljességgel alkalmatlan módszereknél”. .

Szeretném ezt néhány konkrét ténnyel is alátámasztani. Míg 1860 előtt összesen csak egy államközi és hét nem államközi szervezet létezett, addig az 1962-es adatok ezerint a mi időnkben már 154 államközi és 1255 nem államközi szervezet működik. Ezzel egyenes arányban növekedett e nemzetközi szervezetek kongresszusainak és fontosabb üléseinek száma. Több mint 500 szervezet évenként rendez kongresz- szust, majdnem 300 minden második évben, a többiek négy, öt, vagy hat évenként ülnek össze.

N

em véletlen hát, hogy . még a hat európai kapitalista ország Közös Piacának különböző intézményei is krónikus tolmácsválsággal küzdenek. Jellemző tény még, hogy néhány esztendővel ezelőtti, közel sem teljes adatok szerint az ENSZ, az UNESCO' és intézményeinek tolmácsolási, fordítási költségei évente 10 millió dollár körüli összeget emésztenek fel.

A nemzetközi túrisztikában és utazásokban évente résztvevő milliók és az ^őket fogadó, ellátó, kiszolgáló más nemzetbeliek közti érintke-